Szabad Földműves, 1957. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)

1957-08-25 / 34. szám

1957. augusztus 25. Jralŕod Földműves 5 Csak az alapszabály A predszeda elvtárs (az ógyal­­lai járásban gyakran használnak szlovák szavakat a megfelelő magyar kifejezések helyett) üzeni, hogy te­kintettel a reggeli esőre, délelőtt tartják meg a szprávát, mivel úgy sem lehet dolgozni, — szólt be hoz­zám a bagotai EFSZ segédkönyvelője csak úgy az iroda ajtajából. Mit lehet ilyenkor tenni? Félrerakom a mun­kámat. Jármú nincs, de nem baj, Ba­­gota Ogyallától csak két kilométer. Mikor belépek az „ülésterembe“, már nagyban folyik a vezetőségi ülés. A hangulat parázs, hárman is beszél­nek egyszerre. Ügy látszik, valami nagyon fontos dologról lehet szó. Amikor észrevesznek hirtelen el­csendesednek. A viharszünetet ki­használva Psenák Péter az első cso­port vezetője fordul hozzám: — Ide hallgass agronómus elvtársi A Zsitván túl még kaszálatlan 10 hektár őszi árpánk. Erősen meg van dőlve, s az alávetett lucerna is le­húzta. Le kellene már vágni, de csak kaszával lehet. Én azon a véleményen vagyok, adjuk ki részért. Normára senki sem hajlandó abba a gabonába kínlódni. Meg aztán hadd keressen a jónép is valamit. Helyeslést várva néz körül. Pa­­velka elnök kérőén néz rám, Tarics bácsin és a vezetőség többi tagján látszik, hogy ez a javaslat nem na­gyon tetszik nekik. Csak Hegedűs elvtárs mosolyog magában, mintha tudná mi fog ebből kisülni. — És mit szólnak hozzá a cséplés­­nél meg az állatállománynál dolgo­zók? Meg aztán az alapszabály sze­rint cselekednének-e? — vetem fel a kérdést, igaz, hogy a megdőlt ga­bonát nehéz vágni és így senki nem keresné meg benne az igazságos bért, de talán inkább a normákon kellene változtatni. Megindul erre a suttogás egymás között és már jön is az első javas­lat: — Legyen 15 ár a norma. Sok a hozzászóló. Ki keveselli, ki sokallja. A vita mégsem sokáig tart. Az elnök szavaztat, a többség a ja­vaslatot elfogadja. Psenák elvtárs ezzel azonban nem elégszik meg. Lehet, hogy ő maga is érdekelt, hiszen a kérdéses föld­darab az ő csoportjára van bízva. •— Ügy hallottam, más szövetkeze-TANÁCSADÓ „Г-i EFSZ" JELIGE. Kérdés: Szövetkezetünk ebben az évben az elemi csapások következtében nagy károkat szenvedett. A biztosítás­ból kárunk egy része megtérül. Kap­hatunk-e azonban ezen kívül más könnyítést vagy segélyt? Válasz: A Hivatalos Közlöny (Hradný vestník) 13/1954 számú pénz­ügyminiszteri rendelete szerint a JNB tanácsának pénzügyi osztályán elemi csapás címén kérvényezhetik a mező­­gazdasági adó fizetési kedvezményének megadását. Ezen kívül bizonyos felté­telek mellett rendkívüli támogatást is kaphatnak a pénzügyminiszter és a földművelésügyi miniszter 191/1954 0. v. számú rendelete szerint. E rendelet - föl valamint a kérhető segélyről bő­vebb felvilágosítást az illetékes járási nemzeti bizottság tanácsának földmű­velési osztályán is kaphatnak. VARGA PÁL, VÁGFALU. Kérdés: Van egy alig 1000 négy­szögölnyi földem. Szeretném ezt a föl­­decskét eladni. Kérem, írják meg, le­het-e földet venni, illetve eladni? Válasz: Földet venni és eladni is lehet, de csak a 7KB tanácsa földmű­velési és erdőgazdasági ügyosztályának engedélyével, mivel a 65/1951 Zb. szá­mú rendelet értelmében ingatlanok vé­tele és eladása az illetékes JNB bele­egyezése nélkül érvénytelen. Szüksé­gesnek tartjuk még megjegyezni, hogy a JNB nem adja beleegyezését abban az esetben, ha a földterület ezáltal HÁNYSZOR ELHANGZIK manapság az inatszakajtó, nehéz munkától meg­görnyedt, idős parasztok ajkáról: — Hej, ... hová is halad ez a vi­lág ?... Amikor én még pendelyes gyerek voltam, nyaranta sarló, csép­­hadaró, meg a nyomtatás járta. ... Most meg ? ... olyan ördöngös ma­sinákat csinálnak, hogy arat is, csé­pel is eccerre ... Tény: a fejlődés mai tempója szün­telenül gyorsul. Ami tegnap még jó volt, az ma már elavult, ósdi, s ami még ma előrelendíti a fejlődés kere­két, az holnap már fék. A jelen kor öreg parasztjai méltán, alig győzik csodálkozással. De nem így a mostani fiatalok. Nekik már egészen magától értetődő a sok új. azelőtt so­ha nem ismert szakma, foglalkozási ág. Számukra egyáltalán nem feltűnő, hogy a volt kétökrös, vagy kétlovas paraszt — aki holtfáradtra gyalogolta magát az eke után —, ma már traktoron ül, esetleg kombájnt vezet. Természetes dolognak tartják azt is, hogy a ki­csépelt gabona villanyfelvonón megy a szövetkezeti raktár legfelső emeletére. Nem tünődek el azon sem, hogy a mezőgazdasági építkezéseknél lomha földgyalu, nagyteljesítményű ekszka­­vátor, sudár emelődaru, vagy fürge járású dömper segédkezik. üj társadalmi rendünk eme névje­gyei- mind amellett szólnak, ahol a szövetkezeti gondolat megveti lábát, oda bevonul a fejlett mezőgazdasági technika. Az ország számtalan falu­jában évszázadokon át betelepedett maradiság szedi már sátorfáját, hogy örök száműzetésbe vonuljon ... Egyéni gazdálkodóink soraiban megindult a nagy folyamat, mely lavinaszerűen söpri, szaggatja a múlthoz fűződő kö­­teléksket . TÖBB ESET ARRÖL TANÚSKODIK, hogy a maradi nézetek —, mint a múlt vissza-vissza vetődő árnyékai — még EFSZ-einkben is kísértenek. Mindezek kerékkötői a fejlődésnek. Mi­ben mutatkoznak meg ezek a maradi nézetek? Abban, hogy az elmaradott, vagy egyhelyben topogó szövetkeze­eiaprózódna, avagy ha az eladás illet­ve a vétel a közérdekkel állna ellen­tétben. Ajánljuk forduljon ügyével a járási nemzeti bizottság tanácsának földművelési és erdőgazdasági ügyosz­tályához. „AKÁCFA" JELIGE. Kérdés: Van egy 25 ár terjedelmű gyümölcsösöm. A 9 méter széles kert keleti oldalán szőlőtöket szeretnék ül­tetni, de szomszédom éppen ezen az oldalon közvetlenül a kerítés tövében akácfákat ültet 2—3 méter távolságra. Tanácsukat kérném arra nézve, van-e joga szomszédomnak a kerítés tövé­ben akácfákat ültetni, amelyek kerte­met beárnyékolják? Válasz: Minden társadalmi közös­ségben (család, község) az egymás mellett élésnek bizonyos meghatáro­zott szabályai vannak, amelyek e kö­zösség minden egyes tagjára kötelezőek. Ebben az esetben az együttélés sza­bályai megkövetelik, hogy az egyes kerttulajdonosok ne gátolják szom­szédaik munkáját és a lehetőséghez mérten eleget tegyenek szomszédjuk kívánságának. Természetesen minden kerttulajdonosnak jogában áll új fá­kat kiültetni. Nem kelti azonban jó­szomszéd benyomását az, aki nem ve­szi figyelembe szomszédságában élő polgártársa kérését annak ellenére, hogy ezáltal annak esetleg kárt okoz, habár kertjében máshol is kiültethetné a fákat. Üzenjünk tekben a vezetők keresik a lemaradás okait, kerülgetik a problémát, mint „macska a forró kását“, de ugyan­akkor megfeledkeznek arról, hogy ma­gukba néznének: vajon én, az elnök, az agronómus, a zootechnikus, vagy csoportvezető megtettem-e mindent a közös felvirágoztatása érdekében? Saj­nos, de vannak még tucatjával olyan vezetők, akik hallani sem akarnak ar­ról, hogy szakmai-politikai tudásuk gyarapítása miatt szakiskolába kéne menniök. Kérkedöen imigyen vála­szolnák: — Minek menjek én iskolába? Meg­tanított engem az élet iskolája. — Az ilyen vezetők rendszerint ragályos be­tegségben szenvednek, amit funkciófél­tés néven ismerünk. Ez a betegség, mely sok szövetkezetben elharapódzott, nagyon káros a fejlődésre, mert az ilyen vezetők akarva-akaratlanul a munka hétköznapjai közepette hibát hibára halmoznak, kapkodás lesz úr­rá, csökken a vezetők tekintélye a ta­gok körében. A SZÖVETKEZETEK TAGJAI jogo­san követeljék meg vezetőiktől a szak­mai-politikai tudás emelését. Harcolja­nak azért, hogy ők is érdem szerint, az elért eredmények alapján kapják munkájuk jutalmát. Ez a jutalmazási módszer serkenti őket tudásuk, ta­pasztalataik bővítésére, mely kihat szervező-irányító és ellenőrző munká­juk jobbátételére. Még a mezőgazdasági szakiskolák idei évzárása előtt több szövetkezet­ben olyan követelőző hangok kaptak lábra, hogy nekik mezőgazdasági fő­iskolát végzett szakkáderre van szük­ségük. Ez félig rendjén is volna, de ... leghelyesebb az a megoldás, ha szö­vetkezetek saját maguk választják ki, s küldik iskolába azokat a tagokat, akikben megvannak az előfeltételek ar­ra, hogy az iskolán szerzett szaktudást a közösség javára tudják gyümölcsöz­­tetni, vagyis irányítani, vezetni tudnak Máktermelök! Ne dobják el, gyűjtsék az üres mákfejeket! Több mint hatvan értékes gyógyszer készül belőlük. A JEDNOTA begyűjtéssel megbízott boltjában 100 kg, legfeljebb 15 cm hosszú szárral tördelt vagy nyesett mákfejért 100 korona, 100 kg, legfeljebb 15 cm hosszú szárral csépelt mákfej­­törmelékért 80 korona felvásárlási árat fizetnek ki. A termelő lakóhelyén kívül történő eladás esetén a felvásárlási ár 8 koronával emelkedik. Minden 10 kg mákjej után az eladó a jelvásárlási áron kívül egy ingyen s or s je g у et is kap. Főbb nyeremények: 1. díj 25 000 korona, 2. díj 10 000 korona, 3. díj 5 000 korona, továbbá: konyhabútor, motorkerékpár, jégszekrény, mosó­gép, rádió, kerékpár, fényképezőgép s egyéb tárgyak. MINDEN ÜRES MÁKFEJ A JEDNOTA BEGYÜJTŐHELYRE VALÓ A termény be­takarítása gyors ütemben folyik a zsolnai kerületben is. A Považský Chlmec-i szövet­kezetnek nagy se­gítséget nyújtot­tak a brigádosok, akik mind a ke­resztek összeraká­sánál, mind a cséplők mellett jól megállták he­lyüket. (F.: Kocian, ČTK) Nagycsalomijai tükör szerint... tekben külön jutalmat is adnak a kézi kaszásoknak. Azt beszélik, hogy Perbetén minden normára még kü­lön 2 kg gabonát kapnak a kaszások. Erre a vezetőség egyik tagja felel. — Azt hiszem Péter, hogy rosszul hallottad, mert sem Perbetén, sem Imelyen nem adnak a normán felül semmit. Legalább is én úgy tudom. De nálunk, ha mód van rá, én nem ellenezném. Erre Hegedűs elvtárs is elkomo­lyodik: — Hiszen van rá mód, a pótjuta­lom, amiről eddig elfeledkeztünk. Azon a parcellán bizonyosan több árpa terem a tervezettnél. Mivel azok fogják aratni, akik eddig is gondozták, kapják meg a terven felüli termés felét, mint jutalmat a jó gondozásért, s a gabona megmen­téséért. A javaslat ellen senkinek nem volt kifogása. Egyhangúan jóváhagyták. S a vezetőség tagjai azzal a jó ér­zéssel térhettek haza, hogy a bonyo­lult kérdést sikerült helyesen meg­oldaniuk, s nem kellett megsérteni az alapszabályzatot. Kemény József, Egy mondafban... ...... :•! ........ .......... ľľľ.i '!l!i:!Í!''Tl!lt x Harmincöt év alatt több mint másfél millió farmergazdaság tűnt el a föld színéről az Amerikai Egyesült Államokban. x Szabó István (Dóra), a balogfalai EFSZ tagja fiával együtt dolgozik; le­dolgozott munkaegységeik alapján mintegy 40—45 mázsa gabonát kap­nak majd természetbeni járandóság­ként. x Az uborka a Himalája déli lejtő­iről került hazánkba a tizenhetedik század körül. i x Négy hét alatt 160 új taggal bő­vült a királyhelmeci járás EFSZ-einek taglétszáma. x Az edényekre lerakodott vízkő tökéletesen eltávolítható ecettel; a mosófazekat, vagy a vízmelegítőt idő­ről-időre töröljük ki ecetes ruhával. x A fiileki járásban lévő vecseklői EFSZ százhuszonkilenc százalékra tel­jesítette gabonabeadását. x Hollandiában megnyitották a vi­lág első, vakok számára létesített fü­­vészkertjét. x A most épülő szepsi 11. éves kö­zépiskolát körülbelül november hó­napban adják át rendeltetésének. x Üj-Delhiben kiadott jelentés alap­ján az angol nyelv helyett a hindi nyelv lesz India hivatalos nyelve. x Vasútállomásainkon 106 kulturá­lis központ működik, s 6 vonatban próbaképpen bevezették a rádiót. x Augusztus végéig mintegy 15 mil­lió köbméter víz gyűlik fel a nosicei Ifjúsági Gát előtti mesterséges tóban. Ez év tavaszán alakult meg a nagycsalomijai EFSZ. A szövetkezet tagjai odaadó lelkes munkával kezd­ték meg a közös gazdálkodást. A jó munka meg is hozta a várt ered­ményt. Olyan termést adtak a nagy­csalomijai földek, mint eddig még soha. S ez a siker még jobb munkára serkentette az új szövetkezet tagjait. Mind az aratást, mind a cséplést ha­táridő előtt fejezték be. így a nagy­csalomijai EFSZ — aratási, cséplési munkák terén —’ első helyre került a kékkői járásban. S amikor ezeket a sorokat írjuk, nem feledkezhetünk meg Góráz, Ba­bic és Dénes tanító elvtársak fárad­ságot nem ismerő munkájáról sem. — És milyen volt a termésük? —. tettük fel a kérdést a szövetkezet elnökének. — A búza átlagosan 26, az árpa 32 és a zab 33 mázsát adott hektáron­ként — volt a válasz. Búcsúzásul még megjegyezte a szövetkezet elnöke: — A jövőben minden igyekeze­tünkkel azon leszünk, hogy fejlődjön, erősödjön szövetkezetünk: szocialista faluvá váljon községünk. Illés József, Ipolyhalog hadat a maradiságnak többezer hektáros közös gazdaságokat. De mit mutatnak az eddigi tapasz­talatok? A felelet nem valami meg­nyugtató. Az esetek többségében az úgyszólván készen kapott szakkáde­rekkel szemben rövidebb-hoszabb ideig bizalmatlanok, türelmetlenek, már a kezdetben azt szeretnék, hogy csodá­kat műveljenek, s nem becsülik őket eléggé. Elszomorító például az, hogy amíg egynémely szövetkezet kész szakkádert vár1, addig mintegy 60 EFSZ pedig visszautasítja a felkínált, szakiskolát végzett kádereket. Ezt tet­ték a többi között a dunaszerdahelyi járásban lévő felbári és gellei EFSZ- ekben is. Ellenvetésüket azzal indo­kolták, hogy megvannak elégedve a saját vezető kádereikkel. Pedig sem az egyik, sem a másik szövetkezet nem dicsekedhet kiváló szakképzettségű ve­zetőkkel. Mi ez tehát, ha nem funkció­féltés? Eme ragályos betegségnek mi­előbb elejét kell venni. Az önelégült .pácienseket gyógykúrára“ kell küldeni addig, amíg nem késő. EZ A HELYESEBBIK MEGOLDÁS, az iskolába küldés. Egyszersminden­­korra véget kell vetni a szakkáderek­kel való hazardírozásnak. Meg nem engedhető, hogy nyakra-főre, sokszor megfontolatlanul, kellő ok nélkül vál­togatják őket. A türelmetlen, mond­hatnánk, csodátváró perbetei szövet­­kezetesek például négy év alatt tizen­hat zootechnikust választottak meg és váltottak le. Hol itt a józan, megfon­tolt ítélet? Vagy talán a perbetei ta­gok mind a 16 megválasztott zootech­nikust iskoláztatták is? Kötve hisszük. Erről bizonyára már nem gondoskod­tak. Vagy úgy gondolják, hogy jó zootechnikust bármely pillanatban le lehet akasztani a szögről ? ... E na­gyon is felelősségteljes hivatás betöl­téséhez nem elegendő csupán az ál­latszeretet. Mint só a levesbe, úgy kell ez a jó tulajdonság a zootechni­­kusnak, de a szaktudást soha nem pó­tolhatja. A szocialista, nagyüzemi ál­lattenyésztésben már nem elegendő az egyéni gazdálkodás során szerzett többéves gyakorlat. A mezőgazdaság­tudomány megannyi tapasztalatának megértéséhez az állatenyésztésben való gyakorlati alkalmazásához elméleti szaktudás kell. Ez hiányzik több szövetkezeti agro­­nómusnál is. Mi támasztja alá eme feltevést? Az, hogy egy-két kivételtől eltekintve agronómusaink nem mé­lyednek el szakmájuk problémáiba. Szakirányításon kívül apró-cseprő munkát végeznek, ahelyett, hogy a helyi éghajlati és talajviszonyok ala­pos ismeretére törekednének. Kell a munkák szakirányítása, de a hivatását, szakmáját szerető agronómus emellett saját kis házi laboratóriumában és a határban pontos megfigyeléseket, kí­sérletezéseket végez, újabb és újabb módszereken töri a fejét s tanulmá­nyozza a legjobb termelési eljárásokat. Ezen a téren példaképül állhat me­zőgazdászaink előtt Králik György, az ifjúságfalvi EFSZ agronómusa, aki már számos sikert ért el bátor kísérletező, kezdeményező munkája során. MEZŐGAZDASÁGUNK szocialista át­építése ütemének meggyorsulása meg­követeli, hogy azon községek helyi nemzeti bizottságai, ahol még nem alakult meg a szövetkezet, már most' gondoskodjanak a közeljövő szakká­­der-szükségletéről. Sürgősen lássanak hozzá megfelelő köztiszteletbenálló dolgozó parasztok kiválasztásához és gondoskodjanak azok mezőgazdasági iskolába küldéséről. Ez annál is sürgő­sebb, mert sarkunkban az új iskola­év. Szólni kell még a mezőgazdasági szakiskolák pedagógusairól, akiknek na­gyon jelentős szerep jutott szakká­derek nevelésében. Sok függ attól, hogy a pedagógusok milyen felké­szültséggel rendelkeznek. Szlovákiai méretben létszámuk megközelíti a hét­százat. Az 1956—57-es tanévben kö­zülük 26-an nyilvános főiskolán, 123- in pedig távtanulás útján szerezték meg a főiskolai képesítést. Bíztató ez a törekvés. Itt azonban nem szabad megállni. Csakis maximális elméleti és gyakorlati szaktudás birtokában lévő pedagógusoktól várható, hogy kezük alól magas szakképzettségű, odaadó, az új eszmékért rajongani, harcolni tudó szakkáderek kerüljenek ki az életbe. Mezőgazdaságunknak edzett, bátor szakkáderekre van szüksége, akik nem hátrálnak meg a nehézségek elől, ha­nem maguk alá gyűrik, sorra legyőzik azokat. Olyan szakkáderek, akik jó közösségi szeflemben nevelődnek az is­kolán, s onnan kikerülve példás cse­lekedeteikkel a szocialista mezögazdas­­ság élenjáróivá nőnek. Mezőgazdaságunk szak-pedagógusai­nak színe-java a társadalmi munkából is tevékenyen kiveszi részét. Szövet­kezeti munkaiskolákon és egyebütt az elmúlt tanévben mintegy ötezer szak­előadást tartottak a mezőgazdasági termelés különböző kérdéseiről. Dol­gozó népünk azonban az eddiginél sok­oldalúbb segítséget vár tőlük. Kevés azoknak a száma, akik bekapcsolód­nak a HNB mezőgazdasági állandó bi­zottságának munkájába; még kevesebb az olyan, aki levelezője a földműves­sajtónak. Akad viszont jónéhány olyan is, aki elszakad az élettől, nem segít az égető problémák, a szövetkezetek szakkérdéseinek megoldásában, a szö­vetkezeti mozgalom kiszélesítésében. SZÉLES FRONTOT NYITOTTUNK a maradiság, az elavult nézetek ellen, hogy véglegesen száműzzük. Ebben a nagy harcban az ő nevelő-felvilágosító munkájukra is szükség van. De szük­ség van arra is, hogy ezt a szövet­kezetek, állami azdagságok vezetői es a helyi nemzeti bizottságok is meg­értsék. Ök úgy is harcolnak a maradi­ság ellen, ha előrelátóan gondoskod­nak magas szakképzettségű, politikai­lag fejlett szakkáderek iskoláztatásá­ról. Kovács István.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents