Szabad Földműves, 1957. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)
1957-12-15 / 50. szám
A szocialista faluért Földműves A FÖLDMŰVELÉSÜGYI ÉS ERDÖGAZDASÄGI MEGBÍZOTTI HIVATAL LAPJA ló gazda kell a földnek Van, aki nem egyszer még ma is azt mondja: nem gazda kell a földnek, hanem szolga. Eszerint csak akkor várhat a földművelő jó termést, ha a munkák idején verejtékkel öntöz minden rögöt. Száz szónak is egy a vége: tény az, hogy fáradság, szorgalom, küszködés nélkül hiába számít az ember arra, hogy az elvetett mag dús termést érleljen. A föld nem adja ingyen áldásait. De bármily nagy is az igyekezet, bármily rengeteg is a verejték, a fáradság egymagában nem boldogít. A közmondás azt tartja: ésszel él az ember. S az halad előre, akinél a szorgalom párosul a hozzáértéssel, a tudással, vagyis aki nem szolgája, hanem gazdája a földnek. Már pedig a mi parasztságunk gazda akar lenni! Ezt igazolja a november közepén, vagy azóta megindult szövetkezeti munkaiskolák sora. Jóformán nincs olyan falu, — helyesebben kevés van, ahol parasztságunkban ne buzogna a tanulási kedv. Hisz mindennek motorja: hogyan jobban, különbül? A legkiválóbb szakemberek, a mezőgazdasági tudomány úttörői azt vallják, hogy a terméshozamok növelésének nincs határa. Az első pillanatra talán merésznek tűnik ez az állítás, de megbarátkozunk vele, mihelyt a tömegtermesztést vesszük alapul. Két-három évtizeddel ezelőtt 100 mázsás holdankénti cukorrépatermés kitűnő eredménynek számított, s ma a hektáronkénti 400 mázsa szinte mindennapi. És ha terméshozamok növeléséről beszélünk, egy pillanatig sem szabad felednünk: a terméshozamok növelésének a szövetkezetekben, állami gazdaságokban, s az egyénileg gazdálkodók földjein is az egyik legfőbb feltétele, a fejlett termelési módszereknek, a tudomány vívmányainak alkalmazása. Szócséplés volna azonban a tudomány vívmányainak alkalmazásáról beszélni azok ismerete nélkül. A megelőző állomás: szakszerű gazdálkodási mód elsajátításának ténye. És ezt az elsajátítást, a folyton tanulás igényét parasztságunk, szövetkezeti dolgozóink komolyan gondolják, s időpontul — nagyon helyesen — a téli időszakot választják. A nagyobb tudásért indulnak harcba, amikor az iskolapadokban elfoglalják helyüket a téli hónapokban. Ezrekre rúg azok száma, akik igazolják azt az állításunkat, hogy a tanulási kedv olyan nagy falun, amilyen nem volt még tán soha. A nyitrai kerületben például a szövetkezeti munkaiskolák száma a tavalyival szemben harmincnéggyel gyarapodott. S a példás járások olyan bizonyítékokat sorakoztatnak, mint a tapolcsányi is, ahol 50 iskola 900 hallgatója beszédes bizonyítéka a megnövekedett tanulási kedvnek. Persze a szervezés a JNB dolgozóinak a munkáját is dicséri. A losonci járásban a tavalyi harminccal szemben az idén 33 szövetkezeti munkaiskola kezdi meg a munkát, míg a lévai járás 43 szövetkezete közül 30-ban indul meg, illetve folytatódik a szövetkezeti tagok hároméves képzése. Ha már a lévai járásnál tartunk, hadd említsük meg, hogy — bár magyar előadókból hiány mutatkozik — sikerrel kezdett 15 iskola, s az olyan jó előadók, mint Wilhelm és Kinčok mérnök csak fokozzák a hallgatók érdeklődését az előadások iránt. Van azonban tenni való is. Bori, Gondovo, Hontvarsány, Kiskálna, Kiskereskény, Marosfalva és a többi szövetkezetre gondolunk, ahol ez ideig még nem indult meg az iskolázás, sőt ahol nem is szervezték. Zámbojová Katalin, a szövetkezeti munkaiskolák lévai felelőse szívén viseli munkáját, azonban a mezőgazdasági ügyosztály figyelme terjedjen ki ezekre a községekre is, nrert parasztságunk képzése, művelődése nem lehet reszortmunka, s egy ember kizárólagos gondja. A füleki járás Csorna községében történt egy jellemző példa. A családi ügyekkel elfoglalt előadó nem gondoskodott az előadás elhalasztásáról. A megjelent szövetkezeti tagok fel találták magukat. Előadó nélkül bár, de olyan vita fejlődött ki közöttük a mezőgazdaság egyes kérdéseiről, amely figyelmen kívül hagyta a „tanítási idő“ szokott terjedelmét, s a vélemények egészséges kicserélődését hozta. És a megnyilvánuló tanulási kedv nek ilyen tényeit nem szabad figyel men kívül hagyni Surányban, Érsek újvárott, de más járásban sem, ahol az iskolázás tervét csak mintegy 30 százalékra teljesítették. Mert a tudás igényével párosuló nagyobb szorgalom és termelési kedv minden bizonnyal itt sem hiányzik. Talán valami más van híjával: a következetes, odaadó szervező és felvilágosító munka! És e téren nem ártana körülnézni. A példák súlyával igazolhatjuk, hogy ahol a helyi nemzeti bizottság és a szövetkezet szívügyének tekintette a munkaiskolát, ott olyan eredménye^ két értek el, mint például Csákányházán, Sátoroson, Fülekpüspökin vagy Rátán, ahol 30 — 40 a munkaiskolákba jelentkezettek száma, s Füleken, Ajnácskőn, Ragyolcon és Várgedén pedig megszervezték az Ifjúság téli mezőgazdasági iskoláját is. Szükséges azonban, hogy ez utóbbi még sok hasonló példát vonzzon. „Tanulás nélkül nincs tudás“ — írja Budai József bussai levelezőnk, s beszámolójából kitűnik, hogy a magyar és szlovák nyolcéves középiskola mellett megszervezett téli mezőgazdasági iskola az ifjúság számára több megértést vár a szülőktől, szövetkezeti tagoktól, hisz a fiatalság képzéséről igyekszik gondoskodni. Süléi Erzsébet, Márton Piri, Furis Erzsébet és a többiek példája kell, hogy lebegjen az ifjak és azok szülei előtt, mert ezek a fiatalok belátták, hogy a fejlődés ténye a tanulásban gyökeredzik. Ezek a fiatalok éppúgy, mint az iskolapadot újraválasztó parasztok százai hosszú esztendőkre előre gondolkodnak, amikor azon törik a fejüket, hogyan fogják majd jövőre, meg azután is még nagyobb termésre kényszeríteni a szántóföldet. A szövetkezeti munkaiskolák és az ifjúság téli mezőgazdasági iskolái azt igazolják, hogy dolgozóink szorgalma, tudásvágya egyre fokozódik. Nem kétséges, hogy ez is jelentősen hozzájárul mezőgazdaságunk fejlesztésének meggyorsításához, ahhoz, hogy esztendőről esztendőre bőségesebb termést adjanak földjeink. A tudásvágyhoz azonban ne hiányozzanak az előadók, és nemzeti bizottságaink, valamint a szövetkezeti vezetőség öntudatos munkája. Mert jó gazda kell a földnek! S a művelt, kultúrált parasztság ma falvaink legfontosabb közérdeke. ■ Olvasóink figyelmébe! :: Értesítjük olvasóinkat, hogy í lapunk 51. és 52. száma szak■ melléklet nélkül 12 oldalas ter- 2 jedelemben jelenik meg, me- J lyekben több szórakoztató ■ anyagot, s az 51. számban az щ 1958. évi falinaptárt is megta■ látják olvasóink. 100 új EFSZ a besztercebányai kerületben Az új szövetkezetek alapításában nagyon jó eredményeket értek el a besztercebányai kerületben, ahol az idén nem kevesebb mint 100 új szövetkezet létesült. A kommunisták irányításával már a kezdet kezdetén megtettek mindent, hogy az új szövetkezeti tagok munkája minél gyümölcsözőbb legyen, s gazdasági téren rövid időn belül elérjék a már régebben alakult szövetkezetek szintjét. A földek tagosítását a legtöbb helyen befejezték. Az őszi munkákat közösen végezték el. A kerületben az új szövetkezetek megsegítésére a GTA-ok 9 brigádközpontot szerveztek és a közeljövőben még 5 létesül. A Szabad Földműves szerkesztősége vasárnap, 1957. december 15-én 9.30 órai kezdettel Füleken a Művelődés Háza (Dom osvety) nagytermében olvasókonferenciát rendez, amelyre ezúton is meghívjuk lapunk minden füleki és Fülek-környéki olvasóját, akiknek névre szóló meghívót nem küldtünk. Minden olvasónkat szeretettel várjuk. A szerkesztőség. Köszöntjük 70. éves Major István elvtársat Egy emberi élet tartalmát nem az évek után számítjuk. Az igaz ember értékét az elvégzett munka, embertársainknak nyújtott segítség, a társadalom érdekében hozott áldozatok és a magasrendű eszményekért való becsületes helytállás mérik. Major István elvtárs 70 éve ezen a mércén felmérve, kimagasló értéket képvisel. Már ifjú korában, mint néptanító, e szónak legnemesebb értelmében, elkötelezte magát a nép szolgálatának. A tanítóból nevelő és vezető lett, aki bátran állt a tömegek élére a jobb holnapért, a szocialista társadalmi rendért vívott harcban. Már 1921-ben, a párt megalakulása után azonnal tagjává lett Csehszlovákia Kommunista Pártjának. Az élő és az írott szó magasrendűvé fejlesztett művészetével vetette magát a harcba mindig ott, ahol a legnagyobb volt a veszély és ahol a legsürgősebben kellett a segítség. Neve és munkája elválaszthatatlan a délszlovákiai földmunkások és szegényparasztok harcától, melyet a nyomor és a kizsákmányolás ellen folytattak a párt megbízásából. Vezette a földmunkások bérharcait, sztrájkjait, vezette a szegényparasztok küzdelmét a burzsoá kormányok pribékjei, a végrehajtók és a zsaroló bankok ellen. Nem hátrált meg a csendőrszuronyok előtt és nem riasztották viszsza a haláltosztó puskák sem. Őt is megsebezte a csendőrfegyver a Kosuti-i véres napon, mikor körülötte a kenyérért küzdő proletárok véresen hanyatlottak a porba. Mint országgyűlési képviselő lankadatlan kitartással és következetességgel harcolt a parlament szószékén a szegények jogaiért, a több kenyérért. A fasiszta-veszély idején fáradhatatlanul hirdette a nép egységét az elnyomók ellen. A második világháború alatt a párt megbízásából, mint Csehszlovákia Kommunista Pártjának funkcionáriusa a Szovjetunióban dolgozott és a moszkvai rádió hullámain irányította és segítette a dolgozó nép legjobbjainak ellenállási harcát a fasiszta rablók ellen. A háború befejezése után visszatért hazájába és a párt megbízta a Pravda nyomdai vállalatok vezetésével. Az 1951 — 56. években, mint nagykövet képviselte köztársaságunkat a Magyar Népköztársaságban. Megbecsülhetetlen értékes munkát fejtett ki a két testvéri nép barátságának megszilárdítása terén. Jelenleg Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának tagja. Köszöntjük Major István elvtársat 70 éves születésnapja alkalmából s kívánunk neki friss egészséget és erőt, hogy továbbra is folytathassa értékes munkáját hazánk szocialista felépítése, népünk boldog jövője érdekében. Ne késlekedjünk a tervkészítéssel Minden eddiginél jelentősebb, sikerekben bővelkedő gazdasági évet zárnak szövetkezeteink. Az idei szeszélyes időjárás ellenére, — kevés kivétellel — kifejezésre juttatták a nagyüzemi, ‘szövetkezeti gazdálkodás legfőbb jellemvonását: többet és olcsóbban tudtak termelni, A cíferi szövetkezetben egy kissé lemaradtak az őszi mélyszántással. Ezt most úgy pótolják, hogy a DT 54-es lánctalpassal két műszakban dolgoznak. Felvételünk az éjjeli műszakról készült. mint a még kívülálló kis- és középparasztok. Ezek az eredmények és a hozzá párosuló felvilpgosító munka sokezer földműves szemét felnyitotta, akik az új útra tértek. Szélesítették a meglévő szövetkezetek tag- és földalapját, ugyanakkor Szlovákiában az év elejétől mintegy 3000 új szövetkezetét alakítottak. Itt a zárszámadás ideje. Jó alkalom ez ismét az eredmények bemutatására, népszerűsítésére. Használjuk tehát ki ezt a lehetőséget! Derekán járunk a decembernek. Megkezdődött az idei zárszámadás előkészületi munkája és a jövő évi termelési-pénzügyi terv kidolgozásának ideje. Számos szövetkezetben már túl vannak a leltározáson. Egynéhány azonban az „Ej ráérünk arra még ...“ elvén az alapos előkészületek megtétele helyett ráérősködik. A vágsellyei EFSZ-ben például Hatvani István, a szövetkezet agronómusa, (aki egyben már 3 éve brigádagronómus is), így nyilatkozott ezzel kapcsolatban: Jóformán még nem is beszéltünk a zárszámadásról, a jövő évi tervekről. Csupán a leltározó bizottságot választottuk meg. Pedig az idő sürget. A még hátralévő két hét gyorsan elszalad. Nem ártana, ha alaposan foglalkoznának az idei termelési- és pénzügyi terv végrehajtásánál szerzett tapasztalatokkal és a hiányosságokkal. Mert az idei terv nem mondható éppen hibamentesnek. Sokkal reálisabb lehetne. A növénytermelés bevételi tervét az elemi csapás ellenére is teljesítették. A cukorrépa kihúzta őket a „kátyúból“: a tervezett 250 mázsa helyett 380 mázsás hektárhozamot értek el. Az állattenyésztésük az utóbbi időben egy helyben topog. Mi ennek az oka? Elhanyagolták a borjak szakszerű gondozását, rosszul választották meg az apaállatokat, egyoldalú még ma is a takarmányadagok összeállítása, s az elegendő abraktakarmányt sem biztosították. Ebből következik: a szabad eladási tervüket nem tudták sertéshúsból teljesíteni, annak ellenére, hogy sertésállományuk létszáma 180-nal több a tervezettnél. De mit ér, ha ezek még csak süldők, ha a fehérjedús takarmányok hiánya miatt nem tudják őket felhizlalni. Ez, — a könyvelő szavai szerint — 250 ezer korona kiesését jelenti a tervezett bevételből. Kétségtelen, ez jó tartalék lesz a jövő évre (már mint a terven felüli sertés), de így az idei munkaegység értéke, amit 20 koronára terveztek, 1-2 koronával csökken. Arra figyelmeztet ez az eset, hogy az 1958. évre jobb, reálisabb tervet készítsenek, amit pontról pontra meg is kell valósítani. K. I. Bratislava, 1957. december 15.
