Szabad Földműves, 1958. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1958-02-02 / 5. szám
1958. február 2. yfzaU-ad Földműves s Gondoskodnak az oszthatatlan alap feltöltéséről A bakostöréki szövetkezet tagjai örömmel készülhetnek az évvégi zárszámadásra. Egész évben is szép volt a jövedelmük, hisz a munkaegységekre előlegként 731000 koronát fizettek ki (munkaegységenként 10 koronát). A zárszámadáskor még nagyobb összeg kerül kiosztásra, munkaegységenként 11 korona. Persze, még ez sem minden, mert a szép eredményekért pótjutalmat is kaptak a szorgalmas tagok. A jó gazdasági eredményeket elsősorban a helyes szervezés és a múlt évi reális terv segítette elő, továbbá az, hogy a terv teljesítését a havi taggyűléseken rendszeresen értékelték. A múlt évi tapasztalatok alapján az idén is gondosan készítették el a tervet, s ugyancsak ellenőrizték a teljesítménynormákat is. A jó gazdálkodás lehetővé tette számukra, hogy a tervezett alapokat rendesen feltöltsék. A közös gazdálkodás kezdetétől 1957-ig 224 261 koronát tettek az oszthatatlan alapba, s a múlt évivel együtt jelenleg a közös gazdálkodás oszthatatlan alapja több mint 300 000 korona. így gazdagodik, erősödik a bakostöréki szövetkezet. P. Zachar Két kép a törvénysértésről Apátúifalu Termete hajlott, öreges. Arca borostás, szeme vérben úszik. Mozgása ideges ... — Gyújtson már be pán sofőr, és gyerünk! A kocsivezető kíváncsian tekint a nyugtalankodóra. — Hová siet, apus? — Haza! — De melyik községbe? — Bátorfaluba! — Hiszen az csak három kiloihéter. Gyalog is megjárhatná ... ! Délután 4 óra Az autóbusz mély dübörgéssel búcsút mond Apátújfalunak ... Nézem a nesztelen tájat, a barázdákkal elválasztott szántóföldeket. — Semmi új, minden a régi! — állapítom meg. — Közben szárnyra kell gondolatom és visszaröpül az apátúj falusi HNB füstös irodájába. — Majd én megmutatom! — pattog Chládek István, 9,94 hektáros középparaszt. — Mit mutat meg? — nyílik tágra az elnök szeme. — Azt, hogy leölöm a disznót. — De Pista bácsi! Ki mondja, hogy ne ölje le? Adja be a 140 kiló sertéshúst, a 651 kiló marhahúst, az 1600 liter tejet, az 1723 darab tojást — amivel már három éve adósa államunknak — és akkor nyugodtan ölhet! — Ah! — legyint Chládek gazda. — Ti mindig csak a régit fújjátok... — Hát maga nem a régit fújja? Adjunk vágási engedélyt, építkezési anyagot, vetőmagot, egyszóval mindent! De maga? Semmit! így van? A gazda szótlan. — Fújjuk mindnyájan az újat! — folytatja az elnök. — Látja, Nyényében két disznót is ölnek a szövekezet tagjai. Dacsókeszin — az elszámoláskor — a tervezett 7 korona helyett tizet kapnak a tagok egy-egy ledolgozott munkaegységre! Mi ezt nem tudnánk megtenni ? Csakhát... akkor nem a múlt felé kell kacsingatni. Bátorfalu Megáll az autóbusz. Cagp! — vágódik elszántan egy csomag az utasok lába elé. Tevékeny fiatalok Január elején Rimaszombatban a CSISZ járási bizottsága értékelte az ifjúsági szervezetek tevékenységét és megállapította, hogy a faluszépítés terén szép eredményeket értek el. A járási bizottság a hat legjobb szervezetet jó munkájukért jutalmazásra javasolta. A legjobb munkát a rimaszombati kereskedelmi iskola CSISZ- szervezete végezte. Az iskola tanulói az elmúlt évben az új iskola építésénél 19 500 brigádórát dolgoztak le.-ar — Jé, jujj... ! Mi az? — sikolt az egyik utas. Az öreg bácsi káromkodik. — Az anyád ..., nem látod, hogy disznóbőr! A fiatal asszony tovább érdeklődik. 1— Mi az, maga hentes? — Már hogy volnék hentes. Disznónyúzó vagyok! Az utasok nevetnek. — És milyen nagy bőrt nyúz le egy disznóról ?> — Amilyet akarok! A javarészét pedig meg se nyúzom ... ! Göndör, és megvan!!! — De hiszen arra van paragrafus! — mondja az egyik. — Paragrafus ide, paragrafus oda, úgy csinálom, ahogy nekem meg a gazdának jobban kijön ... Hangos nevetés. Csupán utitársam arca komorodik el és azt kérdi: — Bácsi! Mióta végzi így ezt a mesterséget? — Már vagy három éve! — És meddig folytatja még? — Azt nem tudom! Mi sem tudjuk. De reméljük, hogy a bátorfalusi HNB választ ad a kérdésre! (Z. J.) Négy év alatt elérik az ötéves terv egyes mutatószámalt — Sertés- és marhahúsból már a múlt évben teljesítették, kukoricából az idén elérik az 1960-ig kitűzött feladatot. — Az országos vita során Nagyszaláncon is megtárgyalták a párt levelét, s latolgatták, hogyan, milyen módszerekkel tudnák valóraváltani a kitűzőt mutatószámokat. Megállapítást nyert, hogy marhahúsból és sertéshúsból a szövetkezet már a múlt évben elérte az 1960-ra kitűzött mennyiséget: előbbiből az 50, az utóbbiból a 110 kilót hektáronként. — Hát ez lehetséges? — tettem fel a kérdést. — Igen! — mondotta Kameniczky EFSZ elnök. — Sőt, ami a marhahúst illeti, 1960-ban már 60 kilónál szeretnénk tartani. Ezt alátámasztotta azzal, hogy sokkal több gondot fordítanak a rétek és legelők feljavítására, valamint a kevéshozamúak felszántására. Ezen a területeken takarmányt termesztenek. A silótakarmány területét 13 hektárral bővítik. Ehhez csak az a kívánságuk, hogy a gépállomástól idejében kapják meg a silókombájnt. Megjavítják az istálló gépi berendezéseit, s szakszerűbben, na^vobb gondosssággal ápolják a borjakat. A szarvasmarhatenyésztés egyik legfontosabb részét képezi a tejtermelés. Itt nem tudnak még kiváló eredményeket felmutatni. Most 140 darab tehenük van. Átlag-tejhozamuk nem több 3 — 4 liternél. Ezzel egyáltalán nem elégedettek a tagok. A mostani tehénállomány mellett ebben az évben a tejhozamot 5 literre emelik. Ez 250 ezer liter tej kitermelését jelenti. Kevés ez a mennyiség. Azonban 1959-ben már 170-re tudják emelni a tehenek számát, saját nevelés folytán. Erre az évre már 6 literes átlagot terveznek. Lényeges változás azonban 1960-ban áll be, amikor a tehenek száma — saját nevelésből — 200-ra emelkedik és elérik a 7,5 literes hozamot, ami megfelel a hektáronkénti 660 liternek. Mi szükséges ennek az eléréséhez? A tehéngondozók szaktudásának növelése. A tejhozam szerinti takarmányozás és jobb gondozás. Korszerűbb istálló (amit remélnek, hogy 1959-ben már lesz). A legelőkön nyáridőre létesítsenek fedett karámokat. S térjenek át a gépi fejésre. Sertéshústermelési tervüket — ahogy említettem — már a múlt évben teljesítették. Itt minden lehetőséget még nem aknáztak ki, amelyek figyelembevételével ebben az évben 115 kilóra és 1960-ra már 132',5-re emelik az 1 hektárra eső hústermelést. De nemcsak a hústermelésre, a malacok nevelésére is nagyobb gondot fordítanak. Az évi 15-20 százalékos elhullás abból ered leginkább, hogy nem megfelelőek a helyiségek. Hogy ezt legalább 3 százalékra csökkentsék, az anyakocák részére fából készítenek ólakat A hizlaldát is korszerűsítik, mert a mostani nagyon alacsony és sötét, ugyanakkor a szellőztetés sincs kellően biztosítva. Hogy ezen a szakaszon is nagyobb termelékenységet tudjanak a gondozók elérni, a szövetkezet vezetősége gondoskodik iskoláztatásukról. Az is sokat jelent majd, hogy az állatorvos helyben lesz és igy idejekorán beavatkozhat valamely állat megbetegedése esetén. Legnagyobb gondot a tojástermelés okoz. Már 3 éven át teljesen elhullik a baromfiállományuk. így a mostani tyúkfarmot megsemmisítik és teljesen újat építenek, egészen más helyen. Oj tyúk- illetve csirkeállománynyal kezdenek. A meglévő 171 tyúkot eladják és helyébe 2000 csirkét vásárolnak ... 1960-ban mór a tyúkállományt 2000-re növelik, így elérik a szántóföld' minden hektárjára a 470 darab tojást. A munkaegység mostani 18 koronás értékét 1960-ig 30 koronára emelik. Iván Sándor, Kassa Bőkezű volt a nyár Tél van, csípős hideg tél. A hanvai utca mégis népes. A kiskapukban is kisebb-nagyobb csoportokban beszélgetnek az emberek... A szövetkezet irodájában György Sándor, a szövetkezet elnöke jogad. Először a múlt év eredményei jelöl érdeklődök. — Bőkezű volt a nyár — kezdi az elnök, majd így jolytatja: — Cukorrépából hektáronként 445 mázsát takarítottunk be. A beadott cukorrépáért 103 000, a lenért pedig 93 000 koronát kaptunk. — Akkor megtelt a közös kassza? — kérdem. Az elnök huncútkásan mosolyog. — Bizony van benne egy pár ezres ... lesz miből jizetni a munkaegységekre. — Es mennyi lesz az osztalék? — Hat korona! — jeleli az elnök. — Nem éppen sok, de mint a közmondás tartja: „Sok kicsi sokra megy.“ Turis András borítékjában például 13 000, Kasza Istvánéban pedig 8000 korona lapul. Egyszóval: gazdagok s jómódúak vagyunk'. Csípős, zúzmarás tél. Es a hanvai szövetkezet tagjai vidámak, mosolygósak! Tóth Elemér, Hanva Hétköznapi epizód A kis járdaszigeten három lombjavesztett, kopasz ja között áll az újságosbódé. Előtte a megálló. Csak a villamos késik. Pedig sietek, de ki ne sietne manapság. S így a kényszerű várakozás minden perce hosszú óráknak tűnik. Az utca zajos jorgalma egy kissé leköt, elszórakoztat; figyelem a járókelők egyre változó kaleidoszkopszerű forgatagát, a szinte hangtalanul elsuhanó személygépkocsikat, a lármásan, nagy robajjal tülekedő tehergépkocsikat. A hétköznapi utca változóan tarka színfoltja ez. S a forgalom már megszokott kakofönjája elbágyaszt. De hiába meresztem a szememet, a villamosnak se híre, ser hamva. Nem marad más tehát hátra, tovább kell várni. Lassan megindulok az újságosbódé felé. Inkább reflexszerű, tudatalatti, mint tudatos cselekedet ez. Vonz a kirakott újságok és folyóiratok sokszínű látványossága. Mustrálgatom a portékát, mérlegelem, melyiket vegyem, hogy a várakozás egyhangúságában unaloműző társammá váljon. — Mivel szolgálhatok? — zökkent ki gondolataimból az elárúsítónö hangja. — Köszönöm, egyelőre semmivel, még nem választottam — mondom. — Nézelődöm, mit is vehetnék. — Csak tessék nyugodtan -» válaszolja s tekintete lesiklik rólam. A hátam mögött elterülő utcarészletet kémleli. Mit is csináljon egyebet, kevés ilyen tájban az újságvásárló. De egyszeribe behúzza a bódé belsejét a kirakott lapoktól és az előtte álló vásárlótól elválasztó ablakocska üvegét és sietve elhagyja a bódét. Es éppen abban a pillanatban, amikor kezemet már a kiválasztott folyóirat felé akartam nyújtani. Vegyes érzésekkel néztem utána — éppen most kellett elmennie? Vajon hova megy? Ahogy utánanézek, látom, hogy sietős léptekkel halad az úttesten át, az utca túlsó oldalára. Ott a járda szélén egy idősebb férfi félszegen, bátortalanul, bottal kezében áll tétován. Csak áll az utca zajos forgatagában, s a fehérre festett bot mintegy segélytkéröen imbolyog kezében. Vajon hányon mentek el már mellette, észre sem véve szándékát, hogy az utca túlsó oldalára szeretne átjutni. Az elárúsítónö már mellette van, hóna alá nyúl s a látók biztonságával vezeti a világtalanok tapogatózó apró lépteivel oldalán haladó embertársát. Ormay Kálmán Mire figyelmeztetnek a számok — Zárszámadási helyzetkép a nagymegyeri járásból — MlG AZ ÉV FOLYAMÁN állandóan csak arról írtunk, hogy is megy a munka a szövetkezetben, betartják-e az agrotechnikai határidőt, müvelik-e a földet a mezőgazdasági tudomány legújabb vívmányainak felhasználásával, addig az év végén és az új év elején arra vagyunk kíváncsiak, mit mondanak a számok. Mert az egész évi termelőmunka eredményét végeredményben a zárszámadás tükrözi. A holt számok árulják el, hogyan is dolgoztak a szövetkezeti tagok, s milyenek a termelőmunka eredményéi. Most, mikor ezeket tanulmányozzuk, kétszeresen is meggyőződhetünk pártunk irányvonala helyességéről és nyugodt lelkiismerettel állíthatjuk, hogy „egyedül a szövetkezeti gazdálkodásé a jövő“. E jelszó legjobb bizonyítására hadd említsem meg, hogy a nagymegyeri járásban a múlt évi gazdálkodás eredményeként a ledolgozott munkaegységekre összesen 9 372 000 koronát, vagyis 5 millióval többet fizetnek ki mint tavaly. Nem szükséges részletes kommentárt fűzni ahhoz a tényhez sem, hogy a nyárasdi szövetkezet tagsága most 1 827 010 koronával, a tanyié pedig 982 748 koronával lesz gazdagabb. Megelégedéssel állapítjuk meg azt is, hogy Lipovén egy koronát, Nyárasdon 50 fillért fizetnek ki — ez alkalommal először — a munkaegység tervezett értékén felül. EZ AZONBAN AZ ÉREMNEK csak az egyik oldala. Azoríban nemcsak a tagság gazdagodik, hanem a szövetkezetek gazdasági és pénzügyi helyzete is egyre szilárdul. Ezt bizonyítja az is, hogy szövetkezeteink a zárszámadáskor egyre nagyobb összegeket könyvelnek el különböző alapok javára. Csakhogy néhány példát említsek, a bögellői szövetkezet 46 096, a csicsói 12125, a gelléri 53 634, az izsapi 37 500, az apácaszakállasi 41 668 és a nyárasdi szövetkezet 175 393 koronát fektet különböző alapokra. Ez a tény azt bizonytíja, hogy még olyan szövetkezetek is, amelyek nem érték el a munkaegység tervezett pénzértékét, szilárdítják a pénzügyi alapokat. Ez kétségkívül arra vall, hogy már maga a tagság is magáévá tette a helyes gazdálkodás azon elvét, mely szerint a szövetkezet'tpénzügyi helyzetét kell elsősorban megszilárdítani, hogy a további munka eredményes legyen. Nem állíthatjuk ezt minden szövetkezetről, de a fejlődés fokozódásának a javára szól az a tény is, hogy a járás 30 szövetkezete közül immár 26 szövetkezet fizet a munkaegységek előlegein kívül további részfizetéseket és csupán négy szövetkezet mutat ki veszteséget, holott az 1956. évi zárszámadáskor még öt szövetkezet zárt veszteséggel. HA VISSZAPILLANTUNK az elmúlt év termelési eredményeire, azt látjuk, hogy parasztságunk megtett mindent annak érdekében, hogy teljesítse pártunk Központi Bizottságának határozatát a többtermelést illetően. Hisz ez mutatkozik meg a pénzügyi eredményekben. Járási méretben a gabona átlagos hektárhozama az 1956. évi 21,23 mázsával szemben 25,50 mázsa, a cukorrépáé 253 mázsáról 365-re, a kukoricáé pedig 31-ről 52-re, míg a burgonyáé Iliről 170-re emelkedett. Az állattenyésztés hasznossága terén ugyan még vannak lemaradások, de az egyes szövetkezetek már kimagasló eredményeket értek el* eddig is. A szocialista munkaverseny legutóbbi járási értékelése például az alábbi eredményekről tanúskodott. Egy hektár szántóföldre, illetve mezőgazdasági földterületre kitermeltek: Sertéshúsból: Tariy 139, Izsap 86, Szilas 46 kilót. Marhahúsból: Tany 65, Izsap 47 és Szilas 39 kilót. Tejtermelés: Tany 806, Izsap 246 és Szilas 405 litert. Az összjövedelem egy hektárra átszámítva ezeknél a szövetkezeteknél a következő volt: Tany 7587, Izsap 4209 és Szilas 3575 korona. Kiváló eredményeket értek el például a borjúnevelés terén. Tanyon 100 tehéntől 72-őt, Izsapon 90-et és Szilason 80 darab borjút választottak el. Szépek ezek az eredmények, de nem állíthatjuk azt, hogy kielégítőek. Vannak még rejtett tartalékok, melylyekkel ebben az évben gyarapítjuk, a múlt évi eredményeket. E tekintetben példaadó kötelezettségvállalást tett Gáspár József, a tanyi szövetkezet nevében. A tanyi EFSZ a XI. pártkongresszus tiszteletére kötelezettséget vállalt, hogy 1958-ban hektáronként kitermel: 166 kiló sertéshúst, 78 kg marhahúst és 967 Jiter tejet. A növénytermesztés terén felajánlotta, hogy búzából 33,76 mázsát termelnek, 10 százalékkal többet mint tavaly, árpából 35,07 (5 °/5), cukorrépából pedig 506 mázsás hozamot érnek el. Az egy hektárra eső jövedelmet 9625 koronára emelik. Ismerve a tanyi szövetkezet múltévi sikereit, nem fér kétség ahhoz, hogy a második ötéves tervnek az 1960. évre tervezett mutatószámait már 1958-ban túllépik. A szövetkezeti gazdálkodás fejlődését szemmel láthatóan észrevehetjük a csicsói szövetkezetben is, amely 1956-ban bizony a legrosszabbak között szerepelt. Ez a szövetkezet szépen feljavult, s most kötelezettséget vállalt, hogy ebben az esztendőben az eddigi 78 kiló helyett 90,5 kiló sertéshúst, marhahúsból 40 kiló helyett 50-et termel ki és a tejtermelést pedig 246 literről 400 literre" emeli. Ugyanakkor a gabonanemüek hektárhozamát 10 százalékkal növeli. A MÚLT ÉVI EREDMÉNYEK a nagymegyeri járásban általánosságban kielégítők voltak, s ez a siker arra ösztönzi a szövetkezetek tagjait, hogy a Központi Bizottság határozatát szem előtt tartva ebben az évben további sikereket érjenek el. Komoly feladatok előtt állnak a járás szövetkezeteinek szorgalmas dolgozói. De minden feltétel megvan ezen feladatok valóraváltásához. S ehhez a munkához sok sikert kiváhatunk nekik. Kopper János, Nagymegyer A tornaijai gépállomás kibővített gépparkkal készül a tavaszi munkákra, hogy az új szövetkezetekben se legyen géphiány.
