Szabad Földműves, 1957. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)

1957-07-14 / 28. szám

1957. július 14.

JzctUae?

Földműves

s

Köszöntjük hazánkban a leghűségesebb és legdrágább barátainkat

(Folytatás az 1. oldalról.)

F11 k i l e n c. Az idáig zsibongó tömeg egyszerre elcsendesedik. A sokezer szempár Csap irányába, kelet felé figyel, ahonnan várvavárt vendégeinkkel méltóságteljesen begördül a különvonat. A pillanat ünnepélyessége úgy árad szét a tömegen, mint búzamezőkön az érett kalász illata. A szalonkocsiból Hruscsov és Bulganyin elvtárs, s a Szovjetunió párt- és kormányküldöttségének többi tagjai szállnak ki. Fogadtatásukra, s üdvözlésükre ebben a pillanatban ér hozzájuk Antonin Novotný elvtárs, a CSKP első titkára, Jifi Hendrich, Václav Kopecký, Rudolf Barák, valamint pártunk és kormányunk többi képviselői. A kötcsönös szívélyes üdvözlés után itt, baráti országaink határán felcsendül a két állam himnusza. A felsorakozott diszörség jelentést ad Hruscsov elvtársnak, majd az államférfiak az üdvözlő közönség tapsorkánja közt elindulnak az emelvény felé. Eközben díszes népviseletbe öltözött lányok futnak a vendégek elé, hogy hagyományos szlovák fogadtatással — kenyérrel és sóval — köszöntsék kedves vendégeinket. Utánuk a pionírok és CSISZ-tagok virágcsokrokkal fejezik ki örömteljes és szívből fakadó üdvözletüket. Közben szünet nélkül zúg az éljenzés és a taps.

A vendégek a fogadtatásra jött párt- és kormányküldöttség kíséretében elfoglalják helyüket az emelvényen, miközben az embergyürü egyre szorosabbra fonódik körülöttük, s egyre nó a pártot, a Szovjetuniót és vezetőit, s a nemzetek barátságát köszöntő éljenzés, hogy az egybegyült tömeg ezzel is kifejezze a Szovjetunió iránti bizalmát, háláját és szeretetét,

A felsorakozott diszörség elvonulása után Antonin Novotný elvtárs lép a mikrofon elé, hogy hazánkba érkezésük alkalmából tolmácsolja a szovjet vezetők felé hazánk egész népének, valamint pártunknak és a Nemzeti Front kormányának legőszintébb üdvözletét. Továbbá hangsúlyozta a Szovjetunióval való együttműködésünk jelentőségét és annak a reményének adott kifejezést, hogy a mostani látogatás még szorosabb egységbe kovácsolja a szocialista tábor országait, még jobban elmélyíti hazánk és a Szovjetunió népeinek barátságát és azt a kívánságát fejezte ki, hogy szovjet vendégeink látogatásuk egész ideje alatt érezzék magukat úgy, mint övéik között, mint otthon. Novotný elvtárs beszéde után N. Sz Hruscsov elvtárs mondott köszönetét a szívélyes fogadtatásért és hangsúlyozta a baráti országok látogatásának jelentőségét. „Л kommunizmusért vívott közös harcban találkoztunk és találkozunk — mondotta — mint hűséges és egyformán gondolkozó barátok. Ha őszintén akarok beszélni, egy dolog nyugtalanít bennünket, vajon sikerül-e kifejezni a testvéri barátság és szeretet mindazon érzéseit, amelyeket a Szovjetunió népei táplálnak Csehszlovákia nemzetei iránt.“ Hruscsov elvtárs azzal a kívánságával fejezte be beszédét, hogy szilárduljon és viruljon továbbra is a Szovjetunió és Csehszlovák Köztársaság megbonthatatlan szövetsége.

A hosszantartó taps között befejeződő ünnepély után a küldöttség szalonvonata elindult Kassa felé.

К fi в a ft Már délelőtt 9 órakor

ívuaflu sem (UdSZ áttörni az embergyiirűn. Szinte egymás hegyén hátán tolong a tömeg. Nem csoda, hisz csupán az eperjesi kerületből több mint 7000-en jöttek, de nem kevesebben Rozsnyó, Szalánc és Nagyida környékéről. Hatvanezer ember tolong az állomás körül. Eljöttek, hogy elhozzák környékük lakóinak közös ajándékait, legforróbb üdvözletét, baráti jókívánságait. A transzparenseken az üdvözlő jelszavak mellett legtöbb helyen ott díszeleg az üzem, az EFSZ vállalása is. Ebből az alkalomból csupán a környék 27 üzeme és szövetkezete közel 38 millió koronás kötelezettségvállalással köszönti a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulóját és a szovjet vendégek érkezését. Hogy miből fakad ez a népünket átfogó lelkesedés? Elsősorban abból a felismerésből, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40 éve mint 40 lépcsőfok emeli népünket vágyai teljesülésének magaslatára. Jelenünk nem lenne ilyen szép a Nagy Októberi Szocialista Forradalom, a felszabadító szovjet hadsereg és a testvéri szovjet nép önzetlen segítsége nélkül. Népünk azt is tudja, hogy a baráti Szovjetunióval való kapcsolataink elmélyítése még szélesebbre tárja előttünk a békéhez, a fejlődéshez, a boldogabb élethez, a kommunizmushoz vezető út kapuját. Igen, ebben gyökeredzik az a lelkesedés, az az alkotó akarat, mely a Szovjetunió párt- és kormányküldöttségének üdvözlésére ezer és ezer kötelezettségvállalásban jut kifejezésre.

Nem ünneprontás erről beszélni. Hisz ezt tükrözi a várakozás izgalmától az arcokat rózsásra festő lelkesedés, ezt vetíti elénk a tömegen ural - kodó szemtől szemben való látniakarás, a nagy pillanat varázsának ünnepi hangulata.

Tizenegy óra húszperc. A tömeg elcsendesedik. Mintha egy pillanatra megállt volna az idő. Végtelennek tűnő másodpercek. Még egy pillanat és

begördül a legdrágább vendégeket hozó különvonat. A tömeg szinte lábújjhegyre emelkedik, a szemek az emelvény bejáratára szegeződnek. Mindenki elsőnek szeretné meglátni a szovjet vezetőket és megmondani, megköszönni legalább egy rövid mondatban mindazt, amit tizenkét éve gyűjtöget szívében, lelkében. Ha ezt ezekben a pillanatokban szavakba foglalni, a szoviet vezetőknek, vendégeknek elmondani lehetetlen is, a szívből fakadó mondanivaló, a hála és

szeretet akkor is megtalálja útját azok felé, akikhez szól. Megtalálja, mert tízezrek mondanivalója fejeződik ki a szinte orkánszerűen felzúgó tapsban, meg abban, hogy legkedvesebb vendégeink felé hull, hull a sok virág — a legszebb virág, a legdrágább barátok felé és szűnni nem akaró hoszszan harsog „Éljen a párt, Éljen Hruscsov és Bulganyin elvtárs, Örök időkre a Szovjetunióval, Éljen és virágozzék népeink barátsága, Éljen a béke!"

Csak akkor szűnik meg az éljenzés, a taps, amikor Bulganyin elvtárs lép a mikrofon elé, hogy tolmácsolja a Szovjetunió népeinek testvéri üdvözletét. Bulganyin elvtárs beszédét gyakran megszakítja a tömeg tapsvihara, amely még akkor sem akart szűnni, amikor a lelkes ünneplés után vendégeink már beszállnak a szalonkocsikba.

Harmincnégy fokot mutat a hőmérő, itt a zsúfoltságtól talán negyvennél is több, de helyét senki nem akarja elhagyni. A piroskendös pionírok szinte megrohamozzák Hruscsov és Bulganyin elvtárs szalonkocsiját, akik az ablakból integetve búcsúznak a Kassa környéki lakosoktól, akik szeretet vendégeinket mélyen a szívükbe zárták. A pionírok még az utolsó pillanatban is hordják a virágot a szovjet államférfiaknak. A vonatablak alatt az egyik kislány hiába ágaskodik, nem éri feladni a csokrot. Egyenruhás férfi lép mellé, felkapja a kilenc éves lánykát, hogy az átadhassa Hruscsov elvtársnak a virágot. Hruscsov elvtárs, mint távozó apa szokta, ölébe kapja a lánykát és a tömeg tapszápora közben cuppanós csókot nyomott a kislány homlokára. Nehéz belátni a mások szivébe, ki mit érezhetett ebben a pillanatban. Azt azonban láttam, hogy mellettem egy fiatalasszony szeméhez emelte zsebkendőjét. Talán neki is ilyen lánykája van.

A vonat lassan elindul, de a tömeg még nem mozdul, Amíg csak láthatja, szemével kíséri a szovjet vendégeket, hogy annál mélyebben bevéshesse a szívébe.

Az állomásról már kifut a vonat, már csendesedik a tömeg, amikor a sorból egy idős bácsi felkiált:.

— Elvtársak, ha hazamentek, adjátok át...

A vonat már messze robog, jóformán csak füstje látszik. De a bácsi keze még úgy áll kinyújtva a levegőben, ahogy búcsúra emelte. Ki tudja hallották-e szavát? De az elvtársak, a kedves vendégek bizonyára átadják majd a kassai Hornyák Ferenc, meg az egész csehszlovák nép forró üdvözletét és elmondják azt is, hogy hazánk népe tant о láthatatlanul áll a békéért és a szocializmus végleges győzelméért harcoló dicső szovjet nép oldalán.

üdvözlünk, drága barátaink

(Folytatás az 1. oldalról.)

alakult a múlt év végén. A Szovjetunió ezen úgy segített, hogy azonnal növelte a feketeszén, nafta, színesfém és egyéb hiányzó nyersanyag szállítását és természetes mindezt bármilyen feltétel és árváltoztatás nélkül. Ugyanez történt kőszénbehozatalunk esetében is, amikor Lengyelországtól komoly gazdasági okok miatt nem kaphattuk meg a szerződéses mennyiséget.

Hazánk persze nemcsak a behozatalok országa, hanem kivitele is van, méghozzá sok olyan termékből, melyek eléggé, keresettek a világpiacon. A Szovjetunióval kötött kereskedelmi kapcsolatunk tökéletesen megfelel behozatalunk és kivitelünk igényeinek. A Szovjetuniónak gépeket, autókat, cukrot, cipőt, textilt, bútorokat stb. szállítunk, amelyek kedveltek és keresettek a Szovjetunióban, termelésük pedig nálunk hagyományos, s éppen ezért gazdasági szempontból kifizetődő.

A szovjet-csehszlovák kapcsolatoknak gyümölcsöző hatása a tudomány és technika fejlődésében is megmutatkozik. Különösen az utóbbi időben az atomkutatás és békés felhasználása érdekében tett intézkedésekben.

De ez még nem minden. A Szovjetunió nyújtotta segítség, a szovjet emberek példamutatása ott érződik az emberek gondolkodásába)!, politikai és gazdasági életünk újjáformálásában, nemzetgazdaságunk vérkeringésében, életünk minden szakaszán. Tőlük tanultuk meg hogyan kell leverni a burzsoáziát, tőlük tanultuk újjászervezni, s az egész dolgozó nép érdeke szerint átformálni a tőkések profit-éhsége érdekére beállított iparunkat, mezőgazdaságunkat. S ma, amikor büszkén beszélünk falvalnk nagy átalakulásáról, gazdasági és kulturális felemelkedéséről, egy pillanatra sem téveszthetjük szem elöl, hogy mindehhez a szovjet kolhozparasztok példája mutatta az útat. Az ő tapasztalataik felhasználása, a szovjet ipar áldozatos segítsége tette lehetővé, hogy mezőgazdaságunk néhány év alatt soha nem látott színvonalra emelkedett és hogy ezzel párhuzamosan nőtt földműveseink életszínvonala is. Igen, a nagyüzemi gazdálkodás következtében elért több mint 30 mázsás hektárhozamokban az állattenyésztésben elért kiváló eredményekben a szovjet emberektől átvett tapasztalatok kamatoznak.

Népünk nagyon jól tudja, hogy vi^ rágzásnak indult nemzetgazdaságunk további fejlődéséhez csakis a Szovjetunió következetes békepolitikája teremtheti meg a feltételeket. Ezért zárkózik fel népünk dlyan egységesen a lenini párt vezette szovjet nép mellé.

rpudjuk, hogy párt- és kormány- J- küldöttségünk a közelmúltban tett szovjetunióbeli látogatásának milyen óriási jelentősége volt a csehszlovák-szovjet barátság további megerősítésére, politikai, gazdasági és kulturális kapcsolataink kiszélesítésére. A napokban ezt a látogatást szovjet barátaink viszonozzák.

De minél szorosabbra fűződik a szocializmust építő országok barátsága, annál dühödtebb aknamunkát igyekszik kifejteni a létüket féltő tőkések hada.

A nyugati imperialisták napjainkban is mindent elkövetnek, hogy éket verjenek a szocializmust épitő országok közé és elszakítsák őket a Szovjetuniótól. Bizonyíték erre a magyarországi és lengyelországi kísérlet. A nyugati imperialisták hazánkkal szem-1 ben is mindent megpróbálnak, hogy visszaállítsák a régi rendszert, hogy ellenséges Hangulatot teremtsenek a Szovjetunióval szemben. Népeink barátsága azonban történelmi gyökerű és megbonthatatlan. Az intervenció éveiben katonáink ezrei harcoltak a vörös hadsereg oldalán, úgyszintén a fasizmus ellen vívott harcban a szovjet katonákkal együtt hazánk felszabadításáért. Ugyanakkor arra is jól emlékszik még népünk, milyen csúfos csalást követett el a Nyugat a müncheni árulással. Akkor is a Szovjetunió volt az egyedül, amely támogatást ígért hazánk népének. Mindezekről népünk nem fog soha megfeledkezni.

Az emberiség évszázadok óta fáradhatatlan akarattal táplálja szívében, lelkében a békés, boldog élet utáni vágyat. Az embernek ember által való kizsákmányolására épült társadalomban ez csupán óhajjá szűkítette az örökös belső ellentmondásból fakadó harc, amely fölé még fenyegető vészként emelkedett a piacra törtető külső leigázás veszélye. A boldog, békés élet reális feltételeit csakis a szocializmust építő országok léte, egymásnak nyújtott önzetlen segítsége teremtette meg.

Népünk mindezt nagyon jól tudja, hisz saját sorsa változásán mérheti le a Szovjetunió és a többi szocializmust építő ország kölcsönös segítségének eredményeit. Ebből a tudatból s a hosszú évtizedek alatt kovácsolódott barátságból fakad az a kitörő öröm és lelkesedés, mellyel népünk a hazánkban tartózkodó szovjet vezetőket üdvözli. Ügy üdvözli őket mint felszabadítónkat, akiknek barátsága véd bennünket, velük kötött gazdasági együtt-* működésünk hazánk létkérdése, s az ő következetes lenini politikájuk pedig megteremti a perspektívát a szocializmus végleges győzelmére.

Oiyan őszinteséggel és örömmel üdvözöljük őket, olyan szélesre tárjuk előttük ölelő karjainkat, mint hazánk felszabadításának napjaiban, mert tudjuk, érezzük, hogy szovjet vendégeink látogatása langyos tavaszi esőként táplálja testvéri népeink egyre szorosabbra fűződő, egyre gyümölcsözőbbé érlelődő barátságát.

MÉRrÖLDES L^»TE^EL

1 Bff&Gap

fy

* Й

.KOMBÁJNIG

... És Vaszilij Nyikiforovics megállt. Hatalmas mellkasa zihálva, mint a gyorsan hajtott kovácsfújtató dolgozik. Már nem bírja tovább, Lassan megtörölgeti verejtékes, ráncokkal barázdált homlokát, napszítta arcát, tarkóját. Mögötte a frissen felszántott földből hódító tavasz-illat árad. A közeli nyírfaerdö irányából vidám madárcsicsergés sokhangú szimfóniája hallatszik.

De Vaszilij Nyikiforovics nem tudja élvezni a gyermekkora óta oly jól ismert, kedves táj szépségét, A madárdalt seid hallja. Gondolata messze

kaland- zik.. Agyában felrémllk a négy szőke gyermekfej, látja a szomorú,

1. A szovjet mezőgazdaság útja

égszínkék ártatlan szemeket, amint kérőn függesztik rá tekintetüket. — Apám éhes vagyok — mondják ezek a szemek. És látja feleségének a nehéz munkába öreggé aszott arcát. Kiegyenesíti meggörnyedt hátát és kérges keze ismét a faeke szarvát markolja,

Nekiindul. Menni kell, mert a földesúr könyörtelen. Még azt a kisdarab kenyérnekvalót sem kapja meg, ha nem végzi el a rászabott munkát. Botütés, kancsukázás lesz a bére, és az ilyeji jutalmazásban a földesúr nem szűkmarkú. Dehát teheti, élet és halál ura...

* * *

Nem, nem ildércálom ez. Több mint félévszázaddal ezelőtt mindez élő, hétköznapi valóság volt a cári Oroszországban. A faeke, a jobbágysorban élő muzsikok gyötrelmei, az orosz paraszt családjának nyomora, éhezése.

A szenvedés, kizsákmányolás, elnyomás szülte gyűlölet azonban hatalmas árrá dagadt és kilépett medréből. A lenini szikra lángralobbantotta az elnyomottak szívében szunnyadó zsarátnokot és a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban már a proletár oldalén harcol az öntudatra ébredt muzsik is. Az Igazságosabb, boldogabb holnapért, gyermekeinek jobb életéért vívja élethalálharcát a külső és belső ellenséggel. A proletariátusnak az igaz ügyéért folytatott harca győzelmet győzelemre halmoz. Nincs erő, mely legyőzhetné az igazságért harcoló egyszerű emberek lelkesedését, habár a reakció a félvilágot állítja is sorompóba a fiatal szovjetország elpusztítására.

Első lépéseit teszi a szovjetek fiatal állama, Hogy mit hagyott rá örökségül a tőkések megdöntött rendszere? Egy a háború és az ellenforradalom által tönkretett országot, melynek aránylag kis és kezdetleges ipara valamint fejletlen mezőgazdasága van. A mezőgazdaságban még a legegyszerűbb gépek sincsenek. Hiszen a faekével való szántás még nemrég nagyban dívott.

Ezen változtatni kell. A régi módszerekkel való termelés helyett új úton kell haladnia a földművesnek is. Gépek, gépek kellenek! A szovjetállam gépekkel látja el a mezőgazdaságot. Megindulhat a termelés, új, jobb, termelékenyebb módszerekkel. A földművesek megértik a kommunista párt hozzájuk intézett szózatát, hiszen érzik, tudják, hogy csak a javukat akarja. Kollektív, közös gazdaságokat létesítenek, egyesítik földjeiket, hogy egymást segítve és a gépeket jobban kihasználva nagyobb eredményeket, gazdagabb termést érhessenek el.

És a kommunista párt által mutatott új úton nem a munkától meggörnyedt muzsik, hanem az új szovjetember, az öntudatos kolhozdolgozó halad emelt fővel. Már nem rabja a földnek, hanem ura és jó gazdája. Minden az övé, amit két kezével, eszével és a gépek felhasználásával termel. Kéz a kézben mellette haladnak a szovhozok és a gépállomások dolgozói. S most, hogy már nem a földesúrnak, hanem magának, családjának, új társadalmának termel a volt muzsik, egyre újabb módszereken töri a fejét. Tanul, hiszen az elmúlt rendszer írástudatlanságban, jobbágyi, de inkább állati sorban tartotta. Növeli szakmai tudását és a szovjetállam mindezt lehetővé teszi, sőt elősegíti, támogatja

is. így formálódik rövid néhány évtized alatt újtípusú földművessé, képzett földművelő szakemberré, újítóvá, aki a földművelés legújabb módszereit és elméleti tapaszatalatit a gyakorlatban fejleszti tovább. Otját a Nagy Október 40 évvel ezelőtt kigyúlt fáklyája világítja be. S ez a fény a mi útmutatónk is.

* * *

Aranyló kalászokat érlelő nyár van. A hatalmas táblákat dús lombú, fákkal segélyezett útak vagy szélesebb erdősávok szakítják meg. A közeli nyírfaerdő tarkatörzsű fái is ideintegetnek. A levegőt erős motorzúgás zaja tölti be. Három hatalmas gép kúszik lassan egymás mögött a hatalmas gabonatábla közepén. Kombájnok. Aratják a dúskalászú, keménymagvú búzát. De nemcsak aratják, ki is cséplik és mint aranypatak ömlik a tiszta mag a kombájn mellett haladó tehergépkocsiba. Két ember áll az aratócséplőgép „parancsnoki hídján", a tűző nap sugaraitól egy ütemesen hintázó ernyő védi őket. A kombájn mellett haladó tehergépkocsin egy ember

lapátolja az egyre ömlő életet. Most az egyik tehergépkocsi eltávolodik a kombájntól, egyre gyorsabban halad.

Nemsokára már csak egy ritka porfelhöcske sejteti merre jár. És ahol kiönti rakományát, már búzahegyek tornyosulnak. A lassan haladó kombájnok mögött tarló marad, rajta néhány szalma-dombocska.

A nagyteljesítményű traktorekék alaposan megforgatják a termőtalajt. Az ember irányítja és ellenőrzi a gépek munkáját.

De nézzünk szét jobban. Hátunk mögött vajon mit látunk? Itt is hatalmas tábla, de ezen már nem kombájnok dolgoznak. Lánctalpas traktorok két ötvasú ekét húznak maguk után, s az ekék nyomát a fekete föld barázdái jelzik. Barázdák ,.. Sötéten csillogók. Mintha egy muzsik verejtékben úszó, gond-barázdákkal felszántott arcának tükörképe volna. Valóban ezt a földet a muzsikok verejtéke öntözte, de ezek a barázdák mér az új úton haladó dúsabban sarjadó, szabad élet győzelmét hirdetik.

Ormay Kálmán