Szabad Földműves, 1957. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)
1957-07-14 / 28. szám
2 Földműves 1957. jülius 1* A begyűjtés új rendezése a mezőgazdasági termelés további növelésének átja írta: J. UH£R, élelmiszeripari és mezőgazdasági termény begyűjtési miniszter Azokban a sikerekben, amelyeket a mezőgazdasági , termelésben és a falvak szövetkezeti, mozgalmának fejlesztésében elértünk, jelentős részük volt azoknak a párt- és kormányintéziredéseknek, amelyeket a mezőgazdasági terménybegyűjtés területén foganatosítottuk. Begyűjtési rendszerünk teljesen bevált és megfelel az állam és a mezőgazdasági dolgozók érdekeinek. Nincs tehát okunk arra, hogy lényegén bármit is változtassunk. A szövetkezetek és a többi földművesek a mezőgazdasági termelés növekedésével piaci termelésűk-nek egyre nagyobb részét adják át előnyös árakért az állami felvásárlás keretében. Az állami felvásárlás részarányának a mezőgazdasági terménybeadások egész terjedelmében való növekedésével fokozódnak e termények atiugérai és ezzel a mezőgazdasági üzemek bevétele is. Földműveseink ezt jól megértik, mert az teljesen megfelel nekik. Például a búza átlagára 1954-el szemben 1956-ban 19 százalékkal, a vágósertés átlag ára 23 százalékkal és a tejé 14,7 százalékkal emelkedett. Az állami begyűjtési szállítások növekedésével emelkedett a földművesek jövedelme is. Az utolsó két év alatt 1954-gyel szemben 43,2 százalékkal. növekedett. Még gyorsabban emelkedtek az állattenyésztési termékek szállításaiból eredő bevételek, mégpedig 53 százalékkal. Ez a fejlődés megnyilvánult a falvak életszínvonalának emelkedésében, amely most magasabb, mint bármikor ezelőtt. Ezt meggyőzően bizonyítja a fogyasztás szüntelen növekedése falvainkon, pl. megnyilvánult a falvainkat legnagyobb részt ellátó fogyasztási szövetkezetek kiskereskedelmi forgalmának számadataiban és összetételében is. A fogyasztási szövetkezetek kiskereskedelmi forgalma 1956-ban 1955- höz viszonyítva több mint másfél milliárd koronával növekedet. A kiskereskedelmi forgalom összetételében különösen szembetűnő egyes iparcikk fajták eladásának növekedése, ami falvalnk életmódjának szemmellátható megváltoztatását igazolja. A motorkerékpárok elárusítása például az 1954. évi 2728 darabról 1956-ban 11895 darabra növekedett. A házi villamos mosógépek elárusítása az.1954. évi 29 775 darabhoz viszonyitva 1956- ban 62 220 darabra növekedett. Míg 1954-ben a fogyasztási szövetkezetek még nem árultak televíziós vevőkészülékeket, 1956-ban már 10 530 darabot adtak el belőlük. 1957-re pedig 24 500 darab televíziós vevőkészülék eladását tervezték. 1954-ben kb. 269 millió korona értékű, 1956-ban pedig 377 millió korona értékű fabútort adtak el. A mezőgazdasági termelés fejlődésének gyorsabb üteméért Noha a mezőgazdasági termelés fejlesztésében az elmúlt években jelentős haladást tettünk, eddigi üteme nem felel meg a második ötéves terv folyamán a mezőgazdasági termelésben kitűzött célok elérésének. A párt és a kormány minden feltételt megteremt arra, hogy a második ötéves trevben oly lendületet érjen el a mezőgazdasági termelés fejlődése, hogy ez megfeleljen népgazdaságunk szükségleteinek és lakosságunk életszínvonala tervezett emelése követelményeinek. ' Szocialista iparunk fejlődésével egyidejűleg folytatódik mezőgazdasági termelésünk anyagi-műszaki alapjának építése és az új korszerű teehnika a termelés emelésének és a munkatermelékenység fokozásának egyre jelentősebb eszközéve válik mezőgazdaságunkban. Az 1953-1956 közötti időben a trak« torállomásokon összpontosított gépekbe fektetett beruházások mintegy 2 milliárd koronát tettek ki. Mezőgazdaságunk a második ötéves tervben több alapvető iontosságű gépet kap, mint amennyivel 1953. végen rendelkezett, amlkoris 33 754 traktor, 3344 gahonnnratékombájn, 1253 répakombájn és 3301 önműködő cséplőgép dolgozott a mezőgazdasági termelésben, Až állami gazdaságok és a többi állami mezőgazdasági üzemek és intézetek kiépítésére, traktorállomások kiépítésére az 1954—36 években további 5 milliárd korona értékű beruházási eszközöket fordítottunk. Az egységes földmüvesszövetkezetek beruházási építkezése is lényegesen előrehnlsdt és csupán cssk a legutóbbi két évben mintegy négymilliárd korona értékű üj beruházásokat igé- iámtól földművelőinknek nyújtott nyelt. óriási segítség mellett nagy lehetö-Egyre nagyobb mennyiségű műtrá- ségeink és tartalékaink vannak a megyét szolgáltatunk mezőgazdaságunk- zőgazdasági termelés még gyorsabb nak a termelés intenzitásának foko- fejlesztésére és a munkatenmelékenyzására. 1956-ban 1953-hoz viszonyít- ség még gyorsabb fokozására a meva 84%-kal több tiszta nitrogén táp- zőgazdaságban. Egyúttal a lehetőséanyagot, 29%-kal több foszfort és gek és tartalékok legcélszerűbb fel- 340/o-kal több káliumot juttattunk a használásának útját is megmutatta, mezőgazdaságnak. A műtrágya ára a A párt és a kormány az intézkedések háború előtti színvonalhoz viszonyítva egész sorában, melyekkel további egyharmadával alacsonyabb és az kedvező feltételeket teremtenek a egységes földművesszövetkezetek to- mezőgazdasági termelés még gyorvábbi 30®/o-os kedvezményben része- sabb fejlődésének és a piaci termelés sülnek. növelésének biztosítására, fontos sze-A párt központi bizottsága februári repet játszanak az 1958-tó! megválóülésén rámutatott arra, hogy az ál- sítandó begyűjtési intézkedések. A beadásokat hozzuk összhangba a termelési lehetőségekkel Az egyes mezőgazdasági kötelező terményebadások normáinak részbeni módosításairól, továbbá olyan módosításokról van szó, melyeknek eredményeképpen kibővítik a kontrakteciót, megerősítik és elmélyítik annak jelentőségét azzal, hogy a begyűjtők és a termelők között megkötött közvetlen szerződések elvét követik. 1958-tól kezdve felemelik az egyes ipari növények begyűjtési és felvásárlási árát és olyan intézkedéseket foganatosítanak még, amelyek leegyszerűsítik a fölöslegesen bonyolult és igényes adminisztratív kezelést igénylő beadási és árfeltételeket. A kötelező beadások normáinak módosításakor elsősorban abból in-dúltunk ki, hogy a normák nem mindig állnak összhangban az egyes kerületek termelési lehetőségeivel. A módosítások után most ezek jobban és pontosabban kifejezik a kerületek tényleges teremtési lehetőségeit termelési, gazdasági és természeti feltételeik szerint. Még jobban hozzájárulnak ahhoz, hogy e feltételeket sokkal jobban és hatékonyabban használjuk fel a termelés helyes és minél hatékonyabb irányítására. Pontosabban meghatározzák azt a mértéket, amellyel minden egyes mezőgazdasági üzem kötelező beadásával hozzájárul az államnak beadott mezőgazdasági termékek alapvető menynyisé9éhe2 és az Olyan társadalmi szükségleteknek biztosításéhoz, mint amilyen az iskolaügy, a kultúra, az egészségügyi gondoskodás, az állambiztonság, stb. E társadalmi szükségletek biztosítása a földművelők érdeke is és nem kis mértékben járul hozzá az ö életszínvonaluk emeléséhez is. Ebben van az ő részük, melylyel hozzájárulnak a fokozódó beruhá-zások és egyéb olyan eszközök fedezéséhez, melyeket az állam a földművelők érdekében a mezőgazdaság gyarapítására fordít. A módosítások tehát nem jelentik a kötelező beadások normáinak általános növelését. Különbségük a kedvező feltételekkel rendelkező vidékeken mutatkozik majd, ahol ugyanazon menynyiségű termékek termelésére kevesebb munka elegendő, mint a kevésbé kedvező feltételekkel rendelkező vidékeken. Ezért tulajdonítunk oly nagy jelentőséget a kötelező beadások normái helyes kidolgozásának és megkülönböztetésének kerületi méretekben járásonként, járási méretekben pedig községenként. Ez alapfeltétele az új módosítások helyes alkalmazásának, amely a helyi feltételek és források legjobb felhasználásának és a mezőgazdasági termelés további gyors fejlesztése biztosításának útja lesz, A mezőgazdasági termelés és begyűjtés tervezése és irányítása, a normák kidolgozása és a kötelező beadások megszabása terén a nemzeti bizottságok jogkörének további kibővítése is összefügg ezzel. A begyűjtésben eszközölt módosításokban abból indultunk ki, hogy újabb hatékony kezdeményezéssel lépünk fel a szövetkezeti tagok és az összes földművelők anyagi érdekeltségének felkeltésére a mezőgazdasági termelés és a piaci termelés fokozásában, mivel ez az egyedüli helyes üt az egyre magasabb életszínvonal eléréséhez. Mint ahogy a műit években a mezőgazdasági termelés és a piaci termelés növekedésével egyidejűleg a földművelőknek az állami felvásárlás keretében tett terménybeadási és a beadott termékek átlagos ára) is növekedtek, a mezőgazdasági termékek átlagára és a mezőgazdasági üzemek bevétele az elkövetkező években Is emelkedni fog, • mezőgazdasági termelés és a piaci termelés további fellendülése gyorsuló ütemének megfelelően progresszívan fognak növekedni, Az eddigi kötelező beadási normák lényegében már 1954 óta vannak érvényben. A mezőgazdasági termelés színvonala azóta az állam nagy segítségével emelkedett és főként a legutóbbi két évben értünk el lényeges haladást. Mezőgazdaságunk szocialista átalakulása is nagy lépést tett azonidő óta. A kötelező beadási normák részbeni módosítása egyszersmind ahhoz a politikailag és közgazdaságilag helyes és szükséges követelményhez igazodik, hogy az átlagárak és bevételek növekedésének üteme összhangban legyen a mezőgazdasági és piaci termelés további feltételezett növekedésével és a nemzeti jövedelemnek és a lakosság életszínvonalának tervezett növekedésével. Ez magának a földműves lakosságnak és életszínvonala további emelése biztosításának érdeke, mivel, éppúgy mint szocialista iparunkban, a mezőgazdasági termelés terén is érvényesíthetjük azt a helyes és igazságos követelményt, hogy a jövedelem a termelés növekedésének és a munkatermelékenység fokozásának megfelelően gyarapodjon. Megjegyzések az egyes módosításokhoz A növényi termelést illetően a gabonanemüek és a burgonya beadási normáit az egyénileg gazdálkodó parasztoknál és az egységes földművesszövetkezeteknél részben módosítjuk. A gabonafélék és a burgonya beadási normáinak módosítása a gép- és traktorállomás munkálataiért járó természetbeni fizetés eltörlésével is öszszefügg, és célja részben pótolni azoknak a terményeknek beadását, amelyek eddig a gép- és traktorállomások munkálatainak fizetségeképpen kerültek az állami alapokba. 1958-tól kezdve a pénzbeli fizetés a gép- és traktoráliomások munkálatai jutalmazásának egyedüli formája lesz. A gép- és traktorállomások munkálatainak penzbeni fizetését jobban osztályozhatják az egyes területek viszonyai szerint. Az állattenyésztési termelésben csökkentik az EFSZ-ek kötelező marbahűsbeadási normáit. A csökkentést az egyes kerületekben különféleképpen valósítják meg termelési feltételeik szerint, A normacsökkentés hatása főként a hegyvidékeken és a hegyek aljai, vidékeken, Szlovákiában pedig a bratislavai és a nyitrai kerület déli járásaiban tesz érezhető. Ezzel még jobban érdekeltebbé akarjuk tenni a szövetkezeteket az intenzív marhatenyésztésben és ezt meg akarjuk könynyíteni számukra. Emelkednek a 0,5—3,5 hektár földterülettel bíró kistermelők marha- és sertéshús beadási normái, továbbá tojás és tejbeadási normái. A 2—3,5 hektár földterülettel bíró termelők marhahús beadási normáit az öt hektárig terjedő földtulajdonnal bíró parasztok kötelező beadásainak színvonalán rendezik. E kistermelők gazdasága a kapitalizmus idején, főként pedig a munkanélküliség idején megadta családjaiknak a legszükségesebb létfenntartási eszközöket. Gazdaságuk azonban ma már ellátásuknak nem egyedüli forrásé.' A kistermelők túlnyomó többsége és családtagjaik az iparban vagy más gazdasági ágakban kerestek alkalmazást és e foglalkozásokból eredő jövedelmük mellett, melynek reálértéke a kiskereskedelmi árak leszállításával karöltve állandóan növekedett és növekszik, saját gazdaságukból megszerzik az alapvető fontosságú élelmiszereket családjaik ellátására, s még hozzá olcsóbban Szerzik meg, mint azok a dolgozók, akik a városokban üzletben vásárolják az élelmiszereket. Ezenkívül ezek a kistermelők aránytalanul előnyben részesültek a többi földművelőkhöz viszonyitva a kötelező beadásokban. Mivel megnövekedett a termelésük, piaci termelésüknek aránylag jelentősebb részét értékesítették az állami felvásárlás keretében, mint a többi földművelők és ezért lényegesen magasabb átlagárakhoz jutottak az eladott termékekért. így pl. az 5j—10 hektár földterülettel bíró parasztok sertéshús beadásának átlagárához viszonyítva a 0,5 hektár területtel bíró kistermelők termékeinek átlagára 1956-ban 79 százalékkal, a 0,5—2 hektár földdel bíró kistermelők termékeinek ára 36 százalékkal, a 2—3,5 hektár területtel bíró többi földművelők termékeinek ára pedig 16 százalékkal volt nagyobb. Ezért igazságos, hogy a módosítások megoldják ezt a má már indokolatlan előnybe helyezést. A három és fél hektárnál nagyobb területtel rendelkező parasztok sertéshús, tej és tojásbeadási normáit kissé módosítjuk. Itt is tekintetbe vesszük az egyes vidékek termelési viszonyait. További kisebb módosítások vonatkoznak a. háztáji a fél hektárnál kisebb földterületek tulajdonosaira. A kötelező beadásokban tehát csak részleges normamódosításokról van szó. A mezőgazdasági termelés tervezett növekedésének elérése esetén, amihez minden feltételünk megvan, a kötelező beadások része még csökkenni is fog a mezőgazdasági termékek túlnyomó többségének tervezett menynyiségében. Az egységes földmüvesszövetkezetek és az egyénileg gazdálkodó parasztok rendelkezni fognak piaci termelésük .növekvő részével, hogy azt állami felvásárlásra adják be. 1958-tól kezdve megszűnik a kötelező repce, mák és egyéb olajos növények és az eddigi hat fajta zöldség kötelező beadásának kirovása és beadásukat kizárólag szerződéssel fogják biztosítani. Ez a mezőgazdasági termelés tervezésének új módosításával függ össze. Az elmúlt évek tapasztalatai megmutatták, hogy a termelőkkel a szabad megegyezés alapján megkötött szerződések lehetővé tették a termelés helyes felosztását és az egyes mezőgazdasági üzemek tervezett beadási termékmennyiségének teljesítését. 1958-ra és a következő évekre ezért a mezőgazdasági üzemek csak a cukorrépára, lenre, repcére, Szlovákiában pedig még a napraforgókra fogják szétírni a tervezett vetési területeket. A kerületi és járási nemzeti bizottságok tanácsai a helyi körülmények szerint más termékek termelését is elrendelhetik, melyeknek vetési területét szétírják majd az egyes mezőgazdasági üzemekre. A gyümölcs begyűjtését is kibővítik a begyűjtőknek a termelővel megkötött közvetlen megegyezése alapján. A gyümölcsbeadásl kötelezettség a jövőben csak az intenzíven megművelt gyümölcsösökre, ültetvényekre és törpefákra fog vonatkozni. * Népi demokratikus államunk — nem feledkezve meg az egyénileg gazdálkodó parasztok termelő igyekezetének támogatásáról — nyíltan támogatja a szövetkezeti rendszert és a szövetkezeti nagyüzemi termelés fejlődését, mely a mezőgazdasági termelés fokozódó feladatai sikeres teljesítésének biztos záloga és társadalmi rendszerünk szocialista termelési viszonyai teljes építésének az útja. Ezért a be-gyűjtésben továbbra is érvényben marad az egységes földművesszövetkezetek előnybe helyezésének elve az egyénileg gazdálkodó parasztokkal szemben. A szövetkezetek előnybe helyezése megkönnyíti a közös gazdasági intézmények építését, a termelés és a munka megszervezése kérdéseinek és a nagy szövetkezeti gazdaságok létesítésével és építésével kapcsolatos egyéb más problémáknak megoldását. A módosítások biztosítják főként az újonnan .létesült szövetkezetek előnybe helyezését. A begyűjtésben eszközölt új módosítások, éppúgy, mint a begyűjtés terén eddig foganatosított intézkedések még jobban megszilárdítják a munkások és parasztok szövetségét. A párt és a kormány elvárja, hogy a szövetkezeti dolgozók és minden földművelő az ipari üzemek, építkezések a közlekedés és más gazdasági ágak dolgozóihoz hasonlóan a termelés és a munkatermelékenység állandó növelésével fokozottabb mértékben kiveszik részüket a társadalmi termelés és munkatermelékenység növeléséből, ami a dolgozók életszínvonala, tehát, a földműveléssel foglalkozó lakosság életszínvonala állandó emelésének is érdeke. Biztos és jól bevált út vezet e célok felé: — ez az út a szocialista szövetkezeti nagyüzemi termelés még gyorsabb és elszántabb építése, űj egységes földmüvesszövetkezetek alakítása, tagjai létszámának és földterületeiknek kibővítése és a szövetkezetek gazdasági megszilárdítása. A jelenben élnek — a jövőre gondolnak Kókeszi frissen kövezett és hengerelt utcáit rovom. A falu_ közepén — a hídtól alig 50 méterre — egy kapuba üldögélő öreg bácsi barázdás arcára tapad tekintetem. Közelebb megyek és megszólítom: — Jó pihenést! Illedelmesen fogadja s hellyel kínál. Ha akarnék se tudnék ellenszegülni az öszhajú embernek. Mellé ülök. Először az ó ajkáról röppen a kérdés: — Mi járatban van? — Eljöttem megnézni, hogy élnek ... A 70 év terhétől, bújától, bajától megtört ember kissé jelegyenesedik, kékesszürke szemei tágrangúnak és azt mondja: — Jól élünk! Beszélgetésünket egy szénásszekér nyöszörgése zavarja meg. — Szegény állatok, jó hogy el nem szédülnek ebben a hőségben! — mutat az öreg apus „sétapálcdjával" a járomban görnyedezó tehenek jelé. A szekér lépésről lépésre gurul a köves úton, majd jobbra fordul s megáll az egyik ház előtt. — Ügy látszik már nem bírják a terhet — jegyzi meg a bácsi. — Hiába, a tehén az csak tehén. Azzal csak gürcölni lehet, nem földet művelni... Az öreg apus utóbbi szavai a valóságról beszélnek, s így ellentétben állnak azzal a megjegyzéssel, hogy: jól élünk! Az első felvétel, amint látjuk, eléggé homályos. Elbúcsúzom tehát a kapuban üldögélő Pali bácsitól, hogy tisztázzam a tisztáznivalót ... A nemzeti bizottság irodájában Szilágyi Lajos HNB elnökkel szorítok kezet. — Hogy vagytok, mit csináltok? — kérdem. Az elnök kissé elgondolkodik, majd így válaszol: — A mulasztottakat hozzuk helyre... Most indulunk munkára... — Mik vólták a mulasztások? Szilágyi elnök határozott hangon válaszol a feltett kérdésre. — A régi nemzeti bizottság elszakadt a néptől: nem foglalkozott a földművesekkel, nem nevelte, nem tanította őket. Ezért történt meg, hogy még a mai napig sem léptek földműveseink a közös gazdálkodás útjára. — Milyen tervei vannak az új nemzeti bizottságnak a jövőre nézve? — Először is a falu szocializáld- ] sa. Ezt népnevelő, felvilágosító munkával akarjuk elérni. És nem utolsó sorban személyes példamutatással. Mert hogy jó órában mondjam, a nemzeti bizottságok jelenlegi tagjai egytől egyig becsületes kis- és középparasztok, akik elsőként tesznek eleget állampolgári kötelességüknek. Michnya István, Kosik Bertalan £s a többi HNB tag például már teljesítette egész évi hús-, tej- és tojásbeadását. így mindenesetre a többi földművesek sem akarnak lemaradni a beadással. — Kik a példás teljesítők? — Sokan, nagyon sokan — mondja az elnök, majd kinyitja a nyilvántartási könyvet és sorolja a neveket: Dovicsin István, 11,7 hektáros középparaszt már beadott 402 kg sertéshúst, 432 kg marhahúst, és az előírt tejet, tojást. Lapin János 0,88 hektáros, Nászali József 10,7 hektáros paraszt pedig 1—2 kg hús hiányával eleget tett egész évi beadásuknak. Az elnök szavai utá-д a kapuban üldögélő Pali bácsi szavai jutottak eszembe: „Jól élünk!" Felkerestem tehát nevezetteket, akik meglepetésemre szinte kórusban mondották: — Igaza van Pali bácsinak — jól élünk. De azért még boldogabb napjaink is lehetnek, ha korszerűbb gazdálkodással többet termelünk majd..,! A jelenben élnek, de már a jövőre gondolnak a kökeszü kis- és középparasztok. Es a jövő — melyet már most formálnak — valóban jobb lesz, hiszen a HNB tagjai, valamint Lakatos István igazgató tanitó, Cseri József tanító és a három tanítónő fáradságot nem ismerve dolgoznak a falu dolgozóinak jobblétéért. ZATYKO JÓZSEF
