Szabad Földműves, 1957. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)
1957-12-08 / 49. szám
s JzaUod Földműves 1957. december 8. Az elmúlt hetek eseményei olyan alapvető politikai tényekről tanúskodnak, amelyek magukra vonták a nemzetközi közvélemény figyelmét. A szocialista országok kommunista pártjainak moszkvai értekezlete a szolidaritás mértékét tekintve nemcsak hogy túlszárnyalta az eddigi találkozókat, hanem ezt egyben a nemzetközi kommunista mozgalom együvétartozásának megszilárdulása is követte. Tehát úgy a deklaráció, mint a békefelhívás egy olyan hatalmas erő békevallomásainak bizonyítékai, amely rendületlenül halad az igazság és a nemzetek közötti barátság útján. Ugyanebben az időben a kapitalista világban az események sorozata magával hozta a bizalmi válságot és zavart. Mivel lehet magyarázni ezt a zavart, s azt, hogy az imperialista ellentétek most egyszerre ily elemi erővel a felszínre törtek? Az imperialista hatalmak fővárosaiban egy ténynyel igýekeznek mindenre magyarázatot találni. Azt mondják: a szovjet szputnyikok keringése a világűrben szétfoszlatott egy olyan katonai mítoszt, amelyre korábban a legtöbb nyugati politikus esküdött. Kiderült, hogy a Nyugat tulajdonképpen már nincs az „erő helyzetében", amelyre pedig tudvalevőleg egész politikáját alapozta, s az erőviszonyok eltolódtak a világon a szocialista erők javára. Nyugaton tehát valójában bizalmi válság van. Az igaz, hogy a jelenlegi nyugati ellentétek kirobbanásában valóban nagy szerepük volt szputnyikoknak. Azonban annyi módosítással, hogy a szovjet mesterséges holdak csupán mindenki számára nyilvánvalóvá tették, s tovább erősítettek egy olyan korábban is meglevő helyzetet, amelyben az erőviszonyok már eltolódtak a szocializmus javára. Ezért tény az is, hogy a szovjet szputnyikok roppantul megnövelték a szocialista tábor tekintélyét, s ezzel párhuzamosan csökkentették a kapitalista hatalmak befolyását a világ számos részein. Elsősorban azokban az országokban, amelyek a gyarmatosítás ellen szabadságukért harcolnak. S itt eljutottunk ahhoz a kérdéshez, amely tulajdonképpen az alapja a jelenlegi imperialista gondoknak és bajoknak. A régi gyarmatbirodalmak felbomlóban, sžéthullóban vannak. Oj, független országok jelennek meg a világ térképén. Nem egy ország a szocialista erőkre támaszkodva eredményesen veszi fel a harcot az imperialista hatalmak új gyarmatosítás: törekvései ellen, mint az például Szíria esetében történt. S éppen a közelmúltban vallott kudarcot az imperialisták Egyiptom elleni gazdasági blokádpolitikája, amellyel behódolásra akarták kényszeríteni a függetlenség mellett .kitartó egyiptomi kormányt. A Szovjetunió 200 millió dolláros segítsége az egyiptomi gazdaságnak segíti megvédeni az országot az imperialista zsarolásoktól. Az imperialista csoportoknak aggodalommal kell látniuk, mint szűkül számukra a világ, amelyet gyarmatosíthatnak. Ezért válik közöttük most élesebbé, könyörtelenebbé és nyíltabbá a küzdelem a még meglevő befolyási övezetekért. S ha kell — mint például a tuniszi fegyverszállítások ügyében — gátlástalanul alázzák meg saját partnerüket és gázolnak- keresztül rajta a legteljesebb nyíltsággal, ha ez lehetőséget ad arra, hogy kiszorítsák egy-egy ingadozó pozíciójából. Ezért tapogatózik az amerikai imperializmus — Franciaország Mis hírek a nagyvilágból hátamögött — az algériai szabadságharcosok felé, hogy „rokonszenvessé" váljék Észak-Afrikában, s megkaparintsa a Szahara gazdag olajkincsét, így jutunk le a felszíni tünetektől a jelenlegi „bizalmi váls'ág" mélyéig: az imperialista csoportok közötti küzdelemig, amelyet az érdekszférákért folytatnak. Erről azonban érthetően jóformán semmit sem lehet olvasni a nyugati burzsoá sajtóban. Ott csupán katonai kérdést csinálnak a jelenlegi zűrzavarból. Folyton csak azt ismételgetik, hogy a decemberi NATO-csúcsértekezleten — ahol a kormányfők képviselik majd a tagországokat — keil majd megtalálni a megoldást. A jelek szerint az imperialista világ vezetői az értekezlet előkészítése során megint helytelen, régi úton botorkálnak. Washingtoni forrásokból a napokban több terv pattant ki a nyilvánosságra. Azonban mindezek a javaslatok csak párosulnak a fegyverkezési hajsza fokozásával és új adóterhekkel, amelyeket az atlanti tagállamok lakosságának kellene viselnie. Többek között vannak olyan elgondolások is, hogy Nyugat-Németországnak engedélyezik az atomfelfegyverkezést. Vagyis magyarán: Nyugaton a háborús hisztéria újabb felszításával és újabb fegyverkezéssel akarnak kijutni a válságos helyzetből. Józanabb nyugati kommentárok is beismerik azonban, hogy ez a „washingtoni kúra" nem lehet eredményes a nyugati világ számára. Általában valamennyi lap kétkedéssel ír a NATO közelgő csúcs-találkozójáról. Mind erősebb az a vélemény — ha egyelőre még csupán a nyugati országok közvéleménye és nem a kormánypolitikusok körében —, hogy nem a fegyverkezési hajsza fokozása, hanem a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal való tárgyalások jelentik az igazi kiutat a jelenlegi atlanti káoszból. X Irak. Fejszal iraki király, Ajubi miniszterelnök és az iraki hadsereg vezérkari főnöke fogadta a középkeleti angol légierő főparancsnokát. X Dzsakarta. A nyugati hírügynökségek jelentése szerint Dzsakartában merényletet kíséreltek meg Ahmed Szukarno indonéz elnök ellen. Az elnök családostól iskolaünnepségeken vett részt, az ünenpség befejezése után autójába szállt és ismeretlen tettesek négy kézigránátot dobtak az autóra. Amellett hogy 7 halálos és 14 sebesült áldozat volt, Szukarno és családja sértetlen maradt. X New York. Az Union San Diego című. lap közölte, hogy az „Atlas“ nevű amerikai balisztikus lövedékekkel e hétre tervezett kísérletet ismét elhalasztották, mert a lövedék a floridai kísérleti állomáson a kibocsátás előtti befejező ellenőrzésnél felmondta a szolgálatot. X A Tokió melletti Kacura városába négy japán kohászati üzem raktárában levő több mint egy‘tonna trinitrotoluol (atomlövedék nyersanyag) felrobbant. A rendőrségnek a város nagyrészét ki kellett ürítenie. X Olaszországban 70 000 főiskolai hallgató kétnapos sztrájkot tartott. A diákok sztrájkkal akarták támogatni az olasz egyetemek és technikák docenseit, akik fizetésemelést követelnek. X Agadir hivatalos marokkói forrás szerint a spanyol légierő újra bombázott marokkói területeket. A MEGCSALT BARÄT A holland „civilizátorok“ Indonéziában Több mint egymillió pápua hiába várja Nyugat-Iriánban, hogy követhesse a függetlenség útján a szomszéd szigetek lakóit, az Indonéz Köztársaság népeit? Erre a kérdésre nemcsak Nyugat-Irián lakói és az indonéz nép, hanem valamennyi gyarmatosítást ellenző ember is vár egyértelmű és határozott választ az ENSZ-től. Az ENSZ-ben ugyanis már negyedik éve folyik a vita: Kié legyen Nyugat- Irián. (így hívják nemzeti néven Űj- Guinea nyugati részét). Az imperialista hatalmak szolgálatára álló szavazó gépezet mindezideig úgy döntött, hogy a sziget maradjon a holland gyarmatosítók kezén, indok: Nyugat- Irián népe még nem érett a függetlenségre. Az ENSZ politikai bizottságában megkezdett vitájában még mindig arról beszél a holland küldött, hogy Hollandiának valamilyen „pivilizátori" kötelessége van Nyugat- Iriánban és mégcsak tárgyalni sem hajlandó e kérdéses terület függetlenségének megadásáról. Ehhez meg kell jegyezni, hogy Hollandia ezt a „civilizátori" kötelességét — ami a szép hangzása ellenére is közönséges gyarmatosítást jelent — már több mint 350 éve gyakorolja. A holland Kelet-Indiai Társaság 1602-ben kapta meg a kereskedelmi monopólium jogát az indonéz szigetekre, majd a társaság gyarmatosító szerepét maga a holland királyság vette át, mint „törvényes utód". Ezt a törvényes utódot a második világháború után a japán imperializmus követte, amelyet az indonéziai nép függetlenségi harca söpört ki az Indonéz szigetekről. Am a régi gyarmatosítók újból szemet vetettek a függetlenné vált Indonéziára és 1948-ban fegyveres támadással újra gyarmatosították. A per tehát tovább folyik az ENSZ- ben és azon kívül egyaránt. Az indonéz nép függetlenséget követel a még gyarmatosítás alatt sínylődő egymillió pápuának. Nem könnyű a harc, mert Nyugat-Irián fontos imperialista hadibázissá épült ki a legutóbbi években és a holland, angolamerikai olajkitermelő vállalat sem hajlandó önként lemondani a sziget évi több mint félmillió tonna ingyen kőolajáról, valamint egyéb természeti kincseiről. Az imperialista hatalmak eddig valamennyi fórumon visszautasítottak minden tárgyalást ebben a kérdésben és igyekeznek szorosabbá tenni szövetségüket gyarmati pozíciójuk védelmére. Ezt a célt szolgálja az amerikai vezetés alatt álló SEATO (délkelet-ázsiai katonai szövetség), valamint a nemrég kötött holland ausztráliai egyezmény is. Ti. a sziget keleti része - Nyugat-Uj Guinea - csaknem egy fél évszázada Ausztrália gyarmata. Nyugat-Iriánért folyó harc azonban most új szakaszba lépett. Az egész Indonéz Köztársaság megmozdult, hogy kivívja Nyugat-Irián függetlenségét. Az indonéz nép a kormány tagjainak vezetésével százezres és milliós gyűléseken tiltakozik a holland gyarmatosítás ellen és követeli e terület köztársasághoz való csatolását. Indonézia vezetői nem egyszer hangsúlyozták, hogy ha a tárgyalások útján végképp lehetetlenné válik Nyugat-Irián visszaszerzése, az erőszak alkalmazásától sem riadnak vissza. A cél azonban, a probléma békés megoldása, amelyben az ENSZ igen nagy segítséget nyújthat. K. I. Eladó egy alig használt négykarikás villanytűzhely. Sütőjéhez hőmérő van. Ara: Kčs 1900.—. Cím: Valika Lacinová, Bratislava, „Päťsto-bytov“, Budovateľská u. 16, II. emelet. N. Sz. Hruscsov, az SZKP Központi Bizottságának első titkára saját kérésére fogadta Mohamed Hasszánéin Heikalt, az A1 Ahram című egyiptomi lap főszerkesztőjét és beszélgetést folytatott vele. Az alábbiakban összevonva közöljük Heikal kérdéseit és Hruscsov válaszait. Kérdés: Milyen célok határozzák meg a Szovjetunió középkeleti politikáját ? Hruscsov válaszában hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió közel- és középkeleti politikáját semmi sem különbözteti meg általános politikájától, amelynek célja a baráti kapcsolatok megerősítése minden országgal. A Szovjetunió a békés egymás mellett élés politikáját folytatja, tekintet nélkül az államok társadalmi és politikai berendezkedésére. „Mi együtt érzünk — mondotta Hruscsov — a nemzeti felszabadító mozgalommal. A Szovjetunió politikája arra irányul, hogy segítse a közel- és közép-keleti országok függetlenségének megszilárdulását." A Szovjetunió az egymás ügyeibe való be nem avatkozás lenini politikája alapján fejleszti kapcsolatait az arab országokkal. A közép-keleti feszültség oka Kérdés: Véleménye szerint valójában mi okozza a közép-keleti feszültséget? Hruscsov rámutatott arra, hogy a népek felszabadító nemzet? harca következtében a gyarmatosítók engedményekre kényszerülnek. Az imperialisták már nem tudják engedelmességre kényszeríteni a népeket. Most látszatra megszűnt a befolyásuk, de valójában leplezettebb formában akarják fenntartani. Hruscsov nyilatkozata egy egyiptomi lap főszerkesztőjének vannak megfelelő rakétái. Lehetséges, hogy ők ezt nem hitték el, „de ha kételkednének — mondotta Hruscsov — kísérletezzünk egy közös gyakorló téren és nézzük meg, kinek vannak valóban ballisztikus rakétái és kinek nincsenek". A függetlenségüket elnyert népek viszont meg akarják szilárdítani vívmányaikat. Ezért összeütközésbe kerülnek a gyarmatosítókkal. A gyarmatosítók nekik engedelmeskedő kormányokat akarnak, tehát a nekik nem tetsző kormányokat meg akarják dönteni. Ez az oka annak, hogy a gyarmatosítók harcot folytatnak elsősorban Egyiptom és Szíria ellen, valamint az Arab-Kelet népei ellen. Amikor megindult az Egyiptom elleni, agresszió, amerikai kormánykörök kijelentették, hogy elítélik a támadást. Mégis, amikor a Szovjetunió beavatkozásra szólította fel az USA-t az agresszió ellen, az amerikai kormánykörök nem fogadták el a javaslatot, s ezzel leleplezték, hogy politikájuk nem őszinte, hogy e politikájuk célja az arab világ félrevezetése. Az Egyesült Államok azután azzal próbálkozott, hogy Dulles —Eisenhower doktrínával látszat-segítséget nyújtson az angoloknak és a franciáknak. Valójában árrá törekedett, hogy kitúrja Franciaországot és Angliát a közép- és közel-keleti országokból, aláássa a gyarmati és függő országokban az angol és francia befolyást, elfoglalja e két ország helyét. Vietnam példája megmutatja, hova vezet ez. Amikor ott kibontakozott a nemzeti felszabadító mozgalom, az amerikaiak harcra ösztönözték a franciákat. A vietnami nép győzött: a franciák kiszorultak. Vietnam északi felén népi demokratikus hatalom jött létre, délen viszont az amerikaiak jutottak uralkodó helyzetbe. Most ugyanaz folyik Algériában. Hruscsov ezután rámutatott arra, hogy az amerikai kormánykörök által ún. „légüres térként" emlegetett térséggel kapcsolatos politika nem más, mint az, hogy az amerikai imperialisták nem ismerik el a népek jogát arra, hogy minden gyámkodás nélkül maguk döntsenek sorsukról. Amikor tehát az arab országok ellenálltak az amerikai imperializmusnak, az amerikai imperialisták elhatározták, hogy megbuktatják a nekik nem tetsző kormányokat. Felkeléseket készítettek elő, árulókat kerestek. Amikor ez nem sikerült, megpróbálták megszervezni Jordánia és Irak támadását Szíria ellen. De ez sem sikerült nekik,-mert a két kormány nem volt biztos saját hadseregében. Mindezek után Törökországot akarták felhasználni Szíria ellen. E terv is meghiúsult az arab országok népeinek, elsősorban Egyiptom és Szíria népének határozott fellépése, valamint a többi békeszerető állam, köztük a Szovjetunió fellépései következtében. A szíriai helyzet Heikal következő kérdése az volt, hogy a Szovjetunió Egyiptom esetében miért csak a hadműveletek megkezdése után egy héttel hallatta figyelmeztető szavát, viszont Szíria esetében már idejekorán cselekvéshez folyamodott ? Hruscsov válaszában rámutatott arra, hogy a szovjet kormány még a támadás előtt leveleket intézett Edenhez és Guy Mollet-hez, és figyelmeztette őket. Ezenkívül amikor Bulganyin és ő (Hruscsov) Angliában jártak, ugyancsak felhívták az angol kormányférfiak figyelmét arra, hogy milyen végzetes lenne, ha Nagy- Britannia megtámadná a közel- és közép-keleti országokat. Az angol és francia, valamint az izraeli kormány nem vette figyelembe e figyelmeztetéseket. Szíria esetében a szovjet kormány már figyelembe vette a tapasztalatokat, ezért idejekorán olyan nyilatkozatokat tett, amelyek után nem lehet kétséges, hogy a Szovjetunió milyen álláspontra helyezkedik, ha kitör a közép- és közel-keleti háború. „örülünk — mondotta a továbbiakban Hruscsov, — hogy a török kormány teljes felelősséggel fogadta nyilatkozatainkat." De nemcsak arról volt szó, hogy a török kormány tért a józan ész útjára. Míg az első szakaszban az USA sürgette a török kormányt,' hogy mielőbb lépjen fel Szíria ellen, addig a második szakaszban az amerikai kormánykörök takarodót fújtak, mert látták, hogy nem lenne könnyű elbánni az arab népekkel, a dolog nem könnyű katonai séta lenne. „Törökország a szomszédunk — jelentette ki Hruscsov — és mi békében és barátságban szeretnénk élni vele." Heikal következő kérdésére válaszolva Hruscsov kijelentette, hogy a nyugati hatalmak tudomására hozták azt a tényt, hogy a Szovjetuniónak A szocialista és a tőkés országok képviselőinek találkozója Ha a Szovjetunió találkozik egy csúcsértekezleten a nyugati országok képviselőivel, s ott nem lennének képviselve a közép-keleti országok, milyen biztosítékai lesznek a középkeleti népnek? Hruscsov hangsúlyozta, hogy a szocialista és a tőkés országok képviselőinek találkozniuk kellene, eszmecserét kellene folytatniuk, meg kellene egyezniük. Meg kell nyugtatni a világot, még pedig nemcsak szavakkal, hanem tettekkel is. Ezután felsorolta azokat a tényeket, amelyek a Szovjetunió őszinte akaratát bizonyítják a békés egymás mellett élésre. Mindezek ellenére a nyugati hatalmak megint elutasítják a találkozót, s azt mondják, hogy a Szovjetunió bizonyítékokat produkáljon, hogy politikai engedményeket tegyen. ,,A'jelek szerint azt akarják, hogy adjuk fel önmagunkat az imperialista körök javára, mondjunk le szocialista elveinkről. Ezt azonban nem érik meg az imperialista urak és azok, akik a hidegháború álláspontját vallják“ — mondotta Hruscsov. Heikel befejezésül arra kérte Hruscsovot, tartsanak fenn számára helyet az első holdrakétán. Hruscsov így válaszolt: „Nem sietünk. Rendezni kell jobban földi dolgainkat, s eközben a tudomány és technika újabb lépéseket tesz majd előre.“ SZABAD FÖLDMŰVES — a Földművelésügyi és Erdőgazdaság! Megbízotti Hivatal hetilapja — Szerkesztőség Bratislava, Krlžková 7. — Telefon 243-4B — Főszerkesztő Major Sándor. — Kiadja a Földművelésügyi és Erdőgazdasági M. H. kiadóhivatala. — Nyomja Polygrafické závody, závod 2, n. p., Bratislava, ul. Februárového vi Cazstva 6/d. — Évi előfizetés Kčs 20.mi, félévre Kčs 10.40 — Terjeszti a Posta hlrlapszolgálata. A-81582 t A hét világpolitikai eseményeiből
