Szabad Földműves, 1957. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)
1957-09-01 / 35. szám
:957. szeptember 1. Jral^ad Földműves 5 Ahol tudják, miről van szó Talán nemcsak a mi járásunkban, hanem az országunk több helyén is akadnak kommunisták, nemzeti bizottsági tagok, akik amikor a szocializmus építéséről és a mezőgazdasági .‘termelés emeléséről kell beszélni, akkor minden szó az övék. Györke községben azonban éppen a pártszervezet elnöke Onda György elvtárs és a helyi nemzeti bizottság elnöke Feckó Mihály elvtárs nem veszik ki részüket a szövetkezeti, mozgalom kiszélesítésében és ettől saját maguk is távol állanak. Velük homlokegyenest értelmezi a szövetkezet kiszélesítésének fontosságát Onda Pál — a mellékelt fényképen — kommunista, a helyi nemzeti bizottság tanácsának tagja, aki a problémák megvilágosítása és tisztázása után gondolkodás nélhelybeli egységes földművesszövetkezetbe és azóta nap mint nap a járási agitátorokkal fel-Onda György kül belépett a világosító munkát végez és igyekszik a legnagyobb tudásával minden földművest megnyerni a közös gazdálkodás számára. Ebben a községben a kommunistáknak és a nemzeti bizottság tagjainak példaképül szolgálhat Onda Pál elvtárs, akinek segítségével idáig 12 kisgazdálkodőt nyertünk meg a közös ügynek, összesen 27 hektár földterülettel. Látszólag ez nem nagy eredmény. De Györkén sok kommunista van és a helyi nemzeti bizottság száma is tizenhét. Ha mindnyájan őszintén hozzálátnának a szövetkezeti mozgalom kiszélesítéséhez, ha minden tag csak egy embert nyerne meg és világosítana fel, a szövetkezeti gazdálkodás jövőjéről, akkor Györkén ma már egészen kiváló eredmények születhetnének. Reméljük, hogy Onda Pál nemes munkája a továbbiakban is jó talajba hull és Györkén az ő példájának sok követője akad. Iván Sándor, Kassa Mi újság Boldogfán? Járásunk egyik legkisebb községében már csak riéhányan gazdálkodnak egyénileg. A falu biztosan halad a teljes szocializálás felé. Akadnak ugyan még olyanok is, akik élvezik népi demokratikus államunk előnyeit, de ennek ellenére mégis idegenkednek a szövetkezeti gazdálkodástól. Klenovics Imre, a 37. sz. ház lakója, 5,33 hektáron gazdálkodik. Fia mozdonyfűtő, leánya a háztartást vezeti. A beszolgáltatási kötelezettségének nem tesz eleget. Közellátásunknak sok tejjel tartozik. Állatállománya sem teljes. A terv szerint két tehenet kellene tartania, de egyet sem tart. A tej beszolgáltatásánál Boholy Jenő segít neki, aki csak 1,97 hektár földet művel. Klenovics Imrének a biztosításnál is 1888 korona hátraléka van. Jankó Rudolf az 50. sz. ház lakója 6,97 hektár földön gazdálkodik. Hat gyermeke van. Két fia mozdonyvezető. Leánya Szencen a kertészetben dolgozik. A fiúk jól keresnek, havonta 2000 koronát hoznak haza. Jankó Rudolf ennek ellenére sem tesz eleget beszolgáltatási kötelezettségének. Sertés- és marhahúst egyáltalán nem ad be. A terv szerint négy szarvasmarhát kellene tartania, de az istállóban csak kettőt találunk. Pártunk és kormányunk határozata értelmében 39 százalékkal kell emelni a mezőgazdasági termelést. Hogyan teljesíti Klenovics Imre, Jankó Rudolf és a többi egyénileg gazdálkodó boldogfai földműves a párt- és kormányhatározatban előírt állampolgári kötelességét? L. K. ★ ★ ★ Aratlak — csépeltek A vágkirályfai szövetkezetben jól haladt az aratás, cséplés. Különösen azért, hogy minden épkézláb ember részt vett a gabona betakarításában, külön dicséretet érdemelnek az értelmiségi dolgozók, akik látták, hogy az idő sürget — és segítettek. Szorgalmasan dolgozott Rajj Ferenc, Papp Mária, Rajj Margit és még többen mások. A fiatalok közül — akik távol falujuktól különböző iskolában tanulnak — Tóth Dezső, Vystavel István tűntek ki jó munkájukkal. A többiek is lelkesedve arattak, csépeltek. Sz. F. HOROSZ ÁRPÁD levelezőnk írja: Bő termés — gazdag jutalom Az örösi szövetkezet irodájában Balta Zoltán könyvelő szorgoskodik. A munkaegységekre járó természetbenit számolgatja. — Hány kiló búza jut egy munkaegységre? — kérdeztem a könyvelőt. — Két kiló! — válaszolta. — Kenézs László, aki családjával együtt dolgozik a szövetkezetben, több mint 20 mázsa búzát visz haza — tette hozzá a könyvelő. S amint továbbforgattuk a „nagykönyvet" kitűnt, hogy nem csak Kenézs László, hanem a szövetkezet valamenynyi tagja gazdag jutalmat kapott a bő termésből. SEGÍTETTEK A FIATALOK IS Az örösi Sokol egyesület tagjai a mérkőzés mellett becsületesen kiveszik részüket a mezőgazdasági munkákból is. Némethi László edző a múlt hét szombatján azt mondotta az egyesület tagjainak: — Mit szóltok fiúk, holnap délelőtt elmegyünk csépelni? Segítünk mi is a gabona betakarításában. — Jó lesz, jó lesz — felelték valamennyien. Másnap reggel nótaszóval, vidáman kezdte meg a tíztagú brigád a cséplést. Keresztúri Gábor és Rácz László olyan ügyesen, szorgalmasan dobálták a kévét Zsíros József etetőnek, hogy ugyancsak volt tennivalója. S amikor vége lett a cséplésnek, a szövetkezet elnöke megígérte a brigád tagjainak, hogy bármikor igényt tarthatnak a szövetkezet autójára, ha mérkőzésre mennek. Az ígéret még aznap valósággá vált, s az örösi futballisták délután 3:0 arányban győztek a kisgéresiek ellen. Amíg a lenből vászon lesz Ha nyáron felvesszük a szépen szabott vászonruhát, vagy mosakodás után hófehér törülközővel szárítjuk testünket, ha egy családanya új ágyhuzatot vesz az üzletben, bizony egyikünknek sem jut eszébe, hogyan és honnan is került az anyag ezen közszükségleti cikkek előállításához. Sok gazda, sőt szövetkezeti funkcionárius sincsen tudatában annak, hogy milyen fontos növényt termeszt, mennyi dolgos kézen megy keresztül a len mindaddig, amíg a fonóba kerül. A kitermelt lent felvásárolja a lengyár, amelyből kitisztítják, rostálják, osztályozzák a lent és így minőségi osztályok szerint szállítják a fonóba. Ellátogattam a tanyi lengyárba, amely már száz éves múltra tekint vissza. A telepen szorgos kezek kazlakba rakják a szövetkezetektől át.*■' • ■ V» < ' : amikor a lenmagot veti a jó termő vett lennövényt. Egy másik csoport földbe. A len hazánk nemzetgazdasá- harmatoztatja, majd széttereli a gának igen fontos ipari növénye, tarlóra. Az áztatás 6 — 7 napig tart, Minden mázsa kitermelt len deviza- majd felsátorozzák, 24 óráig szárítmegtakarítást jelent államunknak, ják és végül a raktárba hordják. Csak Ezért helyez pártunk és kormányunk nagy súlyt a len termesztésére. De nemcsak a lentermesztés fontos, hanem a lennek minőség szerint történő elosztása és szakszerű feldolgozása is. Sokan talán el sem hiszik, hogy Nappal csépeltek, éjjel az építkezési anyagot hordták A nagycsalomijai szövetkezet után az ipolybalogi EFSZ is méltóképpen felsorakozott — a kékkői járásban — az élenjáró szövetkezetek közé. Cservenák István, a szövetkezet elnöke szerint a tagok hősiesen vállalták az emberfölötti munkát a kenyércsatában. Ebben a nehéz munkában díoséret illeti a szövetkezet asszonyait is, akik fáradságot nem ismerve férjük-Beszélgetés egy levelezővel Dunaszerdahelyen jártunkban elhatároztuk, hogy meglátogatjuk egyik régi levelezőnket és megkérdezzük tőle, milyen elképzelése van a tudósítói munkával kapcsolatban, mi a nézete és tapasztalata a laptudósítói tevékenységet illetőleg. Az elhatározást tett követte és ... ... az előzetes tájékoztatás szerint már a megadott utcában járok. Csakhogy az utca elég hosszú s nem tudom melyik házba kopogtassak be. Egy kedvesarcú tíz év körüli kislány jön velem szemben, őt kérdezem meg hátha útba tud igazítani. — Cs. Sándor Erzsébet? Igen, ott lakik, tetszik látni azt a fekete kerítést? Két lépcső vezet fel a kapuhoz. Azt, ahol az a sárga ház van s éppen előtte halad el most egy nénike? — kérdezem, mert több fekete kerítést látok s úgy rémlik ott valami lépcső is van. — A fenét! — csúszik ki akaratlanul. de igen bájosan a kislány száján. — Amott a másik oldalon. Már látom. S néhány perc múlva szemtől-szembe állok lapunk egyik kedves levelezőjével. Arcán az öröm mosolya suhan át, amikor elmondom honnan s mi járatban vagyok. Szíves szóval tessékel beljebb. Derű, mosoly, víg kedély és ezzel párosuló megfontolt komolyság — talán ezzel lehetne jellemezni egész lényét. S a hagyományos vendégszeretet barátságos légkörében gátját szakított árként hömpölyögnek a szavak, egymást váltják a kérdések és feleletek. — Bizonyára nem veszi rossznéven, ha megkérdezem, mióta ír tudósításokat a sajtóba? — A sajtóba tizenhat éves korom óta írok tudósításokat és nagyon szívemhez nőtt ez a munka. Örömmel tölt el mindig az a tudat, hogy hozzájárultam, akárcsak néhány sorral is, a lap tartalmának bővítéséhez. Eleinte, míg az ifjúsági mozgalomban tevékenykedtem, az Üj Ifjúságba írtam. Mostani munkám alapján pedig főleg a Szabad Földműves olvasótáborát érdeklődő anyagokkal kerülök közelebbi kapcsolatba, tehát a Szabad Földműves levelezőjének érzem magam. — Miben látja a levelező legelső és legfontosabb feladatát, ha jól akarja teljesíteni a hivatását? — Szerintem egy levelező legfontosabb feladata, hogy szabatos és a valóságnak tökéletesen megfelelő tudósításokat a leggyorsabban küldje be a szerkesztőségnek. E követelmények következetes betartása nélkül nem lehet jő levelező. — Hogyan végzi mindennapi és sokrétű elfoglaltsága mellett levelezői munkáját? Hiszen a munkahelyén végzett munkán kívül otthon is akad elég dolga. — Van bizony és nem is kevés. Hiszen az említett munkánkon kívül a mezőgazdasági technikum hallgatója is vagyok. Ami levelezői munkámat illeti, gondosan megválogatom az anyagot. Igen gyakran hazaviszem az írógépet, éjjel megírom a tudósítást, hogy reggel postára adhassam. Ha írásom megjelenik, gondosan öszezután kerül a len az üzem helyiségébe, ahol turbina dolgozza ki a rostot, onnan átmegy az osztályozógépbe és ott szorgos női kezek összerakják, majd az osztályozott lenszárakat elszállítják valamely fonógyárba, ahol az így feldolgozott lenszárakból fonják a jó vásznat. Ezt a munkát 82 férfi és 42 női munkaerő végzi a tanyi lengyárban. Miután végignéztem a munka menetét, további felvilágosításért az üzem vezetőségének egyes tagjaihoz fordultam. Az üzem igazgatója Веке Vince, aki gyermekkora óta dolgozik az üzemben. Példás kollektív munka folyik a tanyi lengyárban. A három kazalozó csoport épp úgy versenyez egymással, mint az áztató vagy a turbina csoport, és a három kócgép egymás között. A tervüket egyenletesen teljesítik, sőt túl is szárnyalják. Kockás József, az üzem mestere és Kosár Dezső, Csémi Sándor mesterek arra ügyelnek, hogy minden munka a legpontosabban legyen nyilvántartva, s így az üzem dolgozóinak átlagos havi jövedelme 1000 — 1100 koronát tesz ki. Felelősségteljes munkát végez Csémi Lajos is, aki állandóan összeköttetésben áll a lentermelő szövetkezetekkel. Mint az előbb említettem példás kollektív munka folyik az üzemben. Nincs a munkából kimaradás, a dolgozók elégedettek, hiszen nincs kenyérgondjuk, jól élnek. kel együtt harcoltak a termés mielőbbi betakarításáért. Éppen a cséplés derekán tartottak az ipolybalogi szövetkezet tagjai, amikor az ipolysági vasútállomásra 14 000 tégla érkezett. Ezt a sürgős munkát úgy oldották meg, hogy a szövetkezet tagsága egyhangúlag vállalta: nappal csépelünk, éjszaka hazaszállítjuk a téglát. Elhatározásukat valóra is váltották. Három éjszaka szállították a 14 000 téglát. Itt meg kell említenünk az ipolysági ČSAD jó munkáját is, akik nagyban elősegítették a tégla mielőbbi hazaszállítását. A szövetkezet asszonyai közül Csiri Lajosné, Cservenák Istvánná, Mihalovics Józsefné érdemelnek dicséretet. Csíri Lajos a szövetkezet építkezésének vezetője azt mondotta az asszonyok munkájáról: — Az ilyen asszonyokkal nem kell félni a munkában. Szorgalmuk, akaratuk kimeríthetetlen ... ILLÉS JÓZSEF, Ipolybalog KOPPER JÁNOS, Nagymegyer ★ ★ ★ Első aratási ünnepély Dobrán A dobrai EFSZ első aratási ünnepélyén a tagok vidámak, mosolygósak voltak. Nem is csoda, hiszen a szövetkezet magasan túlszárnyalta a tervezett hektárhozamokat. — Búzából a tervezett 17 mázsa helyett 19,5 mázsát, zabból a tervezett 15 mázsa helyett 34 mázsát termeltünk hektáronként .mondotta az ünnepélyen Iván elvtárs, a szövetkezet elnöke. Az ünnepélyen részt vett a 18 új szövetkezeti tag is, akik a napokban — saját meggyőződésük alapján — lettek szövetkezeti tagok. Ok is megelégedéssel vették tudomásul, hogy a jövő már számukra is jobb megélhetést, gondtalanabb életet biztosít. Ezt ugyan már az idei aratásnál is érezték, mivel a szövetkezet segítségükre volt a gabona mielőbbi betakarításában. Jó példaként kell megemlítenünk azt is, hogy a szövetkezeti beadási kötelezettségét — gabonából — 110 százalékra teljesítette. Ezenkívül a tagság is megkapta a ledolgozott munkaegységekre a tervezett menynyiséget. Sőt az ünnepély alkalmával jutalmat is kaptak azon tagok, akik derekasan kivették részüket a gabona veszteségnélküli betakarításából. LEFKOVICS JÓZSEF, a JNB mezőgazdasági osztályának vezetője, Királyhelmec. ★ ★ ★ Helyreigazítás Lapunk 54. számában a Világosság kéne című cikkbe hiba csúszott. A mondat helyesen így hangzik: „Tehát akkor miért tették velem azt a gyalázatot?!" szehasonlítom a másolattal és nagyon örülök, ha a szerkesztőség javít, csiszol rajta. — Véleménye szerint milyennek kell lennie a levelezők tudósításának ? — A levelező írása legyen frázisoktól mentes. A tényeket, a valóságot írja meg röviden úgy, ahogy azokat észlelte. Pontos és ellenőrzött, megbízható adatokat közöljön. Legyen tudósításának megfelelő rövid bevezetése, valamint befejezése is. Ügy gondolom azonban, hogy szükség szerint, ha írását a levelező nem tudná ezekkel ellátni, a szerkesztőség bizonyára kiegészíti. A magam részéről azonban igyekszem mondanivalómat kellő formába is önteni. A jövőben szeretnék érdekesebben és még jobban megírt tudósításokat küldeni. Ehhez azonban úgy érzem a szerkesztőség részéről nagyobb segítségre volna szükségem. * * * E beszélgetésünk során elhangzottak sok igazságot tartalmaznak. Mindannyiunk számára megszívlelendő tanácsokat. Köszönjük, kedves Cs. Sándor Erzsébet minden levelezőnk és tudósítónk nevében is, jó szándékú és lapunk állandó javítását célzó megjegyzéseit. Egyben reméljük, hogy levelezőink és olvasóink népes táborának tagjai, akik elolvassák e sorokba rögzített beszélgetésünket, bizonyára közük velünk saját, egyéni nézetüket, véleményüket és észrevételeiket a levelezői és tudósítói munkával kapcsolatban. Ormay Kálmán
