Szabad Földműves, 1957. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)
1957-12-29 / 52. szám
10 \Tra(ŕaef Földműves 1957. december 29. Szeplő ellen anyapempö! — Legalább egy grammnyit adjanak nekem — könyörgött egy fiatal hölgy, aki mindenáron meg akart szabadulni éktelen szeplőitől. — Nem tudom megérteni, hogy lehetünk ''ennyire lemaradva, hogy nálunk még arckenőcsöt sem készítenek méhpempőből. Más országokban pedig mi mindenre felhasználják. Ha a gyár nem készít orvosságot, legalább maguk adjanak egy csipetnyi Cempőt! Elég annyi is, mint amit a légy a szárnyára vesz — oly esdeklően tekintett ránk ebben az ügyben nem első és nem utolsó látogatónk, de sajnos, kívánságát nem teljesíthettük. Hol vegyünk ilyenkor pempőt? Г— Ha a föld alól is, csak vegyenek! — válaszolta határozottan. Hiába magyaráztuk, hogy se a föld alatt, se a föld felett télen nem csinálnak pempőt a méhek, nem hitte el. Ha pedig ezt nem hiszi, azt még úgysem hinné, hogy a pempő nem jó a szeplő ellen. Már olyan nagy hírt vertek az anyapempőnek, hogy igen nagy feladat vár a tudományra, míg tisztázni tudja az ügyet. De nemcsak pletyka formájában terjed ez a szenzáció, hanem félhivatalosan is. Dolan Miklós, a nyitrai állami gazdaság dolgozója 1957. november 9 —10-én megtartott országos méhész-konferencián kijelentette, hogy a bodoki farmon a pempővel beoltott tyúkok 50 százalékkal több tojást tojnak mint azok, amelyeket nem oltottak be. A munkafolyamatot nem akarta részletezni, mivel arról már cikket irt az egyik méhészújság. A konferencia szünetében megkérdeztük, hogy miben látja az anyapempő termelő és gyógyító hatását. Azt felelte, hogy csak az eredményben. Tudományos kísérletet tehát nem folytatott. Az eredmény pedig nagy gyanút keltett bennünk, mert a bodoki farm baromfitenyészetét mar régebben ismerjük. Számos fehér leghorn tyúkjuk évente 200, sőt több tojást is tojik. Pempő oltás következtében — ha igaz Dolán Miklós állítása — minden nap legalább egy tojást kellett volna tojni a bodoki tyúkoknak. Ha ez megtörtént, akkor a pempő a kotlás és a vedlés ellen is hat, mert erre az időszakra is kiterjed a tojáshozam 50 százalékos túlteljesítéssel. Ebben az ügyben levelet Irtunk Péterfalvi Lászlónak, a bodoki baromfifarm vezetőjének. A híres szakember sem adott kielégítő választ, de a leveléből megállapíthatjuk, hogy a kísérlet a tudományos vizsgálatot nélkülözi. Péterfalvi László leveléből idézzük: — Levelükre válaszolva a következőket közlöm: amit Dolán Mikulás a méhészek konferenciáján mondott, csak kis részben fedi a tényeket. Igaz, mi Dolánnal még 1955-ben talán 15—20 napig folytattunk kísérleteket a méhpempővel. Egész gyenge oldattal, azt hiszem 20 tyúkot oltottunk naponta. Volt is valami tojástöbblet, de semmi szín alatt 25 — 30 százaléknál nem több. Mivel az összes feljegyzést Dolán elvitte, így egész pontosat nem tudok róla. Ezek szerint a kísérlet csak hiányos tájékoztatást nyújt az anyapempőről, pedig külföldi lapok is népszerűsítették a csehszlovákiai kísérletekre hivatkozva. A pempő körüli zűr-zavart jó lenne már egy kissé tisztázni, de tudományos kuttatás révén. Külföldön már intézkedések történtek, de az eddigi eredmények nem sok jót hoztak a pempő javára. Az egyik lap így ír: Pempőtermelők figyelmébe (Deutsche Bienenwirtschaft 1957. 6.) — A nyugat-németországi méhszövetség hivatalos nyilatkozatokban inti a méhészeket, hogy ne tápláljanak korai reményeket az anyapempö termelésének gazdaságosságáról. Napi lapokban és képes folyóiratokban egyre nő a pempő gyógyító hatását hirdető cikkek száma. A reklám olyan nagy, hogy már nem lehet komolyan venni. Egész sereg neves tudós foglalkozik a pempő gyógyító hatásának tanulmányozásával. Ma mégcsak anynyit lehet mondani, hogy nincs bizonyíték a pempő gyógyító értékéről. Egy másik lap írja: Az anyapempö mikroszkopikus vizsgálata (L'Apiculteur, 1956. 7-8). Az anyabölcső pempő gyógyító hatása még bizonytalan, de sokan érdeklődnek iránta. Pl. Franciaországban eléggé keresik. Szükségessé vált tehát, hogy származását, valódiságát, mikroszkópos vizsgálattal ellenőrizzék. Chauvin és Louveaux módszere a következő: a vizsgálandó pempőt 20 köbenctiméter desztillált vízben elkeverik és addig csöpögtetnek hozzá töménymarólúgot, mig átlátszó nem lesz a folyadék. Fajsúlyának csökkentésére 5 köbcentiméter 95 százalékos borszeszt adnak hozzá. 3200-as percenkénti fordulattal 10 percig centrifugálják. A szilárd részek az üvegalján gyűlnek össze. A folyadékot leöntik. Az ülledékből a lúgot kimossák és a szilárd részeket centrifugálással a mosóvízből is különválasszák. A centrifugált ülledéket mikroszkóppal vizsgálják. A szilárd alkotórészek között állandónak kell tekinteni a virágporszemeket. Kevesebb virágpor van az anyapempőben, mint a mézben szokott, de jelenléte jellegzetes, Található még gombaspóra, A vilkei szövetkezeti tagok ebben az évben sok szép sikert értek el. A járásban elsőként végezték el az őszi munkákat. Az elmúlt héten 100 hektárnyi területen elvégezték a tervezett rét- és legelőjavítást. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére tett hazafias vállalásuknak is eleget tettek. Terven Télül 50 mázsa marhahúst, 22 mázsa sertéshúst és 25 000 liter tejet adtak be. Ezeken kívül már most oly intézzöld alga, méhszőr, növényi rostok, gombafonal (micélium) töredék, sokféle parányi élőlény (mikroorganizmus), élesztő, különféle kristályok, végül az anyaálca növekedésekor levedlett bőrei. A harmadik lap így nyilatkozik: Az anyabölcső pempő gyógyító hatása (Deutsche Bienenwirtschaft 1956, 6.) — Dr. Klink összefoglalja az anyabölcső pempő legfontosabb irodalmát. A pempőnek körülbelül 65 százaléka víz. Száraz részének körülbelül 3 százaléka ásványi anyag, körülbelül 12 százaléka zsír, 20 százaléka szénhydrát, kb. 30 százaléka protein, 5 százaléka nitrogén, aztán igen kevés föszfor, kén, virágpor és néhány ismeretlen anyag. A vitaminok közül B-vitaminfélék vannak benne, különösen pantoténsav. E-vitamint nem sikerült hitelesen kimutatni A-, C- és К-vitamin hiányzik belőle^ A pempő csíraölő, különösen sztafilokokkuszok és sztreptokokkuszok ellen hatásos. Bizonyos, hogy a pempő igen értékes. Elég arra utalni, hogy a pantoténsav ma ismert leggazdagabb forrása. Helyesen adagolva embereknek is hasznos lehet, bár legfontosabb alkatrészeit élesztőben, gombában, paradicsomban, tejben, tojásban, borsóban, babban, mézben és friss főzelékben is megtaláljuk, mégpedig sokkal olcsóbban. Arra lehetne gondolni, hogy a pempő az emberre különleges hatású. A régi kísérletek patkánnyal és léggyel folytak és eredményük ellentmondó. A pempőt az ember sokféle betegsége ellen ajánlották, de nincs még .elég orvosi tapasztalat gyógyító hatásának megítélésére. Franciaországban, Mexikóban és az Amerikai Egyesült Allámokban mégis pempő tartalmú készítményeket árulnak hangos hírveréssel. Németországban is hirdetik a gyógyító pempőt „Gélé royal“ (királyi kocsonya) francia néven. A pempő hatásának eldöntésére komoly kuttató munka szükséges. Hazánkban igen sok a méhész szakember, aki komoly kuttató munkát végezhet. Reméljük, hogy a kísérletezést nem mulasztják el. Természetes, hogy a népi kuttatőktól sem lehet és nem is szabad elzárni a kísérletezés útját. Aki eredményt ér el a pempővel, írja meg szerkesztőségünknek. Reméljük, hogy még a nők is elárulják a nagy titkot, ha tényleg hatott ez a csodaszer a szeplő ellen. Csurilla József kedéseket tesznek, amely biztosítja a tagok jövő évi jólétét. 60 sertést és 10 szarvasmarhát hizlalnak. Ezeket a jövő év első negyedében beadják a közélelmezés számára. A szövetkezetben az utóbbi időben a tojótyúkok állományát 450-el szaporították. Ahogy a tagok mondják, ez lehetővé teszi, hogy az idei 25 000 tojással szemben jövő évben körülbelül 30 000 tojással többet adnak be.- El. ★ ★ ★ Már a jövő évi beadásukról gondoskodnak Hogyan etessük a silótakarmányt? A téli takarmányozásban rendkívül nagy szerep • jut a silótakarmányok etetésének, amellyel fokozhatjuk állataink étvágyát és növelhetjük termelőképességüket. A jól kezelt, enyhén savanykás silóban nemcsak a fehérjék és szénhidrátok találhatók meg, hanem azok az ásványi anyagok és vitaminok is, amelyek a zöldtakarmányban kimutathatók. Így hát a silótakarmány etetésével az állati szervezet részére biztosítani tudják azokat a vitaminokat, amelyek a többi télre tárolt takarmányfélékben nincsenek meg. A silógödrök felbontásakor minden esetben ügyeljünk, hogy a takarmányba föld ne keveredhessen. Betonsilókból egyszerre az egész silógödör felületéről szedjük a takarmányt, éspedig olyképpen, hogy egyegy alkalomkor legalább 8 — 10 cm réteget vigyünk a takarmányosba. A jó minőségű silót enyhén savanykás, kellemes szagáról könnyen megismerhetjük. De ez is mutatja a helyes erjedést, hogy a silózott növények szerkezete épségben maradt. Az ilyen silóban könnyen megkülönböztethetjük a leveleket, virágokat és a különböző szárrészecskéket. Ha viszont a silótakarmány nyúlós, dohos, vagy penészes, akkor semmi esetre se adjuk az állatoknak. Etetéskor előfordul, hogy bármilyen jól sikerült is az erjesztés, tehát jó a siló, mégsem eszik meg az állatok. Ilyen esetben tanácsos néhány napig, korpát vagy darát hinteni a silótakarmányra, hogy könnyebben hozzászokjék a jószág. Először csak annyit adjunk az állatok elé, amenynyit jóízűen elfogyasztanak. Ha túl nagy adagokkal kezdünk, ez rendszerint azzal a következménnyel jár, hogy az értékes takarmányból sok eipocsékolódik. A tehenek napi silóadagját 6 — 8 kilóval kezdjük és fokozatosan növelhetjük 20 — 25 kilóig. Az előreha.ladottan vemhes tehenek adagját azonban csökkenteni kell. A borjak etetését silóval 3 hónapos korban kezdjük, s a kezdeti napi 1 kilós adagot később 2—3 kilóra emelhetjük. A hathónapos borjak napi silótakarmányadagja 6 kg, az egyéves és ezen felüli növendékek adagja pedig 10 — 15 kg legyen. Fontos, hogy a silótakarmány etetése után a jászlat, vályút gondosan tisztítsuk ki és legalább hetenként egyszer oltott mésszel fertőtlenítsük. Mit evett az ősember Az elmúlt év folyamán kilenc francia kutató bezárkózott egy középfranciaországi barlangba. A tudósok elhatározták, hogy csak azzal fognak táplálkozni, amit a barlangban találnak. A kísérlet célja az volt, hogy megállapítsák: körülbelül milyen körülmények között tudott az ősember táplálkozni. A barlang, ahol a kutatók 14 napot töltöttek, egyébként azon a vidéken fekszik, ahol korábban a cromágnoni ősember csontjait megtalálták. A kutatók legfőbb tápláléka csigákból állott, bár a társaság egyes tagjainak eleinte nagy nehézségeket okozott a nyers csigák evése. Egy alkalommal egy sündisznót is sikerült fogniok, amelynek húsát tűzön megpuhították. Nagy éhségükben a csoport néhány tagja két kígyót is megevett; ezt állítólag nagyon jónak találták. A társaság tagjai károsodás nélkül állták ki a próbát, mindössze egyenként 6 — 8 kilót veszítettek testsúlyukból. -tt-A zöldség és gyümölcs őshazája Amikor asszonyaink főzelékfélét készítenek, vagy a piacon valami gyümölcsöt vesznek, nem is gondolnak arra, hogy ezek áz ételek egykor nálunk idegenek voltak és más országból, más világrészből kerültek hozzánk. A salátát Kaukázusban vagy Turkesztánban termelték először. Évezredekkel ezelőtt a perzsa császár nagyra becsülte ezt a leveles ételt. Még a középkorban is ritkaság volt nálunk a salátcr. Egyik legfinomabb zöldségfélénk a spárga. A rómaiak Görögországból telepítették át Olaszország mai területére és onnan került hozzánk. A római hadvezérek, köztük a híres Lu c ull u s Lie in i и s, hódító had - járataikról visszatérve gyakran hoztak idegen országokból addig még nálunk ismeretlen zöldség- és gyümölcsféléket. így került a cékla is a rómaiakhoz, ahol nagy becsben tartották. A rómaiak hozták be Indiából az uborkát is, ahol ezt a növényt akkoriban nem ették és vadon élt. Mielőtt nálunk a burgonyát ismerték volna, ezt a ma már mindennapos táplálékot, főképp a répa helyettesítette. A répát Afganisztánból hozták hozzánk. De a gyümölcsök közül is több az idegenből került hozzánk. A gyümölcsújdonságokat is főleg a rómaiak ismertették meg velünk, mert közismert, hogy a rómaiak, nagy ínyencek voltak és mindig valami újat igyekeztek találni étlapjuk részére. Azóta ezek a gyümölcsök meghonosodtak nálunk, s ma már nélkülözhetetlenek. A cseresznyét a már említett Lucullus hozta valahonnan délről. A szilva őshazáját ugyancsak idegenben, Perzsiában kell keresnünk. A sárga, édes szilvát Julius Caesár idejében hozták Rómába, és egyszerre nagyon kedvelt gyümölcs lett. A kajszi Kína északi részéből, míg az őszibarack Kína déli részéből származik. (N — a) ★ ★ ★ Figyelem! A Csehszlovák Rádió magyar szerkesztősége felhívja hallgatói figyelmét, hogy december 29-én, vasárnap 6,15-6,30; 13,00-13,30 és 17,30-18,00 órakor sugároz magyar nyelvű műsort. A további adások december 31- én 17,00—18,00; január 1-én 13,30 — 14,30 órakor. Látogatás két magyarországi baromfifarmon Tíz éve, hogy Magyarországon jártam. Most, amikor 10 napi szabadságomat ott töltöttem, minden alkalmat megragadtam, hogy a mai magyarországi szocialista nagyüzemi baromfitenyésztést megismerjem. Mivel forinttal bőven nem rendelkeztem, így csak a Budapesthez közel fekvő Vecsési Állami Gazdaság rákoshegyi baromfitelepét, és a Gödöllői Kisállattenyésztési Kutató Intézetet látogattam meg. A Vecsési Állami Gazdaság rákoshegyi baromfitelepe egyetlen Magyarországon, ahol L. B. fehér leghorn tojókat tenyésztésre tartanak. Nálunk az összes állomány 28 — 30 százaléka leghorn. Kárpáti György, a telep vezetője, mint kartárs is nagyon szívesen állt rendelkezésemre és tőle a következő felvilágosítást kaptam: A telep 20 nagy 500-as ólból áll, amelyekben a keltető, batéria, csibenevelő és 5000 tojótyúk kapott helyet. A telep mellett levő fiatal akácerdőben vannak a vándorólak. Ezek az ólak hasonlítanak a nálunk is használatban levő А-bódékra, azzal a különbséggel, hogy a fenékdeszka helyett sűrűfonalú drótháló van bennük, amelyen keresztül az ürülék kipotyog. Az ólak áthelyezése után a helyet jól felkaparják. Engem az lepett meg, hogy a még most is kintkószáló tenyészkakasok és tenyészjércék között egyetlen náthásat vagy szomorút nem láttam. Pedig már az éjjelek elég hűvösek és a dróthálón keresztül ugyancsak beáramlik a hideg az állatok alá. A telepen kétévesnél öregebb tyúkot nem tartanak. Fő tenyésztési céljuk: a jó tojók kitenyésztése a nagyobb testű egyedek közül. A telep vezetője szerint ez már sikerült is, mert az 1956 — 57. évben a telepen levő tyúkok átlagban 160 db-os tojáshozamot értek el. Az ólakban járva, magam is meggyőződtem, hogy az állományt nagyobbrészt nagytestű, mélyhasú tojók képezik. A telep maga kelteti a tenyésztésre és levágásra szánt csirkéket. A kelési eredmény 70 százalék körül mozog. A csibenevelésben egyik-másik gondozónő igazán szép eredményeket* ért el. Láttam olyan kimutatást, amely 700—800 csirkéből 6 hetes korig mindössze 16 — 18 darabos elhullást mutat. Persze, akadnak rosszabb eredmények is. A csibenevelés lótrágyás mélyalmon történik. Ezt a módszert a Szabad Földműves egyik korábbi számában ismertettem. Megírtam az eredményeket is, amelyeket a Nyitrai Állami Gazdaság baromfifarmján elértünk az 1955 — 56. évben. A fűtés, mivel a telepen nincs villany (bár a telep fölött húzódik a távvezeték, csak transzformátor kellene), kívülről fűthető kolhozrendszerű fekvőkéményű kemencékkel történik. A mélyalmot egy évig használják a tavaszi és az őszi csibenevelésre. A tojós tyúkok alá is használnak mélyalmot lótrágyából (30 — 40 cm vastagságban), de szalma nélkül. A felvilágosítás szerint ezekben* az ólakban sokkal jobb a tojáshozam és nagyobb a kelési eredmény. Ezt mind az alomban fejlődő B-12 vitaminnak tulajdonítják. Magyarországon is gyártanak már antibiotikumokat, amelyekkel főleg a baromfit etetik. Az ERRA néven forgalomba hozott antibiotikumot a telepen már több hónapja rendszeresen az gleségbe keverik: 100 kg eleséghez 20 — 30 dkg-ot adnak. A farmon a norma 500 db tojó vagy 800 db csirke gondozása. A kezelőlányok az elért eredmények alapján 1000—1300 forintot keresnek. Nagy gondja a telepnek a fehérjedús állati eredetű eleség beszerzése. Magyarországon központi eleségelosztás nincs. Náluk minden farm negyedévenként előre megkapja a fehérjedús takarmányt. Viszont telepüknek állandóan nagy mennyiségű szemestakarmány (árpa, búza. kukorica) áll rendelkezésre. A Vecsési Állami Gazdaság rákoshegyi baromfitelepén beigazolódott, hogy a szocialista nagyüzemi gazdaságban a baromfitenyésztés helyes vezetéssel, okszerű tenyészmunkával igen jövedelmező. Másik utam Gödöllőre vezetett, ahol 1932-ben jómagam is tanultam a baromfitenyésztést. Itt már jó barát, régi ismerős, Lacza Béla fogadott, aki a gödöllői Kisállattenyésztési Kutató Intézet első munkatársa, s 1955-ben hazánkban is járt. Itt találkoztam Báldy Bálint elvtárssal, az intézet vezetőjével, aki európai szaktekintély és hosszú évtizedes munkásságával bebizonyította, hogy a magyar sárga-fehér és kendermagos tyúkok jobban megfelelnek a magyarországi éghajlati takarmányozási szempontoknak, mint a messze külföldön kitenyésztett tyúkok, mint például a fehér leghorhn és rhode-izlandi. A kutatóintézetben járva szép, nagytestű, magas tojáshozamú Magyar sárgákat és Kendermagos tojókat láttam. Évi tojáshozamuk 160 — 180 darab. Ugyancsak láttam rhodeizlandi tojókat is, de ezek nem olyan szép sötétszinűek, mint a mieink. Igaz, Magyarországon nem fektetnek olyan nagy súlyt a színre, mint a Miiemre és a tojáshozamra. Nálunk most ismerték el a new-hampshirei tyúkokat, amelyeket már több éve rendszerésen tenyésztenek Magyarországon, s a Magyar-sárga tyúkok nemesítésére is felhasználnak. Ezekből az intézetben, mondhatom, igen szép egyedeket láttam. Valamennyi jobb tojó, mint a rhode-izlandi. Csirkéik jobban kelnek, hamar tollasodnak, nagytestűek, és ami nagyon fontos, húsuk szép sárga. Magyarországi kartársaim mind a legnagyobb elismeréssel nyilatkoztak a new-hampshireiről és a tenyésztését igen ajánlják. Magyarországon már csak itt-ott tartanak rhode-izlandit, de annál nagyobb a new-hampshirei tojókat tartó telepek száma. A rhode-izlandiakat inkáb keresztezésre használják. Eredeti pekingi kacsákat, illetve tojásokat Pekingből hozattak. A kacsák 70 napös korukban 2,5—2,6 kg-osak voltak. Valamennyit tenyésztésre hagyták meg. A ludak közül inkább a kisebb testűeket tartják, mert a fő súlyt a jobb faj elérésére fektetik. A ludakat gép segítségével, száraz kukoricadarával tömik. Erre sok vizet iszik az állat, ami nagyon elősegíti a máj növekedését. A karácsonyra szánt rántanivaló csirkék már négyhetesek voltak és szépen betollasodtak. Mélyalmon tartották és csak egy villamos műanyá-val melegítették őket. * — Az elmúlt négy hétben az elhullás jóformán százalékban ki sem fejezhető — kaptam a felvilágosítást. Az idő gyorsan szaladt, búcsúznom kellett a magyarországi kartársaktól, s a viszontlátás reményében elváltunk egymástól. Hazánkban is nagyot haladt az utolsó években a baromfitenyésztés, s nem vallhatunk szégyent, ha majd ők jönnek el hozzánk, Péterfalvi László, Bodokfarm
