Szabad Földműves, 1957. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)

1957-07-21 / 29. szám

1957. július 28. Jzalŕad Földműves 5 A FALU HANGJA Kölcsönös Mint virág szirmai a zümmögő méhecskét, mint az anya tárt karjai régen várt fiát, úgy várják az EFSZ- ek kapui az egyénileg gazdálkodó kis- és középparasztokat a szövetkezeti nagycsalád körébe. Mindez, persze, távolról sem volna elegendő, ha a kö­zös gazdálkodás nem bizonyítaná pél­dákkal, hogy a szövetkezet tagjai könnyebb munkával többet termelnek, jobban élnek. S mivel ez így van — és ezt számos példa bizonyítja — a magángazdálkodók gondolkozni kez­denek és egyre többen határoznak ... A szenei járásban a napokban pél­dául 11 kis- és középparaszt kérte felvételét az EFSZ-ekbe. A belépők között van Vandák Ferenc, sárfői kö­zépparaszt, aki 6,16 hektár földdel, Korbelicsová Anna ugyanebből a köz­ségből 3,5, Hobotová Ágnes Igramból 1,Ó5, Manca! Mária Jókáról 4,5, Ko­vács Viktória szintén ebből a köz­ségből 0,77 hektár földdel. Bankó köszöntés József 2,51 és Mészáros Rozália ugyan­csak Jókáról 2,81 hektárral gyarapí­tották a közös vagyont. A járás többi községeiben is figye­lemmel kísérik a kívülálló kis- és középparasztok a szövetkezeti gazdál­kodás eredményeit. így pl. Nagyfödé­­mesen, ahol Horváth Anna 4,06 hek­tár földdel, Boldogfán Varjú József 0,71 hektár földdel, Magyarbélen Mu­sil Mária 2,10 hektár földdel, Egyház­fán Szalay Károly 0,83 hektár földdel lépett a szövetkezetbe. A belépés alkalmával — az új szö­vetkezeti tagok — kötelezettségválla­lásokkal köszöntötték a szövetkezet tagjait, az „idősebb“ szövetkezeti ta­gok pedig jó munkával, szívből jövő szeretettel üdvözölték a belépőket. S valamennyien hálával és szeretettel gondolnak a hazánkba érkezett szov­jet vendégekre, kiknek példája nyo­mán építik szebb, boldogabb jövőjüket. KLAPUCH ĽUDOVÍT, Szene Aratnak és tarlót hántanak Az ipolyviski EFSZ-ben két kombájn végzi az aratást. Az őszi és a tavaszi árpát idejében learatták. Az aratógépek után azonnal megjelent a traktor, s elvégezte a tarlóhántást. A jó állatgondozás eredménye A pereszlényi EFSZ-ben két évvel ezelőtt még igen gyengén jövedelme­zett az állattenyésztés. Amióta azon­ban felépültek az új, modern istállók és az állatok gondozását becsületes, szívvel, lélekkel dolgozó szövetkezeti tagokra bízták, azóta gyökeresen megváltozott a helyzete. A szövetke­zetnek jelenleg 465 sertése van. A jövő hónapban 80 hízott sertést adnak át az ipolysági begyűjtési üzemnek az említett szövetkezet tagjai. Zsilka Tibor Felejthetetlen találkozás ШСТ . .i I Ez a dátum örökké mi iu iüs li.l emlékezetes marad _____*______J Chýné község (Prá­ga-nyugati járás) és környéke dolgo­zói számára. Apáról fiúra száll majd egy szívekbe mélyen bevésődött, ked­ves emlék. Ugyanis, a hazánkban járt legkedvesebb vendégeink — a szovjet párt- és kormányküldöttség tagjai — rövid, pár napos ittartózkodásuk ide­jén is módját ejtették annak, hogy találkozzanak az említett község és környéke szövetkezeti parasztságával, egyéni gazdálkodóival. A kedves vendégekkel való találko­zás örömére a község ünnepi díszbe öltözött. — Zászlók tengere, díszes transzparensek, a lakások ezreinek lelkes éljenzése, s vidám zene fogadta Hruscsov és Bulganyin elvtársakat, s a küldöttség többi tagjait, akiket Novotný, Široký, Barák, Hendrych és V. David elvtársak kísértek. Az érke­zetteket Ladislav Rajtora, a chýnéi EFSZ elnöke üdvözölte. A meleg, ben­sőséges fogadtatást Ny. Sz. Hruscsov elvtárs köszönte meg. Ezt követően a helybeli EFSZ tagjai közül Helena Doubravová és Anna Fickóvá régi cseh népviseletben, ősi szláv szokás sze­rint kenyérrel és sóval kínálta a ked­ves vendégeket. A szovjet vendégek, valamint a csehszlovák államférfiak az ünnepi fo­gadtatás után lovas-kocsikra szálltak, hogy megtekintsék az EFSZ határát. Jozef Nedbal, a szövetkezet kocsisa a hat lovasfogat élén peckesen, némi büszkeséggel ült a bakon. Feszesen tartotta kezében a gyeplőt, majd elmé­lázott. Azon morfondírozott, mit is gondolhatnak magukbán a szovjet ven­dégek a szép, kövér zöldelö cukorré­pájukról ... Nedbal kocsist nemso­kára meg is kérte Hruscsov elvtárs, hogy állítsa meg a fogatot, szeretné megtekinteni a cukorrépát. A kocsiról való leszállás után beszédbe elegye­dett Ladislav Rajtora EFSZ-elnökkel, megérdeklódte tóle, hány hektáron termelnek cukorrépát, mikor egyelték, stb. Az EFSZ-elnök tájékoztatta, hogy 30 hektár cukorrépájuk van. — Szép, nagyon szép ez a cukor­répa, szövetkezeti tagok. Megadhatja hektáronként még a 400 mázsát is — fejezte ki elismerését. Nagyon jó vé­leménnyel volt a szövetkezet búzáját és árpáját illetően is. Majd arról kér­dezősködött, mennyi silótakarmányt és kukoricát vetettek. A határszemle után a lovas-fogatok az istállókhoz vitték a vendégeket. J. Nedbal a ko­csizás befejeztével megveregette ked­velt paripáinak nyakát. — Igazán örülök ennek a látogatás­nak. Kár, hogy a fiam — aki most katona — nem lehetett idehaza. De lehet ilyen élményt elhallgatnom? Még ma megírom neki, hogy oly nagy megtiszteltetés érte szövetkezetünket, s a falut, amit soha nem felejtünk el — lelkendezett a szövetkezeti kocsis. * Később a vendéglátó község és kör­nyékének lakásai manifesztációs bé­­kegyülésre sereglettek a helybeli sport­pályára. A békegyülés 18 órakor kez­dődött. A megnyitóbeszédet Ladislav Rajtora EFSZ-elnök tartotta, amely­ben többek között foglalkozott a szö­vetkezet fejlődésével, majd a Járási Pártbizottság és a JNB nevében át­adta a kedves vendégeknek a járás dolgozói Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulója tisztele­tére tett kötelezettségvállalásait. Ezt követően Hruscsov elvtárs rö- Dld beszédében ismételten megköszön­te a meleg fogadtatást, majd hang­súlyozta, hogy csak a szövetkezeti gazdálkodás biztosíthatja a földműve­sek jobb, boldogabb, örömtelibb éle­tét. Szavait többször lelkes tapsvihar szakította félbe. Beszélt arról is, ízes népi példázódással, hogy a szövetke­zetek hasonlítanak a levesre. — Min­den asszony tud főzni levest — mon­dotta Hruscsov elvtárs. — Ezt meg­tanulták az anyjuktól. No, de nem minden asszony tud jó és ízletes levest főzni. — Beszéde további sé­­szében kiemelte a jó munkaszervezés, a munkafegyelem, a helyes vezetés, valamint a kulturális élet döntő sze­repét a szövetkezeti gazdálkodásban. Befejezésül a szovjet nép azon eltö­kélt szándékát tolmácsolta, hogy to­vábbra is jóban, rosszban egyaránt Csehszlovákia népe mellé áll. Ezen szavait a mintegy 6000 főnyi közön­ség kitörő lelkesedéssel és tapsvihar­ral fogadta. Megtalálták az elveszett „papucsot“ A Štefánikovo! EFSZ legutóbbi ve­zetőségi ülésén Turicsik Pál a mezei csoport vezetője is részt vett. A gyű­lésen a gabona mielőbbi betakarítá­sával foglalkoztak. — Mindennél fontosabb most ezzel a kérdéssel foglalkozni — mondotta az EFSZ elnöke. — Mert bizony az árpa s a búza nagyrésze is a földön fekszik. Most az a kérdés, hogy aras­sunk; kombájnnal, vagy önkötözőgé­­pekkel. Heves vita után elhatározták, hogy önkötözögépekkel aratnak. A gyűlés még javában folyt, de Ha­­nulják Gáspár traktoros máris hozzá­fogott az önkötözőgép előkészítéséhez. — Megmutatom, hogyan lehet vesz­teség nélkül learatni a ledőlt gabo­nát — mondotta Hanuljak traktoros és hozzálátott a szereléshez. Igen ám, de hol van a „papucs“? — villant a traktoros agyában a ször­nyű gondolat. De milyen papucsról van is szó? Hát nem másról, mint egy közönséges emelőről, melyet a szövetkezet 1949- ben kapott az önkötözögéppel. Ez a „papucs“ ezidáig kihasználatlanul he­vert az említett szövetkezetben. Most azonban Hanuljak traktoros előko­torta az ócskavasak közül és felsze­relte az önkötözőgépre. Másnap reggel az önkötözőgép már az említett papuccsal indult a mezőre. S amikor a vezetőség szemlét tartott a határban, szinte elcsodálkoztak, hogy az önkötözőgép milyen jó munkát végzett. — Csoda volna ez? Egyáltalán nem csoda. Ladislav Ivan és Hanuljak traktoros jó mun­káját dicséri a simára „borotvált“ tarló. A ledőlt árpából olyan kévéket kötött az önkötözőgép, mintha nem is lett volna ledőlve. És azóta minden­nap három-négy hektárt arat le egy­­egy önkötözőgép. Mi pedig ezek után azt mondjuk, hogy mindent lehet csak akarni kell. És ha akarat van, az emberi ész min­denkor győzedelmeskedik a természet felett. KRAJCSOVICS FERDINAND, Galánta Be is esteledett, mikorra a béke­gyülés véget ért. A szovjet párt- és kormányküldöttség tagjaid a szövet­kezeti tagok és a járás dolgozói kö­zül sokan körülfogták, s ajándékok­kal halmozták el őket. A chýnéi EFSZ tagjai egy gyönyörű, tizenhathónapos csikóval lepték meg a vendégeket. Ilyen és hasonló ajándékokkal kedves­kedtek a járás dolgozói, melyekkel kifejezték a felszabadító szovjet nép iránti határtalan szeretetüket. ★ ★ ★ Mégis győztünk... Mi csúzi tűzoltólányok nagyon ké­szülődtünk a járási tűzoltó versenyre. Elhatároztuk, ha törik, ha szakad, de megelőzünk mindenkit, nemcsak a leánytűzoltókat, hanem a férfi tűz­oltókat is. Erről a nagy dologról be­szélgettünk szabadidőnkben, ez lel­kesített bennünket a mezei munká­ban. A jó tűzoltónak munkahelyén is példásan kell dolgoznia. A győztes csoport tagja! az első díjjal, a gyönyörű kristályvázával Lelkesedésben nem volt hiány, de a győzelemhez alapos felkészültség is szükséges. A gyakorlatok azonban elmaradtak. Petrik elvtárs, a kerté­szeti csoport vezetője nem engedett el gyakorlatra. Már előre rettegtünk, ha valaki felemlítette neki a gyakor­latot. Nem szórakozásra vágytunk a felkészülés ideje alatt, hanem a tűz­oltás minden csinját-binját alaposan akartuk megtanulni, begyakorolni. Ilyen körülmények között nem számíthattunk győzelemre, de a „csakazértis“ izzott bennünk ... Nagy akarással, lelkesedéssel in­dultunk a versenyen és győztünk. Megelőztük a járás minden tűzoltó csapatát. Megnyertük az első díjat, a gyönyörű kristályvázát. Ezzel a győzelemmel is öregbitettük falunk jó hírnevét. De a jövőben a lelkesedéstől a fel­készülés sem maradhat el, mert a többi tűzoltőcsoport szeretne vissza­vágni. Hogy a visszavágó a jövő évi járási versenyen is a csúzi tűzoltók győzelmével végződjön, ahhoz na­gyobb megértés és egy kis segítség is szükséges. Reméljük, hogy a ker­tészeti csoport vezetője is belátja az alapos felkészülés fontosságát és segít bennünket ebbéli törekvésünk­ben. Vrzala Kató, a csúzi tűzoltó- és a kertészeti csoport dolgozója Korán vetettek — A nagyidai szövetkezet tagjai azt tartják szem előtt; ki korán kel, ara­nyat lel. így a munkákat mindig ide­jében, az agrotechnikai határidőben végzik el. Az őszi árpát például első­ként vetették el a járásban a jól előkészített talajba. S amikor fényét árasztotta a tavaszi nap éltető suga­ra, azonnal hozzáláttak a fejtrágyá­záshoz, a boronáláshoz. A jó munka meghozta a várvavárt eredményt. Olyan volt az árpájuk, hogy a kör­nyékbeli szövetkezet tagjai is meg­csodálták. Amikor pedig megérett az árpa,a szövetkezet vezetősége körül­járta a határt, s megállapította: itt az aratás ideje. Másnap reggel a szövetkezet tagjai kaszákkal, a traktoros brigád pedig aratógépekkel, s kombájnnal indult a nagy csatába. S amikor a nap nyug­vóra hajtotta a fejét, örömmel je­lentette a szövetkezet elnöke és Demkó György kombájnos a harcai traktorállomás vezetőjének, hogy hat elsőként arattak hektár árpa kévékben és keresztek­ben pihen a földön. A kombájnnal aratott és csépelt árpát pedig azonnal a begyűjtési helyre szállították. BOHUŠ NEMCEK, Kassa. Sima a talaj és érett a gabona — jól megy a munka, — mondja Janitor Mihály kombájnos Tóth Imre és Snitt Antal mosolygós arccal szállítják a gazdag termést a begyűjtési helyre ★ ★ ★ Ж Érdemes ezzel a kérdéssel foglalkozni A besztercebányai kerület egyes déli járásaiban az erős vihar megdöntötte a gabonát, jelentősen megnehezítette az aratást. A gabona veszteségnélküli betakarítása érdekében az egész kerü­let egyesített erővel látott az aratás­hoz» Hogy a munkák zökkenőmentesen folyjanak, a kerület szövetkezeteinek elnökei, a Földművelésügyi és Erdő­­gazdasági Megbízotti Hivatal igazgató­ságainak és a járási nemzeti bizottsá­gok begyűjtési ügyosztályainak veze­tői, valamint a gépállomások és állami gazdaságok igazgatói a napokban ér­tekezletre jöttek össze Losoncon. He­ves vita után megegyeztek abban, hogy azon járások GTÁ-i, brigádköz­pontjai ahol a vihar nem dühöngött, segítenek a viharsújtotta járásoknak az aratásban. Az értekezlet résztvevői nagy gon­dot fordítottak a termelési és beadási tervek részletes szétírásának megvita­tására is. A kormány által meghatároz zott hét legfontosabb mutatószám kö­zül a besztercebányai kerületben az EFSZ-ekre és két hektárnál nagyobb földterülettel rendelkező földműve' sekre szétírják a mák és dohány ve­tési területeit, valamint a szarvasmar­haállomány meghatározott számát is A mák árát 1958-ban lényegesen fel­emelik, így a termelők nagyobb bévé­★ Jó munkát Csevicére visz az utam. Közvetle­nül az út mellett a szövetkezet ubor­­kása tárul szemem elé. Éppen szednek az asszonyok. — Jó munkát! — köszöntőm őket. Hangosan fogadják. — Van sok uborka? — Van bizony — feleli Farkas Aranka, az asszonycsoport vezetője. — Most szedünk először — folytatja. — Azonban így is szép összeget veszünk be erről a darabka földről. — Itt van a csoport teljes lét­számmal? A megszólított csodálkozva veti rám tekintetét. — Hogy itt van-e? Itt bizony! Mi is tudjuk ám, hogy mi a kötelessé­günk. Sokszor, nagyon sokszor példát vehetnétek tőlünk ti, férfiak! Mert bizony mi mindennap rendesen jö­vünk munkába. Ezenkívül a főzés, mosás, varrás, takarítás is a mi dol­gunk. És a gyerekek?! A nevelés! — Ki a legszorgalmasabb asszony?. telekre számíthatnak. A besztercebá­nyai kerület déli járásaiban terem a legjobb minőségű dohány. Az említett növény termesztése tehát a földműve­sek valamint a népgazdaság érdekeit szolgálja. A tanácskozás során a legnagyobb figyelmet a beadási normák szétírása mellett a szántóterületek növelésének kérdésére fordították a résztvevők. De nem is csoda, hiszen a kerületben — terv szerint — a szántóterületek ki­bővítésére több mint 6000 hektár ke­vésbé hasznos rétet és legelőt kell megművelni. Ha ezt a területet már 1958-ban be akarjuk vetni, akkor már ez év őszén kell e területeket felszán­tani. Ezen intézkedésből az EFSZ-ek tagjainak és a földműveseknek jelen­tős előnyök származnak. Ezeket a te­rületeket három év tartamára felmen­tik a kötelező beadástól, úgy hogy az EFSZ-ek tagjai valamint az egyénileg gazdálkodó földművesek is szabad áron értékesithetitk az ezekről a területek­ről begyűjtött termést. Közismert az is, hogy helyes megművelés mellett az ilyen földek hozama sokszorosára emelkedik. Érdemes tehát ezzel a kér­déssel foglalkozni — és mielőbb mun­kához látni. Turčan, FEMH dolgozója r ★ asszonyok 1 — Mindenki! Jekkel Böske, Bohon­­ka Lenke és a lánya Vali, Gyuris Bös­ke, Bablenaja Juli, Vámos Margit, Nagy Mari, Markó Böske, Imre Terka néni és a többiek. Mi anyák megért­jük, hogy mindent gyermekeinkért teszünk. Bár mindenki úgy harcolna — a faluban — a szebbért, a jobbért, mint mi, asszonyok... — Eljön annak is az ideje — mon­dottam. — Az igaz! Az is biztos, hogy rö­videsen kis falunk egy családdá forr össze, s akkor lesz csak igazán bol­dog a mi életünk. — További jó munkát! — Ezzel fe­jeztük be a rövid beszélgetést. S míg a csevicei kúthoz érek, az jár eszembe, hogy a múlyadt. asszonyok hősök: a munka hősei, a jövő har­cosai, akik tudnak igazán szívből har­colni mindnyájunk szebb jövőjéért. BUDAI JÓZSEF. МШуаЛ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents