Szabad Földműves, 1958. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1958-04-20 / 16. szám

1958. április 20. $ Jzab-ad Földműves BÉKÉT - béke kell a népnek Az atombomba mártírjainak városától, Hirosimától Párizsig és azon tói -, Anglia ködös városaitól és faluiról a Jó Reménység fokáig, keresz­­tiil-kasul az egész világon, ahol csak ember él és lélegzik, egyetlen aka­rat, egyetlen követelés uralja a földet: „LEGYEN VÉGE MÄR, LEGYEN BÉKE MÄR!“ Igazi béke, amelyben az anyának nem kell rettegnie attól, hogy gyermekét árvaként neveli fel, vagy ő tesz majd másokat árvákká. S hogy biztos és nyugodt legyen afelől, hogy egyáltalán felneveli, embert farag belőle az emberiség számára. Legyen vége már a fegyverkezési hajszának, amely az emberek két keze, s ragyogó szelleme erőfeszítéseiből létrejött milliárdokat elvonja a dolgozó embertől, az élettől. Ezt követelik az emberek százmilliói Európa-, világszerte: Aggodalom Angliában A nyugat-német tudósok elítélik az atomfegyverke­zést. Az United Press hírügynökség közli Behert professzornak, a hesseni egyetem atomfizikai szakemberének nyilatkozatát. Behert professzor egy gyűlésen üdvözölte a Szovjetunió ha­tározatát az atomkísérletek egyoldalú beszüntetéséről és felszólította a nyu­gati hatalmakat, hogy hozzanak ha­sonló határozatot. Úgyszintén Sig­mund Schmidt professzor felhívást intézett a nyugati hatalmakhoz, kér­ve, hogy vessenek véget az atcjm­­fegyverkezési hajszának. „A nyugat-német tudósok — álla­pítja meg az United Press - ma az elsők között vannak, akik elítélik az atomfegyverkezést.“ Londonban tizenötezres tömeg gyűlt a minap össze és követelte az atomfegyver­kísérletek azonnali beszüntetését, va­lamint a csúcsértekezlet minél hama­rabbi megvalósítását. Az angol liberális párt felhívást tett közzé, amelyben követeli, hogy haladéktalanul alakítsanak egy orvosi bizottságot annak megállapítása cél­jából, hogy milyen kockázattal jár az atomfegyverkísérletek továbbfolytatá­sa, A felhívás hangsúlyozza, hogy a legutóbbi orvosi szakvéleményt ebben a kérdésben két évvel ezelőtt tették közzé, ami azt jelenti, hogy az akkori következtetések azóta érvényüket vesztették, mivel a nukleáris fegyve­rek azóta sokat fejlődtek. Az amerikai lapok olvasóik számtalan levelét hoz­zák nyilvánosságra, amelyekből kitű­nik, hogy az egyszerű amerikaiak szeretnénk, ha az USA a Szovjetunió példáját követve beszüntetné a nuk­­ieáris kísérleteket. A San Francisco-i Chronicle című lap egyetlen napon hét ilyen levelet közölt, Francis Han­­lin ezt írja levelében: „Azt mondom: éljen a Szovjetunió! Ha a nukleáris kísérletek beszüntetése: propaganda, akkor valóban nagyszerű propaganda! Minél több ilyen propagandát kívá­nunk! Folytassunk propagandát a béke érdekében az egész földgolyón!“ — Ehhez hasonlóan a többi levél írója is állást foglal az atomkísérletek folytatása ellen. Az északi országokban tiltakozó gyűlések folynak az embe­riséget. pusztító fegyverek gyártása ellen. A nyugati sajtótudósítók arról számolnak be, hogy az északi álla­mokban is egyre nagyobb arányokat ölt az atomfegyverkezés elleni mo'z­­galom. Oslóban is és sok más norvég városban az utóbbi hetekben tiltakozó gyűléseket tartottak a fegyverkezés ellen. A gyű­lések részvevői támogatták a közép­európai atomfegyvermentes övezet létesítésének eszméjét. Dániában az utóbbi időben szintén jelentősen erősödik az atomfegyverkezés elleni mozgalom. Amint az Associated Press közli, a Jüttlanái félsziget több ezer kisbirtokosa tiltakozott az atomfegy­verkezés ellen. S ugyanebben az idő­ben Dánia Kommunista Pártja kiált­ványt tett közzé, amelyben felhívja a lakosságot, hogy foglaljon állást a Bundeswehr atom- és rakétafegyver­rel való felszerelése ellen, Dánia és Nyugat-Németország katonai együtt­működése ellen, a nukleáris kísérle­tek eltiltása és az európai atom­mentes övezet létesítése mellett. A japán lapok felhívják az USA kormányát: mondjon le a nukleáris kísérletek folytatásáról. A Yomiuri című japán lap méltatja a Szovjetunió elhatáro­zását és felhívja az amerikai kor­mányt, hogy vegyen példát a Szovjet­uniótól. A Majnici című lap egyik vezércik­kében megállapítja, hogy a Szovjet­unió határozata a világ minden orszá­gában hallatlan mértékben fellendí­tette a nukleáris fegyver eltiltásáért indított mozgalmat. Ez a lap is kö­veteli, hogy az USA mondjon le a nukleáris kísérletek folytatásáról. — Amíg a lapok írnak, addig a japán nép százezrei tüntetnek az utcákon, és követelik: Soha több Hirosimát! Angliában szeretnek azzal dicse­kedni, hogy nem érinti gazdaságukat az amerikai gazdasági helyzet rosz­­szabbodása. Hogy mennyire alaptalan ez az -állítás, az kiderült a minap: Az Economist nevű legnagyobb angol gazdasági heti lap, hírül adta, hogy Angliában is bevezették a rövid távra szóló konjunktúrakutatást, amelyet a válságtól félő Nyugat-Európa és az Egyesült Államok hosszú évek óta alkalmaz. Ezt a módszert Nyugaton „konjunktúrtest“ néven ismerik. A módszer lényege: rövid időközönként — Angliában mostantól kezdve hat havonként — több száz üzletembernek kérdőíveket küldenek ki. Ezen kér­dések vannak a legfontosabb üzleti jelenségekről — a többi között —, a termelés alakulásáról, a rendelések állományáról, a belföldi és a, külföldi eladásról, az alkalmazottak számáról stb. Megkérik a tőkést, válaszoljon: az elmúlt hat hónapban rosszabb, azonos vagy jobb volt-e az üzlet­menet. A „konjunktúrtest“-et mos­tani bevezetése is igazolja, hogy Ang­liában aggódnak a gazdasági helyzet alakulása miatt. Az Angol Gyárosok Szövetsége 750 vállalati igazgatónak küldött néhány héttel ezelőtt kérdőíveket. Rövid néhány nap alatt 542 válasz érkezett vissza. A válaszok feldolgozása után a Szövetség jelentést tett közzé. Ebben bevallja, högy a nagyvállalatok várják a gazdasági helyzet rosszab­bodását, de már most is érzik; a konjunktúrának vége. Ezt a tények is igazolják: az autóipari és a gépgyártó vállalatok csoportjának a termelése, általános üzleti helyzete hat hónap alatt azonos szinten mozgott; az épí­tőanyagipari és textilgyárak helyzete rosszabbodott, míg az élelmiszeripar termelése kissé több lett. Még többet mondanak a számok. Az 542 adatszolgáltató vállalat 45 százaléka kevesebb új megrendelést kapott, mint hat hónappal ezelőtt, ugyanannyi megrendelést csak 29 százalék kapott. A termelés a válla­latok egyharmadánál csökkent. Az alkalmazottak száma a választ adó 50 százalékánál kevesebb lett, míg 49 százalékánál a régi szinten mozog. S ami a tőkéseket igen súlyosan érinti és egyúttal az üzletmenetre is következtetni enged: az 542 vállalat 60 százalékánál a profit kisebb lett és csak 34 százaléknál növekedett. Semmivel sem jobb a kép a jövőre nézve. A konjunktúra idején általán ban sokat fordítanak beruházásokra, felújításokra. Ha valami baj jelentke­zik a gazdasági életben, legelőször és legérzékenyebben a beruházások rea­gálnak. Megkérdezték az angol gyár­igazgatókat, hogy 1957-hez képest 1958-ban mennyit fordítanak beruhá­zásra, felújításra. A válaszokból ki­derült, hogy az 542 vállalat 42 száza­léka jelentősen csökkenti az építke­zéseket, és 30 százaléka csupán a ta­valyi összeget költi erre. A konjunktúra-jelentésből tehát nem az derül ki, hogy az angol gaz­daság függetleníteni tudja magát az amerikai gazdasági helyzet rosszab­bodásától, ellenkezőleg: mindjobban érezhető a káros amerikai hatás, és az üzletemberek pesszimisták.-gy>­Ismét veszélyben van Dzsamila Buhired élete A Tribune című angol munkáspárti hetilap Dzsamila Buhired ismét ve­szélyben című cikkében aggódva teszi fel a kérdést: vajon Dzsamila azért kerülte el a guillotint, hogy lassú ha­lállal haljon meg? A Tribune közli, hogy a fegyelmi döntés után két nappal Dzsamilát az algéri városi börtönből a * Szahara szélén, elhelyezett Barberousse bör­tönbe vitték, ahol általában megrög­zött bűnözőket őriznek. A hatóságok is beismerik, hogy a börtönben nem tudják biztosítani az algériai lány számára a szükséges orvosi segítsé­get. Kórházba szállítani azonban nem hajlandók. Amint a hetilap megírja, Dzsamila sebe még mindig gyulladás­ban van, egyik keze megbénult. Dzsamila Buhired ügyvédjét nem engedik be a börtönbe. Barátainak sem sikerült megbízható értesülése­ket szerezniük róla. Ugyancsak nem tudnám semmit 16 éves öccséröl, akit a francia csapatok a kegyelmi döntés után őrizetbe vettek. A tokiói sajtó jelentése szerint a japán szocialista párt választási programjában síkra száll amellett, hogy a Szovjetunió, Kína, az Egye­sült Államok és Nagy-Britannia kös­sön világbéke egyezményt és e cél érdekében az említett országok tart­sanak nemzetközi értekezletet. Az ADN jelentése szerint a nyu­gat-német politikai büntetőbíróság 47 hónap fogsággal sújtotta a német békemozgalom hét képviselőjét, mi­vel fel akarták újítani a Német- Szovjet Baráti Társaságot. A Reuter hírszolgálati iroda közli, hogy Tir helységben, Libanon déli részén, összeütközésre került a sor a tüntetek és a rendőrség között. Négy személy életét vesztette, 11 pe­dig megsebesült. A Reuter jelenti Kairóból: Április 10-től kezdve az Egyesült Arab Köz­társaság nemzeti lobogója fekete, fehér és vörös színű lesz, közepén két zöld csillaggal. Az új lobogóra vonatkozó rendeletet Nasszer elnök április 8-án írta alá. Gondolatok egy válasz felett Eisenhower elnök nemrég nem kis büszkeséggel jelentette ki, hogy az amerikaiak előtt ma már egyet­len atom vagy hidrogénrobbantás sem maradhat titokban, történjen az a világ bármely részén. Kijelen­tését az amerikai atomtudomány ki­válóságai is megerősítették. Most pedig a Szovjetuniónak az atomkí­sérletek beszüntetésére tett, javas­latára adott válaszában feltűnően „rugalmas“ ítélőképességről tesz tanúságot. Azt állítja ugyanis, hogy lehetetlen ellenőrizni az atomrob­bantási kísérleteket és azokat titok­ban is lehet folytatni. Most már azt kérdezi a nyájas újságolvasó, lehet-e vagy nem le­het? A válasz a tudomány dolga, de a magyarázat kézenfekvő. A kifogá­sok és mellébeszélések raktára már kifogyóban lehet, ha az elnök kény­telen rövid néhány nap alatt vé­leményt változtatni.. Eisenhower válaszának másik ál­lítása szerint a Szovjetunió csak azért ajánlotta , a kísérleti robban­tások beszüntetését, mivel a Szov­jetunióban már befejezték ezeket a kísérleteket az USA viszont még nem fejezte be. Ez az állítás újfent gondolkodóba ejti az egyszerű polgárt. Az USA ugyanis már 1945-ben nemcsak kí­sérletileg, hanem a gyakorlatban is kipróbálta az atombombát. Erről a hirosimai halottak tudnának beszél­ni, A Szovjetunió atomtudománya ezzel szemben jóval fiatalabb. Tehát Eisenhower elnök nem állított mást, mint azt, hogy a Szovjetunió ebben is megelőzte az Egyesült Államokat. Vagy tálán akkor nem igaz az, amit a nyugati sajtó és propaganda már egy évtized óta kürtöl, hogy a tudo­mány csak a „szabad verseny vilá­gában“ fejlődhet. A két ország politikai határa és az árammal telített sövények óvta ha­tármenti vasútvonal között húzódó területet a francia hadvezetőség tilos övezetnek minősítette és hozzákez­dett a „senki földje“ elpusztításához. A világ azért nem tud erről a tilos övezetről, mert Szakiét bombázásá, a francia tuniszi viszály, a közvetítés formáját öltő angol-amerikai beavat­kozás az algériai—tuniszi határra irá­nyította a nemzetközi közvélemény figyelmét. De hány Szakiét volt már, amelyről nem tudott s nem tud a világ! Az algériai nemzeti felszaba­dító front, az FLN sajtója több száz­ra becsüli a megtorló vagy megfé­lemlítő terrortámadások sorén bom­bázott és a szó szoros értelmében földig rombolt teljesen élpusztított falvak számát. A határmenti senki földje sem „újdonság“ — az algériai háború 40 hónapos véres történeté­ben már nyolcszor zárták körül és pusztítottak el egy-egy összefüggő, olykor megyénél nagyobb „tilos öve*­­zetet“ — a mostani már a kilen1- cedik... A kolonistáknak már meg­van erre a gyakorlatuk: ha egy-^y felkelő fészeknek — ítélt területen sem a legiszonyatosabb megtorló büntetőexpedíciója, sem a katonai túlerő összpontosítása nem fojtotta el a szabadságharcosok mozgalmát, először „a gazdasági hurkot“ vetet­ték a halálraítélt övezet nyakába, megtiltották a kereskedelmet, az áru­forgalmat, éhínséget szerveztek, hogy a lakosság ne táplálhassa a felszaba­dító hadsereg katonáit és partizán­jait, majd sor került a felperzselt föld, a tömegdeportálás „taktikájára“. Aki tudott, elmenekült a „tilos övezet­ből“, aki maradt, koncentrációs tá­borba került. A „magasfeszültségű határ“ Nemcsak a háború roppant magasfeszültsége sűrűsödik Algéria és Tunisz határának csomópontján, nemcsak világpolitikai érdekek ütközsének vil­lamos kisülései szikráznak ezen a tájon: voltokban is pontosan kife­jezhető halálos áram von itt határt két testvérnép között. A szögesdrótaka­­dályból gyilkos erő csap ki, ugyanaz a magasfeszültség, amely a náci kon­centrációs táborok áldozatait zárta el a külvilágtól: ez a több száz kilomé­teres drótkerítés, amely egyébként a koloniálista vállalkozások legnagyobb üzlete, egész Algériát akarja hal ál- lágerbe zárni. Algéria lakosságának még az utcákon sincs nyugta, biztonsága. A francia katonaság minden ok nélkül tartóztatja le a munkába siető járókelőket. a válasz. A katonai erőfölény az algé­riai háborúban nem érvényesül. Míg a hússzoros túlerő sem biztosítja a kolonisták győzelmét. Példa erre ép­pen „a magasfeszültségű határ" csatája. Az ún. Morlce-vonal 320 kilométer hosszúságban kanyarog hegyen-völ­hara olaját, Ouenza bányáinak vas­ércét viszi a tengerig. A drótakadály áramellátására egész sor elektromos centrálét építettek, ezek 7000 woltos feszültséggel telítik az egész szöges­drót hálózatot. A vonal mentén 15 kilométerenként őrtornyok és elektro­mos vevőállomások épültek. A tor­nyokból éjjel-nappal Radar-készülé­kek pásztázzák a terepet, mindenütt jelzőlámpák és riasztócsengők jelzik, ha valahol átvágták a drótsövényt. Ha az áram megszakad, riadoztatják a vonal őrségét. Ezt az egyetlen va­sútvonalat több mint 40 000 francia katona, idegenlégionista és ejtőer­nyős őrzi. A vasút mintegy 60 kilo­méteren hegyeken vezet át, itt nincs is más út. Ezen a hegyi szakaszon éjjel-nappal őrjáratoznak a páncél­­sínautók, amelyeket különleges gu­mikerékkel szereltek fel, hogy zajta­lanul közlekedhessenek. Ez a hatalmas apparátus mégsem ért célt. Az algériai partizánok, sőt a felszabadító hadsereg századnyi egységei is rendszeresen közlekednek a drótakadályon át. A kolonista sajtó panaszkodik, hogy az FLN katonái ojyan vágóollókkal rendelkeznek, ame­lyekkel a 20 000 woltos árammal te­lített drótot is veszélytelenül el lehet vágni. (A Paris Match szerint az ol­lókon „Made in Germany“ felírás ol­vasható.) Az aknamezők ártalmatlan­ná tételében a birkák és a kecskék az algériair partizánok legjobb „segí­tőtársai“. Az aknazáron átkelő har­cosok állatokat hajtanak vagy hordó­kat görgetnek maguk előtt. Az is elő­fordul, hogy egy-egy éjszaka szinte minden őrtoronyban szól a riasztó csengő. Tíz—húsz helyen is elvágják a drótot, de nem tudni, hol kelnek át valójában a felszabadító hadsereg egységei... És mire a „repülőbaná­nokon“, a nagy csapatszállító heli­koptereken a felgöngyölített drótsö­vényhez, a felrobbantott vasútvonal­hoz érkeznek a gyarmati gyalogság csapatai — a testvéri érdők, a hazá­jukhoz hű hegyek befogadják, az idegenek elől elrejtik fiaikat... SZABAD FÖLDMŰVES - a Földművelésügyi és Erdőgazdasági Megbízotti Hivatal hetilapja — Szerkesztőség Bratislava, Krizková 7. — Telefon 243-46. — Főszerkesztő Major Sándor. — Kiadja a Földművelésügyi és Erdőgazdasági M. H. kiadóhivatala. — Nyomja Polygrafické závody, závod 2, n. p., Bratislava, ul. Februárového vííazstva 6/d. — Évi előfizetés Kcs 20.80, félévre Kcs 10.40 — Terjeszti a Postahírlapszolgálata. A - 771298 Ezekkel a módszerekkel sem sike­rült azonban döntő csapást mérniök a népi ellenállásra. Sőt — a dühöngő terrorra mindig a harc fokozása volt gyön át. Két párhuzamos, 8—8 mé­ter széles drótakadály-sáv és hason­ló kiterjedésű aknamező fogja közre az egyvágányú vasutat, amely a Sza-TOVÁBB MÄR NEM LÁTOK .

Next

/
Thumbnails
Contents