Szabad Földműves, 1958. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1958-02-09 / 6. szám
A FÖLDMŰVELÉSÜGYI ÉS ERDÖGAZDASÄGI MEGBÍZOTTI HIVATAL LAPJA Bratislava, 1958. február 9. Ára 40 fillér IX. évfolyam, 6. szám A gazdag jövedelemből az élő- és holtleltár kifizetésére is jut Csehszlovák sikereket hozott a műkorcsolyázo Europa-bajnokság. Az egyik aranyérmet a képen látható Divín Károly szerezte hazánknak. Erősölük az új „A népgazdaság növekvő feladatai, a lakosság életszínvonala emelkedésének biztosítása és államunk szilárdítása megköveteli, hogy a mindmáig egyénileg gazdálkodó parasztok tevékenyebben vegyék ki részüket a köztársaság építéséből. Az egyéni kisüzemi termelés feltételei közepette azonban az állam támogatása ellenére sem vehetik ki ebből megfelelően a részüket. Ezért a parasztság ezen részét is meg kell nyerni a közös célnak, egyéni érdekeiket összhangba kell hozni a társadalom érdekével(A CSKP KB leveléből.) Ä tamásfalvi szövetkezetesek eredményesen gazdálkodtak az elmúlt évben. Jelentősen nagyobb jövedelmet értek el, mint amennyit terveztek, s ezért a munkaegység értéke is növekedett. A szép gazdasági eredmények azt is lehetővé teszik számukra, hogy a mostani elszámolás után kifizessék az élő- és holtleltár bizonyos részét. Ügy határoztak, hogy az idén 25 százalékát fizetik ki, és remélik, hogy a további évek jó őszén kopogtatott be Ga-4 ne A ramlökre a szövetkezeti * gondolat. Tizenhét kis- és 11 középparaszt 263 hektár földön kezdte meg a közös gazdálkodást. Az első évet eredményesen zárták. Dús kalászt termett a gépekkel müveit föld: gyarapodott, gazdagodott a szövetkezet. Látták ezt a még egyénileg gazdálkodók is. S < mivel látták, gondolkodni kezdtek. — Nem volna jobb?... — mondogatták egymásnak. Amikor 1952 őszén búcsút vettek a vJllásfarkú fecskék a garamlöki gazdáktól, 315-re szaporodott a szövetkezeti család száma. Szövetkezeti község lett tehát Garamlök. De csak látszólag. Az új tagok sehogy sem tudtak megbarátkozni a szövetkezeti családdal. Késön jártak a munkába, vagy egyáltalán el se mentek. Hogy miért, arra Márföldi András nemzeti bizottsági tag, aki egyben a szövetkezet zootechnikusa is, a következőket mondja: — Községünkben volt egy-két olyan „ember“, akinek nem volt ínyére a mai rendszer. Ök ugyan színészkedtek, mutatták a szépet, de „hátmögött“ alattomosan „agitáltak“, bújtogattak egymás ellen. — Szavuknak mindenesetre nem lett volna foganatja, ha éberek vagyunk, idejében megfékezzük romboló munkájukat. Ezt nem tettük meg. így 1953- ban 100 tag kilépett a szövetkezetből! Márföldi elvtárs arca elkomorodik, * hangja is elhalkul, amint tovább folytatja mondanivalóját: — Az ezerkilencszázötvennégyes évet tehát nagy nehézségek közepette kezdtük meg. Nem egy esetben úgy nézett ki szövetkezetünk, hogy felbomlik. gazdasági eredményei nyomán, pár éven belül teljesen visszafizetik az élő- és holtleltár értékét. Á többtermelést alapozzák A nyitrai kerület földművesei a téli időt hatékonyan kihasználják tudásuk, szakismeretük elmélyítésére. A kerület EFSZ-ei mellett 285 szövetkezeti munkaiskola működik, melyeket 10 500 hallgató látogat. Ebből 2100 nő és 170 egyénileg gazdálkodó földműves. Még annyit sem bírtunk termelni, hogy a kötelező beadást teljesítsük, így természetesen a munkaegységre sem volt mit fizetni. Múltak a napok, a hónapok. De a garamlöki szövetkezetben mit sem változott a helyzet. Sőt rosszabbodott. 1954-ben például ismét 71 tag fordított hátat a közös gazdálkodásnak! Ez az eset azonban már megdöbbentette a kommunistákat, a nemzeti bizottság tagjait. Gondolkodni kezdtek. Fontolóra vették: hol követtek el mulasztást? A hibák gyökerére hamarosan rájöttek. Hiányos volt a népnevelő, felvilágosító munka! Munkához láttak tehát. A pártszervezet határozatot hozott, hogy minden egyes kommunista felelős a szövetkezeti gazdálkodás menetéért. Nem kisebb feladat hárult a nemzeti bizottság tagjaira sem. így született meg aztán az az elhatározás, hogy a szövetkezet vezetőségében is változást kell eszközölni. A szövetkezet kormánykerekét Moravszky György, a könyvelést Bohunek Sztaniszlav, a zootechnikusi funkciót pedig Márföldi András vette kezébe. Es mi lett az eredmény? Először „csak" a munkaszervezés terén történt javulás. A kapásnövényeket felosztották egyéni megművelésre, az állattenyésztésbe pedig bevezették az érdem szerinti jutalmazást. Ebből aztán az eredt, hogy az 1956-os év végén már 2 korona osztalékot kaptak a tagok. Ez volt az első elszámolás a szövetkezet hatéves fennállása óta. Nem sok, de ha figyelembe vesszük, hogy a szövetkezet ebben az évben tisztázta az előző évekről visszamaradt beadását is, akkor nyugodtan állíthatjuk: szép eredmény! A múlt év már gyökeres változást hozott a szövetkezet életében. Marhahúson kívül mindenből száz százalékra teljesítette a tervezett beadást. Terven felül pedig beadtak: 156 mázsa sertéshúst, 72 000 liter tejet és egyéb mást. Ük is csatlakoztak Ä Halicshoz tartozó Suliszkö pusztán (losonci járás) csupán 12 földműves lakik, akik eddig még magángazdálkodást folytattak. A pártlevél megtárgyalása nyomán azonban ök is gondolkodni kezdtek azon, hogy a szocializmus építésének betetőzéséhez nekik is változtatniok kell gazdálkodásuk módján. Megtárgyalták, fontolgatták a dolgot, míg ez év január 28-án mind a tizenketten aláírták a belépési nyilatkozatot, s így 94 hektár földdel új EFSZ-t alakítottak. Elnökké Dóbiás középparasztot választották. Tehát ők is új úton indulnak az új évben. Most már csak az a fontos, hogy a JNB mezőgazdagi ügyosztálya mielőbb hathatós segítséget nyújtson, hogy még a tavaszi munkák megkezdése előtt elvégezzék a szükséges istállók javítását, hogy mielőbb összpontosíthassák az állatállományt. A Suliszkó-pusztai földművesek ezzel válaszolnak a párt levelére és az országos békekonferencia felhívására. KONCZ JÁNOS A tervezett bevételt közel félmillió koronával túllépték. így hát többet is oszthattak a tervezettnél. Elszámoláskor az előlegként kapott 5 koronán kívül még 7,50 koronát fizettek ki munkaegységenként. Szép eredmény ez az 1956-ra munkaegységenként kifizetett 6,50 koronával szemben. De az 1958-ra reálisan tervezett 15,20 korona, (amit bizonyosan túl is szárnyalnak) még szebb. S amikor mindezt látták a kívülálló parasztok — mint az EFSZ elnöke mondja — szinte gombnyomásra 90 földműves kérte felvételét a garamlöki szövetkezetbe. A másodszori új tagok azonban már nem a régi megtévesztett parasztok. Van szívük, szemük, éreznek és látnak. Nádasi Mihály 7,50 hektáros paraszt is most lépett a szövetkezetbe, mégis így nyilatkozik: — Hát tudja, vannak már itt olyan eredmények, hogy az ember nem hányhat előttük szemet. Csak nézzen szét jól a gazdaságunkban. De nehogy a tyúkfarmot elkerülje, mert én mondom, ott találja szövetkezetünk egyik legjobb, leghűségesebb tagját. Pericková Krisztinka, a 860 tyúk és az 1300 csirke gondozója S az események kapcsán nyugodt szívvel összegezheti az ember, hogy a garamlöki parasztok ébredését, tisztánlátását már nem felhőzheti be az ellentéteket szítani igyekvők ármánykodása. A falu népe, szlovákok, magyarok mint jó testvérek békében, egyetértésben akar dolgozni. Ügy, hogy a hit, melyet jövőjükkel kapcsolatban annyi reménységgel ápolgatnak szívükben, valósággá váljon. Zatykó József A földművesember számára nem a naptárban pirosról jelölt napok jelentik a legfontosabb ünnepet, hanem az életükkel, munkájukkal összefüggő események. Mert mindennél nagyobb ünnep nekik, amikor magot hintenek a földbe, amikor raktárba gyűjtik munkájuk gyümölcsét, de talán legfelemelöbb az, amikor számot vetnek egy eredményes évvel, hogy tapasztalataiból egy még jobbnak rakják le az alapjait. Ahol a szorgalom nem hiányzott, ott az idei számvetés minden eddiginél gazdagabb volt. Mert nézzük csak csupán a gutái EFSZ-ben 3.5 millió koronát osztottak szét a munkaegységekre, az Ifjúság Falujában 2 millió körül, a nagykaposiban a természetbelieken kívül több mint 2.5 millió koronát. Tehát sok-sok szövetkezetben jóval többet a tervezettnél. Nem egyedül álló jelenség, hogy a jól gazdálkodó EFSZ-ben a tagok átlagos jövedelme meghaladja a 20 000 koronát. A munkaegységre kiosztott pénzösszeg azonban csak egyik jellemzője a szövetkezeti gazdálkodás erősségének. A másik és a fontosabb, hogyan alapozták meg a gazdálkodást a következő évekre. A Munkaérdemrenddel kitüntetett vicsapapáti szövetkezet közös vagyona az elmúlt évben például 12 millió korona fölé emelkedett. A múlt évben a szociális alapból 137 000 koronát fizettek ki a tagoknak. Szülés esetén 550 koronát, negyedévenként a gyerekes szülők pedig 114 koronától 900 koronáig családi pótlékban részesülnek. Természetes, hogy mindezt a jó eredmény teszi lehetővé. A múlt évben például 2900 literes tejhozamot értek el, egy hektár földről pedig 5184 korona jövedelmet. Ez a néhány példa is kézzelfogható bizonyítéka a közös gazdálkodás előnyeinek az egyénivel szemben. Nem véletlen, hogy pártunk elsődleges feladatnak tekinti a mezőgazdasági termelés kollektivizálásának kérdését. Mert amíg a múlt évben az EFSZ-ek 11,9 százalékkal növelték a termelést, az egyéni gazdálkodók csupán 4,6 százalékkal. A szövetkezetek 296 mázsás hektárhozamot értek el a cukorrépából, de jelentősen növelték egyéb termények hektárhozamát is. Az egyéni gazdálkodók cukorrépából hektáronként csupán 162 mázsát termeltek. Ebben az évben — második ötéves tervünk harmadik évében — az eddigieknél is fokozottabb feladatok várnak ránk. Mezőgazdaságunk termelésének egészét 10,3 százalékkal kell fokoznunk, ebből a növénytermelést 12,4 az állattenyésztést 7,5 százalékkal. A tejhozamot tehenenként 208 literrel kell növelnünk. Ezeket a komoly feladatokat ma az atomkorszakban nemigen érnénk el, ha megmaradnánk nagyapáink és apáink gazdálkodási módszereinél. Ezzel nem azt akarjuk állítani, hogy az egyéni gazdálkodásban egyáltalán nincs meg a mezőgazdasági termelés növelésének lehetősége. Pártunk az egyénileg gazdálkodó földműveseknek is minden segítséget megad, de a tudomány és technika vívmányainak nagyarányú alkalmazására és kihasználására a kisparcellás gazdálkodás semmiképpen sem ad lehetőséget. Mert például lehetetlen a legmodernebb gépek, öntöző- és vízeltávolítóberendezések használata a keskeny parcellákon. Nem az egyénileg gazdálkodó földművesek, hanem a parcellás gazdálkodás sajátosságai teszik ezt lehetetlenné. Földműveseink tízezrei látják ezt, éppen azért sorakoznak egyre határozottabb állásfoglalással a szövetkezeti nagytermelés mögé. Csupán a múlt évben 457 szövetkezeti község alakult, s ugyanakkor 763 kisebbségi szövetkezet fölfe- és tagalapja szélesedett ki, s ezek nagyobb része is szövetkezeti községekké. A céltudatos, jó agitációs munka következtében, valamint az EFSZ-ek meggyőző eredményei nyomán, már ebben az évben is sok kis- és középparaszt választotta a közös gazdálkodást. Nagysárosban például 300 hektár földdel 60 földműves lépett a szövetkezetbe, a bártfai járásban levő Rychwaldon pedig a falu 138 földművese szövetkezeti községet alakított. Hasonlóképpen Gulianovón, Németiben és sok más községben hagytak fel a földművesek a régimódé gazdálkodással. Persze, az ország nem minden kerületében és járásában halad egyforma igyekezette! a szövetkezetek alakítása és kiszélesítése. Míg például a bratislavai, nyitrai, kassai, besztercebányai és eperjesi kerületben szép eredményeket láthatunk, a zsolnai kerület, főképp a puchovi, ilavai és vágbesztercei járás jelentősen lemaradt. Elsősorban ezekben a járásokban, de az egész országban is szükség van arra, hogy az EFSZ-ek múlt évi jó eredményeit felhasználjuk a nagyüzemi gazdálkodás előnyeinek bebizonyítására. Szükség van arra is, hogy módszeresen, türelmesen és meggyőző emberséggel beszéljünk az egyénileg gazdálkodó parasztokkal a szövetkezés előnyeiről. Hisz eredményeink és a következő évekre kitűzött feladataink nagyon is alkalmasak a kollektív gazdálkodás népszerűsítésére, s arra, hogy teljesen lerontsuk a hitelét a közös gazdálkodással szemben terjesztett minden kételynek. S kik azok, akik legsikeresebben végezhetik ezt a munkát? Mindenekelőtt a szövetkezeti tagok. Hiszen ők tudják a legjobban, hogy mit jelent a dolgozó parasztoknak a szövetkezeti élet és a munka. Ők a megmondhatói, mennyivel könnyebben boldogulnak, jobban élnek társadalmi, kulturális vonatkozásban is: hogyan emeli őket egyre feljebb és feljebb a nagyüzemi szövetkezeti gazdálkodás. A szocializmus építésének betetőzése nálunk nem lehet csupán jelszó, hanem elsősorban harcos felhívás. Éppen ezért mindannyiunk ügye. Közös ügy, hogy az egyéni érdekeket összhangba hozzuk a társadalom érdekeivel. Tehát amellett, hogy a szövetkezetek további gazdasági erősítését mindenkor alapvetően fontos feladatnak tartjuk, a szövetkezeti tagoknak az is hivatásuk, hogy mindennapos tennivalójuk mellett a ma még kívül álló földműveseket is megnyerjék a szocialista mezőgazdaság rendíthetetlen híveinek. Ez is nélkülözhetetlen ahhoz, hogy mindinkább erősödjék és győzzön az új. A szocialista faluért Az alsószeli EFSZ Uvegházaiban szállításra érett a saláta. Palkovics Gyula kertész szakértelemmel mustrálgatja a szebbnél szebb salátafejeket ÍBRÍOfS Márföldi András
