Szabad Földműves, 1958. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-12 / 2. szám

1958. január 12. sfiz a bod Földműves s Művelődési Házat avattak a szódóiak Á TÁVOLI JÖVŐRE kíváncsi dolgozó ember az új év küszöbén nem is te­hetne jobban, minthogy a szocialista kultúra jövőbe ragyogó fényénél für­készi, igenli és munkálja a békés, nyugalmas, örmöteli életet. Szódó község lakossága Művelődési Házat avatott az 1957-es év utolsó napján, Szilveszterkor. Derűs jókedv­vel búcsúzott az óévtől és remény­­teljes bizakodással köszöntötték az 1958-as új esztendőt. Nagy volt a sürgés-forgás e napon a faluban. A község lakosságának ap­­raja-nagyja — este 6 óra tájban — a kultúrának ezen új fellegvára felé vette útját, hogy birtokába vegye. A kultúrház hatalmas nagy kultúrterem­ből, beépített színpadból és külön könyvtárhelyiségből áll. A nagy te­rem színültig megtelt a falu lakossá­gával. Igaz, hogy a székek még köl­csönzőitek voltak, de ennek ellenére a szódói emberek büszkén ültek raj­tuk, s gyönyörködtek munkájukban. Sokan a jelenlévők közül csak most jönnek rá, amikor jól körülnéznek, hogy szorgalmas munkájukkal milyen nagyot alkottak, de vannak olyanok is, akik most szégyenük, hogy csak kevéssel járultak hozzá községük e fontos- központjának megalkotásához. Ahogy Adamcsek Lajos elvtársat, a HNB elnök megnyitó beszédét hal­lom, nekem úgy tűnik, hogy ezen évzáró és avató ünnepségen az egy­begyűltek derűs, jókedvét növelik az elmúlt év nagy győzelmei, Szódó község lakossága példát mu­tatott abban, hogyan lehet saját ere­jükből is nagyot, szépet alkotni és a közönyt, nehézségeket leküzdeni. A kultúrház a helyi nemzeti bizott­ság, az EFSZ, a CSEMADOK helyi szervezete, a CSISZ és a Nőbizottság közös munkájából született meg. Most már megvan annak a lehetősége, hogy a tömegszervezetek jobban be­töltsék a rájuk háruló komoly fel­adataikat, mind az embernevelés, mind a falu szocialista építése terén. Az avató ünnepségen fellépett a CSEMADOK, a CSISZ és a Nőbizottság kultúrgárdája s változatos, szellemes műsorral szórakoztatta a falu lakos­ságát. A műsor keretében több rövid színdarab, énekszám és csasztuska szerepelt, amelyekkel megkísérelték felvenni a harcot a régi világból te­herként cipelt s a falu előrehaladását gátló csökevények és rossz szokások ellen. Azonban — a jó akarat ellenére — nem minden esetben sikerült a kívánt eredményt elérni. A LEGTÖBB SEGÍTSÉGET a kultúr­ház megépítéséhez az EFSZ adta, amelyet az a felismerés vezetett, hogy a szövetkezet a faluban a ha­ladás és a kultúra hordozója. Tiszte­let és becsület a nemes célkitűzés­ért! Segítse tehát még jobban mint eddig a szocialista kultúrmunka Szó­don az EFSZ-t, mint a falu új, bol­dog életének valóraváltóját. A szo­cialista kultúra azonban ne jelentse csak a színielőadásokat, csasztuská­­kat vagy a méhészeti szakkört. A kul­túra elhivatottjai érezzék feladatuk­nak annak a nemes célnak a szolgá­latát, mely igényként jelentkezik a falu dolgozói szocialista világot építő nagy munkájánál. És ha ezt nézzük, akkor sürgős szükségletként jelentke­zik az EFSZ-tagoknál a tudományos ismeretek és a szakmai fejlődés nö­velése. Iktassuk programba a mező­­gazdasági szakelőadásokat is. A mé­hészeti szakkör mellé az állatte­nyésztés és a növénytermelési szakkö­rök megalakítását, irodalmi és könyv­napokat stb. Az lesz igazán a szocialista kul­túra gyümölcsöző sikere, ha a falu dolgozói naponta érzik a kultúra ál­dásos hatását mindennapi munkájuk­ban, mely ez által könnyebbé, jobbá és eredményesebbé válik. (M) Megvalósult álom — Bizony álmodoztam, tervezget­tem, hogy egyszer nekem is lesz házam. De az álom éveken keresztül, csak álom maradt... Végre azonban elérkezett az az idő, hogy álmom valóra válhatott! Laká­som eddig 60 ezer koronát „emész­tett“ fel, de sebaj! Mint munkás négy év alatt 80 ezer koronát keres­tem. Tehát jutott is, meg maradt is — mondja Fónod József a kékkői CSAD dolgozója s a képen látható modern családi ház tulajdonosa. (Felvétel: Z. J.) A Safi p A Sajó balpartján — mint ma­­■C* dárfészek a fa lombjai között — húzódik meg Recske község. A há­zak, melyek a kis községet képezik, úgy állnak a töltés két oldalán, mint őrségen a katonák — távol egymástól. Amikor megérkeztem a faluba, de­rűs volt az égbolt. Szépen sütött a nap, de Télapó mégis erősebbnek mutatkozott. így csaknem dermedt kézzel kopogtattam az EFSZ irodá­jának ajtaján. Az irodában Héthy Zoltán könyve­lőt találtam. Kérésemre, hogy mond­jon valamit szövetkezetükről, meg­fontoltan válaszolt: — A recskei EFSZ a tornaijai járás egyik legöregebb szövetkezete — mondja a könyvelő. — 1950 szeptem­beriben alakult, s 1952-ben teljes szövetkezeti község lett Recske. — Ki a szövetkezet elnöke ? — Keiner Gyula bácsi. Amióta 6 tartja kezében a szövetkezet kor­mánykerekét, sokkal gazdagabbak, erősebbek vagyunk. Ezt elért ered­ményeink is bizonyítják. Amint beszélgetünk, egy alacsony­termetű idősebb ember lép az iro­dába. A szövetkezet elnöke. Amikor megtudja, mi járatban va­gyunk, beszélni kezd: — Szövetkezetünk földterülete kb. 145 hektár. Pontosan nem tudom, mivele még a mai napig sem mérte fel mérnök határunkat. A múlt évben ugyan járt itt egy mérnök — meg is kezdte a munkát, de egy hét múlva eltűnt, mint a kámfor ... Egy pillanatra elhallgat, aztán újra kezdi. — Földjeink minősége nem a leg­jobb, de mindent megteszünk, hogy bő termést adjanak. A javítási mun­kálatok már részben sikerültek is, hiszen az 1 109 000 korona pénzügyi tervünket magasan túlszárnyaltuk. Mig az elnök beszélget, újabb „ven­dégek“ jönnek az irodába. így a be­szélgetés fonala tovább gombolyodik... Megtudom tehát, hogy a recskei szövetkezet tagjai büszkék kertésze­tükre, melynek vezetője Boros Lajos. A kertészeti csoport tagjai nagyrészt asszonyokból, lányokból állnak. A szorgalmas női kezek jó munkája nyomán a kertészet a tervezett 167 ezer korona helyett 300 ezer koronát jövedelmezett. — Még többet is ki lehetett volna „sajtolni“ a kertészetből — szól köz­be Keiner elvtárs — de nehézségeink voltak az elszállítással, mivel nincs traktorunk! — A múlt évben lentermeléssel is foglalkoztunk — kapcsolódik a be­szélgetésbe Tóth István csoport­­vezető. — És kifizető volt? — Igen. Több mint 74 000 koronát kaptunk lenmagért. Szép pénz — gondolom —, amely a recskei szövetkezet tagjainak jó munkáját dicséri. A szorgalmas mun­káért viszont meg is kapják a tagok a megérdemelt jutalmat. Az évvégi elszámoláskor például 10 korona jut egy-egy ledolgozott munkaegységre. S ez mindennél többet mond! Tóth Elemér, Hanva Béla bácsi családja Juhász Béla lányával Katókával dolgozik az örösi szövetkezetben. Az elmúlt évben — ketten — 999 munka­egységet dolgoztak le, amelyre pénz­ben 14 988 koronát kaptak. — És a természetbeni mennyi volt? kérdem. Elmosolyodik. — Közel 30 mázsa! .— Elég lesz újig? Bőven, sőt még pénzt is „csiná­lunk“ belőle. Béla bácsi családjának tehát nincs kenyérgondja. Boldogan élnek, szépen ruházkodnak, s bizakodva néznek a jövő elé. H o r o s z Árpád, Őrös A kékkői járásban elsőként Szdovák­gyarmaton alakult meg az egységes földművesszövetkezet. Illési pusztán vette kezdetét a közös gazdálkodás, majd két év múltán a községben foly­tatódott. Fontos állomása volt az előrehaladásnak az 1953-as esztendő, amikor is a falu földműveseinek 95 százaléka belépett a szövetkezetbe. Azt gondoltuk, hogy ezt követően meleg otthonra talál a megértés. Nem így történt. A munkaegységekkel való helytelen gazdálkodás zúgolódást vál­tott ki a tagokból. A vezetőség a ta­gok teljesítményét figyelmen kívül hagyva, sokszor érdemtelenül szórta a munkaegységet. Józan meglátás, helyes javaslat ritkán érvényesült. A helytelenül alkalmazott bírálat sze­mélyeskedéssé fajult, s megbolygatta az egységet. Meglazult a munkafegye­lem, olyannyira, hogy a kukoricát, krumplit benőtte a gyom, kapálatla­­nul maradt. A funkció-irigység egy év alatt 3 elnök leváltásához járult hozzá. — Könnyű neki, csak parancsolgat, munka nélkül él — mondogatták egyesek. Természetesen, az elnökhöz való ilyen viszony helytelen. A hibák gyökere főképp a szövetkezeti alap­­szabályzat mellőzésében rejlett. A vezetőség nem állt a helyzet magas­latán; a napi munkabeosztás a helyi hangszórón keresztül történt. Így a munkára várók csak reggel 7 óra táj­ban szereztek tudomást az aznapi teendőkről. A munkacsoportokba be nem osztottak csak 9 óra körül álltak munkába. A gépállomás traktorai a kocsma előtt pöfögtek, várakoztak gazdáikra, az üzemanyag meg fogyott, teltek az Pályázat Hogyan javítanám meg a gazdálkodást községünkben ? órák, r— és mindez pénzbe került. így azután a kifizetetlen számlák, a gyen­ge termés és az üres kassza fokozták az elégedetlenséget. Tudomásul kel­lett venniök, hogy rosszul gazdálkod­tak ... évvégi osztalékra már nem jutott... A helytelen gazdálkodás okait két középparaszt nyakába „sózták“. Rá­juk fogták, hogy bomlasztok. Így hát azután irgalmatlanul érvényesítették a „Ki a konkolyt a búza közül!“ jel­szót. A kizárás elleni tiltakozás és a hibák orvoslása a tények egyoldalú megállapítása miatt lépést sem haladt előre. Az akkori vezetők egyáltalán nem akarták megérteni, hogy az a középparaszt, aki helyesen rámutat a hibákra — még nem osztályellen­ség ... Közel húsz kis- és középaraszt ki­lépett a szövetkezetből a rákövetkező évben. De a bennmaradottak nagy ré­sze keményen helytállt a munkában. Négyszáztizenegy hektár föld műve­lése elég munkát adott. Nagy gondot okozott a vezetőségnek a megcsappant munkaerők jó széthelyezése. Ebben az időben nagy szükség lett volna az irányítani, vezetni tudókra, akik a hibákat lépésről-lépésre eltávolítják, akik helyes irányba terelik a szövet­kezeti életet. Az irányítás, vezetés ellenőrzéssel párosuljon Elmúlt ismét egy gazdasági év. Itt a zárszámadás ideje. Szétnéztem hát, milyen változások történtek az EFSZ irányításában, s mi a további teendő, hogy a gazdálkodás megjavuljon, elő­rehaladjon. A vezetőségen belül nagyobb a megértés, a felelősség, valamivel jobb a munkaszervezés. Ennek következté­ben teltebb a magtár, a tagok elége­dettebbek, bizakodóbbak. Osztalékra is van már kilátás ... A rossz időjárás ellenére búzából 2, rozsból 2 és árpából 5 mázsával töb­bet takarítottak be hektáronként, mint ezt megelőzően. Mi a helyzet a kapás­­növényeket illetően? Itt is van némi hozamemelkedés a többi évhez viszo­nyítva. De jóval magasabb is lehetne. Hogyan? Ügy, hogy a vezetőségnek ezen a téren is harcolnia kell a szö­vetkezeti alapszabályzat érvényreju­­tásáért. Nem megengedhető például az, hogy a tagok a kukoricát, krump­lit és a takarmányrépát a termés harmadrészéért kapálják meg és ta­karítják be, mint ahogy ezt a múlt évben is tették. Ne hagyják kísérteni magukat a múlt e káros örökségétől! Javaslom: mielőbb vessék el ezt a rossz munkaszervezést. A kapásnövé­nyeket osszák fel a munkacsoporto­kon belül az egyes tagokra egyéni ápolás és betakarítás céljából. Hogy a parcellán mennyi teremjen, ahhoz mértékadó a termelési tervben fel­tüntetett hektárhozam legyen. Dön­teni kell a taggyűlésnek afelett is, mennyi legyen a pótjutalom a hektár­hozamok és a haszonnövelés esetén. Jól működő EFSZ-ekben ez 30 — 50 százalékot is kitesz. Ezáltal a tagok munkához való viszonya megváltozik, mert érdekeltté tesszük őket a ter­melésben ... Vonatkozik ez a szövetkezet kerté­szetére is. Legyen a kertészetnek kü­lön termelési- és költségvetési terve. Irányítsunk oda állandó munkaerőket, akik egész éven át ott dolgoznak majd. A kertészeti csoport tagjai le­gyenek tájékoztatva arról, mennyit kell paprikából, uborkából, hagymából stb. termelniök. A napi kereset az el­végzett munka alapján legyen kimu­tatva. Ehhez a kertészet vezetőjének minden nap le kell mérnie az elvég­zett munkát. Az irányítás mellől ne hiányozzék az ellenőrzés sem! Drága volt a muzsikaszó A szlovákgyarmati EFSZ-nek nagy­kiterjedésű rétjei vannak. Ez lehetővé teszi a marhaállomány fejlesztését. Igenám, de nem úgy, ahogy sáfárkod­tak vele. Szerződést kötöttek a gép­állomással a rétek lekaszálására. Ez így rendjén lett volna, de a szerződést felrúgták. S a körülbelül 100 hektár rétet kiadták a környékbeli egyéni gazdálkodóknak negyedéből kaszálni. Kaszált itt a nyáron „három falu legé­nye“. — Miért kaszáltatott a vezetőség negyedéből ? — Nem kaszáltatunk géppel, mert az pénzbe kerül. Azután meg kevesen is vagyunk. Ki fogja azt a sok szénát összegyűjteni és behordani? A mun­kaegységek csak elpazarlódnak — volt a „megnyugtató“ válasz. Azelőtt a tagok és hozzátartozóik takarították be a takarmányt. A múlt évben még csak kísérletet sem tettek erre vo­natkozólag. Pedig kisebb munkaerő­csoportosítással, okkal-móddal most is sikerült volna. Amikor a vezetők a szénatermést már kazlakban látták, elégedetten jegyezték meg: — Mégiscsak érdemes volt negye­dében kaszáltatni. Nem volt „bajunk“ a szénával. Egyes tagok azonban más vélemé­nyen voltak. Józanul mérlegelték a széna-ügyet, elítélték a dolog ilyetén való megoldását. Mondogatták is: „Drága volt a muzsikaszó“. Igazat mondtak? Győződjünk meg róla. Mibe is került hát a kaszáltatás? A szénatermés itt eléri a negyven mázsát is hektáronként. Az említett egyéni gazdálkodók 25 hektár rét termését vitték el, amely 1000 mázsá­nak felel meg. A széna mázsája test­vérek között is megért 70 koronát. Eszerint a kaszáltatás „csak“ 70 ezer koronába került. Szép kis összeg. De mit nyertek volna, hogyha ezt a nagymennyiségű, értékes takarmányt a tejhozam emelésére használják fel?... Az ebből származó jövedelem a zárszámadásnál munkaegységenként legalább 2 koronával több osztalékot jelentett volna ... Legyen ez komoly figyelmeztetés a jövőre nézve, mert az alakító tagok egy része már az iparba és az építke­zésekre jár dolgozni. Pedig az EFSZ- ben megkeresték a kenyérnekvalót, 2 — 3 sertést is hizlaltak, egyéb ter­mészetbeni járandóságot is kaptak. Hát akkor miért fordítottak hátat a szövetkezetnek? Mert kevesellték az egy munkaegységre járó pénzt. Tanulás nélkül nincs tudás A hibák, nehézségek eltávolításához, a vezetés, irányítás további javításá­hoz szakmai- és politikai nevelésre van szükség. Esti iskolát kéne tartani a tagok részére; az itt elhangzott előadások alapján megismerkedhet­nének az alapszabályzattal, amely meghatározza a közös gazdálkodás irányelveit; a helyes munkaszervezés­sel és tervezéssel, az igazságos mun­kajutalmazással, stb. Az iskolázás ke­retében állattenyésztési-, gyümölcs­termesztési-, növénytermesztési szak­körök működhetnének, amelyekre az egyéni gazdálkodókat is meg lehetne hívni. A szövetkezeti tagoknak többet kell olvasniuk; főként mezőgazdasági szak­könyveket, újságokat. A Szabad Föld­műves mindig tele van jobbnál-jobb szaktanácsokkal, hírt ad jól bevált munkaformákról, módszerekről, segíti az EFSZ-ek tagjait a szakképzettség elsajátításában. És itt szégyenkezve kell bevallanom, hogy községünkben több család asztaláról hiányzik. Az ötéves tervekből a mezőgazda­ságra háruló feladatok mind nagyob­bak. Teljesítésük egyenest megkí­vánja a nagyobb szakértelmet, a politikai tájékozottságot. Rajta hát! Hozzuk be az e téren mutatkozó hiányt. Szeressük az írott betűt, mely nevel, tanít, szórakoztat! Több segítséget a szövetkezetnek! Többször hallottam a múlt éven at, hogy kevesen vagyunk. Ez igaz. Csupán a dohány több mint húsz munkaerőt lekötött a szezon alatt. Ugyanakkor mindössze 38 nyilvántar­tott tagja van a szövetkezetnek. És a taglétszám emelése terén még csak kezdeti lépések sem történtek. Mind a HNB-nak, mind a helyi pártszerve­zetnek ezen a téren több segítséget kell nyújtani a szövetkezetnek. Vajon megkérdezte a szövetkezet valamelyik vezetője már a kilépettek­től, volna-e kedvük visszajönni, tár­sulni velünk ? Aligha. Miért félnek ilyesmitől? Hiszen az elmúlt 4 év alatt az egyéni gazdálkodók nagy ré­sze rájött, hogy a kezdeti nehézségek és hibák előli megfutamodás helyte­len volt. Ma már megértik, hogy a vezetésben előforduló hibák főként a bizonytalan lépésekből, a tájékozat­lanságból, az újhoz való félvenyúlás­­ból és a hozzánemértésből adódtak. „Más kárán tanul az okos!“ — tartja egy régi közmondás. Mi nem tartottuk magunkat ehhez, s bizony drágán megfizettük a tandíjat. Elég volt már a drága „tandíjak­ból“. Tanuljunk meg olcsóbban, szo­cialista módra gazdálkodni. Ehhez a felvetett javaslatok megvalósítása is hozzájárul. Rados Pál, Szlovákgyarmat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents