Szabad Földműves, 1957. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)
1957-07-14 / 28. szám
Горячо приветствуем наших дорогих гостей! A szocialista faluért Földműves A FÖLDMŰVELÉSÜGYI ÉS ERDŐGAZDASÁGI MEGBÍZOTTI HIVATAL LAPJA Bratislava. 1957. július 14. Ara 40 fillér VIII. évfolyam, 28. szám. jCegtf üdvözlet A szovjet párt- és kormányküldöttség hazánkba érkezésének alkalmából Slaská község (körmöcbányai járás) kis- és középparasztjai elhatározták, hogy megalakítják a III. típusú egységes földművesszövetkezetet. Az új szövetkezet 263,11 hektár földön fog gazdálkodni. Elnökké Štefan Hrč 9,72 hektáros középparasztot választották meg. így üdvözlik egyéni gazdáink szovjet vendégeinket hazánkban. Köszöntjük hazánkban a leghűségesebb és legdrágább barátainkat I Kedden reggel 8,30 órakor hazánkba érkezett a Szovjetunió párt- és kormányküldöttsé* ge. A küldöttség tagjai: Nyikita Szergejevics Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja 1 Központi Bizottságának első titkára, Nyikolaj Alekszandrovics Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, Nyikolaj Patolicsev, a Szovjetunió külügyminiszterének első helyettese, 0. Ivascsenkova, Ukrajna Kommunista Pártja Központi Bizottságának titkára, Viktor Grisin, az Össz-szövetségi Szakszervezeti Tanács elnöke és Iván Grisin, a Szövjet* unió csehszlovákiai nagykövete. Ny. Sz. HRUSCSOV N. A. BULGANYIN (yept‘ilfí Végállomás a baráti KjňtZI HU szovjetunió határán. Végállomás? Dehogy! Hisz a széles vágányokon egészen idáig futó ötlonnás szovjet vagonok és a keskenyvágányokon álldogáló csehszlovák kocsik százai cserélnek naponta tartalmat, hogy kereskedelmi kapcsolataink alapján Vladwosztoktól Karlovy Varyig kicseréljék a szükséges árukat. Túlzás nélkül nevezhetnénk ezt a helyet hazánk kikötőjének is, hisz naponta száz meg száz daru, ezer és ezer munkás szorgoskodik a donyecntedencei szén, a cseljabinszki érc, meg a gottwaldovói cipő, vagy a Brnóban gyártott gépek átrakodásánál. Most azonban a rakodók körül csend van. Annál hangosabb a hatalmas állomásépület környéke. A szorongó emberáradatból zászlók, transzparensek erdeje emelkedik ki. Orosz, szlovák, magyarnyelvű üdvözlő jelszavaktól, szovjet és csehszlovák államférfiak képétől, vörös és nemzetiszínü zászlóktól díszesek a házak. Az emberáradat egyre nő. Itt szorong a királyhelmeci járás, Nagykapos, Gálszécs, Terebes és Kisúlyhely környékének lakossága. Nekik jutott az a megtiszteltetés, hogy hazánkban elsőként üdvözölhessék drágái barátainkat, a szovjet küldöttséget. A környék lakói elhozták ide üdvözletüket, felajánlásaikat, tanúságtételükét arról a háláról és szeretetröl, amely soha nem szunnyadó lánggal lobog bennük felszabadítónk, leghűségesebb barátunk, békénk és biztonságunk őre, a nagy szovjet nép és vezetői iránt. A felnőttek sorai előtt maguk is nyíló virágként virágcsokorral a kezükben ott sorakoznak a kis pionírok. (Folytatás a 3. oldalon) • • papjainkban a nyári munka láza, í-’ a termést féltő gond megsokszorozza falvaink népének igyekezetét. Sokszor 35 fok fölé emelkedik a hőmérő higanyszála, de a munka lendülete nem hagy alább. A bő termés Ígérete, a holnap biztonságérzete, szinte szárnyakat növeszt a földmúvesember tettrekészségének. így fest a mező képe. De ha közelebb kerülsz a kapanyél és kéve lölé hajló ingetapadt férfiakhoz, a kévehordó leánysereghez, akkor megtudod azt is, hogy a mindennapi probléma latolgatása közül gyakran érlelődik a gondolat is, hogy útjában nyomon kövesse, ölelő karként keblére zárja a hazánkba érkezett legdrágább barátainkat, kedves vendégeinket, a Szovjetunió Kommunista Pártjának és kormányának küldötteit. Igen, gondolatban innen a rónák öléről, a hullámzó kalásztenger mellől is ott manifesztálnak a szovjet államférfiakat személyesen is üdvözlő százezrek között. S a röppenő gondolatok múltat, s jelent átfogó és jövőt idéző szárnyalása befutja a Szovjetunióval való együttműködés dicsőséges múltját, és egyre szélesebb távlatokat nyitó, egyre magasabbra ívelő jövőjét. Nemrég múlt tizenkét éve, hogy hazánk népe keblére ölelhette a felszabadító szovjet katonákat. Szavakban nehéz kifejezni mennyi hála, mennyi szeretet rejlett a baráti kézszorításokban, a fogadtatás virágcsokraiban. De mindannyian tudtuk, éreztük azt, mit jelent számunkra a felszabadulás. Tudtuk, s a háború borzalmain keresztül éreztük azt is, mennyi halált, mennyi felperzselt várost, falut, mennyi özvegyet, árvát, mennyi további szenvedést hozott volna még a háború minden napja. A szovjet nép felbecsülhetetlen testvéri segítsége a felszabadulás után is számtalan esetben megmutatkozott. Például 1917-ben, amikor népünk csupán decemberig volt ellátva kenyérgabonával, a Szovjetuniónak köszönhettük, hogy a válságos pillanatban késedelem nélkül nyitotta meg magtárait, hogy népünk szükséget ne szenvedjen. Politikai és gazdasági életünkben sok minden megváltozott az elmük tizenkét év alatt. Szélesedett, erősödött a Szovjetunióval való gazdasági és kultúrális kapcsolatunk, fejlődött, erősödött nemzetgazdaságunk és ezzel párhuzamosan nőtt, mélyült testvéri népeink barátsága is. S napjainkban, amikor az emberiséget fenyegető atomháború veszélye eddig még felmérhetetlen súlyossággal nehezedik a békét óhajtó milliókra, népünk az eddiginél is nagyobb jelentőséget tulajdonít a szovjet-csehszlovák baráti és kölcsönös segélynyújtási szerződésnek. Kapcsolatainknak mindkét részről gazdasági téren is felmértietetlen a jelentősége. Különösen hazánk nemzetgazdasága szempontjából. mivel Iparunk kezdettől fogva nyersanyagbehozatalra és készárú kivitelre épült. Nehéz lenne kiszámítani, hogy szovjet részről hány millió kenyér sült kemencéinkben, mennyi vas és acél készült a szovjet ércből, hány millió méter szövet a szovjet gyapjúból és gyapotból, vagy hányszor futhattok volna körül autóink a földgolyót a Szovjetunióból behozott üzemanyaggal. Említettük, hogy nemzetgazdasa-»-! gunk nyersanyagbehozatalra szorul. Iparunk behozatalunk legfontosabb nyersanyagának nagyrészéi pedig a Szovjetunióból kapjuk: így a vasércnek körülbelül 75, a nyersvas 70, nafta és benzinszükséglctünk 84, gabona 73, és kukorica behozatalunk 71 százalékát. De még ezektől is világosabban beszélnek az 1951—55. év közötti behozatalunkról közölt számok, amikoris a Szovjetunió a hosszúlejáratú kereskedelmi egyezmény alapján több mint 5 millió tonna mezőgazdasági terményt, 51 000 tonna húst, 61 000 tonna zsírt, 12 millió tonna vasércet, 187 0C0 tonna színesfémet, 198 000 tonna gyapotot és sok egyéb szükséges ipari és mezőgazdasági cikket szállított hazánkba. A világpiacon gyakran adódik olyan helyzet, hogy sok körülménytől függően valamelyik államban bizonyos termékből komoly hiány mutatkozik. Az egymással kereskedelmi kapcsolatban álló kapitalista államok ezt rendszerint a termék árának aránytalan felemelésével oldják meg. Erre konkrét példát láthattunk a közelmúltban, amikor az Egyiptom ellen harcoló nyugat-európai országokban beállott naftahiányt amerikai „barátaik” saját üzleti érdekükben úgy használták ki, hogy az előbbinél jóval magasabbr* emelték a nafta árát. Erről még a New York Post is mint „piszkos ügv"ről nyilatkozott, amely jobban veszélyeztetheti az Atlanti-kapcsolatokat, mint akármilyen „kommunista akció”. Ezzel párhuzamosan érdemes visszaemlékezni arra a súlyos helyzetre, mely a magyar és lengyel események által a csehszlovák nemzetgazdasági an (Folytatás a 5. oldalon) Hazánk népe kitörő lelkesedéssel fogadta a szovjet párt- és kormányküldöttségei