Szabad Földműves, 1957. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)

1957-12-29 / 52. szám

1957. december 29.

Jralhad

Földműves

11

EGYETLEN ÉT

AZ ÜJSÄGOLVASÖ VAGY RÄDIÓ- 4ALLGATÖ EMBER — és bizonyos, logy ez ma az emberek többségét :eszi ki — figyelemmel követi a küljolitikai történéseket. Nagyon kévéién lehetnek már olyanok, akik fügjetleníteni tudják magukat az esenényektől, akiknek gondolatait nem befolyásolja a ma legnagyobb probémája a béke és a háború kérdése. Bizonyos, hogy a mai polgár lakjon bár a földgömb bármely részén, érdekelt a világ helyzetének alakulásában. Hiszen tudják az emberek, hogy i rettegett új háború nem kerül el ígyetlen világrészt, egyetlen országot, falut vagy várost sem. A mai haditechnika halálhordozói nem válogatnak katona és civil között.

A külpolitikai események hírei eljutnak mindenhova, mert a hírszolgálat elrepül a határsorompó felett az éter hullámain. Mondhatjuk, hogy ma már az egyoldalú információnak nincs monopóliuma, mert ki ne lenne kíváncsi arra, mit mond a másik fél. A való tényeket ma sokkal nehezebb leplezni, mint azelőtt. Mindinkább tudatossá lesz a tömegek között, hogy a Szovjetunió és a népi demokratikus országok milyen hatalmas erőfeszítéseket tesznek a népek és országok békéjének érdekében. Látják azt is, hogy a másik oldalon a kapitalista nagyhatalmak kormányainak részéről a szocialista államok és a semleges országok építő békejavaslatai állandóan visszautasításra találnak. A, kifogások és félremagyarázások a szocialista államok megrágalmazása szükségszerűen felkelti azt a gyanút, hogy a háborús úszítók nem béke, hanem más egyéni célokat követnek. Erre mutat az is, hogy az időnkénti enyhülést mint például az államfők genfi konferenciája után bekövetkezett javulást mindig újabb gyűlölet és rágalomhadjárat követ. A tisztuló vizet ilyenkor újra felzavarják, nehogy az enyhülés nagyobb méreteket öltsön.

HA FIGYELJÜK AZT A GYÜLÖLET-KAMPÄNYT, melyet a nyugati politikai felelősei a hidegháború szellemében folytatnak, önkéntelenül felvetődik a kérdés, számításba veszik-e ezek az államvezetők azt a nagy változást, mely a második világháború után bekövetkezett.

A második világháború előtt a Szovjetunió az egyedüli szocialista állam volt, és óriási erőfeszítéseket kellett tennie, hogy- az első világháború, a polgárháború és az intervenció okozta károkat eltávolítsa, hogy a gazdaságilag és kulturálisan elmaradt cári Oroszországot gazdaságilag önállóvá, politikailag függetlenné tegye, hogy eltávolítsa a nyomort, a kulturális elmaradottságot, az írástudatlanságot és a feudalkapitalizmus többi káros örökségeit.

A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ UTÁN az erők viszonya lényegesen megváltozott. A Szovjetunió csodálatos gyorsasággal eltávolította a háború okozta mérhetetlen károkat, majd történelmileg hihetetlen rövid idő, egy évtized alatt, olyan erőssé fejlesztette nemzetgazdaságát, mely kivívta az egész világ csodálatát. A Szovjetunió példája nyomán egész sor ország törte le a kapitalista rendszert, és építi szocialista államát. Egy hatalmas tábor épült ki, mely ma 1 milliárd polgárt foglal magában. E tábor ereje nemcsak a lakosság számában fejeződik ki, de növekvő gazdasági és erkölcsi ereje is nagy hatással van a kapitalista és a gyarmati országok népeire. E hatás megmutatkozott abban is, hogy a világháború óta a gyarmati uralom alatt levő országok egész sora rázta le a gyarmati jármot. E felszabadult országok lakossága 700 millió. A gyarmati uralom alól felszabadult országok önállóságukat nagyrészt a szocialista tábor erkölcsi és anyagi segítségének köszönhetik és ezért természetes szövetségesei a szocialista tábornak. Külpolitikailag álláspontjuk egyezik a szocialista országok békére törekvő politikájával. Legfőbb érdekük a békés fejlődés, mert csak ezen az úton építhetik fel önálló nemzet* gazdaságukat.

A SZOVJETUNIÓ GAZDASÁGI ÉS TUDOMÁNYOS, valamint technikai sikerei erősítik a békés országok táborának egységét, és a békét kívánó embermilliók bizalmát.

A józan ész azt várná ebben a helyzetben, hogy a kapitalista országok politikai tényezői belátják a haladás és a szocializmus állandóan növekvő erői elleni küzdelmük kilátástalanságát és azt, hogy a két tábor közti ellentét csak a tárgyalóasztalnál oldható fel az egész emberiség megelégedésére. Ezzel szemben látjuk, hogy ezt az egyedüli józan és járható úton való haladást még mindig nem tették magukévá a kapitalista világ politikai vezetői.

MIÉRT?

Az okokat talán két csoportba lehetne osztani. Az egyik a további fejlődéstől, a szocializmus világméretű győzelmétől való páni rettegés. A Szovjetunió a- békés együttélés keretében történő gazdasági versenyt ajánlotta fel a háború helyett. Ez a verseny eldöntené, melyik rendszer tudja jobban kielégíteni a dolgozó tömegek anyagi és kulturális igényeit, melyik rendszer szabadítja meg az emberiséget a háború rémétől. A kapitalizmus ezt a versenyt

• Párizs. Amikor Eisenhower elnök, г atlanti tanács nyitógyűlésén az lésterem felé igyekezett, egy polgári jhás rendőr „a szabály az szabály" lapján hivatalos papírjait kérte. Az merikai elnök zavarodottan és egyen hiába kutatott zsebeiben, háta lögött Dulles nyugtalankodott. Amior azonban a rendőr az elnök testrségét látta fenyegetően közeledni, yorsan visszavonult, megállapítva: Most már biztos vagyok; hogy ön az merikai elnök. Beléphet.“

• Olaszország egész területén folyätják a dolgozók tiltakozó tüntetéeiket, követelve munkabérük rendeését és a munkanélküliség elleni inázkedéseket. E tüntetések egyre foozódnak, habár az olasz rendőrség lindenképpen igyekszik megakadá;ozni őket.

• Peking. Liaoning észak-keletínai tartományban megkezdték a Kíai Népköztársaság legnagyobb vilmyerőművének építését. A villanyrőművet Csehszlovákia és az NDK zakembereinek segítségével építi.

• Moszkva. V. G. Szemjonov és L. Balgyin tervezők vezetésével a leingrádi televíziós kutató intézetben idolgozták az első színes televíziós evőkészüléket. Külsőleg a már isiért szovjet televíziós vevőberenezésekhez hasonlít, képernyője azonan valamivel nagyobb, ugyan úgy ezelik, mint a szokásos készüléket, zonban kettővel több kapcsoló van

nem fogadja el, mert maga sem bízik benne, hogy agyondicsőitett rendszere ebben a versenyben megállná a helyét. Hiszen látja, hogy az emberiséget sújtó legnagyobb bajok a munkanélküliség, a szegénység, a kulturális nyomor a szocialista országokban már a lomtárba kerültek.

Ezért látják az egyetlen kiutat egy eddiginél véresebb háborúban, melyben megsemmisítenék a szocialista országokat.

A MÁSIK FŐ OK a kapitalista haszonszerzés szenvedélye, mely nem riad vissza egy borzalmas háborútól sem. A kapitalista államokban a politikai hatalom a trösztök és a monopóliumok kezében van. A parlamentekben és kormányokban olyan emberek ülnek, akik maguk is érdekeltek a fegyverkezésben és a hidegháborúban. A News Cronicle amerikai hírlap december 16-i számában akaratlanul is leleplezi, hogy miért folytatják az őrült háborús propagandát, mikor az egész világ a béke után áhítozik.

íme a bizonyítékok.

Az USA-ban a 13 legnagyobb repülőipari vállalat a hadseregnek dolgozik. Az USA kormánya az elmúlt évben 9496 millió dollár értékű harci repülőgépet rendelt ezen vállalatoktól. A repülőiparnak az elmúlt évben ötször annyi tiszta haszna volt, mint a koreai háború idején.

Ez a két tényező a békés versenytől való félelem és a haszonféltés a kapitalizmus sorvadásos betegségének diagnózisa.

A HÁBORÚ ELLENES ERŐK azonban a kapitalista országokban is rohamosan növekszenek. A népek békekövetelése mind határozottabban harsan fel és ez nem lehet hatás nélkül a politikai tényezők állásfoglalására sem. Bizonysága ennek a most lezajlott párizsi NATO tanácskozás, melyet a széthúzás és a belső ellentétek kirobbanása jellemeztek. A részt vevők józanabb részére nagy hatást gyakorolt Bulganyin elvtárs levele, mely figyelmeztette a nyugateurópai országok kormányait arra a veszélyre, mely előállna abban az esetben, ha megengednék területükön rakétalövegek és a hidrogénbombák elhelyezését.

A békés együttélés az egyetlen módszer, mely bebiztosíthatja az emberiség nyugalmát és a haladást a tökéletesebb, emberibb életforma felé. A különböző társadalmi rendszerű országok békésen élhetnek egymás mellett és versenyezhetnek a békés célok elérése érdekében. Ezt a gondolatot ma az emberek százmilliói tették magukévá Keleten, Nyugaton, Északon és Délen. Ha a négy világtáj minden becsületes polgára egyesül a cél érdekében, a háborús őrültek veresége elkerülhetett len. p. e.

DARVAS SZILÁRD:

Hruscsov nyílt levele

Hruscsov az SZKP Központi Bizottságának első titkára levelet intézett a New Statesman and Nation című angol hetilaphoz. A levélben megállapítja, hogy a szovjet kormány és a SZKP nem tartja végzetesen elkerülhetetlennek a háborút.

Hruscsov a levélben válaszol Bertrand Russel, angol filozófusnak ugyanebben a hetilapban megjelent cikkére, amely rámutatott a nukleáris veszélyre. Hruscsov támogatja Russel javaslatát, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok vezetői őszintén vitassák meg az együttélés feltételeit, és azt mondja:

„Ha a nyugati hatalmak őszintén óhajtanák, hogy vessenek véget az atomháború veszedelmének, akár holnap is meg lehet kezdeni ezt az utat és olyan lépéseket foganatosítani, amilyen az atomfegyver-kísérletek azonnali beszüntetése és az ezen fegyverek használatáról való lemondás. Nyíltan ki kell jelenteni, hogy mindeddig sajnos sem az amerikai, sem az angol, sem a francia kormány nem nyílvánították ezt a kívánságot. A valóság az, hogy az ezen országok politikáját irányító körök fegyvertárukban a háborút külpolitikájuk céljaira szolgáló eszközként akarják megőrizni.“

Az SZKP első titkára levelében ezután rámutat arra, hogy a Szovjetunió birtokában levő mindent megsemmisítő eszközöket nem akarják az angol nép megfélemlítésére felhasználni. „Tiszteletben tartjuk az önök népét — mondotta Hruscsov — és nagyon szívesen megszilárdítanám a legbarátibb kapcsolatainkat az Önök országával. Azért mondom ezt, mert ismerem a háború korszerű eszközeinek erejét. Nem csoda, hogy a sok millió angol ember szorongást és jogos nyugtalanságot érez ilyen támaszpontok hazája területén való létesítése miatt.“

Indítványozza, hogy a különböző országok fogjanak össze és igyekezzenek csökkenteni a nemzetközi feszültséget. Egyetértését fejezi ki lord Russel véleményével, amely szerint feltétlenül szükséges, hogy a Kelet és Nyugat elismerje egymás jogait. Befejezésül felemelte szavát a nukleáris fegyverek tárolása ellen, mert a háború könyörtelen logikája folytán az érintett országok nem tudják elkerülni a pusztító megtorlásokat.

Befejeződött a NATO értekezlete

Mint az AFP jelenti, befejeződött a NATO csúcsértekezlete. Az ülés jóváhagyta az értekezlet záróközleményét.

A DPÄ hírmagyarázója szerint a NATO-államok külügy- és hadügymi-J Madarat tolláról

и

Régi jó népi közmondás, melynek örök igazságát ez az alábbi kis poj litikai történet újból megerősíti.

> A most befejeződött párizsi NATO % tanácskozáson Dulles úrnak nem Я igen sikerült rábírni nyugati szövetjj ségeseit, hogy amerikai rakétalöve■ geket helyezzenek el országuk terti- Я létén. Még Adenauer, a NATO-család 3 első számú kedvence sem merte ц nyíltan vállalni népe előtt ezt a koc- 3 kázatot, Nem beszélve a norvég és 3 dán miniszterelnökökről, akik eré- Я lyesen visszautasították ezt a kétes* értékű újévi ajándékot. De Dulles 3 úr nem azért a hidegháború min- Ш denható vezérkari főnöke, hogy ne J találjon valamilyen megoldást erre щ a nehéz feladatra. Hiszen a másik

■ közmondás azt mondja, hogy akinek J az isten hivatalt adott, észt is ad j hozzá. Becsomagolta tehát eladatlan íl rakétakollekcióját és elutazott a kij es Spanyol honba, hogy felajánlja щ ezt a jóminőségű amerikai árucikü két Franco tábornoknak az utolsó J fasiszta mohikánnak.

■ Megvagyunk róla győzdve, hogy :[ Franco úr tárt karokkal fogadja ve- M le egyivású barátját és készségesen

■ aláírja a rendelölapot.

■ A rokonlelkek megértik egymást.

niszterének, valamint kormányfőinek négynapos párizsi értekezlete két fontos eredménnyel zárult:

1. Üjabb kísérleteket kell tenni az európai problémákról folytatandó kelet-nyugati tárgyalásokra és arra, hogy a leszerelés első lépése megtörténjék.

2. Az értekezlet elvileg, de fenntartással elfogadta az Egyesült Államoknak azt az indítványát, hogy az európai NATO-csapatokat atomfegyverekkel és rakétákkal szereljék fel.

A rakéta- és atomfegyvereket egyes államok kötelezettség nélkül fogadták el, más országok, így Norvégia és Dánia csak azzal a fenntartással, hogy az ő területüket nem fogja érinteni. Ugyanakkor a NATO katonai koncepciója első ízben találta magát szemben azzal az erős irányzattal, amely sürgeti a Keleten végzendő puhatolódzásokat.

• USA. Az amerikai légi haderő parancsnoksága közölte, hogy hosszas kísérletek után sikerült kísérleti osztályuknak olyan öltözéket szerkeszteni, amelynek alkalmazása teljesen veszélytelenné teszi az emberi szervezet számára a Holdba valő utazást. — A ruha ezek szerint már megvolna ... illetve a gomb megvan ...

Legenda a fegyvergyárosról

Mr. Plumplum jőnevű fegyvergyáros volt Chicagóban, két világháborún keresztül szállított fegyvert a világ minden részébe, mialatt — amint mondani szokták — alaposan megszedte magát. Negyven év alatt rengeteg emberrel került üzleti összeköttetésbe, üzletfelei közé tartoztak

1 ... •• ,• «i'.'ä;'

SZERETNÉ KILŐNI Sf&eX' Otel raj?

Vilmos császár, az angol király, a francia köztársaság elnöke, Hitler, Franco, az égyik monacói krupié és még sokan mások. Plumplum nem tett különbséget ember és ember között, olyannyira, hogy mikor saját hazája belesodródott a háborúba, azt is ellátta különböző öldöklő szerszámokkal, noha ezen jóval kevesebbet keresett, mint az ellenségnek juttatott szállításokon. Fajra és felekezetre valő tekintet nélkül mindenki kaphatott tőle géppisztolyt, bombázógépet részletfizetésre és tisztes polgári haszon ellenében.

Annyira szerette mesterségét, hogy a második világháború végén, a béke kitörésekor megőrült. Egyszerűen nem bírta elviselni a gondolatot, hogy esetleg újabb huszonöt évig kell várnia, míg teljes gőzzel folytathatja régi mesterségét.1 Mikor először említették neki, hogy át kell térnie a béketermelésre, zavartan nézett körül és két centet adott egy koldusnak, amiből környezete rögtön megállapította, hogy kitört rajta az elmebaj és nem is csalódtak. Rövidesen zárt intézetbe szállították, ahol aránylag elég nyugodtan viselkedett.

Az volt a rögeszméje, hogy ő nem fegyvergyáros, hanem atombomba, ennélfogva időnként ledobta magát és a levegőbe repült. Ezt nagyon kedvesen csinálta. Az ápolók röhögtek rajta és azzal ugratták, hogy milyen szörnyű pusztítást visz végbe maga körül. Plumplum nem sokat törődött velük, mert egyidejűleg hatalmas könyvén dolgozott, amelynek címe az lett volna: „Hogyan védekezzünk a

béke ellen?“ — de egyelőre csak a Trumannak szóló dedikáció készült el.

Az orvosok sok mindenfélével megpróbálkoztak, hogy rendbehozzák megkergült agyát, fáradozásuk azonban hiábavalónak bizonyult. Végül az egyik professzornak furcsa ötlete támadt, arra gondolt, hogy a hirtelen öröm talán csodát tesz.

— Mr. Plumplum — mondta ünnepélyesen — rendkívüli eseményt keli közölnöm önnel. Kitört a harmadik világháború. Nézze — mutatta a direkt e célra készített újságokat — a lapokban is benne van.

A fegyvergyáros bizalmatlanul nézett az orvosra.

— És meddig fog tartani? — kérdezte gúnyosan.

— Meddig? — ismételte a profeszszor zavartan. — Hát istenem, eltarthat ez sokáig ... Négy-öt évig is ...

— Köszönöm — szakította félbe Mr. Plumplum - nem kérek belőle. Többé nem dolgozom kicsiben. Az ember szállít, szállít és mikor javában megy a munka, jön a fegyverszünet. Uraim, én két békét végigcsináltam, nekem ebből elég volt.

És attól kezdve szabotált, úgy is mint atombomba. Nem dobta magát le a földre és nem repült a levegőbe, hanem háborús szónoklatokat tartott, a harc s az öldöklés egyedül üdvözítő voltát hirdette.

El is bocsátották gyógyultként azzal az indokolással, hogy ebben a műfajban nála különbek is akadnak Amerikában.

(Az Ugyanaz könyvből.)

viccben című