Szabad Földműves, 1958. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1958-02-02 / 5. szám
8 JraUoeí Földműves 1958. február 2. p a # ■ a nemzetközi helyzetről, Hruscsov beszéde a Szegfetü^ eredményeiről iisenhewer válaszáról N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, beszédet mondott a belorusz mezőgazdaság élenjáró dolgozóinak minszki tanácskozásán. Ezt az alábbiakban kivonatosan közöljük. Hruscsov beszédének elején utalt a reakciós és kapitalista erők támadására, amelyet 1956. végén a szocialista tábor és a békeszerető népek ellen intéztek. Szólt a magyarországi ellenforradalmi támadásról, a szocialista tábor egységének megbontására irányuló rekaciós propaganda hadjáratáról és az Egyiptom ellen intézett támadásról, majd hangsúlyozta, hogy azóta a helyzet gyökerésen megváltozott. Hruscsov beszédének további részében azokkal a nyugati törekvésekkel foglalkozott, amelyek el akarják hitetni a világ közvéleményével a szovjet szocialista rendszer válságát. Az ilyen propagandának azonban egyszersmindenkorra véget vetett a szovjet interkontinentális rakétá megjelenése, majd a mesterséges holdak fellövése. — Kétszeresére vagy többszörösére is növelhetjük és növeljük is a mesterséges holdak súlyát, mert a szovjet interkorítinentálís rakéta hatalmas teljesítőképességű és lehetővé teszi, hogy még nagyobb szputnyíkot még magasabbra bocsássanak fel. Valószínűleg meg is tesszük! — mondotta a többi között Hruscsov, majd hangsúlyozta, hogy a nyugati hatalmaknak még nem áll rendelkezésükre olyan rakéta, mint a Szovjetuniónak. Legalább két-három évbe telik, amíg ezen a területen utolérhetik a szovjet tudósok eredményeit. Hruscsov ezután behatóan bírálta Eisenhower állásfoglalását. Hangsúlyozta: a szovjet kormány egyetért azzal az Eisenhower által felvetett gondolattal, hogy nemcsak szavak, hanem tettek is kellenek a béke ügyének megerősítésére. Azonban mindkét félnek a tettekre van szüksége. EZUTÁN A NÉMET KÉRDÉSSEL foglalkozott az Í3ZKP első titkára. Ezt a kérdést csak a német nép döntheti el. A NDK kormányának a német államszövetség megteremtésére irányuló javaslata ebből a célból rendkívül hasznos, mert közvetítő megoldást javasol, számolva a jelenleg fennálló helyzettel. Hruscsov rámutatott: az USA fenn akarja tartani külföldi katonai támaszpontjait,, sőt újakat létesít, rakétakilövő pályákat, atomfegyver-támaszpontokat létesít a Szovjetunió és a népi demokratikus országok határainak közelében. Ezzel azonban nagy veszélyt hoz magukra az érdekelt országokra is, mert ha az imperialisták egy esetleges háború idején ezekből az országokból támadást intéznek a Szovjetunió ellen, a szovjet hadsereg készen áll fegyvereivel nemcsak a támaszpontokat, hanem a távoli célpontokat is megsemmisíteni. A SZOVJETUNIÓ BELSŐ HELYZETÉVEL foglalkozva, Hruscsov elvtárs a mezőgazdaság fejlődését ismertette, majd a gépállomások új szerepéről szólva kijelentette: — A gépállomások történelmi jelentőségű szerepet töltöttek be abban, hojgy a falvakon megszilárdult a gazdaság új, szocialista rendszere. A gépállomások a nagyüzemi termelés megszervezői, a műszaki haladás úttörői voltak. Hatalmas politikai szerepük volt, előmozdították, hogy az egyénileg gazdálkodó parasztgazdaságok kolhozokká alakultak át. — Most, amikor a kolhozok megszilárdultak, olyan kádereik vannak, akik képesek minden feladat megoldására, a falusi pártszervezetek megr erősödtek, a pártbizottságok, amelyeknek élén rendszerint nagy elmé, leti képzettségű emberek állnak — már mélyrehatóbban foglalkoznak a kolhozok gazdasági kérdéseivel, most már nincs szükség arra, hogy p gépállomások a termelés megszervezőinek szerepét is betöltsék. Nem jobb-e eladni a gépeket a kolhozoknak — mondotta beszédének befejző részében Hruscsov, — hogy gazdaságuk érdekében maguk használják a gépi felszerelést? Vitathatatlan, ha átadjuk a gépeket közvetlenül a termelőknek, ez előmozdítja az össztermelés növekedését is. Ez pedig azt jelenti, hogy. az állam rendelkezésére álló termékmennyiség nem csökken, hanem éppen növekedni fog. Újabb támadások Jemen ellen Nagib Szaleh, El-Boid jemeni határváros kormányzója, beszámolt az angol agresszió sújtotta jemeni déli területeken történt legutóbbi eseményekről. Jemen ellen már évek óta folyik az angol agresszió — mondotta. — Az utóbbi hetekben azonban az angolok lökhajtásos repülőgépeket, tankokat, páncélosokat és tüzérséget is vetettek be a békés jemeni lakosság ellen. Az angol bombázók napról napra berepülnek Jemen légterébe, s nagy rombolást okoznak a lakott területeken. A lakosságnak nagy veszteségei vannak halottakban és sebesültekben. Az agresszorok ártatlan embereket, asszonyokat, öregeket és gyermekeket gyilkolnak le. Megsemmisítik a vetést és géppuskával lövik a juhnyájakat és a tevecsordákat. A kormányzó kijelentette, hogy a jemeni nemzeti ellenállás erői szilárdan szembeszállnak az agresszorokkal. Az angolok néhány nappal ezelőtt el akarták foglalni Dumra lakott területét, a határozott ellenállás miatt azonban kénytelenek voltak visszavonulni, halottakat és különböző fel-* szerelést hagyva maguk után. A szovjet —jemeni viszony kérdését érintve, Nagib Szaleh kijelentette: Szívünk szeretettel és barátsággal van eltelve a Szovjetunió iránt, gyűlölettel és haraggal az imperialisták ellen. / Ennél a NATO csizmánál sohase lehet tudni, jól tartanak-e a szögek ... NÉPEK VIRRADATA J/' öztársaságunk elnöke, Antonín Novotny elvtárs újévi beszédében többek között kijelentette, hogy: „Nem csoda, hogy. a béke ügye, amelyért nagy buzgalommal harcolunk, mind több embert nyer meg a világon.“ — S ez válóban így is van, mert a gyarmati és félgyarmati sorban élő népek nem kívánják többet alázatosan megsüvegelni „védelmezőiket“, nem óhajtanak többet éhbérért dolgozni, de főleg nem hajlandók egy támadó háború esetén mint azok ágyútöltelékei meghalni és tetemeikkel újabb tömegsírokat megtölteni, amire őket két világháború során is rákényszerítették nyugati elnyomóik. — Nem, ők éppúgy óhajtják a békét, mint bárki más közülünk. Vegyük csak elő a térképet és lássuk, milyen, változásokon mentek át Ázsia és Afrika népei, akiknek épp a napokban zajlott le értekezletük. Mindenki tudja, hogy az óriási Kína és gazdag India nyakán évszázadokon keresztül úgy élősködtek a tőkés imperialisták, mint vérszopó piócák. Ha ezen két hatalmas ország a világnyilvánosság előtt nem is ment gyarmatszámba, a valóságban mégis azt tették népével a nyugati ,,kultúraterjesztők“, amit akartak. De ennek már vége, niert a szabadságszerető, 600 millió lelket számláló kínai nép már csaknem egy évtizeddel ezelőtt, a Szovjetunióra támaszkodva, kivívta rég megérdemelt önállóságát és rohamos iramban fejlődik tovább nyugati tanácsadók nélkül is! India középületein ugyancsak ott lengedeznek az indiai nemzetiszínű zászlók, angol „védelmezőik" nem kis bánatára. A/Tég a tavalyi év során kénytelel’A nek voltak megadni Malayának az önrendelkezési jogot, ha egyelőre még nem is abban a méretben, ahogyan azt a maláji nép követelte. Fővárosa, a hidikikötőjéről valaha híres, büszke Szingapúr, kicsúszott a brit oroszlán karmaiból. Ugyancsak tavaly vesztette el Anglia a Távol-Kelet másik hatalmas tengeri támaszpontját, Hong-Kongot, melyből csak egy szűk övezetet sikerült megtartania, azt is csak egyelőre, mert hiszen kínai felségterületen fekszik. Egyiptom szintén régebben rázta már le magáról az angol igát és nem segített a francia-angol Szuez-részvényeseken az sem, hogy 1956 végén nagy durral újból lerohanták az országot, mert másodszor is kellett onnan takarodniok. A Szuezi csatorna pedig részvényesek nélkül is vígan hordozza hátán a világ összes nemzeteinek hajóit! Tavaly tessékelte ki Szíria is bölcs nyugati tanácsadóit, mert békében kíván élni és nem hajlandó háború esetén elvérezni a dollárral spékelt Törökországért, sem a bagdadi paktumot injekciókkal mesterségesen életben tartó tőkés hatalmakért. A múlt év végéig tehát elveszett az imperialisták számára katonailag és gazdaságilag is Kína, India, Észak-Kórea, Egyiptom, Malaya, Szíria, Ceylon és részben Hong-Kong. De az áradatot, az elnyomott népek szabadságéhségét, nem lehet ezután sem megállítani! — A New-Delhiben ma megtartott sajtókonferencián még a nem kommunista Nehru, indiai elnök is kijelentette, hogy a gyarmati népek felszabadulása immár nem lehet kétséges, csupán időbeli különbségről van szó, azaz az egyik népnek előbb, a másiknak később sikerül majd lerázni az igát. Indonézia szabadságharcát ugyancsak helyeselte Nehru s megjegyezte, hogy Nyugat-Iran Indonéziáé, nem pedig Hollandiáé. Megindult tehát a 80 millió lelket számláló ázsiai nemzet szabadságharca is kizsákmányolói ellen, hiába vonta ott ősze Hollandia hadihajóit és hiába küldött a Brit világbirodalom ausztráliai csapatokat a sziget keleti részébe, mely egyelőre még angol fennhatóság alatt áll. Hiába pusztítják francia zsoldosok tűzzel-vassal a hős algériai hazafiakat, hiába kérkedett még nemrég a fasiszta vezér Franco, hogy Spanyolország és Marokkó között nem volt és nem is lehet nézeteltérés, mert Spanyol- Marokkóban máris megindult a lakosság függetlenségi harca. — A lavinát nem lehet megállítani! TVe nemcsak Ázsiában és Afriká-L' ban, hanem a papíron ugyan „önálló“, független államokként szereplő, a valóságban azonban az Északamerikai Egyesült Államok maroknyi tőkéscsoportjától annál jobban függő latin-amerikai országok is egymásután ébrednek tudatára függő voltuknak. Sorozatos és ismételt harcokat jelentenek Kuba szigetéről, legújabban pedig Venezuela délamerikai állam népe buktatta meg USA-bérenc diktátorát. A kocka el van vetve: megkezdődött az 1958-as év és ezzel további népek szabadságharca! Itt újból utalunk Novotny elvtárs újévi beszédére: „Békét követel több olyan ország, ntmy felszabadította népét a gyarmati járom alól és ma a szocialista országokkal együtt a világ lakosságának többségét magába foglaló hatalmas békeövezetet alkot.“ K. E. A Jimenez-diktatúra bukása A venezuelai politikai küzdelmek, katonai lázadások, a sztrájkok és a kormány által kiprovokált fegyveres harcok Perez Jimenez diktátor bukásához vezettek. A felkelés alapvető oka a nép erős elégedetlensége volt amiatt, hogy az országot amerikai monopóliumok fosztogatják. A venezuelai olajipar 60 százaléka az Egyesült Államok kezén van. Csak egyetlen példát: a Standard Oil Vállalat, amely az ország olajtermelésének 45 százalékát tartja kezében 1956-ban 808 500 000 dollár tiszta haszonnal dolgozott. A venezuelai olaj kitermelése és szállítása olcsó, tehát hatalmas profit forrása. — Ezért támogatta az Egyesült Államok Jimenezt, Dél-Amerika egyik legreakciósabb diktátorát. A diktatúraellenes erők összefogása nemcsak Jimenez ellen irányult, hanem a diktatúrával összefonódott amerikai gazdasági és politikai befolyás ellen is. Ezért rémültek meg Washingtonban, amikor a harcok kirobbanása után bebizonyosodott, hogy a Jimenez-diktatúra nem képes megbirkózni a kormányellenes megmozdulásokkal. A venezuelai események arról tanúskodnak, hogy már Dél- Amerikában is rendkívül erős a gyarmatosításellenes állásfoglalás, amely az ázsiai és afrikai országokból indult el és ez csak növeli az amerikai politikusok ijedelmét. Tudják, hogy a gyarmatosítás elleni harc futótűzként csap át egyik országból a másikba. A hatalmat jelenleg gyakorló öttagú katonai junta rádiófelhívása kormányalakítási tárgyalásokról ad hírt. A katonai kormánytanács tagjai a bejelentés szerint nem vesznek részt a kormányban. Pozitív terveikről azonban nincsenek értesüléseink. A haladó mozgalom elsöpörte a reakciós Jimenez-diktatúrát, de az ország új politikai vezetésére vonatkozóan még nagyon nehéz következtetni. A polgári felkelést irányító „hazafias junta“ programja és politikai összetétele is ismeretlen. Az új helyzet kétségtelenül kedvezőbb lehetőséget nyújt ahhoz, hogy az ország megszabaduljon az Egyesült Államok monopóliumainak gazdasági és politikai befolyásától. Mert ha a mozgalom következetes marad: ez'kell legyen a további cél. Mindenesetre a helyzetet nehezíti, hogy az országban 40 000 amerikai tartózkodik az Egyesült Államoknak adott koncessziók révén. A termelési kulcspozíciók az ő kezükben vannak. S az amerikai monopóliumok mindent elkövetnek, hogy befolyást gyakoroljanak a helyzet alakulására. A hatalomért folyó harcban a munkások vére hullott Caracas külvárosi negyedeiben. Fegyvert fogtak az olajvidékek munkásai is. E tények világosan mutatják, hogy a munkásság fel akarja számolni a külföldi monopóliumokat és hogy a haladó erők részt vettek a diktatúra megbuktatásáért vívott harcban. Hogy a haladó törekvések mennyire érvényesülnek majd és hogyan alakul az ország sorsa, ezt a jövő politikai küzdelmei mutatják meg és döntik el. (M. S.) Gondolatok egy költségvetés felett Washingtonban közzétették az 1958. évi állami költségvetést. Jellemző, hogy ez a pénzügyi terv már nyilvánosságra hozatala napján találó elnevezést kapott. „Antiszputnyik-költségvetésnek" nevezték el. A költségvetés 73,9 milliárd dollár kiadást irányoz elő, melyből 39,8 milliárd a katonai kiadás. Ezen összegből 5,3 milliárd rakétagyártásra, és az atomfegyverek előállítására esik. Hozzászámítandó még ehhez 4,4 milliárd dollár, mely a külföldi országoknak nyújtott segély címén szerepel, és amely nagyrészb^n szintén a fegyverkezést szolgálja. — Köztudomású ugyanis, hogy az úgynevezett „segély“ fegyverek formájában jelenik meg az amerikaiak által kreált támadó szövetségekhez tartozó országokban. Tehát a költségvetés kiadásai tételeinek közel 6Q százaléka a háborús előkészületeket, a legborzalmasabb tömeggyilkolást szolgálja. Dulles úr nem is akarja leplezni, hogy az erőpolitikai kapacitás újabb fokozásáról van szó. Legutóbbi rádióbeszédében meg is indokolta a katonai erő további növelésének szükségességét. Elismerte, hogy az USA politikája nem örvend népszerűségnek a világon. „Nem szeretnek minket — mondotta többek közt — de> az nem 'S fontos, hanem az, hogy féljenek tőlünk." Ügy látszik, hogy Dulles úrnak és hasonszőrű társainak nem volt elég a lecke, amit a múlt évben kapott a kis Szíriától, vagy amit a franciaangol kapitalisták kaptak Egyiptomtól, avagy a holland gyarmatosítók kitessékelése Indonéziából. Pe.iiu e >bői megtanulhatta volna, hogy ma már a kis népek sem félnek a fegyvercsörgetéstől. Saját elszántságukon kívül még egy hatalmas erő is van mögöttük. Ez az erő pedig az egy milliárdos szocialista tábor és az elnyomott ázsiai és afrikai népek függetlenségéért és a békéért küzdő szolidáris egysége. -p A Frankfurter Allgemeine a német kormánypárti napilap január 5-i számában az USA-ban mutatkozó válságjelenségekről cikkezik. Többek közt hangsúlyozza, hogy az 1957-ben leállított acélművek kiesett- termelése megfelel a Ruhr-vidék kétszeres termelésének. A Ruhr-vidék Nyugat-Németország legnagyobb nehézipari területe. Az automobilipar 17 százalékkal kevesebbet termel 1958. év első negyedében mint a múlt év ugyanezen időszakában. Ugyancsak a Frankfurter Allgemeine a spanyol népgazdaság és a dolgozók nehéz gazdasági helyzetét tárgyalja. Az összes alkalmazottak évi átlagkeresete 260 dollár, a legroszszabb egész Európában. A nemzetgazdaság helyzetére jellemző, hogy a fasiszta Franco-kormány az utolsó aranyát, 60 millió dollár értékű aranytartalékot is elzálogosította az Egyesült Államoknak. A Zürcher Zeitung január 9-i száméban megállapítja, hogy a Szovjetunió 1957-ben 1,9 milliárd dollár értékben adott segítséget a gázdaságilag fejletlen államoknak. Ez magasan túlszárnyalja az USA által nyújtott segítséget, amely ugyanezen időszakban 1 milliárd dollárt tett ki. * * * A bécsi Volkstimme az USA-ban végrehajtott újabb munkáselbocsátásokró! ad hírt. Legújabban a Generál Motors és Ford autógyárak 10 ezer munkásukat tették az utcára. Az év közepén 5 — 6 millió' munkanélkülivel számolnak. A Zürcher Zeitung január 15-i száma a hollandiai munkanélküliségről ad részletes beszámolót. December végén a munkanélküliek száma 111500 volt, ami kétszerese az 1956. évi decemberi látszámnak. * * * A lap ugyanezen számában Nyugat- Németország munkanélküliségével foglalkozott. Megállapítja, hogy a múlt év decemberében a munkanélküliek száma 733 750-ről 1 millió 212 ezer 866-ra emelkedett. A legsúlyosabb a helyzet az építőiparban, melyben a férfi munkanélküliek száma december végén közel fél milliót tett ki. Ez 130 000-rel több, mint 1956. év decemberében. SZABAD FÖLDMŰVES — a Földművelésügyi és Erdőgazdasági Megbízotti Hivatal hetilapja — Szerkesztőség Bratislava. Krizková 7. — Telefon 243-46. — Főszerkesztő Major Sándor. — Kiadja a Földművelésügyi és Erdőgazdasági M. H. kiadóhivatala — Nyomja Polygrafické závody, závod 2. n. p., Bratislava, ul. Februárového vífazstva 6/d. — Évi előfizetés Kcs 20.80. félévre Kcs 10.40 — Terjeszti a Postahírlapszolgálata. A-770098 ,, , ®^Caracas vs fcncjéi £ L A l i -Óc eán ______ Ä ß A TERRA & * Oh 58 f Vr«'* r , Vto * / / 7; X I
