Szabad Földműves, 1958. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1958-04-13 / 15. szám

8 JiaVttä Földműves 1956. április IS. N. Sz. Hruscsov Magyarországon Tömeg gyűlések és katonai díszfelvonulás Budapesten Magyarország felszabadításának 13. évfordulója alkalmából Buda­pesten nagyszabású katonai díszfelvonulás volt, a központi emelvényen helyet foglalt a Magyarországon tartózkodó szovjet párt- és kormány­­küldöttség, N. Sz. Hruscsov vezetésével, Kádár János, Dobi István, dr. Münnich Ferenc és a magyar kormány több tagja. A díszfelvonulás után, amelyet az úttest két oldalán egybegyült tömeg lelkesen üdvözölt, a több százezres tömeg a Hősök Terére vo­nult, ahol nagygyűlés volt. A gyűlésen Kádár János és N. Sz. Hruscsov mondottak beszédet. A világ köszönti a szovjet határozatot Berlintől Tokióig üdvözlő táviratokban és nyilatkozatokban . köszöntik a Szovjetunió nemes kezdeményezését. N. Sz. Hruscsov, a szovjet párt- és kormányküldöttség vezetője beszédé­ben köszönetét mondott a budapesti és az összes magyarországi dolgozók­nak az Októberi Szocialista Forrada­lomnak és a fiatal Szovjet Köztársa­ságnak nyújtott testvéri támogatásá­ért és segítségéért. A nemzetközi és a belső reakciónak 1919-ben sikerült megdöntenie a Magyar Tanácsköz­társaságot, — mondotta a szónok ezzel kapcsolatban — a hatalmas szocialista tábor fennállásának korsza­kában a magyar dolgozó nép biztosan számíthatott a többi szocialista ország önzetlen segítségére és nehéz napjai­ban valóban testvéri segítségben és támogatásban részesült. A magyar kormány kérésére a szovjet csapatok rész vettek az 1956. októberi ellenfor­radalmi puccs leverésében. Közös erő­feszítéssel felszámolták a fasiszta rendszer visszaállításának és egy újabb háborús tűzfészek kelétkezésé­nek veszélyét Európa középpontjában. A Magyar Népköztársaság sikereinek fő és döntő tényezője az, — folytatta N. Sz. Hruscsov — hogy Magyarorszá­gon a szocialista építés élén harced­zett marxi- lenini párt áll. A magyar munkásosztály méltán tekinti az ő pártjának, amely elválaszthatatlanul a néphez kötődik. A marxizmus-leninizmushoz és a szocializmusért folyó harc eszményei­hez hű magyar szocialista munkáspárt egybefonja hazaszeretetét a proletár nemzetköziség eszméivel. Ebben rejlik nagy ereje és sikereinek forrása. A magyarországi helyzet gyors nor­malizálódása beszédes bizonyítéka an­nak, — mondotta a továbbiakban — hogy nem lehet visszavetni egy olyan ország fejlődését, amely a szocializmus útjára lépett. Beszédes bizonyítéka annak, hogy a szocialista tábor orszá­gainak egysége, összefogása és kölcsö­nös testvéri segítsége óriási erőt kép­visel. A szocialista tábor megszilárdulása — mondotta N. Sz. Hruscsov — nagy befolyást gyakorol az emberiség egész történelmi fejlődésére. Sikereinkkel, összefogásunkkal segítjük az egész világ békeszerető, demokratikus erőit az újabb háború veszélye ellen, a de­mokráciáért és társadalmi haladásért vívott harcukban. A Szovjetunió Legfelső Szovjetje néhány nappal ezelőtt elhatározta, hogy országunk egyoldalúan beszün­teti az atom- és hidrogénfegyverrel való kísérleteket. A Legfelső Szovjet egyben felhívta az Egyesült Államokat, hogy kövesse példáját. Az USA elnö­kének a napokban összehívott sajtó­­értekezletén Eisenhower elnök kijelen­tette, hogy a Szovjetuniónak ezt a külpolitikai akcióját nem lehet „komo­lyan venni“, hogy az ilyen akciók „tisztára propaganda célúak“. Eisen­hower elnöknek ez a nyilatkozata csalódást okozott és mélyen elszomo­rította a világ népeit — mondotta N. Sz. Hruscsov. A népi Magyarország dolgozóinak e nagygyűlésén részt vevő ezrei előtt kijelentem — mondotta N. Sz. Hrus­csov, — hogyha Eisenhower úr való­ban úgy véli, hogy mi az atom- és hidrogénfegyver-kísérletek beszünte­tésével propagandát csinálunk, miért nem folytatott ő is, meg a többi nyu­gati államférfi is ugyanolyan propa­gandát és miért nem szünteti be az atomfegyver-kísérleteket ? Mi a nukleáris fegyverekkel való kísérletezések megszüntetését első lépésnek tekintjük a teljes leszerelés irányában, a világbéke biztosításához szükséges feltételek megteremtésének irányában, első lépésnek azon az úton, amely a békés együttlétezéshez és a két rendszer békés versengéséhez ve­zet. N. Sz. Hruscsov ezután utalt a Szovjetuniónak arra a javaslatára, hogy hívják össze a kormányfők csúcsértekezletét a sürgős kérdések megoldásának érdekében és azért, hogy közös erőfeszítésekkel hatékony módot találjanak a nemzetközi feszült­ség enyhítésére. Azt mondják nekünk, — mondotta N. Sz. Hruscsov— hogy meg kell vi­tatni a kelet-európai országok hely­zetét. De valóban mit is akarnak meg­vitatni és ki adott valakinek is jogot ahhoz, hogy megvitassa más országok belső fejlődésének kérdését? A kelet­európai népek már megoldották ezt a kérdést— hangsúlyozta N. Sz. Hrus­csov. — Saját gazdáikká váltak és nem engedik meg, hogy bárki is beavatkoz­zék belügyeikbe. A legfontosabb feladatunk megerő­síteni a békét — mondotta végül N. Sz. Hruscsov. — A szocialista tábor a béke szilárd pillére. A szocialista országok történelmi hivatásának teljes tudatában ezután is tántoríthatatlanul együtt haladunk a béke és a szocializ­mus útján. Szíria Az A1 Nasr című Szíriái lap a kö­vetkezőket írja: Az Egyesült Államok elutasító álláspontja az atomkísérle­tek beszüntetésének kérdésében az egész világ előtt minden kétséget kizáróan bebizonyította, hogy az amerikai kormány nem akar békét s nem akarja kiküszöbölni az atom­sugárzások veszélyét. Az amerikaiak elutasító válasza azt is bizjonyítja, hogy az amerikai államférfiak nyilat­kozatai és a béke megszilárdítását hangoztató ígéreteik nem egyebek propagandánál. Egyiptom Országos Békevédelmi Bizottsága ha­sonlóképpen nyilatkozatot tett közzé a Szovjetunió határozatával kapcso­latban. A nyilatkozat a többi között a következőket mondja: a szovjet kormány elhatározása megfelel a népek legbenscbb törekvéseinek. Az Országos Békevédelmi Bizottság üd­vözli a Szovjetunió határozatát és felszólítja Egyiptom összes szerve­zeteit és minden becsületes emberét: szólítsák fel az USA és Anglia kor­mányait, hogy kövessék a Szovjetunió példáját. Az olaszországi szovjet nagykövet fogadta a római békeharcosok küldöttségét, amely átadta a békeharcosok római bizott­ságának nyilatkozatát. A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy az olasz főváros lakossága köszönti a Szovjetunió határozatát és azt békepoíitikája konkrét megnyilvánulásának tekinti. A szovjet határozat élénk vissz­hangra talált az NDK és NSZK közvéleményében is. Dr. Kurt Hagen hamburgi professzor kijelentette: „A Német Szövetségi Köztársaságnak megfelelő alkalomnak kellene tekin­tenie a szovjet határozatot az atom­fegyverkezéssel kapcsolatos minden­nemű intézkedés haladéktalan meg­szüntetésére“. Dr. Gerlach atomfizikus profesz­­szor, a göttingai felhívás egyik alá­írója kijelentette, hogy a szovjet határozat lényegesen hozzájárul a nemzetközi feszültség enyhítéséhez. Az indiai közvélemény felháborodással fogadta Dulles nyilatkozatát. Az indiai lapok élésen bírálják Dulles amerikai kül­ügyminiszter ama szavait, amely szerint az USA tovább folytatja az atomfegyverkísérleteket. A Times of India vezércikkében felszólítja az USA vezetőit „helyez­kedjenek pozitív álláspontra a szov­jet gesztussal szemben“. Az ameri­kaiak kitartó követelése a nemzet­közi ellenőrzési rendszer létesítése — írja a lap — nem megfelelő válasz, mert lehetetlen egy mindkét fél számára elfogadható ellenőrzési rend­szert létesíteni, amíg a nyugatiak részéről az együttműködési szándék legcsekélyebb jele sem nyilvánul meg. Japán Yassui Kaoru, az atom- és hidro­génfegyver eltiltásáért küzdő japán országos tanács elnöke, táviratot intézett N. Sz. Hruscsovhoz, a Szov­jetunió Minisztertanácsának elnöké­hez. A szovjet kormánynak ez az intéz­kedése — hangzik a távirat — tör­ténelmi jelentőségű, mert döntő mértékben hozzájárul a magasztos cél győzelméhez, a nukleáris háború veszélyének elhárításához. Szeret­nénk, ha a Szovjetuniónak ez az in­tézkedése első lépés volna a nukleá­ris fegyver gyártásának, felhalmozá­sának, a vele való kísérleteknek a teljes eltiltásához vezető úton, az atomfegyverrel rendelkező államok közötti megegyezés alapján. Remé­lem, hogy a szovjet kormány további erőfeszítéseket tesz ebben az irány­ban - hangzik a távirat. Összehívják a népek világkongresszusát Véget ért a Szakszervezeti Világszövetség végrehajtó bizottságának buda­pesti ülésszaka. A záróülésen elhatározták, hogy a Szakszervezeti Világszö­vetség Főtanácsa következő ülésszakát 1959-ben Pekingben tartja meg. A végrehajtó bizottság a következő okmányokat fogadta el: 1. Határozat a népek békeharcának fokozásával és a szakszervezeti egység megerősítésével kapcsolafos időszerű feladatukról; 2. az SZVSZ felhívása 1958. május elsejének megünneplésére; 3. felhívás a világ dolgozóihoz és szakszervezeteihez a népek világkong­resszusának összehívásáról a leszerelésről és a népek békés egymás mellett éléséről; 4. határozat a szakszervezetek feladatairól a szolidaritás megerősítéséért a gyarmati rendszer ellen folyó harcban; 5. határozat az ifjú munkások első nemzetközi szakszervezeti értekezleté­nek összehívásáról; A nagy szocialista gondolkodó első írásainak, de különösen a Kommu­nista Kiáltványnak 1848-ban történt megjelenése óta a polgári közgazdá­szok és más elméletgyártók legfon­tosabb feladatuknak tartották Marx­nak a kapitalista gazdasági rendszer mély elemzéséből származó világos, de a kapitalizmusra lesújtó következ­tetéseit megcáfolni. Ebben az igyeke­zetükben segítségükre siettek a „szo­cialista" revizionisták is, akik a mun­kásmozgalom tudományos alaptéte­leinek kétségbevonásával vagy merev mechanikus magyarázatával akarták bizonyítani Marx társadalmi és gaz­dasági tanainak tarthatatlanságát. De a marxizmus túlélt minden revizio­nista elméletet. Dühring, Bernstein, Kautsky és hasonszőrű társaik elmé­leteiről ma már senki sem beszél, mert a kapitalizmus fejlődése világo­san igazolta Marx kutatásának ered­ményeit. Bernstein elmélete az osz­tályok feletti államról ma már csak mosolyt válthat ki azokból, akik a legutóbbi világháború idején a fasiz­mus virágkorában meggyőződtek ar­ról hogy a burzsoázia, ha hatalma végveszélybe kerül, sutba dobja még a formális polgári demokráciát is, és véres osztályuralmat hoz létre a ka­pitalista osztály biztonságának, im­perialista hódító terveinek érdeké­ben. Kaustky langyos osztályharc­­elmélete sem állotta ki a történelem tűzkeresztségét a fasizmus vihará­ban. Éppen ez a korszak bizonyította be a legvilágosabban, hogy a szocia­lista forradalom és a proletariátus diktatúrája elkerülhetetlen politikai forma a kapitalizmus likvidálása, a dolgozó osztályok felszabadítása és a szocialista társadalmi rendszer kiépítése útján. De minél bizonyosabbá vált a marxi igazság és a dolgozó tömegek minél inkább felismerték a forradal­mi út helyességét, mélyet Lenin ge­­niálisan alkalmazott az imperializmus korára, a kapitalista elméletgyártók annál dühödtebben fordultak a marxi tanítás ellen. Hogy ellensúlyozzák a tömegekben mindinkább elterjedő szocialista igazságok hatását, új fel­melegített formában táláltak fel a bukott és a történések által megcá­folt revizionista elméleteket. Az egyik ilyen újsütetű hipotézis —, mely az amerikai közgazdászok elme­­izzadmánya — azt állítja, hogy a kapitalizmus elkerülheti a válságokat, ha áttér a tervezett gazdálkodásra, szabályozza a vállalatok nyereségét és a munkásokat is részesíti a ter­melés hozamában. Itt az ún. népi részvényekre gondoltak, melyeket egyes nagyvállalatok be is vezettek. Apró részvényeket adtak el munká­saiknak, melyek egyrészt nem jogo­sítanak az irányításban való részvé­telre, másrészt a hatalmas haszon­nak csak nevetséges morzsáit jut­tatják a dolgozóknak. A kapitalisták fő célja, hogy ezzel az intézkedéssel távoltartsák a munkásokat a bér­harctól mondván, hogy a sztrájkok­kal csak saját bevételeiket, osztalé­kaikat gyöngítik. Az időszaki válságok és eza»l kap­csolatban a dolgozók elszegényedése, a vészes munkanélküliség, a társa­dalom vásárlóerejénenk csökkenése, vaskövetkezetességgel minden gaz­dasági rendszerben bekövetkezik, melyben a termelőeszközök egy ki­sebbséget alkotó kizsákmányoló osz­tály kezében vannak. A kapitalizmus gazdasági főtörvénye a mindig ma­gasan profitra való törekvés, mely­től nem mentesül egyetlen kapita­lista ország sem, mély és eltörülhe­­tetlen ellentéteket rejt magában. Az egyik ilyen ellentét a termelőeszkö­zök tulajdonosainak érdekellentéte, a munkások, a javak előállítóinak érdekeivel. Ez az ellentét másképpen nem szűntethető meg, mint a ter­melőeszközök társadalmi tulajdonba való vételével. A legutóbbi hónapokban mintha elcsendesült volna a népi kapitaliz­mus előharcosainak hangja. Az ese­mények újra leckét adtak a kapita­lista rendszer védelmezőinek. A nap­ról napra súlyosodó válságjelek a ka­pitalizmusban elevenen cáfolják a népi kapitalizmus hirdetőinek elmé­letét és a válság nélküli kapitalizmus álomképe mindinkább elhalványul, hogy helyet adjon a kételynek és a zűr­zavarnak. Újból teljes igazságában fénylik a marxista tudomány azon tanítása is, hogy a válságba került kapitalizmus fegyverkezésben és az imperialista háborúban keres megol­dást belső betegségeire. Erre mutat a lázas fegyverkezés és az agresz­­szív revánzsista és fasiszta erők új életre keltése is. A válság azonban mindezek elle­nére folytatja vészes útját. Az USA- ban a munkanélküliek száma március közepén túlhaladta a 7 milliót és a 14 millió lakosú Kanadában elérte a 800 ezret. De nem kerüli el az euró­pai burzsoá államokat, sőt a „gazda­sági csodának“ nevezett nyugat­német nemzetgazdaságot sem. A munkanélküliség emelkedése termé­szetszerűleg a fogyasztás csökkenését vonja maga után, így az eladhatatlan árumennyiségek arra kényszerítik a monopóliumokat, hogy újabb és újabb üzemegységeket kapcsoljanak ki a termelésből. Ez történik Detroitban, az amerikai autógyár központjában, a német hajóépítő iparban, szénbá-) nyászatban és másutt is. Az ameri­kai kormány a mezőgazdaságban újra szűkíti a termelő területeket és Bra­zíliában csökkentik a kávéültetvények terjedelmét. Az európai államok nemzetgazda­sága az USA-val szembeni eladóso­dása folytán gazdasági függésbe ke­rült. Az Egyesült Államok rákény­­szerítette őket arra, hogy nagymér­tékben csökkentsék kereskedelmüket a szocialista országokkal. Pedig nyilvánvaló, hogy a kereskedelem kiterjesztése enyhíthetné egyedül a mindinkább terjedő válságot. A vál­ság nyomása és a kelettel való ke­reskedelem jelentőségének felisme­rése mTndig nagyobb teret hódít ezekben az államokban. Legutóbb Kanada kötött szerződést a Kínai Népköztársasággal ezer gépkocsi szál­lítására. Az amerikai monopolisták, akik érdekelve vannak az amerikai gépkocsigyártásban, mégakadályozták a vétel realizálását. Az európai kapi­talista országok gazdasági körei min­dig erélyesebben követelik a kelet­tel folytatandó kereskedelem növe­lését. A húsvéti ünnepek alatt tar­tott ülést az európai NATO államok gazdasági bizottsága Párizsban, ame­lyen ezen államok képviselői köve­telték a szocialista országokkal foly­tatott kereskedelem kiterjesztését és az amerikaiak által letiltott áruk jegyzékének enyhítését. Ezen köve­telésüket azzal indokolják, hogy az amerikai válság súlyosan érinti az európai kapitalista államok nemzet­­gazdaságát. Ezért szükséges a kelet­tel való kereskedelem „felélénkíté­se“. Azonkívül az ún. sztratégiai cikkeket, melyek a tiltott listán van­nak, ma már a Szovjetunió és a népi demokratikus államok olyan mennyig ségben állítják elő, hogy már export­ra is képesek. Az angol ipar képvise­lői meg vannak győződve arról, hogy keleten biztos piacot nyernének for­galmi repülőgépek, gépkocsik, hír­­szolgálati és gyári berendezések, vil­lamos és hidraulikus eszközök és finom műszeriparuk számára. A marxi gazdaságelmélet a kapita­lista gazdaság törvényszerű válságai­ról napjainkban újabb és újabb bi­zonyságokkal igazolta helyességét és semmilyen kaptafa-elmélet nem te­heti, meg nem akadályozhatja, az egy­re súlyosbodó válságot, el nem ken­dőzheti azt az igazságot, hogy a gaz­dasági káoszból, a válságból, a mun­kanélküliségből és a dolgozók nyomo­rából csak egy kiút van. És ez a kiút a szocialista gazdálkodás útja, me­lyen fényes sikerekkel haladnak a szocializmust építő országok és első­sorban a 40 éves évfordulóját ünnep­lő, fejlett iparral és mezőgazdaság­gal rendelkező világhatalommá fej­lődött Szovjetunió. P. E. SZABAD FÖLDMŰVES - a Földművelésügyi és Erdőgazdasági Megbízotti Hivatal hetilapja — Szerkesztőség Bratislava, Krizková 7 — Telefon 243-46 — Főszerkesztő Major Sándor. — Kiadja a Földművelésügyi és Erdőgazdasági M. H. kiadóhivatala. — Nyomja Polygrafické závody, závod 2, n. p„ Bratislava, ul. Februárového vífazstva 6/d. — Évi előfizetés Kés 20.80. félévre Kcs 10.40 — Terjeszti a Postahírlapszolgálata. A-51119S

Next

/
Thumbnails
Contents