Szabad Földműves, 1957. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)

1957-08-25 / 34. szám

\fzatKUf Földműves s L957. augusztus 25. Tanulságos szemlék elölt Országszerte szeptemberben tart­ják meg a járási és kerületi mező­­gazdasági kiállításokat. Jóleső érzés így együtt látni egy évi munka gyü­mölcsét. Nemcsak azért, hogy a ki­váló eredmények láttán büszkeségtől dagadjanak a szívek, hízzanak a sze­mek, hanem tanulság is. Mert nem­csak gyönyörködni tud a földműves az eredményekben, hanem a mások szép terményeire és termékeire ve­tett pillantásokon túl azt is igyek­szik ellesni, kitudakolni, hogyan csinálta az a másik, hogy olyan szép eredményt ért el. Aztán már csak kivágyságtól ösztökélve is meg akar­ja mutatni, hogy ő is legény a talpán. Valamikor egyes gazdák, szomszé­dok között folyt a nemhivatalos verseny, most hogy a keskeny par­cellák sok száz hektárosokká széle­sedtek, a versenyek is megnőttek: szomszédos szövetkezetek, járások, sőt egy ország földművesei verse­nyeznek az elsőségért. Eredményeink beszédes tényként tanúskodnak a versenyek mozgósító erejéről, s hogy meg ne álljunk a mában, hogy ered­ményeink még inkább fokozódjanak, ahhoz a tapasztalatok további kicse­rélésére, tanulásra van szükség. Szeptemberben az országszerte megrendezett mezőgazdasági kiállí­tások gazdagon szolgálják ezt a célt. Hisz egy járási mezőgazdasági ki­állításon a járásban elért legszebb eredmények nyújtanak szemléltető oktatást földműveseinknek. Hogy a kiállítások valóban tanul­ságosak legyenek, földműveseink, nemzeti bizottságaink tagjai már most szorgalmasan készülnek a ki­állítás megrendezésére. A királyhelmeci járásban is teljes ütemben folynak az előkészületek. A kiállítást előkészítő bizottság min­den héten szerdán ülésezik, mert azt akarják, hogy a múlt évben jól sike­rült kiállítástól még sokoldalúbb, még meggyőzőbb erejű és rendezésé­ben szemet gyönyörködtetőbb szem­lét rendezzenek. Ez nem is lehetet­len, hisz az idei eredmények is jóval felülmúlják a tavalyiakat. Juhász Lajos, a JNB fcagronómusa és Tu­­chyňa János, a GTÁ föagronómusa jó munkájának köszönhető, hogy a ki­állítás anyagát már előkészítették, kiválogatták az egyes szövetkezetek, ugyanakkor előkészítették a szüksé­ges magyarázótáblákat is, amelyek­ről megtudhatja a szemlélő, hogy a szövetkezet milyen módszerrel érte el az eredményt. A kiállítás sikerét szolgálja az az intézkedés is, hogy szeptember 15-ét, a kiállítás megnyitásának napját já­rási aralóünnepséggel kötik egybe, valamint az is, hogy a szövetkezetek között versenyt indítottak a legjobb rendezésért. Ugyanis minden szö­vetkezet a kijelölt helyen maga ké­szíti elő és rendezi el a kiállítás anyagát. A verseny első díja 3000 korona. A szövetkezeteken kívül bemutat­ják majd terményeiket és termékei­ket az állami gazdaságok, kísérleti állomások, állami erdészet, s mindezt kiegészíti az, hogy a méhész- és vadászegyesületek, a mezőgazdasági raktárak, a gépállomás mind-mind képviseltetik magukat a kiállításon. Étel, ital ugyancsak bö választék­ban áll majd a látogatók rendelke­zésére, mert a szövetkezetek feles­leges termékeiket értékesíthetik a kiállításon. Lesz tehát lacipecsenye, bor stb. A kiállítást arról a nagyszabású tervről készült térkép teszi majd teljessé, melyet a járás vízgazdálko­dásáról mutatnak be. Ez a járás vízgazdálkodásának, csatornaberen­­dezéseinek ismertetésén kívül olyan messzemenő célt is szolgál, hogy a szövetkezetek a távlati terv ismerete alapján a jövőben még bátrabb, még merészebb terveket készíthet­nek mezőgazdaságunk fejlesztésére.-ti A nagyabonyi szövetkezetben a ter­mény letakarítása után azonnal fel­szántották a tarlót. „Szép volt Jó volt” A tornaijai 11 éves középiskola 9— 10 osztályának 14 tanulója július el­sején kezdte meg a brigádmunkát Csí­zen az épülő tanítói lakásnál. A fiata­lok szorgalmasan, vidáman láttak a betonozáshoz, hisz a 10 hónapos szel­lemi munka után ez a kis fizikai mun­ka szinte pihenésnek számított. A szorgalomnak meg is lett az eredmé­nye. A brigád tagjai négy nap alatt több mint 35 köbméter betont kever­tek meg és hordtak az alapba. A to­vábbi napokon pedig teherautók se­gítségével mintegy 2000 darab beton­blokkot és 30 mázsa cementet szállí­tottak Losoncról az építkezéshez. Az időjárás sajnos nem mindig ked­vezett a fiataloknak. Többször esett az eső és ilyenkor a brigád tagjai tü­relmetlenül várták a felhők eloszlását. Amikor aztán kisütött a nap, ismét vidáman siettek a Rimára, homokot termelni. A kitermelt homokot — mintegy 45 köbmétert — az ÉRSZ-töl kölcsönkért fogatokkal szállították az építkezéshez. A brigádnak minden egyes tagja ak­tívan kivette részét a munkából. A kultúrház építkezésénél is segítettek. Itt azonban még nagy munka vár a csízt fiatalságra. De ha úgy fognak dolgozni mint eddig, bizony későn ér véget a kultúrház befejezése. Az aratási munkákból is kivették ré­szüket a brigád tagjai. Egy nap alatt több mint 250 keresztet raktak össze a bö termésből. Amikor vége lett a brigádnak, megkérdeztem a brigád tagjait, hogyan tetszett a munka? A fiúk, lányok szinte kórusban vála­szoltak: — Szép volt, jó volt! TÓTH ELEMÉR, Chanava. A Bajcsi Állami Gazdaság dolgozói az elemi károk ellenére terven felül 32 vagon gabonát csépeltek. A ter­ménybeadást rögtön a cséplőgéptől már 100 százalékon felül teljesítették. Ugyancsak 100 százalékon felül telje­sítették a tarlókeverékek vetési tervét. Több mint 1500 hektáron elvégezték a tarlóhántást. A sverepaci szö­vetkezet ifjúsági brigádja nagy se­gítséget nyújtott a termény betaka­rításában. A képen Drozd Štefan, Anička Klabníková, Jarmila Bačíková és Helenka Halie­­nová a gereblyé­­lést gyűjtik a tar­lón, Foto: Š vec . A bő termésből jut mindenkinek A nagykaposi EFSZ ebben az évben nagyon szép terméseredményeket ért el. Búzából 29, a többi fajtából pedig 26 mázsás hozamot értek el hek­táronként. A szövetkezet már 150 százalékon felül teljesítette beadási kö­telességét, kiegyenlítette tartozását a GTÁ-sal szemben és sok gabonát raktározott el. Ezenkívül kiosztották a tagoknak járó félévi természetbeni járandóságot is, összesen 12 vagon .gabonát. Például Dupáj Mihály tehéngondozó, aki 566 munkaegységet dolgozott le, 11,40 mázsa búzát és 5,70 mázsa árpát kapott. Eszterházy Kálmán sertés­gondozó 600 munkaegységet dolgozott le az első félévben. Ennek alapján 12 mázsa árpát juttatott neki a szövetkezet. Az összefogás szép példája Várgedén Jól gazdálkodik a várgedei szövet­kezet. Ezt bizonyítja a félévi pénz­ügyi mérleg is. Ugyanis szép összeg, mintegy százhúszezer korona volt a terven felüli pénzbevételük. Gyurica Miklós, a szövetkezet könyvelője szerint minden remény meg van arra, hogy a munkaegység tervezett értékét, vagyis a 20 koro­nát év végéig elérik. Hogyne, hiszen dohányból eddig 56 ezer koronát, a hagymából meg 60 ezer koronát már bevételeztek. A jó gazdálkodás vonzó hatást gyakorol a még kívülálló egyéni gaz­dálkodókra. Az utóbbi hetekben négy középparaszt lépett soraikba. Be­cher Pál tíz, Lakota György közel tíz, Várhelyi András nyolc, Gyurica Pál meg tizennégy hektárral gyara­pította a szövetkezet földalapját. Rendkívül nehéz aratásnak néztek elébe. De a szövetkezetesek nem maradtak magukra. Vasutasok, bá­nyászok, rendőrök, tanítók a szabad­ságuk idejét arra használták fel, hogy a szövetkezet segítségére sies­senek. Ezek között kell megemlíteni Darabos Istvánt, Zsilka Ferencet, Üjpál Lászlót, Kovács Istvánt, Miklo­­vics Pált, Szelecsán Andrást, és még sok más dolgozót, akik mind-mind vállvetve dolgoztak a szövetkezeti tagokkal, hogy az idei termést meg­mentsék. De az egyéni gazdálkodók is kitet­tek magukért. Húsz fogattal 3 napon át hordták asztagba a kévéket. Ezt a segítségüket a szövetkezet úgy viszonozza, hogy tarlóhántás céljára lánctalpas traktort bocsát rendel­kezésükre. Szép példája ez az össze­fogásnak, amit tovább kell fejlesz­teni. -ki-Köszönet érte... 7 Q try augusztus 2. este 7 óra. ■L • Fontos dátum ez Imreg község életében. Ugyanis ezen a na­pon gyulladt ki községünkben a régen óhajtott villanyfény. A bekapcsolás ünnepélyes volt. Jelen volt a falu ap­­raja-nagyja. A jelenlevőknek eszükbe jutott a múlt, amikor mécsesnél, füs­tös petróleum lámpa mellett vagy pe­dig sötétben ülték át a hosszú téli es­téket — mivel több esetben még pet­róleumra sem tellett. Az ünnepély után mindenki haza­sietett, hogy lakásában kipróbálja a villanyt, bekapcsolja a már előre meg­vásárolt rádiót. Míg a transzformá­tortól végig mentünk a 'falun, a leg­több lakás már teljes fényben úszott: szólt a rádió. A villany bevezetésének napját ránc-’ mulatság követte. Kipirult, boldog ar­cú emberek nótaszöval ünnepeltek ezen az emlékezetes napon. Köszönetiinket azzal juttatjuk kife­jezésre pártunknak és kormányunk­nak, hogy úgy mint a múltban a jövő­ben is mindig pontosan teljesítjük, sőt túlszárnyaljuk beadási kötelezett­ségünket! SZŰCS JÁNOS. Tanulnak a múlt hibáiból Amikor a múlt év őszén Kisdobrán megalakult az EFSZ, a vezetőségnek nagy gondot okozott a szarvasmarha­állomány elhelyezése és takarmányo­zása. De még a kezdet kezdetén hoz­záláttak egy korszerű istálló felépíté­séhez, melyet a szövetkezet építkezési csoportja még a tél beállta előtt tető alá rendezett. így összpontosíthatták az állatállományt. A takarmány azon­ban kevés és rosszminőségű volt. Dargó Bélának és állatgondozď társainak azonban a pontos takarmányadagolás­sal sikerült a hosszú telet nehezen át­vészelni. Az idén már nem estek a múlt hi­bájába. Jó előre gondoskodtak meg­felelő mennyiségű és jóminőségű ta­karmányról. Nyári legelőjüket, ahol szükséges volt, felszántották, a többi helyen pedig trágyázták. Az EFSZ-nek 37 tehene, 17 üszője és 24 hízómar­hája van. A takarmányalapot oly­képpen biztosították, hogy a meglévő 4 ha lucernán kívül 20 hektárba za­bosbükkönyt és 10 hektár silókuko­ricát vetettek. "Zelenák István. Az erjiber, a falujáró szemében tükröződő első reflexek szinte rövid félóra alatt értésedre adják a falu gondolkozásmódját, lelkivilágát. A még többségben lévő egyéni gazdák szérűi azt mondják, hogy itt sokan gondolkoznak, gazdálkodnak, élnek a régi módon. A falu szélén lévő, még kisebbségben szerénykedő gazdasági épületek a szövetkezeti úton elindu­lok kisebb csoportját jelzik. Ez volna talán a gondolati keresztmetszet. Ha részleteire bontjuk, elénk tárul, hogy a szövetkezetben 116 tag és 969 hek­tár föld van. A falunak pedig 1902 lakosa és 2053 hektár földje, ami be­szédes bizonyítéka, hogy van itt még tennivaló, sőt... de talán erről majd később. Egy ilyen nagy tömkelegben nehéz a véleménykutató munkája. Mégis az elhangzott, itt-ott tett megnyilatko­zások, megnyilvánulások máris a gordiuszi csomó végét adják a bogoz­ni akaró kezébe. Itt nem valami bűn­ügyi nyomozás, vagy valami botrá­nyos dolog felgöngyölítéséről van szó, hanem a nézetek, az elméletek kibo­gozásáról, helyesebben annak okáról, amit az első benyomásra észleltünk. Nézzük a jelenségeket az ok és az okozat viszonyában. Mert az úgy van az életben, ha valami jól vagy rosszul megy, annak mindig van oka. Kicsi a szövetkezet Bényen, ezt tény. De ke­ressük az okát. Mert ennek is van miértje. A miértből az első jelenség: A szövetkezet udvarán Halasi Sán­dorral a vezetőség tagjával és Bugár­­di Ferdinánddal találkozunk. Az em­berek kissé fáradtak, mert bár az állattenyésztésben dolgoznak, kora reggel vagy a munkaszünetben, az aratásban, a cséplésben segítenek. De azért ha a szövetkezetükről van szó, Néhány szó a felnőttek neveléséről A munkás-paraszt szövetség megszilárdításáért felvidulnak, mert ha kicsi is a szö­vetkezet, az előző évekhez viszonyít­va erősödik, izmosodik. De mikpr a miértre terelődik a szó, árny fut át az arcokon és mintha egy kicsit ke­sernyéssé válna a mosoly. — Járnak a parasztokhoz, beszél­getnek velük a szövetkezetről? — Nem, nem voltunk még, meg talán nem is fogadnának szívesen, — szól Halasi tétovázva. — Nem? Hisz a falusi ember min­dig szíves vendéglátó volt. Hihetet­len. — Meg nem is akarunk középpa­rasztot a szövetkezetbe ... Megva­gyunk mi nélkülök is, — mondja Bugárd1 Ferdinánd. A ztán jön a magyarázkodás, hogy így meg amúgy, elég volt már belőlük. Eddig bizony még egyetlen szövetkezeti tag sem járt agitálni, nem is vették tervbe, elszi­getelődtek a középparasztoktól. Az előbbiek nagyon súlyos szavak, itt valami nincs rendjén az emberek lelkében, gondolkozásában. Talán néz­zük a helyi nemzeti bizottságot. Mennyire igyekszik formálni, alakí­tani a gondolatot. A helyi nemzeti bizottságon éppen egy új párt adnak össze, boldogok, fiatalok, mosolyogva indulnak az életbe. A szertartás után újra szóba­­kerül a m i é r t. A nemzeti bizottság a választások óta szép útat tett meg. Micsurin-kertet létesítettek, a kultú­ra terén is vannak eredmények, a színjátszócsoport két versenyzászlót is kapott, Balázsi Margit könyvtáros­nő, főleg az esős időkben 50 — 60 könyvet is kölcsönöz hetenként. Fő­leg a fiatalság olvas. De mi van a felnőttekkel? A programtervben ott szerénykedik a mondat, hogy csak 1958-ban kezdik a tagszerzést. Tehát a helyi nemzeti bizottságnak sem sürgős a kis szövetkezet kiszélesí­tése, s ami a legfontosabb — az em­berek gondolkozásának közelebbho­­zása, nevelése. Miért mi is történt Bényben? Az elmúlt években nem fogadták jól a középparasztokat a szövetkezetbe. Sőt egy alkalommal tizenhatot ki is zártak, megállapítván, hogy nem jól dolgoztak. A tények rácáfoltak. Ké­sőbb kiderült, hogy 500 — 600 munka­egységük volt. De már későn, mert az emberek lelkét megsebezte és ve­lük együtt kiléptek a többi parasztok is. Most alig négy paraszt van a szö­vetkezetben és a legújabb hét belépő közt csak egy négy és félhektáros van. Eleinte az apróbb sérelmek csak elszigetelt kis mozaikok voltak, de később már egésszé nőttek, Egyszer az egyik középparaszt hordót kért a volt szövetkezeti elnöktől, az azonban nyeglén felelt: — Én adjak hordót a parasztnak? A középparaszt így szűrte le a ta­nulságot. ,—. Nem becsülnek. bL Le­forrázottam megsbrtetten állt tovább. Nézzük a mai helyzetet. Újra a szó — nem is akarunk középparasztokat. TVT em hibáztathatjuk Ferdi bácsit sem, hisz első, szorgalmas tagja a szövetkezetnek. Már eddig 470 munkaegysége van. Becsületes, jó munkás volt mindig, uraságok földjén nőtt fel, a munka cserzette keményre a bőrét. Inkább a nevelésben, a helyi nemzeti bizottság nevelőmunkájában van a hiba. Keveset foglalkoznak az emberekkel. Most, amikor ország­szerte naponta látogatják az agitáto­rok a középparasztokat, náluk azt lehet mondani semmilyen agitáció nem volt. Agitálni nemcsak azért kell, — ha már nem vették tervbe az idén a szövetkezet kiszélesítését — hogy a parasztok belépjenek a szövetkezet­be, hanem azért is, hogy előkészítsék őket a jövőre, formálják gondolatai­kat, neveljék őket. A nemzeti bizottság elnöke és Ja­­kus elvtárs a HNB titkára olyan gon­dolatokat fejtegettek, hogy két szö­vetkezetét létesítenének a faluban. Az egyikben maradnának a volt mun­kások, cselédek, a másikba viszont beállnának a középparasztok. Mosta­nában több helyen külön szövetkezet alakult olyan helyeken, ahol azelőtt két falu volt, bár most egy közigazga­tás alá tartozik, de viszont óva őriz­kedtek attól, hogy az emberek között határvonalat húzzanak és kialakuljon egy ún. munkás- és egy középparaszt szövetkezet. Ha történetesen Bényben is nem ilyen formában akarnák meg­alakítani a szövetkezetei, akkor talán helyes volna. De hát helytálló e az olyan elgondolás, ami a helyzet to­vábbi kiéleződéséhez vezet és a föld­munkások és a középparasztok még jobban elszigetelődnek és „kasztok“ képződnek. T enin elvtárs hangsúlyozta, hogy A-1 a munkásosztály, a földmun­kások első számú szövetségese a kö­zépparaszt. Nekünk tehát arra kell törekedni, hogy a középparasztot el­szigeteljük a kulákoktól és megnyer­jük a magunk számára. Természete­sen ez a nehezebbik fele a munkának. Mert a helyi nemzeti bizottság tag­jainak le kellene ülni Ferdi bácsival, valamint a megsértett középparasz­tokkal és elbeszélgetni a problémák­ról. Mert ami már megtörtént, azon úgy sem lehet változtatni, de hogy még ma is ilyen megnyilvánulások vannak, azt a helyi nemzeti bizottság jó nevelőmunkával kiküszöbölheti. Meg kell értetni az emberekkel, hogy végeredményben magában a "szövet­kezeti forma is arra törekedik, hogy eltüntesse a parasztság rétegeződé­­sét, hogy még jobban érvényre jut­tassa azt a törvényt, hogy az ember értékét elsősorban is az adja meg, hogy milyen munkát végez. A munka az értékmérő. A középparasztoknak a szövetkezetben a helyük, ahol majd a nagy közös családban a volt föld­munkásokkal, cselédekkel együtt ne­velődnek és mindkét részről jobban kialakul majd a kölcsönös emberbe­­csülés. Tehát az a fontos, hogy a helyi nemzeti bizottság a most még kétfé­leképp gondolkozó emberekből egy­­mástbecsülő embereket neveljen. Balia József Kazalozzák a szalmát a dercsikai EFSZ tagjai.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents