Szabad Földműves, 1957. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)
1957-07-28 / 30. szám
1957. július 28. \ŕkalŕnd Földműves ľ II. Ami a Szent Péter esernyőjében is olvasható Az autóbusz nem visz Csukalovcéig. Letesz korábban az útkereszteződésen. Szinnától északra tartunk s ha nem tudná az ember mi a lehetséges és mi a lehetetlen, hát a szerencsétlen azt hinné, hogy Szűz Máriával van találkája az égben. Az út jobb oldalán mély s#ikadék fenekére ereszkedett a patak. Korlátfa menti az elgondolkozót, vagy a vigyázatlant. Hegyes, kopár, meredek a vidék. A föld keskenynek látszik és soványnak. A házakon semmi módos, semmi káprázatos. Fából, vályogból épültek tegnap, gyári téglából is épülnek ma. Facserép, eternit és pléhtető a példája annak, hogy az idő színeket kevert a tegnapi egyhangúságba. Egyébként a házak környéke nyitott, mint a tenyér, a tekintet csak szórványosan találkozik pacsitkerítéssel. Az ősök nem értek rá törődni azzal, hogy a házak szép szimetriában üljenek, az ösztön keresett helyet és a balta vert alapot. Jacos az istállóban keresi a házfeljáró kulcsát, felesége nincs itthon, cédulán hagyta az üzenetet: „Apámnak segítek gordonyozni!" A konyha elegánsan rendezett, divány, asztal van benne, két székkel, a sarokban törpe szekrény és füleki sparhét. Lám, Fülekkel tán még majd a másvilágon is lesz szerencsém találkozni! Az ablak szárnyánál falvédő ilyen felirattal: „Topflap”-pen. Latin betűk ezek, távolról sem cirilek, pedig a falu ukrán, Jacos is ukrán, csak a végzet kényszerített rájuk hol ilyen, hol olyan betűket. N em maradunk a konyhában, indulunk a házak közé, s miközben lassú sétára fogjuk a lépésünket, hát ilyesmiket jegyezhetek: a falunak 520 hektár az összterülete, ebből 300 szántó. A birtokmegoszlás a következőképpen alakul: 9 hektárig 3 gazda, 8 hektárig 4 gazda, négytől hat hektárig harminc és féltől négy hektárig harminc gazda. Egy földnélkülit tartanak nyilván, a családfő a Vihorlátüzemben dolgozik! A föld kevés, termőképessege pedig minimális. A nagy családok belőle megélni szűkösen sem tudnak. Más, közelibb kereseti forrás kell, s mivel ez sem az első köztársaságban, sem az ún. Szlovák Állam alatt nem volt, az emberek kivándorolni kényszerültek. Nagyobb menekülési pontok ekkor: Franciaország, Belgium és Amerika. Valamelyik évben hét és félezer munkanélküli jelentkezett kivándorlásra, közöttük Csukalovceiak is. A szegénység és a nyomor képe alig volt enyhébb annál, mint Fábry Zoltán az Éhség legendájában Ruszinszkóról festett. A falu lakói lassan haladtak előre, mert teljesen el voltak zárva a világtól. Az autóbuszt például megcsodálták, amikor a felszabadulás után elő-’ szőr hozott utasokat ide. Lassan haladnak előre ma is, holnap is, mert a vérben, zsigerekben ez felel meg a temperamentumnak. Uszmecserézünk, sétálunk, s ha ■*-* gondolat komolysága úgy kívánja, megállunk. Aztán Jacos, a Vihorlát ura nyitott udvarra vezet, valahol a másik falu végén, emígy szólva: — Beszélünk Kirilik Andrással! Az ember egy Toldihoz illő kökerékre térdel. Vési. vésegeti a követ, s з kivájt lyukba vas3t pászit. Gyenge, könnyű fizikumú, és ha azt mondanám, hogy hatvanon felüli, bólintana rá és a mellét tapogatná, hogy úgy érzi ő is- noha még csak ötvenegy éves. Szeme beesett, pedig milyen szép kék! Testét nyűtt bársonynadrág és durva vászoning fedi. Éppen hogy csak felnéz köszöntésünkre és csinálja tovább a dolgát. Rám rejtélyesen pillog, mert talán a szag idegen, meg a beszédje furcsa, meg a látogatás se érthető ezzel a ki tudja ki fiával. — Hallgass és dolgozz András, mintha itt se lennének. Aztán majd eloldalognak. Ezt olvasom ki a magatartásából. Jacos ellenben nem ezt, kérdésekkel meri háborgatni. így leszek megmondhatója, hogy a gazda négy hektáros, s hogy itt találom, s előlem nem rejtőzött el Argentínába, azzal magyarázható, hogy még pelyhes volt az álla, vagyis tizennyolc éves még nem volt, nem mehettek tengerentúlra. Az elemi osztályokat magyar tannyelvű iskolában végezte, azért a magyar nyelv olyan neki, mint a. honolului, vagy a szanszkrit, egy szó, annyi sem maradt meg az emlékében! Egy könyve volt és egy palatáblája, s ez nem szaporodott, de nem is fogyott az évekkel, esetleg rongyolódott. — Az én gyermekeimnek gyüpet a könyvük — mondja gyorsan és keményen ukránul. — Hova járnak a gyerekek? — Hosztovicére, ukrán középbe. — Bírja a költségeket? — Bírom, mert semmi a költség. Egy lova, két tehene és egy disz-' naja, meg a háza, meg a szellemessége, ennyi a vagyonkája. — Rendszeresen teljesíti a beadást? — Éppen most adtam be egy disznót, meg egy bikát. — Mi a nézete a beadásról? — vallatja Jacos a gazdát, aki határtalan szellemességgel felel. Azt mondja: — Ferenc Jóska idejében nem volt. No, de azóta nagyot haladt a világ. A két ukrán csendességben, békességben el is időzne a császári udvarnál, ha nem lépnék fel ostromló kérdésekkel: — Volt-e életében orvosnál? Kétszer a felszabadulás után, azelőtt soha. Dolgozott-e a falun kívül? Nem. Járat-e ukrán nyelvű újságot? Nem. Tudja-e hogy Eperjesen jelenik meg az újság? Most már tudja. Szomszédol-e, rádiózik-e, ha ráér? Nem szomszédok rádiója nincs. A ház körül pepecselni, a kevés földdel bajmolódni, a gyerekeket szárnyukra bocsájtani, ez az ember! Más nem is igen érdekli, amint az a kérdés-feleletekből is kitűnt. De tegyük fel az utolsó kérdést: — Mit tenne a fia bőrében? Szűkül az ember szemhéja, tanács-' kozó ráncok szaladnak össze a homlokon, a világ legutóbbi tízegynéhány éve józan paraszti eszének mérlegén. — Szakmát tanulnék! A helyzet tökéletes felismerésében határozott ez a kijelentés. A Vihorlátüzem is mintha idetáncolna hallatára. Mert nekünk hangzanak el ugyan a szavak, de Kirilik gazda a Vihorlátnak szánja, mert onnan kezdődik e hegyi nép történetében a legújabb fejezet' Egy másik portára sodródtam: a Csornyákéra. Jacos fényképeszkedik itt, két testvéréhez készül a Szovjetunióba, az útlevélre keltenek a képek. Bent a szobában fényerősitők, rögzítő állványok mellett számoljuk a perceket. A fényképész Csornyák kékszemű, élénk mozgású, pillanatok alatt készen a felvétel. Innen megyünk az iskolába. Az iskola modern, kettő épült ilyen a járásban. Ha beválik, fokozatosan megkezdik építését. Van benne mosdó, öltöző, társalgó, soha ilyen osztályban, iskolában nem tanultak itt gyerekek. Az igazgató bőre szabott, jó egészségnek örvendő ember: Hviezdosláv, Sevcsenko és Iván Franko képeire hívja fel a figyelmemet. Negyvenkét gyereket tanít, nevel és boldogsága, hogy ez a kis hegyi falu már bányamérnököt, egy orvost és két tanárt adott az országnak. Nem beszélve azokról, akik a hadseregDen, vagy biztonsági szervekben dolgoznak! — Az élet jó a fiataloknak, rossz az öregeknek! Ez a vélemény nem a tanítóé, Cima Istváné, akit a hegyekben keresünk meg két tehénkéje faránál. TV/Tostoha, meztelen ez a legelő. A geológiai viszonyok olyan magasra emelték, hogy a felhőkön markolászhat az ember. Cima bácsi itt legeltet reggel, este, mert a takar mány kevés, így is lehet eredménye sen takarékoskodni. — Mivel támasztja meg a vélemé-nyét? — Én azzal, hogy minden rendszer vesz el a szegénytől valamit. Az első háború elvette a pénzt adóba. A Szlovák Állam elvette a munkát, a cocializmus meg elveszi a gyerekeket. A gondolatmenetet nem értem pontosan ...? — Hát csak az enyémeit veszem Az egyik az iskolaügyi osztályon Eperjesen. A másik mérnök Podbre' zován. A harmadik nevelő a kisdedóvodába Szinnán. A negyedik katona, az ötödik férjnél, mind elvette a rendszer. — Nem örül neki? — Én igen, a földem nem nagyon. — S ha gépekkel dolgoznánk a földet? — Odáig nem értünk annyian, hogy lehetne. Előkészítő bizottság van. Aid' ja meg az isten a munkáját. Fúj a szél, kapdos a bozótba, kabátunkba. Lehellnek a tehenek, lánccal a karján, ostorral a kezében legeltet ez a megint kékszemű ember Legeltet, pásztorkodik, közben a szeme a hegyeket járja, amelyek néhány évtizede még a nagy szegénységet siratták, jöttek, könnyeztek. Most meg kihúzzák magukat! Aztán tekintete a falura száll. Hátha a gondolataiban olvasott? — Milyen lent? T) ángatja a vállát a fejéhez, fejét, a vállához. — Az öregek nem imádkoznak ко rai halálukért. Tengeren túlra sem készül tudtommal senki. Kenyér naponként vendég az asztalon. Kereseti forrás van a Vihorlátban. Hát eddig ilyen! Este végigmegyek a falun. Itt is, ott is rendünk figyelmeztető újjá: ház épül, ház épül! Ebben a zabra, árpára, krumplira, káposztára szokott faluban negyvenkilenc új házat számolok össze. Némelyik portán teherau tóról raknak le épületanyagot, szocializmuson, illetve teherautón térek viszsza Szinnára. Azért mondom szocializmuson, mert itt a rendszert legerősebben ezek az anyaggal megrakott hatalmas kocsik jelentik! A teherautóban nevetek, mert eszembe jut, hogy ezen a mai napon csupa kékszemű emberrel hozott össze a szerencse. Mikszáth Szent Péter esernyőjéből ez a híres rész jár a számon: — Honnan van az, domine fráter, hogy mind olyan egyforma kéküek? — Hát az onnan van, mert nyáron az összes hlohovai férfinép elszéled le az alvidékre mezei munkákra, és ilyenkor olyan magam vagyok itt, mint az újjam. Hogy a szegénység innen is kergette le a férfinépet, arra mérget innék, De a kékszemekből valamire is következtetni, isten bocsássa meg1 (Folytatása következik.) PETRI К JÓZSEF: ÍJ] kenyér Üj kenyérből szel a mezők népe Boldog apámnak nem volt ily' gondja, Az én vetésem az kékló távlat, s diadalt érez minden falatban. hagyott is rám kaszát, parasztelvet. szárítatlan szüzföld: képzeletróna. Bennem az új kenyér tűzre lobban De engernet más vágy csalt, s örvénye Itt a szántó nem várhat bő termést г éget, vádol, mert én nem arattam, kirántotta alólam á tervet. bár a legnemesebb magot szórta. Mégis mégis művelem a földet ifjú reményekkel, vak-merészen, de amikor új kenyeret szelnék elrévedek, s megáll szívverésem: úgy érzem, csaltam s nem is vagyok több mint kész magra leső földi féreg; Lázasan súgom a falum felé: hantok, rokonok én visszatérek: даШшк а 1/иишШс Hangjukat elnyeli a traktorzúgás, a kévekötőgépek kelepelése. Az énekesmadarak azonban dalolnak és a természet dicsőségére, a szorgalmas emberek örömére, csattogó szárnyakkal repülnek az aratók fölött. A földön pedig fogy a munka, megbámulnák a szőke búzatáblák a fényes ekék után. A munkaszünetekben pedig dalolnak a lányok, a legények, versenyezve a pacsirtákkal, az esti csalogánnyal. A szépség, a jóízlés névtelen hírnökei ók. Csalogányok. Fészket rakó, családot nevelő lányok, legények. A munkaszünetekben pedig a kultúra hirdetői a népdalok, táncok, jószokások ápolói, megőrzői. Űjkori nyelven — kultúrbrigádok. Munka után frissen mosakodva, kicsinosítva, szemükben az értelem fényes csillagával odaállnak a munkában megfáradt emberek elé és szívük legjobb szándéka szerint szórakoztatnak, üdítenek, nevettetnek. Díjul nem kapnak — de nem is várnak — egyebet a megértésnél, a tapsnál, ami rendesen kijár az önkéntes művészek szórakoztató előadásáért, ha az megtalálja az utat a szívhez, az érzelemhez. * Ki tartja számon mindazt a szép, jó és nemes cselekedetet, például amit a CSEMADOK kulturbrigádjai tesznek? A sok száz fellépést összefoglalja egy egy beszámoló, jelentés, vagy újságcikk, ám a kultúrális munka e sokezer névtelen művelőjéről mint emberekről vajmi keveset tudunk. A kultúra tüzének ébresztőjéről egyszerű számokban tudósítást írni úgyvélem talán sértő dolog. Mert mit lehet elmondani? Példákat? Szétaprózni azt a számot, hogy az eddig megtartott járási és a kerületi dal- és táncünnepélyeken körülbelül 2000 szereplő lépett fel, melyet — ugyancsak körülbelül — 20 000 ember nézett végig? Hogy Gímesen július 16-án 148 szereplő előadását 1500-an nézték végig? Ebben a számban nincs benne, hogy: az egerszegi énekkar szlovák és magyar népdalokat énekelt, a gímesiek a „Fodor Katalina" és a „Fehér László“ népballadákat szavalták, a nagykériek, az „Aratójátékkal" szerepeltek stb:, stb. Ha részletezzük, hogy Farkasdon 3200 néző volt és 183 szereplő, ez sem mond sokat, mert csak számok. Ezen a számon belül van az eredmény. A nevelés, az önművelés és a művészi tolmácsolás eredménye. A részletekben rejlik az egész. Abban, hogy Vágfarkasdon van énekcsoport és hogy ez mit énekelt. Abban, hogy a vágkirályfiak a „Malommelléki" táncot, ezt a régi népszokást mutatták be, hogy Hatvani Ida magyar népdalokat énekelt. És abban is, hogy az egész nap tartó előadás szünetében divatbemutatót' tartottak Vágfarkasdon. Ezek a részletek. A kultúra molekulái, amelyből összetevődik az egész, az egységes lelkialkat. Vagy ki tartja számon, hogy Nemesócsa énekkart alakított és főleg azt, hogy kik és mit énekelnek ebben az énekkarban? Bronzszínű parasztemberek, gyermekes anyák. A megállapítás talán közhely, ám ezek az énekesek nagyon jól tudják mi a különbség a háború és a béke között és így is énekelnek békességvágyón, gyermek- és jövővédőn. Folytathatnám, hogy Tardoskedden tartották az érsekújvári járási dales táncünnepélyét. A szám 1800 részvevő, 139 szereplő. A rozsnyői járás dal- és táncünnepére a gombaszögi csepkőbarlangnál 4500 ember jött őszsze. A szereplők száma kétszáz felé ért. Nem ez a fontos — bár ez is kell a statisztika — a fontos, a lényeges, hogy mit nyújtunk a népnek. Köszönteni akartam a nyári kultúrbrigádokat, de túl sok adatszerűség került toliam alá. Azt hiszem mindnyájan azt kívánjuk, hogy énekeljenek és táncoljanak népünk örömére. Ezt kívánom én is. GYURCSÓ ISTVÁN. Keresztrejtvény Vízszintes: 1. Petőfi egyik költeményének címe. 11. Ugyancsak Petőfi hasonló tárgyú költeménye, melynek első sora (a nyíl irányában). 14. Ez a Csallóköz is. 15. Exmplár. 16. Igefajta. 17. Az evezés ez. 18. Barakban van. 19. Mezőgazdaságban dolgozó teszi ilyenkor. 21. Szlovák mutató névmás (é. h.). 22. Ügyirat, latinul. 24. Szülő. 25. Női név becézve. 26. Finn étlapban van. 27. Szlovák szó. 28. Majdnem bérlő. 30. Bolondság egyrésze, 31. Beszédtárgy (é. h.). 32. Kerevet, ismert francia szóval. 34. Visít, népiesen: vissza (é. f.). 36. Levesízesítő márka betűi, keverve. 37. Orlas. 38. Egyik legkorszerűbb mezőgazdasági gépünk. 42. Vissza: bor. 45. Szü-' löm. 46. Két magánhangzó. 47. Ji. 48. Régi római viselet betűi, keverve. 49. Batéria része. 50. A festő igéje. 52. Vicc betűi, keverve. 53. Az úti henger is ilyen eszköz. 55. Szlovákul földrajz, betűi keverve. 57. Zimonyban van. 58. Agez. 59. Az ellenfelek között áll fenn. 60. Zk. 61. Beérett... 63. Az utolsó betűt „N“-nel helyettesítve keresztnév. Függőleges: 1. Ismert népdal. 2. Olcsó prém. 3. Karinthyban van. 4. Kávé idegen szóval. 5. Konzervált takarmány, névelővel. 6. Autósok gyakori igéje. 7. Női név birtokos raggal és névelővel. 8. Ellenkezik, ellentmond. 9. Korszerű világító eszköz. 10. Alrot. 11. „Ad” ige egyik alakja. 12. Rá. 13. Kórbonctan. 20. A spanyol forradalomban résztvett magyar harcos. 23. Mezőgazdasági gép. 29. Gomba betűi, keverve (é. h.). 31. a 10. függ. (é. h.). 33. Búzaszem is ez, betűi keverve. 35. Régi, kő. 39. Öreg gyógyszertár. 40. A jóakaratú ember ténykedése (két szó). 41. Szakács, ezt ne csináld! 42. Napszak. 43. Tízdecis üveg. 44. Három mássalhangzó. 50. Első betűt elhagyva ilyen a nehéz ló. 51. Malai betűi, keverve. 54. Régi táblafajta. 56. Pozitív válasz. 56a. Eszköz. 62. Rang. 64. Mólóban van. Beküldendő a vízszintes 1., 14., 19. és a függőleges 1., 10., 23. megfejtése augusztus 3-ig a rejtvény-szelvénnyel együtt. Az 1. számú keresztrejtvény helyes megfejtése: Nemzetközi szövetkezeti nap. Fogyasztási. EFSZ-ek. A lakás-' építő. \Tzafj-aet Földműves , számú rejtvénye
