Szabad Földműves, 1957. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)
1957-08-04 / 31. szám
1957. augusztus 4. Földműves 5 Harc nélkül nem lehet több kenyér Fájdalommal születik az élet SZÉCSÉNKE KÖZSÉG határát jártuk. S amerre a szem ellát, a bő termés és a szorglamas emberi munka gyümölcsét látjuk. A szemlélődő embernek úgy tűnik, mintha a határ egy gazdagon megterített asztal volna. A gabonacsomók egymás hegyén-hátán, végeláthatatlan hosszú sorokban szelik át a nagy táblákat. Az egyilt táblán északról déli irányban, a másikon viszont észak-kelet fe^lé húzódnak a sorok, a gabonatáblák fekvése és különböző fajtája szerint váltakozva. A határ más részén pedig a nagy kukorica, a krumpli, a répa. a paprika és a paradicsom szemet gyönyörködtető színei és gazdag termést ígérő dús táblái hívják fel magukra a figyelmet. A gondosan végzett munka gazdag termést és a tavalyinál jóval nagyobb osztalékot ígér gondos gazdáinak. i MAJOR SÁNDORT újnak, a jobbnak. Az élet fájdalommal születik, minden eredmény kemény harc útján megy végbe. Miután az egyén anyagi érdeke helyesen van összeegyeztetve a közösség érdekeivel, a szövetkezet szabályaival, — mint Szécsénkén is — ez mindent legyőző erőnek bizonyul. Egy évvel ezelőtt a szövetkezeti tagságnak a munkához való új szocialista viszonya alakulásában már megfogamzottak azok a gazdag eredmények, amelyeket ma már_a határban és az istállókban látunk. A szövetkezet kocsisai eltérően a múlttól, hozzákezdtek pontosan mérni mindazt, amit szállítottak. És ezzel megteremtették a beírt munkaegységeknek a munkával alátámasztott aranyfedezetét. Ugyanezt tették a többi munkaszakaszokon is az etetők és a fejők. A paušál-díjazás megszűnt és azt felváltotta a teljesít-A kombájn után nyomban szorgalmasan végzik a termés tisztítását. Ahogy a verőfényes időben egy magaslatról az emberi szem végigpásztázza a szövetkezeti tagok birodalmát, mindenfelé az alkotó munka lázától fütött emberek jövése-menése látható. A határ valóságban olyan, mint amikor a teljes pompázó virágzó rétet ellepik a zümmögő és mézet gyűjtő méhek. Ez a virágzó rét a határban annál nagyobb örömet okoz és kellemesen lep meg, mivel tudom, hogy 1955 — 56. telén a szövetkezet kritikus állapotba került és a felbomlás veszélye fenyegette. AZ EFSZ ÉVRŐL ÉVRE nem fizette ki a tervezett munkaegység értékét. Miből is lehetett volna fizetni, hiszen részes művelésre adták ki a kapásokat és a takarmányok kaszálását, így, természetesen, nem érték el a tervezett hozamokat, mert a tagok nem úgy dolgoztak mint sajátjukban, hiszen a régi harmados időket élték. A beadási kötelezettségnek sem tettek eleget. Miből is tehettek volna, hiszen az állatállomány egyre hullott, az istállók az állatállomány temetőivé váltak. A sertésgondozók az állatok hullását az egészségtelen istállókkal magyarázták. Egyszóval a közös vagyon az ebek harmincadjára került. Miért történhetett meg mindez? A fő hiba abban volt, hogy nem tartották be a szövetkezeti szabályzatot, különösen az elvégzett munka szerinti jutalmazást. így aztán nem lehet csodálkozni azon, ha a régi aratómunkás, a volt földesúri cseléd és kisparaszt, akik kemény elkeseredett harcot éppen a földesurak igazságtalan bérpolitikája, a kizsákmányolás ellen folytattak, így a szövetkezetben nem láthatták meg évtizedes harcaik eredményeit és csalódtak benne. SZÉCSÉNKE KOMMUNISTÁI azonban felismerték a hibákat, tovább nem tudták elviselni a szégyent. Éppen a múlt küzdelmei, a vereségek és győzelmek intő például szolgáltak a nehézségek leküzdésére. A fordulat a szövetkezet új vezetőségének megválasztásával kezdődött. Az új vezetőség minden erejét az igazságos jutalmazás bevezetésére Összpontosította és a szövetkezet életében uralkodóvá tette a szövetkezet törvényeit. A szécsénkei szövetkezet e vajúdása nagy tanulságúl szolgál arra nézve, hogy az alapszabályok pontos betartása és a helyes munkaszervezés döntő hatással van a szövetkezeti ťagságra, kialakítja a munkához és a szövetkezeti vagyonhoz való helyes viszonyt. Segít leküzdeni a fejlődést gátló régi csökevényeket. Senki se higyje azt, hogy mindez könnyen ment végbe. A régi elavult, a rossz, a gondolkodásban soha nem adja át helyét könnyen a születő szarvasmarháknál. Ennek az eredménye az, hogy a szövetkezet félévi pénzügyi tervét 22 077 koronával túlteljesítette. A tejbeadást 166 százalékra, a tojást, a húst a félévi előíráson felül teljesítették. A SZÖVETKEZET A NAGY OKTÓBERI SZOCIALISTA FORRADALOM évfordulójának tiszteletére kötelezettségként vállalta, hogy 160 mázsa sertéshúst és 70 kg marhahúst és 25 000 liter tejet ad be terven felül. Ma a munkaegységre 16 koronát fizetnek ki, a természetbeniekkel együtt ez 25 koronára emelkedik a tavalyi 8 korona helyett. Miskár József, anyasertésgondozó 4416 korona jutalmat kapott a félévre természetbeniekkel együtt. Bodzsák Ferenc kocsis pedig 4212 koronát. így sorolhatnánk a sok kiváló dolgozó becsületes munkájának eredményét. A szövetkezet növénytermesztése is megjavult. Ez évben már oly termésük van, hogy minden növényfajtában nagyobb termést várnak a tervezettnél. így teremtődtek meg az állandó fejlődés feltételei. A tagok ma már magukénak tartják a szövetkezetét. Merné csak valaki a kezét emelni rá! Az egyik nagy sikert ez évben abban érték el, hogy a kapásokat első ízben egyéni megművelésre osztották ki. Ezzel megszűnt az ezelőtt mindig kísértő munkaerőhiány. Mindenki jól és időben végezte el a növényápolást és soha nem látott jő termésre van kilátás. Az aratási munkák is igen serényen és körültekintéssel folynak. Július 20-ig 123 hektáron elvégezték és még 60 hektár van hátra, mellyel, ha az idő engedi, pár nap alatt végeznek. Ahogy a határt járjuk, az egyik dűlőn Kukolik János kombájnos és Molnár Sándor kisegítő aratják a búzát. A munka nem könynyú, mert a dús termést a vihar földrefektette. Kukolik elvtársat bosszantja is ez, mert csak egy oldalról vághatja kombájnnal. Teljesítménye napi 2 — 3 hektár, míg tavaly 7 — 8 hektárt is learatott. A szövetkezeti szérűn is nagy a sürgés-forgás. Itt tisztítják a kombájn által learatott és kicsépelt gabonát a szövetkezet tagjai. Itt dolgozik több fiatal szövetkezeti tag között Jámbor Imre és Deák Ferenc is, akik a volt földesúrnál mint részes aratók évtizedeken át ették a kizsákmányolt paraszt keserű kenyerét. A gépből csak úgy ömlik a kövérszemú árpa. Gyorsan telnek a zsákok. A részesaratásban megkérgesedett kezek gyakran merülnek az árpatengerbe, kezükbe veszik, hogy igaz gazda módjára gyönyörködjenek benne.- SZÉP A TERMÉSÜNK - mondja Jámbor Imre elvtárs és csak úgy meríti a vödröt a terménybe, hogy a gépre adja. Aztán a gondos gazda féltésével így folytatja: — Csak az idő jobb volna, mert kár minden szemért. — Mintha csak a szövetkezet elnökének szólna, hogy az idősebb és a tapasztaltabb tanáccsal figyelmeztesse; vigyázzatok még jobban a közösre, mindannyiunkéra. mény szerinti jutalmazás, amiről Koncz Sándor így nyilatkozott: — Bár ezt már jóval előbb megtettük volna. Most három nap alatt többet teszünk, mint ezelőtt három hétig. Ennek eredményét már látjuk is a jutalmazásban. — És tényleg, a ledolgozott és beírt munkaegységek kifizetésének megteremtették az alapját. Ezért tudtak a múlt év végén 5 koronával többet kifizetni, mint ahogy azt tervezték. ÍGY SZERETTÉK MEG a szövetkezet tagjai a szövetkezeti szabályokat és ma már semmiért se mondanának le róla, mert ez összhangba hozza a szövetkezet és a tagok érdekeit. így válnak a helyesen megfogalmazott szocialista eszmék győzelmei egyre növekvő anyagi erővé a földeken és az istállókban, így olvad össze és segíti a falu forradalmi múltja a jelent és a jövő kialakítását. Az istállókban a jobb kezelés által, — mivel már a kezelő érdekelt lett — az állatállomány az elhullás helyett szaporodik és szemlátomást javul. Az egykori rossz ólakban, amelyet a gondozók a malacok elhullásáért okoltak, ma Turman Károly arról panaszkodik, hogy szűk a hely, Turman Károly sertésgondozó úgy ápolja a sertéseket, mint sajátját. Zöld takarmányt szór nekik, hogy gazdagabb étlapjuk legyen. Nincs is most elhullás. nem férnek többé a malacok az ólakban. Amíg a múltban egy kiló sertéshús kitermelésére a hízóknál 10 kg takarmányt használtak fel, ma Turman Károly, aki átvette ezek gondozását, — a felét sem használja el, sőt egy félév alatt 15 mázsa 18 kg takarmányt meg is takarított. Ezért természetesen külön jutalomban részesül. Rend és tisztaság uralkodik most mindenhol a sertésőlakban, a — A tervezett hektárhozam árpából 20,40 — mondja Deák Ferenc elvtárs, az EFSZ elnöke. — De elérjük a 25 mázsát is. A termésünk olyan, hogy minden terményben jóval nagyobb lesz a hozam a tervezettnél. Az elismerés úgy hangzik, mintha csak a közelben álló Deák János csoportvezetőnek szólna és megdicsérné a növényi termelésben első ízben elért gazdag termésért. Bizakodás, életöröm a hajdani Feszthy-tanyán VALAMIKOR Kingyes-major a Feszthy-család tulajdonát képezte. Kies vadász-lakában sok híres ember megfordult. Még ma is látható az a művészi faragású pad, ahol Jókai Mór megpihent. Vécsei Leó — a tragikus sorsú hegedűművész — itt írta egyik leghíresebb zenemüvét: a Vals Trist-et. Feszthy Masa, a közismert festőművésznő is sok felejthetetlen napot töltött itt. * * * ,.. Sok víz lefolyt azóta a Vágón. A jókedv egykori tanyáját dolgoskezű emberek vették birtokukba. Traktorok zúgása veri fel a környék csendjét. A majortól távolabb meg kombájn aratja az idei gazdag termést... Az idők nyomát magukon viselő épületek közelében új, piros cserép - tetős istállók. Mellettük két hatalmas szénakazal. Kissé odább meg egy hatalmas silógödör épül. Csupa boldog emberek lakhatnak itt — gondolom. A kingyesiek azonban panaszkodnak.... de csak jobbára az időjárást szidják-szapulják. — Soha még ilyen gazdag termésre nem volt kilátás, mint most — mondotta Szénási, EFSZ-elnök. — A jég azonban elvágta. Oda lett a paradicsomunk, a dinnyét meg ki kellett szántani. Pedig most kezdtünk volna helyrejönni. Múlt években a folytonos torzsalkodás, megnemértés a lejtő felé sodorta a szövetkezetét. Tavaly is éppen, hogy rá nem fizettünk, csupán az előleget tudtuk a tagoknak kifizetni. SZINTE MEGESIK az ember szíve rajtuk. De ha kissé jobban körülnézünk, nem is olyan rossz a helyzet. A kukoricaszárítóban százhúsz mázsa fokhagyma szárad. De a gabonájuk is megadja a tervezett hektárhozamot. Kukoricájuk? Az meg csúcstermést ígér. Kitűnt az is, hogy a félévi mérleg szerint munkaegységük értéke a tervezettel szemben 5 koronával emelkedett. — Ha jégkárunk nincs, — kapcsolódik a beszédbe Forró elvtárs, az egyik legszorgalmasabb szövetkezeti tag, — akkor nem öt, hanem tíz korona évvégi osztalékra számíthatnánk. No, de majd jövőre ... — Akkor gyere majd ki! — vágja rá Szénási elnök — Harminc koronás munkaegységnél nem adjuk alább. Ezt én állítom, a járás legöregebb elnöke. Öreg? Dehogy is öreg, hiszen még a 40-hez sem áll közel. Hát akkor miért mondja, hogy öreg? ézért, hoyy a járásban nem akad rajta kívül egyetlen elnök sem, aki már 5 éve megszakítás nélkül elnököskudne. Még egy jó hírrel lep meg. Ugyanis forradalmasították a sok munkaerőt igénylő fokhagymaszedést. Burgonyaszedő kombájnt állítottak bele, s nagyszerűen sikerült nekik. Egy nap alatt 3 hektárt felszedett. — Hiába, a gépnek nincs párja. Megkönnyíti az ember munkáját — vélekedik elismerően a szövetkezeti elnök. — Jövőre úgy tervezzük, amit csak lehet, géppel végzünk. Kukoricát csak négyzetesen vetünk. Gabona aratására meg csak kombájnt tervezünk. * * * ILYEN, S HASONLÓ terveket szőnek a king у esi szövetkezetesek. Derűlátóan néznek a jövőbe. Ha panaszra nyílik is olykor-olykor az ajkuk — ez csupán a megszokás hatalma. Ismét vidámság, jókedv, életöröm költözik a hajdani Feszthy-tanyára. Ezúttal a szövetkezeti tagok, az új élet hordozóinak szívébe. KEMÉNY JÓZSEF, járási mérnök-agronómus, Ögyalla Keszölcsés dolgozói minden eszközzel hozzáláttak az aratáshoz, hogy minél kevesebb szemveszteséggel takarítsák be az idei termést, Rosszul gazdálkodnak ott, ahol kevés a takarmány Amiről még több helyen megfeledkeznek, az a takarmányalap biztosítása. Nem igy van ez a mi szövetkezetünkben. Az aratás előtti heteket — a növényápoláson kívül — arra használtuk fel, hogy a már megtermett takarmányt mielőbb betakarítsuk. Ez sikerült is. Napokon keresztül 35 lovasfogat térült-fordult a zöid színét megőrző, jó száraz lóherével korántól későnig. Kétszázharminc mázsa takarmánybeadásunkat teljesítettük egy kis ráadással, majd úgy fogtunk hozzá a saját takarmány tárolásához. Nyolc lucerna-kazlunkat alaposan betetejeztük, hogy a huzamosabb esőzés se tehessen kárt benne. Ezen takarmány mintegy 44—45 vagont tesz ki. Ugyancsak hetven hektárnyi takarmány-keveréket betakarítottunk, amely szintén vagy 20 vagonra rúg. Tehát „testvérek között” számítva is közel hetven vagonnyi szálastakarmányunk van, amely takarmányalapunk vastartalékát jelenti. Ehhez csak késő ősszel nyúlunk. így azután egész télen lesz mit etetni, persze, nem nyakló nélkül, hanem takarékos beosztással, így, évről évre mindig megérte nálunk a régi kazal az újat. Hogy a tartalék megmaradjon, gondoskodtunk arról, hogy minden dirib-' darab földet, kazalhelyet bevessünk takarmánnyal... Valamikor, ha nem volt a gazdaság, vagy a földműves udvarában takarmány-kazal, a „rossz gazda” jelzővel illették. Ma is méltán mondhatjuk: rosszul gazdálkodnak ott, ahol kevés a takarmány! KONTÁR JENŐ, Felsőszeli Több mint 400 hektár tarló-takarmány A Mező- és Erdőgazdasági Megbízott: Hivatalnak a tarló-takarmányok vetésterülete kibővítését célzó versenye figyelmet érdemlő visszhangra talált a párkányi járásban is. Főképp az EFSZ-ek reagáltak a versenyfelhívásra. A múlt évivel szemben az idén — a rendkívüli időjárás ellenére — több mint 400 hektáron vetettek tarló-takarmányokat. A tarló-takarmányok vetése tovább folyik. A közöst választották Dolgozó parasztjainkat nap mint nap foglalkoztatja a jobb, szebb élet utáni vágy. Azon törik a fejüket, hogyan lehetne többet termelni, jobban élni. A szövetkezet tagjai előtt ez a kérdés már világos. Hiszen a gépekkel és közös erővel müveit földek hektárhozamai egyre fokozódnak, így életük is szemlátomást változik. Látják ezt az egyénileg gazdálkodó kis- és középparasztok is. S mivel látják, gondolkodnak, majd határoznak ... Mi is örömmel számolunk be arról, hogy a nagyölvedi szövetkezetbe 1957. július 24-én két új tag lépett be: Méri István és Mácsady István. Méri István mint a helyi CSISZ elnöke eddig távol szülőfalujától — különböző építkezéseknél — dolgozott. Jó munkás volt, de munka közben állandóan a szülőfaluja, a földek, a ringó búzatáblák vonzották. És végre ő is határozott, megtalálta a helyes utat, a szövetkezetbe lépett. Mácsady István mint kisparaszt dolgozott. Ügy is mondhatnánk, éjt nappallá tett azért, hogy családjának biztosítsa a mindennapi kenyeret. A nevezett is felismerte, hogy az egyéni gazdálkodás elmarad a szövetkezeti gazdálkodás mellett, s a jövő a közös gazdálkodásban rejlik. DÁNÓ VIOLA, tanítónő, Nagyölved
