Szabad Földműves, 1958. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1958-04-20 / 16. szám

1958. április 20. •Jralrtrd Földműves 3 JÖVŐ ÉS EMBERSÉG forgó, 60 hektár here, 50 hektár mag­zab, 70 hektár len, és szombatig 100 hektár cukorrépa munkálatait is be­fejezik. Ilyen igyekezettel hegyeket lehet mozdítani! Olyan tények ezek, melyek kétségtelen bizonyítékai a jövőt sugalló akaratnak. S ha az ember a múltból a jelenig húzódó hiányosságokkal pár­huzamot keresve mégis méltatlankodik, Traktorvontatású gépek serege morajlik az ünnep csendjében, hogy mihamarább végezzenek a tavasziak vetésével A tél még dühödten cibálja a rii- akaratlanul is az elmúlt idők nehéz­gyekbe pattanó fák napfelé nyújtóz- szavú emlékei idéződnek a tudatba, kodó ágait, de a napsugárszélű felhők, A ragyogó körképnek ezek a korábbi árnyalatai méltán bosszantók. Igaz, nem történt több, minthogy a nemtörődöm szervezés és vezetés miatt ezrek és tízezrek (vagy ha tet­szik: mázsák és tízmázsák) csúsztak ki a szövetkezet összeségének tulajdoná­ból, így nem csoda, hogy mostani erő­feszítéseik a munkaegység értékének emelése érdekében olyan példákat tart ragyogása már a természet örök lírá fát zengi. Tavasz van végre, és vissza­vonhatatlanul. És a földeken indul az élet, zsong a munka megújuló ritmusa, mely a növekvő jólét, a több kenyér igényétől feszül. És a parasztembernek novemberig nincs megállás. Nincs ünnep és nincs könnyebbség. A tenni­valók sora folyton-folyvást kifogyha­tatlan. Lehetetlen elfogultság és megható­­dós nélkül szemlélni az emberi szor­galomnak, dolgos igyekezetnek azt a lendületét, mely szülőföldemet járva tárulkozik a szem elé. Húsvét van és ezeknek az emberek­nek a munka az ünnep. Gondok és tervek ölelkező összességét munkával nemesítve váltják ténnyé, valósággá, mert sürget az idő, s a jövő, a holnap nem tűr haladékot. — Egy percet sem várhatunk — mondja Lukovics Béla szövetkezeti elnök, s igenlő választ a fekete föl­dön mászkáló gépmonstrumok adnak. Oj pezsgés, benső szenvedélyes lélek­­változás méltó bizonysága a tett, s a megújult élmények sűrűje között ott a nyilvánvaló tét: az emberek szeret­nének jobban, boldogabban élni, s de­rekasan munkálkodnak ezen. A jó talajelökészítéshez a műtrágyá­zás is hozzátartozik. — Az ekecsiek a talajszerkezetre való tekintettel kézzel szórták a műtrágyát. A képen a műtrágyaszórók a lencse elé sora­koznak A szorgos munka új erőgyűjtésre ösztönöz. — De a szórakozás, az élcelődé s ideje is az ebédszünet szem előtt, mint az országos viszony­latban élenjáró legjobb szövetkezetek 30—40 koronás eredményei. És hogy mennyivel nehezebb magasra jutni, ha előbb térdre buktatjuk ma­gunkat, azt az ekecsiek eddig már tapasztalhatták. S ha az időnek van tanulsága, akkor ez a nagymegyeri járásnak ebben a nagy községében csak így szólhat: szervezés, szervezés és újra csak szervezés. És még valami: a szövetkezet ügye nem tehet X-nek éshY.-nak a kizáróla­gos ügye. Az „Én" tolakodó elsőbbsé­gének meg kell hajolni a közösségi érdekek előtt, mint ahogy minden ha­talmaskodás is csak erre kényszerülhet. Ezek a kiszálkásodott hibák ma már eltűntek vagy tűnőben vannak, s ahhoz, hogy végképp ismeretlenek legyenek, a szövetkezet minden tagjának össze­fogására van szükség. A szövetkezet tagjaiban bővizű pa­takként csörgedezik a gazdagodás vágya. És hogy az eddigi eredmények újjal növekedhessenek, az eddigi ha­gyományos gazdálkodási mód erősíté­sén kívül biztosítani kell a mezőgazda­ság új ágainak■ a kibontakozását is. (Sertés-, juhtenyésztés, szőlő-, gyü­mölcs-, zöldségtermesztés stb.). Vagy ahogy ezt manapság mondanák: a bel­terjes gazdálkodás feltételeit. De egyensúlyt kell teremteni a no­­vényteriGelés és az állattenyésztés szintje között is, mely elsősorban a takarmányalap hatékonyabb kihaszná­lását igényli. (Az állattenyésztés a szö­vetkezet bevételének csak mintegy 30 százalékát képezi; a sertésállomány 10—15 százalékos elhullása ugyancsak komoly veszteség.) A belterjes gazdálkodás ágainak helyi sajátságokra épülő kiszélesítése sürgető szükségszerűség, melyet nem­csak az évi jövedelem kedvező gyara­podása indokol, de a munkaerőeíhelye­­zés is, niely a népesség növekedésével jelentkezhet. A ma feladata nem könnyű. Az építés, a meg feszü­lés fárasztó éveit éljük, amikor már termővé szökkent a mag, de a felada­tok súlya újakkal gyarapszik. S ebben a létben nem lehet élni a Ma igénye, szükséglete szerint, hanem a lövő tá­­gabb horizontjába kell vonni minden­napjaink. Az élet nyugta­lan pezsgése, a vá­rakozásteli készülő­dés ma már ezt az utat egyengeti Ekecsen. S jövőjük aranyalapja az az önzetlen, emberségből fakadó odaadás, mely a legapróbb ered­mények mögött is tömérdek munkát, roppant küszködést és harcot takar. S amit a rossz emlékezés ma feldob, hovatovább már múlt lesz. Legyen is! Az egyszer újongó, máskor káromkodó, nyugtalan, de örökké harcra kész alko­tókedvű jelen felett már ott dereng a kiegyensúlyozott jövő, s dicséri a mostani napok örömét. Áldassál, emberi verejték! FŐNÖD ZOLTÁN A felvirágzás titka — Nyolc nap alatt 600 hektárt mű­veltünk meg — adja a tömör választ Szajkó Aladár agronómus. És ez a sor Utánpótlásról vetőmagból C s á p a i Vendel fogatos gondoskodott Bacska tartja az elsőséget A királyhelmeci járás szövetkeze­teinek páros versenye már a múltban is a többtermelés komoly mozgató erejévé vált. A verseny az idén is nagy lendülettel folyik. A bácskai szövetkezet a bélyiekkel áll verseny­ben s az eddigi eredmények szerint a Bacska jelentősen megelőzte Bélyt, mert április 4-re befejezték a tavaszi kalászosok vetését, Bélyben pedig csaknem mostanáig húzódott a munka. A bácskaiak sikere annái inkább elismerésre méltó, mert szövetkeze­tükben kevés a férfi munkaerő. Igaz, hogy az asszonyok és leányok dicsé­retre méltón kiveszik részüket min­den munkából. Az első pillantásra Pálóc (nagyka­­posi járás) sem különbözik a többi falutól. De ha érdeklődünk a falu fejlődése iránt, kitudódik, hogy az utóbbi években sok minden megvál­tozott itt. Nyolcéves iskola, kultúr­­ház, mozi és 150 új családi ház épült a faluban. Minden házban villany világít, és rádió szórakoztatja a la­kosságot. Mi hozta ezt a nagy változást? —I vetődik fel az emberben a kérdés. A válasz egyszerű. Az egységes föld­művesszövetkezet. Pálócon 1950-ben alakult meg a szövetkezet. Eleinte nehezen ment a munka. Sok volt a rosszakaró. 1953- ban sokan kiléptek. Akik bentmarad­tak, azok szívvel lélekkel dolgoztak. Ezt abból is látni lehet, hogy míg 1953-ban 800 hektár földterületen 849 554 korona volt az évi jövedelem, egy évvel később a 314 hektáron 969 316 koronás jövedelmet értek el. Azóta már újra bővült a közös. Most főleg az állattenyésztésben érnek el szép eredményt. A fejési átlag a múlt évben 1908 liter volt. A szövetkezetnek 50 fejőstehene, 70 növendékmarhája, 135 hízója, 23 anyakocája, 70 malaca, 439 juha es 500 tyúkja váVi.-A növendékmarháná! napi 0,63 kg-os súlygyarapodást értek el, juhonként 4,2 kg gyapjút nyírtak. A kacsatenyésztésben az elhullás nem érte el a fél százalékot. Az Ung folyó holt ágában 1600 kacsát hizlaltak, melyek 12 hét alatt 2,5 kg-ot szedtek magukra. Ez közel 100 000 korona jövedelmet hozott a szövetkezet pénztárába. Így nem csoda, ha az állattenyész­tésből a jövedelem 40 000 koronával több volt a tervezettnél. Figyelemreméltók a növényterme­lésben elért eredmények is. Míg a magángazdálkodók földjein ritkaság­­számba megy búzából a 19 mázsás hektárhozam, a szövetkezetesek 23,5 mázsát értek el hektáronként. Rozs­ból 27,9, árpából pedig 33,8 mázsát fizetett egy-egy hektár. Cukorrépából csúcstermésük volt. A 7 hektáron 543,20 mázsás átlagot értek el, ami összesen 112 788 koronát jelentett a szövetkezet számára. Zöldségből 225 ezer koronát kaptak a szövetkezete­sek. Az öt hektár dohányért 172 000 koronát kaptak. Mindez meg is lát­szott a végelszámolásnál. A tervezett 1 millió 180 ezer korona helyett 1 millió 400 ezer koronát fizettek ki, ami 25 koronát jelentett munkaegy­ségenként. Ez éven még többet akarnak elérni. Ebben bizonyára segítségükre lesz az a 120 földműves is, aki nemrég kérte felvételét a szövetkezetbe, több mint 500 hektár földdel. Ez újabb lehető­ségeket nyújt a szövetkezeteseknek, például a kacsák számát 10 000-re emelik, de jelentősen akarják emelni a többi mezőgazdasági állatok szá­mát is. Szükség lesz újabb épületekre is, mert a meglévők kevésnek bizo­nyulnak. Az új belépők között van Mráz Mi­hály 11 hektáros földműves is, aki most csak azt sajnálja, hogy ilyen sokáig várakozott. De végre ő is tudja már, miben rejlik a felvirágzás titka. Michal 2eleiíák, Trebisov Fiafalok a szövefkezefről Az elmúlt napokban tartották meg a tornaijai járás fiataljai a mezőgaz­dasági dolgozók konferenciáját, me­lyen 60 fiatal és 15 szövetkezeti elnök vett*részt. Gérecz elvtárs, a CSISZ járási bi­zottság vezető titkárának beszámoló­ját vita követte. Többek között fel­szólalt Kiszling János, a kövecsesi Mezőgazdasági Mesteriskola tanára, aki a kukoricatermesztés fontossá­gáról és a hibridkukoricáról beszélt. Felhívta a fiatalok figyelmét, hogy ahol tehetik vállaljanak védnökséget a hibridkukorica termesztése fölött. A méhi EFSZ elnöke elismeréssel nyilatkozott a szövetkezet fiatal dol­gozóiról, akik a múlt évben szép munkát végeztek. Csupán azt kifogá­solta, hogy a fiatalok nem akarnak mezőgazdasági iskolába menni, pedig erre a szövetkezetnek nagy szüksége lenne. Batta József a méhi fiatalok nevé­ben védnökséget vállalt 2 hektár hib­ridkukorica termesztése fölött. Fel­hívta a többi jelenlevő fiatalokat is, hogy vegyék ki becsülettel részüket a tavaszi munkákból. Ezután még nagyon sokan felszó­laltak a fiatalok közül. Mindenki úgy beszélt a szövetkezetről, mint a sa­játjáról. Javasolták, hogy a szövet­kezetekben alapítsanak ifjúsági csa­patokat, melyek az új munkamódsze­rek bevezetését meggyorsítanék és népszerűsítenék a közös gazdaságok­ban. Mindnyájan tudják, hogy jövő­jükről van szó, és akarják, hogy ez a jövő szebb és gazdagabb legyen. És ezért a fiataloknak is dolgozni kell. Németh János, Sajőszárnya A bratislavai kerület a mezőgazdasági és állattenyésztési ter­melés terén sok szép eredménnyel dicsekedhet. Ez év márciusában az eredmények legak­tívabb előmozdítóit a bratislavai Hajó Házban kitüntették. Képünkön a kitün­tetettek egy része az oklevél átadása közben. Levelezőink írják Többhelyütt nem használják fel kellőképpen a trágyalevet. S ez elég nagy hiba. Tapasztalatok bizonyítják, hogy a takarmánynövények és egyéb vetemények hektárhozamát nagymér­tékben emeli. A trágyalé felhasználásáról példá­san gondoskodnak a nagymácsédi szövetkezetben. — Nálunk soha nem telnek meg a trágyalégödrök — mondotta Bugyi Antal, a szövetkezet agronómusa. — Hogy miért nem? Mert kihordjuk a szántóföldekre. Az utóbbi hetekben 8 hektár lucernát megöntöztünk vele. Ugyanakkor az évelő takarmányok fejtrágyázását is 142 hektáron elvé­gezték. A trágyalevet a brigádközpont traktorosai trágyaléöntöző gépekkel szóratják szét. Vavro Gyula, a galántai JNB föagronómusa Világosodik Szinte hihetetlennek tűnik ma már, hogy 1918-ban a kassai járás egyetlen községében, Bárcán volt csak villany­­világítás. A „régi jó republika“ húsz éve alatt 21 községbe vezették be a villanyt. Hazánk felszabadulása utáni 12 év alatt további 58 község kapott villanyt, vagyis évente több mint négy község. Villanyfény gyúlt ebben az évben Pólyiban, Kisidán, Alsócsájon, Felső­­csájon, Bologdon és Felsőmislén. Rövi­desen sor kerül Bölzse és Lajosháza villanyhálózatba való bekapcsolására is. Iván Sándor, Kassa Jelentés Péterfaláról Első lépéseit teszi még csak szövet­kezetünk, amely múlt év őszén alakult. Kezdeti nehézségek ellenére sikeresen összpontosítottunk 248 szarvasmarhát, ami a tervezett 99 százalékát teszi. Jól halad a sertések összpontosítása is. Ötven anyasertés számára most készít az EFSZ 15 tagú építkezési csoportja egy összerakható épületet. Legnagyobb hiányosság abban mu­tatkozott, hogy a rendelt építkezési anyag nem érkezett időben. A járási építésvezető máskor ne csak az úti­számla igazolását szorgalmazza, hanem annak is nézzen utána, hogy a rendelt építkezési anyag hol-merre vesztegel. Mindezen nehézségek ellenére az építkezési csoport március végén tető alá hozta az épületet. Kifejtett igye­kezetüket elismerés illeti. — Adott szavunkat a továbbiakban is betartjuk — jegyezte meg Köböl Sándor, az építő csoport egyik legszor­galmasabb tagja. Illés István, Péterfala Védik vagyonukat A nagylégi EFSZ a somorjai járás legnagyobb szövetkezete. Az 1800 hek­tár földterülethez értékes épületek, gépek és állatállomány tartozik. Ezt a tűzvész ellen is védeni kell. Ezért a nagylégi szövetkezetesek úgy határoz­tak, hogy a 9 tagú önkéntes tűzoltó egyesületet újabb tagokkal erősítik. Ezidáig 34 fiatal férfi jelentkezett az egyesületbe. A nagylégi szövetkezetesek nemcsak építenek, de gondoskodnak arról is, hogy megvédjék, amit szorgos munká­jukkal felépítettek. Balazic Gondoljuk meg! A panyidaróci szövetkezetesek a múlt évben a rossz munkafegyelem miatt nem érték el a kitűzött tervet. Az év végi elszámoláskor ezért foga­dalmat tettek a szövetkezeti dolgozók az új elnöknek, hogy a jövőben az új vezetőséget mindannyian támogatni fogják, és főleg azzal teszik majd % könnyebbé a szervezést, hogy saját feladataikat lelkiismeretesen végzik el. Sajnos, ez csak fogadalom maradt. A valóság nem sokat változott. A munkafegyelem laza, és ha ez így megy tovább, a szövetkezet ebben az évben még a tavalyi munkaegység­értéket sem éri el. Gondoljuk meg, panyidaróciak, csu­pán rajtunk áll, hogyan zárjuk az évet. KOVÁCS LAJOS, Panyidaróc A Bánovce nad Bebravou-i szlovákiai autógyár ' tél utolsó körömszúrásai mélyen a tavaszba nyúl­­/j tak. Április eleje, és a /1 szántóvető ember gondja fs/ kénytelen az időjárás sze­szélyének hódolni. Tervek,------------- célkitűzések, elképzelések új formába kénytelenek torkollni, hogy aztán az emberi szorgalom és akarat­erő legyen a, mulasztás lendítő je. a beszélgetés folyamán tovább dagad, s többek között — vetésben — ilyen tényeket rögzít: 2 hektár mák, 77 hektár takarmányzab, 15 hektár napra-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents