Szabad Földműves, 1957. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)
1957-12-29 / 52. szám
1857. december 29. y/zabaef Földműves s A munka és a bírálat jegyében Üdülő szövetkezeti dolgozók a Tátrában A Szabad Földműves füleki sajtókonferenciájáról A DECEMBER ELSEJÉN lezajlott sikeres ipolysági sajtókonferencia után az elmúlt vasárnap Füleken a Szabad Földműves népes családjának újabb baráti találkozására került sor. Négy Járásból érkeztek a füleki sajtónapra a Szabad Földműves levelezői és olvasói, hogy megbeszéljék, megvitassák, megbírálják újságuk, a Szabad Földműves tevékenységét. A rimaszombati, tornaijai, losonci és füleki járás levelezői és olvasói egy akarattal, egy céllal vettek részt a konferencia munkájában. Mérleget vonni a földműves sajtó munkájának eredményeiről, hibáiról, megbírálni árnyoldalait, hibáit és megállapítani azt, mennyire segíti, neveli a lap a falu népét, mennyiben szolgálja pártunk Központi Bizottsága levele által kitűzött feladatot, a szocializmus építésének betetőzését hazánkban. A nyolcvan részvevő, akik ezzel a nemes elhatározással ültek vonatra, autóbuszra, kerékpárra ezen a ködös esős vasárnap délelóttön, mind őszinte barátja és segítőtársa lapunknak. Tanúsította ezt a 21 felszólalás, amely a konferencián elhangzott. Már ez a szám maga is meggyőzően bizonyítja, hogy a konferencia a sajtó ügyéért lelkesedő embereket hozott össze. De még döntőbben tanúskodik erről a felszólalások magas színvonala. A vitázők minden szavából kicsendül, hogy ennek a lelkes gárdának szívbéli belső ügye és gondja a földművessatfó. NCT1 a BŐVEN MÉRT DICSÉRETEK adták meg ennek a konferenciának az alaphanját, habár ebből is volt elég. Mindennél értékesebb és serkentőbb számunka az őszinte, bátor, de mindig jóakaratú és építő kritika, amellyel szintén nem fukarkodtak a felszólalók. A bírálat értékét emelte az a körülmény, hogy a bíráló felszólalások igazán csekély kivétellel valódi hibákat, ferdeségeket fedtek fel. Olyanokat, amelyekre a szerkesztő napi munkájának sodrában nem figyelhet meg. Ilyen volt Kovács Imre, vilkei olvasónk felszólalása, aki a cikkek népiesebb nyelvét hiányolta, több bíráló cikket és több szórakoztató Írást kért a laptól. Kovács Lajos elvtárs, panyidaróci olvaLóska Lajos sónk megszívlelendő hibákra mutatott rá. „Ne rövidítsék úgy az írásokat, hogy értelműk csorbát szenvedjen. Ez különösen a szakmai írásoknál helytelen. Némely átvett cikknél meg kell említeni a forrásokat is.“ Őszinte és jóakaratú szavak ezek, melyekből tanulnunk kell. NÉMETH JÄNOS SAJÖSZÄRNYAI munkatársunk fontos dologra mutatott rá, amely mellett nem szabad elmentőink. Foglalkozni kell a szövetkezetekben dolgozó ifjúsági munkacsapatok eredményeivel. Ez lelkesíteni fogja a szövetkezeti ifjúságot. Sólyom László losonci levelezőnk szemünkre vetette, hogy a falu kulturális élete neip kapja meg a megérdemelt helyet a lap hasábjain. Itt csak annyi ellenvetésünk lehet, hogy a falusi kultúrmunkások, pedagógusok a CSEMADOK dolgozók több segítséget adjanak a lapnak és leveleikkel járuljanak hozzá ezen hiányosság eltávolításához. Ő említette meg azt is, hogy a Könyvespolc című rovatunkat élénkíteni kellene. Ne száraz recenziókat hozzunk az újonnan megjelent könyvekről, hanem alapos ismertető írásokat. Bene Mária SOLYMOSI ISTVÁN ELVTÁRS több segítséget kér a szövetkezetek fejlesztéséhez. Hiszen a szocialista nagyüzemi gazdálkodásban rejlik mezőgazdaságunk dolgozóinak jövője. Koncz János elvtárs, a losonci JNB alelnöke, lapunk munkatársa, a sajtó nevelő szerepéről mondott igaz szavakat. A sajtó feladata, hogy a dolgozókat szocialista gondolkozású emberekké nevelje, akik látják maguk előtt a nagy célt, a szocialista társadalom felépítését. Jutott a bíráló hangból a népi közigazgatás egyes szerveinek is, de nem hallgatták el saját hibájukat sem a felszólalók. Kovács Imre elvtárs hangsúlyozta, hogy a járásban nem használják ki eléggé a sajtóban rejlő lehetőségeket. Nem törődnek eléggé az újságterjesztéssel. Bene Mária, sídi levelezőnk beismerte, hogy eddig ő is keveset tett a lapterjesztés érdekében. ő vetette fel a falusi ifjúság kérdését, mely felcseréli a falut a várossal, a földművelési munkát az ipari szakmával. „Meg kell szeretettni az ifjúsággal a földet, mert a falun nagy szükség van az ifjúságra" — mondotta többek közt Bene Mária. LÖSKA LAJOS MUNKATÁRSUNK a falusi kulturális munka színvonalának emelését jelölte ki feladatul, mert csak a kulturális élet színvonalának emelésével nyerhetjük meg az ifjúságot a falunak és a mezőgazdaságnak. CSIRKE ERNŐ ELVTÁRS, a járási pártbizottság dolgozója, a szakkáderek hiányáról tett említést, amely hiány a JNB mezőgazdasági osztályán is fennáll. A JNB ezen szervének szakmai hiányai visszatükröződnek a szövetkezeti gazdálkodás terén fennálló hibákban. Ugyanakkor, mint Csirke elvtárs említette, gyakran előfordul. hogy az iskolát végzett fiatalok képtelenek elhelyezkedni a tudásuknak megfelelő gazdasági vonalon. Minek tanultak ezek a fiatalok és mi vagy ki akadályozza meg, hogy tudásukat a mezőgazdaság fejlesztésének javára felhasználják? TÓTH JÁNOS, kalondai olvasónk szövetkezetük kiváló eredményeiről beszélt.. Tanúságképpen elmondotta, hogy tagjaik azért szeretik szövetkezetüket, mert segít nekik napi gondjaikban is. Tóth elvtárs felszólalása egyébként is nagy figyelmet keltett. Azt mondotta többek közt, hogy a lap neve a Szabad Földműves, híven tükrözi a földműves mai társadalmi és gazdasági helyzetét. A földműves tényleg csak most lett szabaddá és csak a szövetkezeti dolgozó igazán szabad földműves. A Szabad Földműves munkakonferenciája egész tartalmával tanúsította, hogy a földműves sajtó fontos szerepet tölt be a falu új arculatának kiformálásában. Nevelő,' mozgósító, tapasztalatátadó fórum és nélkülözhetetlen fegyvere ma a szocializmust, a nagyüzemi gazdálkodást építő falusi dolgozónak. De rámutatott a konferencia arra is, hogy ezt a fontos szerepet még sokan nem méltányolják eléggé. Még népi közigazgatásunk egyes tényezői sem látják benne azt az eszközt, mely saját munkájukat is elősegíti. Csak ezzel lehet magyarázni a füleki JNB és HNB távolmaradását, mely szervek egyáltalában nem képviseltették magukat a konferencián. Hiányoztak a járási CSEMADOK dolgozói is, úgy látszik nem tartották fontosnak, hogy részt vegyenek az értekezleten. Ökéntelenül felvetődik a kérdés, ismerik-e a sajtó szerepét a magyar kultúra hivatásos hordozói, a falu kultúrájának fejlesztésében. Tudják-e, hogy a sajgót és a kultúra dolgozóit a közös cél teszi harci szövetségessé. Erre nehéz feleletet kapni, még magyarázatot is alig. A közös munka, a közös törekvések hiánya mindnyájunk ügyét, a falusi kultúra fejlesztésének ügyét károsítja. NEM SZERETNÉM beszámolómat ezzel .a lesújtó záróakorddal befejezni. Meg kell említenem tehát, hogy a füleki járási pártbizottság dolgozói Veres János elVtárssa! az élükön, aki a konferencia elnöki tisztét is kitűnően betöltötte, nemcsak részt vettek a konferencián, de a szervező munkájukkal hozzájárultak annak sikeréhez. Nagy segítséget adott szervezési téren Németh János elvtárs a CSISZ tornaijai járási bizottságának titkára is. Ez a példaadó segítség megmutatta, hogyan kell együttesen dolgozni a sajtóval a közös célokért. Ezt a jó viszonty példázza Révai Pál rimaszécsi levelezőnk a konferenciához intézett levele is. „A konferencián, sajnos, nem vehettem részt, mivel tüdőgyulladásomból csak most kezdek kilábolni. Pedig nagyon szerettem volna ott lenni. Tudom milyen óriási munka vár ránk, míg felépítjük a szocializmust. Ehhez mindnyájunknak hozzá kell járrulnunk. Az a munkamódszer, amelylyel ti dolgoztok, — a néppel való gyakori találkozások és beszélgetések — biztosíték arra, hogy a sajtó jól fogja teljesíteni feladatait.“ így éreznek és gondolkoznak a szocialista sajtó munkájáról azok, akik fel tudják mérni a sajtó fontos szerepét a szocialista építés korszakában. Eredményeink annál nagyobbak lesz-Kovacs xmre nek, minél többen fogják elismerni ezt a szerepet és minél többen nyújtanak segítséget ahhoz, hogy jő munkát végezzünk. Petri Endre Az elnöki asztal: Major főszerkesztő a beszámolót tartja Tátralomnic mellett, a Tátrai Nemzeti Park közepén, szép épület vonja magára a figyelmet: a Volga-üdülö. Itt pihenik ki az egész évi nehéz munka fáradalmait a legjobb szövetkezeti dolgozók. Fiatalok és idősebbek, magyarok és szlovákok, növénytermesztési és állattenyésztési dolgozók jönnek ide megérdemelt pihenőre. Példás az egyetértés közöttük; csupa vidám, elégedett arcot látunk. A tátrai Volga-üdülő Kitűnő a hangulat, de hogyisne, hiszen az üdülök szinte minden órája változatos eseményekkel pereg le, s felejthetetlen élményekkel gazdagítja őket. Reggelenként kirándulásra indulnak; messzebbre villamossal vagy autóbusszal, közelebbre gyalogosan. Mindnyájan megcsodálhatták már a Magas-Tátra szépségeit, a Kópatakitavat, mellette a Csillagvizsgáló Intézetet, aztán a Tarpataki-vízesést, a Nagyt árpát aki- és Kistarpataki-völgyet, a Csorba-tó környékét; jártak Otátrafüreden, Űjtátrafüreden, Szépiákon, a Poprádi-tónál, egyszóval majdnem mindenütt, ahol egy szerényebb tátrai turistának meg kell fordulnia. Ebédidőre ismét a Volga-üdülőben verődik össze a társaság, s a délutánt olvasás, terefere, sakkozás tölti ki. De a vér nem válik vízzé, s időnként felvetődik egy-egy mezőgazdasági probléma is. Ilyenkor cserélik ki tapasztalataikat a kelet- és nyugat-szlovákiai, vagy pedig a csallóközi és túród szövetkezeti dolgozók. Este, vacsora után rendszerint a társalgóban találkoznak az üdülök. A fiatalabbak táncra perdülnek, az idősebbek nótázgatnak. A szlovákok magyar nótákkal barátkoznak, a magyarok meg szlovák dalokkal próbálkoznak. Tehát a tapasztalatcsere egymás népművészetének megismerésére is kiterjed. Az egyik asztál mellett Fejszés Imre és Hrusovszky János beszélget. Mindketten a valkászi szövetkezet dolgozói. Megkérdeztük tőlük, hogy mit üzennek az otthoniaknak. Fejszés Imre válaszol, Hrusóvszky János pedig helyeslöleg bólogat, amikor barátja ezeket mondja: — Remekül érezzük magunkat ebben a lenyűgöző környezetben. Sohasem hittem volna, hogy öreg napjaimra ilyen boldogan és gondtalanul tölthetem szabadságomat. Hasonlóképpen vélekednek a többiek is. Kubascsik Hermina, a kiskelecsényi szövetkezet dolgozója már elmúlt 60 éves, s a régi fájdalmas időkre emlékezik, amikor mint fiatal lánynak ott kellett hagynia szüleit, hogy idegenben, idegenekre dolgozzék. Amint mondja, még csak álmodni sem merte vplna akkor, hogy egyszer' majd a Magas- Tátrában vendégként üdülhet. A fiatalok is lelkesedéssel beszélnek. — Nem tudunk betelni a sok szépséggel — mondják Bulis Mária és Lietava Anna, az ebecki szövetkezet tagjai. — Ezt az üdülést is olyan jutalomnak tekintjük, amelyért érdemes volt becsülettel dolgozni. Fejszés Imre és Hrusovszky János, a valkászi szövetkezet dolgozói, a Tátrai Nemzeti Parkban. S így nyilatkozik mindenki, akivel csak beszédbe elegyedünk. De nem is lehet ez másképp ebben a festői környezetben, ahol a jó munka eredményeivel méltán elégedett emberek pihennek. ( GP) Értekeztek a járási A napokban Tátralomnicon tartották meg a járási újságok szerkesztőinek szlovákiai értekezletét, amelyen a földművelésügyi és erdőgazdasági megbízott helyettese, Urbán elvtárs értékelte hogyan teljesítették feladatukat ebben az évben a járási földműves újságok. Elismerőleg emlékezett meg a galántai, rimaszombati, kassai, szenei és nagymihályi járási újságokról, melyek aránylag időszerű kérdésekkel foglalkoztak, hetenként rendszeresen megjelentek és éppen ezért a járás földművessége szívesen olvassa őket. Más a helyzet viszont a dunaszerdahelyi, pőstyényi és más járásokban, ahol a járási újság nem jelenik meg rendszeresen hetenként. Általánosan nem lehet azt állítani, hogy a járási földművessajtó eddigi színvonala kellően kielégítené a dolgozó parasztság növekvő igényeit. Ez az értekezlet feltárta a hiányosságok egész sorát, melyek kedvezőtlenül befolyásolják a járási lapok szerkesztőinek munkáját, szakmai fejlődésüket és egyáltalán a járási újságok színvonalának növekedését. Sok bírálat hangzott el a nyomdák munkájával kapcsolatban is. Legtöbb helyen az alapvető hiba abban van, hogy a szerkesztők kevés segítséget kapnak a járási nemzeti bizottságok felelős tényezőitől és a mezőgazdasági szakosztályok szakembereitől, s emellett a szerkesztőket különféle tisztségekkel, feladatokkal terhelik. Erről beszélt például Ščerba elvtárs, a körmöcbányai járási újság szerkesztője is, aki rámutatott, hogy maga a járási nemzeti bizottság mezőgazdasági szakosztályának vezetője, aki közvetlenül felelős a járási újságért, nagyon kevés érdeklődést tanúsít az újság iránt. Hasonló panasz hangzott el más szerkesztők részéről is. Henžel József, a kassai járási újság szerkesztője felszólalásában viszont a újságok szerkesztői többi között a JNB elnökének a sajtó iránt tanúsított jó viszonyáról emlékezett meg. Ez a körülmény is hozzájárul ahhoz, hogy a kassai járási újság egyike a legjobbaknak. Tagadhatatlan, hogy ez a szerkesztők jó és kitartó munkájától is függ. Éppen ezzel kell elérni azt, hogy a járási tényezők a jövőben nagyobb érdeklődést tanúsítanak a járási újságok iránt és segítsék a szerkesztőket munkájukban. Figyelemre méltó volt Andreas Sándornak, a szepsi járási újság szerkesztőjének felszólalása, aki rámutatott azokra a konkrét eredményekre, melyeket a földmúvessajtó segítségével a szövetkezeti mozgalom terén a járásban elértek. Éppen ezért az értekezleten megjelent szerkesztőtársait „földművessajtőt minden paraszt-család asztalára“ jelszó alatt versenyre hívta fel a földművessajtó (Szabad Földműves, Roľnícke noviny) terjesztésére. A versenyfelhívást a többiek elfogadtak. Az értekezlet részvevői levelet intéztek Chudik megbízott elvtárshoz, melyben kifejezésre juttatták abbani elhatározásukat, hogy a jövőben a járási újságok színvonalának fokozásával még eredményesebben mozgósítják mezőgazdasági dolgozóinkat az ötéves terv feladatainak teljesítésére. Röviden A Terebesi GTÄ fiatal traktorosai a Központi Bizottság levelének megtárgyalása alkalmával kötelezték magukat, hogy a párt XI. kongresszusának tiszteletére a géppark rendezésénél ledolgoznak 360 órát. Egyben elhatározták, hogy január 1-től megszervezik á „péntekes mozgalmat“, s így a heti tervet egy nappal hamarább teljesítik,
