Szabad Földműves, 1957. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)

1957-09-22 / 38. szám

2 \ľzaO<id Földműves 1957. szeptember 2 i ■ i „ť A »T-l?6/53«as« ügyirat Az igazság hány százalékáról Nyári zápor szakad ősz elején. Jól megmossa a kerékpáron jövő embert. Hatvani Istvánt, a vágsellyei EFSZ agronómusát. A kabáttal nincs annyi „baj", mert nem áll szorosan a test­hez, de a nadrág rátapad a térdre. Na, de hát azért ember az ember, hogy segítsen magán. Az emberi le­leményesség határtalan. Az ideg­­rendszer állandóan jelez az agyköz­pontban, hogy a nadrág vizes és az ember fázik. Az agyközpont először parancsot ad a szemidegnek, nézzen körül. Az értesít, hogy az asztalon félszáznyi friss, még nem olvasott járási újság hever. A nagy agyban máris megszületik a gondolat, pa­rancsot kap a kéz és a járási újság — vagy tíz példány „rendeltetési he­lyére“, vagyis a nadrágba kerül. Sor­sa beteljesült, de hát nem éppen az ember az oka, mert minek esett az a eső. — Mindig így szoktam — igazolja magát az „újságpártfogó“. Hát „nem rossz szokás“. Ügy látszik „nagy be­cse“ van az írott szónak, a papírra vetett'gondolatnak. Az eső valószínűleg nem akart mást is hasonló cselekedetre kész­tetni, elállt. Üj ember érkezik, Job­bágy Lajos, a szövetkezet pénztárosa. — Az újság? — közben legyint kezével. — Többnyire hazudik, — be­széli, amikor sajtó segítségéről ér­deklődnénk. — A múltkor is... !— igen a múlt­kor is írt Hankó..nem kellett volna. — Igaz — bólint Hatvani is. — Mert futballozni is kell. — Igaz, de a jó párszáz félkeresztből többet menthettek volna meg, ha a futball helyett csépelnek. Mert hisz a többi tagok is abbahagyták a cséplést. Fut­ballozni később is lehetett volna, nem akkor, amikor minden perc drága. Jó pár mázsa gabona ment emiatt is tönkre. Igaz — bólintanak. — Azért a cikkeknek csak tíz szá­zaléka az igaz — ágál újra Jobbágy — megállapítottuk. — Melyik nem igaz? — Nem jut az eszembe — fejét vakarja, zavartan néz az emberre. — Melyik is ? ... Meg kell elégednünk, hogy az igaz­ság csak tíz százalék. Igaz, hogy a mai fejlett korban, ha el lehet vá­lasztani 12,5 malacot, a beadást is százalékban teljesítjük túl, a szá­zalék mindenütt az „úr“, akkor miért ne mérhetnénk az igazságot is szá­zalékban? Hisz ehhez' csak egy kis számtan kell. Meg kényelmes is, mert valami igaz is, meg nem is, vala­mennyi százalékban ige?, valamennyi­ben meg nem. De mozduljunk az irodából, be­széljek a tagokkal, mert így is gya­kori a vád, hogy sok riport az iro­dában készül. Szabó Feri bácsi a szövetkezét egyik alapító tagja, másként vélekedik. Az igazság százalékával baj van — tűnik ki a beszédéből — de valahol másutt. — Egyesek azt csinálják a szövet­kezetben, amit akarnak. — Kik? — Hát a részeges Jobbágy. — Node szóljon erről inkább az ellenőrző bi­zottság elnöke, Szedlák Elek. - Elek bácsi szólna, de nehezen vehető rá. Csak a kellemetlenség. De a tagok csak rá hivatkoznak, ő ак illetékes, őt választották az őrködök élére, hát beszéljen. Végre megered a szó. - Munkakezdéskor történt. Jött a fél­évi ellenőrzés. A szövetkezet veze­tőség, az ellenőrző bizottság elnö­kének tudta nélkül, kijelölt két em­bert az ellenőrző bizottságból, hogy vizsgálják át a leltárt, a könyvelést. Szedlák először megsértődött, oda se akart menni. De a másik hang, a kötelességérzet, győzött benne. A tagság választott meg, jogom van és kötelességem. „Hívatlanul“ is neki fogott az ellenőrzésnek. A számosz­lopok eleinte passzoltak, de az egyik tételen megakadt a szeme. „Hatszáz korona kifizetve a soffőrnek az autó­­vásárlási fuvarért.“ — De hisz a so­főrnek gabonát ígértünk. Rohan a so­főrhöz. — Mit kapott a fuvarért? — Két mázsa gabonát. — Pénzt? — Pénzt nem kaptam. — Vissza a rak­tárba. Felelősségre vonja Jobbágyot — Hol van a nyugta a két mázsa gabonáról? — Jobbágy dadog. Nincs, nincs ... — A sofőr megkapta. — A pénz hova lett? — újra da­dog. A vizsgálat epedménye, a sofőr megkapta a gabonát, Jobbágy ellopta a pénzt. Később leváltották, most pénztároskodik. — Volt több ilyen eset is— de hát beszéljen inkább a bíróság, — mond­ja Szedlák Elek. A bíróságon előkerül a „T-176/53- as“ ügyirat. Jobbágy Lajos, Bujkó László felvásárlási üzem dolgozójá­val minden nyugta vagy írás nélkül felvettek a szövetkezet részére 7 mázsa gabonát, ami csodálatos mó­don nem a szövetkezet raktárába került, hanem Ferencei padlására. Igaz — Jobbágy szerint — „tévedés­ből“. Ferencei meg „jószándékra” hivatkozik. Mert hogy hirtelen nem találták a szövetkezet raktárának a kulcsát, azért hordták a padlásra. Az Ügyész röviden • szólva csak annyit mond, hogy ez machináció, vagyis spekulálás. Jobbágy egyhónapos feltételest ka­pott. Még történt egy „tévedés“, 17 má­zsa árpáról van szó, de valahogy még idejében visszatérítették. „Tévedések" sorozata az egyik ol­dalon, a másikon emelkedés a rang­létrán. Mert ha raktárosnak nem fe­lel meg, legyen pénztáros. Mert „he­lyénvaló“, hogy amíg a szövetkezeti tagok izzadtak, csépeltek, Jobbágy részegen rótta az utat. Raktárosnak nem felelt meg, mert az ügyész sze­rint is „jó viszonya volt a termé­nyekhez“. Vajon a pénztárhoz mi­lyen viszonya lesz?! A hatszáz ko­rona rossz bizonyítvány. Jobbágy azért jó. De Szedlák elkeseredett. Le akar­ják" váltani. Igaz „minek az olyan ellenőrző bizottsági elnök, aki bele­lát a kártyába“? „Inkább hagyta vol­na másokra az ellenőrzést“. Kérdez­hetnénk, hol itt az igazság. Hány százalékban van igaza az egyiknek és mennyiben a másiknak. Mi nem nézzük a százalékot. Szed­lák Eleknek egyszerűen igaza van. Jobbágy meg sorozatos „tévedései­vel“ egyszerűen spekuláns, jobban a nevén nevezve: tolvaj. A tolvajnak pedig nincs igaza. Bár lehet, hogy az ő szemével igen, de a szövetkezeti tagokéval nem. Eddig a szövetkezet­ben olyan hangok voltak, hogy nem lehet a vezetőség ilyen tagját meg­mozdítani, mert meglazulna a szö­vetkezet. Am talán állítsuk az ellen­kezőjét. Mert mit szólnak a Szabó Feri bácsik, meg a többi jól dolgozó tagok, meg Papp Miklós, Petro Ká­roly, Miskovics Mátyás és a többi új szövetkezeti tag, akik ilyen „igazsá­got“ látnak. Vagy mit szólnak a kí­vülállók?! Talán nem látják az ilyes­mit? Nem idegeníti el őket a szö­vetkezeti gondolattól ? Szögezzük le az igazságot, Jobbágy nem való a szövetkezetbe. Az igaz­ság akárhány százalékára is hiygt­­kozik, egyáltalán nem való pénztá­rosnak. Vagy talán igen? A szövet­kezet vezetősége hány százalék igaz­ságot lát ebben? BÁLLÁ JÓZSEF TÖBB MINT TÍZEZER EFSZ. Vasár­nap Viliam Široký miniszterelnök az olomouci kerület aratóünnepségén beszédet mondott. Többek között hangsúlyozta, hogy már eddig több mint 10 000 EFSZ működik hazánk­ban. Szeptember 10-ig a begyűjtés tervét országos méretben 85 száza­lékra teljesítették. A begyűjtés üte­mét fokozni kell. Beszélt arról is, hogy az állami falvásárlásra kevés gabonát adnak be a földművesek. A szocialista szektor már a köztársaság földterü­letének 56 százalékán gazdálkodik. VASÚTI SZERENCSÉTLENSÉG. Az olomouci kerületben Vrbatka környé­kén szerdán 19,50 órakor vasúti sze­rencsétlenség történt. A személyvo­nat beleszaladt az egyik vágányon tartózkodó tehervonatba. A szeren­­csetlénség következtében meghalt 15 ember, 17 súlyos és 9 könnyű sebe­sült volt. A szerencsétlenség a váltó­­ellenőr hanyagsága miatt következett be, mert a személyvonatot ráenged­te a már foglalt vágányra. A HIVATALOS KÖZLÖNY 80. SZÁ­MA. Az Úradný Vestník (Hivatalos Közlöny) 80. száma négy új hirdet­ményt közöl. A hirdetmények a gyógynövények új fajtáinak egyes felvásárlási árait, a tőzegfejtésre ér­vényes rendeletet módosítják, illetve változtatják meg. Továbbá változtatá­sokat tartalmaznak az állami műszaki normákban és ismertetik az egyes gyártmányok műszaki követelményeit. A hirdetmény közli, hogy a Thimus vulgaris L. nemesített vetőmagját nem vásárolják. A tőzegtermelésre az engedélyt csak a kerületi nemzeti bizottság tanácsa mező- és erdőgaz­daságának igazgatósága adhatja ki, elsősorban is az állami szektor szer­vezeteinek. A kutatásokat csak ter­vezett területen végezhetik, de in­dokolt esetben másutt is. PAKISZTÁN KÜLDÖTTSÉGE CSEH­SZLOVÁKIÁBAN. Szeptember 14-én A. H. Dildar Ahmed közélelmezési és mezőgazdasági miniszter vezetésével pakisztáni kormányküldöttség érke­zett Prágába. ELUTAZOTT A SZÍRIÁI KÜLDÖTT­SÉG. Csehszlovákiából elutazott a szíriai kormányküldöttség. A Csehszlovák Rádió vasárnapi magyar adása keretében 1957. szept. 22-én a következő műsort adja: 15.50: Beszélgetés szövetkezeti ta­gokkal — vezeti Bálint bátyó. 13.40: Hangos híradó. 13.50: Zenei tízperc - Bartók: Szláv táncok. 14.00: Nagy írók müvei nagy művé­szek tolmácsolásában. Irodalmi adás; összeállította és rendezte Nagy Jenő. Közreműködnek: Major Tamás, kétszeres Kos­­suth-díjas, kiváló művész, La­dányi Ferenc, Kossuth-díjas, kiváló művész, Várkonyi Zol­tán, kétszeres Kossuth-díjas, érdemes művész, Tőkés Anna, Kossuth-díjas érdemes művész, Olthy Magda, Kossuth-díjgs, Gobby Hilda, Kossuth-díjas, kiváló művész, Makkai Margit, Lukács Margit, Mányai Lajos, Kállay Ferenc, Jászai Mari-dí­jas, Rajz János, Berek Kati, Máthé Erzsi és Majláth Mária. A rossz nyelvek azzal ijesztgetik az inámi parasztokat, hogy ha belépnek a szövetkezetbe, úgy járnak mint én. Nem teljesítet­tem, a terveme t 100 százalékra, és ezért kidobnak a szövetkezetből. A méhészetre vett kölcsönt pedig rá­kebelezik a házamra és nyöghetek az adósságban míg élek. Mindez hazugság. Dehogy is dobnak ki a szövetkezetből és a szövetkezeti méhészfeedésre sem fizetek rá, hiszen az utolsó hároméves tervemet 25 szá­zalékkal túlteljesítettem. Egy méh­család tervezett évi méhhozama 12 kg. Három évre összesen 36 kg. Ezzel szemben 1955-ben 18,27 kg átlagos mézhozamot értem el családonként, 1956-ban 19 kg-ot, ez évben pedig 8,25 kg volt az átlagos mézhozam. A hároméves átlageredmény tehát nem 36 kg, hanem 45,5 kg, vagyis 9,52 kg­­mal több mézet termeltem a terve­zettnél. A télire begyűjtött eleséget nem számítottam, csak a fölösleges mézet. Ez a szép eredmény nem csu­pán az én érdemem. A nagyüzemi mé­hészet minden időben többet termel­het mint a kisüzemi. De nemcsak a méhészet jövedelmező az ipolynyéki EFSZ-ben, hanem a mezőgazdaság egyéb ágai is. Minél több tapasztalat­ra teszünk szert, annál jobban emel­kednék a hektárhozamok és annál na­gyobb az állatok hasznossága. Ez év­ben a növénytermelők is túlteljesí­tették tervüket és ennek én is csak örülhetek, hogy többet kerestek, mint a múlt évben. Az én keresetem ke­vesebb, de megvagyok elégedve. Az eddigi pénzügyi mérleg azt mutatja, hogy munkaegységenként 10 korona osztalékra számíthatunk. Ezek szerint az 560 munkaegységemért 5600 koro­nát kapok még. Tehát nincs adósság, amivel a házamat lehetne terhelni. Azt üzenem a most alakuló inámi szövetkezetnek, hogy a nagyüzemi gazdaság útja nem a pusztuláshoz, hanem a boldoguláshoz vezet. racsko János, ipolynyék. o4 k&htéste&t jjtmoi (kicsije Duba János, A hajnali köd még fel sem szállt a Szikince völgyéből, de a fegyverneki szövetkezet kertészetében már szor­gos munka folyt. Ügyeskezű asszo­nyok, vígkedélyű lányok vödrökbe, ládákba szedték a gazdag termést. A szebbnél szebb paprikán nem győz­tem csodálkozni. Jólesően legeltettem szemem ä nagykiterjedésű kertésze­ten. A telt ládákat mérlegre, majd teherautókra rakták. — Igyekszünk a munkával, hogy a friss zöldség idejében piacra ke­rüljön, — mondja Duba János cso­portvezető. Közben jegyzett, számolta a má­zsákat ... Az aut° elrobo­gott a nehéz ra­kománnyal Léva irányába, mi pe­dig leültünk az üres ládákra. Rö­vid beszélgetésünk alatt, mint jó gaz­dát ismertem meg Duba Jánost. ... Kora tavasszal meghívót ka­pott Pozsonyba a Szabad Földműves levelezőinek országos értekezletére. Örömmel fogadta, mert tudta, hogy sok újat fog hallani, amiből tanulhat. Elgondolásában nem is csalódott. A vitában ő is szót kért, s volt is mi­ről beszélnie. Tavaly a 11 hektár ker­tészet 580 000 koronát jövedelmezett. A zárszámadás alkalmával csoportja — munkaegységenként - 8 koronával kapott többet a tervezettnél. Az eredményre nemcsak a községben, hanem az egész járásban felfigyel­tek. Sőt a nyitrai kerületi nemzeti bizottságon is. S így lett a kertészet János bácsija a kerület második leg­jobb kertésze. Nem csoda tehát, hogy Duba János — az értekezleten — versenyre hívta a viski szövetkezet kertészét, aki szintén jelen volt az értekezleten, s mindjárt el is fogad­ta ^ felhívást. * Az értekezletről hazatérve, számos községből kapott ajánlatot János bá­csi. A szomszédos füzesgyarmati EFSZ tagjai például azt javasolták, menjen hozzájuk kertészkedni. 6 azonban továbbra is otthon maradt, nagy igyekezettel. látott a munkához. Az a tudat fűtötte, a versenyt meg egymástól. A 22 hektár kertészetne ez évben — terv szerint — 510 0( koronát kell jövedelmezni. Duba esc portjára tehát a fele, vagyis 255 Ot korona jut.- Hogyan teljesítette tervét a mé sodik csoport? A népszerű kertész zsebéből elé került a kis könyvecske, amely art szolgál, hogy a felsorolt eredménye két ellenőrizze. Augusztus 15-ig 31 ezer korona csörgedezett a köze kasszába. Azóta pedig már sokkt több. Szépen jövedelmezett a félhek tár korai káposzta — amely 30 00 koronát hozott. A korai uborkából 30 mázsa volt az átlag. A 25 ár tökei 200 mázsát szedtek le. Az első he lyen a paprika vezet — ez ideig hek táronként 700 mázsát szedtek le. Ele reláthatólag túllépik a 400 mázsás át lagot. Jövő évre 35 mázsa dughagymá termelt ki Duba János csoportja. Pa radicsomot eddig két vagonnal szál lítottak piacra. A java még hátri van, így az elért eredményekről mé! nem lehet tiszta képet adni — hiszel óránként emelkedik a bevétel. Miér tudott ily szép eredményeket elérn Duba csoportja? Hiszen a Szolár cső­­portnak csak 180 000 korona a bevé­tele. Mázsálják a krumplit kell nyerni, a tava^jl terméseredmé­nyeket túl kell szárnyalni. Nagy fi­gyelmet szentelt tehát a palánták ne­velésére, a talaj jó előkészítésére. De nemcsak ő, hanem az egész ker­tészeti csoport. A fegyverneki szövetkezetnek je­lenleg 22 hektáros kertészete van. Ezen a területen — külön termelési tervvel — két önálló csoport dolgo­zik. Az első csoport vezetője Szolár Mihály, a másodiknak Duba János. Csak egy barázda választja el őket Szedik a hagymát Azért, mert éberen figyeli az árak változását! Tudja, hogy 3 — 4 napi ké­sei szedés ezreket visz el. Van még egy másik „titka' ‘is az eredménynek. Mégpedig az, hogy a tagok szerint kapják a jutalmat. Min* den tag tudja mit keres naponta. Ez lelkesíti tehát jó munkára a második csoportot. Ha például azt mondja a csoportvezető: éjjel is kell öntözni, emberei azonnal munkához látnak. Ha nagy a rendelés és korán kell kezde­­ni a szedést, már 4 órakor a kerté­szetben szorgoskodnak a csoport tag­jai. S ilyenkor nem hiányzik senki: Teljes létszámmal, nagy igyekezettel szedik a szebbnél szebb paprikát, a szép piros paradicsomot. Kovács Sán­dor nagy segítségére van a csoport­­vezetőnek. De az asszonyok is kitesz­nek magukért. Szabó Jenöné — a cso­portvezető szerint — a legpéldásabb. Már 180 munkaegységet dolgozott le ez évben. Mielőtt elbúcsúztam Duba Jánostól, megkérdeztem, hogyan segíti a Szolár csoportot, hogy ők is teljesítsék a tervet. Nem szégyenkezett, bátran és határozottan válaszolt. — Már a tavasszal „átengedtem" az első csoportba több olyan embert, akik nagyszerűen értik a kertészet csinját-bínját, megtanulták a szak­szerű kertészkedést. Helyettük új emberekkel kezdtem, de hogy jó őré - ban mondjam, már ők is szakembe­rek ... János bácsi tehát arra is gondol, hogy a szövetkezet minden munka­helyén teljesítsék, sőt túlszárnyalják a tervet. És ez így van helyesen! Rados Pál, Szlovákgyarmat. Meghosszabbították a brnói gépkiállítást A brnói III. gépipari kiállítás igazgatósága bejelentette, hogy a kiál­lítás időtartamát egy héttel, szeptember 29-ig meghosszabítják. A kiállítás iránt óriási az érdeklődés. Két hét alatt több mint 900 ezer látogatója volt. Az ország több helyéről, az üzemekből, hivatalokból számos kérvény érkezett a kiállítás időtartamának meghosszabbítására. Hasonló kéréssel fordult a kiállítás igazgatóságához több külföldi üzem is, ahonnan későbbre tervezték a kiállítás tömeges látogatását. Harcos mailünk kötelez (Folytatás az L oldalról.) Nyugodtan elmondhatjuk a Sajtónap ünnepén, hogy számunkra az sem lesz ünneprontás, ha elismerjük, hogy olvasóinkkal, levelezőinkkel való kap­csolatunkban még akad javítanivaló. Mindez itt is, mint az élet sok más szakaszán bizonyosan rendező­dik majd párhuzamosan a megállít­hatatlan fejlődéssel. De még a hiá­nyosságok mellett is nyugodt szív­vel elkönyvelhetjük, hogy lapunk megalakulása óta újságírásunk múlt­jához híven a dolgozó tömegekkel való minél szorosabb kapcsolat meg­teremtésére törekszik. Tudjuk, hogy még nem értünk a csúcsra. De ép­pen ez a tudat, valamint olvasóink és levelezőink lapunk iránti érdeklő­dése és segítsége ad erőt, bíztatást ahhoz, hogy sajtónk forradalmi múlt­jához, a dolgozókkal való szoros kap­csolatához híven, a néppel karöltve váltsuk valóra azokat a feladatokat, amelyeket pártunk és kormányunk dolgozó népünk érdekében elénk tű­zött. * A hajnal már kopogtat az ablakon. Elmerengek a múlton, jelenen és jö­vőnk távlatain. Gyermekem még al­szik. Az ablakon belopődzó hajnali fényben rózsás arcocskáján megcsil­lan az ábrándos, a boldogító gyer­mekálom, a békés holnap derűje.

Next

/
Thumbnails
Contents