Szabad Földműves, 1957. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)

1957-12-29 / 52. szám

1957. december 29. y/zaUad Földműves 9 JURÁN VIDOR: A FEHÉR KÍSÉRTET Ыоекоииок dvtáts, a UcUtukus Albion a köztudat és a régi angoj. regények szerint a kísértetek hazája. Sok helyen megírják, hogy háborgó éj­szakákon, ha a vad északi vihar föl­­korbácsolja a tengerek vizét, Wales és Skócia váraiban, a kastélyokban és ko­lostorokban megnyílnak a sírboltok, azokból lefejezett királyok, vezeklő lo­vagok, imádkozó papok, siránkozó bol­dogtalan szerelmesek és egyéb lények lépnek elő, s ki némán, ki meg a sze­lek sikongása kíséretében végigvonul egykori otthonának termein. Nem élt még olyan Idegzetű ember eme honokban, aki ezt a vad hangver­sennyel kísért kísértet járást kibírta volna, és miként a regények is megerő­sítik, ezeket a halandókat másnap ájul­ton szedték jel a padlóról. Ott is, idegenben 'is azonban sokan akadnak a kenyérpusztítók soraiban, akik a legendákra, regényekre fittyet hánynak és makacsul mindent letagad­nak. Még a walesi és skóciai kísérteteket is. Könnyű nekik! Nincs sem régi váruk, sem várkastélyuk, azt sem tudják, hol van az ükapjuk-anyjuk eltemetve, soha kísérteteket nem láttak, így hát meg­jelenésüket egyszerűen letagadják. De vannak sokan nagyon sokan, akik kétkedőn a fejüket rázzák, és csak annyit mondanak, — No-nol Ennyi bizonytalanság közepette taná­csos, ha végiglapozzuk a legnagyobb angol élcelödö, a mindent és minden­kit kigúnyoló hírneves Shaw írásait, aki a kísértetekről megállapította, hogy azok csak eladó vidéki angol úriházak­ban láthatók. Tudva azt, hogy az amerikánus mil­liomosok dollárjaikkal mindent a földön megvehetnek, csak éppen kísérteteket nem, odaát Albionban ilyen odaadó ős­lakokat vesznek, hogy a milliomosok klubjában büszkélkedhessenek. — Van élő kisértetem! Ha kérdik, — Hol? A fejükkel intenek, — Odaát Albionban! Ha nem hiszed, szívesen átengedem ottani várkasté­lyom kulcsát; örvendeni fog, ha meg­látogatod! De minek menjünk mi kísértetért Angliába, amikor sok élő tanú bizony­ságtétele szerint itt is akadt. — Hol? Éppenúgy kérdezed, mint az ameri­kai milliomos, pedig jól tudod, hogy üzleteket nem köthetsz vele, még Sze­­pesbélán sem, ahol a fehér kísértet egyszer csakugyan megjelent, pedig ott sem vár, sem várkastély, sem ko­lostor, és ezekben lefejezett királynő, vezeklő lovag, imádkozó szerzetes, síró boldogtalan szerelmes soha nem volt és ma sincs. Az első világháború után annyira megsürűsödött a „sárkányok" vére, mi­ként az egykori vak cipszerek a bélai - akat becézték, hogy olyan farsangi fel­vonulásokat rendeztek különféle látvá­nyosságokkal, amelyekre renkívüli vo­natok ontották a látogatók ezreit, de kísértetet a menetbe mégsem mertek beleilleszteni, mert bennük is felébredt az a bizonyos intelem: — No-no! Annál nagyobb volt a megdöbbenés, amikor suttogások jelentették: — Itt a fehér kísértet! A városkát átszelő Márkuspatak part­ján lakó Kukuráné nevezetű öz­vegy látta elsőnek. A plébánosnak leg­alábbis így regélte: — Jóságos lelkiatyám! Szörnyű do­log történt a múlt éjszakán, kísértetet láttam! • — Ne beszéljen bolondokat! — för­­medt rá az öreg plébános —. Kisérte­tek nincsenek! — Csak azt mondom, amit láttam! — folytatta az asszony. — Éjfél előtt ar­ra ébredtem, hogy kinn, a patak men­tén sir valaki. Fölkeltem, felöltöztem, kimentem. Jaj, mit kellett látnom! A patak partján valami fehérség kupor­gott, és amikor feléje közeledtem, egyszerre csak nőni kezdett... Előbb gyermeknagyságra emelkedett, aztán nőtt... nőtt... Már engem is túlszár­nyalt, de még mindig nőtt... Elállt a lélegzetem, mert a fehérség csak to­vább nőtt... zokogott... majd felém hajolt, hogy megragadjon! Csak annyit kiáltottam, „Máriám segíts!" Beugrot­tam a pitvarba, ott ájulton estem ösz­­sze. Virradatkor tértem magamhoz, nyomban szentelt gyertyát gyújtottam! — Menjen csak nyugodtan haza, jó lelkem, valaki a suhancok közül rossz tréfát eszelt ki. Legközelebb, ha a fe­hérség ismét jelentkezik, dobja bátran a patakba, nem fog többet kísérteni! — nyugtatta meg hívőjét az öreg pap. Egy hétig békesség és csönd honolt a városkában. Ekkor a másik parókiába lépett a ha­rangozó és illedelmesen jelentette: — Nagy tiszteletű uram! Tegnap este láttam a fehér kísértetet! — Nem öntött fel a garatra, jó öreg ? — kérdezte mosolyogva a tiszteletes ér. — Sajnos, nem volt mit! Azt mon­dom, amit láttam. Az esti harangozás végett igyekeztem a harangtorony felé, amikor észreveszem, hogy az ajtaja magától kinyílik, egy amgas fehérség ki­jön, a szomszédos templom felé indul, a vaskerítés ajtaját kinyitja és a temp­lom egyik oldalpillérje mögött eltűnik. Odamentem megnézni: ki vagy mi la-' pult mögéje, de semmit sem találtam. Ezt jöttem illendőséggel jelenteni! — Ha semmit sem talált ott, akkor képzelődés a látomása, mert kísérte­tek nincsenek! — oktatta az öreget a tiszteletes úr. A harangozó a fejét csóválta, haza­ment és csak annyit morgott: Öreg és rossz már a szemem! Békességben elmúlt egy hét, és mert minden csoda három napig tart, a fe­hér kísértet legendájával már a vásott kölyköket sem ijesztették. De ekkor ismét hihetetlen eset adó­dott! Az állomás főnöke hivatalzárás után, este elindult a kávéháznak csúfolt csapszékbe, ahol a főjegyző a szokásos alsósra már várta. Amikor a szomszé­dos temető rácsos kapujához ért, kilé­pett rajta egy fehér alak, •pillanatok alatt óriásira nőtt és szörnyű üvöltéssel a főnökre támadt. A megrettent ember a városba menekült, halálsápadtan bele­zuhant a kávéházba és csak percek múltán hebegte: — Megtámadott a fehér kisértet! Most már mindenki elhitte, hogy ko­moly esetről van szó, mert a főnök urat esténként két lámpás váltóőr kí­sérte a megszokott alsóspartira. Az em­berek már nem suttogták, hanem han­gosan kísértet járásról beszéltek, akoár­­csak Albionban. Érthető megbotránko­zást szült egy hitetlen zöldkabátos ko­nok kijelentése: — Ha van kisértet a világon, kihí­vom, s majd a szeme közé nézek! Erről, a háborúból utolsónak haza­tért vademberről az erdőkerülők azt suttogták, hogy csak puskaszóval be­szél a vadorzókkal, ha velük az erdő­ben találkozik. A csőszök pedig azt rebesgették, hogy az orvhalászokat a patak bokrainak fedezete alatt becser­készi és amikor azok meghajlotton a Igaz történet meder kövei között a pisztrángokat ke­resik, egy adag madárserétet vagy egy porció kösószemcsét pörköl a fenekük­be. Aszerint, hogy ruhában vagy mezte­lenül passzióznaic-e a vízben. Ez a zöldkabátos egyszer este az er­dőből jövet a kertek alján talpalt a te­mető mellett hazafelé. Amikor a rá­csos kapu elé ért, megtorpant: egy fe­hér árny lépett ki rajta és lassan feléje közeledett. A vadember válláról észre­vétlenül lecsúsztatta a puskáját, nad­rágzsebéből két töltényt a puskacsö­vekbe csempészett és a kisértetre ri­valít: Állj, mert lövök! A fehér szörny nagyot szökkent és mély bömböléssel feléje támadt, hogy megragadja. — Brumm! — durrant a levegőbe az első lövés. A fehérség megfordult és futásnak eredt . . . — Brumm! ... — dörrent a másik lövés. A kísérteiről leesett a fehér lepel, jajordítással belegurult az útmenti árokba. A zöldkabátos nyugodtan megtöltötte puskáját, fölszedte a fehér lepedőt, összehajtotta, a hóna alá csapta, az árokhoz ment kísértetet keresni, de itt már nem talált senkit, ellenben a szeszgyár irányában menekülő alak talpverése megnyugtatta, hogy a teme­tő hazajáró árnya ismét életre támadt. A késmárki öreg doktor ugyancsak elcsodálkozott, amikor éjjel a bélai szeszgyárba hívták a főző lógós fiához. Állítólag találkán volt, s valaki meg­­puskázta. A lingár szörnyen üvöltött, amikor a doktor csipesszel és egyenként félma­réknyi kösószemcsét szedett ki a combjaiból. Amikor a hosszadalmas műtéttel elkészült, megvigasztalta a fiatalembert: — Ha máskor találkára jár, ügye­sebben nyalja a sót! A szeszfőző a kárörvendők elől csa­ládostul eltűnt a városból, a kísértet pedig örökre visszatért sírboltjába. Ez a bélai fehér kísértet hiteles tör­ténete. szarvasról Három éve történt, hogy Méhészke határában egy szarvasbika szerelmi csalódásában öngyilkosági szándék­ból a kőszikláról a mélységbe ugrott és a lábát törte. A faluból összefu­tottak az emberek, hogy a megtévedt ifjút első segélyben részesítsék. A rokkantán is menekülni akaró vőle­gényt elfogták és a patak mentén egy fához kötözték. A szarvas kérőén bámult a népre; talán érezte, hogy pályafutását befe­jezte. Hogyne, amikor Stósz község híres vadászai, Sztraka Antal, Hajmás Béla és még többen már díszőrséget álltak mellette. A halálra ítélt jobb­­ra-balra nézelődött, de nem kérdezte meg senki sem, mi az utolsó kíván­sága. Hosszú latolgatás után az egy­begyűltek végre elhatározták, hogy rögtönítélő bíróság elé állítják az ön­gyilkost. A döntés egyhangúan hang­zott. Golyó által kell pusztulnia .., Az elítélt nem fellebbezett. Ki fogja az ítéletet végrehajtani? Most már ez volt a kérdés. Nem so­káig tanakodtak, sorsot húztak, mint Krisztus köntösére a jeruzsálemiak. A szerencse Sztraka Antalt, a késgyár igazgatóját érte, aki úgyis a legerő­sebbnek látszott a jelenvoltak közül. A bajnok három lépésről adta le a kegyelemlövést. A szarvas kiadta pá­ráját. A szív dobogásának megszűn­tét Hajmás Béla jelentette. Az ítélet végrehajtása után a je­lenlevők a szarvas megfogásáért ju­talmat kértek. Sztraka Antal minden segédkezőnek megígért egy stószi zsebkést. Az ígéret azonban csak ígé­ret maradt. A méhészkeiek egy stó­szi zsebkés -helyett bicskával is meg­elégednének. Fazekas Lajos, Stósz ★ ★ ★ Acéllemezt vág a vízsugár A Szovjetunió Tudományos Akadé­miájának munkatársai új gépet szer­kesztettek, amely nagy átütőerejű vizsugárral acéllemezt is át tud vág­ni. A kísérletek folyamán 2 mm vas­tag acéllemezre a hang terjedésének sebességével vékony vízsugarat tövei­tek, amely az acéllemezt átvágta. A gép egy óra alatt 1200 liter vizet tö­vei ki 2000 atmoszféra nyomás mel­lett. Az anyag keménységétől függ, milyen gyorsan lehet átvágni a le­mezt. Sokaknak eszükbe sem jut, nem is gondolnak azokra, akiknek ezrek kö­szönhetik, hogy a televíziós vevőké< szülékek mellett kellemesebben tölt­­hették el a karácsonyi ünnepek estéit. A televíziós adóberendezés nem olyan automata, ahol nincs szükség az irá­nyító ember érzékenységére, felkészült­ségére és eszére. Technikus nélkül, aki kiismeri magát a drótok, kábelek, gom­tal mellöl irányította a mérőműszerek százait. Az ő munkájától függött mi­lyen az adás és milyen tiszta a kép. Örömmel végzi ezt a munkát. De nemcsak ez az egyetlen, amit javára lehet írni. Mint nőtlen, készségesen helyettesítette családos kartáját Hrn­čiar Branislav mérnököt, hogy az ün­nepeket családja körében tölthesse el. — Ezt majd Szilveszterkor kipóto­A televíziós adás technikusa a Bratislava melletti Zergehegyen így ülte meg a karácsonyi ünnepeket. (Zd. Svrček felvétele) bök és műszerek szövevényében, — a televiziós adóberendezésen, — nem le­hetne a vevőkészülékek képernyőjén élvezni a tarka műsort és szórakozni. Ezt a fontos tisztséget a karácsonyi ünnepek alatt Mockovčiak Jaroslav technikus töltötte be a Bratislava mel­letti Zerge-hegy televiziós adóállomá­sán. A tágas helyiségben a müszerasz-Jól jövedelmez a Bizonyára mindnyájan tudjuk, hogy a mák nemcsak a háztartásokban kedvelt cikk, hanem az élelmiszer­­ipar kitűnő nyersanyaga is, hiszen a jó minőségű mák körülbelül 40 °/o-ban olajat tartalmaz, amelyet müzsirok és étkezési olaj előállítására hasz­nálnak. A mák termesztésének az a további jelentősége, hogy a hulladék, a mákfej a gyógyszeripar alapvető nyersanyagainak egyike. Nálunk a mákot régóta termesztik, aminek az a magyarázata, hogy min­dig jó hozamokat adott. Viszont az utóbbi időkben a máktermesztés mintha háttérbe szorult volna. A hanyatlás okai különbözők. Az egyik ok, hogy a termesztők többsége nem tartja be az agrotechnikai kö­vetelményeket, elhanyagolja a nö­vényápolást, s így a remélt hozam elmarad. Gyakran az is megtörténik, hogy a termesztők nem veszik ide­jében észre a mák kártevőit, nem indítanak harcot a kártevők ellen, s ennek megint csak az alacsony ho­zam és a mák elértéktelenedése a következménye. Az elértéktelenedett mák legföljebb ipari feldolgozásra alkalmas, s a termesztő emiatt ko­moly anyagi veszteségeket szenved. A máktermesztés iránti érdeklődés fokozása végett 1958-tól kormány­­rendelettel módosították a mák be­gyűjtési árát, s ezentúl 100 kg mák­ért 1500 koronát adnak az eddigi 800 korona helyett. De emelkedett a mák felvásárlási ára is, ugyanis az új esztendőtől a termesztő 100 kg fel­vásárolt mákért nem 1600, hanem 2000 koronát kap. Megkétszereződött a mákfej ára is, úgyhogy ezentúl a lom — mondja Mockovčiak elvtárs és elmosolyodik. Igyekezetéért és a ka­rácsonyi ünnepek alatt tartott szolgá­latáért mi is vidám Szilvesztert, jó mulatóst kívánunk neki és amikor egy pohár borral koccintunk — jó egész­séget és sok sikert kívánunk neki az 0 jesztendóben. (Ik) mák termesztése mákfejet 100 kg-onként nem 54 ko­ronáért, hanem 108 koronáért veszik át. Begyűjtési árat az a termesztő kap, aki beadási szerződést köt, míg a szerződés fölött beadott mákért felvásárlási ár illeti meg. Ugyanakkor a szerződéses terület mentesül a burgonya- és gabonabeadási kötele­zettség alól. Akik szerződést nem kötnek, mindig csak a begyűjtési árat kaphatják, s a kötelező beadás­nak a mák vetésterülete után is ele­get kell tenniük. Kétségtelen, hogy az új árak szá­mottevő mértékben emelik a mákter­mesztők jövedelmét. Tegyük fel, hogy hektáronként 600 kg a mák átlaghozama. A begyűjtési üzem 354 kg-ért (begyűjtési ár , kg-onként 5310 koronát fizet, a fölöslegként mutatkozó 246 kg mákért (felvásár­lási ár kg-onként 2000 korona) 4920 koronát kapunk, míg az üres mák­fejek értéke (200 kg) 216 korona, így tehát a termesztő az 1 ha-on termett 600 kg mákért 10 446 korona jövedelemhez jut. Ez a példa világosan mutatja, hogy a mák termesztése rendkívül jöve­delmező. A brnói kerület gépállomásai a na­pokban újabb 1 millió 30 ezer koro­nát adtak vissza az állam pénztárába. Az üzemeltetési eszközök gazdaságos felhasználása folytán ebben az évben több mint 4 millió koronát takarítot­tak meg. Védjük gyümölcsösünket a kártevőktől Gyümölcsöseinkben több kártevő for­dul elő, amely a növényt és a gyümöl­csöt is károsítja. Ilyenek az állati és rovarkártevők. Rágó rovarok ellen, amelyek a növény részeit aprítják (hernyók, bogarak) gyomorméreggel kell védekeznünk, éspedig permet vagy por alakjában adagolva. Ilyenek: Arsulmag, Aresin, Drepin, Karsol stb. A szívó rovarok ellen bőrméreggel (kontaktméreggel) védekezzünk, ame­lyek a kitinváz légzőnyílásain áthatol­nak a rovar testébe és így fejtik ki hatásukat. Bőrmérgek például a Pok­­sin, Nikotin, Agrion, Noflo, Gesarol, DDT, HCH, de az utóbbiak idegmér­gek is, amelyek mindkét rovarcsopor­tot hatékonyan irtják. Legújabban szervezeti mérgeket (Systox, Pestox, Ekatox, Rhodiatox) is használnak. Ezek az edénynyalábok útján felszí­vódnak a növénybe, s a növény bel­sejében mérgező hatásukat 4—6 hé­tig megtartják. A növényre nincsenek káros hatással. A védekezést két részre osztjuk: a nyugalmi állapotra, amely lombhul­lástól rügyfakadásig tart, és a te­­nyészidöre, amikor a gyümölcsfa lom­bos és termő állapotban él. Nyugalmi állapotban a lehullott le­veleket szedjük össze és égessük el. Ezáltal a varasodás, továbbá a rák-, penész- és taplógomba stb. fertőző csíráit, valamint a bimbólikasztó és más kártevők menedékhelyét meg­semmisítjük. A gyümölcsmonilia és almaeszelény elleni védekezés céljá­ból a fán maradt vagy lehullott gyü­mölcsöt összegyűjtjük és elégetjük. A galagonyapille, sárgafarkú pille, ame­rikai fehér szövőlepke stb. hernyó­fészkét is szedjük össze és égessük el, mert ebben telelnek a kártevők (hernyó vagy báb állapotban), majd tavasszal megkezdik káros munkáju­kat. A gyürűspille, gyapjaspille tojás­csomóit a törzsről lekaparjuk, a vé­kony vesszőket levágjuk, összeszed­jük, leforrázzuk vagy elégetjük. Meg­semmisíthetjük még két rész petró­leum és egy rész pakura keverékével. A kéregkaparás fontos, mivel nö­veli a pajzstetű és más rovarok ellen végrehajtott téli permetezések hatá­sát is. A kéregkaparást még lombhul­lás előtt végezzük. Egyes kártevők (eszelény. szilvadarázs stb.) ellen a fa koronája alatt a talajt felássuk. Ezáltal a kártevőket részben megöl­jük. A talaj felszínén pusztítja őket a fagy, a madarak is felszedegetik a rovarokat, vagy a forgatással mélyre kerülve pusztulnak el. A gyümölcsösből a bokrokat, gyö­­kérsarjakat és a nem termő öreg fá­kat vágjuk ki. A kaliforniai pajzstetű és más rovarok ellen téli permetezést végzünk. A permetezés száraz időben történjék, ügyelve, hogy a permet a fát jól megfürössze. Felülről kezdve minden ágat a törzzsel együtt beper­metezünk. A hatás csak így tökéletes. Téli permetlevek a gyümölcsfakát­rányok, olajok, szerves festékek; pél­dául a Neodanol 4 — 5 százalékos, a Superdanol 3 százalékos, a Sárga-fe­hér aspergol 5 százalékos, a mészkén­­lé 10 — 20 százalékos, a Sárgaméreg (Novenda) 3 százalékos töménységű oldata. Nálunk legújabban egy veszedelmes rovar, a pajzstetű pusztít. Szívja a fa nedvét és a héj szövetét megmérgezi a befecskendezett nyállal. Gyümölcs­fáinkon a pajzstetvek több faja él, például a kagylós, kerek (kaliforniai pajzstetű), teknős, gyapjas pajzste­­tűk. Valamennyire jellemző, hogy to­jást rak és ebből kel ki a lárva. A kaliforniai pajzstetű azonban kivétel, mert eleven szülő. Eleven lárvája egy ideig- a fa ágain, hajtásokon, levele­ken szivogat, majd egy helyen megte­lepszik, a lábát elveszti és — a fához tapadva — a teste fölött védőpajzsot fejleszt. A nőstény mindvégig így ma­rad, a hím később ismét mozgó szár­nyas álattá lesz. A mozdulatlan nősté­nyeket megtermékenyíti, majd el­pusztul. A fa kérgén apró, 2 — 3 mrn nagyságú hamuszürke pikkely jelent­kezik. Május végétől 0,2 mm nagysá­gú (egyes példányok nagyobbak is) mozgó lárvák jelennek meg, s októ­berig állandóan találhatunk belőlük. Egy nőstény naponta 8—10 lárvát sza­porít, s egy tenyészidő alatt 300-500 lárvát szül. Évente két nemzedékben fordul elő, amire a hímek megjelené­séből következtethetünk. A pajzstetű lárva alakban telel át. Védekezésül permetleveket hasz­nálunk a fent leírt módon és kéreg­kaparást végzünk, őszibarack és kaj­szi permetezés csak mészkénlével ajánlatos, mert a többi permet káro­san hat rájuk. Paál József, a Mezőgazdasági Kertészeti iskola szaktanítója, V á g s e 11 у e.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents