Szabad Földműves, 1957. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)
1957-09-08 / 36. szám
\Jzaü-ad Földműves 1957. szeptember FÁBRY ZOLTÁN: Fučík halhatatlansága* HALÁLRA, HALOTTRA emlékezni, gyászt, szomorúságot jelent. Július Euöíkra gondolva, Ki érez gyászt és szomorúságot? Hol vannak a könnyek és sóhajok, az örök elmúlásnak ki néz utána fáradt búcsúintéssel? Hol az a fél — majd egész fordulat, mely az ilyen végtelenbe, visszavonhatatlanba vesző pillantást irgalmatlanul nyomon követi? Hol az emlékkégyengülés szürke pora? Hol a gyász? Mért nem sírtok, mért nem szomorkodtok? A halott nem engedi, Fučík nem akarja. Jóelöre megmondta és kiszabta magatartásunk hogyanját: „az örömért éltünk, azért indultunk csatába, érte hálunk meg. Ezért sohse fűződjön nevünkhöz szomorúság". Nem egyszer, kétszer, többször is monplja, — hogy, jaj, el ne felejtsük — ,\nevemhez sohse tapadjon szomorúság“. így csak az beszélhet, aki teljes tudatossággal élte életét, aki tudja, hogy halála kincs és vagyon — értelmet nyert beteljesülés —, mellyel jövendő nemzedékek sáfárkodhatnak. Híre, neve, útmutatása az élet üzeneteként előttünk jár. Aki hátrafordulva, halálraemléicezőn néz Fučíkra, semmit sem lát, senkit sem lát. Fučík a holnapért halt meg, mint ama másik ellenálló, a francia Gabriel Péri, aki „éneklő holnapok" elé dalolt. Az örömért indulták halálba, a teljesebb, szebb életért. Ellenfelük az élet ellensége volt: a háború gyilkos világnézete, az emberiség tiprója, a barbarizmus tekintetnélkülisége. Július Fučíkot a fasizmus ölte meg. A hóhér neve: Hitler'. A FASIZMUS CSAK gyilkossággal, hóhérral, háborúval védekezhet az emberséges élet produktív tényezői ellen. A humanizmust barbarizmussal hatálytalanítja, a kultúrát könyvmáglyán égeti, a szocializmust hazugsággal, gyújtogatással rágafmazza és szervezett tömeggyilkossággal, háborúval támadja. Zsarnokká, hóhérrá, gyilkossá, háború fúriájává kényszerül, hogy örökkévalóvá hazudhassa önmagát. „A fasizmus minden századok legnagyobb szellemi és politikai forradalma, mely minden elgondolható időszámítás szerint változatlanul győztes marad", hipnotizálta a világot Goebbels, de az idő hamar visszaütött. Az örökkévalóság szótárában a hazugság és gyilkosság ismeretlen, hatástalan fogalmak. A hitleri fasizmusnak el kellett pusztulnia Két halott bizonyítja: az öngyilkos Goebbels elszenesedett holtteste és az áldozat elpusztíthatatlan, igazolt hite, történelmi tanúsága. „Miért nem akarod megérteni? Vége van mindennek, vedd tudomásul végre, hogy vesztettetek": formed Fučíkra a vallatóbiztos. „Csak én vesztettem", feleli a félholtra vert fogoly. A párbeszéd azután így folytatódik: „Te talán még hiszel a kommunisták győzelmében?" — „Persze, hogy hiszek". — „Hiszel-e még vajon Oroszország győzelmében?" — „Minden bizonnyal. Nem lehet más vége." NEM LEHETETT más vége. Fučík az élet, a győzelem kommunista optimistája volt. Utolsó üzenete a világirodalom egyik legderülátóbb könyve. Es ezt a derűlátást a legsötétebb, legborzalmasabb, legfájdalmasabb, legijesztőbb dolgok kényszerítették ki: börtön, akasztója árnyéka és hóhér. Fučík utolsó kristálytiszta mondanivalóját gyilkosok provokálták ki, ók tették láthatóvá a meg foghatatlant, letörhetetlent és megöihetetlent: az emberekbe, a jövőbe vetett hitet a mélyponton, amikor „olyan kevés ember élt a napos oldalon", és a halálra kínzott Fučík mégis felujjong: „Pedig sütni, sütni fog a nap és az emberek sugaraiban élnek majd". Fučík optimizmusa nem fúl könnyítő frázisba, életcél ez, felelősség ügye, melyet Fučík történelmi tényezőként testál a jövőre: „az optimizmust nem hazugsággal, hanem igazsággal kell és szabad csak táplálni, a kétségtelen győzelem világos látásával". FUČÍK AZ IGAZSÁG szerelmese, harcosa volt, toll embere, író, gondolatteremtö, emberirányító. A fasizmus első számú ellensége a szellem erkölccsel telített embere. Fučíknak pusztulni kellett, pontosan úgy, ahogy elpusztult a német Mühsam és Ossietzky, a spanyol Garda Lorca, a magyar Radnóti, a marienbadi emigráns Theodor Lessing és a cseh Vanéura. Mi volt a bűnük? Fučík pontosan határozza meg: „Mindenekelőtt az, hogy büntelenek". A fasizmus embertelenségével, háborús totalitásával, ezzel a maximális bűnözéssel szemben, az antifasizmus csak az emberi makulátlanság próbája lehet. A barbár parancsok, fenyítések, tilalmak, csábítások és fertőzések ellenében ez áldozatok a szellem kötelező erkölcsi ellenállását példázták. FUČÍK BÜCSÜZÓ magatartása az antifasizmus eredendő lényegét példázza: az ember emberségi elkötelezettségét, a humanizmus erkölcsi felelősségét. Fučík emberhez méltón, emberek javára élt az embertelenség vérgözös napjaiban is. íme végrendelete: „Az emberi kötelesség nem végződik ezzel a harccal és embernek lenni, ez továbbra is hősi szívet kíván, majd mindaddig, míg kortársaink nem lesznek igazi emberek". Tehát olyanok, akik mint Fučík elmondhatják magukról: „Szerettelek benneteket emberek'." Aki többször olvassa el Fučík naplóját, az így egy egyre erösbődö zöngét hall és ez a motívum: a szeretet. MÁRTÍROK HALÁLA az igazság folytonosságát, hazugság, zsarnokság hiábavalóságát jelenti. Mártírok halála a legnagyobb szenvedéssel hitelesített mérték, melyhez lépteinket botlás nélkül igazíthatjuk. Mártírok halála a jövő emberhalállal pecsételt bizonyossága. Halhatatlanság, mint örökké jelenlevő történelmi erő. Fučík nem állíthatott ki magáról halotti bizonyítványt: Fučík nem halt meg! A hívő ellenállt, a hős csatába indult és elérte a legnagyobb győzelmet: a halhatatlanságot! (* Július Fučík mártírhalálának 14. évfordulójára közöljük ezt a részletet Fábry Zoltán: A gondolat igaza c. könyvéből.) Négyszáz hektáron % Négyszáz hektáron negyvened magam, Hatodik éve törjük a röget. Tíz hektár s egy fő, — ily arányban van, S így osztjuk el a munkát, — örömet. A rög lassan porhanyóvá válik, És a vetésünk évről évre szebb, — Ha feszült is izmunk mostanáig: A kenyerünk több, — s gondunk kevesebb! Napkelte, nyugta, mindig új öröm, S minden virradat új lelkesedés! A verejtéket amíg gyöngyözöm: Sok tett között a legszebb tevés! Négyszáz hektáron törjük a röget. . . — Mire nyolcszáz lesz, — az egész határ Terem már mindynájunknak örömet. i S igazán akkor lesz csak szép a nyár! | CSONTOS VILMOS. « TAKÄCS TIBOR: Szeptember Hajlik-e még, suhog-e még az a nyúlánk nyárfa vén iskolám tágranyitott magas ablakába? Az a nagy fa halk beszéde levél-susogása felrepített szálló álmok sudár magasába! Az a nagy fa, az a nyárfa hajlott a tetőre, sohsem-növő iskolánkat árnyékkal tetőzte mindig nagyobb, mindig szebb lett szeptemberi őszre, így lett a mi iskolánknak hű cserepezője. őszidőn, ahogy mutatta, felszálltak az álmok — felszállnak a fogyó évek szalmáján a lángok. Akik messze hagytunk téged: régi iskolások senki sem jár vissza hozzád hallgatni zúgásod. Szeptemberi, síró szellő hova repülsz, merre? Emlékemet repítsd el a szegedi egekbe; hová felmutat a nyárfa, az a magas nyárfa, Indulni kell, szeptember van, álmok magasába ... Minden hatalmat a népnek! Keresztrejtvény- FUÓIK HALÄLÄNAK 14. ÉVFORDULÓJÁRA -Vízszintes: 1. Egyik művének címe. 13. Harcos kötelékek, de nem csapategységek (birtograg-a végén). 16. Földtantudóst, 16. Zs. R. 20. Rejtegetett. 21. STK. 22. Majdnem fetus. 24. Öltözék. 26. Vizes leszel. 27. Magyar közjogi méltóság volt (é. h.). 29. ízesítők. 30. Fejének fontos része (m = z). 31. Étkezik. 33.. E pusztítószer. 34. Kezével kémlel. 35. A baromfiudvar terméke (névelővel). 36. Európai tenger - tárgyraggal. 38. Ehhez. 39. Emelkedett hőmérsékletű, betűi keverve. 40. CKT. 42. Detto. 43. Nem halva. 44. Aki becsapja az embert. 46. Á művészet egyik ága. 47. Waterloo egy része. 48. Balaton melléki hegy. 50. Több mint elég (é. h.). 51. öröm — része. 52. Egykori katonai egység. 54. Ré. 55. Égy medikus tantárgyát. 57. Művének címe. Függőleges: 2. Teljes (é. h.). 3. Nyelvtani fogalom. 4. A levágott gabona, is ilyen (é. h„ utolsó betű kettőzve). 5. Ki kopog? (visszafelé). 6. Korlátozás. 7. Emiatt. 8. Olaszul tó. 9. Letun keverve. 10. Háziállatot. 11. Rektor fele. 12. Ezer é. 14. Egyik művének címe. 15. A patent is ez. 17. A nukleáris erő felhasználása ilyen állást is igényel. 19. Ennél a lapnál is dolgozott. 21. Bizonyos érzést érez. 23. Borból készült lé, (az aranygaluskánál) fonétikusan. 25. Majdnem rák. 26. Hasznos, sisakos mesterember, 4 X. rr* i é i é r 10 44 ív л 1C W 3 W XI 1A lr » w Si sM и К J la. sí w Sí 4t ЧЧ hí jggl Mfc W Ki 49 SO fi“ n sr J 5 Г ! névelővel. 28. Polc. 3Ô. Zérus — kissé keverve. 32. Nem nyom a ... ban. 36. A mise része. 37. Babona egy faja névelővel. 40. A víz teszi. 41. A folyadék egyik állapota, (R = RR) — visszafelé. 44. Ütközet (é. h.). 43. Bolond görög-ben benne van. 48. Maclárius része. 49. C-olaj — angolul. 52. Iskolai bútor — keverve. 53. Csád egy része. 55. ÄK. 56. T. K. Beküldendő: Vízszintes: 1, 57. — Függőleges: 14, 19. \/zalr€td Földműves 0. számú rejtvénye MA AZ EMBERISÉG rendkívül világosan látja és értékeli a két rendszer jellemző vonásait: egyrészt a monopoltőkések maroknyi csoportja által uralt imperialista rendszer gyógyíthatatlan bajait, másrészt a jelentős eredményeket a szocializmus országaiban, ahol a nép vette kezébe sorsának intézését. Az imperializmus garázda módon rombolta a dolgozók sok-sok nemzedéke által létrehozott termelőerőket, kimerítette a népeket rendszeres válságaival és véres háborúkkal irtotta a nemzetek színe-virágát, a világ - civilizáció nagy vívmányait. — A társadalmi fejlődés objektív menete válaszút elé állította az emberiséget: vagy elpusztul az imperializmus jármában a hallatlan elnyomástól, az éhezéstől, a nyomortól és a pusztító háborúktól, vagy pedig az erők összefogásával megdönti az imperializmust, hogy a civilizációt az elfajulástól megmentse és a kizsákmányolás gyalázatos rendszerének örökre véget vessen. A TÖRTÉNELEM az emberiség megmentésének nagyszerű feladatat Oroszország dolgozóira rótta: az orosz proletariátus az összes dolgozók élén történelmi tettet vitt véghez: elsőnek a világon törte át az imperializmus frontját. Nem bizonyos körülmények véletlen találkozása, hanem a társadalmi fejlődés objektív folyamata tette Oroszországot a forradalom középpontjává, a leninizmus szülőhazájává. Először: az orosz imperializmusban különös erővel jelentkezett a kapitalizmus minden ellentmondása. A cári Oroszország gócpontja volt mindenféle és fajta elnyomásnak, a kapitalista, a gyarmati, a katonai elnyomásnak. Minthogy Oroszországban rendkívül kiéleződtek a kapitalizmus ellentmondásai — mind az osztály —, mind a nemzetiségi ellentmondások — az oroszországi imperializmus a világ imperializmus láncának leggyengébb láncszemévé vált. Másodszor: Oroszországban született meg az alkalmas erő is, amely széttörhette az imperializmus leggyöngébb láncszemét, s hatalmas forradalmi mozgalmat bontakoztatott ki. LENIN AZZAL tette a legnagyobb szolgálatot az emberiségnek, hogy felvázolta a proletariátusnak, mint a dolgozók vezérének szerepét és jelentőségét, megteremtette és felnevelte az új típusú pártot, amely rohamra tudta vezetni a tömegeket az imperializmus ellen. A kommunista párt azért vált a néptömegek elismert vezérévé, mert a marxizmusleninizmus egyedül helyes, élenjáró, forradalmi elméletét tekintette vezércsillagának. Az orosz kommunisták megtanulták a marxista elméletet, gazdagították a forradalmi harc új tapasztalataival, fejlesztették és előrelendítették. A kommunista párt volt az egyetlen párt, amely azt vallotta, hogy a proletárhegemónia a főfeltétele a polgári demokratikus forradalom győzelmének és átnövésének a szocialista forradalomba FELTÉTLENÜL meg kell teremteni a proletariátus és a parasztság szövetségét, mint a társadalom döntő erejét — tanította Lenin. A történelem során először éppen Oroszországban jött létre a proletariátus és a parasztság szövetségének formájában az a társadalmi erő, amely meg tudta törni a kizsákmányolok ellenállását és biztosította a forradalom győzelmét. Szükség volt azonban olyan szervezeti formára, amelyben a legjobban testet ölthet a munkások és parasztok szövetsége. A marxizmus azt tanítja, hogy az emberiség nem tűz ki megoldhatatlan feladatokat. Sőt, a feladat is akkor merült fel az emberiség előtt, amikor megértek a feladat megoldásának előfeltételei. Az állami szervezetnek az a formája, amelyben a munkások és parasztok szövetsége testet öltött, a munkás-, katona- és paraszt-küldöttek szovjetje lett. A SZOVJETET nem valami politikai párt találta ki. Nem is a kommunista párt találta fel. A párt csak összegezi, szervezi és tudatossá teszi a forradalmi osztályok harcának azokat a formáit, amelyek harc közben alakulnak ki. A munkás küldöttek szovjetjét maguk a tömegek hozták létre az 1905/1907-es első orosz forradalom folyamán. A szovjetek, amelyeket a munkások alkotó ereje hívott életre, már az első forradalomban bebizonyították, hogy az egyetlen biztos támaszt jelentik a cárizmus elleni népi harcban. Lenin géniusza az első orosz forradalom szovjetjeiben felfedezte az új hatalom mintaképét. Az 1917-es második orosz forradalomban a munkás- és katonaküldöttek szovjetjei, majd pedig a parasztküldöttek szovjetjei is sűrű hálózattal szőtték át az országot. „Minden hatalmat a Szovjeteknek!" — ezt a jelszót adta ki a kommunista párt 1917 áprilisában, ami azt jelentette, hogy minden hatalmat át kell adni a népnek. HÉT HÓNAP elég volt hozzá, hogy a dolgozók, akik maguk teremtették meg a szovjetet, tapasztalataik alapján és a kommunista párt felvilágosító munkájának eredményeképpen meggyőződjenek róla, hogy nincs olyan burzsoá vagy kispolgári párt, amely megmentheti az országot az éhínségtől és megakadályozhatja, hogy Oroszország a kapitalista hatalmak gyarmatává váljon. Elfordultak tehát a burzsoáziával paktáló pártoktól, a visszahívás jogával élve elkergették az ál-népi képviselőket, helyettük a dolgozók érdekeinek következetes védelmezőit, a szabadság és függetlenség bajnokait, a kommunista párt képviselőit választottak . meg. A munkások és a dolgozó parasztok a kommunisták vezetésével megdöntötték a szégyen és árulás kormányát, megteremtették saját hatalmukat, a szovjet hatalmat. Minden hatalom átment a nép kezébe. -ad
