Szabad Földműves, 1958. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1958-04-27 / 17. szám

A szocialista fatuért A FÖLDMŰVELÉSÜGYI ÉS ERDŐGAZDASÁGI MEGBÍZOTTI HIVATAL LAPJA IX. évfolyam, 17. szám Amíg termést hoz az elvetett mag A földművesembert sok jó tulaj­donságán kívül a munkájában való következetesség is jellemzi. Nem vélétlenül alakul ki az ilyesmi, hanem törvényszerűen alakítja ki az élet már azért is, mert a földműves mun­kája nem mindjárt az elvégzés után hozza meg gyümölcsét, hanem csak hónapok, sőt évek múlva. Ez a tény formálja, neveli ki a földművesben azt az előrelátó gondosságot, amely­­ivei oly kitartóan követi a mag útját az elvetéstől a termés beéréséig. De benne van ebben az a felismerés is, amelyet oly találóan fogalmazott meg Micsurin, a nagy szovjet tudós, hogy a természettől ne várjunk könyör­­adományt, hanem tudománnyal kény­­szentsünk ki belőle minden lehetőt. S mintha csak igévé vált volna a nagy horderejű mondás, a földműves, a mezőgazdasági dolgozó már akkor a termést látja maga előtt, amikor még csak tarlót hánt, vagy trágyát szór a földre. Természetes, hogy igyekezetét is ez a távolbalátás igaz­gatja a helyes útra. És most, amikor az ötéves terv komoly, de nagyszerű egyes termelési mutatószámainak megvalósulásával szebb holnapunk egy-egy rügyecskéje festik virágba, csak természetes, hogy földműve­seink pártunk XI. kongresszusa elölt minden eddiginél nagyobb gondos­sággal keresik, kutatják, hogy milyen módon válthatják valóra azokat a feladatokat, amelyeket pártunk és kormányunk tűzött ki mezőgazdasá­gunk elé, népgazdaságunk egészének, és egyúttal a földmuvesember életé­nek megjavítása érdekében* A nagy célok mögött rejlő nagy távlatok serkentik nagy tettekre a paraszt­­embert. így van ez a királyhelmeci járás földműveseinél is. Járásunkban, ahol már a múlt év őszén megvalósult a száz százalékos kollektivizálás, tág horizonttal áll előttünk a fejlődés. Sokszor szinte hinni alig merjük a termelésben elért komoly eredmé­nyeket. De mivel ezek megvannak és éppen a száz százalékos kollektivi­zálás következtében még nagyobb lehetőségek állanak előttünk, ezért merték járásunk földművesei vállalni, hogy az ötéves terv termelési muta­tóit egy évvel hamarabb, azaz már 1959-ben elérik. A növénytermelésben nincs különö­sebb akadály, mert legtöbb növény­fajtából már a múlt évben elértük, sót egyes községekben jelentősen túl is szárnyalták az 1960-ra tervezett szintet. De az egy hektárra eső 660 liter tej elérésétől még messze ál­lunk. Igaz, hogy az állatállomány mennyiségi és minőségi feljavítása folyamatban van. Ez azt jelenti, hogy már ebben az évben, de főképp a kö­vetkezőben jelentős javulást várha­tunk a tejtermelés terén is. A látszat szerint tehát az állatte­nyésztésre kell a fősúlyt helyezni. Azonban az említett hiányosságok eltávolítása mégis a növényterme­lésre vár. Mert a több tej, hús és tojás termeléséhez több és főképp jobb takarmány kell, azaz több lóhe­re, kukorica, több silótakarmány stb. Vagyis tovább kell fejleszteni a nö­vénytermelést, továbbra is keresni kell a hektárhozamok és általában a termelés növelésének feltételeit. A bodrogszerdahelyi szövetkezet pél­dául úgy akarja a kitűzött feladato­kat elérni, hogy 110 hektárra növeli a lóhere és lucerna vetésterületét, — ami 26 %-a a szántóterületnek — 25 hektár őszi keveréket vetettek és kiszélesítik a kukorica vetésterületét is. Továbbá felszántják a 120 hektár legelőt, ezzel is kiszélesítik föld­alapjukat. Természetesen az eddigi tapasztalatok alapján minden szaka­szon gondosabban szervezik és vég­zik a munkát, mert azt akarják, hogy a feladatok növekedésével párhuza­mosan ebben az évben a múlt évinél dúsabb kalászt hozzon az elvetett mag. T u c h y fi a János, a királyhelmeci GTÄ fóagronómusa Elfogadjuk a trnavai JNB tanácsának felhívását Még több cukorrépát termelünk A második ötéves tervben a mezőgazdasági termelés egyik legfontosabb feladata a cukorrépatermelés növelése. A trnavai járás mezőgazdasági dolgo­zói nagyon komolyan veszik ezt a feladatot. Az idén még nagyobb súlyt fek­tetnek a cukorrépa termelésére. Időrendi tervet dolgoztak ki a tarlóhántás­tól kezdve egész a betakarításig. Ennek célja az agrotechnika megjavítása, a gépek jobb kihasználása, s végül a cukorrépa termelés növelése a legala­csonyabb önköltség mellett. Ezen elhatározásukból felhívás született, ver­senyre hívták Szlovákia valamennyi járási nemzeti bizottságát. A galántai járási nemzeti bizottság mezőgazdasági osztálya is elfogadta a felajánlást. Bízunk a sikerben. Tavaly is elsők voltunk Szlovákiában a cukorrépa termelés terén, most is elsők akarunk lenni. Vavro Gyula, a galántai JNB agronómusa A presovi kerületben jól kihasználták az erdók hónapját a fásításra. Több mint 550 hektáros területet beültet­tek, s a közeljövőben még 28 millió tű- és lomblevelű csemetéi ültetnek ki. Példás vállalás A ruzindoli EFSZ állatte­nyésztési csoportjának dolgozói május 1. és a párt XI. kong­resszusának tiszteletére érté­kes kötelezettségeket vállaltak. Többek között vállalták, hogy május végéig beadják a köz­ellátásra az egész évre előírt 197 000 liter tejet. Eddig már több mint 155 000 litert adtak, s így minden előfeltétel megvan arra, hogy vállalásukat túl is teljesítik. Az első fél év végéig teljesíteni akarják a sertéshús évi beadási tervét is. Az első féléves tervet ebből a termék­ből már az év első három hó­napjában teljesítették. A kulcsodi EFSZ (nagymegyeri járás) tagjai mindent megtettek, hogy a kalászosok után a kapások is minél előbb a földbe kerüljenek. Képün­kön Vendég Zoltán traktoros SK — 4-es géppel egy 10 hektáros parcellán * a félkorai burgonyát ülteti F.: Svrcek Hűvös tavaszi este volt. Mindenki fedél alá húzódott. Az EFSZ irodájá­ban is többen ülnek. Iván elvtárs, a dobrai EFSZ elnöke vitatkozik az aktívabb szövetkezeti dolgozókkal. Ugyanis február folyamán az állat­­tenyésztésben bizonyos hibák mutat­koztak. A sertéstenyésztésben csak 19 dekás súlygyarapodást értek el naponta, de annál nagyobb volt a ta­karmányfogyasztás, 7 kg zabegységre csupán 1 kiló súlygyarapodás jutott. — Vajon mi lehet ennek az oka? — kérdezte Iván elvtárs a szövetke­zet sertésgondozóját. — Azért kér­dezem ezt — mondotta, — hogy ja­vítani tudjunk a helyzeten. A vá­laszból kiderült, hogy a takarmány összeállításában van a hiba. Nem kaptak az állatok elég fehérjét és keményítőt tartalmazó takarmányt. Hiány mutatkozott az ásványi anya­gokban is. Baj volt az is, hogy a daraféléket hidegen adták az állatok­nak. ^ Ezek után márciusban jobban ügyel­tek az etetésre, aminek az eredmé­nye csakhamar meg is mutatkozott. A napi súlygyarapodás 39 dekára emelkedett és ehhez csak 5,25 kg szemestakarmányra volt szükség. így a két hónap közötti különbség pénz­ben 50 000 koronát tesz ki egy ilyen kis szövetkezetben is, mint a dobrai. Ha szarvasmarhaállományunkat Álljanak a guruló koronák elébe... Április tizedikén Hetényen át vitt az utam. Éppen akkor fordult ki a szövetkezet udvarából vagy tíz, műtrágyával megrakott lovasszekér. A mező felé tartottak... Ott kezdődött a baj, hogy az értékes műtrágyá­val végigszórták az utat. Aranyból is vész el — tartja a közmondás. Ez igaz. De ha a fogatosok jól előkészítették volna szekereiket a műtrágya­szállításra, akkor a gondatlanságból származó veszteség legföljebb pár kilóra zsugorodik. Ez az eset annál furcsább, mivel a fogatosokat úgy ismerem, mint barátokat, dolgos szövetkezeti tagokat. Ha valaki rosszat mondana róluk, Csintalan Istvánról, Szuh Andrásról és a többi rögszereto paraszt­ról — el se hinném. De remélem, nem sértődnek meg, ha azt mondom: fillérből lesz a korona, koronából meg százak, ezrek, milliók. Ha azon­ban az úttestre szórják a műtrágyát, bizony sok-sok korona elkerüli közös pénztárukat. Tehát, még mielőtt a koronák hűtlen hagynák a közös kasszát, álljanak elébük, hogy egy tapodtat se gurulhassanak! , Marikovecz Aladár, Marcelháza A jihlavai EFSZ-ben a sertések mellett eredményesen dolgoznak az asszonyok A 71 éves í'odor Mihály bácsi Fodor Mihály bá­csival, az illésházi EFSZ legidősebb dolgozójával hoz össze a sors. Nehéz 71 esztendő szán­totta ^barázdásra az öreg kommu­nista homlokát. Már nyugodtan pi­henhetne a hiis vi­zű Kis-Duna part­ján vagy játszhatna pirosarcú uno­káival, de nem ezt teszi. Ha csak az ereje engedi, megy a közösbe, dolgozik már nyolcadik éve egyre nagyobb oda­adással. Hiszen ha valaki tudta a faluban miért kell szövetkezetét alapí­tani, ő nagyon is jól tudta. Szegény ember gyermeke volt. Fiatalkorát ide­gen gazdáknál töltötte, cselédsorsban. Innen vitték el az első világháborúba is. Tizenöt tavaszán orosz fogságba került. Huszonegy márciusában tért vissza lllésházára új ismeretekkel, re­ményekkel, Lenin szavaival a szívében. De még évtizedekig kellett várnia, hogy a cselédből legyen valaki. S végül lett. Ezért harcolt az elsők között a szövetkezet mellett s ezért dolgozik ma is oly lelkesen. A múlt évben is több mint 200 munkaegységet dolgo­zott le. — A faluban gyermekkorom óta — pedig ez még a múlt század alkonyán A dolgozók nagy ünnepe előtt JMésAáJmn volt — 1945-ig nem épült annyi ház, mint az utolsó tíz év alatt, — mondja Fodor elvtárs. Föld volt, termett is, de nem nekünk. Mi Dévénybe jártunk követ tömi és örültünk, ha volt mun­ka. Elhallgat, mint akit megtámadnak a keserű emlékek. — Öreg vagyok már — folytatja kis idő múlva, — de szeretek dolgozni a szövetkezetben. Csak az bánt, hogy a fiatalok... — sóhajt. — Mi is van a fiatalokkal? — tesz­­szük fel a kérdést Farkas Gyulának, a szövetkezet könyvelőjének. — Idegenkednek a szövetkezettől, — válaszolja Farkas elvtárs — pedig több dolgos fiatal kézre lenne szükségünk. Évről évre gyarapodik a szövetkezet. Ebben a gazdasági évben is tíz új be­lépőnk volt. Látják a magángazdálko­dók, hogy közösen többet érhetnek el. De a fiatalok bekapcsolásával valahogy baj van. Pedig nekik épül a szebb, a boldogabb holnap. Az illésháziak az állattenyésztésre helyezik a fö súlyt. Négyszázharminc szarvasmarhájuk van, annak ellenére, hogy kevés a rét és legelő. Igaz, hogy már 120 hektáron zöldül a lóhere, s annak érdekében is megtesznek min­dent, hogy szemestakarmányból is legyen elég. Ezért igyekeztek a tava­sziak vetésével. Most 90 hektár kuko­rica alá készítik elő a földet. Tapasztalatból tudják, hogy jól jöve­delmez a kacsatenyésztés Jelenleg a szarvasmarha napi átlag súlygyarapodása 110 deka. Ügy látszik Hoboth János állatgondozó érti a dol­gát. De nagyon szép eredményeket ér el Sztropkó János és Kucman Lajos is a borjaknál. A gondjaikra bízott álla­tok 97 dekát szednek magukra na­ponta. A múlt évben 2400 darab kacsát hizlaltak fel. Ebből 37 000 korona tiszta jövedelme volt a szövetkezetnek. Ez évben 23 000 kacsát keltetnek. Ebből 7000-ret felhizlalnak, ami 110 000 ko­rona jövedelmet jelent. Méhészet létesítéséről is gondoskod­nak. Ötven család számára meg is van már a felszerelés csak arra várnak, hogy Prievidzáról küldjék a méheket. Pulykatenyésztéssel is kísérleteznek az illésházi szövetkezetesek, 1400 da­rabot hizlalnak fel ebben az évben. Ugyanis a tapasztalatok azt bizonyít­ják, hogy a pulyka tenyésztése még a kacsáénál is jobban kifizetődik. De nem hanyagolják el a növényter­mesztést sem. A tavasziak vetésének befejezése után 360 hektáron hintettek el a műtrágyát. A cukorrépára is nagy gondot fordítanak. A 25 hektárnyi területen öntözőberendezést létesíte­nek. Azt akarják. az illésháziak, hogy a jól végzett munka büszke érzésével vonulhassanak fel Somorján a május elsejei ünnepélyen. -szenk Bratislava, 1958. április 27. Ára 40 fillér Segít a verseny A szocialista munkaverseny a kis­­géresi szövetkezetben is kiváló ered­ményekhez vezetett. A közelmúltban alakult kóművesbrigád egy 46 méter hosszú és 11 méter széles sértés­istálló építését végezte el hét nap alatt. A kertészet dolgozói már április közepéig 10 hektárt ültettek be kü­lönböző palántával. A szövetkezeteseknek a szocialista munkaversenyben jó tapasztalataik vannak és járási viszonylatban a múlt évben is a második helyre ke­rültek. Reméljük az új szövetkezeti falu ebben az évben ismét az élen­járók között lesz. Géresi László, Kisgéres vesszük figyelembe, az eredmények mellett is bizonyos hiányosságokat találunk. Ezt részben a hiányos ta­karmányozás és a követelményeknek nem minden szempontból megfelelő törzsállomány okozza. A dobmi EFSZ vezetősége ezzel a kérdésseris fog­lalkozott. A helyzet javításának ér­dekében elhatározták, hogy több takarmányt terfnelnek az állatte­nyésztés részére. Nagy gondot fordí­tanak a jövőben a többéves takar­mányok vetésének kiszélesítésére és ápolására. A törzsállomány javításá­nak érdekében a szövetkezet már lépéseket is tett. Egy Elit törzsköny­vezett bikát vett a kassai tenyész­­vásáron. Most törzskönyvezett te­­nyészüszök vásárlását tervezi, amire nagy szükség van a megfelelöftállo­­mány kineveléséhez és az ötéves terv négy év alatti teljesítéséhez. (—án) A tervteljesítés érdekében Szép eredmények Kövecsesen III. típusú EFSZ műkö­dik. A dolgozók egyre szebb eredmé­nyeket érnek el.’ Főleg az állattenyész­tés terén tűnnek ki. Fürjes László és Bahó János tehéngondozók a tejhozam növelésében a tornaijai járás legjobb tehenészei közé tartoznak. A faluban, már filmvetítőgép is van, amit a szövetkezel!! dolgozók jó mun­kájukért kaptak. Nemrégen pedig megszólalt a helyi hangszóró is. Nagy esemény ez egy olyan kis falu életében mint Kövecses. Fürjes István, Rozsnyó

Next

/
Thumbnails
Contents