Szabad Földműves, 1957. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)
1957-08-25 / 34. szám
A szocialista faluért S^o Jh zc I földműves A FÖLDMŰVELÉSÜGYI ÉS ERDŐGAZDASÁGI MEGBÍZOTTI HIVATAL LAPJA Bratislava, 1957. augusztus 25. Ára 40 fillér Vili. évfolyam, 34. szám. Tűnnek a mezsgyék Üj életet teremtő szándékkal lelkes agitátorok kopogtatnak mostanság a paraszti porták ajtaján. Szavaik melegétől világosság gyűl az agyakban, oszlanak a kételyek, amelyek szüntelenül marcangolták bensőjüket. E baráti beszélgetések során kirajzolódik a jövő horizontja dolgozó parasztjainkban, s tömegesen mondanak búcsút a maradi gazdálkodásnak. A lelkes agitátorok nyomán szerte az országban, rónán és begyvidéken egyaránt, szinte gombamódra szaporodik az új EFSZ- sk száma, szélesedik a szövetkezeti tagok hatalmas tábora. Kiemelkedő sikerekről érkezik jelentés csaknem naponta: A České Budéjovice-i kerületben az év elejétől 262 községban alakult új szövetkezet. Nyomon követi a jihlavai kerület, ahol 200 községben^ a dolgozó parasztok közös elhatározása nyomán létesültek új szövetkezetek. Ebből 50 alakult csupán augusztusban. Nagy lendületet vett á plzeni kerületben is a mezőgazdaság szocialista átépítése. Például két nap alatt — augusztus 17—18-án — tizenkilenc új szövetkezet létesült, 654 taggal. De nem akarnak lemaradni a cseh országrészek parasztsága mögött a szlovákiai dolgozó parasztok sem az EFSZ-ek alakításában. Például a tornaijai járás mind az 57 községében van már szövetkezet. Az eperjesi kerületben az andrejovai EFSZ az ötvennegyedik már ebben az évben. Oj szövetkezet alakult még az utóbbi napokban Nagykürtösön, Budiékán, Uňatinban, Kisgömörön, Détéren és még számos községben. Naponta, országos méretben mintegy 8 — 10 új szövetkezet alakul. S ez az ütem tovább gyorsul... -ko-Győzelmi jelentés Rövid a távirat, mely a szépsi JNB-ről érkezett, pár sor az egész, de benne van a járás dolgozóinak kemény küzdelme, • igyekezete és győzelmének jelentése. Igen, benne van a szepsi járás földműveseinek győzelme, akik örömmel jelentették, hogy határidő előtt 21 nappal, azaz augusztus 14-én az országban negyediknek, a kassai kerületben pedig másodiknak teljesítették a beadást. Az örömteljes eredmény elsősorban a szövetkezetek és állami gazdaságok igyekezetének köszönhető, melyek azzal a jelszóval indultak az idei kenyércsatába, hogy - cséplőgéptől a nép raktárába. Már az egyénileg gazdálkodók közül is sokan teljesítették a beadást, sőt az állami felvásárlásra Is bőven adtak a járás földművesei. Az eredményhez természetesen jelentősen hozzájárultak a kombájnosok, traktorosok s nem utolsó sorban a nemzeti bizottságok és a felvásárló üzemek dolgozóinak jó munkája, vala mint a GTÄ mozgóműhelye, melynek a helyszínen végzett gyors javítások nyomán nagy szerepe volt a munka folyamatok meggyorsításában. A járásban még zúgnak a cséplőgépek, de tovább folyik a gabona állami felvásárlása is. A szövetkezetek tagjai most azon szorgoskodnak, hogy mihamarabb eleget tegyenek annak a becsületbeli vállalásnak, melyet a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójának tiszteletére tettek. —sor Nem kétséges, hogy a bő termés biztosításának egyik előfeltétele: a tarlóhántás. Sajnos, a füleki járás szövetkezeteinek tagjai ezt nehezen értik meg. Ez évben is csupán a nagydaróci, a fülekkovácsi EFSZ-ben kezdték meg idejében a tarlóhántást. Az említett szövetkezetektől, ahol már az ősziek vetőágyát készítik elő, példát vehetnének a járás többi szövetkezetei is. — Várhatunk jó termést, ha nem adjuk meg a földnek azt ami jár? — tesszük fel a kérdést a tarlóhántással lemaradt szövetkezet tagjainak. Semmi esetre nem! Munkához kell tehát látnunk, hogy jövőre is bő termést arassunk. Sólyom László, Losonc A vágsellyei járás legjobb fűszerpaprika termesztői közé tartoznak a sókszelőcei szövetkezeti tagok. Az idén 9 hektáron termelnek fűszerpaprikát. Tavaly 270 000 korona jövedelemre tettek szert. Ebben az évben még jobb termésre számítanak. A képen Svajda István, csoportvezető és Takács Zoltán, mezőgazdász megelégedetten szemlélik a gazdag termést ígérő paprikát. (F.: Kalický Tibor) Világosság kéne... Hárman ülünk Kapsa Béla szép, tágas szobájában. Én és a házigazda, valamint Paluch Ferenc, a szövetkezet elnöke. A beszélgetés a múltról, a jelenről és a jövőről folyik. — Azt hiszem Ferenc, emlékszel ötvennégy őszére — mondja Kapsa bácsi az elnöknek. — Emlékszem, hogyne emlékeznék ... — Akkor mondd meg, igazságos volt-e az akkori vezetőség eljárása? Paluch Ferenc arcát ráncok borítják, amint a kérdésre válaszol: — Nem volt igazságos Béla bácsi. Sőt, meggondolatlanság volt... No, de hagyjuk ami elmúlt, hiszen ... — Nem Ferenc, kell arról beszélni, hiszen ez a jövőre is vonatkozikl — Ha úgy gondolja, akkor hát beszéljünk. Elmondjam én, vagy majd maga ...? — Inkább majd közösen Ferenc. Ügy nagyobb súlya lesz a szónak. Szó szót követve cserélődnek a vélemények. Van amiben teljesen egyetért a két barát, többször azonban heves vita alakul ki. — Nézd Ferenc, azzal semmi esetre sem érthetek egyet, hogy én kulák vagyok ....' Voltak nekem cselédeim valamikor? — Nem! — Kizsákmányoló voltam én? — Nem! — Még szolgát sem tartottam, igaz-e? Az ország legtöbb részén megkezdték az őszi repce vetését. A pezinoki traktorosok már befejezték a 40 ha föld előkészítését a vetés alá, s az első hektárokon már el is vetették a repcét a pezinoki EFSZ földjein. Ügy van! — No látod, akkor hogyne volna rossz, amit velem tettetek. Kizártak, félredobtak, mint egy senkiházi dolog - talont! Pedig még ma is emlékszem, hogy ötvennégyben — családommal együtt — ezerkétszáz munkaegységet dolgoztam le a szövetkezetben! Vagy csak azért, hogy tizenhárom hektár földem van?! Nem loptam én azt Feri. Keserves munkával szerezte a megboldogult édesapám. Tehát akkor miért tették velem azt a gyalázatosak?! Egy pillanatra csönd honol a szobában. Egymás tekintetét fürkészik, majd így szól az elnök: — Béla bácsi! Én csak annyit mondhatok — mint már az előbb is mondottam, — hogy meggondolatlanság volt az egész. Tudja kik voltak az akkori vezetők?! Spekuláltak! Fel akarták borítani a szövetkezetei. Azt gondolták: ha kiteszik a hozzáértő, becsületes parasztokat, akkor majd szétesik a szövetkezet! Tervük nem sikerült. A szövetkezet megmaradt, de ők ....' Csak kár, hogy előbb nem vettük észre a konkolyt a búza között... Higyje el, nagy iskola volt ez számunkra. Kapsa Béla kissé megkönnyebbült az őszinte szavaktól. Ügy érezte: rövidesen visszaszerzi csorbát szenvedett paraszti becsületét. ■ Igen vissza! Mert nemcsak Paluch Ferenc ismeri el, hogy Kapsa Béla becsületes középparaszt, hanem a panyidaróci szövetkezet valamennyi tagja! Nagy napokról emlékezünk De lehetne mást mondani olyan gazdálkodóról, aki földjeit jól műveli, beadását minden évben száz százalékra teljesíti?! Ezért becsületes középparaszt tehát Kapsa Béla. Beadta ó már ez évben is az előírt 23 mázsa búzát, a 11,34 mázsa árpát és a 12 mázsa rozsot száz százalékra. Tej-, hús- és tojásbeadását is időben száz százalékra teljesíti. Ugyanakkor azt is tudja, hogy a közösben sokkal jobban érvényesülne. — Ha köztük lehetnék, kevesebb gond nehezedne váltóimra és a munka ■sem vonla olyan nehéz, mint így, magányosan . . . Az emberi szívhez szólnak Kapsa bácsi utóbbi szavai. Mert amikor azt mondja: „Ha köztük lehetnék ...“ úgy érezzük, visszatérésről álmodik. Oda vágyik, ahol a helye van: ahol könynyebb munkával többet lehet termelni, mint a keskeny parcellákon. Mert ne gondolja senki, hogy Kapsa Béla nem figyeli a közös gazdálkodás menetét. Látja és vele érez! Arról is tudomást szerzett, hogy a szövetkezet a tervezett 256 mázsa búza beadását 84 mázsával, a 139 mázsa rozsot 23,90 mázsával megtoldotta. Felfigyelt arra is, hogy a szövetkezet közel 9 vagon gabonával termelt többet ez évben, mint a múlt évben. S mivel látja, gondolkodik, a jövőről ábrándozik ... Csak az a fontos, hogy a szövetkezet vezetősége világosságot, fényt árasszon a Kapsa Béláék körében ... ZATYKÓ JÓZSEF. * Málason is új tagokkal bővül a szövetkezet A málási helyi nemzeti bizottság elsőrendű feladatának tűzte ki a szövetkezet kiszélesítését. Agitációs munkája nem maradt hiábavaló, mert eddig már 21 tagot győztek meg a szövetkezeti gazdálkodásnak. Elsőnek Szitás József lépett a szövetkezetbe. A helyi nemzeti bizottság tovább folytatja agitációs munkáját, hogy Málason is egész községi szövetkezet legyen. Öbert János, Málas A népek történetében vannak s időszakok, mikor feielniök kell a i jövő nemzeti lét vagy pusztulás 1 nagy kérdésére. Ez a vizsga akkor ; éri a nemzetet, amikor a nemzeti ( létezés legsúlyosabb helyzetében i vergődik, mikor önállóságát, jövő- i jét a legnagyobb veszély, a szolga- I vá süllyedés, a pusztulás fenyegeti. De amint a betegség kitermeli a - gyógyulást elősegítő erőket, az el- : nyomás ugyanúgy kitermeli áz élni és küzdeni akarás energiáit, fel- i ébreszti a nemzet életakaratát. A negatív tényezők az elnyomás, a szolgasors előhívja a pozitív tényezőket, az elszántságot, a hősiességet és a gyűlöletet az elnyomó ellen. Ezek a nép nagy sorsdöntő pillanatai, amelyekben a leginkább megmutatkoznak az életrevaló nemzet erényei, a nemzet nagysága és életképessége. Sok ilyen példával szolgálhat a történelem, melyek mind azt igazolják, hogy a nemzeti közösségben ellenállhatatlan erő duzzad és büntetlenül nem lehet egyetlen népet sem megfosztani nemzeti sajátosságaitól, kultúrájától, nem lehet-egyetlen népet sem huzamosabb ideig más erősebb nemzet szolgájává süllyeszteni. A történelem azt is bizonyítja, hogy az elnyomás idején, legyen az bármilyen dúrva és erőszakos, mindig a legelnyomottabb, gazdaságilag legeltaszítottabb osztály az, amely az áldozatok oroszlánrészét vállalja, a legtöbb szenvedést és vért áldozza a nagy nemzeti célok érdekében. Az sem szorul bizonyításra, hogy ezekben az időkben a gazdaságilag megalapozottabb osztályok sokkal kisebb részt vállalnak a felemelkedésért folytatott küzdelemből és anyagi ellátottságuk féltésében rendesen megosztoznak a hódítóval a dolgozó nép terhére. Tizenhárom évvel ezelőtt Szlovákia népén volt a sor, hogy tanúságot tegyen nemzeti és politikai érettségéről. Fel volt téve a nagy vizsgakérdés: akarja-e az idegen uralmat a fasizmust, nemzeti létének és kultúrájának megsemmisítését, akar-e egy kegyetlen hódító segédcsapatává süllyedni, akar-e segítséget nyújtani ahhoz, hogy a hitleri szoldateszka elpusztítsa a szocializmus pozícióit az egész világon, megsemmisítse a Szovjetuniót, mely az elnyomott népek felszabadulásának egyetlen biztosítéka. A fasiszta terjeszkedés évei sorsdöntő idők voltak az egész emberiség és az igaz emberiesség számára. Ügyszólván már egész Európa a hódító lábai előtt hevert. Tehát nemcsak a szlovák nép sorsáról volt szó, hanem arról, hogy visszasüllyed Európa a középkori barbarizmus mocsarába, vagy eleven testével gátat alkotva megállítja-e a pusztító áradatot. És Európa népei közül egy kis ország népe állta meg legfényesebben a nagy történelmi próbát. 1944. augusztusában az ország egész népe egy emberként állt a fasiszta áradat útjába, fegyvert ragadott és megvívta történelmi harcát a barbár ellenség ellen. Zsolnától Kassáig, a Kárpátok havas bérceitől egészen a szelíd Garant völgyéig gyülekezett a nép az ellenállás zászlaja alá és rettenthetetlen hősiességgel védte nemzeti szabadságát. Harcának perspektívája egy új Csehszlovákia volt, melyben minden hatalom a népé és az ország minden szépsége és gazdagsága a népet szolgálja. Nem rettent vissza a terrortól, a fasiszta tömegmészárlásoktól, mert tisztában volt a cél nagyságával. A cél tisztán állt előtte, mert Csehszlovákia Kommunista Pártja a dolgozók élcsapata az illegalitásban is szervezte, felvilágosította és küzdelemre lelkesítette. A párt vezetői és egyszerű tagjai mérhetetlen véráldozatot hoztak a nemzeti függetlenségért és a szocialista Csehszlovákiáért folytatott harc oltárára. A párt tagjai közül sokezren vesztették életüket a német koncentrációs táborokban, vezetői közül sok százan senyvedtek a börtön falai között. De a börtön falai közül is megtalálták az utat a néphez és nem szűntek meg egy pillanatra sem mozgósítani és lelkesíteni a tömegeket. A párt ezekben az években még mélyebben írta be a nevét a nemzet történetébe. Az elnyomás, a rémuralom éveiben a párt lett a tömegek egyetlen reménye. Ezekben az években az egész nép meggyőződött arról, hogy egyedül a kommunisták az igazi, önzetlen hazafiak, akik a nép jövőjéért, egy emberibb társadalmi rendért küzdenek. A felszabadító harc vezetését is a párt vállalta. A kommunisták mindig a felkelés harcainak első soraiban küzdöttek. így kapcsolódott össze egy kis nép hősi küzdelme egy nagy nemzet, a szovjet nép harcával és ez örök dicsősége a szlovák nemzetnek. A nagy nemzet pedig, mini egy idősebb testvér, az első pillanattól fogva magáévá tette a szlovák nép ügyét és Önzetlenül támogatta hősies harcát. Soha sem felejti el a szlovák nemzet a szovjet partizánokat, akik eljöttek messzt földről, hogy életüket áldozzák « fiatalabb testvér felszabadulásánál ügyéért. Nem felejti el a szlovál nemzet Duklát, ahol a csehszlovál hősökkel egy temetőben sokezei szovjet katona sírja példázza i szovjet nép testvéri áldozatkészségét. De nem felejti el Szlovákii népe azt sem, hogy csak a testvél segítsége tette lehetővé, hogy önálló állami életet éljen, hogy legyőzze a belső és külső osztály ellenséget, elindulhasson egy nap sugaras jövő, a szocializmus útján Most amikor szemeink előtt mind inkább világossá válik a szocializ mus útjának helyessége, amin egyre erősödik és gazdagodik szó cialista hazánk, amint boldogabba szebbé és emberibbé teljesedik éle tünk, egyre mélyebben gyökeredző meg bennünk a szocialista táborra való összetartozás érzése, a Szov jetunióval kötött örök frigy dönt jelentősége. A két népnek ezt példás szolidaritását fáklyákén világítja meg a Szlovák Nemzel Felkelés hősi éposza. A Szlovák Nemzeti Felkelés nag történelmi határkő Csehszlováki népeinek életében. Egy új, embe ribb korszak vérzivataros kezdet« mely éretté és jogossá avatta né peinket a boldog szocialista jöv birtokbavételére.
