Szabad Földműves, 1957. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)
1957-09-22 / 38. szám
957. szeptember 22. Jzatŕacŕ Földműves з Szeretettel köszöntjük az olvasók, a levelezők és a lapterjesztők táborát A legjobb barát ■■■ A szerkesztőség asztalára Ha valaki megkérdezné, ki a legjobb barátom, azt válaszolnám: a jó könyv és a sajtó. Hogy miért? Elmondom röviden.., Amikor az iskola padjaiból „szárnyrakeltem", azt mondotta tanítóm: „Az élet útja göröngyös. Igyekezz tehát jó barátot szerezni, akivel megosztod örömöd és bánatod.. .‘0 Megfogadtam az intő szót. S amikor szert tettem egy pár fillérre, benyitottam a könyvesboltba.. .• Ez volt a kezdet! Szeptember 21-ike a csehszlovákiai ajtó napja, a tudás fényét terjesztő, i kommunista párt igazát, a nép igáét hirdető újságírás ünnepe. S amitor lapunk ezen a napon hetenként negjelenő kedves vendégként a csaádok asztalára kerül, hadd szorítunk gondolatban kezet minden kedves olvasónkkal, kívánva, hogy to/ábbra is olyan kedves családtagként találkozhassunk, mint eddig. Képtelenség volna külön-külön az elismerés hangján szólni lapunk azon .névtelen“ katonáiról, akik hétrőlhétre leveleikben számolnak be utcányi vagy községnyi ember sorsáról: a gazdagabb élet folyton növekvő igényeiről. Éppen ezért nekik is ez úton mondunk köszönetét, s a jövőbeli még gazdagabb gyümölcs reményében hisszük, hogy levelezőink, az „ezerszemu nép“ — a „közvélemény parancsnoki“ állásába — kezüket továbbra is az országépítő munka ütőerén tartják, s cselekvő részeseivé válnak mindannak, ami ebben az országban történik, és mindenkor eljutnak arra a legharcosabb pontra, ahol a legélesebb küzdelemben születik meg az új, amely jelentőssé teszi a Má-t Lenin meghatározása szerint: a kommunista sajtó akkor tölti be igazi feladatát, ha kollektív agitátorrá, propagandistává és szerzővé, vagyis a tömegnevelés, a nemzetnevelés egyik legfontosabb eszközévé válik. Sajtónk igyekszik ennek a feladatnak eleget tenni. Ugyanakkor feladataink közé tartozik, hogy necsak híradást és krónikát adjunk az ország napi eseményeiről, hanem ugyanakkor a szocialista építés tevékeny harcosa, cselekvő munkásai is legyünk és az újság minden sora buzdítson, neveljen és tanítson. A mi újságunk, a dolgozó parasztság hetilapja, a „Szabad Földműves" is méltó helyet foglal el a lapok között, s teljesítendő feladatunk továbbra is, hogy lapunk a szocialista mezőgazdaság megteremtésének lelkesítő zászlaja legyen. Felelősségteljesek a ránk háruló feladatok, s megvalósításukra ezek mostani állomásán, olvasó, levelező és szerkesztőség együtt indul. Hisz a sajtó nemcsak szószék, hanem az élet igazi, s talán egyetlen iskolája. És a jó munka Ígérete — erről a mostani állomásról — hadd vetítse elénk a jövő bíztató, reményre jogosító fényét. A könyvet elolvastam és igen meg* tetszett. Vettem egy másikat, harmadikat... Később hozzáláttam a sajtó olvasásához. Abból is sokat tanultam. Megtanultam becsületesen dolgozni és megbecsülni más emberek munkáját. Amióta pedig levelezője vagyok a Szabad Földművesnek, igyekszem tudásomat, tapasztalataimat másoknak is átadni. Hogy ez mennyire sikerül, nem tudom ...'? A legjobb barátomhoz minden esetre hü maradok! NAGY JÓZSEF, Nána VflZALA KATÓ SÁNDOR ERZSÉBET NAGY ETA ÖLLÉ TERÉZ- KOLCSÁR ANNA HOKSZA ISTVÁN A szerkesztőség asztalára ma Egy csokrot tett le titkon valaki. Rezdült a papír: enuém illata! — Az enyémek pompázó szirmai, — Kattant az írógép vidám kedvvel. S szólt a telefon: én azt nem kérdem; Kit illet a csokor? — könnyű szerrel Megoldom: enyém a legtöbb érdem A szerkesztésben! A villany kerekre nyílt szemének Sugara toppan most oda, s e fény Láttán vigyázzba állnak a székek, Megilletődve a fénynek érdemén. Az asztal-fiók sóhajt egy nagyot, S elmélyül tartalma rengetegében: Befagyna a lap, ha én nem vagyok! Nem lehet másé: enyém az érdem A szerkesztésben! Az íróasztal, a tinta zsörtöl; Csokorhoz a jussát mind követeli. Egy olló vakkantja oda a szögről; A legfőbb jogot adják át neki! A rádió mindent túlharsogva, Teli dörgi a termet: csend legyen! Te, s amaz is csak eszköz, vagy szolga: Köszönhettek itt minden hírt nekem, S a lap az én érdemem! t S nyílik az ajtó, gondokkal terhelt Arccal az egyik szerkesztő lép be. Megismeri a csokor az embert, S kiteljesedik pompás szépsége, Mert annak küldték, tollával aki Hivatását végzi lankadatlan, S az eszme-bástyán őrt mer állani, Hőssé edződve száz kemény harcban! — Néked küld csokrot néped e dalban. Ж — A sajtónap alkalmából írta: CSONTOS VILMOS □□□□□□□□азаошвсазаахзвааоаааасзава^аваааогагасгигтоо^^ lU b ic a ttó l a z. oh/cósáicf-Hogyan készül a Szabad Földműves? Készül a kézirat Szeptemberben a sajtó hónapját ünnepeljük. Illik tehát, hogy a jubiláns is, ez esetben a sajtó, eláruljon valamit intim életéről, a szerkesztőség és a nyomda világából. Azt hiszszük, az olvasóban is felbukkan néha a kíváncsiság, hogyan is alakul át a sok hír, riport, beszámoló és kritika nyomtatott újsággá. Mindenekelőtt el kell árulnom, hogy nemcsak a gyárban és a szövetkezetben vannak tervezési gondok. Nincs ez máshogyan a Szabad Földművesnél sem. Mi is tervezünk. S mintahogyan az iparban és a mezőgazdaságban nálunk is előfordul, hogy nem teljesítjük a tervet. Persze, ilyenkor szintén akadnak objektív és másféle akadályok. Egy azonban bizonyos: hogy ha a terv jó, az már fél siker, vagy még ennél is több. A terv kedden készül és ennek alapján megindul a következő heti szám szerkesztési munkája. A riporterek, ki szerdán, ki csütörtökön felpakolnak és elindulnak heti zarándokújukra. Járják a falut akár égetőn tűz a nap, akár zuhog a havas' eső. Kedves olvasó, ha a vonatban notesz fölé hajló, gondterhelt arcú embert látsz, bizonyos lehetsz felőle, hogy a legtöbb esetben egy riporter formálja születendő cikkének idomait. Ugyanakkor otthon a szerkesztőségi asztalnál egy másik szaktársa mered fájdalmas arccal a szüzfehér papír fölé. A vajúdás nehéz pillanatai ezek. Ilyenkor nem tanácsos őt zavarni, szerkesztői és levelezői agyak szüleményeit* Ördögi gyorsasággal szednek a gépen és újjaik nyomán sistergő ólomba formálódnak a sorok. Most a korrektor munkája következik. Türelmesen olvassa a levonatokat és kiírt minden gazt, mint a jó gazda, hogy tiszta legyen a vetemény. Ezután kezdődik a tördelés. Bródi elvtárs szakavatott kézzel, egy szerkesztő segítségével elrendezi az írásokat az oldalakon. Ebben a munkafolyamatban néha egy kis vita is előfordul, sokszor megütközik a szerkesztői elgondolás a nyomdai szakember véleményével. Ilyenkor élesebb a hang, utána nyomottabb a hangulat. De az újság emberei nem ismerik az örök haragot. Ha végül sikerül az oldal, elfelejtődik minden szülési fájdalom és mosolyra derülnek az arcok, hogy egy hét múlva újra kezdődjön minden. Ha a tördelés már készen van, akkor már úgy megy minden, mint a karikacsapás. A betördelt oldalak az öntődébe kerülnek, ahol ólomba préselve lenyomatot készítenek róluk. Ezek a félgömb alakú ólomlapok kerülnek a hatalmas körforgógép hengereire. Csütörtökön reggel megindul a hatalmas gép és nyomja, összehajtogatja a Szabad Földművest. Elkészült az újság. Pénteken, távolabbi falvakban pedig szombaton kopogtat a postás az ablakon, kedves olvasó és bejelenti, hogy megjelent a Szabad Földműves legfrisebb száma. Konc István és Gábor Gyula szedés közben zői táborunk igen széles és egyre bővül. Hiszen ez a lapból is látható. — Egyszóval gyűlik az anyag, kattog az írógép, kezelője Rózsi asszony óránként 8 — 10 flekket — így hívjuk a gépelt oldalt — „termel“. így megy ez csütörtöktől szerdáig. A kéziratok ellenőrzése a főszerkesztő és helyettesének dolga. Az ő szigorú ellenőrük pedig. Ferenc, a kézirat-leadás felelőse, aki a 11-es trolejbuszon végzi állandó ingajáratát a szerkesztőség és a nyomda között. Ferenc mester szigorúan megköveteli a napi adagot, hogy azt a nyomdának továbbitsa. A nyomda fpneketlen gyomra nyeli és emészti a kéziratot. Soha sem lakik jól. Csak szerdán nyugszik meg egy napra, hogy csütörtökön újra kezdje a kézirattáplálkozást. A'szedögépek nem állhatnak meg egy pillanatra sem. Gábor Gyula, Kraut Nóri és Koncz Pista, a három kitűnő gépszedő vadonatúj szovjet gépeiken szép egyenes ólomsorokba varázsolják a Nyomják a Szabad Földművest Bródi Artúr és Macák Lajos az oldalakat tördelik mert a születendő gyermek éppen az elsőszülött, a vezércikk. Csütörtökön már kezd gyűlni az anyag a rovatvezető asztalán, a riporterek jegyzeteiből, levelezőink írásaiból és a Távirati Iroda hivatalos jelentéseiből. — A Szabad Földműves anyagának tekintélyes része maguktól az olvasóktól származik. Ezeket a leveleket a szerkesztők feldolgozzak és eldöntik, vajon a beküldött anyag megüti-e a kivánt mértéket. Levele-У
