Szabad Földműves, 1957. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)

1957-09-15 / 37. szám

2 Jralŕad Földműves 1957. szeptember 15.’ A járás ötvenötödik szövetkezete Megvalósult a programterv Napról napra emelkedik az új éle­tet építők száma falvainkon. Ezek kö­zé tartoznak Perjése község (Rima­­szombati járás) födművesei is, akik szeptember 6-án az esti órákban sa­ját boldogabb jövőjük útjára léptek Nem volt ez számukra könnyű lépés Az egész nyári időszak alatt nem volt beszélgetéseiknek fontosabb témája, mint az, hogyan változtassanak az eddigi gyötrelmes, kimerítő munkán. Határoztak. Megfontoltan, átgondol­va, annak tudatában, hogy a közös gazdálkodás jobb és gazdagabb életet biztosít számukra, 41 kis- és közép - gazda jött össze az új szövetkezet Forradalmi Szakszervezetnek és az Ifjúsági Szövetségnek. E tömegszer­vezetek első és legfontosabb felada­ta biztosítani, hogy üzemeik vállalja­nak patronátust az új EFSZ-ek felett és a patronáló üzemek segítségét mi - ní'ségileg megjavítsák. A patronátus­­mozgalom kiszélesítését úgy kell végrehajtani, hogy a legk'zeiebbi na­pokban minden egyes új EFSZ-nek legyen patronáló üzeme. A patronáló üzemek segítségét mindenekelőtt ar­ra ke'! irányítani, hogy az üzemek munkásai adják át az új egységes földm (vessz' vetkezetnek azokat a ta­pasztalatokat, amelyeket eddig a na^y-zemi gazdaság irányítása, vala­mint megszervezőre és a haldó tech­nika bevezetésénél szereztek. Fontos alakuló ülésére. Rögtön az első ülésen megválasztották a szövetkezet veze­tőségét és ellenőrző bizottságát. A szövetkezet elnökévé Ivanics László középgazdát választották. Az új szö­vetkezet 274 hektáron kezdi meg a közös gazdálkodást. A még szövetke­zeten kívül álló 10 magángazda is a szövetkezetbe való belépésén gondol­kodik. A perjési szövetkezet az ötven­ötödik EFSZ a rimaszombati járásban, az év elejétől megalakult új szövet­kezetek közül pedig a kilencedik. feladat a patronáló üzemek részérói az, hogy tömegpolitikai munkával ne­veljék az új szövetkezeti tagságot a közös vagyon megbecsülésére és an­nak védelmére. Ne feledjük el azt, hogy Szlovákiá­ban száz és száz község lépi át ezek­ben a napokban az új élet küszöbét Parasztságunk a mi meggyőző mun­kánk nyomán bizalommal néz a jövő­be. Nekünk nem szabad megengedni, hogy ez a bizalom a legkisebb csor­bát is szenvedjen. Ezért halasztha­tatlan és napjaink legfontosabb kér­dése az új szövetkezetek gazdasági és politikai megszilárdítása, mely alapja lesz a szövetkezeti mozgalom további hatalmas fejlődésének Szlová­kiában. VARGA JÁNOS. Hazai hírek Saját repülőgépén is utazhat. A jö­vő közlekedési eszköe mindenesetre a repülő. Szeptember elsején lépett hatályba a közlekedésügyi miniszté­riumnak 144. számú rendelete, amely­nek értelmében a szocialista szektor és a magánszemélyek, akik polgári repülőgépre tartanak igényt a közle­kedésügyi minisztériumtól kérhetnek engedélyt. Engedmény a cukorrépatermelők­nek. Az Üradny vestník (Hivatalos Közlöny) 78. száma két rendeletét is közli. Az egyik módosítja a Begyűj­tési Minisztérium 1956/3. számú ren­deletét, melynek értelmében a cukor­répatermelők a szerződés szerint, ha a cukorrépát (tiszta súlyban érten­dő) a felvásárlási helyre szállítják, a cukorgyár a termelőknek megtéri ti a szállítási költségeket. Ünnepeltek a bányászok. A Bá­nyásznap alkalmából országszerte, megünnepelték a bányásznapot. Besz­tercebányán a Munka Házában tartot­ták a kohászati iparnak és az ércbá­nyák alkalmazottai szakszervezeti szövetsége kerületi bizottságának ülé­sét, amelyen Karol Bacílek, az SZLKP KB első titkára vezetésével részt vett az SZLKP KB küldöttsége. A csehszlovák küldöttség elutazott. A csehszlovák küldöttség elutazott az ENSZ 17. közgyűlésére. A küldött­séget Václav David külügyminiszter vezeti. Békedíjak. A prágai Karolinium fé­nyesen kivilágított termében szomba­ton kiosztották az idei békedíjakat. Békedíjat kaptak Zdenék Nejedlý miniszter, akadémikus, Aneška Hodt­­nová-Spurná, a nemzetgyűlés alelnö­­ke, Julie Prokopová, nemzetgyűlési képviselő, Ján Krátky a Győzelmes Február Üzem munkása, Ladislav Za­jac a Práca napilap főszerkesztője, Josef Baják a násedlovicei EFSZ el­nöke, Eva Kapišovská-Višová eperjesi festőművésznő, valamint az Ifjúsági Falu kollektívája. Hetvenmillió korona az új szövet­kezeteknek. Ján Marko, a Megbízot­tak Testületének alelnöke a napok­ban foglalkozott az új szövetkezetek­nek nyújtandó segítséggel. Az állam ebben az évben a szövetkezeteknek á beruházási alapokra 615 millió ko­rona hitelt nyújt, amiből az új szö­vetkezetek több mint 70 milliót kap­nak. Többek között bírálta a nemzeti bizottságokat, amiért nem törődnek azzal, hogy a szövetkezetek kimerít­sék a hiteleket. Különösen elmarad a besztercebányai és az epedjesi kerület. Egyházasbást Medvesalja ki nem nevezett „fővárosa“. A környékbeli nép már így tekint rá. A szövetkezetek alakításában is mindig Egyházasbástra néztek, hogy hát mutasson példát a „főváros“. A napokban Egyházasbasl ki is tett magáért. Közel 70 aláírással megalakult a szövetkezet. Az újonnan alakult szövetkezet elnöke Nagy Gé­za. Maga Nagy'Géza is meglepődött, hogy őt választották elnöknek, de most már kedvvel beszél a jövőről, a helyi adottságok kihasználásáról. Nem véletlen, hogy Egyházasbáston megalakult a szövetkezet. A helyi nemzeti bizottság az utóbbi hónapok­ban szinte minden nap beszélt prog­ramtervéről a parasztokkal. A nem­zeti bizottság elnöke, Mede Menyhért, elsőnek lépett a szövetkezetbe, és utána a többi gazdák. A nemzeti bi­zottság a szövetkezet megalakulása után sem hagyta magára a paraszto-Járásunkban azt mondhatjuk, hogy jól folyik az agitációs munka és el­ismerést érdemelnek egyes nemzeti bizottsági tagok, akik példát mutatva elsőnek lépnek a szövetkezetbe. En­nek nyomán sok kis- és középparaszt lépett már az eddigi szövetkezetekbe. Nemzeti bizottságaink többsége ma­gáénak tartja programtervét és min­dent megtesz annak teljesítésére. Azonban nem mondhatjuk ezt el min­den nemzeti bizottságról. Nézzük csak mi a helyzet Terbeléden. A terbelédi Helyi Nemzeti Bizott­ság programtervében 20 még egyéni­leg gazdálkodó kis- és középparaszt meggyőzését tűzte ki célul. A még kisebbségben dolgozó szövetkezetei 180 hektár földdel kellene bővíteni. A terv szép és ez most minijén helyi nemzeti bizottság feladata. De saj­nos a valóság mást mutat. Skipala Juraj, a Helyi Nemzeti Bi­zottság ejnöke, aki 7 hektáron gaz­dálkodik még mindig nem lép a szö­szein előtt tarthatnák, hogy Terbe­­vetkezetbe. Jancskán Béla, Serfőző Lajos a Helyi Nemzeti Bizottság tag­jai ugyancsak egyénileg gazdálkod­nak. Tehát hogyan akarják meggyőz­ni a többi kis- és középparasztot, ha maguk sem mutatnak jó példát és nem lépnek a szövetkezetbe. A Helyi Nemzeti Bizottság tagjai léden az egyéni gazdálkodásból mi­kat. Azonnal kihívta a járási agronó­­must és kidolgozták az új szövetke­zet jövő évi vetési tervét. Búzából 40, őszi árpából 10, cukorrépából 4, do­hányból 5, tavaszi árpából 25 hektárt vetnek. Öt hektárnyi zöldség-kerté­szet is lesz. A helyi nemzeti bizott­ság tovább folytatja agitációs mun­káját, mert még sok földműves nem lépett be a szövetkezetbe. Egyházas­báston sokkal könnyebb volt meg­nyerni az új eszméknek a férjeket, mint a feleségeket. Ezért az agitáto­rok sokat foglalkoztak az asszonyok­kal, aminek meg is lett a gyümölcse. Nem kis felelősség 500 hektáron kezdeni, de Mede József, Mede Dénes, Kovács Béla és a többiek nem ijednek meg a nehézségektől és versenyre hívták ki az ugyancsak most alakult sőregi EFSZ-t az őszi munkák elvég­zésére. AGÔCS VILMOS, Ajnácskő lyen kára származik az államnak. Az egyéni gazdák 29 843 kg sertés, 32 911 kg szarvasmarha-hússal, 122 216 liter tejjel, 120 510 tojással tartoznak a közellátásnak. Ennyivel rövidült tehát népgazdaságunk és az élelmiszerkész­letünk. Ezért felelősek a HNB tagjai, akik maguk sem léptek a nagyüzemi gazdálkodás útjára és így másokat sem győzhetnek meg a szövetkezeti gazdálkodás előnyéről, a többterme­lés útjáról. Jó volna, ha a terbelédi HNB tanácsa komolyabban foglalkoz­na ezzel a kérdéssel. KONCZ JÁNOS, a losonci JNB alelnöke. ★ ★ ★ Osztják a természetbelieket A bácskai EFSZ-ben az aratást és cséplést lassan már el is felejtik. Tsrménybeszolgáltatásukat teljes egészében teljesítették. A tagok 2 kilogramm búzát kaptak munkaegy­ségenként. Katko János például egy­maga 10 q terményt kapott A kenderből szintén nagy jövede­lemre számítanak. A 18 ha-nyi ken­der levágását Loksa Miklós és Bod­nár László vállalta. Horosz Árpád, Őrös. a-------1== « - 2 == i = Kasár S., Rimaszombat, (□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□а Munkában a Kuzbasz terményszárító szovjet gyártmányú gép. Óránként 10 mázsát szárít meg. A 10 mázsa termény szárításához 18 kg szén szük­séges. A gép kezelője Turenyics József. A zsákolást pedig Gátics János és Pacsuh Lőrinc végzi a pozsonypüspöki felvásárló üzemben Legidőszerűbb kérdés (Folytatás az 1. oldalról.) A terbelédi nemzeti bizottság tagjai is példát mutathatnának Hét eleje. Jókán, — ebben a kísduna­­meriti három és jólezer lelket számláló nagyközségben mégis ünnepi hangulal uralkodik. A széles főutcán egymásba karoló fiatal lányok és felnőttek ünne­pi ruhában járnak- kelnek. —Vajon, miféle ünnepet tartanak? — szólítok meg egy velem szembejövő, éltesebb parasztnénikét. — Hát maga ezt nem tuggyal? — néz rám csodálkozó arckifejezéssel'., mintha a hozzáintézett kérdésre adódó válasz a világ legtermészetesebb dol­ga tenne. — Hát, nálunk az úgy van — foly­tatja a néniké —, hogy a búcsú vasár­nap m ... az a vendégeké. Azok trak­­túlásával, kísérgetésével telik-múlik el az idő. Hétfő ... a‘ meg a miénk ... A falu közepe táján körhinta, meg lövölde. Köröttük zsivajgó gyerekhad ácsorog. A búcsú eme névjegyei vég­képp szentesítik a nénike szavait. Innét egy köhajításnyira „L“ alakú nagy épület. Környéke ugyancsak né­pes. Jobbára földművesek járnak ki-be a kiskapun. Tehát a búcsú másodnap­ját nemcsak a vigalom, hanem a régi­től való búcsúzkodás és a jövöbenézés is jellemzi. Mint hazánk ezer meg ezer községében — itt is aszövetkezet meg­erősítése ... a szocailizálás gyözelem­­revitele folyik szünet nélkül. Szélesre tárta kapuit a szövetkezet, hívja so­raiba az egyénieket... A hatvanadik ... Fürge járású, középkorú asszony fordul be a községháza egyik helyisé­gébe. Matus Vincénének hívják. A fér­je ót küldte el, hadd ártsa bele magát az asszony is az ilyen fontos dologba. Hiszen a döntés mindkettőjük ügye. Nem árt meg neki, ha gyógyírt kap ké­telyeire. No meg az alig valamivel több mint két hektárnyi földecske is közös. — Az én férjem géplakatos, ... hi­szen tudják, — töri meg a pillanatnyi csendet Matus néni — nagyon szereti a gépeket. — De magát is szereti, nemde...? — szól közbe huncútul Puchla elvtárs, Jövöbenézés Jókán a helyi traktorosbrigád vezetője. Az asszony arcán szélesre virul a mosoly. Mondana is valamit, meg nem is, majd pár perc múlva á gond felhője telep­szik a mosoly helyébe. — Lelkemre kötötte a Vince,- — szó­lal meg újra — hogy csak azzal a fel­tétellel írjam alá a belépési nyilatko­zatot, ha a szövetkezetben is a szakmá­jában dolgozhat ... Mert gép a min­dene. — Ennek igazán semmi akadálya, Matus néni — nyugtatja meg Kerti István, a szövetkezet elnöke. — Ilyen nagy gazdaságban, mint a miénk — amelyhez immár közel másfélezer hek­tár föld tartozik — akad mindig tenni­való a sok gép körül. A feltétel ráíródik a belépési ívre, hogy bátran hivatkozhassék rá, ha ne­tán új vezetők kerülnének a. szövetke­zet élére, azok is tudjanak róla. Majd meg azzal hozakodik elő az asz­­szony, hogy ók a földeket megtrágyáz­ták, s az egyikből — ha belépnek a szövetkezetbe — a félhektár háztájit megkaphatná-e. — Ha a földek technikai rendezése­kor nem esik bele a táblába, lehet róla szó . .. De, ha mégis úgy adódna, kap maga attól jobb helyen és közelebb Az is megvan trágyázva — kapja meg a helytálló, tárgyilagos választ. Gondolkozik egy sort.... majd töl­tőtollat vesz kezébe és a szövetkezet hatvanadik új tagjaként aláírja az új élet dokumentumát. Ő volt a hatvanadik. De ettől ma már biztosan több az új tagok száma. Hi­szen naponta gyarapodik az új belépők sora. Azóta már belépett Horváth Ala­jos is, közel 4 hektár földjével, aki egy jó erőben lévő, jól húzó lovat, éves disznót és egy bikaborjút ad be élő leltárként a közösbe. Egy a töprengök közül Magárahagyottan, fásult közönnyel ül. Valamin gyötrődik. Ki tudja, mi járhat az eszében? Tán a földje, vagy az állatai? ... — Milyen volt az idei termése, Oros bácsi? — próbálkozom szóra bírni imi­gyen. — Búzából összesen 24 mázsa, árpá­ból pár kilóval több, mint 18 mázsa, rozsból meg 9.5 mázsa termett — s húzza elő a négyrét hajtott papirost, hogy ezzel is igazolja mondását. — S min gyötrődik? Mi bántja? ... Ráncokba ágyazott szeme a falra me­red. Süket csend telepszik közénk. Majd pár perc múlva megszólal: — Már hogyne enne a méreg. Min­dig első voltam én a beadással. Most sem tartozom az államnak, és mégis herce-hurcálnak. Azt vágják a fejem­hez, hogy útjába állok a szocializmus­nak ... Az meg jól van, hogy többen a fülük botját se billegették, amikor a beadásról vöt szó. Megkárosították az államot. Most meg a szövetkezetbe lép­tek és ezzel mán jól van minden? ... — Ez bizony így nincs rendjén. Az a rendes, becsületes földműves, aki tisz­ta számlával lép a szövetkezetbe ... — erősítem meg igazát. — Vótam én mán a szövetkezetben is ötvenkettőbe — folytatja minden kérdezés nélkül. — De úgy jártam, hogy operáltatni köllött a gyomromat. Hát bizony az illen egészségi állapottal nemigen tudtam dolgozni. Erre föl, megkaptam egyesektől, hogy szimulá­lok, nem akarom a szövetkezetét mun­kámmal segíteni. Mán micsoda beszéd az? Nem húztam ki én magamat soha a dologból. Mivel nem dolgozhattam,... hát kérem, kiléptem ... A földjeim mán bizony későn, ötvenhárom novemberi­be kaptam vissza. Ez aztán balul ütött ki. Későn jutott a földbe a mag, így aztán nem adta meg azt a termést, amit máskor. Majd elmondta, hogy kiskorától gür­cölt. Napszámba járt. Nem kocsmá­­zott, nem kártyázott, 32 évig még a gyomrán is spórolt, míg a 3 és egyne­gyed hold földre szert tudott tenni. Ekkor megnősült. Felesége után is jött valamennyi föld a házhoz-... így jutott az öt hektár földhöz. Ma sem kocsmú­­zik. Vasárnaponként, meg szabad idejé­ben az Űj Szót és a Szabad Földművest olvassa. Leginkább a szakmellékletet kedveli, mert ahogy mondja, abból so­kat lehet tanulni. — Azért van ám egy adósságom — rukkol ki váratlanul a szóval. — Mivel tartozik? Hiszen az előbb azt mondotta, hogy nincs semilyen tar­tozása. — A szövetkezetbe lépéssel! Tudom, hogy ott a helyem. De még rendbe aka­rom hozni a házat. A nyáreleji förtel­mes vihar ledobta a házam tetejét... Vannak mindennapi gondok, l (jók, amelyeket jobban szeret az ember csak úgy a maga erejéből megoldani. A ház­­javításnak azonban mégsem kellene a belépés akadályéinak lenni, hisz a kö­zösben azt is könnyebb megoldani mind anyagi, mind munkaerő szempontjából. S azt is látni kell — ami egyben sokat­­ígérő is — hogy a szövetkezet tagjai és vezetői várják Oros Ignácot meg a többieket. Jobb irányítás, szakértelem kéne Két fiatal lány, nagyon ügyesen rög­zíti lécekre a határból beérkezett, nyers dohányleveleket a műszárítóban. Bel­jebb meg asszonyok csomózzák a már száradt leveleket, hogy szállításra elő­készítsék. Három férfi szintén segéd­kezik a munkában. Beszélgetésbe elegyedem. Szó esik a többi között a szövetkezetben előfor­duló hibákról, s annak okairól. Mindez összhangba hozódik a döcögő munka­­szervezéssel, az irányítás megjavításá­val. Szakiskolázással sok mindent lehetne pótolni. Amikor azonban erre terelődik a szó, Kern János idegesen vág közbe: — Csak hagyjuk az iskolázást... hagyjuk! — Miért? Hiszen tanulás nélkül nincs tudás. Ilyen nagy gazdaságot pe­dig szakértelem, kellő hozzáértés nél­kül nem lehet vezetni. Volt itt már olyan, aki oda volt az iskolán, — veti oda. — Valami tö­rekvés tehát mégis csak volt ez irány­ban. A Skultéthy egy évig tanulta a zootechnikát a mi pénzünkön. Félévig dolgozott is az iskola elvégzése után, de csúfosan kibabrált velünk, itt hagyott bennünket a faképnél, elment a faluból is — mondja duzzogva a becsapott em­berek érzésével. Igaza van. Ez fájó pont. De a sér­tett önérzetből még nem lesz jobb az irányítás. Már az is a vezetés, az irá­nyítás hibájául róható fel, hogy ez meg­történhetett. Es helytelen lenne ebből olyan következtetést levonni, hogy nem kell az iskolázás. Inkább olyan körül­tekintő intézkedésre lenne szükség, ho­gyan oldják, meg az iskolázás kérdését, hogy az a szövetkezet részére minél gazdagabban kamatozzon. Itt az őszi munkák dandárja. Ha a jó gazda gondosságával látnak a munká­hoz; a kalászosok elvetéséhez, a kapá­sok betakarításához, a szövetkezet gaz­dasági-politikai megszilárdításához — s tegyük még hozzá: a tanuláshoz, a hibák eltávolításához és az állattenyész­tés fejlesztéséhez —, minden bizonnyal az élenjáró EFSZ-ek közé verekedhe­­tik fel magukat. KOVÁCS ISTVÁN.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents