Szabad Földműves, 1957. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)

1957-09-01 / 35. szám

6

Földműves

1957. szeptember 1.

Iskolás lesz a gyerek

SZEPTEMBERBEN iskolába kerül a gyerek. Vajon apja-anyja átérzi-e, hogy ez mit jelent? Tudják-e, hogy életének nehéz és döntő szakaszába jutott ?

Gondoljuk csak meg: a gyerek, aki eddig kedvére játszhatott, ugrálhatott, amennyit csak akart, egyszerre arra kényszerül, hogy egész délelőtt vagy délután csendben üljön a helyén, figyeljen a tanító szavára és pontosan elvégezze amit mondanak neki. Lényegesen könnyebb a dolga annak a gyereknek, aki óvodából kerül az iskolába, de még így is hirtelen az átmenet az óvoda játékos, sok mozgást, vidámságot nyújtó életéből az iskola jóval komolyabb, a gyermek figyelmét és felelősségérzését nehéz próbák elé állító légkörébe.

Döntő kérdés, hogy a gyermek hogyan indul neki ennek a követelményekkel, kötelességekkel teli új életformának, ami bizony most már egész életén végigkíséri. Nem a bizonyítvány a legfontosabb — hiszen például az iskola-kezdeti elsajátított kézügyesség, vagy kifejező készség az egyik gyermeknek könnyűvé teszi azt, amihez a másiknak sok gyakorlásra, akaraterőre van szüksége. Sokkal lényegesebb ennél, hogy a gyermek a kezdet kezdetétől fogva hogyan indul az új életnek: örömmel, kíváncsisággal, azzal a tudattal-e, hogy az iskolában feladatok várnak rá, amelyeknek ő becsülettel meg akar felelni.

SOK MINDEN egyéb is lényeges: a gyermek közösségi érzése — örömmel vegyül majd társai közé... a bizalom, ami a felnőttekhez és tanítójához fűzi, az önállóság, amire saját maga és holmijának rendbetartására szüksége van. A leglényegesebb azonban: a felelősségérzés a feladatokkal szemben, az öröm, ha ezeknek jól meg tud felelni és az igényesség, saját munkáját illetően.

A helyes iskolakezdés nagyrészt azon múlik, hogy a szülők jól vagy rosszul — esetleg sehogy sem —. készítették elő a gyermeket.

Semmiképpen sem az a jó előkészítés, amire ilyenkor a legtöbb szülő gondol: meg kell tanítani a gyereket a „betűre“, hogy felismerjen, le tudjon rajzolni néhány betűt, „majd azzal is könnyebb lesz neki az iskola“ . .. Nem lesz könnyebb — sőt, esetleg nehezebb. (Azok a gyermekek, akik rosszul indultak neki az írás és olvasás tanulásának, nem egyszer nagy nehézséggel küzdenek amíg megtanulják, hogy az íráshoz például meghatározott ceruzafogásra, laza kéztartásra van szükség, stb.)

MIT TEGYENEK tehát a szülők? Azok, akiknek gyermekük óvodába járt, nyugodtak lehetnek — az iskolára való előkészítést az óvoda elvégzi. Jól teszik azonban az otthon nevelkedő gyermekek szülei, ha megpróbálják pótolni az óvoda munkáját. Miből áll ez? Röviden abból, hogy olyan alapot adnak, amiből kiindulva könnyebb lesz a tanító, örömtelibb a gyermek iskolai munkája. Ez a folyamat nem szorítkozik csak az ismeretek nyújtására, a készségek kialakítására, hanem fejleszti a gyermek figyelmét, önállóságát, közösségi érzését, s emellett különös gondja van arra, hogy csiszolja a gyermek beszédét, szaporítsa szókincsét, kigyomlálja beszédhibáit, céltudatosan növelje mozgáskészségét és kézügyességét.

Jó ha a szülő fokozott gondoskodást tanúsít gyermekével szemben, esetleg pótolja az előkészítésben elmulasztottakat. Meséljen a gyermeknek és próbálja rávenni, hogy ö is meséljen kis testvérének.

MINDENNÉL FONTOSABB azonban, hogy megteremtsük azt a légkört, amely az örömmel vegyes tisztelet légköre. Ennek kell áradni a szülő minden szavából és cselekedetéből. A világért se fenyegessék a gyermeket az iskolával. Érezze a gyermek, hogy a szülők maguk is tisztelik az iskolát.

Nagyon fontos, hogy az iskolakezdet első heteiben a szülők egyike a gyermek mellett legyen, amikor a leckéjét készíti. Szép az önállóság, de csak lassanként foghatjuk rá a gyermeket, kezdetben az a fontos, hogy hozzászokjék a türelmes, gondos munkához, hogy szükség esetén útbaigazítást kapjon. Jó, ha a szülök gondolkodnak afelől, miként szervezik meg szeptemberi, októberi életüket, hogy gyermekük segítségére lehessenek.

H. A. I

TUDJA-E?...

... hogy a „hátra kötöm a sarkadat" mondás sok száz évvel ezelőtt komoly fenyegetésnek és büntetésnek számított. Ezt a fenyegetést úgy váltották be, hogy a bűnösnek a sarkát hozzákötözték a felső lábszárhoz, és több óráig úgy hagyták;

... hogy a tölgyfa átlagos életkora 500 év, de különleges életfeltételek mellett 1000 évig is él; •

... hogy • régen a paradicsomot mérges növénynek tartották, nem merték enni, A 19. század utolsó harmadában jöttek rá, hogy ez nem igaz, és csak azóta termesztik .mint fogyasztásra alkalmas, nagyon tápláló növényt;

... hogy Szlovákiában négy évvel ezelőtt minden kilencedik embernek volt takarékbetétkönyve, addig ma már csaknem minden második ember rendelkezik ezzel a népszerű könyvecskével;

... hogy Moszkvában megkezdte működését a világ legnagyobb kozmikuszáport felfogó és tanulmányozó berendezése;

... hogy a hollandiai Delft közelében végzett ásatások alkalmával 2500 éves púdertartóra bukkantak, amelyben még ekkor is erős illatú rózsaszínű púder volt, s összetétele nem sokban különbözött a ma használatos púderétől;

... hogy a fényképezést 1839-ben találta fel Daquerre francia festő;

... hogy Svájcban az állami alkalmazottak között 90 macskát is nyilvántartanak; meghatározott feladatuk: a Simplon-alagútban tanyázó egerek pusztítása.

Keresztrejtvény

Vízszintes: 1.

Egy nép történelmi jelentőségű megmozdulásának megemlékezése.

(A nyíl irányában)

14. Területet hasznossá, lakhatóvá tesz. 15. Szállító alkalmatossága. 16.

Sok embernél hiányzik. 17. A művészet egyik ágáról. (Utolsó előtti betű é = ő-vel.) 18.

Padlót tisztította.

21. Születésünk. 23.

Ez az idegbaj fájdalmas. 24. Pracli része. 26. Nem a teste. 27. Ä11 utánzat. 28. Várta. 30.

Fogyasztja a napokat. 31. Mezőgazdasági gép. 32, Görögország egy része. 34. Trencséni tornaegylet. 35. A seregek. 36. Ikerszó egyik fele. 39. Építkezéseknél szokták (ha nagyobb volt) használni. 40. Még egy t-vel, kis európai nép. 42. Létesít. 44. Fiatalkorú népi zenész. (Keverve, é. h.) 45. Létezni (n = nn) A mező. 48. Főzelékféle. 49. Elmegy. 50. A „páli“ 53. Rag. 53/a. Az élőlények megkülönböztetése. 54. A vízszintes 1.-ben egy harcoló alakulat a nevét viselte, kis gép. 58. Betűt vetni — összevissza. 59. Ha kisebb balszerencse ér, ezt mondjuk.

Függőleges: 2. Semmik. 3. Mászószámok-e? 4. Operál fele. 5. Lak. 6. A cselekedet (utolsó betű kettőzve). 7. Koreai név első fele. 8. Sokaknak kevés van. (é. h.) 9. Mlez keverve. 10. Furulyázik. 11. Lásd vízszintes 56. Medikus tantárgya. 57. Finom 31. 12. 24 négyzetkilométer is ez.

13. Női név tárgyesetben. 19. A szoba része. 20. Egyes harci egységek neve volt. 22. Évszak, (é. h.) 24.

Boltívekkel összekötött oszlopcsarnokok. 25. A magoló diák leckéjével teszi. 26. Kis csapategységek. 29. Hangszer. 32. Ráckeve része. 33. Visszafelé kígyófajta. 37. Rokon. 38. Kiemel. 40. Kalappal teszem. 41. Olasz város. (Stradivári városa) betűi keverve. 43. Diák a füzettel teszi, (é. h.) 45. -Egymásba fűző szemek.

\fzalrad

Földműves

. számú rejtvénye

47. Latin szó. Három szám helyes összetétele. 49. Magyarországi megye. (t = cs-vel.) 51. Visznek — szlovákul. 52. Adriai sziget, a végén még „u“ betű. 53. Női név becézve. 55. Egy sportot űz. 56. Hátvéd — fonetikusan. 60. A kapa része.

Beküldendő: szeptember 8-ig, vízszintes 1, 54, függőleges 14, 20.

GEOFIZIKAI ÉV

— Nézd, hogy pózol! Magára akarja terelni a geofizikusok figyelmét.

A nevelés néhány kérdéséről

A SZOVJETUNIÓ Kommunista Pártja XX. kongresszusa után egyre inkább előtérbe kerülnek az egyes nevelési kérdések. Előadásokon és újságok hasábjain mind több vitának lehetünk tanúi. Maga ez a tény is bizonyítja, hogy az ifjúság nevelésének ügye egyre inkább egész társadalmunk ügyévé válik. Mindenki érzi, hogy itt nem kisebbről van szó, mint a jövőről. S az ifjúság nevelése ilyen szempontból egész kérdéskomplexumot ölel fel. Például iskolai nevelés, szülői nevelés, munkahelyen való nevelés, munkaidő után és az Ifjúsági Szövetségben való nevelés. S nyomatékosan hangsúlyoznunk kell, hogy ez a munka legkevésbé- tűri a sablonos módszert.

Gyakori jelenség, hogy a fiatalok helytelen viselkedését látva rendszerint hol az egyik, hol a másik nevelési módszert szidjuk, aszerint, milyen korosztállyal állunk szemben. Általános szokás, hogy az iskolát, a szülőket és az fjúsági szervezetet okuljuk ezért. Közben elfeledkezünk arró:, hogy mi mindnyájan, akik ezeket a kérdéseket feltesszük, felelősek vagyunk az ifjúság sorsáért, s ha többet törődnénk velük, a kérdéses megoldásban is előbbre lennénk.

Az ifjúság nem él valami légüres térben. A társadalom különböző rétegei hatással vannak rá. Azt szoktuk mondani, hogy az ifjúság minden új iránt a legfogékonyabb. De nem szabad megfeledkezni arról, hogy az ifjú életében nemcsak a haladó, a szocialista erkölcs jelenti az újat, de sokszor a reakciós nézetek is és az általunk elítélt kapitalista erkölcs is. Miért van ez így? Azért, mert az ifjúság nem élte át a kapitalizmust. És most először találkozik ezekkel a számunkra ellenséges nézetekkel és nincs, aki előttük ezeknek káros voltát felfedje. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az ifjúság fogékonyságát a reakció is fel akarja használni. A létező osztályellenség maradványai és az ellenséges ideológiát képviselők az utóbbi időben elsősorban az ifjúság felé orientálódnak és őket akarják megnyerni céljaikra. Példa erre a nemrég leleplezett illegális ifjúsági szervezet, a Slovenský zlatý orol, és a magyarországi események is. Ezek mind bizonyítékok arra, hogy hogyan megbosszúlja magát az ifjúság nevelésének elhanyagolása.

ISKOLÁINK eddig hatalmas munkát végeztek és az iskolák falait évről évre több és több szakmailag fejlett és kulturált ember hagyja el, mégis az az érzésünk, hogy iskoláink a szakmai nevelés mellett nem töltik be kellőképpen szerepüket a szocialista erkölcs kialakítása terén. Sokszor megtörtént, hogy a tanítók és pedagógusok osztályozva a diákokat jók, rosszak és javíthatatlanokra, belenyugszanak abban, hogy a tanuló ugyan leckéjét megtanulja, de viselkedése nem méltó a szocialista társadalom tagjához.

Érdekes beszélgetésem volt egy tanítónővel a nevelés kérdéséről, aki a következő kis epizódot mondta el: Az elemi iskola második osztályában észrevette, hogy az egyik fiú lop. Erről tudtak osztálytársai is, ezért az órákon többször beszélt a diákoknak arról, hogy milyen csúnya dolog ez. De a lopás megismétlődött. Sok töprengés után arra az elhatározásra jutott, hogy az illető diákot megbízza a pénztáros funkciójával. Az eredmény meglepő volt. A diák büszkén vállalta ezt a tisztséget. S attól az időtől kezdve a fiú nem is lopott. Nem lehet kellőképpen felmérni az ilyen és hasonló nevelési módszerek hatását. Mert lehet, hogy a tanítónő ezzel a cselekedetével a társadalom számára megmentett egy embert.

Nem tipikus példa ez, de jó arra, hogy éreztessük az iskolai nevelés fontosságát a szocialista erkölcs, az emberi jellem kialakítása terén. S ebből a szempontból a legcsekélyebb kihágást sem kerülheti el sem a szülő, sem a tanító figyelmét.

Egyik legfontosabb feladatunk a nevelés terén, hogy az ifjúság szívébe beoltsuk a munkaszeretetet. Mindenekelőtt szerénységre és önzetlenségre kell őket nevelni. A jó példát maguknak a felnőtteknek kell adni. S mindezen feladatok teljesítésének egyrésze kívül esik az iskolai nevelésen, s elsősorban a szülőktől, valamint a gyárak, és szövetkezetek idősebb tagjaitól függ. Harcolnunk kell az ellen például, hogy egyes szülők gyermekeik előtt ócsárolják ezt vagy azt a foglalkozási ágat. Sőt az ellen is, amikor egyes szülők feltétlenül csak „u r a t“ akarnak nevelni gyermekükből. Az ilyen nevelési módszer elöbb-utóbb megbosszúlja magát.

NEM NEVEL SZERÉNYSÉGRE az sem, ha apa vagy anya mindent megad gyermekének, aki szinte nem is érzi, hogy azért a pénzért nehezen kellett megdolgozni. Azt akarjuk, hogy ifjúságunk boldogan éljen, de ne vigyünk semmit túlzásba. Mert a túlzott igények, melyeket gyermekeink szívébe oltunk, felnőtt korukban különböző erkölcsi defektusok okozói lehetnek. Tanítsuk meg őket becsülni a munkát, minden jónak és szépnek forrását.

AZ ISKOLA befejezésével az ifjú munkába kerül. A gyárak kollektívájának nevelése nem kisebb szerepet játszik a fiatal életében és mondhatnánk, ennek a környezetnek a hatása lesz döntő a fiatal jellemének kialakítására, mert hiszen itt tölti el napjának jórészét, itt szerez barátokat és itt talál szórakozást is. Az üzemekben és másutt dolgozó ifjak éberen figyelik az idősebb dolgozókat. Elsősorban tőlük tanulhatják meg a minden akadályt leküzdő erős akaratot és a munka szeretetét. Ezért az ifjúságnak több jó példára van szüksége, üzemeinkben és EFSZ- einkben. Ezenkívül meg kell valósítanunk az idősebb munkások és az ifjúság csoportos beszélgetését is. Az öregebb munkások tapasztalatait — különösen a munkásmozgalom harcairól — fel kell használnunk a politikai nevelés céljaira. Emlékezzünk vissza a múltra. Hány nagyszerű harcosa került a munkásmozgalomnak az üzemekben és gyárakban. Ma is szükségünk van ilyen harcosokra, akik méltó folytatói lesznek munkánknak.

A GYÄRAK, üzemek és EFSZ-ek ifjúságának nevelésénél elsősorban arra van szükség, hogy az üzem vezető funkcionáriusai, — kezdve az igazgatótól, a pártvezetőség és a különböző tömegszervezetek vezetőjéig — személyes felelősséggel tartozzanak az ifjúság neveléséért. Nemcsak formálisan, de tartozzanak felelősséggel az ifjúság helytelen viselkedéséért is. Szükséges, hogy vezető funkcionáriusaink rendszeresen járjanak az ifjúság közé. A CSISZ taggyűlésein ismerkedjenek meg problémáikkal. A Szovjetunióban például az igazgató személyesen vesz részt a Komszomol gyűlésein, és azt hiszszük, ezt a módszert nálunk is jó lenne bevezetni.- Nem lehet egyetérteni, az üzemek funkcionáriusainak olyan véleményével, mint pl. a füleki Kovosmaltban, ahol többszáz ifjú dolgozik, de mikor az ifjúság neveléséről beszélnek, úgy beszélnek erről a kérdésről, mintha ezt a munkát egyedül a CSISZ-nek kellene elvégezni. Feltétlenül szükséges, hogy ezt az elméletet felszámoljuk. Nemcsak a CSISZ feladata ez, hanem az egész társadalomé. Ehhez azonban az szükséges, hogy társadalmunk minden tagja valóban felelősséget erezzen az ifjúság neveléséért.

A FENTIEKBŐL tehát kitűnik, hogy az ifjúság nevelése akkor lesz sikeres, ha iskolában, családban, munkahelyén és a tömegszervezetekben minden nevelési formát helyesen felhasználunk. Ahhoz azonban, hogy ezt a fontos feladatot sikeresen megoldjuk, tovább kell erősítenünk a tömegek nevelését is, elsősorban a felnőttek, az idősebb dolgozók nevelését. Nevelnünk kell azokat is, akik az ifjúság nevelésére hivatottak, -a szülőket, a gyári munkásokat, s az EFSZ-ek tagjait. Hiszen ha. az ifjúság nézeteiben és viselkedésében burzsoá csökevények vannak, ezért a felnőttek felelősek. Igen fontos feladat vár tehát a Nemzeti Front minden tömegszervezetére, különösen a Forradalmi Szakszervezetre, a Szovjetbarátok Szövetségére, a CSEMADOK-ra, hogy népnevelő és kultúrmunkájával még nagyobb hatást gyakoroljanak a dolgozók széles tömegeire. Népnevelői munkánknak a felnőtt dolgozók között is céltudatosabbnak kell lenni. S ennek elsősorban arra kell irányulnia, hogy eredményeinkkel meggyorsítsuk a szocializmus építését hazánkban, ami üzemeinkben a tervteljesítés, falvainkon pedig az EFSZ-ek megalakítását és a létezők megszilárdítását jelenti.

A tömegpolitikai munkánk eredményessége nagymértékben a segítség valós voltától függ. Végeznünk kell azzal a helytelen gyakorlattal, ami különösen a CSSZBSZ szervezetnél tapasztalható, hogy a funcionáriusok leginkább csak azon igyekeznek, hogy teljesítsék az előadások tervét, s felülről diktálják a helyi csoportoknak, hogy milyen előadást vagy beszélgetést tartsanak. Ez persze formalizmushoz vezet. Az ilyen nevelőmunka nem hozza meg a várt eredményt, mert kívül marad a tömegek érdeklődésén.

HA A TÖMEGSZERVEZETEKRÖL

beszélünk, szólnunk kell a CSISZ-ről is, A CSISZ feladata elsősorban az, hogy tagjai példaképül álljanak a szervezeten kívül álló ifjúság előtt. A CSISZ munkájában is sok a javítanivaló. Elsősorban vonzóbbá kell tenni a munkáját, többet kell meríteniük abból a tapasztalatból, melyet az ifjúság szervezésében és nevelésében az idősebb dolgozók az első köztársaság ideje alatt elértek, amikor ötletesen tudták felhasználni a kultúrmunkát, a kirándulásokat, a toborzásokat stb. a politikai népnevelőmunkára. Az ifjúsággal folytatott munka nem lehet egyoldalú. Sokoldalúvá kell tenni, mely kielégíti az ifjúság vágyait és romantizmusát.

Varga János