Szabad Földműves, 1957. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)
1957-07-28 / 30. szám
6 \fralŕ*icl Földműves 1957. július 21 Üdvözöljük a világ fiataljainak moszkvai találkozóját Napjainkban milliók tekintete fordul Moszkva felé, ahol megnyílt a hatodik Ifjúsági Világtalálkozó, hogy a fiatalok milliói kifejezzék a békére és a nemzetek közötti barátságra irányuló törekvésüket. Hazánk fővárosából a prágai főpályaudvarról július 21-én indúlt el a különvonat, amely 1200 fiút és lányt vitt a moszkvai találkozóra, akik az esztergapadok mellől, a földekről s a munka különböző szakaszairól viszik hazánk fiataljainak üdvözletét az Ifjúsági Világtalálkozóra. A VIT-et üdvözlő staféta Szlovákia több községén áthaladt. A holicsi fiatalok lelkesedéssel vitték tovább a környék ifjúságának üdvözletét. EGY A SOK KÖZÜL Pár nappal ezelőtt még a kisfaludi szövetkezet kertészetében találkoztunk Bartal Erzsikével, akit a dunaszerdahelyi CSISZ titkárság jelölt a moszkvai találkozóra. A kisfaludi CSISZ-szervezet egyike a járás legjobbjainak. Arról beszélgettünk a tizennyolc éves lánnyal, miből fakad az, hogy szervezetük olyan jól működik. te. Nincs ebben semmi babonaság Г- mondja mosolyogva. - Kicsi a falunk, alig harminc fiatal van benne, de az is mind CSISZ-tag és jól rrtegértjük egymást. Legtöbben a szövetkezetben dolgozunk s hogy nem rosszűl, arról az a 2061 munkaegység beszél, amelyet eddig ledolgoztunk. — Mit szeretne látni Moszkvában — tesszük fel a kérdést. A válasz kurta s ez természetes is. te Mindent. Jegyzeteket akarok készíteni és szeretnék naplót is vezetni, hogy utána aprólékosan beszámolhassak élményeimről. Aztán még beszél arról, mi mindent csináltak és mit csinálnak még a közeljövőben a kultúra terén. Most kabarémüsorral készülnek az aratóünnepélyre. Nemrég a Büszke pávát játszották s emellett még sok rövid jelenetet. — örül-e, hogy elmehet a VIT-re — tesszük fel az utolsó kérdést. Erre bizony nem könnyen jön a válasz. Nem könnyű szavakba foglalni az ilyesmit. S amikor aztán mégis szólásra nyílik az ajka, azzal kezdi: édesanyja bizony még nagyobb városban sem volt lánykorában, tehát elképzelhetjük, mit jelent az ő számára, hogy egy falusi kertészetből most Moszkvába utazhat. Befejezésül csak annyit kívánunk még Erzsikének: tanuljon sokat a Moszkvában látottakból, hadd dicsekedhessenek a közeljövőben még szebb eredményekkel a kisfaludi CSISZ-szervezet tagjai. Kovács Miklós. Mosolygó falu Csak egymás után — Béla nem kérte még meg a kezedet? — Még nem, de már jó úton halad. Tegnapelőtt megcirógatta a kutyánkat, tegnap ölébe vette a macskánkat... most már hamarosan rám kerül a sor. Kritika — Képzelje, kétéves fiam összetépte az új szatírám kéziratát. — Ne mondja! Már olvasni is tud a kicsike? Az örökség ADY ENDRE: £ frfe MÜVÍd квГ6SZtje A kis Marie Durand büszkén jelent meg egy napon az iskolában. Büszkén, de némi félelemmel is a bal tenyerével rejtegetett a mellén valamit. Marie Durand tegnap nyerte a bérmálási szentséget s az apja egy kis aranykeresztet adott neki emlékül. Egy-két szemes és harcos lelkű munkásfiú mégis észreveszi a keresztet. A kis Marie Durand annyi csúfoló címet hall, hogy sírva fakad. S ekkor jön be a tanító úr, aki megért hamar mindent. Megsímogatja a kis pityergő lány arcát, s így beszél: „Meg fogom büntetni azokat, akik téged csúfolnak, Marie. Hordjad, kislányom, büszkén ezt a keresztet. Ugye, a lelkész úr mondotta már neked, hogy egy Jézus nevű derék ácslegény halt meg egykoron kereszten? Ez a Jézus jó, derék, szegény ember volt, aki azt akarta, hogy minden szegény embernek jó dolga legyen. Nem volt neki olyan szép boltja, háza, mint Durand úrnak, az édesapádnak. Nem volt olyan cifra és pohos, mint a püspök úr, aki tegnap téged bérmált. Néha nem volt szegénynek hová lehajtania a fejét. S végül a gazdagok, a farizeusok, a hatalmasok és az együgyűek megölték. Jusson ez neked mindig eszedbe, kis Marie, amikor a keresztet fölteszed. Ne feledd el, hogy Jézus azért élt és halt meg, mert szerette a szegényeket. Jézus azt akarta, hogy a szegényeknek mindene legyen abból, ami a gazdagnak van. A te édesapád és a püspök úr nem szeretik ezt a Jézust, de te, kis Marie, szeresd, mert derék ember volt. Jézust pedig úgy kell szeretni, hogy minden embert testvérednek tarts. Ha másként cselekszel, Marie, akkor ezzel a kereszttel nem engedlek be többé az iskolába.“ (1901) — Kérem, higgye el, a butaság sok családban örökletes. — Mondja, hogy beszélhet ilyen tiszteletlen hangon az őseiről. Jó ebédhez szól a nóta Az egyik vendéglátó üzem éttermében valaki szemrehányó hangon megkérdi a pincértől: — Mondja kérem, miért nincs az asztalon terítő? Sértődötten feleli a pincér: — Dehogy nincs kéremszépen! Ott van a pecsétek alatt. Rosszmájú (A görög szépségistennő szobra előtt) — Milyen szép nő — jegyzi meg a hölgy. — Tökéletes szépség — hagyja rá a férfi. — Csak éppen beszélni nem tud — folytatja a nő. — Éppen ezért tökéletes — ejti ki a szót rosszmájúan a férfi. PEREG A FILM Mozijaink vásznain pereg a Szakadék című magyar film, amely 1956-ban a Karlové Vary-i filmfesztivál nagydíjainak egyikét nyerte. A magasan művészies és a közvéleménytől elismert film tárgyköre a második világháború előtti magyar falú jellegzetes életét vetíti szemünk elé. Megrázóan eleveníti meg előttünk a nyomorban tengődök életét, valamint az osztályok közötti ellentéteket, melyek szakadékot hasítanak a két különböző osztályból származó szerelmes pár és általában az elnyomó és elnyomott osztály közé. A film egy egyszerű falusi családból származó tanítóvá nevelődött fiúnak, Nagy Istvánnak (Simkovits Imre) szülőfalujába való hazatérésével kezdődik. Szomorú látvány tárul az érkező elé. A féllábú Veréb bácsit (Bihari József) lakoltatják. Nagy Istvánt a falu népe Pisti-ként fogadja, mint olyant, aki közülük nőtt fel az értelemig. Nagy Istvánt azonban a Horthyrendszer álhumanizmusa nevelte tanítóvá, amely békét hirdetett az osztályok között. Ez a szellem hatja át, amikor a nincstelen Bakos Jóskát mint jeles tanulót a jómódú Horváth gyerekhez ülteti az első padba. Bakos Jóska azonban tetves, mert csak az istállókban jut neki hely az alvásra. Az ellentét akkor kezd kibontakozni, amikor Horváth Klári (Bara Margit) felháborodottan kéri számon a tanítótól, mi jogon merészelt egy ilyen koszost az öccse mellé ültetni. A tanító nyugodt magatartása megszégyeníti Klárit. Jóskát pedig gondja alá veszi, megnyírja, megmosdatja s aztán elindul hozzájuk, hogy beszéljen szüleivel. Amikor azonban Bakosék nyomortanyájához ér, csak Bakosnét (Dayka Margit) találja otthon szülési fájdalmak közepette. AzonnaKorvosért rohan. A ház előtt találkozik Klárival, akitől szó nélkül elveszi kerékpárját, majd Bakosné részére segítséget kér tőle. Klárit a szokatlan modor megdöbbenti, de akaratlanúl is Bakosék lakására indul, közben mérlegeli István emberséges vonásait, amilyeneket saját „előkelősége“ körében nem tapasztalt. A két fiatal rokonszenvez egy mással. A karácsonyi adomány-esté már együtt rendezik meg. Az adó mányban is a Horthy-rendszer ősz tálybékét hirdető politikája nyilvá nul meg, amellyel az osztályharco akarja mellékvágányra terelni. í karácsony este békés hangulata mö' gött azonban ott bujkál a szakadél s az, hogy ezzel az alamizsnaoszto gatással megközelítőleg sincs megoldva a szegények sorsa. Mindezt i film rendezője művésziesen érzékelteti velünk abban, hogy az osztályharcban már edzett Gerecsénél büszkesége nem engedi, hogy a; annyira nélkülözött csizmát elfogadják. A film hitelesen vezeti tovább az álhumanizmus gondolatát. Bakosék omladozó viskója napról-napra lakhatatlanabbá válik, s a Horváthékh02 már bejáratos tanító kieszközli Horváth Böröcznél, (Bessenyei Ferenc) hogy átenged gerendákat Bakoséknak a házépítéshez, de azok cserébe adják Jóskát szolgának. Jóska tanító szeretett volna lenni A szíve azért fájt, mert nem tanulhat, a teste pedig a mindennapos veréstől. A magárahagyatott gyermek lábát felszúrja a tarló és tetanusz mérgezést kap. Ugyanakkor apja, társaival együtt kétségbeesett harcot folytat a cséplőgép mellett a betevő falatért. Horváth azonban még az erők ilyen túlfeszítése mellett is csökkenteni akarja a komenciót. A kommunista Gerecséri sztrájkra szólítja a cséplőket, a2 „úr“ azonban segít magán, a kakastollas csendőrök kíséretében hozza a sztrájktörőket. Ez a jelenet szinte tragikummá válik, mert a létfenntartás kérdése egészen odáig hajtjr az embereket, hogy az egyforma sorsúak egymással szembekerüljenek. Bakosnak hírül hozzák fia betegségét, de mire hazaér, már késő. Az új ház tető alatt van, de drága áron. A kis Jóska sorsa borítja fel Nagy István hitét az osztályok közötti békesség lehetőségében, s lassan ébred annak tudatára, hogy igyekezete zsákutcába került. Már hetek óta feltűnt neki, hogy a falu népe idegenkedik. tőle, sőt megveti. Azt tartják róla, hogy teljesen behódolt az uraknak. A jegyzőnek (Somogyvári Rudolf), Horváthnak és az egész uraságnak kényelmetlenek a már felviláaosodott szegényparasztok, s Nagy István eljegyzése napját arra használják fel, hogy ezeket „hűsre“ tegyék. A falu népe szemében a gyanú, a tanítóra hárul, aki ártatlan s nagy lelki vívódásokon megy keresztül. Válaszúton áll. Végül győz benne az igazság hangja, az ember. A szakadék minden összekötő hídját felgyújtja maga mögött, s tetteivel visszanyeri azok bizalmát, akiket már majdnem elveszített. Sole Gita Jobb népnevelő munkát Vágkirályfán FALU A MEGZABOLÄZOTT, de még most is sebesvízű Vág mentén. Vágkirályfának hívják. A lélekszáma meghaladja a kétezret. A fiatalság és a felnőttek egy része hét elején kirajzik a faluból, mint szorgos méhek a kaptárból, s csak hétvégen tér meg. Egyesek szakmát tanultak, mások meg okosítják magukat, hogy értelmiségi dolgozóvá nőjenek. Mert hát a mai fiatalt — mondjuk meg őszintén — egyáltalán nem vonzza a keskeny-parcellás gazdálkodás. Egyrészük nem látja biztosítottnak jövőjét a bozontos mezsgyékben. Többre, emberibb életre vágyik. A földet odahagyva a közeli, meg a távolabbi városok üzemei, gyárai, munkahelyei nyelik el őket. Ez a vándorlás évekkel ezelőtt kezdődött .. De azóta változás is történt a faluban. Ugyanis, a szövetkezeti gondolat gyökeret eresztett... A sajtó, a rádió mintha bosszút esküdött volna e falu ellen, jóformán még a nevét sem említi. De mindemellett épp oly hibásak a járási és helyi szervek, de maga az EFSZ is, mert nem népszerűsítik a jó eredményeket. Ugyanis a falu szövetkezete, habár még kisebbségi — élenjáró. Méltán érdemel dicséretet. Hiszen a járási versenyzászlót is ők tartják a kezükben. Ez pedig a tagok jó munkájára vall.- Milyen eredménnyel zárult a félévi mérleg? - kérdeztem az EFSZ gyakorlott, jó hírben lévő könyvelőjétől. — A bevétel javára billent — közli az örvendetes hírt. — Hetvenhat ezer korona tiszta jövedelmet mutat. EGYIK GAZDAGON BUZOGO PÉNZFORRÁSUK: a nyolchektárnyi konyhakertészet. Már ezidáig több mint ötvenezer koronával gyarapodott jövedelméből a szövetkezeti tagok közös kasszája. Bevételük javarésze azonban még csak ezután lesz belőle, hiszen a zöldpaprika, a paradicsom még száron van. — S hogy fizet a gabona? - terelődik a szó az idei termésre. — Kitűnően! - ad feleletet Kaszás József, az EFSZ elnöke. - Hat hektárnyi őszi árpánk, amelyet kombájn segítségével vágtunk le, kétszáznegyven mázsát adott. — Negyvenet hektáronként? — fejezem ki csodálkozásomat. — Igen! Negyven mázsát. Nincs ebben semmi ördöngösség. Tavaly a búzából is harmincegy és felet az idén is meg lesz a huszonnyolcharminc mázsa átlagunk. - Szeme szinte ragyog az örömtől, amikor ezeket mondja. Majd kicsit elgondolkozik, tekintetével átöleli a fél határt, s arca elkomorul: — Csak ez az időjárás ne késleltetne bennünket... — majd újra kiderül az elnök arca, s újra a közösről beszél, melybe szívét lelkét beletemeti, hogy viruljon. — Jó a mi földünk, de bármennyire zsíros is. a „háta“ vakargatásával nem elégszik meg. Mélyenszántó traktoreke kell neki, ami jó mélyen belehasít a „húsába“. Búsásan honorálja a Vág-jobbparti televényes föld a szövetkezeti tagok serény igyekezetét. Munkájukra, eredményeikre mind jobban felfigyelnek a még kívülálló egyéni gazdálkodók. De közülök többen még azt hiszik, hogy ók uralják a földet. Makacsul ragaszkodnak az elavulthoz, a régihez. Pedig a dolog fordítottja az igaz; a föld uralja őket. Dologvégeztéve! holtfáradtan hullanak az ágyba. A munka nem hagy időt arra, hogy egyáltalán művelődhessenek. BÁRMENNYIRE VÉRÉBEN VAN az igyekezet, igavonója agyonkínzásával, korántól-későig tartó nehéz munkával sem képes utolérni a közösben* lévők eredményeit. Vajon melyikük ért már el negyven, avagy csak harmincmázsás hektárhozamot? Egyikük sem! Sőt, amint a tavalyi tapasztalat is bizonyítja, a kívülállók a maguk 310 hektárján hat mázsával kevesebbet termeltek, mint a szövetkezetesek. Ez, még „testvérek között" számítva is, több mint tizennyolc vagon gabona. Ennyi a társadalmi kár az egyéni gazdálkodást illetően Vágkirályfán egy év leforgása alatt, csupán gabonából. S menynyire rúg az ilyen terméskiesés járási, kerületi, vagy méginkább országos viszonylatban? Ezen érdemes elgondolkozni... Csökönyösségükkel akarva-akaratlanul először maguknak, másodszor pedig a társadalomnak ártanak. Nagy szükség van itt az értelmes meggyőző szóra. Különösen most nyílik rá jó alkalom az aratás, cséplés idején. Éppen ezért a falu kommunistái, példás szövetkezeti tagjai tudatosítsák lankadatlan szorgalommal az elért sikereket. Kopogtassanak be bátran a paraszti porták ajtaján. Beszélgessenek el a még kívülállókkal, hogy s mint folyik az élet a közösben. Azt is mondják meg, hogy nehézségeik leküzdésében nagyon sokat segíthetnek. Ugyanis tudott dolog, hogy a szövetkezet tagjainak átlag-életkora ötvennyolc év. Nagyrészük már túl van a hatvanon. Mégtöbbre vihetné ez a szövetkezet, ha a kívülállók mielőbb megértenék az idők szavát, s felváltanák a kiöregedett, munkában megfáradt tagokat. - Egy két év elteltével mindnyájuk élete könynyebb, jobb, emberibb lehetne. SZÓLNI KELL MÉG a faluban maradt, rögszerető fiatalokról. Nem sokan vannak, mindössze vagy húszán. Közülök 13 tagja a CSISZ-nek. Bergendi Péter áll a CSISZ-szervezet élén. Közkedvelt a fiatalok körében. Annak ellenére, hogy már nős, egész napját a traktor volánjánál tölti, mégis szakít időt a fiatalok nevelésére, a szervezeti munka irányítására. Nagy hévvel és lelkesedéssel beszéli él, hogy brigádot szerveznek a szövetkezet gabonatermésének mielőbbi betakarítására. Ebben a törekvésben már egyes diákok meg is előzték őket. Például a Kútya-dűlőben levő árpa aratásánál ott láttam Szatmári Gyurkát, Tóth Andrist és a Benes-fiűkat. akik markot szedtek, vagy kévéket kötöztek. A kaszások közül Tóth Béla szövetkezeti tag meg is jegyezte: „Őket már az új társadalom neveli, faragja. De nem is büdös nekik a munka“. Kocsis Győző CSISZ-tag, akit a fiatalok a HNB tanácsába küldtek, hogy képviselje tömegszervezetük érdekeit, arról tesz említést, hogy nem kapnak kellő támogatást a helyi szervek részéről. — Ott van például az ifjúsági otthon. Már fél éve szabódunk a község vezető'nek, hogy a lezárt helyiséget nyissák ki, mert szükségünk volna rá, s nem találunk kellő megértésre. Majd Bergendi CSISZ-elnök — a fiatalok „Petyusa" — arról tájékoztat, hogy a szervezetnek saját hattagú zenekara van. A tagok közül sokan szeretik a könyvet. — Annak csak nincs akadálya, hogy a fiatalok olvassanak? — Nincs? Dehogy nincs! Szeretnénk a községi könyvtárat kölcsönkönyvtárrá alakítani. De ez is lakat alatt van, a por lepi. A HELYI NEMZETI BIZOTTSÁGNAK kötelessége az ifjúságot az ilyen és hasonló törekvéseiben támogatni. Tettrekészek a vágkirályfai fiatalok. A munka után művelődni, szórakozni, sportolni akarnak. A feltételek megteremtéséhez a HNB- tagoknak mielőbb hozzá kell látni, hogy a fiatalok otthonosan érezzék magukat saját falujukban. S nem utolsó sorban politikai nevelésükről is gondoskodni kell. Üjak, szélesek s örömteljesek a távlatok falusi paraszt-fiataljaink számára a gépesített szövetkezeti gazdálkodás feltételei mellett! Az ő forradalmi küldetésük mezőgazdaságunk történelmi átalakulásának betetőzése ! Kovács István
