Szabad Földműves, 1957. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)
1957-12-29 / 52. szám
12 \ízaü~aci Földműves 1957. december 29 DARVAS SZILÁRD: MAI TRAGÉDIA Régi ismerősömmel, Elemérrel mentünk az utcán. Hirtelen oldalba bökött. — Nézd — mondta izgatottan — ott megy életem legnagyobb csalódása. A jelzett irányba néztem és megpillantottam egy nagyon csinos nőt. Valóban kinézett belőle egy nagyobb és négy-öt kisebb csalódás. — Igazi mai tragédia ez — sóhajtotta Elemér. — Ha akarad, elmesélem ... — Nem akarom! — mondtam határozottan. Erre elmesélte. — Tudod, mennyire egyedülálló ember vagyok — kezdte — annyira, hogy mindig meghatódom, ha éjjel után a villamoson két jegyet kell váltanom. Ilyenkor egy pillanatra az az illúzióm, hogy valaki ül mellettem, mert máskülönben mi az istennyilánál£ váltanék két jegyet? — Rövidebben, Elemér! — intettem. — Szóval, árvaságom borzasztó érzetével szálltam fel a napokban a 12- es autóbuszra. Megálltam a zsúfolt peronon és arra gondoltam: miért vagyok én ilyen rettenetesen egyedül? Elgondolkoztam: hacsak egyszer jönne valaki és megfogná a kezemet... És ekkor ... — És ekkor? — kérdeztem izgatottan, mert leléptünk a járdáról és egy autó majdnem elütött minket. — És ekkor valaki megfogta a kezemet — mondta kis hatásos szünet után Elemér. Elgondolkoztam a szerencsés véletlenen. Már tudniillik, hogy idejében észrevettem az autót. Elemér pedig továbbfújta a magáét. — Felpillantottam. Gyönyörű nőt láttam magam mellett... hiszen láthattad az imént... és ez a gyönyörű no vadul, némán fogta a kezem, mintha csak válaszolt volna gondolataimra, mintha csak azt mondta volna: nézd, itt vagyok én, akit annyiszor kerestél ... elég volt rámgondolnod és látod, megfogtam a kezed, hogy soha többé el ne eresszem ... Elemér az emlékek hatása alatt izgatottan szaladt mellettem áz aszfalton. Ügy mesélte tovább: — Leírhatatlanul izgalmas játék kezdődött. Fogta a kezem, de nem nézett rám ... rejtélyes és titokzatos tekintetét merően egy pontra szegezte. Mellénk préselödve egy csúnya kis ember állt és unottan bámult maga elé, fogalma sem volt arról, hogy közvetlen mellette a század legszebb és legrejtélyesebb szerelme születik meg. így utaztunk négy teljes megállót, anélkül, hogy a nő rámnézett volna, anélkül, hogy elengedte volna a kezem. Én már terveket szőttem a jövőre, hogy milyen boldogok leszünk. És akkor ... Elhallgatott. Kérdően néztem rá. — És akkor — folytatta — a nő hirtelen Ifirántotta kezét a kezemből, leszállt, nyomában a ronda kis emberkével ... egymásba karoltak és eltűntek az utca forgatagában ... Szótlanul mentünk egymás mellett. — Valóban rejtélyes eset — mondtam. — Ki fejti ezt meg? — Én — válaszolta tompán Elemér. — Gondolhatod, hogy az eset nem hagyott nyugodni. Álmatlan éjszakáim egyikén aztán rájöttem, mi okozta életem legnagyobb csalódását. Hatásos szünetet tartott. — Én a csúcsforgalom áldozata voltam. Mint már mondottam, az autóbusz zsúfolva volt. A nő nem az én kezem akarta megfogni, hanem a férjéét, a csúnya kis emberét. Nem találta el: húszán álltunk a peronon, az negyven darab kéz ... Véletlenül az enyémet találta el... Ügy látszik, egyezik a méretünk ... Aztán leszálltak ... És én újra egyedül vagyok ... Elemér befejezte elbeszélését. Többé egy szót se szólt, én is hallgattam. Csak a könnyeink szivárogtak. Mert tényleg nagxjon hideg volt. Buksi és a libasült — -Ä Az ablakon libacombot — Felmászom, úgy viszem el! látott Buksi, nagyot gondolt: i— Vigyázz, Buksi, leesel! Sok fahasáb szétszaladt, a libasült ott maradt! — Ugye, Buksi, megmondtam, ne járj te a tilosba! Hold-bébik romantikája Csodás kilátás képét nyújtja Nagy századunk közel-jövője, Mesterséges Hold-légiókat, Lő fel a rakéták lövője. Szerelmesek! Romantikások! Ha a Holdra hiába lestek. Feltárcsázzátok Szputnyik számát, S megrendeltek egy holdas estet. Lesznek fehérek, zöldek, rőtek. Vörösek, kékek, lilák, sárgák, Megadják a Föld színpadának, A helyzet-szülte színhatását. Nagy baj lesz a holdkórosokkal, Ilyetén formán nemsokára, Ezek, szegények, dús fürtökben, Másznak fel falra, fűre, fára. Ki merre menjen, hol keringjen: A kis Holdak majd összevesznek S vitáik lázas, nagy hevében, Keringési zavarba esnek. És sok baj lesz majd a kutyákkal, Az emberek nem aludhatnak; Képzeljék el, ha ennyi Holdról, Az űrkutyák visszaugatnak... LAKY JÓZSEF ★ ★ ★ Riska tűnődése — Ha János bácsi félliterre redukálná a napi átlagát, az én napi átlagom biztosan 4 litterrel emelkedne... ★ ★ ★ MINDENFÉLE Néhány tudós szerint a hidrogénbomba segítségével meg lehet állapítani, hogy milyen vastag a Föld. Csak vigyázzunk, professzor urak, azzal a hidrogénbombával, mert esetleg az is kiderül, hogy hány darabból áll a Föld. * Aki sok idegen szót használ, elárulja, hogy csak töri a magyart. A gonosz ember lelkiismeretbeli kérdést csinál abból, hogy mindennap legalább egy rossz cselekedetet kövessen el. * Csodagyerek az, aki gyerekkorában többet tud, mint felnőtt korában. Ж Tükörszilánkok X A nő leghatásosabb szépítősze: e: a szerelem. Az asszony, akit sze- i etnek, mindig a legszebb. X Vannak férjek, akikre gondolni ! em tudunk, hogy feleségük ne jusson (szűkbe: de vannak asszonyok is, akik i Írjük nélkül még gondolkodni sem 1 Jdnak. X Legtöbbször a nő az, aki a férfit r agy dolgok véghezvitelére ösztönzi, c gyuttal azonban meg is akadályozza, t agy ez sikerüljön. X Tízezer férfi közül hét-nyolce :er szereti a nőket, hét-nyolcszáz s :ereti a nőt és legfeljebb egy, aki e jyetlen asszonyt szeret. X A nők legnagyobb része vagy s mmire nem gondol, vagy egészen n ásra. ’AH KAIBA Mátyás király szavajárása Szavajárása volt Mátyás királynak: három dolgon nincs mit kapni: az újra forralt levesen, a kiengesztelt baráton és a szakállas asszonyon. Negyvenesztendős leánnyal Zemplén vármegyében 1705-ben pörbe fogtak egy csomó fehércselédet, azt a vádat formálván ellenük, hogy a tokaji hegyen az ún. kopasz tetőre járnak az ördögökkel táncolni. Volt a gyanúsítottak között egy negyvenesztendős vénlány is, aki azzal védelmezte magát, hogy hazug a vád, mert ő élemedett voltánál fogva sem táncolhatott volna. A vármegye elmés nótáriusa ehhez a vallomáshoz azt a megjegyzést tette: „Negyvenesztendős leánnyal már az ördög sem akart táncolni“. Petőfi verse Mikor Petőfi azt a rettenetes szomjas verset írta: „Miért nem tesz isten csudát, változtatná borrá a Tiszát; hadd lehetnék én meg a Duna, hogy a Tisza belém omlana“ — volt Szigeten egy énekes úriember, aki a bort „nem veté meg“. Olvassa, ismét elolvassa a verset, s nagyot csap öklével homlokára: — Hoho, Petőfi barátom, nem innál te abból egy csöppet sem, mert majd eleibe feküdném én annak itt Szigeten. (A magyar anekdotakincs-bői) AMERIKÁBAN. — Kétszáz lóerős ez az autó? Nem is tudom elhinni... PÁ&ztücdal Legelőn a libaláb Lépegetve mit talált! Akáctüskét, feketét, S teli talppal belelép. Ne gondold, hogy kis eset, Gágogott és sziszegett, Perelt, zörgött a csőre, S így folyt a sző belőle: „Ej, te gonosz fadarab, Égessen el a harag! Ne csak téged, a kezet, Mely gondatlan idevet. Ördög vigye azt a fát, Mely megtermett — s még tovább Azt is, aki ültetett, S felnevelte tűhegyed. Mely táplálta gyökerét, z Száradjon el az a rét, Égről hulljon le a nap, Mert ejtett rá sugarat. Vagy dőljön le mind az ég, Mert ráküldte fellegét. Apadjon el az eső, Mely táplálón szemező! Szitkozódott, átkozott, Keresve még száz okot Fákban és a füvekben Csak ő nem volt ügyetlen. Saját rosszát ezerszer Elfeledi az ember. S úgy keresi igazát, Mint a szegény libaláb. Simon E., (Megjelent a Ludas Matyiban) Még a varjú is elégedetlen — Ez magának mélyszántás? Már egy órája hiába lessük, hogy mikor találunk egy kukacot a barázdában. Hosszú téli estén Julis séta közben azt mondja Pistának: — Vegye le a kezét a derekamról! — Miért? Mert ahány vőlegényemnek megengedtem, egy s,e vett el feleségül. II fbJ Ko i£A ’ ■ \ Ugyanabban az újságban két nyugtalanító hírt olvasok. Az egyik így szól, hogy I. Pál görög király eladta műkincseit, mert nem tud megélni abból a nyavalyás százezer dollárból, amivel kiszúrják a szemét. Sajnálom szegény első Palit, tapasztalásból tudom, milyen kínos dolog az, ha az ember nem tud megélni a fizetéséből. Nagyon nehéz lehet neki! Mert magunkfajta ember, ha nincs csak százezer dollár havi jövedelme, legfeljebb kicsit összehúzza magát, de ezt egy király nem teheti meg. Neki reprezentálnia kell, mert rögtön elkezdenek pletykázni, hogy rosszúl megy az országa. Egy király nem hordhat például svájci sapkát, neki aranykoronát kell a fejére tennie, és egy olyan hermelinpalást sem lehet olcsó, még ha a Bizományiban is veszi, akkor sem ... Biztos vagyok benne, hogy a király is szívesebben lakna egy csinos kis kétszobás lakásban, de palotában kell laknia a szerencsétlennek, mert megszólják. Most tessék elképzelni, az legalább száz szoba, ahhoz kell mondjuk tíz bejárónő, mibe kerül az, és mit visznek azok el. Röviden szólva: nem vagyok szőrös szívű ember, meg tudom érteni a királyi háztartások go djait. Mert van ilyen, gond, sőt egyes országokban ez lett a központi probléma. Itt van például Anglia. Ugyanabban az újságban olvasom a következő kis hírt: Denis W. Borgan, Cambridgei egyetemi tanár előadást tartott Amerikában, és ott azt javasolta, hogy a nyugati országok járuljanak hozzá az angol királyi háztartás költségeihez, mivel ók is részesei annak az élvezetnek, hogy Angliában királyi ház van. És ezt rendkívül helyesnek, sőt méltányosnak tartom, és igen csodálkozom azon, hogy erre csak most jöttek rá. Hát az amerikai bányász, vagy francia. pincér, vagy olasz kereskedő potyán élvezze azt, hogy Angliának királynője van? Már bocsánatot kérek, mégiscsak másképp fejt szenet az a nyugati bányász, ha tudja, hogy abban a pillanatban az angol királynő másfél kiló gyémánttal a nyakában kilovagolt! És vajon mit szólna a norvég halász, ha megtudná, hogy Angliában már nincs királyság, hanem köztársaság van?! Visszadobná a halat a tengerbe! Kinek van kedve halászni, ha Angliában nincs király?! Csak egy bosszant, hogy Mr. Denis W. Brogan annyira véglegesnek tekinti a világ kettéosztottságát, hogy csak a nyugati országokban óhajt gyűjtést rendezni az angol királyi udvar javára. Pedig én, a magam részéről, szintén szívesen küldenek egy tízest. Tudom, hogy nem sok pénz, de arányban áll azzal az összeggel, amelyet ezért a cikkemért honorárium fejében kapok. GÁBOR BÉLA. SZABAD FÖLDMŰVES — a Földművelésügyi és Erdőgazdasági Megbízotti Hivatal hetilapja — Szerkesztőség Bratislava, Križková z — Telefon 243-46. — Főszerkesztő Major Sándor. — Kiadja a Földművelésügyi és Erdőgazdasági M. H. kiadóhivatala. — Nyomja Polygrafické závody, závod 2, n. p., Bratisla ul. Februárového víťazstva 6/d. — Évi előfizetés Kčs 20.80. félévre Kčs 10.40 — Terjeszti a Postahírlapszolgálata. A-86336 BIBLIOTHECA HUNGAKICA Samaria - Somoija - Samorln
