Szabad Földműves, 1958. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-12 / 2. szám
s \FzaU-ad Földműves 1958. január 12. A hét világpolitikai eseményeiből Lehetett-e másképpen ? A világ közvéleményének figyelme az elmúlt hetekben az egyiptomi fővárosra irányúit, ahol több mint 40 ázsiai és afrikai nép képviselői ültek össze. A bandungi értekezlet a kormányok vezetőinek találkozója volt, s csupán olyan ázsiai és afrikai országok kaphattak rá meghívót, amelyek már kivívták független állami létüket. Kairóban viszont a két kontinens közvélemények nagy tanácskozásán egyenrangú küldöttek voltak azok is, akik olyan országokból jöttek, amelyek még függetlenségükért harcolnak a gyarmati iga ellen. S az az egyöntetűség, amellyel a kairói értekezlet részvevői megszavazták az imperialista ellenes határozatokat, rendkívüli jelentőségű. Hiszen például azok a küldöttek is az Eisenhowerdoktrina megbélyegzésére szavaztak, akiknek országában a kormány elfogadta a Közép-Kelet modern gyarmatosításának ezt a hírhedt amerikai tervét. Mindez csak azt bizonyíthatja, hogy Ázsia és Afrika népeinek azonos a véleményük a világpolitika fő kérdéseiben. Nem lehet kétséges, hogy az egységes kairói felsorakozás elgondolkoztatja majd azokat a kormányfőket is, akik Ázsiában és Afrikában amerikai politika vágányaira próbálják terelni országaikat. Másrészt ha ezekben az országokban a közvélemény elítéli az Amerika-barát politikát — mint ahogy ezt a kairói tanácskozás után teljes bizonysággal el lehet mondani —, akkor a néptömegek harca ott is előbb vagy utóbbb meghozza majd gyümölcsét. Máris látni lehet az első fecskét. Annak a Szaud- Arábiának a miniszterelnöke, amely korábban elfogadta az Eisenhowertervet, éles szavakkal bélyegezte meg a napokban az amerikai politikát. Kijelentette: „Nem akarunk Amerika pórázán haladni“. Mi ez, ha nem egyik első jele a kairói értekezlet, hatásának? Valóban a tények azt bizonyítják, hogy Ázsia és Afrika népei, amelyek az emberiségnek több mint felét alkotják, maguk akarnak dönteni jövendő sorsukról. Ez azonban nem könnyű dolog. Csak az imperialisták állandó, mind elkeseredettebb leigázó kísérleteivel való kemény harcban vívhatják ki a két kontinens népei az őket megillető helyet a világpolitikában. S ebben a nagy küzdelemben össze kell fogniuk, mert csakis közös erővel őrizhetik meg függetlenségüket, Ázsia és Afrika békéjét. Ez a felismerés hívta életre az érdekelt országok szolidaritási bizottságát. Ezért hozott a konferencia egész sor intézkedést gazdasági, kulturális és politikai kapcsolatok elmélyítésére. Különösen fontosak a gazdasági kapcsolatokról szóló határozatok. Közismert, hogy Ázsia és Afrika sok új független országa gazdaságilag rendkívül elmaradott, s ha meg akarja őrizni függetlenségét, iparosításra van szüksége. Az imperialisták ki is használják ezt a helyzetet, s nem egyszer a gazdasági zsarolás eszközeivel próbálják az új független államokat az amerikai politika elfogadására kényszeríteni. Az ázsiai-afrika kontinens országainak gazdasági összefogása tehát rendkívül jelentős lehet a függetlenségért vívott harcban. De pusztán ez még nem elegendő. Az iparosításhoz kölcsönökre is van szükség. Ebben sincs azonban hiány. Amint a Szovjetunió népeinek képviselője a kairói értekezleten bejelentette, a szovjet állam készségesen nyújt minden politikai feltétéitől mentes támogatást az elmaradott afrikai és ázsiai országoknak. Hogy milyen fontos tényező ez a gyarmatosítás ellen vívott harcban, azt jól bizonyítja az a hisztérikus kórus, amely ezt a bejelentést Amérikában és a nyugat-európai fővárosokban fogadta. Az imperialista fővárosok vezető lapjai szinte semmi másról nem írnak a kairói konferenciához fűzött kommentárjaikban, mint a szovjet ajánlatról. A bandungi konferencia óta nagyot változtak tehát a dolgok. Ázsia és Afrika népei maguk akarják irányítani sorsukat, keresik az összefogást a közös ellenség, az imperializmus elleni harcban. S nem lehet kétséges, hogy ez az összefogás meg is teremtődik. Kennan a „szovjet veszedelemről" A BBC szerkesztősége a televízióban beszélgetést rendezett, amelyben résztvett Kennan, az USA volt szovjetunióbeli nagykövete, J. Siessor a légierők marsallja, D. Tyerman, az Economist folyóirat főszerkesztője és Felvétel a brüsszeli világkiállítás már elkészült részéről Mackenzie a televízió-stúdió képviselője. Bevezetőül Tyerman arra kérte Kennant, magyarázza meg azon kijelentését, hogy „a totális szovjet katonai támadás veszedelme nem áll fenn és sohasem létezett“. Kennan a többi között erre a kérdésre a következőket válaszolta: „Ügy vélem, jól tudják, hogy a Szovjetunió ideológiáját nem értjük és nem vesszük egész komolyan. Ez az ideológia azonban sohasem állította, hogy a kommunizmus győzelmét az egész világon a vörös hadsereg durva, totális támadása árán kell elérni valamennyi más ország ellen. Nem emlékszem — hangsúlyozta Kennan, — hogy a vörös hadsereg bármely más ország ellen egyetlen közvetlen támadást intézett volna ...“ Kennan a továbbiakban hangsúlyozta: „Ki szeretném jelenteni, nem látok semmi más kiútat a jelenlegi súlyos helyzetből, főképp semmi más lehetőségét annak, hogy kikerülhessük a lázas fegyverkezést, minthogy a nagyhatalmak erőinek valamilyen formában Európában és később a Távol-Keleten is kölcsönösen vissza kell vonulniok. A nyugati sajtóban szerény kis hír jelent meg: C. Eatherlyt, az amerikai hadsereg szolgálaton kívüli őrnagyát mint köz- és önveszélyes őrültet zárt intézetbe szállították. A hír így egymagában nem is keltett volna különösebb feltűnést. Megtörtént ez már egy katonai ranglétrán magasabban álló egyéniséggel is. Forrestal, az USA volt hadügyminisztere is így végezte dicstelen életét. A mesterségesen keltett atompszichózis kergette az őrületbe. Eatherly őrnagy esete azonban lényegesen különbözik Forrestálétól. Orvosi lelete beteges önvádról, marcangoló lelkiismeretről beszél, m ely végül józan eszének megbomlásához vezetett és a dühöngő őrületbe kergette. Eatherly őrnagy nem volt egy közönséges tucat-katonatiszt, mint amilyenek ezrével szaladgálnak az amerikai nagyvárosok utcáin. Az őrnagy híres, és a szenzáció-vadász nyugati sajtó szemszögéből ítélve, érdekes egyéniség volt. Ö volt ugyanis az a repülő-tiszt, aki 1954- ben kezének egyetlen mozdulatával megoldotta az atombomba foggantyúját Hirosima japán város felett. Az eredmény ismeretes. Kétszázezer halott, sok ezer sebesült, nyomorék, árva, özvegy és egy rombadőlt nagyváros. A halálesetek száma azóta is évről évre szaporodik. Az atomsugárzás áldozatainak százai még ma is élet és halál közt lebegnek. A hivatalos japán statisztika szerint 1957-ben újabb 37 atomsugárzástól megtámadott ember halt meg a japán kórházakban. Ki csodálkozik tehát, hogy a gyilkosok eszköze a "marcangoló önvádtól az őrületbe menekült. Lehetett-e más kiútja?! p. e. X Budapest. Háromszáz magyar tanítóval „Békevonat" érkezett a Szovjetunióba. A magyar tanítók 14 napot töltenek a Szovjetunióban s megismerkednek Kijevvel, Moszkvával és Leningráddal. X Steward szocialista képviselő kanadai alsóház tagja a parlamentben síkra szállt a Kelet és Nyugat képviselői között a legmagasabb szinten folytatandó tárgyalásokért. X Szukarno, Indonézia elnöke január 6-án reggel repülőgépen Indiába utazott, ahonnan január 9-én körútra indul Ázsia és Afrika országaiba. X Rogers, amerikai igazságügyminiszter kijelentése szerint a bűnözők szervezeteinek hálózata egyre terebélyesebb az Egyesült Államok területén és a bűnözők egyre agyafúrtabb módszerekkel, dolgoznak. X London. Ojább és újabb angol szakszervezeti szövetségek lépnek fel bérkövetelésekkel, mivel tagjaikat egyre inkább érinti a létfenntartási költségek, főként a lakbér, a fűtőanyag stb. emelése. Az igazságosabb bérekért küzdő dolgozók száma 4 millióra szaporodott. X A DPA nyugat-német ügynökség megelégedését fejezi ki afelett, hogy a Német Szövetségi Köztársaságban állomásozó amerikai katonák 1957- ben az 56-os évhez viszonyítva megjavultak, mert „csupán 11 erőszakosságot, vagy erőszakossági kísérletet és 103 büntetett követtek el a nyugat-német polgrok ellen“. X Delhiben sikeresen .véget értek egy nagyszabású gépipari kohászati üzem építésénél nyújtott együttműködésről szóló csehszlovák-indiai tárgyalások. A gépgyár évente 45 000 tonna súlyú kész gépeket és berendezéseket fog gyártani. X A 1‘Humanité jelentése szerint Kamerunban állandóan' rosszabbodik a belpolitikai helyzet és fokozódnak a francia hivatalok megtorló intézkedései. Számos hazafit és szakszervezeti vezetőt letartóztattak. Sokan úgy képzelik el a Szaharát, mint egy néptelen, lakatlan, hatalmas pusztaságot. Pedig ez nem egészen így van. Mauretániában 540 000, a Niger körzetében két és fél millió, a Csad-tótól északra 928 000 és Dél- Algériában 280 000 lakos él. Ezek nagyrésze arab nemzetiségű, akik már több mint ezer éve élnek a sivatagban. A Szahara politikailag nem egységes ország; csak földrajzilag mondható egységes területnek. A politikai igazgatás tekintetében szét van darabolva Marokkó, Tunisz, Francia Észak-Afrika és a Francia Egyenlítői Afrika között. A helyzetet még bonyolultabbá teszi az, hogy é szaharai országok között némelyik, mint Tunisz és Marokkó önálló ország, a többi pedig még gyarmati terület. Ezen gyarmati területek népei, melyek most a felszabadulásért harcolnak, igényt tartanak a Szahara egy-egy darabjára. Egy másféle elosztás Tudvalevő, hogy a Szahara kőolajban igen gazdag terület, ezért itt tipikusan érvényesülnek a monopolkapitalizmus rablótörvényei. A nagy nemzetközi olajtársaságok ádáz harcot folytatnak a földben rejtőző kincsért. Ezek a nagy társaságok milliókat fektetnek bele a Szahara homokjába, hogy milliárdokat ássanak ki belőle. Van azonban egy nagy égető kérdés, a szállítás kérdése. Hogyan szállítsák el ezt az óriási mennyiségű olajat a Szaharából a messzefekvő téngerpartra. Más társaságok, elsősorban az amerikai- és angol olajkonszernek azzal a problémával birkóznak, hogyan nyerhetnének jogot a francia kormánytól az olaj kiaknázására, körülbelül 25 000 négyzetmérföld területen. Erről a kérdésről már Mi vonzza a monopolistákat Észak-Afrikába? a legközelebbi napokban döntés történik. Jelenleg a Royal-Dutsch-Shell társaságnak vannak nagyobb beruházásai a Szaharában, amelyet még ki akar terjeszteni újabb kutatási területekkel. Egészen bizonyos, hogy a másik nagy angol társaság, a British Petroleum Company sem hagyja elveszni a nagy lehetőséget és fel fog használni minden eszközt, hogy ő is részt vehessen a szaharai olaj kiaknázásában. A Szahara olaja iránti érdeklődés még inkább fokozódott akkor, amikor a francia kormány engedélyt adott arra, hogy’ a francia tőkések mellett idegen társaságok is részt vehessenek az olaj feltárásában. A gazdag nyereségre való kilátás a spekulánsok tömegét csábítja a sivatagba, akik megvannak győződve arról, hogy a Szaharán található olaj óriási menynyisége függetlenné tenné Európát a közép-keleti olajtól, melynek útvonalai nagyon könnyen sebezhetők. A francia kormány viszont azon reményeinek beteljesülését várja a Szahara olajától, hogy az ország önellátóvá válna az olaj tekintetében. Franciaország olajfogyasztása évi 200 millió fonttal terheli az amúgyis bajokkal és hiányokkal küzdő francia nemzetgazdaságot. A Közép-Keletről behozott olaj ugyanis ennyibe kerül Franciaországnak. A Szahara olajtartalékai Az olajmezök gazdagságáról kevés megbízható adat áll rendelkezésre. Az olajat tartalmazó geológiai rétegek körülbelül félmillió négyzetméteren terülnek el. Ennek a területnek a felét még nem szállták meg az olajtársaságok, amire még senki sem kért kiaknázási jogot. A másik részén már körülbelül 100 szivattyútornyot építettek. A rendszeres kutatás nyolc évvel ezelőtt indult meg, és az első szivattyútornyokat két évvel ezelőtt építették fel Hassi Messaaud körzetében. A rendelkezésre álló adatok még nem igazolták ugyan az optimista reményeket, de nem is cáfolták meg. A kutatás eddigi eredményei alapján megállapították, hogy a Szahara területén a kiaknázás két helyen ígérkezik kifizetődőnek. Edjélé és Tiguentoumine körzete ugyan alaposan át van kutatva, de nincsenek olyan nagy tartalékok, mint Hassi Messaaud körzetében. Az előbbi körzetben az olajtartalék aránylag kismennyiségű, de közel van a felszínhez. Itt eddig csak 15 tornyot állítottak fel és feltételezik, hogy a 60-as évek elején évente másfélmillió tonna olajat fognak nyerni. Sokkal kecsegtetőbbek a Hassi Messaaudi lelőhelyek, ahol ugyan az olaj mélyebben fekszik, mint Edjelében, de a homokos talaj könnyen átfúrható. Valószínűnek látszik, hogy ezek a lelőhelyek gazdagságban versenyezhetnek Közép-Kelet olajforrásaival. Nehézségek és akadályok A kutatásba eddig 35 millió fontot fektettek be és a francia kormány a következő három évben 350 — 400 millió font beruházással számol. Az olajnak a Földközi tengerhez való szállítása még eddig megoldatlan feladat, mivel a csővezetéket addig nem lehet kiépíteni, amíg az algériai kérdés nincs megoldva. A monopólisták, akik részt vesznek a szaharai olaj kiaknázásában jól tudják, hogy addig egy deci olajat sem dobhatnak a világpiacra, míg az algériai helyzet az ő számukra kedvezően meg nem oldódik. Tevékenységük azonban azt tükrözi, hogy bíznak a helyzet kedvező alakulásában és a szaharai koncessziók rentabilitásában. A francia kormány igyekszik a Szaharát vonzóvá tenni a külföldi olajtöke számára és igyekszik rábeszélni a monopóliumokat arra, hogy azonosítsák magukat a francia kormány uralmi törekvésével Észak-Afrikában. Ezért különféle kedvezményekkel csábítja a monopólistákat. A kiaknázási jog elnyeréséhez csak azt a feltételt kötötte, hogy a monopóliumok fedezzék a kutatás minimális költségeit, ezzel szemben megengedi a szabad kiaknázást és a kereskedelmet 50 évi időtartamra. A külföldi cégeknek nem kell átadni a szokásos 50 százalékot a kibányászott olajból és bányászati illetéket is csak az első 300 000 tonna kibányászása után kell fizetnie. Ez az illeték is, valamint a jövedelmi adó is igen alacsony lenne. A főkérdés azonban nem ez. A monopólistákat elsősorban az érdekli, hogyan alakul majd a politikai helyzet a Szahara térségében. A francia kormány ugyan alapított egy úgynevezett Egyesült Szahara szervezetet, mellyel azt akarja elérni, hogy még Algéria függetlensége esetén is fenn tudja tartani a gazdasági ellenőrzést Észak- Afrika felett. De nehéz feltételezni, hogy egy ilyen elrendezés hosszabb ideig fenntartható lenne. A Szahara olaját csak Algérián, Tuniszon vagy Líbián keresztül lehet a tengerparthoz juttatni. Tehát az olajtársaságoknak jól meg kell fontolniok azokat a következményeket, melyek abban az esetben állnának be, ha az olajmezők Algéria tulajdonába kerülnének. A független Algéria ez esetben bizonyosan megkövetelné a jövedelemben való arányos részesedést. Ügy látszik, hogy az olajtársaságok sem igen hisznek abban, hogy a francia fennhatóságot a Szaharában mindenáron fenn kellene tartani. Ügy vélik, hogy a független algériai kormánnyal is meg lehetne egyezni. Az elmondottakból látható, hogy a szaharai olaj körüli helyzet elég zavaros. A francia kormány céljai és az olajmonopóiiumok nyerészkedési vágya mellett egy más, ezeknél döntőbb tényező lépett fel. Ez pedig a szaharai népek szava, azon országoké, melyekhez a nagy homoktenger területileg tartozik. És ha tudjuk azt, hogy napjainkban a gyarmatosítóknak mindenütt vissza kell húzódniok a gyarmati népek függetlenségi mozgalma elől, ez a szó, Szahara népeinek a szava, lesz a döntő. P. E. SZABAD FÖLDMŰVES — a Földművelésügyi és Erdőgazdasági Megbízotti tfivatal hetilapja — Szerkesztőség Bratislava, Krizková 7. — Telefon 243-43. — Főszerkesztő Major Sándor. — Kiadja a Földművelésügyi és Erdőgazdasági M, H. kiadóhivatala. — Nyomja Polygrafické závody, závod 2, n. p„ Bratislava, ul. Februárového vítazstva 6/d. — Évi előfizetés Kcs 20.80, félévre Kcs 10.40 — Terjeszti a Postahírlapszolgálata. A-57068 » Az amerikai sajtóból... A „Chicágo Daily News“ amerikai lap a múlt évi eseményeket elemezve új eredményekre jut. A lap szerint az USA-nak most sokkal inkább, mint ezelőtt igazi pozitív politikára van szüksége, olyan politikára, mely az oroszokkal való békés egymás mellett élés új eszközeit keresi és kutatja. A lap megjegyzi, hogy Dulles, az USA államtitkára csupán egyetlen dolog-^ ban ért el sikert — gyűlöletet keltett az USA iránt mind szövetségesei, mind ellenlábasai között. A lap áttekintését a következő szavakkal végzi: „Dulles menesztése növelné reményeinket az új évben.“
