Szabad Földműves, 1958. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1958-04-06 / 14. szám

1958. április 6. Jzatttd Földműves 7 UóuuML imkáó-alc Húsvéti szokások, vidám tréfák nemcsak nálunk, hanem szerte a vilá­gon el vannak terjedve. Nálunk a locsolást, korbácsolást és a piros tojást ismerik, más országok­ban ezen felül még más szokások is vannak. Ezeket mind az ősi pogány­­kor maradványainak tekintik: A lo­csolás eredete az volt, hogy az em­bert a folyóvízhez lekísérték és megfürösztötték, később ez átalakult locsolássá. Ennek az volt a magya­rázata, hogy a víz frissen tartja az embert és ha nőről volt szó, az hitték, hogy a víztől szebb lesz. A virgácsolás­nak az a magyarázata, hogy ez erőt, egészséget hoz. A tojás meg a ter­mékenységet akarja jelképezni. Ma már erre senki sem gondol. Máshol, így a szomszédos Német­országban több szokás van elterjedve. Húsvétvasárnap az alkonyat beáll­tával a falu vagy a város lakossága kivonul a falu közelében lévő üres térre, rétre, mezőre. A fiatalság tüzet gyújt és az égő szalmarakást körül­táncolja. Ahova eljut a szalma füstje, ott védve lesz minden természeti csapástól. Más helyeken az a szokás, hogy húsvét hétfőjén a falu lakossága, fiatalsággal az élen, kimegy a legkö­zelebbi mezőre, rétre. Itt máglyát gyújtanak és a lángokba bedobnak tehénszarvat, kecskeszarvat és lóko­ponyát. A tűz hamujával a föld ter­mékenységét és az állatok egészségét kívánják megvédeni. A falu népe in­nen visszatér a piactérre, ahol az ünneplés különböző játékokkal, tánc­cal, mókával folytatódik. Ez már az érkező áldásos tavaszi napsugarak örömére történik. Észak-Németországban, Hollandiá­ban és egyes Skandináv helyeken, zöld gallyakat és tojáshéjat ásnak el. A gally a tüztől villámcsapástól véd meg, míg a tojáshéj a termékenysé­get akarja jelképezni. Angliában, nem hiába sportok ha­zája, az a szokás, hogy az a menyecs­ke, akinek a legutolsó volt az eskü­vője az elmúlt naptári évben, egy úgynevezett „menyasszonyi labdát“ ajándékoz. Húsvét másodnapján a falu fiatalsága, de főként a legények elmennek a fiatal párhoz. Különböző tréfás mondással, költeménnyel,. kö­szöntik fel a fiatal asszonyt, aki ne­kik átadja a labdát. A labda a napot, a tavaszt akarja jelképezni. Különös, hogy pl. Spanyolországban az ilyen szokásokat nem ismerik. Ott a húsvét hétfő alig tér el a többi munkanaptól. Egy időben a főiskolá­kon előadások voltak ezen a napon. Nálunk megmaradt ez a szép szo­kás, csak azzal a különbséggel, hogy egyre több a szagos víz és egyre ke­vesebb a virgács. 1—vg — Keresztre! i vén y Vízszintes: 1. Ez határozza meg, hogy a hús­vét mindig márc. Í2. és április 25-ke közé essék. 10. <özép-Ázsiában élő több népfajt kife­jező gyűjtőnév. 11. Szakszervezet röv., szlovákul. 12. Hat főnét. írva, szlová­kul. 13. Odiá. 15. Vesszőz, súprál, népiesen (utolsó­­előtti betű felesi.). 17. Atvoj, kever­ve. 18. Hősszerel­mes jelképe. 19. Eavforma mással­hangzók. 20. hvh. 22. G. M. 24. Visz­­sza: vén török ha­talmasság. 26. öto. 27. Harminc ezüst. 29. Enélkül csak a Szt. Dávid hegedű­je „szói“. 30. Daj­ka. 32. Vissza: forg. értéket. 33. Azbuká-nak hívják az ilyen ábécét. 34. Menyétféle. Függőleges: 2. Nagyheti, név­elővel. 3. Cus. 4. Erzsébet. 5. Cselek­vő vagyon. 6. Háztartáshoz szüksé­ges. 7. Betűzagyvalék. 8. A függ. 7- hez hasonló. 9. Húsvéti ajándék, név­elővel. 12. Vígan élünk... 14. Vissza: öntözés. 16. Betűt vet. 21. Hadvezér. 22. Ápol. 23. Kié a Szöktetés a sze­­rájból c. vígopera? 25. Barika. 28. A salétrom hazája. 31. Ba, -be, szlo­vákul. K. I. * A& idúfaé-Közeledett a hajnal. A kakasok han­gos szóval köszöntötték a pirkadatot. Aztán újra csend. Az egyik faluvégi házban hárman vdtrták a reggelt. Férj, feleség és a heverön szunnyadó tízéves kislány. Alig hangzott el az első legény­­kurjantás, máris talpra ugrott. Sietősen kapkodta magára ruhácskáit. Az ablakon újra behallatszott a lo­csoló legénycsapatok nótája. Az asszony közelebb húzódott a fér­fihez. Forró, pirosodó arcát Pista ké­péhez szorította. Emlékszel? ... sut­togta. Szerelmesen összenéztek ... sokáig szótlanul egymás szeméből olvasták a nemis olyan régi tegnapot. Akkor is pirkadt. Erzsiké egy sze­mernyit sem aludt. Révetegen nézett az asztalra. Rogyásig volt terítve jó hideg, igazi húsvéti sonkával, a leg­­hosszabbik kolbásszal, főtt tojással meg a nótatermö hegylevével. A sza­kajtóban pedig számos hímestojás vár­ta gazdáját. Tojásra váró akadt nem egy, kettő, de tizenhárom is, mert Er­zsiké nem volt utolsó lány ám a táncon. Pergették, mint a fonóban az orsót. A tojást meg aszerint adják, hogy ki pergette a lányt. Mert hát a húsvéthét­fői locsolás arra való, hogy lemossák a farsangi tánc porát. Nem is volt itt gond, hogy el-e fogy a tojás, csak az egyik, a legszebbik hímestojás nem ta­lált még gazdát. Van is gazda, nincs is gazda. Mert ez az utolsó húsvét, akinek ad­ja ezt a tojást, az köti be a fejét. De ki legyen? Anyjáék vendéget vártak, Bandit, a híres gazda fiát. De Erzsi csak Pistát szerette. — Erzsi, Erzsi, de nagy is a bajod. Bandi jön majd meglocsolni, pedig nem akarod. így búslakodott Erzsi egymagában. A farsangi bálban történt a baj. Pista más lánnyal táncolt, ő meg dacból a Varga Bandival. Ha te úgy, én is úgy, gondolta magában. Pista is rakta a csárdást úgy, hogy csak úgy porzott a padló, de azért szemük össze-össze akadt, dacoltak. „Látod, ha te nem jössz, van más," diadalmaskodott mind a kettő, de a szívük azért sajgott. Ak­kor Erzsi reggelig sírt. Most újra hull­tak könnyei a pirostojás szakajtóba. — Nem, nem adom Bandinak. De mi lesz, ha Pista nem jön. Tavaly se volt, hátha most is azt teszi. Miért is ilyen. Mégse tudok másra nézni. — Adj Isten jóreggelt Eszti néne — kurjantott be valaki. — Locsolhatjuk-e Erzsikét ? — Gyertek, csak gyertek, leikecské­im, itt az én szentem. Sálói képek i. Ahol a Garam fodra csillog és dalolnak a vén topolyfák: hű anya-keblére ott ölel az ősi föld egy kis falucskát. Onnan jöttem, magammal hozva a frissen-szántott földek illatát, a kérges tenyerek sóhaját, — meg a pacsirták pajkos dalát. Onnan jöttem, de utam mindig, mindig csak visszavezet oda, ahol szárnyamat a családi fészek melege szárította; ahol anyám karja remegve örömtől lágy-forrón ölelget át és megcsókolja mindkét oldalról a réglátott - megnőtt - kisfiát. II. Itt vagyok újra. A vén Garam jégpáncélos, harcrakész vitéz. Itt-ott kikacsint a réseken s kacér fénnyel a szemembe néz. Páncélján a napsugár-nyilak visszapattanó táncos hada, csillogva-villogva úgy ragyog, mint az égbolt összes csillaga. A fák fagyos dermedt ujjai könyörgőn nyúlnak az ég felé, hogy erükbe az égi kályha csak egy csepp melegét öntené. III. A falu hófehér ágyában olyan, minthogyha aludna még. Altató színfátyolként lebeg felett a napsugaras ég. — Am, megy a munka! Az arcokra vérpiros rózsát fest az élet. — Lesújt a fejsze... s a favágók néha: huncutul összenéznek. Sáré, 1958. II. 1. SÁNDOR KAROLY — Kezdődik — sóhajtott a lány. Alig ment az egyik csapat, már jött a másik, és a végén Varga Bandi. Anyjáék kedveskedve hívták be, kí­­nálgatták. Az meg evett, ivott, nem kérette magát. De a lány csak állt. Még mindig nem hozta a pirostojást. Pedig az anyja már kacsintott, meg Bandi is bíztatta. — No, tán nem kapok semmit? Még sem tudott mozdulni. Nem is hozhatta, mert hisz az este a Pista nevét pingálta rá. Aztán mégis keser­nyésen mosolygott. Hát jó, ha nem jön, hát leszek a másé. De újra belesajgott a szívébe. Valami fogta, egyet se tudót lépni. ■A felvégen a legény még mindig a vackán hevert. — Fiam, kelj már az istenért, itt voltak a pajtások is. — Nem megyek én sehova. Nem lo­csolok meg én senkit anyám, szól pa­naszosan a legény. — Hát, ha te nem locsolsz, locsol majd más. Bandi a vendég Erzsiéknél, olyan nagy a dáridó, hogy az egész al­vég hangzik belé. — Micsoda ...! A Bandi...'.? — úgy ugrott ki a házból, mint akit ker­getnek. Pörge kalapját fejébe nyomva, szaladt az alvég felé. A lány újra ingott: — Hát jó. Dacoljunk, egy egész éle­ten át. Ám ekkor kopogtatnak. — Térülj beljebb, — szólt Eszti né­ni. — Adj Isten, köszönt a legény. — Pista, Pista ... kiált a lány. A Pista ... Egyet fordul, máris hozza a szép hí­­mestojást. — Itt van, neked hagytam... — Így volt, mondják a szemek. — Érdemes volt? ... — Kérdi Pista. Kopogtatnak az ajtón. Suhanc-cso­port a vendég. Már mondják is a ver­set. De sok szép pirostojást Hozott nekem a nyuszi... Parfümös üvegeikkel öntözgetik a kis Erzsikét. Erzsi boldogan nézi, és férje felé súg szerelmesen. — Érdemes. BÁLLÁ JÓZSEF, ASSZONYOKNAK SÖSRUDAK: 60 dkg lisztből, 40 dkg vaj vagy margarinból, 6 tojás sárgá­jából 4—6 kanál édes tejfölben elke­verünk 2 dkg élesztőt, tetszés szerint sőt. Ebből az adagból tésztát gyúrunk. Jól kidolgozzuk. Egy cm széles, fél cm vastag 8—10 cm-es rudacskákat for­málunk belőle. Tojással megkenjük — sóval és ha tetszik köménymaggal meghintjük és pirosra sütjük. :SCSCfr<SCSCK*C#CK#QSCK*CSCKÍCK*<38CíiaKSŰÍCK§<»K»CÍ^^ Ostoba királyfi okos feleségt Húsvéti sütés — főzés Tegyük széppé, hangulatossá a húsvéti ünnepeket és az öntöző hétfőt. Az öntözőket várjuk szépen terített asztallal és lányos háznál virág is legyen az asztalon. Az italokat lehetőleg ne keverjük. Vagy jó pálinkával kínáljuk a vendégeket, vagy pedig borral, esetleg sörrel. Az italok keverése a legárt ál­mosabb és így lehet a leghamarabb italos állapotba kerülni. Ne rontsuk azzal a szép ünnepet, hogy délután, amikor már sétára volna kedvünk, dülöngélő alakokat lássunk az utcán. A terítéshez szép fehér abroszt vegyünk elő, arra helyezzük el a süteményes tányérokat, likörös pohárkákat, vagy boros poha­rakat. Tegyünk a poharak alá kis-tányérokat. A süteményhez készítsünk sü­teményes villát, vagy ha ez nincs, kávéskanalakat. Tegyünk a terítékhez szé­pen összehajtogatott papírszalvétákat Így lesz szép a terített asztal. (Tatar nepmese) Messze, messze Napkeleten. volt egy királyfi, Abdulnak hívták. Sokat bajlódott vele az apja, merthogy Abdul nagyon ostoba volt. Fogadha­tott mellé a király tudós tanítókat, csak nem élesedett meg az esze. — Keress, uram, a fiadnak olyan feleséget, aki a legnehezebb kérdé­sedre is meg tud felelni — adta egyszer a tanácsot a királynak egy okos ember. — Annak az eszével majd a fiad is boldogul valahogy. Élt az országban egy szegény em­ber, annak volt egy igen okos, szor­galmas lánya, akit Makfurának hív­tak. Amint a király hírét vette, tüs­tént elküldte érte embereit, mert meg akart győződni a lány okossá­gáról. Az apa ment fel a királyhoz a lány helyett. És a király megparancsolta': — Itt van harminc rőf vászon. Varrjon belőle a lányod inget a ka­tonáinknak, de úgy, hogy mindnek legyen új inge, de még zsebkendő is jusson mindegyiknek! Szomorúan tért haza a szegény­ember. — Miért vagy szomorú, apám? — kérdezte Makfura, és amikor meg­tudta mit parancsolt a király, ígv szólt: — Menj vissza, apám, és mondd meg neki, meglesz, amit akar, ha ebből a fahasábból palotát építtet nekem, hogy legyen, ahol vartok. De téli tüzelőre is maradjon a fából. Vette az apja a fahasábot és vitte a királyhoz, meg elmondta, mit üzent Makfura. Tetszett a királynak az üze­net, elhatározta tehát, hogy Makfu­­rát választja feleségül a fiához. Makfura azonban nem szívesen ment feleségül az ostoba királyfihoz, de apján állt volna bosszút a király, ha visszautasltja a fényes házasságot. Esküvő után a király hintóba ült, a hintő mellett lóháton ment a fia, hogy megismerje az országot. Utaz­tak egy nap, két nap és a fiú már únni kezdte a hosszú utazást. Abdul meg leszállt a lováról, lapá­tot kért, hogy egyenesre lapátolja az útkanyart. Még a kocsis is kine­vette: — No hiszen, soká lesz az, amíg arrébb hordod a földet, felséges ki­rályfi ! A király is megharagudott rá, hogy ilyen ostoba gondolata támadt, és megparancsolta, lovagoljon haza és gondolja ki holnapra, hogyan lehet megrövidíteni az utat, vagy megbün­teti őt. Elmondta otthon Abdul a feleségé­nek, miért jött haza. — Ne búsulj — vigasztalta Mak­fura. — Ezt feleld holnap apádnak: beszélgetni kell az útitársunkkal. A tanult emberrel arról, milyen vá­rosok vannak az országban, hol vol­tak nagy csaták, és így tovább. Az egyszerű útitárssal a különböző mes­terségekről, ügyes mesterekről. Attól majd rövidebbnek tűnik az út. Másnap Abdul úgy felelt apjának, ahogyan felesége tanácsolta. Tudta is a krály mindjárt, ki oktatta ki a helyes válaszra ... Mikor a király meghalt, a nép nem az ostoba Abdult, hanem az okos Makfurát ültette a trónra. SAJTOS KEKSZ: 30 dkg lisztből, 30 dkg vajból, 30 dkg reszelt ementáli sajtból kevés sóval és paprikával tésztát gyúrunk. Késfok vastagságúra kinyújtjuk és kekszformával kiszag­gatjuk. Tojás fehérjével megkenjük és reszelt sajttal meghintve, meg­sütjük. DIÖSCSÖK: 6 tojás fehérjét, 6 ka­nál porcukrot forró vízzel telt fazék fölött addig verünk a habverővel, míg kemény lesz. 12 — 18 dkg negyedrész­re tördelt dióbelet keverünk bele. Os­tyára tepsibe kis csókokat rakunk belőle és langyos sütőben megszárít­juk. CSOKOLÁDÉS CSŐK: Tizenöt deka gorombára vágott mandulát 3 tojás fehérjével, 10 dkg reszelt csokoládé­val és 18 dkg cukorral addig keve­rünk, amíg forrni kezd. A tepsibe he­lyezett sütőostyára kanállal apró hal­mokat rakunk és langyos sütőben megsütjük, illetve szárítjuk. PÜSPÖKKENYÉR: Hat tojás fehér­jéből kemény habot verünk. Hozzá­tesszük egyenként a hat tojás sárgá­ját és 25 dkg porcukrot és még fél óráig keverjük. Folytonos keverés közben belevegyítünk 25 dkg grízes lisztet, 10 dkg tördelt dióbelet, 10 dkg hámozott felébe vágott mandu­lát és két szelet apró kockára vágott csokoládét. Hosszúkás formában las­sú tűznél sütjük. Hidegen szeletel­jük fel. ŐZGERINC: 10 tojás sárgáját ha­bosra keverünk, 20 dkg porcukorral. Lassanként hozzáadunk 20 dkg há­­mozatlan őrölt mandulát, egy kifli fi­nomra őrölt morzsáját, fél citrom re­szelt héját, kevés törött fahéjat és 8 tojás keményre vert habját. Hosz­­szúkás, kikent formában háromnegyed óráig sütjük. Mikor egészen kihűlt, bevonjuk csokoládémázzal és hosszú­kás szeletekre vágott mandulával tűzdeljük tele. Cukrozott tejszínhab­bal tálaljuk. ISCHLI FÄNK: Tizennégy deka friss vajból, 14 dkg lisztből, 7 dkg cukorból és 7 dkg hámozatlan őrölt mandulá­val tésztát gyúrunk. Fél cm-es vas­tagságúra sodorjuk ki. Kis fánk szag­gatóval kiszaggatjuk és gyenge tűz­nél megsütjük. Mikor kihűlt, kettőt­­kettőt ribizli- vagy málna-lekvárral összeragasztunk.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents