Szabad Földműves, 1957. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)

1957-09-29 / 39. szám

L957. szeptember И. \fzalrad Földműves i з * 3 Л Umnils ityéi ALIGHOGY FELHÖLEPLÉBÖL kita­karózott a nap, takarmánnyal rakott szekerek ballagnak a falu felé, s egy­szer csak elnyeli őket a szövetkezet udvara. Mintha csak a parasztember számára jellegzetes hétvégi nyugalom kezdő akkordjai volnának. Mert jelleg­zetesen egyesít ez a „hétvég" munkát is, pihenést is. Most azonban egy kicsit ünnep is. Jóidéig jártam a falut. A kép általá­ban a szeptember eleji szombat dél­után; de mégis eltér attól. Ahogy ro­vom az utcákat, mintha minden köve, kiskapuja új bizalommal, reménnyel meredne felém. Ablakszemei a születő új ígéretével — itt-ott még kíváncsis­­kodásával — bámészkodnak a világba, s mögöttük a szíveket új pezsdiilés keríti hatalmába. Mintha legalábbis anyakönyvvezetőhöz készülne ez a ki­terjeszkedett, jóhíríi falu, itt a Lator­ca-partján. Szökehajú gyereklány szalad keresz­tül az úton. A piros szalag úgy virít a hajában, mint nyár közepén egy szál pipacs, amott a mező szélén. ÉS A KÉSZÜLŐ ÜNNEPBE beleve­gyül a „nótafa“ is. Pattognak a vér­pezsdítő, lelketvidító „]riss"-ek, s ami­kor a bemondó estére az egész falunak az iskolába ad jelentést, a mi kis sző­kénk az egyik udvarban a szülének érthetőre fordítja a szót: — Nagyanyám, az egész falu szö­vetkezet lett, — újságolja vékony cérnahangján a meghibásodott fülek­nek. — Estére az iskolában ünnepélyt és népi mulatságot tartanak. No, erre jómagam is kíváncsi va­gyok — határoztam el magamban, s amikor a jelzett időben a tett szín­helyén vagyok, Nagykapos felnőtt nemzedéke már megtöltötte a hatal­mas tornateremben elrendezett asztal­­sorokat. — Meghatódva keresem a szavakat — mondja Kiss László szövetkezeti elnök —, hogy bejelentsem az örömteli hírt . . . És ahogy a határtalan lelkesedés öblössé formálódik hangjában, hogy betöltse a termet, úgy fényesednek az újarcú Tiborcszemek, s feszült figye­léssel tapadnak a szónokra; majd ön­tudatos elréviiléssel formálódnak taps­ra a munkához, röghöz szokott kezek, s magasban szárnyaló büszkeség tölti meg a lelkeket. — Könnyű Basa Sándornak, meg Szabó Erzsébetnek! — hallottam nem is olyan régen. — Ők szövetkezeti ta­gok. Basa Sándor 65 éves, s tavaly Iá 489 korona évi jövedelme volt, Szabó Erzsébetnek pedig (60 éves) 13 155. DE NEM VOLT KÖNNYŰ 1952-53- ban. Mert Nagykapos volt már egyszer szövetkezeti község. De a felelőtlen és gyakorlatlan vezetés, no, meg a kilé­pések megtépázták a szövetkezetét. És ma: mindenki szövetkezeti tag! A mostani belépések okaira kerestem itt is, ott is a választ. Habár a tények meggyőző ereje nem lehet vitás, mert jó szövetkezet ez a kaposi, de a józan kételkedés az út valós felmérésének is a titka. Mert Búza István 6,5 hektáros, Bara Bertalan 7,30, Kiss Bálint 8,15 és László István' 12,30 hektáros közép­­parasztot — és a többieket is — a jó­zan' kételkedés szelleme szállt meg, s amikor saját szemükkel győződtek meg a közös előnyéről, szívükben puha ágyra talált a gondolat, s mint égbe iparkodó imádság ágaskodott felfelé bennük az elhatározás: belépni! — Uram, engem nem kényszerített senki. Csak a saját belátásom. Nézze, ott, azt az őszhajút, az a nászom. Most vittem be neki két hízót. Hétezerkét­száz koronát kapott érte ... Még négy hízik. Egy szekér gabonát vitt haza, — a félévi munkaegységre. Évvégén újra kap. S ha jól megy, harminc korona lesz a munkaegység. Jól számítsa meg, — a természetbelieken kívül... Hát hol vagyok én ezektől? — mondja és kérdi Búza István, amikor a közösbe vezető útról beszél. Még csak az ellen is tiltakozna, ha valaki azt mondaná, hogy meggyőzték. Nem. Ő meggyőződött. Mint valami súlytalan derű uralko­dik el a jókedv a jelenlevőkön, s új és régi tagok, jó cimborák egyetértésben el-elkanyarítják egymás nótáját, s eb­ben a pohárcsengéstől zajos, ünnepé­lyes, de mégis családias hangulatban az ember megtelik hittel, bizalommal. — Engem az édesapám arra tanított mindig, legyek különb ember nálánál... HÁT EZ VEZETTE VOLNA a kezeket, amikor aláírták a belépési nyilatkoza­tot? Bizonyára! Hisz ők mondják ezt: különb ember az apjánál... Nagykapos a szövetkezeti gazdálko­dás egyik iskolapéldája — merem megreszkírozni a kijelentést. De a szö­vetkezetesítésnek is. A bizalom, a munkakedv, a szorgalom, a törvény­tisztelet nem morzsolódik fel az értel­metlen és elfogadhatatlan intézkedések malomkövein. A szövetkezeti nagycsa­lád, a pártszervezet és a nemzeti bi­zottság vigyáz erre! Hogy most új törvényt hoztak? Nem is olyan új ez. Az új élet szabta for­mába, s őír maguk csak még nagyobb tisztelői. Hisz saját jólétük „serken­tői". Mert úgy indult el a község az új, szabad élet útján, ahogy az az ember indul munkába, aki az előző napi fá­rasztó munka után álmából jól ébredt. 1944 novemberét írtak akkor. ÉS MA: 1957-ET. S ha az ember megtanul egy dolgot, miáltal könnyebbé válik az élete, hamar megtanulja a másikat is, mely még könnyebbé teszi. Nagykapos ma egyetlen becsületes akarat. Űjra tanultam itt: „Hogy szent az élet és hogy szent az ember, Ki jövőt épít, mint korállt a tenger .. És Juhász Gyulával együtt vallom ezt az évülhetetlen, örök emberi igaz­ságot megsarcoló egyetlen hitet. FŐNÖD ZOLTÁN Újabb 359 szövetkezeti tag Kassai kerületben llasovcén 44 középparaszt 530 hektár földterülettel űj sz vetkezetet alapított. Az elmúlt vasárnap tartották meg alakuló gyűlé­süket, mely alkalommal megválasztották a szövetkezet vezetőségét. Négy új EFSZ egy nap alatt.... A füleki járás földművesei egyre jobban megértik, milyen jelentősége van a közös gazdálkodásnak. Ezt nagyban a járási nemzeti bizottság felvilágosító és meggyőző tevékeny­ségének köszönhetik, mely az utóbbi napokban az agitáció minden eszkö­zét felhasználva előadásokkal, röpcé­dulákkal, a helyi hangos-beszélő út­ján, valamint egyéni meggyőzéssel végez. Nem feledkezhetünk meg az iskolák munkájáról sem. Az elmúlt iskolaévben a pedagógusok állandóan beszélgettek a növendékekkel és megmagyarázták a szövetkezeti gaz­dálkodás előnyeit. Kiemelhető még a járási pártszervezet fáradságot nem ismerő segítsége a meggyőző munka terén. Mindez, a szovjet mezőgazda­ság sikerei iránti érdeklődéssel páro­sulva az EFSZ-ek rohamos és egyre nagyobb méretű megalakulását segí­tette elő a járás területén. Különösen szembetűnő ez, ha szeptember 7-ikét vesszük figyelembe, atríikoris egy na­pon egyszerre négy helyen alakult meg az EFSZ. A járás székhelyén Fü­leken 45 taggal és 587 hektár földte­rülettel, a közeli Csorna községben 63 taggal 539 hektár területen. s ugyanezen a napon alakult meg az EFSZ Feketepatakon 48 taggal, 342 hektár földterülettel, valamint Sáto­­rosbánya-telepen, ahol minden föld­műves az EFSZ tagja lett. De az egy napon megalakuló EFSZ- eken kívül nagy lépéssel haladt előre a szövetkezetek ügye Tajtiban, Ra­­gyolcon, Fülekpüspökiben. Almágyon és Ajnácskőn is. A tagok őszinte lelkesedését a leg­jobban az mutatja, hogy a megala­kult EFSZ-ek vezetősége azonnal fel­vette a kapcsolatot valamelyik közeli, már régebben megalakult EFSZ veze­tőségével, hogy tapasztalatokat gyűjt­sön az őszi munkák azonnali és ered­ményes megkezdéséhez. De a járási nemzeti bizottság illetékes szervei és a járási pártbizottság a helyi párt­­szervezetekkel karöltve minden in­tézkedést megtesznek, hogy az újon­nan alakult EFSZ-ek no maradjanak magukra a kezdet kezdetén,, amikor mindent el kell követniük, hogy le­rakják az új EFSZ-ek szilárd alapjait, amelyek biztosítják a közös munka és a gépek segítségével felépítendő virágzó jövőt. Lóska Lajos, Fülek Napról napra növekedik a szövet­kezetek nagy családja a kassai ke­rületben. Az elmúlt héten 359 kis- és középparaszt vetett véget a nadrág­­szíj-parcellás gazdálkodásnak, az év­százados gürcölésnek és a jobb örömteljes szövetkezeti gazdálkodás választotta. Ezek a földművesek 1851 hektárral gyarapították a szövetkeze­tek földterületét, örvendetes hírek érkeznek a lőcsei és a revucai járás bői, ahol két helyen szövetkezetei alapítottak. Nemešany-ban egyelőre 29 kis- és középparaszt gazdálkodik közösen, 345 hektár területen. F.z év kezdetétől számítva a király helmeci járásban lépett be a legtöbb egyénileg gazdálkodó és így a szö­vetkezetek földterülete 2506 hektár ral gyarapodott. A járás földterüle tének 93 százaléka szocialista ágazat hoz tartozik. Kerületi viszonylatban a második helyen a szepsi járás vezet 78,8 százalékkal. N. В A Szovjetunió „Rosztszelmas" me zögazdasági gépgyárában állítják elő a KU —3-as kukoricakombájnt, amely mind teljes, mind tejérésben levő kukorica begyűjtésére alkalmas. A gép letöri a kukoricacsöveket, meg tisztítja a felső levelektől, a szárat pedig silózásra alkalmas darabokra tépi. Egyszerre 3 soron (700 mm) végez munkát. A kombájnt 54 lóerős traktor húzza és hozza működésbe. Az új szövetkezetek megalakítása eddig soha nem látott ütemben halad hazánkban. Emellett azonban egyre bővül a már régebben megalakult szövetkezetek tagsági- és földalapja. Ez azt jelenti, hogy a földművesek további ezrei választják az új útat. Természetesen mielőtt a földműves életének e fontos cselekedetére határozná el magát, tehát mielőtt be­lépne az EFSZ-be, tudni szeretné mi várja őt a szövetkezetben, milyen jogai lesznek és milyen kötelességek hárulnak rá. És ez teljesen érthető is. Senki sem róhatja fel a földművesnek, ha pontos és világos választ kí­ván kérdéseire. Hogy az esetleges kéteseket eloszlassuk, bővebhen ki­fejtjük azokat a kérdéseket, amelyek földműveseinket a legjobban érdek­lik és amelyek talán nem eléggé ismertek az egyénileg gazdálkodók kö­zött. A sok kérdést, amelyek az egyéni­leg gazdálkodóknak az EFSZ-be való belépése gondolatánál merülnek fel, néhány csoportba foglalhatnánk. Ezek közül az egyik kérdéscsoport: HOGY IS LESZ A FÖLDDEL? Természetesen ma már minden földműves számára világos, hogy a földet, amelyen (néha csak apró föld­darabon) eddig gazdálkodott, a szö­vetkezet közös gazdaságába egyesítik — elvégzik a talaj gazdasági-techni­kai rendezését, (HTÜP) hogy a kor­szerű gépek segítségével művelhes­sék meg és alkalmazhassák a haladó termelési módszereket. De egymás után merülnek fel’a kér­dések. 1. Mi lesz a földtulajdonnal? Mi lesz á földemmel, amit más föld­művesnek adtam haszonbérbe? 3. Azt a földet is beviszem a közösbe, amit mástól én- bérelek? 4. Hát feleségem és gyermekeim földjei? 5. És mi lesz azzal a földdel, amely egy más sze­méllyel együtt közös tulajdonunkat képezi ? 6. Jogom lesz-e haszonbért vagy más ellenszolgáltatást kérni azért, hogy földjeimet beadtam a közösbe? 7. Jogom lesz-e háztáji gazdaságra? 8. És mi lesz, ha kilépek vagy kizárnak a szövetkezetből — vissza kapom-e földemet, avagy ezt a szövetkezet megtartja? Ezek azok a kérdések, amelyekkel a leggyakrabban találkozunk. S ezek­re szeretnénk röviden válaszolni. Az 1. kérdésre: Tökéletesen igaz; hogy a mezsgyék, amelyek a földmű­vesek föld-darabkáit egymástól elvá­lasztották, eltűnnek a föld\gazdasági­­technikai rendezése után, de a föld tulajdonában semmi sem változik. Az EFSZ-be egyesített földek eddigi tu­lajdonosainak joga érintetlen marad, tekintet nélkül arra, hogy milyen típusú a szövetkezet. Ezt a szövetke­zetek mintaalapszabályának 2. Cikke­lye világosan meghatározza. Tehát a földművesek által egyesített föld nem megy át állami, esetleg szövetkezeti tulajdonba, de az összes szövetkezeti tag valamilyen közös tulajdonába sem. A 2. kérdésre: A .földműves által már korábban bérbeadott földet is egyesíteni kell, mivel a szövetkezeti tag tulajdonát képezi. A minta-alap­szabályok 2. cikkelye (1. bekezdés) világosan%negmondja, hogy „a szö­vetkezeti tagok minden földjüket egyesítik". Ilyen esetben legjobb az, ha a szö­vetkezetbe belépő földtulajdonos a bérlővel megegyezik a bérleti szerző­dés felbontásában. Az ilyen földeket azonban a JNB tanácsa mező- és er­dőgazdasági ügyosztályának végzése alapján is fel lehet szabadítani a szö­vetkezet céljaira. Esetenként azonban szükséges lehet elbírálni, hogy a föld­nek a szövetkezetbe még belépni nem akaró bérlőjétől való elvétel, nem érintené-e földalapjának nagyobb ré­szét, ami számára megnehezítené vagy lehetetlenné tenné a további gazdálkodást. Ez esetben mérlegelni kell, hogy helyesebb-e a földet meg­hagyni nekik és megvárni, míg ez a földműves is belép a szövetkezetbe. A 3. kérdésre: Elvileg azt a főidet is a szövetkezetbe kell egyesíteni, amelyet a belépő földműves más tu­lajdonostól bérel, mivel belépéséig ezen a földön gazdálkodott. (A min­taalapszabályok 2. cikkelyének 1. be­kezdése.) Feltételezhető ugyanis, hogy mivel a tulajdonos földjét bérbeadta, úgy ezt nem akarja vagy nem tudja megművelni. Az ilyen föld egyesítését azonban nem lehet úgy értelmezni, mintha a szövetkezet válna a föld bérlőjévé a belépő tag helyett, avagy mintha a belépő tag a bérelt földet mintegy albérletbe adná a szövetkezetnek. A tulajdonos ilyen esetben vagy megegyezik a szövetke­zetbe belépő bérlővel a földnek a szövetkezetbe való egyesítéséről — és akkor ezt a földet éppen olyan feltételek mellett egyesítik, mint a belépő földműves többi földterületét, vagy a kérdéses parcellákat a nemzeti bizottság végrehajtó szervének hatá­rozata alapján veheti használatba a szövetkezet a nemzeti bizottság erre­­vonatkozó határozata alapján. Az esetben, ha a tulajdonosnak megélhetése függ -ettől a földtől és a föld Után kapott haszonbértől, úgy biztosítani kell, hogy a szövetkezet a föld tulajdonosának megfelelő ha­szonbért biztosítson, avagy megélhe­téséről más'módon (pl. járadék biz­tosítása által) gondoskodjon. A 4. kérdésre: A szövetkezetbe való egyesítés alá esik a belépő földműves feleségének és gyermekeinek tulaj­donát képező föld is, mivel szintén olyan földterületről van szó, amelyen a belépő tag eddig gazdálkodott. Rendszerint ez a kérdés elég ritkán merül fel, de ha mégis fennállna, leg­elsősorban az új tagnak kell azon igyekeznie, hogy a szövetkezetbe való belépésre nyerje meg hozzátartozóit, avagy beleegyezésüket szerezze meg a föld egyesítését illetően. Ugyanis semmi esetben sem lehet eltűrni azt, hogy a belépő tag egyrészt szövetke­zeti tag, másrészt viszont ugyanakkor a felesége vagy gyermekei tulajdonéi képező földön társtermelö legyen. * * * Az e csoportba sorolt még fenn­maradó négy kérdésre lapunk legkö­zelebbi számában adunk választ és egyben folytatni fogjuk a többi kér­déscsoportba tartozó problémák bő­vebb ismertetését. ★ ★ ★ BOGÁR GYÖRGY szövetkezeti tag 36 hízóit kacsa ellenértékét kapta pótjutalomként NEMRÉG MEGLÁTOGATTAM a ki­­rályrévi EFSZ kacsafarmját. El-el nézegettem a falánk szárnyasjószágo­kat. Egy dolog azonban szembetűnt: Számuk eléggé megcsappant. Tudo­másom szerint 1300 kacsát tartottak nyilván, s most... — Csak nem valami járvány tizedel­te meg a kacsákat? — kérdeztem az etetővályűkat fertőtlenítő Bogár ^v­­társtól. — Ezek e...? Olyan Egészségesek, s jóétvágyúak, hogy még a vágott vasszöget is felfalnák. Hogy kevesebb, mint amikor ittjártál... ? Ez igaz. Hatszázat már eladtunk. Tizenöt má­zsát nyomtak. Ezzel a kacsahússal 30 mázsa marhahúst törlesztettünk. Beszélgetés közben azt is elújsá­golta, hogy 36 darab hízott kacsa értékét, azaz 1400 koronát kapott pótjutalom címén. A TOVÁBBIAKBAN elmondotta, hogy a tervezett feladata az volt, hogy a reábízott 600 darab kacsát (3 napos kortól 3 hónapos korig) da­rabonként két és fél kilóra felhizlalja. Ő ezzel szemben átlagosan 2.60 kilót ért el. Bogár György állatgondozót a pót­jutalom még az eddiginél is jobb eredmények elérésére serkenti. Elha­tározta, hogy a még hizlalásra váró hétszáz darab kacsánál 5-10 száza­lékkal túlszárnyalja hizlalási tervét. Deák István, Mácsonypuszta

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents