Szabad Földműves, 1958. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-05 / 1. szám

1958. január 5. sirályét Földműves 4 s Jó példa másoknak is Kilencven anyadisznótól 1308 malac Az újév vége előtt nem egy föld­műves vesz ceruzát a kezébe és összeszámítja, milyen haszonnal zá­rult gazdálkodása. Eltöpreng jövője felől és mérlegeli, hogyan tovább. Belépjen-e a szövetkezetbe, vagy gazdálkodjon a régi módszer szerint. Így számadoztunk még egy évvel ezelőtt mi, oroszkai földművesek is. Hiszen az ember komoly, sorsdöntő lépésre nehezen határozza el magát, főleg ha a szövetkezetek gazdálkodá­sáról terjesztett rosszakaratú, kósza híreknek hitelt ad és jómaga nem győződött meg arról, hogy nem is egy, de több szövetkezetben hogyan élnek a tagok. Ma már ilyen gondola­tok eszünkbe sem jutnak. Habár — és ezt meg kell modanom — sok ne­hézséget kellett leküzdenünk, sőt egyes hiányokkal még ma is küzdünk. A szövetkezet megalakításakor va­gyonkánk igen szerény volt. Közel 1X5 hektár föld, 3 pár ló, 6 darab fiatal szarvasmarha és semmi több. Mindent összeszámítva vagyonunk ér­téke nem haladta meg a 40 000 koro­nát. Kevés volt a munkáskéz és hi­ányzott a munkakedv is. Az istálló­­épületekről és a munka megszerve­zésének tapasztalatairól beszélni sem lehetett. ★ ★ ★ Növelik az állatállományt Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának levelét a ga­­lántai járás valamennyi szövetkezete alaposan megtárgyalta. Az EFSZ-ek tagjai egyhangúlag elhatározták, hogy 1959. év végéig az előirt állattenyész­tési tervet globálisan teljesítik. Ezt a feladatot főképpen a szarvasmarhák és a sertések gazdaságos hizlalásával akarják elérni. A kitűzött cél elérése érdekében a lucerna és a maglucerna vetésterüle­tét bővíteni fogják. Különösen fontos a silókukorica vetésterületének ki­szélesítése. A silókukorica termelésének szük­ségességét legjobban a hody-i szö­vetkezeti tagok igazolják, ahol e ki­adós takarmány hiánya következtében a tejelékenység állandóan csökken. Silócsalamádéjuk van elég, de ez tá­volról sem pótolja a kiadós silókuko­ricát. A járás szövetkezetei a szüksé­ges takarmányalap biztosítása után emelik tehénállományukat, éspedig olymértékben, hogy minden 100 hek­tárnyi mezőgazdasági földterületre 28 tehén jusson. A galántai járás szövetkezetei nem­csak a pozsonyi kerület legjobb ga­­bonatermő vidékévé akarnak válni, de elegendő húst, tejet és tojást is szeretnének termelni. (S) Közös gazdaságunk azonban egy év alatt nagyon megváltozott. Vagyonuk értéke 398 000 koronára növekedett. Saját traktorunk, kisebb gazdasági gépeink vannak és az újjáépített, ki­bővített istállókban több mint 100 tehenünk és még ennél is több ser­tésünk van. Reznyicsek és Csákváry fejőgulyások már ebben az évben minden tehéntől 2 600 liter tejet fej­tek ki. Még nagyobb eredményt is elérhetnénk, ha megjavítanák a ta­karmányozás technikáját, a takar­mányt ízletesebben készítenék elő és jobban takarékoskodnának véle. A jö­vőben bizonyára javulás lesz e té­ren is. A sertéstenyésztésben szövetkeze­tünk szintén nem maradt le. Cselár Mátyás és Sábát Rózsi szövetkezeti tagok 50 dkg-os súlygyarapodás mel­lett annyi húst termeltek ki, hogy az állami felvásárlásra 6 000 kg sertés­húst tudtunk beszolgáltatni. Több mint 15 000 liter tejet és marhahús­ból 4 mázsát adtunk be. A tervezett bevételt közel 500 000 koronával léptük túl. Ha már a pénzt említettem, meg kell mondanom azt is, hogy a szövet­kezet tagjainak van pénzük bőven. Például Serley Pál fiával 1 200 mun­kaegységet dolgozott le. Előlegként 12 000 koronát, 36 mázsa gabonát és 600 kg burgonyát kaptak. Miv^l a végelszámolás nagyobb lesz, mint az előleg volt, még közel 20 000 koronát kapnak. Ilyen jövedelme Serley Pál­nak a múltban soha sem volt. De Babec Jánosnak, Sábát Rozáliának, Cselár Mátyásnak és a többieknek sem. Ezek a tények kézzelfoghatóan bizonyítják a közös gazdálkodás elő­nyeit. Oroszkán egyetlen földműves sem bánta meg, hogy belépett a szövet­kezetbe. Sőt gazdálkodásunk eredmé­nyei Fotik Józsefet, Molnár Józsefet, Molnár Istvánt, Holek Máriát és a többi 46 kis- és középparasztot is arra ösztönözték, hogy ők is gyarapít­sák a szövetkezeti család sorait. Tet­tük példaképül és tanulságként szol­gálhat a többi földművesnek, hogy helyük a szövetkezetben van. CSUDAY DEZSŐ, EFSZ elnök, Oroszka A dunaszerdahelyi járás mezőgaz­dasági dolgozói nemrég értekezletre gyűltek, hogy megvitassák az állat­­tenyésztés és a szövetkezetek épít­kezésének feladatait. Szamaránszki elvtárs, a JNB mezőgazdasági ügy­osztályának vezetője, beszámolójában hangsúlyozta, hogy a hiányokat nem elég csak felfedni, de meg kell ta­lálni az utat azok megoldására. A járás szövetkezetei iparkodtak évi takarmányszükségletüket biztosí­tani, de helytelen módon, mert a mennyiség mellett nem fektettek kellő figyelmét a takarmányok minő­ségi összetételére. A silótakarmányo­kat többnyire csalamádé, kukorica­szár és répafélék képezték és kevés volt fehérjetartalmuk. Ahogy a beszámolóból kitűnik, az állatállományban nagy hiányosságok mutatkoznak. Vannak szövetkezetek, ahol 100 hektár összterületre csak 41 darab szarvasmarha jut és ebből csak 14 a tehén. Ezt a hiányt a szövetke­zeti tagok főleg saját neveléssel és az állatok átcsoportosításával akar­ják megoldani. A dunaszerdahelyi járás szövetke­zetei elhatározták, hogy a szükséges építkezések túlnyomó részét önse­gély útján valósítják meg. A helyi anyagforrásokat jobban kihasználják, fokozzák az anyaggazdálkodás ellen­őrzését és áttérnek az egyszerűbb kivitelezésű olcsó és a célnak meg­felelő istállók építésére. A CSKP KB levele, valamint a Sza­bad Földműves hasábjain megjelenő cikkek arra ösztönöztek, hogy alapo­sabban elgondolkozzam a rimaszom­bati népnevelő munka felett. S mér­legelve az eredményeket és hiányos­ságokat, jóleső érzéssel állapíthatom meg, hogy az eredmények serpenyője jóval magasabbra billenti a mérleget. A járási kultúrotthon helyi fellépé­seket, prágai, komáromi és pozsonyi művészek vendégszereplésével gaz­dagította, s ugyanakkor hathatós munkát végzett a népnevelés terén is. A kultúrotthon számos érdekes előadást rendezett, s ugyanakkor figyelme arra is kiterjedt, hogy ér­tékes filmek kerüljenek filmszínhá­zuk műsorára, s gondot fordított a könyvtár jó kihasználására is. A já­rási Pionír- és Ifjúsági Ház mindig telt termekkel büszkélkedett, s a benépesedett zeneiskola is azt tanú­sítja, hogy Rimaszombatban előtérbe helyeződött a kultúra és a művelődés utáni vágy. Ebből az asszonyok sem akarnak kimaradni. Ezt bizonyítja a szabászati és varrótanfolyamok, va-Szamaránszki elvtárs beszámolója után széleskörű vita indult meg. Kal­már elvtárs javaslata szerint minden szövetkezetbe be kellene vezetni, hogy az állatok az év legnagyobb ré­szét a szabadban felállított fedél alatt töltsék. Polák elvtárs a felsőpatonyi szö­vetkezet jó eredményéről számolt be. Varga András a sertéstenyésztésben szerzett tapasztalatairól beszélt. Ki­lencven anyasertéstől egy év alatt 1308 malacot választottak el 1,64 szá­zalékos elhullás mellett. Ez anyadisz­nónként 14 malacot tesz ki és ez a járás legjobb eredménye. * Több felszólaló az inszemináciős technikusok munkáját bírálta, ala­csony a borjas állatok száma. A bor-­­jak nevelésével kapcsolatban Tóth elvtárs hangsúlyozta, hogy nevelésü­ket tulajdonképpen már akkor kell megkezdeni, amikor az anyaállat fo­gamzása megtörtént. Az anyaállatok takarmányozására, gondozására és az újszülött borjak gondozására az ed­diginél nagyobb figyelmet kell szen­telni, mert csak ez biztosítja az egészséges borjú nevelését. A dunaszerdahelyi járás mezőgaz­dasági dolgozói az értekezlet befeje­zése előtt határozatot hoztak, mely szerint az ötéves terv ötödik évének színvonalát a negyedik évben telje­sítik. Sárogh E., Dunaszerdahely lamnit a főzési tanfolyam iránt tanú­sított érdeklődés is.. Az elmúlt évben elért eredménye­ket továbbiakkal akarják a rimaszom­batiak gyarapítani. Többek között például a március 8-i ünnepségre (Nemzetközi Nőnap) meghívták a Szlovák Filharmóniát és a kerületi Szimfonikus Zenekart is. 1958. júliu­sában a nyári békeünnepségen a Lucnica és a budapesti KISZ együttes fellépését tervezik. Ugyanakkor szá­mítanak színházaink vendégszereplé­sére is, s a kultúrotthon vezetőségé­nek szilárd elhatározása, hogy javítsa az 1958-as népművelődési munkát nemcsak a színjátszás, de a kulturá­lis munka minden vonalán. Ahhoz azonban, hogy a kitűzött tervek va­lóra is váljanak, szükség van továbbra is nemcsak a JNB és a HNB, de az üzemek dolgozóinak, valamint Rima­szombat kultúrát kedvelő dolgozóinak támogatására is, mely remélhetőleg az 1958-as évben csak növekedni fog. Ján Báláz, (a KO igazgatója leveléből.) A kosztolányi GTÄ dolgozói az elmúlt évben sok újító javaslatot tettek, amelynek gyakorlati megvalósításával jelentős megtakarításokat értek el. Jellemző e gépállomás dolgozóira, hogy behatóan foglalkoznak a szovjet gépállomások dolgozóinak újító módszereivel, tanulmányozzák a szovjet szakirodaimat és az így szerzett ismereteiket a gyakorlatban sikerrel alkalmazzák. A gépállomás igazgatója St. Zboíil javasolta az NH —100 jelzésű hidrau­likus rakodóberendezés megjavítását, amely sok gépállomáson és állami gazdaságban kihasználatlanul hever kisebb konstrukciós hibája miatt. A hibát a traktor elejére erősített gyűrű és két acélrúd segítségével ki is küszöbölték. A gép ezzel a módosítással jól bevált. Képünkön Srvátka J. traktoros, aki egy műszak alatt ezzel a berendezéssel 770 mázsa trágyát rak kocsira, kísérletképpen kavicsot markol fel a rakodóval. (Felvétel: K. Cích-CTK) Néhány szó a múlt év eredményeiről Pályázat Hogyan javítanám meg a gazdálkodást járásunkban? AZ IPOLYSÁGI JÁRÁSBAN 31 EFSZ van. A legtöbb már 6 — 7 éves tapasz­talattal rendelkezik, mondhatjuk, hogy már túl vannak a kezdeti ne­hézségeken. Eleinte sok akadályt je­lentett a hiányos szaktudás és a gaz­dasági épületek hiánya. De ahol az akarat, az erő, az ész és a közös meg­értés megvolt, ott legyőzték a kez­deti nehézségeket. A vezető helyek­re állított kádereink és a többi szö­vetkezeti tagok is szabadidejükben tanultak és a regények helyét felvál­tották a hasznos szakkönyvek. Külö­nösen azokban a szövetkezetekben ér­tünk el jó eredményeket, ahol betar­tották a szövetkezetek az alapsza­bályzatot. Ez az év próbára tette a szövetkezeteket, mert járásunkban a gabonát a vihar ledöntötte, de az erős szövetkezetek ezt is kibírták. Az ipolyviski, ipolysági, apátmaróti EFSZ-ek még magasabb hektárhoza­mot értek el, mint tavaly. Szövetkeze­teink egyre felfelé ívelő útját mutat­ja az is, hogy a tompái, horváti, egy­­házmaróti és alsótúri EFSZ-ekben a munkaegység értéke már 20 koronán felül jár. Járásunkban egy érdekes jelenség­gel találkozunk. Megtörtént, például, hogy a nemrégen alakult szövetkeze­tek, mint a palásti és a gyerki, rövi­­debb idő alatt jobb eredményeket ér.tek el, mint a régebbi EFSZ-ek. Paláston az első évben már 17, Gyer­ken pedig 15 korona volt a munka­egység értéke. Ezt csakis azzal ma­gyarázhatjuk, hogy a szövetkezeti ta­gok betartották az alapszabályzatot, a vezetők pedig törődtek a munka­­szervezéssel. VIZSGÁLJUK MEG miért maradtak, és maradnak el egyes régebben ala­kult szövetkezetek? A szécsénkei EFSZ az elsők között alakult. Az első években rosszul gaz­dálkodtak. Sőt minden évben keve­sebb volt a haszon. A vezetőség és a tagság azonban nem nézett a dolgok mélyére, hogy mi lehet ennek az oka. Okolták az időjárást, a földeket, de az nem jutott eszükbe, hogy át kellene tanulmányozni az alapszabályzatot. Nagy hiányosság volt, hogy az EFSZ- tagokat nem jutalmazták érdem sze­rint és hiányzott az ellenőrzés, a gazdaság minden szakaszán. Megtör­tént például, hogy az anyasertéseket nem pároztatták idejében, ami miatt csökkent a malacszaporulat. A szö­vetkezet vezetősége nem törődött ilyesmivel, sőt akadt olyan is, aki hozzányúlt a közös vagyonhoz. Ilyen gazdálkodás mellett aztán nem lehe­tett csodálkozni, ha Szécsénkén nem volt osztalék, vagy ha volt is, csak nagyon kevés. 1955 végén és az 1956- os év kezdetén következett be a dön­tő fordulat. A szövetkezet élére olyan vezetőség került, akik szívügyüknek tartották a közöst. Bevezették az el­végzett munka utáni érdemszerinti jutalmazást, a sertéseknél a malac­szaporulat után, a teheneknél pedig a tejhozam után. A kapásokat egész évi művelésre szétosztották a szövetke­zeti tagok között, bevezették a pót­jutalmazást. Az eredmény nem is ma­radt el, az 1957-es év végén a mun­kaegység tervezett értékét 5 koroná­val túllépték. Ebben az évben a szé­csénkei szövetkezetről már úgy be­szélnek a járásban, hogy a körülötte levőket elhagyja. AZ IPOLYHIDVÉGI EFSZ-ben majd­nem hasonló a helyzet, mint a szé­­csénkeiben volt. A takarmány sokszor ázott állapotban kerül a kazlakba. Meg kell szüntetni azt a helytelen módszert, hogy például a lóherét pet­­rence számára osztották szét a határ­ban, ahelyett, hogy pontosan meg­mérték volna. A takarmányt csak az év vége felé kellet volna kiosztani, a teljesített munkaegységek után, mert így az is kapott lóherét, aki kevés munkaegységet dolgozott le. A kocsisok is Csáky szalmája mód­ján bántak a takarmánnyal, mert sok­szor több került a lovak alá, mint elébük. A hídvégi szövetkezetben a sertésállomány szép, azonban a tehe­nek fejési átlaga nem kielégítő. En­nek okát abban kell keresni, hogy a teheneket külön mások gondozzák és mások fejik. Be kell vezetnünk a tej­termelés utáni érdemszerinti jutal­mazást és hogy a gondozó és a fejő egyszemélyben felelős legyen a tej­termeléséért. Több gondott kell fordí­tani a tisztaságra is és ki kell hasz­nálni a legelőt, ami csak pár száz mé­terre van az istállótól, nem úgy mint eddig hogy nyáron fél kilenckor en­gedték ki a teheneket a legelőre. A hídvégi szövetkezetesek sokat tehetnének az istállótrágya karban­tartásáért. Az istállótrágya úgy szét van terítve, hogy így nem érhet ösz­­sze. Szintén elfolyik a drága tárgyaié is, ami pedig rengeteg jövedelmet je­lenthetne a szövetkezeteknek, ha megöntöznék a réteket, vagy a répát. A hídvégi szövetkezetesek gazdálko­dásához ez volna a hozzászólásom és mindenekelőtt javasolnám, hogy a ve­zetőség törekedjen a szövetkezetek alapszabályzatának betartására. A PERESZLÉNYI EFSZ 1952 ŐSZÉN ALAKULT és a szomszédos ipolyviski szövetkezettől csak három kilométer választja el. Viszont az eredmények ég és a föld, mert hasonló minőségű földön az ipolyviskiek sokkal többet termelnek, sokkal gazdagabbak mint a pereszlényiek. A pereszlényi szö­vetkezetekben a legnagyobb hiányos­ság az EFSZ tagok laza munkafegyel­me. Természetesen ezzel a megálla­pítással nem elégedhetünk meg. Ke­resni kell az okát. A munkafegyelem lazaságához hozzájárult, hogy a ve­zetőség nem áll feladata magaslatán és sokszor megtörténik, hogy egyes EFSZ tagok nem megérdemelten jut­nak munkaegységekhez. A munka­egységeket nem vezetik pontosan és ha valamelyik EFSZ tag dolgozik, nem tudja előre, hogy mennyit fog elérni. A munkaegységek vezetésében uralkodó rendetlenség és a nem meg­érdemelten kapott munkaegységek száma aztán oda vezet, hogy a szö­vetkezet jóval túlteljesíti a tervezett munakegységeket, viszont pénzalap­juk nincs rá. A pereszlényi szövetke­zetben is legfontosabb a szövetkezeti alapszabályzat maradéknélküli betar­tása. Hasonló helyzettel találkozunk a százdi EFSZ-ben. Szintén a régebben alakult szövetkezetek közé tartozik. Azonban a vezetőség nem tudja meg­szilárdítani a munkafegyelmet. Példá­ul volt olyan kocsis, aki 10 hónapon keresztül mindössze csak 180 munka­egységet dolgozott le és ha ebből le­vonjuk a lovak ápolására járó díjat, akker csak 90-et. A szövetkezetben 20—22 pár 16 dolgozik és ha a ko­csisok így dolgoznak, akkor nem is várhatunk jó eredményt. A szövetke­zet vezetősége többet foglalkozhatna ezzel a kérdéssel, mert zúgolódnak az olyan kocsisok mint pl. Menyhár, aki négyszer annyi munkaegységet telje­sít ugyanannyi munkaidő alatt, míg egyesek nem fogják meg a dolog vé­gét. A tesmagi szövetkezet talán a leg­kisebb és a leggyengébb a járásban. Eddig az állatállomány szétszórtan volt egyes parasztok istállójában és nem volt lehetőség a fejlődésre. Végre ebben az évben már befejezték az új, modern istálló építését, sajnos még nem összpontosíthatják az állat­­állományt, mert még nem kapcsolták be a villanyt. Kukoricaszárítót még tavaly ígértek nekik, de még mind a mai napig nem kaptak. Joggal kér­dezhetjük, ki ezért a felelős? A tes­magi szövetkezetnek tehát elsősorban is abban kell segíteni, hogy összpon­tosíthassa az állatállományt, mert a tejhozamot csakis a közös istállóban és a jó takarmányozással lehet elér­ni. SZÖVETKEZETEINK HIÁNYOSSÁ­GÁT tárgyalva, arra a megállapításra jutottunk, hdgy az eddigi gazdálko­dás megjavításához elsősorban is szükséges, hogy az ellenőrző bizott­ságok jő munkát fejtsenek ki. A szö­vetkezetek vezetőségeinek munkáját csakis az ellenőrző bizottságok aktivi­zálásával érhetjük el. Emelni kell a vezetőhelyekn levő és az ösz­­szes szövetkezeti tagok politikai és szaktudását, azonban most a legfon­tosabb, hogy szervezeti téren is se­gítsék a szövetkezetét. Tanítsuk meg a szövetkezetek vezetőit és ellenőrző bizottságait a szövetkezetek alapsza­bályzata betartásának módjára, mert csakis ez járulhat hozzá a mun­kafegyelem megszilárdításához és egyben a még gyenge szövetkezetek gazdagodásához, megerősödéséhez. Köpöncei Lajos, az ipolysági JNB dolgozója,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents