Szabad Földműves, 1957. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)
1957-12-29 / 52. szám
4 \fzalŕad Földműves 1957. december 29. Pályázat Hogyan javítanám meg a gazdálkodást községünkben ? KÖRTVÉLYES HATÄRA dimbesdombos, hegyekkel övezett, erdővel szegélyezett. Kiterjedése 750 hektár, persze, ebből csak 288 hektár a szántóföld, 283 hektár a legelő, 110 hektár rét, 40 hektár szőlő, 29 hektár pedig hasznavehetetlenül hever, bár szőlőnek vagy gyümölcsösnek is megfelelne. Községünkben 1952. augusztusában alakult meg az EFSZ 277 hektár szántóföldön, 85 taggal. A gazdálkodás nem valami nagy sikerrel indult. Ennek egyik oka az akkor készülő Torna — Rozsnyó közötti vasútvonal és a 3700 méter hosszú alagút építése volt, mivel ez elvonta a munkaerőt a szövetkezettől. A fiatalok úgyszólván mind az építkezésen dolgoztak. A szövetkezet vezetősége hiába próbálta őket visszahívni, ez nem sikerült. így a munkát sem tudtuk időben elvégezni. Az 1953. június 6-án elhangzott Nagy Imre rádióbeszéde szintén sok földművesben megingatta a bizalmat a közös gazdálkodás iránt, s negyvenegyen kiléptek. Elégedetlenséget szült a közösben az is, hogy községünk határának. egy szőlővel és gyümölcsfákkal beültetett részét nem tagosítottuk, s így egyeseknek két hektár terület is birtokukban maradt, másoknak viszont alig pár ár. Egy másik dolog ugyancsak bomlasztója volt a szövetkezeti egységnek. Mégpedig az, hogy községünk határában a rozsnyói tisztviselőknek, üzletvezetőknek 1 — 3 hektárig terjedő szőlője, gyümölcsöse van, amelyben vincellért és alkalmi munkásokat községünk lakóiból alkalmaznak, s ők csak hetenként egyszer-kétszer jönnek ki a munkásokat kifizetni. ILYEN VISZONYOK MELLETT odajutottunk, hogy 1955-ben már csak 17 aktív tag maradt az EFSZ-ben 67 hektár szántóval. A háztáji gazdálkodás, vagyis a szőlő- és gyümölcsös-probléma továbbra is megoldatlan maradt, s csak 1957. októberében a község 100 százalékos kollektivizálása után tudtunk pontot tenni a kényes ügy végére. Első lépés a szövetkezet vezetőségének megújítása volt. Elnökké a 33 éves Tamás János középparasztot választottuk, aki olyan igyekezettel és odaadással kezdte új munkakörét, mint aki 98 család életének szebbétételét vállalta magára. VAN MIT TANULNUNK a múlt hibáiból, de ugyanakkor a jó szövetkezetek eredményeiből is. Munkánk megjavításához elsődlegesen szükséges, hogy a szövetkezeti mintaalapszabályzatot az egész tagság áttanulmányozza, s mind azt, mind a házirendet szigorúan be is tartsa. A két mezőgazdasági csoport között úgy kell elosztanunk a földet és gazdasági felszerelést, hogy mindkét csoport egyenlő eséllyel álljon és már mostantól bevezethessék a hétéves vetésforgót. Ugyanakkor az is szükséges, hogy a csoportok keretén belül munkacsapatokat létesítsünk öt-hat tagból, mert a csapatok egymás közötti versenye elősegítheti a munkák idejében való elvégzését, s ha a jutalmazást a hozam szerint adjuk, az mozgósítható hatású lesz a nagyobb eredmények elérésre. Természetesen a csapatokon belül a kapásokat egyéni megművelésre is szét kell osztanunk, hogy ezzel növeljük a tagok egyéni felelősségét. A csoportvezetőknek tisztában kell lenni a normákkal, hisz az ő feladatuk a munka értékelése, s az igazságtalan díjazás pedig a munkafegyelem lazulásához vezetne. az Állattenyésztésben ís szükséges egy állandó takarmányozó csoport megalakítása. A zootechnikus pedig tartson pontos nyilvántartást az állatokról, a súlygyarapodásról, de különösen a tehenek és az anyasertések hasznosságáról, hogy ez a kimutatás alapul szolgáljon az esetleges selejtezésre, de ez szükséges az igazságos jutalmazás és a pótjutalmazás kifizetéséhez is. Mivel határunk nagyobb része legelő, melyet egyéb célra felhasználni nem is lehet, ezért a fősúlyt az állattenyésztésre kell helyezni. Olyan állatokat kell kinevelnünk, amelyek megfelelnek az itteni legelőviszonyoknak. A sertéstenyésztéshez jó legelőnk van, s a legeltetés arra is jó, hogy az edzett sertésállomány ellenállóbb a betegségekkel szemben, ugyanakkor négyhetes koruktól a malacok is az anyjukkal mehetnek a legelőre. Nálunk a juhtenyésztés is jól bevált és kifizetődő. A meredek hegyoldalakon levő szántóföldeken pedig könnyen lehet trágyázni, ha a juhok nyáron ezen a területen kint hálnak. VIDÉKÜNK A GYÜMÖLCSTERMESZTÉSRE is nagyon alkalmas. Falunk lakosai szeretnek is a gyümölcsfák ültetésével, nemesítésével, oltásával foglalkozni, de a felnőtt fát s a termést rábízzák a természetre. Tisztítani, permetezni nemigen szokták, csak éppen a gyümölcsöt leszedni a fáról. Pedig a gyümölcstermelés is szép jövedelmet jelentene a szövetkezetnek, ha felhagynának ezzel az ősi módszerrel. Gyümölcstermelőcsoportra van szükség, hogy gondozza a meglévő fákat és gondoskodik újabbak telepítéséről. Nálunk a mészben gazdag talajon különösen a diófa nagyon bevált, de jól jövedelmez az alma, szilva, körte és barack is, csak szakszerű kezelés kell. Szőlő- és borszakértő bőven akad falunkban, de ha a szőlőből a szövetkezet részére jövedelmet is akarunk, akkor szőlészeti csapatot is létesíteni kell. A VlZISZÄRNYÁSOK, a liba és a kacsatenyésztés is jól beválna, mert lehetőségünk ezek megvalósításához van. S ezt egybe lehetne kötni a haltenyésztéssel, vagyis a halastóban olyan halakat tenyészteni, amelyeket a kacsa nem eszik meg. Az építkezésről eddig a szövetkezeti tagság hallani sem akart, pedig a nagyüzemi gazdálkodást modern istállók nélkül el sem lehet képzelni. Az építkezés meggyorsítására elsősorban a helyi forrásokat kell helyesen kihasználni. Ezekből nagyon is olcsón tudunk építkezni, hiszen az alapokhoz szükséges kemény követ könnyen beszerezhetjük. A darázskövet (tufát) eddig a magángazdálkodók részére termeltük. Ha ezt saját építkezéseinkre fordítjuk és mellőzzük a téglát, amit 40 — 60 kilométer távolságról szállítunk az építkezéshez, nagyon lecsökkenthetjük az építkezés költségeit. A hulladékanyagból készült idomtéglákért (kváder) még szép bevételre is számíthatna a szövetkezet. A meszet szintén biztosíthatjuk saját forrásainkból, mert mészkő akad, s az égetést is elvégezhetjük magunk. Az építkezéshez szükséges faanyagot beszerezhetjük helyi erdőnkből HATÁRUNKBAN NAGYOBB kiterjedésű állami erdő van, amely mind a fafuvarozással, mind a fakitermeléssel szép összeget behozhat a szövetkezet pénztárába, csak ki kell használnunk ezt a lehetőséget. A traktocállomás munkájával nem vagyunk teljesen megelégedve, bár ez nem éppen az ő hibájuk. Ugyanis földjeinken más faluból való traktoristák dolgoznak. Ha elérjük azt, hogy a traktorok mellett helybeli fiúk munkaegységre dolgoznak és hozam szerint kapják majd a fizetést, akkor bizonyosan megjavul ezen a téren is a munka. Általában nagyobb gondot kell fordítanunk a fiatalok nevelésére, iskolázására. Hiszen a tanulásra, a legújabb tudományok elsajátítására ők a legalkalmasabbak. Az iskolázás a vezetőségnek is szükséges és el kell érnünk azt is, hogy megjavuljon a tagság és a veíetőség közti viszony. A tagság ne úgy nézzen a szövetkezetre, mint mostohagyermekre. CSAK DIÓHÉJBAN sorolhattam fel szövetkezetünk legégetőbb problémáit. A helyi adottságok kihasználásának módjai csaknem mindannyiunk előtt ismerősök, hisz itt éltünk, már kitapasztalhattuk azokat. Most az ? fontos, hogy felhasználásukkal megtanuljuk szebbé, gazdagabbá tenni szövetkezetünket, msgtanúljuk a nagyüzemi gazdálkodás minden csínyjátbínyját. S akkor a járás vezetősége előtt bizonyosan megváltozik majd a községünkre ragasztott név s nem úgy emlegetnek majd, hogy „Viharsarok“, hanem kicsi EFSZ-ünk példaként állhat a járás s az ország minden szövetkezete előtt. Zsebik Sándor, Körtvélyes Helyreigazítás Lapunk december 22-i számában a 2. oldalon a „Magas kitüntetést kapott Major István, az SZLKP KB tagja és František Kubač, a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke“ című cikkben a 2. hasáb 2. bekezdésének 12. sorában nyomdai hibából elírás történt. A helyes szöveg így értelmezendő: „Mindenekelőtt a cseh és szlovák nemzet testvéri kötelékének megbontására törekszenek". r о4лиАА (LaloiijCL Д vőfély r— a vőlegény nagybátyja, Jevdokimov juhász ott állt a menyasszonyház kellős közepén. Elszántan alkudozott Kátya barátnőivel. — Adjátok a menyasszonyt, leánykák kérlelte őket. —. Istenuccse jó az ára. Alacsony, alacsony kiáltozták a lányok. — Ne fukarkodj! Jákov Fjodorovics! — vették körül a vendégek a vőfélyt. — Már, hogy lennék fukar, még tönkre tesztek — nevetett a vőfély. —! Igyunk egyet komaasszony, aztán vége a vásárnak — mondotta Kátya asszony-nénjének.' Koccintottak és illedelmesen nyeltek egy kortyot. — Hát a harapnivaló? — hallatszott mindenfelől a kérdés. A vőfély huncútul kacsintott szürke szemével, s egy marék hagymát kotort elő. Kevés! Kevés! Megjött a kolhozelnök, vele kell megbeszélni... — felelte Jákov Fjodorovics. Czapozskov belépett a szobába ^ és köszönt. Kátya felállt és meghajolt. Halvány pir árulta el izgatottságát, de tartózkodó volt és illedelmes, mint menyasszonyhoz illik. — No vőfély — kérdezte az elnök — Mégvetted-e már a mennyaszszonyt? — Nem adják Pjotr Tyimofejevics —i panaszkodott a vőfély. . Alkudj meg velük magad! — Minden árunak megvan a maga ára — nevetett az elnök. — Biztos azért nem adjátok a menyasszonyt, mert nem tetszik nektek a vőlegényünk. Pedig kár! A vőlegény a legjobb komszomolistánk, okos, biztoskezű munkás. Nálunk szeretik is. Igaz, hogy se apja, se anyja. Vászját a kolhoz nevelte, de a kolhoz házasítja is ki. Ha ez nektek kevés, akkor bocsánatot kérünk. Rubcov, a pártszervezet titkára előrelépett és komoly képet vágott. Ügy vélem, az ár elégséges. Ha pedig a menyasszony atyafisága kéreti magát, akár meg is fordulhatunk. Mindannyian felkacagtak. Kátya nénje felállt és azt kérdezte: i— Nos, eladjuk.?, ..... Adjuk .— mondotta Griska, Kátya öccse. tűk önt fel és ön gondoskodásunkért jóval fizetett. Amikor letöltötte katonaidejét, példamutató kolhoztag lett. És most amikor házasságát ünnepeljük, arra kérem önt, Vászja, és önt, Kátya, hogy becsüljék meg a mi kolhozrendszerünket, mely felnevelte önöket, becsüljék meg pártunk gondoskodását, melynek mindannyian el vagyunk kötelezve, becsüljék és erősítsék hazánkat, hálás munkával a kolhozmezőkön. Tartsák tiszteletben a szovjet család szent kötelékeit. Sok-sok boldogságot fejezte be beszédét Szapozskov. A zénekar tust húzott. Mindenki tapsolt, a vőlegény és a menyasszony, egymás kezét fogva hajlongtak. A fiatalok átadták ajándékaikat. Vászja nagynénje vette át őket és sietve rakosgatta maga mögé a padra. Azután a Kaganovics kolhoz elnöke, a párttitkár és a tanítónő köszöntötte fel a fiatalokat. A Komszomol kerületi bizottságának titkára könyveket adott ajándékba. I- Éljetek száz évig, nőjjetek az égig. YT’égül a hatvanéves Pelagéja ’ Tyutyina, a Kaganovics kolhoz legjobb fejönője szólt hozzájuk. — Nemcsak azért jöttem el, mert komszomolisták lakodalmát üli a kolhoz, de azért is, mert megsajnáltam az árva menyasszonyt. Az anyai szeretet, az anyai áldás hiányát érzi — gondoltam magamban — és senki nem sajnálja úgy meg ezen a napon, mint édesanyja tenné. De te, Kátya, ne keseregj. Ha nincs is édesanyád, de nézz körül, mennyi jóember érez, veled együtt és adja rád áldását. Az idős asszony átölelte a kislányt. Л/Tegszólalt a zene, összecsendűltek a poharak. „Keserű“ — hallatszott a szokásos * kötekedés minden oldalról, mire a vőlegény és a menyasszony, hogy megédesítsék a „keserű italt“ — tartózkodóan megcsókolták egymást. — Ez nálunk az első Komszomolházasság. ősszel, ha betakarítottunk, öt párt is összeházasítunk — mesélte Szapozskov. — A legjobb kolhozisták lakodalmára az egész kerületet idehozzuk. Tudják is ezt a fiatalok s most egyre másra igyekeznek. (Az első lakodalom óta egy év telt el s ez alatt а XIX. pártkongresszusról elnevezett kolhozban 53 lakodalmát' ülték.) Anna Valeeva A lakodalmat az iskolában tar■L*- tótták. Végig a széles folyosókon két sorban álltak az asztalok. A vőlegény és a menyasszony külön asztalkánál iiltek, hogy mindenki láthassa őket. — Kedves Vászja, — nyitotta meg az ünnepséget Szapozskov. — Kedves Kátya! Mi, a XIX. pártkongreszszusról elnevezett kolhoz’ dolgozói és kerületünk kolhozainak vendégei összegyűltünk, hogy megünnepeljük házasságkötéseteket... Kátya és Vászja felállt, mélyen meghajolt és ismét leült. — Kedves Vászja! — folytatta az elnök, s az ünnepélyesség kedvéért magázta Vászját. — Gyermekkora óta ismerjük nehéz sorsát.^Mi nevel'+ 1957. december 20-án teljes ülést tartott Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága.* Az ülésen Antonín Novotný elvtrás beszámolt a kommunista- és munkáspártok moszkvai tárgyalásairól és Csehszlovákia Kommunista Pártja munkájára háruló feladatokról. + Pénteken, december 20-án délben a TU-104-es külön repülőgéppel Moszkvából Prágába érkezett a szíriai kormányküldöttség, amelyet Chaled Azen a Szíriai Köztársaság miniszterelnökének helyettese vezet. + Szlovákiában 404 bírót és 18 683 népbírót választottak. A „vénasszonyok“ minden erőt beleadtak, hogy betetőzzék a nyarat. Talán a gazdag termés késztette őket erre, hiszen a határban rengeteg volt a munka. Ökörnyál úszott a légben, de ingujjban dolgozhattak az emberek. A traktoros fütyürészve szántotta a cukorrépát, a fiatalok dalolva szedték a burgonyát. A jó idő kicsalt a határba öreget, fiatalt. Vagy mégsem?... Az ebédhozó asszonyok újságolják: — A kiskocsmában mulat valaki. Ordítozása az utcára is kihallatszik ... „Húzzátok cigányok, munkaegységre húzzátok, az anyátok!" Szövetkezetes lopja a drága időt. Vajon ki lehet?... A kukoricát fuvarozó magángazdák is kíváncsiak. Beugranak egy pohár sörre, vagy egy doboz cigarettáért. A két szemükkel akarják látni a naplopót. Tóth Béni, a szövetkezet raktárosa mered a cigányokra vérben forgó szemekkel. Kalapja feje búbján hetykésedik. Lapátnyi kezeivel az asztalt söpri, majd szélébe kapaszkodva, felállni készül. A test emelkedik, de a láb megroggyan, s az ember visszahuppan a helyére. Tehetetlenségében elönti a pulykaméreg, s amíg a nyelve forog, a cigányokon veri el a port. — Húzzátok cigányok, húzzátok, az anyátok! ... A zenészek kétrét görnyedve nyaggatják a hegedűt Tóth Béni fülébe. S amíg a raktárosban a pálinka gyuladozik, a kocsisok dühöngve vár-Béniké és a 13. paragrafus ják érkezését. Kukoricát hordanak a felvásárlóhoz, át kellene adni a szállítmányt. — Rá van bízva, neki az a dolga; hát miért nincs itt? — mondja Nagy Jancsi, és szidja, átkozza a raktárost. A szövetkezet elnöke is megneszelte a dolgot. Béninek ugyan ez már nem az első esete, de tán soha ilyen rosszkor, hiszen most állnak az agitálás kellős közepén. A3 ilyen példamutatás nem vonz, így várhatják az egyénieket maguk közé. Ezek a gondolatok szinte űzték, kergették a kovácsműhely felé, ahol az ellenőrzőbizottság elnöke dolgozott. Kérte, rendelje haza a raktárost békében. Jónás Ferenc nem is volt rest, maga mellé vette a kisbírót és kérlelte a mulatót csendesen: — Bénikém, elég legyen, gyere szépen! Senki sem tiltja, hogy igyál, mulass, de mindent a maga idejében. — Ii--i-gyatok gye.. .re-kek, — nyögdécseli Béniké. — Tö-ö-ölts egy fe-elet, min-mindenki a ve-endégfem. A kocsmáros töltöget. Ügy látszik neki mindegy az ember, a munka, a szövetkezet, ő a szakma embere. A küldöttség tiltakozik. Nem szívesen, de megisszák. Jól esik az a pár korty így hirtelenében. — Mé-ég egyszer! — rendelkezik Béni és szája füléig húzódik, oly szélesen mosolyog. ■— Azt már nem! — erősíti a szó húrját a bizottság elnöke. Jössz vagy nem?! — Ne-ne légy bo-o-lond, ülj, ülj és kész. Az elnök a kisbíróra kacsint, s karon ragadják Bénit. Éppen csak ez hiányzott. Béni átöleli az asztalt, erőlködik, csikorgat s üvölteni kezd. — Ne-ne-kem senki, nem parancsol. Nem, nem! , S rúg, harap, üt, hadonászik, az asztalt magára borítva hempereg a földön. Jónás Ferenc tehetetlenségében kimondja a végszót: — Ha nem jössz, büntetünk. Öt munkaegységet lefogunk, ahogy azt a házirend előírja. * * * Már villanyfény szűrte a füstös levegőt, amikor Béni roggyanó térdekkel megindult a kijárat felé. Az ajtó előtt — a bent maradottak nagy örömére — mint egy bicska csuklott össze. Bénit a vihogás módfölött böszítette, s nem azért volt olyan kemény koponyája, hogy hagyja magát kinevetni. Az ajtó kilincsébe fogódzott, felállni készült, de az ajtó kinyílott, s féltesttel az utcára zuhant. A vihogás röhejjé erősbödött, és Béni jobb híján négykézláb vonszolta ki magát a kocsmából. Dühében egyetlen értelmes szó sem csúszott ki a száján, csak torz hangokat hallatott. A munkából hazatérő szövetkezetesek bosszankodva nézték a csúszó-mászó raktárost, majd egy közülük epésen odaszólt a bámuló közönséghez: — Dobjatok kötelet a nyakába, s vezessétek haza. * * * Szombaton este ült össze a vezetőség, s a napirend egyik pontjaként Tóth Béni ügye is szerepelt. Az ellenőrző bizottság elnöke teregette ki a raktáros szennyesét, s megtette javaslatát: „Házirendünk 13. pontja szerint a vezetőség azon tagját, aki munkaidő alatt dáridózik, a napi két munkaegységen kívül 5 munkaegység levonásával kell sújtanunk. “ Néma csend ... minden szem Bénire mered. A raktáros belepirul, de állja a jelenlevők tekintetét. — Javaslom a meghatározott büntetés végrehajtását — fejezte be mondókáját a bizottság elnöke. — Azt már nem! — csap az asztalra a vádlott, s arcának piros színe kékesre változik. — Miért éppen rajtam kezditek? Juhász is eltöltött egy munkanapot a kocsmában ... Juhász András, a szövetkezet könyvelője, fejét lehajtva a padlót nézte. És Horváth — vágott ismét a konkrét szó. Tudta ezt a vezetőség is, de Bénivel más a helyzet. Vele — a többszöri figyelmeztetés ellenére — már sokszor „elfutottak a lovak“. S a házirend ... Ők állították össze, a .tagság elfogadta és jóváhagyta, mégis egész éven át csorbát szenved, a fiókban porosodik. % 1 A szövetkezet elnöke szólal meg: — Ez nem mehet a végtelenségig. A tagság is tovább lát az orránál, s mit mondunk nekik, ha megkérdeznek. Indítványozom, hogy büntessük meg mind a három tagot, kit-kit érdeme szerint. A jelenlevők morgolódtak. Mindenkinek más volt a nézete. Horváthról azt állították, hogy lakodalmon vett részt, ezért mulatozott még másnap is. Juhász mérgében ivott, mert öszszekoccant valakivel. De Tóth Béni, az igen. ő a büntetést megérdemli. De akadtak Tóth-pártiak is, s így az ítélkezés veszekedésbe torkollott. — ítéljen a taggyűlés — indítványozta az elnök. S a taggyűlés ítélt. Nem keresett kiutat, csupán a házirend 13. pontját érvényesítette. Tóth Béninél még megtoldotta annyival, hogy mivel a boroskancsó mellett jobban érezte magát, mint a munkahelyén, az évzáró gyűlésen elbúcsúztatják raktárosi tisztségétől. Sándor Gábor.
