Szabad Földműves, 1957. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)

1957-07-21 / 29. szám

957. július 28. Jxalŕad Földműves з Éljen a Szovjetunió - szabadságunk és biztonságunk védőpajzsa KÖZLEMÉNY a Szovjetunió párt- és kormányküldöttségének a Csehszlovák Köztársaságban való tartózkodásáról „Az örömtől könnyeztem íí Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának és a Cseh­szlovák Köztársaság kormányának meghívására 1957. július 9-től július 16-ig a Csehszlovák Köztársaságban baráti viszontlátogatást tett a Szov­jetunió párt- és kormányküldöttsége a következő összetételben: N. Sz. Hruscsov, az SZKP Központi Bizott­ságának első titkára, N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, N. Sz. Patolicsev, a Szovjet­unió külügyminiszterének első he­lyettese, O. 1. Ivascsenko, Ukrajna Kommunista Pártja KB titkára, V. V. Grisin, a Szovjetunió Össz-szövetségi Központi Szakszervezeti Tanácsának elnöke, és I. T. Grisin, a Szovjetunió csehszlovákiai nagykövete. A szovjet küldöttség látogatása fo­lyamán találkozott Csehszlovákia párt- és állami tényezőivel: K. Bací­­lek, R. Barák, J. Delanský, Zd. Fier­­linger, V. Kopecký, A. Novotný, V. Široký, A. Zápotocký elvtársakkal, a CSKP KB politikai irodájának tag­jaival, L. Jankovcová és O. Šimúnek elvtársakkal, a CSKP KB politikai irodájának póttagjaival, O. Černík, J. Hendrych és B. Köhler elvtársakkal, a CSKP KB titkáraival, E. ŠIechta, J. Plojhar és J. Kyselý miniszterek­kel, a Nemzeti Front pártjainak el­nökeivel, J. David külügyminiszterrel, R. Strechajjal, a Megbízottak Testü­letének elnökével és másokkal. A megbeszélések a testvéri barát­ság és a teljes, kölcsönös megértés szívélyes, őszinte szellemében foly­tak. A megbeszélések folyamán vé­leménycserére került sor a két felet érdeklő kérdésekben. A két ország képviselői megelége­déssel állapították meg, hogy az 1957. január 29-én aláírt közös szov­jet-csehszlovák nyilatkozat óta a Szovjetunió és a Csehszlovák Köz­társaság kapcsolatai sikeresen tovább­fejlődtek a politikai, gazdasági és kulturális élet valamennyi szakaszán. E kapcsolatok tartós alapja volt és marad a két ország nemzetei közös érdekeiből fakadó barátság, a szo­cializmus felépítéséért vívott harc közös eszméin és céljain, a világbé­kéért vívott harc közös céljain, a mélységes kölcsönös tiszteleten és bizalmon alapuló nagy barátság. Az utóbbi hónapokban fontos tár­gyalásokra került sor a két ország ipari termelésének és gazdasági po- Utikájának egybehangolásáról és tu­dományos műszaki együttműködésé­ről. Gazdasági téren konkrét egyez­mények egész sorát írták alá, sike­resen folynak tárgyalások más egyez­mények megkötéséről. Különösen je­lentős lesz az 1958—1960-as évekre szóló hosszúlejáratú kereskedelmi egyezmény, amelyet a legközelebbi időben írnak alá. Bővülnek a két or­szág polgárainak kölcsönös látoga­tásai, amelyek nagy jelentőségűek Csehszlovákia és a Szovjetunió dol­gozó népe egyre közelebbi kapcsola­tainak szempontjából. Kiszélesedik a gazdasági dolgozók küldöttségei­nek, társadalmi szervezetek tagjai­nak, tudósoknak és művészeknek kölcsönös látogatása is. A két ország képviselői a megbe­szélések során a Szovjetunió és Cseh­szlovákia sokoldalú kapcsolatai to­vábbi bővítésének és elmélyítésének számos kérdésével foglalkoztak. Ki­fejezték azt a megegyező akaratu­kat, hogy következetesen továbbfoly­tatják a csehszlovák-szovjet közös nyilatkozat elveinek megvalósítását. A két ország képviselői megelége­déssel állapították meg a szocialista tábor növekvő egységét, amely a bé­ke és a nemzetek biztonsága bevehe­tetlen erődítménye. A Szovjetunió és a Csehszlovák Köztársaság teljes el­szántsággal készek minden téren hoz­zájárulni a szocializmus erőinek egy­­betömörüléséhez, valamennyi szocia­lista államnak a proletár nemzetkö­ziség elvein alapuló együttműködé­se és testvérisége bővítéséhez és el­mélyítéséhez, a marxizmus-leniniz­­mus elveihez való hűséghez. A szo­cialista országok együttműködésének és kölcsönös segítségének elmélyítése és bővítése megerősíti minden ország szabadságát, függetlenségét, szuve­renitását és biztonságát, elősegíti a nemzetek felvirágzását, életszínvona­luk emelkedését s az egész világ bé­kéje megszilárdításának fenkölt ügyét szolgálja. A jelenlegi nemzetközi helyzet fej­leményeivel kapcsolatban a két kül­döttség nézetei teljesen egyezők vol­tak. A Szovjetunió és Csehszlovákia úgy vélik, hogy valamennyi béke­szerető nemzet fő feladata a nemzet­közi feszültség enyhítéséért, a fegy­verkezés és a fegyveres erők általá­nos csökkentéséért, az atom- és hid­rogénfegyverek feltétlen eltiltásáért, valamint az e fegyverekkel végzett kísérletek azonnali beszüntetéséért vívott harc; főleg ennek a kérdésnek megoldása, amelyet egyre határozot­tabban követelnek a világ valamennyi része lakosainak tömegei, nem tűr to­vábbi halasztást. A Szovjetunió és a Csehszlovák Köztársaság szilárd meg­győződése, hogy a nemzetek közötti kapcsolatok fő alapelvei a béke, a barátság, az államok kölcsönös egy­más mellett élése legyen, függetlenül politikai és gazdasági rendszerüktől. A német kérdéssel kapcsolatos vélemenycsere alkalmával a szovjet küldöttség és a Csehszlovák Köztár­saság vezető képviselői újból meg­állapították, hogy az a politika, ame­lyet most az NSZK uralkodó körei folytatnak, nem járul hozzá a hábo­rús veszély kiküszöböléséhez Euró­pában és az egész világon. Az utóbbi hónapok eseményei teljes mértékben megerősítették azon intő szavak idő­szerűségét és sürgősségét, amelye­ket a közös csehszlovák-szovjet dek­laráció tartalmazott. A nyugatnémet militaristák Anglia, az USA és Fran­ciaország uralkodó köreinek hozzá­járulásával a bonni hadsereg háborús potenciájának gyors kialakításával és atomfegyverekkel való felszerelése széleskörű előkészítésével egyidejűleg soviniszta propagandát fejtenek ki, pángermán agresszív irányzatokat ápolnak és fokozatosan előkészítik az ország teljes fasizálását. Mindez arra kötelezi a békeszeretó nemzeteket, hogy szüntelenül fokozzák éberségü­ket és készenlétüket arra, hogy szem­­beszálljanak a nyugatnémet milita­risták részéről szőtt bármilyen össze­esküvéssel. A Csehszlovák Köztársa­ság és a Szovjetunió, amelyeknek leg­főbb érdekünk, hogy Németország te­rülete soha többé ne válhassék tá­madó háború kiinduló pontjává, annál is nagyobbra becsülik a Német De­mokratikus Köztársaság fennállását, amely a béke megszilárdításának és az európai feszültség enyhítésének fontos tényezője és támogatják a né­met probléma megoldására irányuló konstruktív törekvéseit. Tekintettel arra, hogy az a politi­ka, amelyet most egyes nyugati ha­talmak folytatnak, nem járul hozzá a nemzetközi feszültség kiküszöbö­léséhez, hanem ellenkezőleg, növeli azt, a Szovjetunió és Csehszlovákia szükségesnek tartják újból hangsú­lyozni hűségüket a varsói szerződés­hez és azokhoz a kötelezettségekhez, amelyeket a szerződés részvevői a béke és biztonság támogatása érde­kében vállaltak, s megerősítsék azt, hogy készen állnak továbbfolytatni az európai kollektív biztonsági rend­szer létrehozására irányuló hatékony erőfeszítéseiket. A szovjet párt- és kormányküldött­ség csehszlovákiai látogatása folya­mán megbeszélések folytak a Szov­jetunió Kommunista Pártja és Cseh­szlovákia Kommunista Pártja képvi­selői között is, amelyek során szívé­lyes és elvtársias légkörben véle­ménycsere folyt a párt kérdéseiről. A két párt képviselői egyértelmű­en megállapították, hogy az SZKP és a CSKP küldöttségeinek megbeszélé­seiről 1957. január 31-én Moszkvá­ban aláírt nyilatkozat után a két párt kölcsönös testvéri kapcsolatai még jobban megszilárdultak. Egyre rendszeresebb kölcsönös vé­leménycserére kerül sor a fontos kér­désekről, intenzívebb tapasztalatcse­rére a párttevékenység terén és párt­küldöttségek kiküldésére. A két párt képviselői megerősítették, hogy továbbra is folytatják a kölcsönös együttműködés összes elveinek kö­vetkezetes megvalósítását, mindazon elvekét, amelyeket az SZKP és a CSKP küldöttségeinek közös nyilat­kozata tartalmaz Az SZKP és a CSKP képviselőinek beszélgetései megerősítették a két párt nézeteinek teljes egységét az összes szóbanforgó kérdésekben. A CSKP képviselői ismertették az SZKP képviselői előtt azt a törekvést, amelyet Csehszlovákia Kommunista Pártja az utóbbi időszakban az SZKP XX. kongresszusa után az országos pártkonferencián elfogadott határoza­tok és összes következtetések követ­kezetes megvalósítása érdekében ki­fejt. Tájékoztatták őket a CSKP Köz­ponti Bizottsága két legutóbbi teljes ülésének fontos határozatairól, ame­lyek a csehszlovák népgazdaság ha­tékonysága lényeges növelésének problémáira és a párt ideológiai munkájának időszerű kérdéseire vo­natkoznak. Az SZKP képviselői pozi­tiven és teljes egyetértéssel értékel­ték a CSKP КВ-nek politikai, ideoló­giai és gazdasági téren hozott intéz­kedéseit. Az SZKP képviselői részletesen tá­jékoztatták a CSKP képviselőit a párt­nak a szovjet ipar és mezőgazdaság továbbfejlesztésére szolgáló jelentős intézkedéseiről és elsősorban az SZKP KB júniusi teljes ülésének lefolyá­sáról, amelyen G. M. Malenkov, L. M. Kaganovics, és G. M. Molotov pártel­lenes csoportjáról tárgyaltak. Ennek az ülésnek határozata, amint azt a pártszervezetekben és a dolgo­zók széleskörű gyűlésein való meg­tárgyalás mutatta — egyértelmű he­lyeslésre talált az egész párt és a szovjet nép körében. A Szovjetunió Kommunista Pártja még szorosabban tömöritette sorait Központi Bizott­sága köré, a marxizmus-leninizmus legyőzhetetlen zászlaja alá. A CSKP Központi Bizottsága és Csehszlovákia egész Kommunista Pártja teljes mértékben egyetérte­nek az SZKP KB júniusi plénumának határozatával és határozottan elítélik Malenkov, Kaganovics és Molotov csoportjának pártellenes nézeteit és frakciós tevékenységét; azon a né­zeten vannak, hogy e pártellenes cso­port leleplezése elősegíti az SZKP sorai egységének, a Központi Bizott­ság egyöntetűségének további meg­erősítését és hozzájárul az SZKP XX. kongresszusán kitűzött fo irány­vonal sikeres teljesítéséhez. Ezzel kapcsolatban a két küldött­ség újból megerősítette, hogy a kom­munista és munkáspártok sorainak lenini egysége, vezető szerveinek a marxi-lenini elveken alapuló egyön­tetűsége és felzárkózottsága a párt erejének és legyőzhetetlenségének forrása. A két párt úgy véli, hogy a párt sorainak egységéért, a frak­­ciósság és csoportalakítás minden megnyilvánulása ellen vívott könyör­telen harc minden egyes kommunis­ta szent feladata. A két párt képviselői továbbá meg­állapították, hogy erélyesen folytat­ni kell a revizionizmus elleni megal­kuvás nélküli harcot, mert a revi­zionizmus az ellenséges polgári ideo­lógiának a munkásosztály pártjai soraiba való behatolását jelenti. Ez­zel egyidejűleg véget kell vetni a tömegektől való elszakadás, a szek­­tássághoz és a dogmatizmushoz ve­zető konzervativizmus minden meg­nyilvánulásának is. Az SZKP és a CSKP képviselői a két párt kapcsolatainak a legköze­lebbi jövőben való továbbfejleszté­sére irányuló konkrét intézkedések­ről is tárgyaltak. * A Szovjetunió párt- és kormány­­küldöttségének a Csehszlovák Köz­társaságban tett látogatása, valamint a két ország és a két kommunista párt képviselői megbeszéléseinek eredményei megerősítették, hogy a legjobb feltételek megvannak ahhoz, hogy a Csehszlovák Köztársaság és a Szovjetunió barátsága és együtt­működése, valamint az SZKP és a CSKP testvéri szoros együttműkö­dése a jövőben is sikeresen tovább­fejlődjék a két ország népének ja­vára, a szocialista világrendszer ösz­­szes nemzeteinek és a nemzetközi munkásmozgalomnak javára, a béke és az egész világ nemzetei baráti együttműködésének érdekében. N. SZ. HRUSCSOV, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára A. NOVOTNÝ, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára Prága, 1957. július 16. Covány, sápadtarcú — negyven év körüli — asszony áll mel­lettem. Termete alacsony, így lábujj­hegyére állva szegezi előre tekintetét... Vár, les, nyugtalanul fordítja jobbra­­balra a fejét. — No végre megjöttek! — szakadt ki melléből szívbótjövón a hang. A százezres tömeg viharos tapssal, éljenzéssel üdvözli legdrágább bará­tainkat, a Szovjetunió Kommunista Fártja és kormányának küldötteit. A mellettem álló asszony is tapsol, örül a találkozásnak. S amint munká­tól kérges kezei az üdvözlés ritmusát csattogják, arcán két kövér könny­csepp folydogál... Egy ideig szótlanul nézem a nép­viseletbe öltözött falusi asszonyt, majd megszólítom. — Látja a vendégeket? — Látom, jól látom őket... Hangja elakad, s szemei könnybe borulnak. — Miért sír? — Nem tudom ...! — mondja, te­kintete azonban csak előre, s előre ível... S amikor Hruscsov elvtárs a mikro­fon elé lép, szinte akaratianu röppen ajkáról a könnyel öntözött sóhaj. — Csakhogy már ezt is megértem! Гőst már értem a könnyező fa­lusi asszonyt! Látja azon nép küldötteit ..., hogy kiket? Hadd mond­ja el Lőcse Jánosáé, hiszen azért jött fel Galántáról Pozsonyba erre a nagy napra, hogy átadja szíve legforróbb üdvözletét. — Azt kérdezte, hogy miért sírok? — Hiszen nem is sírtam ... Vagyis az örömtől könnyeztem ... Tudja, sok az én mondanivalóm.,. Szegények voltunk, mint a templom egere. Fér­jem cseléd volt, én pedig az urak szennyesét mostam... Éjt nappallá téve dolgoztunk, kínlódtunk mint az állat, de nem mentünk semmire. .. Egy alkalommal aztán — amikor már nem bírtuk a nagy éhséget — férjem elrrient a községházára és kérte az akkori bírót, hogy ha lehet segítsen, mert a négy kisgyerek kenyeret kér! Jaj! Szegény ember — sóhajtja és könnybe borul a szeme — csak ezt ne tette volna! — Miért? — kérdem. — Még egy hét sem telt el, s máris bevonultatta a szívtelen bíró a férje­met ... És ha nem mentik meg a drága szovjet katonák, ott pusztul a Don kanyarnál... De ók jók voltak, segítettek ... Pedig akkor még „ellen­ségek“ voltunk ... Legalább is azt hir­dette a fasiszta rendszer, hogy a szov­jet nép a mi ellenségünk. Pedig ez nem igaz! Nem bizony! Mert az ellen­ség nem tette volna meg, hogy a se­besült katonát felkarolja és kórházba szállítsa! Tízért hulltak tehát a könnyeim! * J Ezért jöttem ide is, hogy meg­mondjam Hruscsov és Bulganyin elv­társaknak: a szovjet embereknek kö­szönhetem, hogy férjem életben ma­radt, és hogy gyermekeim nem pusz­tultak éhen! Már földünk és kenye­rünk is van! A tömeg ismét tapsol, s a több mint százezer ajak kórusban mondja: „Éljen a Szovjetunió!" „Éljen a béke!" ZATYKÓ JÓZSEF Százezrek szívélyes búcsúja A prágai Vár tróntermében július 16-án 10 órakor aláírták a Szovjetunió párt- és kormányküldöttsége csehszlovákiai tartózkodásáról kiadott közle­ményt, Az ünnepi aktuson részt vettek a Szovjetunió párt- és kormányküldött­ségének tagjai: N. Sz. Hruscsov, az SZKP KB első titkára, N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, N. Sz. Patolicsev, a Szovjetunió külügyminiszterének első helyettese, О. 1. Ivascsenko, Ukrajna Kommunista Pártja KB titkára, V. V. Grisin, az össz-szövctségi Központi Szakszervezeti Tanács elnöke, I. T. Grisin, a Szovjetunió csehszlovákiai nagykövete, továb­bá I. A. Szeröv tábornok, L. F. Iljicsev, a Szovjetunió külügyminisztériuma kollégiumának tagja, valamint A. !. Gorcsakov és F. F. Molocskov, a Szov­jetunió külügyminisztériumának osztályvezetői, a küldöttség kíséretének tagjai. Csehszlovák részről a párt és a kormány képviseletében kormányunk és pártunk vezetőin kívül még szintén számosán voltak jelen a dokumentum aláírásánál. — A nagy jelentőségű dokumentumot Antonín Novotný, a CSKP KB első titkára és N. Sz. Hruscsov, az SZKP KB első titkára írták alá. A Szovjetunió párt- és kormánykül­döttsége egyhetes csehszlovákiai baráti látogatásának befejezéseképpen ked­den, július 16-án az Óváros-téren meg­tartották a .prágai dolgozók manifesz­­tációját. Ezen az emlékezetes helyen gyülekeztek a kora délelőtti órákban a város minden kerületének dolgozói. A felvonulók számtalan zászlót és béke­jelszavakat vittek. A történelmi jelen­tőségű tér röviddel 11 óra előtt tel­jesen megtelt és gyönyörű képet nyúj­tott. A házakon zászlók, transzparen­sek felírásokkal, amelyek a hű barát, a szövetséges Szovjetunió iránti oda­adásról és szeretetról beszélnek. A prá­gaiak eljöttek elbúcsúzni a szeretett elvtársaktól, az SZKP és a szovjet kormány képviselőitől, azzal a szent elhatározással, hogy tetteikkel még jobban megszilárdítják a testvéri Szovjetunióval való barátságot. Ezt bizonyítja az a tény, hogy 408 prágai vállalat és üzem a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 40. évfordulója tiszteletére szocialista kötelezettség­vállalásokat tett. A prágai üzemek dol­gozói ez év végéig 200 millió korona értékű gyártmánnyal adnak többet nép­gazdaságunknak és az önköltséget az 1957. évi eredetileg megszabott terv­hez viszonyítva 62 millió koronával csökkentik. 11 óra 10 perckor az emelvény jobb­oldalán álló tömegen végigfut az izga­lom hulláma. Az első taps, amely a manifesztáció folyamán azután annyi­szor felzúdult a téren, üdvözli a szob­iét küldöttséget és a csehszlovák kül­döttség tagjait. Amikor a Marx, Engels és Lenin képeivel díszített emelvényre lépnek, felhangzik a hatalmas hurrá. Megkezdődik a manifesztáció. A Szovjetunió és a CSKP lelkes élte­tése közepette emelkedik szólásra Antonín Novotný, a CSKP KB első tit­kára. Beszédének elhangzása után, ame­lyet a taps és lelkes éljenzés több íz­ben megszakított, lép a mikrofonhoz N. Sz. Hruscsov, az SZKP KB első tit­kára. Sokáig tartott, míg megkezdhette beszédét, mivel a manifesztáció rész­vevői szűnni nem akaró lelkes ovációk­kal üdvözölték az SZKP és a szovjet kormány képviselőit. A jelenlevők nagy figyelemmel kí­sérik Hruscsov elvtárs szavait. Beszé­dét gyakran megszakítja a hurrázás. Az SZKP KB első titkára beszédének elhangzása után tetőpontjára hág a lel­kesedés és a jelszavak szűnni nem akaró skandálása. Mintha egy torok kiáltaná: „Éljen a béke", „Éljen a Szovjetunió — a bé­ke védőgátja!“ Utána a prágai lakosság nevében Adolf Svoboda főpolgármester búcsú­zik a küldöttségtől. Beszédében többek között ezeket mondja: „Tisztelt elv­társak!" A prágai népnek a Szovjet­unió iránti szeretetét és barátságát manifesztáló mai nagygyűlés befejezé­seképpen kérem a Szovjetunió Kom­munista Pártja és kormánya küldött­sége tagjait, hogy tolmácsolják a prá­gai nép és hazánk minden dolgozójá­nak lángoló és harcos üdvözleteit a Szovjetunió népének. (Hurrá, éljen a szovjet nép!) Következnek a búcsúzás utolsó pil­lanatai. Az emberek minél közelebb igyekeznek az emelvényhez, hogy még egyszer, utoljára búcsút inthessenek drága barátainknak. — Tiszteletükre számtalan csehszlovák és szovjet zász­ló lendül a magasba. Hruscsov és Bul­ganyin elvtársak, valamint a szovjet küldöttség többi tagja szeretettel vá­laszolnak az üdvözlésre ■és távoznak az emelvényről. 12 óra 30 percet mutat az óra, ami­kor a szovjet párt- és kormánykül­döttség, valamint a csehszlovák kép­viselők autókba szállnak. A ruzyni re­pülőtéren a lakosság sűrű sorfala kö­zött futnak az autók. A prágaiak utolsó baráti üdvözleteire nyitott autókból válaszolnak Hruscsov és Bulganyin elvtársak, akiket Antonín Novotný, а CSKP KB első titkára, Antonín Zápo­tocký köztársasági elnök és Viliam Široký miniszterelnök kísér. A prágai manifesztáció csaknem ne­gyedmillió részvevője egész népünk nevében búcsúzott el a legdrágább vendégektől. A szovjet пёр képviselői elmentek, de irántuk való szeretetünk és barátságunk a Szovjetunió nemzetei iránt örökre szívünkben marad.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents