Szabad Földműves, 1957. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)
1957-07-21 / 29. szám
6 y/za(ŕ<id Földműves 1957. július 2Л. Vita »«moso&mo«жпояжпояо/тяшня МОТТО: „Emeljétek 'fel szívünket —, azé, a Ari fölemeli.“ (József Attila) *си<я<д|сиа<акаклнжиск«к^^ Többet foglalkozzanak a népművelődési otthonok az ifjúsággal AMIKOR AZ IFJÚ elhagyja az iskola padjait és kikerül az életbe, tanácstalan, és segítőkézre vár. Ez a segítőkéz elsősorban a szülő volna. Sajnos azonban a szülő gyermekével szemben legtöbbször elfogult, nem veszi észre annak hibáit, vagy szemet huny felette részben kényelemszeretetből, részben nemtörődömségből. Nagyon sok családi élet azért siklott rossz vágányra, mert a fiatalok nem részesültek megfelelő nevelésben. Hogy az egymásra talált fiatalok családi élete harmonikus legyen, ahhoz szükséges, hogy az ifjúságot az otthon, a szolid élet szeretetére neveljük. Egyetértek az előttem vitázók azon megállapításával, hogy felelősségteljes feladat hárul az ifjúsági szervezetekre és részben az ő kötelességük is, hogy előadások vagy más rendezvények keretén belül is a jóra és szépre neveljék fiataljainkat. Nagy feladat hárul ezen a téren az üzemi klubokra, illetve faluhelyen a népművelődési otthonokra. Nagyon üdvös volna bevezetni az orvosi előadásokat is. CSAK A GONDOS irányítás és az odaadó nevelőmunka az egyedüli forrása annak, hogy a ma fiataljai becsületes, szorgalmas emberekké formálódjanak. Komáromi Dezsőné, Dunaszerdahely mint a mai fiatalok. A múltban is láttunk elég sok könnyelmű, ún. jobbcsaládból való fiatalembert, csak persze ha valami botrány környékezett, a gazdag papa eltussolta a dolgot. AZ IFJÚSÁG OLYAN mint a szilaj csikó. Azt hiszi övé a világ. De azért nem kell borúlátónak lenni, hisz soha olyan nagy gondoskodás nem történt — a múltban — az ifjúság érdekében, mint éppen napjainkban. Sajnos azonban, hogy sokszor minden jószándék ellenére az otthoni példa nem egyszer ledönti a már nevelők által épített várat. Sok apa például maga szoktatja a fiát az italra, vagy a kártyára, amiből később azután kellemetlenségek származnak. Nagy hiba az is, hogy a szülő nem minden esetben fektet kellő gondot fia vagy lánya házonkívüli viselkedésére. Nem törődik azzal, ha gyermekét a késő éjszaka veti haza, egyszóval közömbös gyermeke iránt, aki így azután felelőtlenül, „szabadon” élhet. A jól értelmezett „hajdani ifjúság" HATGYERMEKES anya vagyok. Gyermekeimből kettő már az ifjúsághoz számítódik, s így szeretném a nevelési vitával kapcsolatban én is véleményemet nyilvánítani. Lóska Lajos hozzászólása ragadta meg leginkább a figyelmemet, aki többek között azt írja: „A hajdani ifjúság azért látszik jobbnak, mert jóformán nem is létezett akkor a szó mai értelmében. A művelődés lehetősége a közép- és felső társadalmi rétegek kiváltsága volt, mert a széles néprétegből kikerülők olyan korán munkára kényszerültek, hogy jóformán nem is volt fiatalságuk”. Teljesen egyetértek ezzel a kijelentéssel. S hozzáfűzhetem, hogy a tulajdonképpen ifjúságot képező közép- és felsőréteg gyermekei, ha jómodor tekintetében talán meg is állták helyüket, de semmivel sem voltak jobbak A SZÜLÖK FELELŐSEK elsősorban gyermekeik erkölcsi neveléséért. A népnevelőkkel karöltve arra kell törekedniük, hogy gyermekeik a haza és társadalom hasznos polgárai legyenek, akik minden erejükkel és tudásukkal azon lesznek, hogy hazánkban nagyobb legyen a jólét, többlegyen a boldogság mindenki számára. Mauritz Sarolta, Bratislava Elővigyázat Kovács űr éjfél után tér haza. Amint a szobába benyit, kinyitja az esernyőjét és leül. — Mit jelentsen ez? — kérdezi Kovácsé. Kovács űr megadással válaszol: — Várom a zivatart. A jó feleség — Látod, én olyan feleséget szerettem volna, aki vak, néma és süket. — Csak nem? — De igen. Aki vakon követi az urát, némán engedelmeskedik neki és akinél az udvarlók süket fülekre találnak. Vigasz — Ötszáz forintomba került az a lány, s most kikosarazott. — Örülj neki, hát még mennyibe került volna ha elveszed?! Az elmúlt napokban a kávái kultúrcsoport nagy sikerrel mutatta be a „Csalódások” című színdarabot, mely sok kellemes percet szerzett a nagyszámú nézőközönségnek. A csoport tagjai az aratás ideje alatt többször is fellépnek, hogy szórakoztassák a munkától kérges kezű dolgozókat. о X. Karlovy Vary-i nemzetközi filmfesztiválról AZ ЩЕ1 X. Karlovy Vary-i nemzetközi filmfesztivál július 6-án vette kezdetét. Jelszava azonos a tavalyival: „Az emberek közötti nemes kapcsolatokért, a népek közötti tarlós barátságért!" — A fümfesztivál védnökségét ez idén is a kormány vállalta. Több mint 40 állam küldte el filmalkotásait erre a seregszemlére, mely Svejk, a derék katona című csehszlovák filmmel nyitotta meg kapuit. Karel Stekly filmje —, amely Karel Hašek világhírű szatírája első részéből készült — azt igazolja, hogy vannak alkotások, amelyeket a legkiválóbb művészek sem tudnak a film nyelvére lefordítani. A Kicsinyek és nagyok című jugoszláv film kétségtelenül közvetlen, emberformáló, egyszerű eszközökkel alkotott mű. Kétségtelenül mélyen humanista film. Pavel Sztokics, az illegalitás nehéz ■ körülményei között harcolva súlyos helyzetbe kerül. Nyomában rendőrkopók. Egy régi barátja helytállásától függ, vajon egy éjszakára életet adó menedéket kaphat-e. A két gyermekét féltő barát nem nyújt segédkezet Sztokicsnak. Kisfia, Аса rejti el a saját szobájába, apja tudta nélkül az illegális horgost. Miután megtudja, hogy barátja fia jóvoltából lakásán rejtőzködik, rettegését leküzdve mindent megtesz Sztokics megmentése érdekében. Ezért azután életével fizet. A nyugat-német kinematografia Thomas Mann-nak, századunk legnagyobb prózaírójának Egy szélhámos vallomásai című regényét vette filmszalagra. Már önmagában ez a tény is dicséretére válik. A film átlagon felül sikerült. Robert Thoeren, á forgatókönyv írója, bátran ' nyúlt a manni anyaghoz, s a befejezetlen regényből egy teljes filmegységet alkotott. Közönségünk bizonyára nagy érdeklődéssel fogadja majd. Ugyancsak a jesztivál első napjánmutattak be a Magasan a föld felett (Vyštota) című szovjet filmet, amelyet Vorobjov lebilincselő regénye nyomán Alekszandr Zarhi rendezett film alá. E film sikerének titka, hogy a munkát nem ábrázolja az élettől elvonatkoztatva. Egy épülő nagykohó munkálatait és embereinek érdekes sorsát vázolja. Megmutatja, mennyi szépség lelhető fel egy kormos gyári üzem környezetébep.. A MÁSODIK NAPON svéd-argentin közös alkotásként Az élet tavasza című film került a többi között bemutatásra. A film története egy argentin halászfaluban játszódik le. Egy fiatal szerelmespár tragédiájáról szól. Egyedüli pozitívuma a filmnek, hogy némi képet nyújt a szociális ellentétekről, az argentin falu ragyogásáról és kitaszítottságáról. A film egyébként valótlanul hat a nézőre és szirupos. E filmnél sokkal értékesebb volt a belga filmgyártás 20 perces dokumentáris alkotása C. Meunier belga festő és szobrász művéről. A filmen bányászok, parasztok, a munka emberei elevenednek meg képekben, szobrokban. A tőkés világ rabszolgáit vetíti elénk és müvéből világosan kiérezhető a szigorú társadalombírálat. MÉRF-ÖI-DES LÉPTEIÜL C-1 f flv я .KOMBÁJNIG 2. A szovjet ötéves tervek sikerei Az előző fejezetben megismerkedtünk azzal az úttal, amelyet Vaszilij Nyikiforovics és vele együtt a muzsikok milliói megtettek, hogy az elnyomástól mentes, emberhez méltó szabad élet gyümölcseit élvezhessék. Mert valóban a muzsik élete a cári Oroszországban borzalmas volt. Túlnyomó többségük föld nélkül, a földesúr kénye-kedvének kiszolgáltatva tengette életét. A munkáért kapott csekély ellenérték csak szűkösen volt elég a család létfenntartására. S még ezt a keveset is alaposan megdézsmálta a pópa, hogy ennek fejében kenetes szavakkal oktassa a muzsikot a „bátyuska cár” és a földesúr iránti alázatra. A muzsik vályogból épített vagy vesszőfonatok közé döngölt sárból épült házakban lakott családjával és néhány háziállatával. A nyomorúságos viskók apró ablakán nemhogy a felvilágosultság, a kultúra és ezzel a jobb ilet, de még a napsugár sem tudott behatolni. És a Vaszilij Nyikiforovicsok, az orosz parasztok milliói ha nem is tudták, de értelmük legbensőbb zugában érezték, hogy kell jönnie egy igazságosabb világnak, melyben nem lesznek henye földesurak és a megszakadásig robotoló nincstelen muzsikok. * * * Sez a korszak végre valóban beköszöntött. Véres, imperialista háború tizedelte, pusztította az orosz népet. S a régi orosz naptár szerint 1917. október 25-öt írtak, amikor betelt a mérték. A munkások forradalmi pártja Lenin elvtárs vezetése alatt megdöntötte az önkényt. A megtépázott tollú, gyűlölt, fekete cári sas szárnyaszegetten hullott a porba a proletárok forradalmi katonai egységeinek csapásai alatt. Az államhatalom gyakorlását a munkás-, paraszt- és katonatanácsok — a szovjetek — vették kezükbe. S a fiatal szovjetállam első tette az volt, hogy békét hirdetett és földet adott mindazoknak, akik eddig azon a földön, amelyen születtek, kizsákmányolóik meggazdagolására termeltek, míg maguknak egy gyeszatyina*) földjük sem volt. A föld azé lett, aki megműveli. Végrehajtották a földreformot, a nagybirtokokat a nincstelen parasztok között osztották fel. A földreform és az ipari üzemek államosítása azonban a burzsoázia ellenállását váltotta ki. A cári tisztek által vezetett fehérgárdista ellenforradalomban igyekeztek visszaszerezni elvesztett pozíciójukat. De hiábavaló volt a kapitalista államok és a világreakció anyagi támogatása, a forradalomban született és kemény *) gyeszatyina — régi orosz területmérték 1,09 hektárnak felel meg. harcokban megedzett Vörös Hadsereg győzedelmeskedett a nyílt reakció felett. A munkások és parasztok szovjetállama megkezdhette szocialista iparának és mezőgazdaságának felépítését. Ez a felépítés pedig szükségszerűen megkövetelte az apró, kevéssé termelékeny gazdaságoknak kollektív szocialista nagygazdaságokká való átalakítását. A békés élet feltételei között, mint eső után a gomba, nőttek, erősödtek a kolhozok és egyre újak alakultak. A nagykiterjedésű kolhozföldeken már eredményesen ki lehetett használni a gépek munkáját. A szocialista ipar pedig egyre több és jobb géppel látta el a mezőgazdaságot, hogy a szovjet mezőgazdaság dolgozói kevesebb fáradsággal nagyobb eredményeket tudjanak elérni. Es a kolhozdolgozók éltek is ezzel a segítséggel. A Szovjetunió szocialista tervgazdálkodásában mutatkozó kezdeti nehézségek leküzdése után az 1928 — 1932. évi első ötéves tervben a mezőgazdaság is jelentős sikereket mutatott fel. A négy és fél év alatt teljesített terv ugrásszerű fejlődést jelentett és az elmaradott agrárországból ipari hatalom lett. Az iparosítás /hatalmas sikere közvetve a mezőgazdasági termelés jelentős emelkedését is elősegítette. Már néhány számadat is tiszta képet nyújt erről a rohamos fejlődésről. 1913-ban, tehát az első világháború kitörését megelőző évben a cári Oroszország ipari termelése 42,1 százalék, mezőgazdasági termelése pedig 57,9 százalék volt. Ezzel szemben a Szovjetunióban 1932-ben, tehát az első ötéves terv sikeres teljesítésének évében az ipari termelés az ország össztermelésének 70,7 százalékát, a mezőgazdasági termelés pedig 29,3 százalékát tette ki. A mezőgazdaság területén elért eredmények bámulatba ejtették az egész világot. Hogy csak néhány adatot ragadjunk ki, a kolhozok vetésterületé e röpke néhány év alatt, az ország egész vetésterületének 75,6 százalékát tette ki az 1928-as év 1,2 százalékával szemben. A kolhozok száma az 1928-as évben nyilvántartott 33 300-ról 1932-ben 209 600-ra emelkedett. Az első ötéves terv végén 2115 gép- és traktorállomás volt a Szovjetunióban, míg 1928-ban még egyetlen egy sem volt. A termelésben 1928-ban 10 857 traktor dolgozott, de már 1932-ben számuk közel százezer (98 207) volt. A számadatok is a mezőgazdasági termelés fejlődéséről tesznek tanúságot De ami még fontosabb az egyszerű emberek a kolhozparasztok életében, gondolkodásában, munkaviszonyában még hatalmasabb változások és sikerek tanúi lehettünk. A szovjet rendszer nemcsak a gazdasági fellendülést szorgalmazta, hanem a kulturális előrehaladásról is fokozott mértékben gondoskodott. A legnehezebb feladatok egyike az írástudatlanság felszámolása volt. Hiszen 1913-ban az összlakosság 70 százaléka volt írástudatlan. A legtöbb faluban a pópán kívül írni-olvasni más alig tudott. És a szovjet rendszer meg tudta valósítani azt, hogy az első ötéves terv végén az egész ország területén az írástudatlanok száma az ország lakosságának már csak 10 százalékát tette ki. Ezekben az években, tehát az első ötéves tervet követő években járt a Szovjetunióban nemzeti hősünk Július Fučík is. Az ott látottakról és tapasztaltakról az elismerés és lelkesedés hangján tudott csak írni. Mert azok a sikerek, amelyeket a második ötéves terv folyamán elértek, még hatványozottan nagyobbak voltak mint az első ötéves terv sikerei. Hiszen a mezőgazdaságban a második ötéves terv végén 1937-ben a gabonatermelés az 1932-es évhez viszonyítva 72 százalékkal, a nyers gyapot termelése 100 százalékkal, a cukorrépa termelése 230 százalékkal emelkedett és az állattenyésztésben is 53 százalékos növekedést mutattak ki. A vetésterületek is jelentősen megnövekedtek. Míg 1932-ben a kolhozok 91,5 millió hektár területen gazdálkodtak, 1937-ben már 116 millió Hektáron termeltek. A kolhozok vetésterülete is az első ötéves terv 49,3 százalékáról 91,2 százalékra emelkedtek. Jelentősen megnövekedett a gépállomások által végzett munkák száma is. Míg 1932-ben a gépállomások a kolhozföldek 45,1 millió hektárját művelték meg, 1937- ben 105,8 millió hektáron végezték el a mezőgazdasági munkákat. Ezzel arányosan növekedett a második ötéves tervben a lakosság életszínvonala is. Ha az 1932-es év színvonalát vesszük alapul, úgy láthatjuk azt, hogy a közszükségleti cikkek termelése 1937-ben 200 százalékkal, a cukorgyártás 290, a hústermékek gyártása 490 százalékkal emelkedett. A mezőgazdasági termelés ilyen fejlődése természetesen kihatással volt a kolhozdolgozók jövedelmének emelkedésére is. Ha ismét összehasonlítjuk a kolhozdolgozók jövedelmét a második ť téves terv végén az 1932- es állapotokkal, úgy azt látjuk, hogy a kolhozdolgozók jövedelme 350 százalékkal emelkedett a kolhozjövedelemnek munkaegységek után való elosztása szerint. Ezek a sikerek a harmadik ötéves tervben (1938-1942) még tovább fokozódtak. 1940-ben gabonából 119 millió tonnát gyűjtöttek be, a nyersgyapot-termés pedig 2,7 millió tonnát tett ki, azaz három és félszer többet mint 1913-ban. Ezt a mérföldes léptekkel haladó fejlődést csupán az 1941-es év júniusában bekövetkezett fasiszta támadás szakította meg. A Szovjetunió kénytelen volt egész népgazdaságát a támadás elleni védekezésre, hadseregének felfegyverzésére és ellátására fordítani, hogy kiharcolhassa a fasizmus fölötti vl-< lágraszóló ovőzelmét. Ormay Kálmán .Jogy emberré formálódjanak ...............................................................................Illllllllll.................................ниши
