Szabad Földműves, 1958. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-12 / 2. szám
6 yfzatH7ft Földműves 1958. január ÍJ. RÜGYFttKftDZLS Gyurika a falu közepén szaporázza lépteit, amikor megállítja egy kérő hang. — Gyurika! A kisfiú megáll, s kíváncsian néz a szembejövőre. — Tessék? — Elviszed apukádnak ezt a meghívót? — El, már hogyne vinném el! Zatykő Pál, a CSEMADOK elnöke még át sem nyújtja a papírt, má-kérdés foglalkoztatja a fiút: — Milyen meghívó ez, Pali bácsi? — A CSEMADOK évzáró gyűlésére. Ezzel a fiú kereket oldott és sietett hazafelé... Amikor becsukódik mögötte a szoba ajtaja, mindjárt apjához fordul. — Apuka! A két szempár szelíd találkozása közben Gyurika apja kezébe nyomja a kis cédulát. — Meghívót hoztam! i— Meghívót? — Igen, a CSEMADOK elnöke küldi. Estére évzáró gyűlés lesz. A harminc év körüli családapa először jól megnézi, majd olvasni kezdi a meghívót. — Évzárógyülés! És ... engem is meghívnak? Ah! Mit keresnék én a fiatalok között. Egy pillanatra csönd honol a kis szobában. Csend, lemondást, elzárkózottságot rejtegető csend! De Gyurika ezt nem érti. Tíz éves fejével sehogysem tudja felfogni, miért mondja apukája: „Mit keresnék én a fiatalok között?“ Nem érti. Hiszen — apukája mindennapos vendég a kocsmában és a táncmulatságról sem marad el soha! Most pedig ... Este 8 óra. Megkezdődik a gyűlés. És csodák csodája, itt látjuk Gyurika apját is. Kissé feszélyezetten ül, de az a fontos, hogy itt van. S alig hangzik el az elnöki beszámoló, máris szót kér: — Hogy nem dolgoztunk, az igaz i— kezdi. — De miért? Már csak ne gondolják a fiatalok, hogy könyörögni fogunk nekik. Ha számukra megfelel Így, nekünk is jó... Elvégre mi őszhajú, öreg emberek nem foglalkozhatunk a kultúrával... örüljön a fiatalság, hogy egy évben egyszer eljövünk a gyűlésre ... Szerintem ez Is sok!... Ez a kifejezés heves vitára ösztönzi a jelenlevőket. — Tóth Lászlóé a sző — jelenti ki Huszár Imre, a vita vezetője. — Nem értem, és azt hiszem nem is lehet megérteni, hogy lehet őszhajú öreg, egy harmincéves ember? tó mondja Tóth László — Szerintem az volna a helyes, ha beismernénk: azért nem működik Dacsókeszin a CSEMADOK, mert sem a helyi nemzeti bizottság, sem a pártszervezet nem foglalkozik a fiatalokkal. — Ez nem igaz! — vágnak a szavába. — Hogy nem igaz? Hát biztosított a helyi nemzeti bizottság kultúrotthont a fiatalok számára? Ugye nem! Pedig helyiség volna nem is egy! Csodálkozhatunk tehát azon, hogy a fiatalság a kocsmába jár „szórakozni“? Egyáltalán nem! És ezért a HNB a felelős. Meg azért is, hogy a CSEMADOK az 1957-es évben egyszer sem tartott taggyűlést és egy alkalommal sem lépett fel kulútrműsorral. — Emlékezzünk csak vissza az elmúlt évekre. Milyen szép színdarabokat játszott a dacsókeszi fiatalság. Most pedig „alusznak“. — Ami igaz, az igaz — mondja a HNB elnöke. — Igaz az is, hogy nem törődünk a fiatalokkal. Ügy tekintünk rájuk, mint a rossz mostoha gyermekére. Ebben azonban hibásak a tanítók is. Szerintem a hat tanítónőnek, tanítónak is kötelessége a fiatalság nevelése! Az est sötét fátyla egyre elnyújtózkodik, de az élet, a tenniakarás itt a jelenlevők arcán. Baksa Sándor kér szót. — ... szinte meglepő, hogy a harminc, harmincötéves emberek öregeknek érzik magukat — mondja Baksa Sándor. — Az én hajam már TECHNIKAI MOZAIK Televíziós teleszkóp A pulkovői - Leningrád mellett obszervatóriumban a Hold megfigyelésére szolgáló nagy távcsövet televíziós vevőkészülékkel építették öszsze. Körülbelül hatszázszoros nagyításban lehet látni a képmezőn a Hold részleteit. örökéletű zseblámpa Már régebben is próbálkoztak zseblámpa-akkumulátorokkal és kézi hajtású dinamózseblámpákkal. Ezek a készülékek drágák, rövid életűek, hamar romlanak. Most olyan zseblámpákat hoztak forgalomba, melyekben higanykadmiumos szárazelem van. Kimerülés után a lámpát szét kell húzni, ekkor előtűnik két dugaszölószeg. Ezeket a fali konnektorba kell illeszteni és pár percnyi ott-tartás után az elem újra használatra kész. A töltőáram egyenirányításáról beépített száraz egyenirányító gondoskodik. Óra — a kulcscsomón Egy svájci gyár olyan kisméretű órát hozott forgalomba, amit a kulcskarikára lehet akasztani. így, ha az autó slusszkulcsa mellett van, a vezető az időt is ellenőrizheti. Elől és hátul félgömbalakú üveg védi, ami kinagyítja a számlapot és az óraszerkezetet is láthatóvá teszi. Az új óra nagyon népszerű a különlegességet kedvelők előtt. Zsákolóautomata Malmokban, cement- és műtrágyagyárakban sok zsákot kell naponta megtölteni. A legutóbbi időkig ez kézzel történt. Kézzel kellett a lefolyónyílásra erősíteni a zsákot, megengedni a terméket, leakasztani stb. Most olyan zsákolóautomatát készítettek, amely teljesen önműködően zsákol, óránként 800 zsákot tölt meg a kívánt feszességre. Van-e levegő a Holdon? A múlt század egyik híres holdkutatója évtizedes tanulmány után azt mondta, hogy a Hold légköre körülbelül háromszázadrésze lehet a földi levegőnek. Most azután a francia Komoly feladatok előtt A besztercebányai kerület egyik legjobb Szokol egyesülete kétségkívül az ajnácskői. Kis falucskáról van szó, éppen ezért kiemelkedő sikernek könyvelhető el, hogy a falu „A“ csapata a besztercebányai kerületi bajnokság I. „B“ osztályában szerepel, s a táblázaton a harmadik helyet foglalta el. Az ajnácskői fiatalok azonban a játékon kívül is helytállnak. Az idén társadalmi munkával bekerítették a pályát, s már készen az új, korszerű öltöző terve, amelyet a tavasz folyamán kizárólag saját erejükből fognak felépíteni. Kiveszik részüket a kultu-rális munkából is, s ugyanakkor aSzokol tagjaira komoly feladatok várnak az újonnan alakult EFSZ-ben is. Reméljük, mint eddig, a jövőben is számíthat a falu lakossága, s a szövetkezeti nagy család a Szokol tagjainak áldozatkész munkájára. Agócs Vilmos, Ajnácskő csillagvizsgálók - a Meudonban és a Pic du Midi-n a Pireneusokban — i megállapították, hogy amennyiben levegő van a Holdon, annak sűrűsége csak egymilliárd része lehet a földi levegő sűrűségének. A Földön egy köbcentiméter levegőben 27 trillió molekula van (27 után 18 zérus), a Holdon csak 10 milliárd (10 után 9 zérus). ALUMINIUM LEVÉLBÉLYEG kiadását tervezi a holland posta. A bélyeg papírjába finom aluminiumport kevernek. Erre azért van szükség, mert a levelek elrendezését a jövőben elektronikus készülékkel akarják végezni. Ahhoz, hogy a levelek kellő helyzetbe kerüljenek, a készüléknek „segítségre“ van szüksége. Erre szolgál a bélyegek anyagába kevert aluminiumpor, amelyet érzékeny műszer „tájékoztat". * * * KÉTSZÁZEZER AUTOMATÁT állítanak fel a szovjet kereskedelemben az elkövetkezendő 2 — 3. évben. A tervek szerint nagyobb hivatalok előcsarnokaiban és bérházak kapualjaiban is helyeznek el automata-eladókat, hogy segítsék a későn, záróra után hazatérő dolgozókat. „DELEDATE" A RÁDIÖAKTIVlTÁS ELLEN. Egy japán tudós nemrégen kijelentette, hogy olyan anyagot fedezett fel, amely a betonnál Is kevésbé bocsátja át a rádióaktív sugarakat. Az új anyagot, amely betonitot, homokot, vasat, kobaltot és báriumot tartalmaz, „Deledate“-nak nevezték el. Hitvesi hűtlenség E TÖRTÉNET FŐHŐSE Barázdabillegető úr, az a bizonyos, akinek a jobb lábán eltörött az egyik újjá, ami igen kellemetlen baleset volt és különösen akkor gyötörte hősünket, ha férfias komoly pózban igyekezett megülni egy fa ágán. Barázdabillegető úr tó hogy végre a történet lényegére térjünk — szerfölött megörült, amikor családi fészkében megpillantotta az első tojást. Apródad feleségének a boldogsága semmivel sem volt kisebb, noha őnagysága az első pillanatban azt állította, hogy mindezt csak álmodta. Megesküdött rá, hogy csak egy pillanatra szundított el és amikor felébredt, készen találta ezt a furcsa gömbölyű valamit, aminek sárgásfehér színe élesen elütött a fészek zöld fübélésétől. Fölöttük sejtelmesen suttogtak a bükkfák — az erdőben csak a barázdabillegető-pár szállásadó gyertyánfája ütött el a többitől leveleivel és szélesen tárulkozó ágaival. Fészkük a fa koronájának tetején volt, apróka kis otthon, de ügyes kézzel mesterkedett. Ha hazatértek, mindig örültek neki, milyen biztosan bújik meg a karélyos levelek menedékében. Igaz, láttak már nagyobb fészkeket is, és szomszédjuk, a harkály, ha véletlenül találkoztak, nem mulasztotta el megjegyezni, hogy az ő háza bizony palota ehhez a viskóhoz képest. BARÁZDABILLEGETÖÉK mégis szerették a házikójukat, főleg azért, mert két lábuk és csőrük becsületes munkájával építették, nem úgy mint a harkály, aki kiakolbólított az otthonából egy árva bagolygyereket és elfoglalta a fészkét. De azért senki se higgye a harkályról, hogy hatalmaskodó kiskirály vagy más vagyonára törő, harácsoló újgazdag volna, hisz ahol csak alkalom nyílott rá, mindenütt elmondta, hogy csak azért kergette el a fészek régi gazdáját, mert a szépérzékét bántotta a bagoly dülledt szeme. Az erdő szárnyas lakói különben sem kerítettek nagy feneket a dolognak, őszintén megvallva egyikük sem szerette a furcsa bagolycsemetét, akinek a szülei ostoba módon csapdába kerültek. TUDJA-E?... Azt is beszélték róla, hogy egereket zabái. • Amikor a fiatal bagoly hazatérve a harkályt találta fészkében, álmosan megtelepedett a szomszédos bükkfa ágán, egy ideig a tollát borzolta, hunyorgatva nyújtogatta a karmait, aztán a nagy boldogtalanságtól elaludt, mert már fényes nappal volt. Békésen szundikált egész alkonyaiig, akkor kinyitotta ellenszenves szemét — a körülötte őrködő madarak erre nagy cserregésbe, csivitelésbe kezdtek és búsan, elrepült. ELSZOMORÍTOTTA, hogy minden szomszédja haragszik rá. Később híre járt az erdőben, hogy a baglyot megfogta az erdész, mégpedig igen könynyen, mert a dülledtszemű este berepült a szobájába. Már akárhogy is történt, valahányszor a bagolyra és régi fészkére terelődött a szó, a harkály nem mulasztotta el megjegyezni, hogy ki nem állhatta a csúf szemét. Különben is fura legény volt a harkály. Néha zárkózott, szótlan, máskor meg érthetetlenül jókedvű. Az erdő lakói maguk közt különcnek mondták. Amikor Barázdabillegető úr bekopogtatott hozzá és elújságolta, hogy tojáson ül, amelyet a felesége szült a világra, — másnak nem mondhatta el, mert messzire nem mehetett a fészektől és a harkály volt a legközelebbi szomszéd — az erdő különce elrepült Barázdabillegetőékhez tojást nézni, aztán félrevonta a boldog apát. t— Kedves barátom — szólt csendesen, — úgy találom, hogy ez a tojás túlságosan nagy. Valóban nem tudom, mit gondoljak a dologról, de különösnek találom, nagyon különösnek ... Pillanatnyilag nem mondhatom meg, mi ébresztett bennem kételyeket, de majd maga is meglátja! Ha bármiféle bonyodalmak támadnának, bízzon bennem, kivizsgálom, s megtudjuk az igazat. Fel a fejjel, drága barátom, egyelőre felejtse el amit mondtam, talán tévedtem ... bár nem hinném. Barázdabillegető úr zavart fejjel tért meg a fészkére és búsan ült a tojásra. Olyan rosszkedvű volt, hogy amikor odaröppent a felesége, hogy fölváltsa, gorombán ráripakodott: tó Hol csellengsz állandóan, azt képzeled, hogy lopom az időmet? Ma még sok a dolgom, a patakon túl, le kell pállanom egy fiatal tölgyfát, teli van hernyóval. AZ ASSZONY ELSÍRTA MAGÁT, a rosszat sejtő férj pedig dühösen megfente csőrét a fészek karimáján és elröpült. Egyre csak az járt a fejében, miért is volna az ő tojásuk nagyobb, mint amilyen a barázdabillegetőéké lenni szokott. Űtközben megpihent egy fiatal nyírfán és addig kóstolgatta a fa sebéből fakadó friss mézgát, míg berúgott és igen görbe vonalba szállt vissza a fészkébe. Hazaérve búbolni kezdte a feleségét, még azzal is megfenyegette, hogy sárba tapossa a tojását. — Esküdj meg, — dikciózott részeg méltósággal, — esküdj meg, hogy senkivel sem volt dolgod énelőttem, hogy az a tojás a mi... hogy is mondjam... a mi szerelmünk gyümölcse! Az asszony két szárnyát az égre emelve megesküdött és ettől Barázdabillegető úr mintha megnyugodott volna. Hamarosan elaludt, de egész éjszaka azt álmodté, hogy a felesége egy idegen rigóval röpdös az erdőn. Ébren aztán maga is szégyellte az álmát, egy hétig nyugodt volt, béketürő, és a harkálynak csak annyit mondott: — Majd meglátjuk, mi bújik ki belőle! Egy hét múlva a tojásból pőre kismadár bújt ki. Apró, kedves, helyes teremtés, első teendője az volt, hogy illedelmesen a száját tátogatta. Kezdetben nem zabáit sokat, de másnap megjött az étvágya, a harmadik napon pedig irtózatosan sokat evett. — Könyörgöm, jöjjön, nézze meg a gyerekünket, — rohant el kétségbeesetten Barázdabillegető úr a harkályhoz, - mi már nem vagyunk képesek jóllakatni. A harkály sokatmondóan csóválta a fejét, amint meglátta a pöttömnyi papzsákot. !— Várjunk egy hétig - mondta a barázdabillegetőnek, — aztán majd beszélüjnk a dologról. Egyelőre csak annyit mondhatok..., de tessék jól megfogódzkodni, nehogy leessen az ágról... ez a csöppség nem olyan, amilyenek a kis barázdabillegetők szoktak lenni. AZNAP ESTE, mialatt a boldog fiatal anya egyik nótát a másik után dalolta az ifjú sarjnak, hogy végre elaludjon és ne tátogassa már a csőrét, Barázdabillegető úr e szavakkal támadt rá hitvesére: Elhallgass már, te céda! Elmúlt egy hét. Hát mi van — sürgette az elkeseredett apa a bölcs szomszédot, —1 mondja meg végre, mi a véleménye arról a kamaszról, hisz a kölyök már jó egy fejjel nagyobb nálam. — Szomszéd uram, — jelentette ki komolyan a harkály, — az ön gyereke nem barázdabillegető, ez a gyerek egészen másfajta, kedves neje nyilván megfeledkezett magáról, hisz az apróság egyáltalán nem hasonlít önre. Aznap Barázdabillegető űr haza se ment. Csak másnap délelőtt tért meg a fészkére, és hátborzongva állapította meg, hogy a lurkó tovább nő! Te ribanc, — támadt rá az aszszonyra, — te megfeledkeztél magadról, te összeszűrted a levet valakivel, te megcsaltál! S aztán elővette a férjek régi, jól bevált fogását és komoran kijelentette: — Mindent tudok. Az asszony esküdözött, rimánkodott. A férj ettől csak még haragosabb lett, és annyira feldühödött, hogy — hála rokkant körmének — lepottyant a fészek pereméről, szárnyra kapott és elröpült, hogy ne térjen vissza soha többé. MOSTANÁBAN EGY KERTBEN tanyázik, a környékbeli madarak sorban felkeresik, bizonygatják neki, hogy amit kiköltöttek, kakukkfióka volt és minden értelmes madár tudja, hogy a kakukk idegen fészekbe pottyantja a tojását. Barázdabillegető úr az efféle beszédeket ostoba mesének mondja és azt hajtogatja: f— Engem nem tesztek bolonddá, tudom, amit tudok. Különben is, miért ne lehetett volna viszonya éppen a kakukkal? *) 35 évvel ezelőtt halt meg Jaroslav Hasek cseh író, a „Svejk a jó katona" szerzője. Helység van, csak ki kell tárni az ajtaját. — De a szíveket is, hogy ne hiányozzék a hívogató szó! valóban deres — hiszen a hatvan körül vagyok — de azért még nem érzem magam öregnek. És ha kell még én is kiállók a színpadra. No, de úgy nem is végezhet jó munkát a fiatalság, ha mi idősebbek félreállunk. Nekünk úgy kell nevelni a fiatalokat, mint a jó szülő neveli a gyermekét. Ha ez meglesz, akkor Dacsókeszin fellendül a kultúráiét! Ez pedig mindnyájunk érdeke. így van, ez az igazság! A' bíztató pedig az, hogy ezt az aranyatérő igazságot valamennyi részvevő — még Gyurika apja is . megtapsolta! .., Zatykő József JAROSLAV HASEK: ... hogy az első vérátömlesztést állítólag már 1654-ben megpróbálta egy Francesco Folli nevű kutató. A vérátömlesztésről szóló első hiteles adat 1667-ből származik, amikor Jean Baptiste Denis, francia orvos, juhvért juttatott egy páciens testébe. A kísérlet egész véletlenül sikerrel végződött, míg a többiek halálos kimenetelűek voltak. Az orvost börtönbe vetették és a vérátömlesztést az állam és az egyház egyaránt megtiltotta. ... hogy a kultúrnövények termesztése évezredekre nyúlik vissza. Egyes ókori cserépmaradványok, amelyeket a régészek fedeztek fel, azt bizonyítják, hogy az emberek ősidők óta tudatosan igyekeztek a vadon termő növényeket kultúrnövényekké átalakítani. Az említett edényekben búza, árpa, kökény, csipke stb. magvakat találtak. Tudjuk azt is, hogy a mai Szovjetunió, Bulgária és Magyarország egykori lakosai már időszámításunk előtt 3000 évvel termesztettek búzát. Más adatok szerint Egyiptom lakosai már az első csillagászati naptár összeállítása előtt, tehát i. e. 4241 évvel termesztettek búzát. (Több mint 6000 év.) /
