Szabad Földműves, 1958. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1958-04-06 / 14. szám
8. JzaUxícf Földműves T 1958. április 6. CSEPELI SZABÖ BÉLA: AFRIKA... ö, Afrika, szavannák, sztyeppék beláthatatlan messzi tája, bevallom, nem vert sohasem még tündöklő eged tüzes szárnya. Nem jártam az Orange álmos buja vidékén álmodozva, mégis bennem él de-Aar, Fokváros, Basutóföld minden lakója, — s leányaid a Nilus-partról: szép, tele-mellük rőt aranyja, úgy ragyog rám a sivatagból, mint az élet sok pici napja ... Látom Atlaszt és Rasz-Dasint, s Kilimandzsáród büszke bércét, és érzem, felfogom a kínt; ércfejtő néped szenvedését. Mélyen szívemben zúg a Niger, s a gyémántvésők halk dala, s hallom: a tam-tam harcra hív fel ősi-titkú föld: Nigéria. Vörös Fácán szólt az időből, $ feleszmélve, felemelt fejjel, kilép a dzsungel sűrűjéből a megkínzott Fekete Ember. Arcán szálkás trópusi esők és gőzölgő könnyek csorognak, vállán gomolygó, füstös felhők, s Ínyén keserű kakaóbab... Jön, jön rohadó kaucsukfák s tört kávébogyók híg levében, s véle úsznak a kalyibácskák, s párja, porontya, szennyben, vérben... Nyálkás, delejes ingoványok zöld poklán tör rájuk a gond. Oroszlánölök, aranyásók: mind csupa láng. Csupa csont. Hohóöó! — nyögnek a szürke dokkok, s a zsarnok sunyit, belesápad: „Szabadságot? Térdre bolondok!" De a népben nincs már alázat. Árnya ráhull a tengerekre, testében lávát vett a vér; Néz, néz a baljós fegyverekre. — Béke kell. Jog. És hús, Kenyér. Ki áll eléje? Nézd a lelkét, mily félelmetes, mily borongó, — úgy dobálja le átkos terhét, hogy megremeg a Belga Kongó, ' s Szudán, Kenya . .. Kelettől - délig hegyek zord kőábrája ing. A történelem vetése érik Algírtól le a Tűfokig!... Ö, Afrika/ Világunk óraművén Te vagy a Harmadik Kerék, melyet mozgásba hoz a Törvény, az alkotó emberiség, — s mint nálunk, ott is győz az ember, és égre emelve nagy szívét, kigyújtja kínnal, szerelemmel új léte csillagrendszerét!... A görög nép a napokban nemzeti ünnepet ül; 137 évvel ezelőtt kezdődött a nemzeti felkelés, amelynek eredményeként 7 évvel később, 1828-ban Görögországot mint szuverén államot ismerték el. Abban az időben sokan „örült vállalkozásnak" tartották a felkelést az akkor még hatalmas Ottomán-Birodalom ellen, mely Perzsiától Marokkóig és a Kárpátoktól az afrikai sivatagokig húzódott. A Szent Szövetség szolidáris volt a török szultánnal, a hű keresztény királyok helyeselték a kioszi tömegmészá,rlást s egységesen elítélték a görö& nemzet harcát: a laibachi kongresszuson, mely 1821. március 12-én végződött, Anglia Ausztriával, Poroszországgal, Oroszországgal és Franciaországgal együtt elítélte a görög felkelést, mert az megsértette a „törvényesség" elvét. Az uralkodók és a kancelláriák egyébként már elititézettnek vették, hogy a „lázadókat" gyorsan szétzúzzák. De a reakciós erők csalódtak számításaikban. A görög paraszthadsereg, mely a szabadságért és a földért küzdött, derekasan harcolt. A felkelők hősi harcai lelkesedést keltettek Európában, ahol „görögbarát“ mozgalom alakult, amely az antik Görögország csodálatát liberális és haladó szellemmel egyesítette. A missotonghi tragikus véráldozat, ahol az erődök szimbolikusan Byron, Kosciusko, Thököly, Franklin és más szabadságharcosok nevét viselték, felkavarta egész Európát. A közvélemény hatására a reakció visszakozott, s több kormány megváltoztatta véleményét. A francia, angol és orosz flotta 1827. évi navarinói győzelme is az 1828. évi orosz—török háború után végre elismerték Görögország függetlenségét. A nemzetközi közvélemény azóta a görög szabadságharcosok hősi tetteit hozzásorolja a thermopylaei, marathoni és salamisi ősök hőstetteihez. A görög nép nemrég a szörnyű német fasiszta megszállás elleni ellenállás idején és Ciprus felszabadításáért vívott harcaiban ismét bebizonyította: szenvedélyesen szereti az „eleutheriá“-t, a szabadságot. A német nép az atomhalál ellen A nyugat-német parlament határozata, mely törvényesítette Nyugat- Németország atomfegyverrel való felszerelését, az egész országban a felháborodás viharát váltotta ki. A Majna-Frankfurtban megtartott hatalmas tömeggyűlés után az egész országban tüntető felvonulások, tömeges tiltakozások és sztrájkok zajlanak le. Legutóbb Halle városában 100 0000 férfi, asszony és diák tanáraikkal együtt tiltakozott az atomfegyverzés ellen. Eisleben városában az ottani nagyüzemek 12 000 munkása nagygyűlésen szólította fel Hamburg és Kassel dolgozóit, hogy közös erővel küzdjenek a kormány háborús politikája ellen. Senftemberg keletnémet városban 4500 tüntető bányász elhatározta, hogy megkétszerezi erőfeszítéseit és Adenauer háborús tervei elleni tiltakozásul ezentúl napi egy szénvonat helyett kettőt termelnek ki a Német Demokratikus Köztársaság nemzetgazdasága számára. Sonneberg dolgozói 10 000 részvevővel tömeggyülést tartottak, amelyről sürgönyt küldöttek a nyugat-német szervezett munkásoknak. A sürgönyben harcra szólították fel nyugat-német elvtársaikat az atomhalál ellen. Egész Nyugat-Németországban aláírás gyűjtési akciók vannak folyamatban. A tiltakozó íveket tömegesen írják alá a munkások és a haladó polgárok. Legutóbb 160 kiváló nyugat-német művész emelt szót Adenauerék háborús politikája ellen. Tiltakozó nyilatkozatukban a következőket írják: „Tiltakozunk a nyugatnémet hadsereg atombombával való felszerelése ellen, mert ez lehetetlenné teszi Németország egyesítését és egy harmadik világháború veszélyét idézi fel. Az atombomba használata öngyilkosság.“ A nyilatkozatot olyan ismert művészek írták alá, mint Fric Kortner filmszínész, Kurt Hoffmann rendező és Boleslav Barlog a berlini állami színház igazgatója. Húsvéti ajándék Tizenhárom év telve nehéz küzdelemmel, lendületekkel, megtorpanásokkal, eredményekkel, csalódásokkal. Súlyos harcokkal a múlt terhes hagyományai ellen. így lehetne talán röviden jellemezni a Magyar Népköztársaság a felszabadulás óta elmúlt 13 évét. De minden nehézség és megtorpanás ellenére jogos büszkeséggel tekinthet vissza a dolgozó magyar társadalom, erre a történelmileg jelentős időszakra. Büszke lehet arra, hogy leküzdte a gazdasági nehézségeket, megfékezte a reakciót, meghiúsította aljas terveit, gazdaságilag, társadalmilag megerősítette a népköztársaságot, mely nia szilárd bástyája a szocialista tábornak. A Magyar Népköztársaság megalakításának 13-ik évfordulóján a szocializmust építő országok dolgozói, így a csehszlovák nép is szeretettel üdvözli a testvéri magyar népet. A magyar dolgozók most, különösen az 1956-os gyalázatos ellenforradalmi próbálkozás tanúlságainak ismeretében, magasra értékelik a felszabadulás és a dolgozók uralma alatt elért eredményeket. Két magyar dolgozó nyilatkozatát közöljük ebből az alkalomból, amelyek világosan feltárják a kapitalista elnyomás alól felszabadult dolgozó nép álláspontját a magyar múltról és jelenről. Egy öreg munkás nyilatkozata Festőnek nem lenne nehéz portrét csinálni róla. Megőszült és megkeményedett munkásarc, melyre a hosszú évtizedek fáradalmai és az emberi életért folyó szakadatlan harc széles és mély barázdákat vágtak. Agyalföldön, ebben a híres budapesti kerületben, alig hiszem, hogy akadna „bennszülött“, aki ne ismerné Wiesler Józsefnek, a Láng-Gépgyár szerszámkészítőjének nevét. Már 16 éves korában ott találjuk a vasas ifjúsági mozgalomban, 1919-ben pedig ott menetel a Tanácsköztársaság vörös katonáinak soraiban. — Nagy idők voltak azok — emlékezik vissza az öreg munkás — de milyen szörnyű évek következtek ezután a Horthy-fasizmus éveiben. Úgy éltem, mint egy hajszolt vad. amely sehol sem hajthatja le nyugodtan a fejét. De tudtam, tudtuk, hogy eljön a felszabadulás napja. Hogy néztük a térképeket, számoltuk a kilométereket, mikor érnek már Budapestre a szovjet csapatok. És 1945 elején ez a várva-várt nap is eljött. Nem hiszem, hogy ezen a napon, április 4-én volt még a világon nálamnál boldogabb ember, ölelkeztünk, csókolóztunk a szabadságot hozó katonákkal. — Tizenhárom évvel ezelőtt megindulhattunk azon az úton, melyért jómagam is egész ifjúságomat feláldoztam. Érdemes volt harcolni, és ha ezerszer újra születnék, mindig ugyanazt tenném. Nézzünk csak körül a gyárunkban. A népi demokrácia néhány éve alatt többet fejlődött ez az öreg gyár, mint a kapitalisták 70 esztendeje alatt. Nem fenyeget bennünket a munkanélküliség réme, nem hajt bennünket a munkavezető; öntudatos emberként, munkásként élhetünk. Arca elkomorodik: ■— Ezért volt számunkra olyan borzalmas 1956 nagy megrázkódtatása, amikor álnokul ránktört az ellenforradalom. Mi kommunisták is, a néphez hű dolgozók, halálra voltunk ítélve. Életünk a szó szoros értelmében is a szovjet katonák áldozatos segítségének köszönhettük. November 4-ke ugyanúgy felszabadulásunk volt, mint 1945. április 4-e. Szemtanúi, részesei lehettünk annak a nagy nemzetközi összefogásnak, amely oly végtelen sok segítséget küldött számunkra. A gyakorlatban láthattuk, mit jelent a nemzetközi proletárszolidaritás. A Szovjetunió és a testvéri népidemokráciák messzemenő segítsége nélkül nem tudtunk volna ilyen hamar, néhány hónap alatt újra talpra állni. — ősz fejjel ismét fegyvert ragadtam. beálltam a munkásőrök sorába, s most hazánk felszabadulásának 13. évfordulóján megfogadom, hogy nálunk mégegyszer nem üthetik fel fejüket az ellenforradalmárok. Fegyverrel a kezünkben őrködünk a nép állama fölött. Az értünk tett sok-sok segítségért pedig örök hálával gondolunk a hős szovjet katonákra, minden drága barátunkra, munkástestvérünkre. Végtelenül örülök, hogy felszabadulásunk 13. születésnapján sok sikert kívánva köszönthetem minden szocializmushoz hű barátunkat. Lakos Gergely TSZ elnök nyilatkozata — Nem hiába mondták ránk, hogy három millió koldus országa vagyunk, mert, sajnos, mi saját bőrünkön éreztük ennek a régi megállapításnak az igazságát. Hajnaltól vakulásig dolgoztunk, de kenyerünk még sem volt. A magyar parasztok között volt egy réteg — zsellérkubikusok rétege —, melynek tagjai, ha lehet még a többi parasztnál is elviselhetetlenebb sorban éltek. Szentes a kubikusok hazája, s bizony sokszor hetekig álltunk talicskánkkal az „ember-piacon“, míg végül néhány napszámot kaphattunk. Termelőszövetkezetünk tagjai a felszabadulás előtt szinte kivétel nélkül zsellér-kubikusok voltak. — Mennyire vártunk egy új életet, mennyire vártuk a felszabadulást! Ezt az érzésünket talán leghívebben fejezi ki szövetkezetünk neve is. 1945 után a nép államától földet kaptunk s rajtunk kívül az országban több, mint 600 ezer parasztcsalád jutott földhöz; összesen mintegy 5 millió holdat osztottak .ki közöttünk. Végkép letehettük a kubikus-talicskát, s meglzlelhettük az emberi élet boldog napjait. Szövetkezetbe álltunk, amely hamar virágzásnak indult s rendes, becsületes megélhetést nyújtott valamennyiünknek. 'Mi tehát sokat, nagyon sokat köszönhetünk a felszabadulásnak. — Nem csoda, ha ezek után tagságunk egy mberként állt az 1956-os ellenforradalom idején is a népi demokrácia, a szövetkezet oldalán. Hiába akartak bennünket szétomlasztani a régi társadalom letűnt elemei, mi bátran kiálltunk, s együtt maradt a Felszabadulás termelőszövetkezet. A szovjet emberekben pedig most sem csalódtunk, ismét elhozták számunkra a szabadságot. Az új Magyarország új parasztsága látja az utat és tudja, hogy csak a párt vezetésével, szocialista nagyüzemi gazdálkodással érheti el felemelkedését, könnyebb és boldogabb életét. Köszönetét mondok hazánk felszabadulásának évfordulóján a népünknek kétszer szabadságot hozó Szovjetunió parasztságának, s a bennünket támogató testvéri népi demokráciák dolgozó parasztjainak, azért a sok segítségért, amelyet a magyar népnek nyújtottak az elmúlt 13 év alatt és eredményes, jó munkát kívánok a szocialista mezőgazdaság felvirágoztatásáért és hazájuk jobblétéért folytatott erőfeszítéseikhez- NAGY LAJOS, a Népszabadság munkatársa Képek a világpolitikából „Alig tudom követni a világ zaj- Iását és mégis szeretném, ha még több történne“ — mondotta a napokban valaki. így van, valóban. A békés együttélés, a sürgető csúcstalálkozó, az enyhülés hullámai egyre erősebben ostromolnak. De még e héten is bukkantak fel jégtorlaszok a nemzetközi élet sodró folyamában. íme egy közülük: Csöngetnek Bonnban „A Hidrogénbombával nehéz együtt élni“ — írta a hét elején a Daily _ Sketch. Adenauer mégis régen elje-‘ gyezte magát vele. Nyugat-Németország atomfegyverrel való ellátására pedig, erre a több, mint erkölcstelen frigyre kérte a parlament áldását. Beethoven városának parlamentjében négy napig szólt az elnöki csengő, hogy elhallgattassa azokat — szociáldemokratákat és szabaddemokratákat —, akik nem kérnek Strauss hadügyminiszter Washingtonból hozott bomba-nászajándékából. — Adenauer megkapta a kereszténydemokrata többség áldását. Annak ellenére kapta meg, hogy a nyugatnémetek többsége joggal fél: ebből a nászból — a Speidel- és Heusinger- féle nácivőfélyek közreműködésével — könynyen vérnász lehet. Mintha a fogát húznák ... „Haladéktalanul lássanak hozzá mind a külügyminiszteri, mind a legmagasabb szintű értekezlet előkészítését és összehívását illető kérdések konkrét megvitatásához.“ Hammarskjöld útibőröndjében mindenekelőtt ezt a komplikáltan hangzó, mégis igen egyszerű mondatot vihette magával Moszkvából New- Yorkba. A hét közepén nyilvánosságra hozott szovjet emlékirat első számú címzettje azonban Washingtonban van. Sajtóértekezletén Dulles — válaszolva a szovjet emlékiratra — annak az embernek a benyomását keltette, akinek a bölcsességfogát húzzák. Pedig azt mondta: „Nem szeretném azt a benyomást kelteni, mintha azt gondolnám, hogy a kormányfői értekezletet nem kellene megtartani" De hát akkor milyen benyomást keltett egy közvetlen utána következő másik mondata, amelyben visszautasította egyes amerikai lapoknak azt a jogos kívánságát, hogy az Egyesült Államok akkor is vegyenek részt a csúcstalálkozón, ha bár csak egy kérdésben, a leszerelésben megegyezhetnek. Mert azért az még több, mint valami. Szó, ami szó, Dulles megint rossz benyomást keltett. Opera előtt Nem tudjuk, mi járt a fejében annak az őszülő halántékú svéd úrnak a moszkvai Nagy Színházban, miközben az Othello baletthősei elejtettek előtte. Hammarskjöld, az ENSZ főtitkára, zárkózott ember, de ezt tulajdonítsuk kényes funkciójának. Azt ellenben tudjuk, hogy mielőtt operába ment, N. Sz. Hruscsov fogadta. Az mindenesetre jó, hogy Hammarskjöld elment Moszkvába. Elutazása előtt az újságírók annyit azért kihúztak belőle, hogy tárgyalt a leszerelésről. A téma jó. Ami a csúcsértekezlet érdemi részét illeti, a főtitkár annyit mondott: „Hiszek az ilyen személyi kapcsolatok hasznosságában.“ SZABAD FÖLDMŰVES - a Földművelésügyi és Erdőgazdasági Megbízotti Hivatal hetilapja — Szerkesztőség Bratislava. Krizková 7. — Telefon 243-46. — Főszerkesztő Major Sándor. — Kiadia a Földművelésügyi és Erdőgazdasági M. H. kiadóhivatala. — Nyomja Polygrafické závody, závod '2, n. p., Bratislava, ul. Februárového vífazstva 6/d, — Évi előfizetés Kős 20.80, J - félévre Kcs 10.40 — Terjeszti a Postahírlapszolgálata, A-771068
