Szabad Földműves, 1957. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)

1957-12-08 / 49. szám

yfžatŕad

Földműves

tS57. december 8.

i

Pártunk levelének szellemében

a Szabad Földműves Ipolysági levelező konferenciájáról

A barátsági hónap hírei

A fogvacogtató szél kissé megszelídüli;, de Télapó nem enged. Mosolyogva ringatja a természet bölcsőjét, fagyos leheletével nyugtatja, s altatódalt dudorász fölötte. Dermedt a hant, a zöldvetés takaróra vágyik.

S míg a föld pihenni készül, a földművelő - mint nyáron a méhecske - szorgalmasan tudományt gyűjtöget. Az esti iskolára jár, könyvet, újságot olvas, új tudást merít, gyarapítja a meglévőt. Bizonyára ezek a gondolatok szaporázzák az emberek lépteit most is, amikor Ipolyságon mindnyájan egy irányban sietnek, hogy a Szabad Földműves olvasó- és levelező-konferenciáján közös eszmecserével megvitassák elgondolásaikat, megtegyék észrevételeiket. Meleg kézszorításukban, baráti mosolyukban benne rejlik tetterejük, akarásuk, minden mondanivalójuk. Csak izzóra kell gerjeszteni a szunnyadó parazsat, s azután áradatként ömlik a szó, s beszél a nép ...

Van mit mondaniok

Alighogy Major Sándor elvtárs, a Szabad Földműves főszerkesztője ponpontot tesz beszámolója végére, máris szólásra emelkedik Kovács János, a palásti szövetkezet alelnöke.

— Minden jel arra mutat — kezdi —, hogy nagyon gazdagnak ígérkezik a mai nap, hiszen a beszámoló, pártunk leveléből kiindulva, bő anyagot hozott felszínre, s annak megvitatása mindannyiunk érdeke. A sajtóra, s így a Szabad Földművesre is, amely nélkülözhetetlen segítőtársunk, nagy feladat hárul második ötéves tervünk teljesítésében. Kell, hogy fáklyaként mutassa az utat, tanácsadója legyen a földművesnek, Elvárjuk segítségét, bízunk benne, hiszen a sajátunk. Erről már az elmúlt esztendők folyamán bizonyságot szereztünk. Ha figyelmesen olvassuk cikkeit, megfogadjuk tanácsait, ennek eredménye meglátszik az irányításban és a termelésben is. Az embert gondolkodásra készteti, önállóságra neveli. Nem várhatunk csak a sült galambra, ha valami baj van, vagy hiba csúszik gazdálkodásunkba, nekünk magunknak kell a hibát helyrehozni.

— Paláston sem más a helyzet. Á szövetkezet 15 taggal indult, s most százhuszan vagyunk. Az űj tagok nagyrészt középgazdák, de mi tagadás, állataikkal nem hoztak be elég takarmányt. Számításunk szerint havonta három vagon abraktakarmány a szükséglet, viszont készletünk egész télre csupán 5 vagont tesz ki, és sajnos, télen nincs miből csépelni. Mi ennek ellenére csépelünk. Pártunk levele késztetett bennünket arra, hogy összedugjuk fejünket és segítsünk magunkon. Elhatároztuk, hogy a téli időszakban 20 pár lóval segítünk az erdőgazdaságnak. Ezért négy vagon abrakot kapunk, tehát -„csépelünk“ az erdőből. Ojabb 400 mázsát a szerződéses sertések után kapunk, 200 mázsát pedig a szarvasmarha-hizlalás hoz a házhoz, ötszáz mázsát heredarával, míg 100 mázsát heresilóval pótolunk. így hozzuk össze a szükséges 16 vagon takarmányt.

— Hogy az állatainkat összpontosíthassuk — mondotta végül —, a magunk erdejéből építkezéshez fogtunk. Beszereztük az épületfát, tégla helyett követ használtunk, s így a 115 ezer koronás beruházás helyett 85 000 koronából tető alá hoztuk az épületeket. Remélem, az ilyen példák hatnak. s ehhez járul hozzá a sajtó is, hogy egymás tapasztalataiból, munkájából tanuljunk. Ezért vállalom, hogy 20 előfizetőt szerezte a Szabad Földműves részére, sőt az újság terjesztése érdekében versenyre hívom a konferencia valamennyi részvevőjét.

A teremben mozgolódás támad, az arcokon derűs mosoly ül, papiros zizzen, a kérges paraszti kéz, mint katona a fegyverét, szorítja a ceruzát. Ügy látszik^-lázasan készülődnek mindnyájan; mind szólni akar. Sajnos, egyszerre csak egy beszélhet, s be kell tartani a sorrendet.

írjunk igazat!

Ezzel az aranyat érő két szóval kezdi Henzsel Mihály, az alsószecsei szövetkezet agronómusa, majd így folytatja:

— Mindig az igazságnak megfelelően írjunk. Ez nemcsak a szerkesztőkre vonatkozik, hanem ránk, levelezőkre is. A félrevezető híradás többet árt, mint használ, és csorba esik a lap tekintélyén. Már pedig mi nem rontani, hanem segíteni akarunk a sajtón. Igaz, mostanában elhanyagoltam a levelezést, pedig úttörője voltam a Szabad Földműves levelezőgárdájának. De most a konferencia színe előtt ígérem, hogy nemcsak olvasni fogom az újságot, de szakcikkeimmel rendszeresen hozzájárulok lapunk tartalmának bővítéséhez.

— Igen, az igazságnak megfelelően írjunk még akkor is, ha az igazság a szívünkbe mar — mondotta többi között Sulan Pál, a pereszlényi szövetkezet elnöke. — Nálunk cséplés alatt akadt hiba elegendő. Ha ment a gép, nem jöttek a népek, amikor meg ott voltak, a gép mondta fel a szolgálatot. S bizony meglepődtem egy kicsit, amikor ilyen körülmények közt egy szép napon betoppant hozzánk a Szabad Földműves szerkesztője. Körülnézett szövetkezetünkben, jegyzeteket készített, š én türelmetlenül vártam a cikk megjelenését. Vajon mit ír? Megírja-e a hibákat? Rámutat-e fogyatékosságainkra ? ... Megírta. Amint olvasni kezdtem, kicsit fűteni kezdett a forróság, de amikor soraiból a segíteni akarást éreztem, így szóltam: „Nem is írt meg mindent.“

Lélekből a lélekhez

Csontos Vilmos, az ismert költő kapja meg a szót.

— Lélekből a lélekhez! — mondja szinte áhítattal. — Amikor az író kezébe veszi a tollat, maga előtt kell látnia az olvasót. Ha lelkűnkből, szívünkből az igazat írjuk, akkor az írott sző a lelkekig hat. Neveljük a népet, a falu dolgozóit. Karoljuk fel ifjúságunkat, szerettessük meg a fiatalokkal a mezőgazdaságot, hogy ne menjenek el hazulról. Hiszen maholnap az idősebb nemzedék kezéből kiesik a munka és sajnos nincs utánpótlás.

Racskó János ipolynyéki küldött is hasonlóan nyilatkozik.

— Szövetkezetünk fiatalok után sóvárog. Falun szűkebb keretek közé szorul a kultúráiét: a fiatalok menekülnek a szövetkezetből.

A felvetett kérdésre Bartal Lajos, az ipolyviski szövetkezet elnöke válaszolt.

— Tagadhatatlan, hogy az anyagiakban gyengén álló szövetkezetből menekül az ifjúság. De a gazdag, jómódú szövetkezetekben a falu fiatalsága megtalálja számítását, s nemhogy elmegy, sőt visszajön az iparból. Elsó teendőnk tehát a jó gazdálkodás, hogy az ifjúság igényeit biztosítani tudjuk. A jó gazdálkodás alapja pedig a tudás, s így a sajtó oly^n szerepet tölt be életünkben, mint a mindennapi kenyér. A magam részéről keveslem a 20 előfizető szerzésére tett vállalást. Nyugodtan állítom, hogy magunknak és társadalmunknak tenne szolgálatot, ha egyetlen szövetkezeti dolgozó vagy egyéni gazdálkodó asztaláról se hiányoznék a Szabad Földműves. Járásunk 33 községébe 600 lap jár, s ebből 115 példány Ipoyvislkre. Ez meg is látszik gazdálkodásunkon, megmutatkozik eredményeinken.

A Szabad Földműves önmagát terjeszti

Banzi Boldizsár, a Szabad Földműves fejlődéséről és a falvak látogatása során szerzett élményeiről szólt.

— A Szabad Földművest bölcsőjétől olvasom és figyelem. Mondhatom, óriási léptekkel fejlődik, s ma már parasztságunk úgy megkedvelte, hogy a lap terjeszti önmagát.

— Középtúron történt, a szövetkezeti munkaiskolában, hogy egy középparaszt meglátta az asztalon az újságot. Nézte, nézegette, majd elkérte.

— Vigye el, legyen a magáé! — mondottuk neki.

— Hát el is vihetem? Enyém lehet? Hát én ezt az újságot még is rendelem!

És Cseri Istvánnak azóta is bizonyára hasznára válik, ha olvas és tanul. Hiszen a lap tanítója, segítője, jóbarátja mindenkinek. Ezt taglalja Danis Ferenc mérnök is.

— Az iskolát befejezve, most már szeretnék levelezője lenni a Szabad Földművesnek. Tudásomból a szakcikkeken keresztül szívesen átadnék az olvasóknak, hogy több évi munkám eredményét ők is gyümölcsöztessék.

Hasonló ígéretet tett Makrai Miklós, az ipolyviski mezőgazdasági technikum dolgozója is.

Kultúréhség a falun

— Kultúrára szomjazik a falu népe — mondja felszólalásában Pásztor István, az ipolykeszi tanító. — Kár volt a Szabad Földművest megcsonkítani.

A szakmelléglet megjelenése után is maradhatott volna 12 oldal terjedelmű. Az a két oldal, amelyet a lap a kultúráiét eseményeinek tud szentelni, bizony édeskevés. Hiányzik a könyvismertetés, amely a lap olvasóinak segítene a számukra megfelelő könyvek kiválasztásában. Továbbá, íróink tollából csak ritkán olvastunk elbeszéléseket, novellákat. Pedig a jó elbeszélést nagyon szeretik a falun

Például amikor az Új Ifjúság közölte Lovicsek „Boldogtalanok“ című írását, csoportosan jöttek hozzám a fiatalok. Egyetlen cikk miatt elnyűtték az újságot. Igaz, szép volt az írás, de le a kalappal Lovicsek előtt, bár nem ismerem. (Lovicsek Béla, a szerénység példaképe, a szomszéd asztalnál irult-pirult a nagy dicsérettől, s Pásztor elvtársnak a nap folyamán alkalma nyílt, hogy megismerkedjen vele.) Ehhez az olvasottsághoz, az újság elnyűvéséhez hozzájárult Lovicsek maga is, az Üj Ifjúság is, amely írását közölte. Ügy szeretnők és a lap részéről is üdvös lenne, ha minden számban megjelennék hahonló írás.

Tipary László, a tompái küldött még azzal egészítette ki Pásztor elvtárs felszólalását, hogy az új írók mellett többet foglalkozzunk a régi írókkal is, Tompa Mihállyal, Ady Endrével stb. Szerinte lapunk külön érdeme, hogy nem feledkezik meg a múlt nagyságairól sem.

Népnevelő, szervező és tanácsadó

Ezekkel a szavakkal méltatja az újságot Sztudva László, a járási mezőgazdasági osztály vezetője.

— Bátran állítom, hogy a földműves hatalmas fegyvere a sajtó. Aki ezzel nincs felfegyverezve, nem állja meg helyét a termelési harcban, nem tud lépést tartani a fejlődéssel. Éppen ezért kevesellem a „Virágzó Mezőgazdaságért" kéthetenként megjelenését. Bármilyen áron lehetővé kellene tenni a szakmelléklet hetenkénti megjelenését.

t Szikszai Vilmos, a szövetkezeti osztály vezetője hasonlóan vélekedik.

— A Szabad Földműves mindenütt • közkedvelt. S ha parasztságunk úgy kívánja, nyújtsuk át neki bővített terjedelemben. Hiszen nem szenzációhajhászásról van szó, mint a múltban, hanem segítségről. Mondhatom, hogy nekünk is sokat segített a lap

a magángazdák megnyerésében.

Tóth Géza, a járási pártbizottság dolgozója konkrét tényekkel bizonyít:

— Idén a szövetkezetesítés terén srzép eredményeket értünk el, hiszen

Kapa Zsuzsa, a Szabad Földműves levelező-konferenciája legfiatalabb részvevőjének vitafelszólalása:

— Az ipolyszakállasi nyolcéves iskola Micsurin-körének minden tanulója tagja. Jelenleg több mint százan dolgozunk a Micsurin-körben. Osztályonként végezzük a ránk bízott feladatokat.

— Az elmúlt évekhez viszonyítva igen szép eredményeket értünk el. A kör létszáma is erősen növekedett. Azelőtt alig pár tanuló dolgozott a Micsurinkörben. A múlt évben azonban nagyon megerősödtünk és olyan eredményeket értünk el, amelyre mások is felfigyeltek. A gabonafélék közül 235 kg árpát termeltünk. Ez a föld ma már lucernás. A kert többi részében jobbára zöldségféléket termesztettünk: 55 kg petrezselymet, 75 kg sárgarépát, 150 kg hagymát, 3,5 kg fokhagymát, 90 kg burgonyát és kísérletként 50 kg

3500 hektár föld került a közös gazdálkodásba. Ebben sokat segített a Szabad Földműves. Legyen tehát a sajtó terjesztése szívügyünk és ígérjük, hogy a jövő évben járásunkban 600-ről 800-ra emeljük az előfizetők; számát.

Hogy a beteg meggyógyuljon...

Rados Pál gyarmati levelezőnk a Szabad Földműves versenypályázatáról emlékezett meg:

— A szerkesztőség komoly témát választott feldolgozásra: „Hogyan javítanám meg a gazdálkodást szövetkezetünkben?“ A „hogyan“ szó nagyon nehéz. Ez maga után vonja, sőt követeli a kritikát, ez pedig sokaknak fáj, esetleg érdemtelenül visszaüt. A kritika kétélű fegyver még akkor is, ha finoman bánunk vele, mint művész a hegedűjével. S nem elég csak bírálni, a gyógyírt is meg kell találni, hogy a beteg meggyógyuljon. Mindezek ellenére én is bekapcsolódom a versenybe.

*

Ügy érzem hibát követnénk el, ha rjem említenők meg a méhészek felszólalását, akik nagyon, de nagyon, szeretik, féltik fullánkkal felfegyverzett szorgalmas méhecskéiket. Simkovics Béla, Hajmás Béla, Veres Vilmos és a többiek felemelték szavukat a tervszerűtlen permetezés ellen, ami az elmúlt években felmérhetetlen kárt okozott. A méhek részére mézelő fákat és növényeket kell vetni, hogy a méhek gazdagon gyűjthessenek, s napi életünket megédesítsék. S azt is felrótták, hogy a mé5 hészeti rovat bizony szűkös, s nagyobb terjedelmű lehetne.

*

Az idő estére hajlik, s még mindig vannak jelentkezők. Kint hópelyhek röpködnek, a tél erőlködik, de az emberek ereiben pezseg a vér, az arcokról nem tűnnek el a derűs mosolyok. Úgy látszik, a konferencia elérte célját, s jól érzik magukat a részvevők. Az emberek magatartása, a magas színvonalú vita bizonyítékát adja, hogy a Szabad Földműves olvasótábora és levelezőgárdája megállja helyét az építőmunkában. Kész felvenni a harcot a hiányosságok ellen, hogy pártunk levelének szellemében elősegítse a szocializmus betetőzését hazánkban.

Sándor Gábor □□□□□□DaonannODDDDnOQnG'ľ

• A Békevédők Csehszlovák Bizottsága november 30-án Prágában a Kaunic-palotában baráti estet rendezett a Német Béketanács küldöttségének részvevőivel, akik Horst Ulbrichtnak, a Német Béketanács drezdai kerületi titkárának vezetésével két napi látogatásra Csehszlovákiába jöttek.

kukoricát. Ezenkívül még káposztát, paprikát, paradicsomot és egyéb növényeket termesztettünk. Kertünk egy részét a virágágyak foglalták el.

— Szeretnénk gyümölcstermeléssel is foglalkozni. Van körülbelül 30 darab gyümölcsfánk, azonban ezeknek 80 százaléka szilvafa. Most létesítünk faiskolát, ahol mi fogjuk a vadalanyokat nemesíteni, oltani, szemezni.

— Célunk ezenkívül az iskola környékének parkosítása. Minden tanuló е9У-б9У fát ültet el az iskola környékén. Az épület előtti térségben már meg is kezdtük ezeket a munkákat. A faültetésben a tanulók mintegy 75 százaléka máris részt vett.

— Nagyon örülünk, hogy munkánknak már eredményeit láthatjuk. Két héttel ezelőtt az eladott terményekért egy 1850 koronás rádiót vettünk.

— A jövőben más iskolákkal is felvesszük a kapcsolatot, hogy tapasztalatainkat egymással kicserélhessük és még sokkal nagyobb eredményeket érjünk el. Elsősorban a helybeli szlovák iskolák Micsurin követőire gondolunk. »

— Munkánkban sokat segít a földműves sajtó és ezért már eddig húsz előfizetőt szereztünk a Szabad Földművesnek. Iparkodunk, hogy még több embert meggyőzünk az újságolvasás fontosságáról.

• A moszkvai Lenin-Könyvtár közreműködésével a Szovjetunióban előkészítik Anatole France munkáinak gyűjteményes kiadását.

• A nyitrai kerület műkedvelő színjátszóegyüttesei Nyitrán megrendezték a szovjet színművek fesztiválját, amelyen Osztrovszkij, Kornyejcsuk, Szolodov és Dihovicsni müveit mutatták be.

• Pozsonyban ünnepélyes keretek között megnyitották a szlovákiai képzőművészek és a Nagy Október című kiállítást 80 művész több mint 200 alkotásával.

• Losoncon a CSEMADOK helyi szervezete az ipari Kombinát dolgozóinak közreműködésével a múlt hét derekán Maxim Gorkij estet rendezett.

• A francia sajtó érdekes adatokat közölt a szovjet írók népszerűségéről. Ilja Ehrenburg „Párizs elestecímű műve 72 000 — a „Vihar“ című regénye pedig 25 000 példánynál tart. A lista második helyezettje Osztrovszkij „Az acélt megedzik“ című népszerű könyvével, amely eddig 40 000 példányban került a francia olvasók élé. Utána Borisz Polejov „Egy igaz ember“-e következik 28 000 példánnyal, amíg Galina Nyikolajeva „Aratás" című regénye szintén 25 000 példányt ért el.

• Chaplin visszaemlékezésein dolgozik, amelyek előreláthatólag 1960- ban látnak napvilágot.

• M. D. Kovrigina asszony, a Szovjetunió egészségügyi miniszterének vezetésével a szovjet küldöttség november 30-án Karlove Vary-ba látogatott, majd innét Lidicére utazott.

• A kassai Állami Színházban szombaton volt Karel Kovaŕovič „Kutyafejűek" című operájának ünnepélyes bemutató előadása.

Nagy érdeklődés mellett rendezték meg a múlt hónapban Alexandriában a csehszlovák mérőműszerek kiállítását. A képen a kiállítás egy részlete.

(Photo-press felvétele.)

Határidő eSőit

Néhány nappal ezelőtt taggv dóst tartottak a hidaskürti EFSZ tagjj:, amelyen részletesen megvitatták a párt levelét.

Megállapítást nyert, hogy jól dolgozik a növénytermelő csoport. Már az idén olyan szép eredményeket értek el, mint amilyeneket 1969-ban kellene. Azonban az állattenyésztés lemaradozik.

A lelkeshangú, tartalmas vita során kötelezettséget vállaltak a szövetke zet tagjai, hogy az ötéves terv utolsj évében rájuk háruló feladatokat már a negyedikben teljesítik.

A vitában felszínre került az is, hogy a tejtermelés lemaradásának oka főképp: a takarmányalap helytelen összeállítása Ezen változtatnak, hogy a jövő évben elérjék a 6,5 literes tejhozamot. Ugyancsak növelik a tehénállomány létszámát: az eddigi 16 helyett 1959-ben már 28 darab tehén jut minden 109 hektár fűidre. Tejtermelésük így hektáronként 660 liteire emelkedik az ötéves terv negyedik évében.

Ha egy hektárra 470 tojást akarnak termelni, akkor 100 hektáronként legalább 550-360 tyúkot kell tartamok. Ajánlatos, a legeltetési eljárás bevezetése, hogy mielőbb elérjék az évi 130 tojást tyúkonként. Ennek érdekében a taggyűlésen úgy határoztak, hogy a jövő évben a tojáshozam növelését a szállítható tyúkólak számának növelésével is biztosítják.

KRAJCSOV1CS FERDINAND, Gálán ta.

Micsurin-körünk húsz előfizetőt szerzett a Szabad Földművesnek

Kapa Zsuzsa