Szabad Földműves, 1957. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)
1957-08-04 / 31. szám
6 Jralmd Földműves 1957. augusztus 4 A mÍHcUttHOpi Uznij-ézéd Magastermetü, gömbölyüarcú fiatalember sürög-forog a cséplőgép körül. Szemével a munka menetét, fülével a gép búgásút figyeli. És ha van egy kis ideje, leül a zsákokra és gondolkozik ... Hogy min? Nem tudni! Lehet, hogy az elmúlt iskolaév eseményein, de az is lehet, hogy — mint tanító — a jövő nagy feladatait fontolgatja. Tanító! Es gépész? Igen az. Es nem is akármilyen. Azt mondják a vilkeiek, hogy olyan gépész, mint Kovács Tibor, ritkaság! — No de mégis tanítónak nem illik... — gondolják a szüklátókörüek. A józan" ész pedig azt mondja: — Ez az igazi szocialista tanító! Bizony ez. Mert Kovács Tibor most is tanít, nevel. Még pedig jó munkájával, példamutatásával. És ezért a nemes cselekedetéért a legnagyobb elismerés illeti Kovács Tibort. Ebéd után úgy három óra tájban hozott össze a „véletlen“ Danes Béla agronómussal. . Rövid ismerkedés után az aratásra, a cséplésre terelődött a szó. — Aratni már csak egy „nyúlfaroknyi" van, és a csépléssel is jól állunk — mondja az agronómus. — Az árpát 52 hektárról még a múlt hét elején elcsépeltük. Most búzát csépelünk. — Milyen termésre van kilátás? — Amilyen még soha nem volt! Árpánk 1568,75 mázsa termett. Tehát több mint 30 mázsa hektáronként. Ennyit még nem adtak a vilkei földek. Búzából szintént túlléptük a tervezett hektárhozamot. Es ha még közbe nem szól az időjárás. No, de azért nem kell búsulni. Jut is, meg marad is ... Nézzen csak ide! Az agronómus belső zsebébe nyúl és előveszi kis noteszát. — Látja? Az előírás — árpából — 215 mázsa volt és beadtunk 270,21 mázsát. Vgy tervezzük, hogy egynéhány mázsával megtoldják a búzabeadást is. No de miért is ne, ha van miből... Jóleső érzés az ilyen vígkedélyü emberek között járni és hallani szavukat, melyből úgy árad az optimizmus, mint virágból a nektár. Igaz, — mondotta az agronómus —, hogy a múlt években a vilkei szövetkezetben sem volt „gyöngy" az «er. A jó vezetés, a népnevelő felvilágosító munka azonban öntudatra ébresztette és szorgalomra serkentette a szövetkezet tagjait. Az idei aratásból, cséplésböl pedig már nemcsak az EFSZ tagjai, hanem a kívülállók is derekasan kivették részüket. Bozó Bandi, Kelemen Lajos, Adám Mihály, Rácz Lajos, Simka László és még többen már úgy összeforrtak a nagy család tagjaival, mint fa az ágával. Kéz a kézben, közös erővel harcolnak a mindennapi key néért! ZATYKÔ JÓZSEF A legjobbakat megjutalmazzák Igen, elismerés! Mert Kovács tanító — szabad ideje alatt — nem nézi tétlenül a veszélyben levő gabonát: segít! Segít, mert a nép fia, mert szívügyének tartja a gabona mielőbbi betakarítását. — Én is szeretem a jó, fehérbélü kenyeret — mondja Kovács tanító. — Kötelességem tehát harcolni a mindennapi kenyérért. Elmosolyodik, majd a kévét adogató legényrekre veti tekintetét. — Ugye meleg van, fiúk? — Ez a jó! Ez kell a gabonának... A Királyhelmeci Gép- és Traktorállomás vezetősége a nyári munkák mielőbbi elvégzése érdekében a munka minden szakaszán versenyt szervezett, amelynek keretén belül a legjobb dolgozókat pénzjutalomban részesíti. A verseny legutóbbi értékelése alapján a kombájnosok közül Helmeci Zoltán, a zempléni brigád dolgozója learatott 31 hektárt és kicsépelt 810 mázsa terményt. A leleszi brigád körzetében Orechovszky István 28 hektárról 930, Illés Balázs kombájnos pedig szintén 28 hektárról 872 mázsa terményt csépelt ki. A kerekes traktorokon dolgozók közül legtöbbet, 58 hektárt Kiss Géza a szomotori brigád dolgozója aratott, utána Bohács András Nagykövesdröl 46 hektárt és Illés Antal Bácskából 38 hektárt. A tarlóhántásban szintén a szomotori brigád traktorosa Kis Sándor vezet, akinek teljesítménye 35 hektár. Bodnár Lajos Battyánból 25, Lipán Gábor Zemplénből 22 hektáron végezte el a tarlóhántást. Azóta az említett teljesítmények fokozódtak. Tuchyňa János, Királyhelmec Levelezőink írják Naponta, a nagy dologidő ellenére is számos levél érkezik szerkesztőségünkbe. A levelek nagyrésze az idei kemény kenyércsata küzdelmeiről, a szövetkezetek gazdasági-politikai fejlődéséről stb. ad számot. Máktermelők! A Slovakofarma gyógyszergyár készítményei világszerte közismertek. E gyár dolgozói erőfeszítéseinek köszönhető, hogy jórészben függetlenítettük magunkat a külföldi gyógyszerek behozatalától, sőt a csehszlovák gyártmányokat olyan iparilag fejlett államokban, mint pl. Angliában, Franciaországban, Svédországban és más országokban is nagyra becsülik. A hlohoveci Slovakofarma több mint 60 különféle gyógyszert üres mákfejböl állít elő. A begyűjtési vállalat és a Jednota alkalmazottai csak száraz, penésztől mentes mákfejeket, legfeljebb 15 cm hoszszú szárral vehetnek át. 100 kg ilyen mákfej ára 108 korona, ami száz százalékkal több mint tavaly. Az ár átvételi helyre, azaz raktárra vagy vasúti kocsiba való szállítás esetére vonatkozik. Ha az átvételi hely a termelő községe, akkor az árat 100 kg-ként 8 koronával leszállítják. Az ez évi magasabb áron kívül a felvásárlók kötelesek a termelőknek minden 100 kg beadott mákfejért sorsjegyet adni, amellyel 25 000, 10 000 és 5000 koronát készpénzben, konyhaberendezést, motorkerékpárt, rádiókészüléket, jégszekrényt, mosógépet, kerékpárt, fényképezőgépet és más díjakat nyerhetnek. A sok gyógyszer előállításának alapját képező alkaloidra való tekintettel azt ajánljuk, hogy a jövőben a kék mákfajta helyett termeljék az ezüstszürke dubskéi mákot, amelynek az alkaloidtartalma lényegesen nagyobb. Máktermelök! Gyüjtsétek össze és adjátok át az összes mákfejet a begyűjtési vállalat, vagy a Jednota alkalmazottainak. Ezzel hozzájárultok fontos gyógyszereink termeléséhez, s ugyanakkor pedig magas bevételhez juttok. SLOVAKOFARMA, n. v., Hlohovec Lopás, vagy hiba van a kimutatásban? BULLA LAJOS levelezőnk a somorjai EFSZ-ben folyó aratási-cséplési munkákról tájékoztat; arról az igyekezetről, eltökéltségről ír, amellyel a tagok a jövő évi kenyerünk megmentésének munkájába vetették magukat. A hektárhozamokkal kapcsolatban megjegyzi, hogy árpából 27 — 28 mázsás termést takarítottak be. — A somorjai szövetkezetesek — írja a többi között — nagy gondot fordítanak a takarmányalap kibővítését szolgáló tarlókeverékek vetésére; eddig 37 hektárnál tartanak. Levele további részében bírálja, hogy Doborgazon dobszó útján hívták a falu lakosságát az aratási munkákban való részvételre. Ugyanakkor pedig megfeledkeztek arról, munkájuk után milyen jutalmazásba részesülnek azok, akik nem tagjai a szövetkezetnek. CSACSÖ ISTVÄN rimajánosi levelezőnk elismerően vélekedik a szövetkezetben dolgozó asszonyok szorgalmas munkájáról, akik versenyeznek egymással a sürgős munkák mielőbbi elvégzésében. Levelében a többi között azt is megemlíti, hogy a járásban a rimajánosi szövetkezetnek van a legszebb dohánya. De bírál is. Szemére veti a HNB-nek, hogy nem fordít kellő gondot az elhagyott, gazdátlan földek megmunkálására, amelyeken a dudva vetette meg a lábát. A legsürgősebb megoldásra váró feladatnak az EFSZ-ben a meglevő gépek jobb kihasználását, a normák kiigazítását tartja. Kifogásolja továbbá, hogy a tagok elhanyagolják a gyűléseken való részvételt, pedig a felmerülő hibák, s esetleges panaszaik közös megvitatása veheti elejét a nézeteltéréseknek és az ebből fakadó hiányosságoknak. MOKRÝ LÄSZLÖ Őrösről arról számol be, milyen lelkesen kapcsolódik be a község lakossága a termésbetakarítás munkáiba. — Galgány Endre és Jacko Ferenc kombájnosok minden dicséretet megérdemelnek — írja levelében, — de nem maradnak alul a cséplőgép mellett szorgoskodók sem. Csaknem minden munkaszakaszon ott találjuk az őrösi CSISZ-tagokat is, este pedig a kultúrotthonban, ahol új műsorral készülődnek az aratóünnepélyre. Csörgött a telefon. A csengő hangja majd széttépte a dobhártyámat. Látni véltem, hogyan veszi kezébe a drót másik végén a kagylót egy fiatalember és máris hallom... Igen, itt van. Mi történt? Betörés?! És száz darab tyúk hiányzik? Mikor? — Két nappal ezelőtt! Rendben van! Kimegyünk a helyszínre. Mivel komoly ügyről lévén szó, nem időztem sokáig. Rövid előkészület, s máris az autóban ültem ... A betörés színhelyére érve meglepődtem. Az épületek közelében senkit sem láttunk. Az őr is csak úgy engedett be az udvarba, hogy beírtuk nevünket a vendégkönyvbe. Aztán körülnéztünk, a betörés után kutattunk. Ide-oda jártunk, de nyomára sem jöhettünk a betörésnek. Elmentünk tehát az EFSZ gazdasági állatainak „élet- és halálurához“, s megkértük, mutassa meg, hol és mi történt? Készséges és szolgálatkész ember az illető. Egy lakatot vett ki a zsebéből, s megjegyezte: — Azért hordom a zsebemben, mert valaki leverte, s most nem lehet bezárni... — A nyom már megvan — gondoltam. — De szörnyen meglepődtem, amikor a kulcsból három búzaszemet ráztunk ki, s azonnal üzemképessé vált a lakat. így tehát betörésről szó sem lehet — állapítom meg. — De a tyúkok mégis hiányoznak. — Vajon elég ügyesek-e a közbiztonsági szervek tagjai, s rájönnek-e a dolog nyitjára? — Ügy látszik, a legidősebb eléggé tapasztalt — ezt már abból láttam, hogy úgy lapozott a nyilvántartási könyvekben, mint a legjobban hozzáértő szövetkezeti könyvelő. Egyszerre csak kiragadott egy számot és azt mondotta: rossz a nyilvántartás...! — No várj csak, mindjárt meglesznek az „elveszett“ tyúkok! —. gondoltam. És kisidő múlva valóban elő is kerültek. Nem lopta el azokat senki, a hiba a nyilvántartásban volt. És amint tovább lapozgattuk a könyvet, olyan tyúkokra is rábukkantunk,, amelyeket az EFSZ eladott, de nem fizettek értük. Csak a szövetkezet pénztárnoka tud róla .,.! ' Végére értünk már az elbeszélésnek? Talán még nem! Még hozzá kell tennünk azt: ha a könyvelők, a szövetkezet elnökei és az EFSZ ellenőrző bizottsága ellenőrizni akarja a tyúkokat, jó lénne ha először ellenőriznék az állatok kimutatását, s meggyőződnének róla, vajon összhangban van-e a valósággal? Nehogy úgy járjanak mint a galántai járás egyik községében, ahol ez az eset történt — s a vezetőség lopásra gyanakodott, ugyanakkor a hiba a kimutatásban, a rossz ellenőrzésben volt. Jozef Miklošovič, Galánla rnÉÄP-ôl-DES LÉPTÉNÉL да AT' mi сШ» Q KOMBÁJNIG 3. A szovjet mezőgazdaság az utolsó évtizedben A második világháború folyamán a szovjet fegyverek győzelmét a szovjet mezőgazdaság is nagyban elősegítette annak ellenére, hogy a fasiszta német hadsereg kezdeti sikerei következtében a legtermékenyebb mezőgazdasági területeket — Ukrajnát, Bjelorusziát, a Kubán-vidékét — a Szovjetunió átmenteileg elvesztette. Az elrabolt területek termése nagyon hiányzott a közellátásban. Ezt a hiányt az ország más vidékein kellett kiegyenlíteni. És kitermeltük a szükséges mennyiséget. A kolhozok, szovhozok, valamint a gépállomások dolgozóinak lelkesedése csodákat művelt, így az ipar dolgozóival karöltve biztosítani tudták mind az arcvonalak, mind a hátország ellátását. Feltehetjük azonban a kérdést, hogyan ért el ilyen kimagasló sikereket a szovjet szocialista mezőgazdaság a háborús évek nehéz feltételei között is? A válasz nem oly egyszerű, mert a sikerek elérését sok-sok tényező öszszessége tette lehetővé. Elsősorban maga a szocialista rendszer, a szovjet állam minden egyes intézkedése, melyek a dolgozók érdekeit és javát szolgálják, teremtette meg e sikerek elérésének lehetőségét. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom előtt Timirjazev, Dokucsájev, Micsurin és mások tudományos tapasztalatait a mezőgazdaság nem tudta gyakorlatilag felhasználni, mivel a mezőgazdasági termelés magántulajdonosok kezében összpontosult Ez eleve lehetetlenné tette a tudomány és a gyakorlat közötti alkotó együttműködést. Csupán a szocialista rendszer adta meg annak lehetőségét, hogy a mezőgazdaság teljes mértékben a gya-’ korlati termelésben is felhasználja a tudósok kutatásainak eredményeit. A sikerek elérésénél nagy szerepet játszott a növényeknek tápanyagokkal való ellátása, tehát a trágyák helyes használata. Gazdag terméseredmények elérése érdekében jól alkalmazták a földek öntözését, a hó felfogását és tárolását, valamint a vízgazdálkodás egyéb módszereit. A legjobb minőségű vetőmagok alkalmazása, a jarovizálás, a haladó vetési módszerek alkalmazása, az agrotechnikai intézkedések pontos betartása, a gépesítés fejlesztése, a gépek helyes kihasználása é$ még sok más intézkedés általános elterjedése, ezeknek komplex használata segítette elő az egyre nagyobb sikerek elérését. Ha még mélyebben vizsgáljuk ezeket az eredményeket, szembetűnik, hogy a szovjet mezőgazdaság dolgozói a legélénkebben érdeklődnek minden új iránt. Tanulnak, fejlesztik általános és szakmai tudásukat. Nem elégednek meg azzal, hogy a mezőgazdasági tudomány új ismereteit átveszik, hanem igyekeznek ezeket tökéletesen elsajátítani és a gyakorlatban értékesíteni, sőt még tovább fejleszteni. így alakult ki a népi kísérletezők hatalmas mozgalma, amely számtalan eredménnyel gazdagította a szovjet mezőgazdaságot. És mindezt az igyekezetei a legnagyobb gazdaságosságra való törekvés szelleme hatja át. Talán éppen ebben kereshető a siker nyitja, ebben rejlik az a különleges vonás, amely a szocialista mezőgazdasági termelést a kapitalista földművestől megkülönbözteti. A szovjet mezőgazdaság átütő sikereit azonban a legutóbbi évek folya-mán érte el. Erre a tényre a SZKP történelmi jelentőségű XX. kongreszszusa mutatott rá, amikor a Szovjetunió népgazdaságában elért eredményeket mérlegelte és részletesen elemezte a mezőgazdaság sikereit és hiányait. Éppen a SZKP XIX. és XX. kongresszusa közötti időszakban a párt nagy figyelmet fordított a mezőgazdaságra. amit számos nagyjelentőségű intézkedés, párt- és kormányhatározat bizonyít. A párt atyai vezetése alatt a kolhozok és szovhozok, a gépállomások segítségével, a növényi termelés és az állattenyésztés jelentős növekedését érték el. Számokban ezt a fejlődést a következő adatok bizonyítják; Az 1950-es évhez viszonyítva 1955-ben a gabonatermelés 29 százalékkal, a napraforgó 107 százalékkal, a cukorrépa 47 és a lenrost termelés 49 százalékkal volt magasabb. Ugyanakkor a szovjet me-' zőgazdaság az állattenyésztési termelésben is nagy eredményeket tudott felmutatni. A szarvasmarhaállomány 1955-ben az 1950-es évhez hasonlítva 17 százalékkal, a sertéstenyésztés 114 százalékkal és a juhtenyésztés 51 százalékkal emelkedett. Ez alatt az időszak alatt a hústermelés 30 százalékkal, a tejtermelés 19, a gyapjútermelés 42 és a tojástermelés 54 százalékkal emelkedett. Ha ezeket az eredményeket nézzük, nem szabad figyelmen kívül hagyni olyan nagyfontosságú intézkedéseket sem, amelyeket a Szovjetunióban sikeresen valósítottak meg. Ezek pedig a szűz- és parlagföldek megművelése, az apró, nem termelékeny kolhozoknak erős, nagy kolhozokká való tömörítése, a szűzföldeken új szovhozok és gépállomások létesítése, ami által a mezőgazdaság hatalmas, eddig rejtett tartalékait tárták fel. És az SZKP XX. kongresszusa további nagy feladatokat tűzött ki a szovjet mezőgazdaság elé. A gépállomások, a szovhozok és kolhozok dolgozói — a bő termések és a nagy hozamok mesterei — készek teljesítem és túlteljesíteni ezeket a feladatokat a hatodik ötéves tervben. Д mi mezőgazdaságunk a felsza-'*• badulás után a kolhozok és szovhozok példája nyomán szintén új úton indult el. Megalakultak a földművesszövetkezetek, állami gazdaságok és gépállomások létesültek. Az eddigi eredmények bizonyítják azt, hogy ez a helyes út. Feltételeink azonban még nagyobb sikerek elérésére jogosítják fel mezőgazdaságunkat. Ehhez azonban annak a hatalmas anyagi és erkölcsi segítségnek jobb kihasználása kellene, amit a szovjet mezőgazdaság nyújt nekünk. A mi utunk könnyebb volt, mezőgazdaságunk számára a szovjet sikerek és eredmények szolgáltak útmutatóként. Vegyük csak elő ismét a szamokat. A forradalom előtt a cári Oroszországban a mezőgazdaság kezdetleges eszközökkel művelte meg a földet. Egy az 1910-es évből származó összeírás szerint a mezőgazdaságban 2,2 millió darab faekét, 4,2 millió vasekét és 17,7 millió darab faboronát tartottak nyilván. A cári Oroszország mezőgazdaságában csak igás állatok szolgáltatták a vontatóerőt. 1955-ben a szovjet mezőgazdaság rendelkezésére 1 439 000 traktor, 338 ezer kombájn, 544 000 tehergépkocsi és a legújabb mezőgazdasági gépek milliói álltak. Ezek a gépek mutatják azt a mérföldes utat, amit a szovjet mezőgazdaság a faekétöl tett meg a kombájnig. ORMAY KALMAN
