Szabad Földműves, 1957. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)
1957-12-29 / 52. szám
6 y/zalŕae/ Földműves 1557. december 29, HARASZTI GYULA i£Z5siy'rSLX J£Z^ő^G£XlSS^ffSSri Távolabbról nézve a kisfalu hósapkás házai szinte meglapulnak a tél csendjében. Lágyan, pihekönnyedséggel szállong a hó. Semmi nesz. A síri csendben csak az érzékek sejtik a hulló pelyhek halk zenéjét. Kívülről a falu is csendes. De bent a házakban a fiatalok megkétszerezett igyekezettel készülnek az óév torára. Mintha ebbe a lázas sietségbe a 365 napon elmulasztottakat akarnák belesüríteni. Szabó Miki sem kivétel. Már talán ötször is megkötötte és kioldotta a nyakkendőjét. S ahogy a sötétség lassan birtokába veszi az éjbe hajló alkonyt,’ úgy keríti őt is egyre mélyebben hatalmába valami ideges nyugtalanság. Hogyisne. Hisz nagy dologra készül, lluskáért megy. Együtt mennek a bálba. Megbeszélte Iluskával. A vacsorát sem tudta ültében elfogyasztani. Iluskáék kapuja előtt meg háromszor is megfésülködött, megigazgatta ruháját és izgatottan indult. De előbb az ajtóban még megállt, kettöt-hármat köhintett, mert a melegség valahogy igen a torkába szorult. A köszönés után valamivel simábban ment a dolog. De azért mégsem egészen. Mert ha Iluska még nem is egészen olyan nagy lány, mint az igazi nagylányok, a gyengébb nemhez elválaszthatatlanul hozzátartozó tulajdonságot már ő is örökölte, hogy azért mégse találják indulásra felkészülten. Hogyne, még azt gondolják, hogy ő annyira vágyik. Persze, a szomszéd szobában már készen állt minden. Míg Iluska készült, Miki addig Sándor bácsival szórakozott, mert a mama, sőt még a nagymama is ott sürgöttforgott a kis-nagylány körül. Nehezen, akadozva megy a társalgás. Az időről meg a karácsonyról beszélgetnek. Arról, hogy igazán kitett magáért az idő. Legtöbbször ugyan Sándor bácsinak kell fonni a beszédet, mert Miki gondolatai nemigen tudnak a témához igazodni. Gyakran tekintget a zárt ajtó felé. Alig egy félóra múlva kilibbent Iluska. Szép új báliruhájában elbájoló volt. De Miki még azt sem érkezett jól megnézni. Felállt. Nagy mehetnéicje volt. De még várni, kellett a mamára. Egy rövidebb félóra múlva aztán már útban voltak. A friss hó még a léptek zaját is felfogta. Szinte füle volt a csendnek. Pedig ilyenkor az nagyon kellemetlen, mert a beszéd nehezen megy. Még szerencse, hogy a lányokat az is előre érdekli, ugyan kik lehetnek már ott, ki kivel ment és milyen ruha lehet a barátnőkön. így aztán mégiscsak jobban fut az idő. A teremből csalogatóan szűrődik ki a tangó csábító zenéje. Még kevesen vannak. Ez is kellemetlen, mert ha többen lennének, akkor nem akadna meg olyan könnyen minden szem a belépőkön. SCSIPACSOV: Évek, évek ... messze szállnak. ben a szemrehányást feloldotta valami megmagyarázhatatlan édes melegség, Mikiében a félénkséget pedig egy csatát nyert hadvezér büszkesége. Es nézték egymást szótlanul. Ilyenkor ünneprontás lenne minden beszéd, hiszen a néma hallgatás mond a legtöbbet. Körülöttük meszépült minden. A csillárok hangulatfénye melegebben ömlött szét a termen. A tangó mámorító dallama lágyabban zsongott a hegedűn. De a legszebb muzsika a szívükben bimbózó szerelem húrjain zendült. Hazafelé menet a mama ment elől, kissé hátrahagyta a két boldog fiatalt. Ki tudhatja miért? Nehéz megérteni az anyákat. A mama éppen akkor ért az ajtóhoz, mire a fiatalok a kapuhoz. Az ajtóból még visszaszólt: — lluskám, ne maradj soká, megfázol — de hangjában nem volt egy szikrányi parancsolás sem. Iluska nem is akart soká maradni. Érzéseivel minél hamarább egyedül akart lenni. Egyedül, zavartalanul. Miki még maradt volna, hisz annyi mondanivalója volt. Csak valahogy még nem formálódtak meg a gondolatai. Az anya mögött becsukódott az ajtó. Miki meg hirtelen nem tudott mást kérdezni, mint: — Nem haragszol? — Nem. — Akkor jó. Holnap itthon leszel? — Itthon. — Akkor eljövök. — Jó — mondta a lány és kacagott hozzá. Majd kecses mozdulattal kiszakította kezét a fiú forró tenyeréből és csak az ajtóból köszönt vissza. Miki egy kicsit még állt, s csak aztán indult. Szíve soha nem érzett boldogságtól kalapált. Ha a boldogságot mérni lehetne, Miki boldogsága bizonyosan kicsordult volna a világ legnagyobb edényéből is. Godolkodni nem is volt képes, a fejében futkározó gondolatokból csak annyit bírt logikai sorba verbuválni, hogy nem is volt olyan nehéz csókot adni. Aztán fütyülésre igazodott a szíve meg a szája, arra, hogy: Hej cica, eszem azt a csepp kis szád... л Azt álmodtam évet kíván. A párok meg ilyenkor öszszecsókolóznak, s ők is boldog újévet kívánnak egymásnak. Az éjféli tangó előtti szünetben ötször is megnézte a pontos időt. Mikor aztán megszólalt a zene, legelsőnek indultak táncba, nehogy valami hivatlan tolakodó minden tervét felborítsa. tották. Odalépett lluskához és mielőtt a lány tiltakozhatott volna, megcsókolta az arcát. A boldog újévet már elfelejtette hozzákívánni. Talán csak egy fél másodpercig tartott, de Miki szinte szédült a csók mámorától. Iluska arcán lángot vetett az érzés. Valami sértőt kellett volna most mondani, dehát mit mondjon, mikor Lágyan, édesen zsongott a zene. Bemelegítette Miki egész bensőjét. De úgy tetszett, hogy végtelen hosszút játszanak. Iluska szeméből boldog melegség áradt. Mikiéből meg izgalommal vegyes vágyakozás. Kialudt a fény. Itt-ott halk sikoly röppent az ajkakról, de nem igazi, csak olyan játékos. Miki egy pillanatig dermedten állt. Iluska egy lépéssel hátrább lépett. Mikit a sötét és a sötétségen keresztül is érzékelhető összeborulások bútoríannyian vannak körülöttük. Nem csinálhat feltűnést. Meg aztán... ő is tudja, hogy most mindenki megcsókolta a párját. Persze nem gondolta ó ezt így végig, csak éppen egy másodperc tört része alatt átérezte. És mintha csak elpalástolhi akarná arcának megcsókolt felét, odaszorította azt a fiú keblére. Miki meg önfeledten ölelte magához a lányt. Iluska pedig az érzések viharában elfelejtette visszautasítani a fiú ölelését. Mikor kigyúlt a fény, a lány szeménem fordulnak vissza már, de az örök ifjúságnak kertje új virágban áll. Nevetések, suttogások töltik be az éjeket, bokrai között a lányok mind tizenhat évesek. Csupa virág minden ösvény, sűrű, sötét loncfala ... Azt álmodtam, hogy a kertben én is jártam valaha. EMINESCU: A tegnapokkal fogy az élet A tegnapokkal fogy az élet, a holnapokkal egyre nő, a szemedben mégis mindörökké a mának arca tűn elő. Ha ember távozik a földről, helyére nyomban más hatol, s az esti nap, mikor lenyugszik, egyúttal fölkel valahol. Ügy látod: mindig egy a gázló, csak rajta más hullám suhan, úgy látod: mindig, minden ősz más, egy lomb hull mégis lassúdan. Vak éj nyomán a drága reggel, a szép királyasszony libeg — még a halál is csalfa látszat, új életünket őrzi meg. Egy ősigazságról beszélnek parányi percek, nagy korok: halhatatlan az Univerzum s a végtelen körül forog. Ezért, ha illan ez az év is s a múltba mállva szétomolt, lelkedben ott a kincs örökre, amely valahol benne volt. A tegnapokkal fogy az élet, a holnapokkal egyre nő a szemedben mégis folyva-folyvást a mának arca tűn elő. A csillogó és változó táj, az elszáguldó földkerek: a Gondolat fényzáporában örök-egyformán szendereg. Dsida Jenő fordítása Vadvirágok • A férfi célja: az erő győzelme, a nőé pedig: a gyöngeség diadala. • Nincs olyan szín, ami napjainkban divatos ne volna. De az elpirulás már évek óta nem tartozik a divatos színek közé. • Valamikor a mű dicsérte mesterét. Ma fordítva van: csak a mester dicséri a saját müvét • Legkisebb asszony még egy Sámsonnak is a — fejére tud néni. • Az optimista vidáman és örömujjongva ezt kiáltja' — Ezt a gyönyörű világot egy pezsgős poháron keresztül kell nézni!... Ezzel szemben a pesszimista így sóhajtozik: — Jó ... jó... de ki vehet magának erre a célra egy pezsgős poharat? ... • Amikor a férfi a nőt olcsó ruhájában szebbnek találja, mint a drágában: mérget lehet rá venni, hogy feleségül akarja kérni. • A kiáltásnak mindig gyöngébb az ereje és kisebb a hatása, mint a sóhajtásnak. Áll a bál. Az első bizonytalan lépések után Miki is beleigazodik a zene ritmusába. De a beszéd még nehezen megy. A lány ok nélkül kacarászik, hogy elövillanó fogaival elbújtassa zavarát. A fiú meg nagy terveket sző. Hetek óta bizsergeti vérét egy csók, egy igazi csók, amelyet olyan szívesen odalehel-t ne Iluska pici piros ajkára. Különösen olyankor, amikor a fénylő szemek bódítóan megkapaszkodnak az ő tekintetében. Dehát hogyan kezdje. Már kétszer is próbálkozott, s a makrancos lány mindig megneheztelt, egyszer még pofon is került a próbálkozásért. Mert Iluska még nem akar csókot. Pedig biztos, hogy nem igazán nem akarja. No de most — gondolja Miklós. Majd éjfélkor, ha eloltják a villanyt. Mert itt az a szokás, hogy pont éjfélkor valaki eloltja a villanyt, aztán az egész társaságnak hangosan boldog új-Bűn-e a csók P Szegény olasz szerelmesek most alapos „lelkiismeretvizsgálatot“ tarthatnak, mert a vatikáni „Palestra del Clero“ című újság tanulmányt közölt arról, hogy bűn-e a csók. Szó! pédig az írás eképpen: „Azoknál a férfiaknál és nőknél, akik nincsenek egymással rokoni kapcsolatban, a csók megbocsátandó bűnnek számít akkor, ha a pillanatnyi érzéki gyönyöröknek szól csupán. Viszont halálos bűnnek tartandó a csók, ha nemi egyesülés előfutárja. A házastársak csókjai és a rokoni csókok nem számítanak bűnnek. Az utóbbi csak abban az esetben, ha a csókolódzónak nincsenek hátsó gondolatai.“ De vájjon honnan tudhatja az ártatlan ifjú a csók elején, hogy milyen gondolatai lesznek a csók végén?! BÚCSÚZUNK A TEGNAPTÓL, az 1957-től, s tudjuk, hogy miért dolgoztunk. Köszöntjük a holnapot és ebbe belevegyül a nagyobb felelősség és kötelességérzet. Becsületesen helytállni, hogy a jóiét akarata és a béke ténye minden ember szívében tartós otthonra találjon. És ezen a ponton új év kezdetén nem árt egy pillanatra megkérdezni a CSEMADOK- csoportoktól sem, mit végeztek és mit akarnak tenni embertársaik jövőjének kulturális felemelkedése érdekében. Számvetésként három csoport munkáját vegyük figyelembe a kékkői járásból. CSÄB EZ A KÖZSÉG MÉLTÓ a hírneyéhez. A kultúrházban Zatykó Ferenc, a CSEMADOK elnöke a fiatalokkal foglalkozik. Új színdarabot tanulnak, s ez a munka sok türelmet, nagy figyelmet igényel. Az új esztendőben már fel akarnak lépni a darabbal, sőt január 5-én már a járási versenyen is. Ahogy az elnökkel beszélgetek, szóba kerülnek a már előadott színdarabok. Zatykó Ferenc jól emlékszik ezekre. Közöttük olyan értékes darabok szerepelnek, mint például a Boci-boci tarka című operett és a Dulszki asszony erkölcse című. Meg kell említeni, hogy a CSEMADOK keretén belül működött egy másik színjátszó csoport is, amelynek vezetője Celleng István volt. Ők egyfelvonásos színdarabokat adtak elő. Helyben és vidéken 16 alkalommal léptek fel, így mind az egyik, mind a másik csoport megtömött tarsollyal búcsúzik az óévtől. Joggal adódik a kérdés, mi az Számvetés eredmények titka ? Mindenekelőtt a tevékeny vezetőség. A két színjátszógárda versenye nagymértékben emelte az előadások színvonalát. Fontos volna, ha a CSEMADOK kerületi vezetősége mérlegelné teljesítményüket és a csoportot az első kategóriába sorolná, mert méltóan tudnák képviselni környékük színjátszó mozgalmát. A SZÍNJÄTSZÓCSOPORTOK MELLETT szép sikert ért el a 24 tagú táncegyüttes is. Az év folyamán betanulták a Legénybíró-választás című népi hagyományt. Fejlődésükkel azonban a jövőben is törődni kell, gondot fordítani arra, hogy a téli időszak ne múljon el nyomtalanul. A csábi CSEMADOK tánccsoport ugyancsak hírnevet szerzett a községnek, s nem szabad, hogy félúton megálljának. Lehetőség van újabb népi hagyományok felszínre hozatalára, valamint a betanult csiszolására. Ahogy beszélgetek a CSEMADOK helyi csoport két népszerű vezetőjével, szavukból, nyilatkozataikból kicsendül a mindig többet és jobbatakarás, valamint az ígéret: ott leszünk a CSEMADOK-napon, a járási dal- és táncünnepélyen, s hírnevünkhöz méltóan tartalmas műsorral akarjuk meglepni a szórakozni vágyó közönséget. APÄTÜJFALU A CSEMADOK helyi csoport évzáró közgyűlésén 45 tag volt jelen. Az elmúlt esztendőben végzett kultúr -munkával elégedetlenek voltak. Egy színdarab kétszeri lejátszásánál többre is vihettük volna — hangzott a beszámolóból. A párt levelének megtárgyalása során számos helyes javaslat hangzott el. Az eredményes munka kibontakozásának lehetőségét mindenekelőtt a szervezeti élet megjavításában látják. Ugyanakkor bővítik a színjátszócsoport létszámát, s a zenekar megszervezését a helyi lehetőséghez mérten akarják megvalósítani. A közgyűlésen komoly formában szó esett a — szőlészeti és borászati — szakkör megindításáról. A javaslatot Ocsovszki Kálmán a HNB tagja, több évtizedes tapasztalattal rendelkező vincellér terjesztette elő. A szakkör iránt nagy az érdeklődés, és ez nagy segítséget nyújtana az egyéni gazdáknak is. De más irányú vállalás is történt. A jelenlevő tagok közül Hecsei István — községi viszonylatban jól ismert tollforgató — régi népi hagyomány megírását vállalta, s ígéretet tett, hogy a tél folyamán be is fejezi. Az új évvel új feladatok köszöntének a szervezetre. A tagság Rimóci Józsefet választotta meg elnöknek. Rimóci elvtárs hangsúlyozta: — Községünk dolgozói sokkal többet várnak a CSEMADOK-tól mint eddig tett. A bizalmat azzal fogjuk viszonozni, hogy többet törődünk tagságunk és ifjúságunk nevelésével, s a közgyűlésen elhangzott javaslatokat maradéktalanul teljesítjük. MULYAD 1929-ben megalakult hét tagú népi zenekara híres a környéken, és Vámos József vezetésével az alkotásvágy sem hiányzik. Szívből végzik munkájukat és a mindenki Józsi bácsija mindig dolgozik és soha nem fárad el. Tiszteli őt az egész község, mert lassan már 30 esztendőn keresztül ápolja a kultúra fáját, amely minden évben hozott gyümölcsöt. Mulyad — kis község a kékkői járásban. Kulturális szempontból azonban nagyra nőtte magát. A színjátszó csoport aktív részese volt az elmúlt esztendő eredményeinek. Több egyfelvonásos színdarabot játszottak le, ezenkívül a Dandin György című háromfelvonásos színdarabbal Vilkén is szerepeltek. A kultúrcsoport sikeresen szerepelt az aratási és cséplési kultúrbrigádokon is. Csábhoz hasonlóan a jó munka itt is a vezetőség és a tagság önzetlen munkájában keresendő. Az új esztendőt kultúrműsorral köszöntik. A „Nem élhetek muzsikaszó nélkül“ című háromfelvonásos színdarabot tanulják, mellyel a járási versenyben is fellépnek. Vámos József kultúrfelelős a jövő legfontosabb feladatát a tömegszervezetek együttműködésében látja. Ugyanakkor szilárd elhatározásuk, hogy részt vegyenek a CSEMADOK járási dal- és táncünnepélyén is. Egyszóval minden tervük arra irányul, hogy a mostani jó munkát a jövőben még jobbal váltsák fel és így készítsék a maguk boldog új esztendőjét. RADOS PÁL
