Szabad Földműves, 1957. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)

1957-12-08 / 49. szám

4 JzaU-ad Földműves 1957. december #. A jövő évben ráfizetés nélkül gazdálkodunk Й Ez alatt a jelszó alatt rendezték meg november 26-27-én Tátralom- Л nicon Szlovákia állami gazdaságai igazgatóinak értekezletét. Az állami R gazdaságok eddigi termelési és gazdasági eredményeiről és további fel- Ü adatairól Šumichrast elvtárs a földművelési és erdőgazdasági megbízott helyettese tartott részletes beszámolót. Ezt az egyes gazdaságok igaz- B gatóinak vitafelszólalása, majd Chudik megbízott elvtárs záróbeszéde В követte. Fokozottabb feladatok Második ötéves tervünk nagyobb feladatok elé állította az állami gaz­daságokat, mint a többi mezőgazda­­sági üzemeket. Míg például az 1955- ös évhez viszonyítva 1960-ig általában 40 százalékkal kell emelni a mezőgaz­dasági termelést, addig állami gazda­ságainknál ez a feladat 53,66 százalé­kot tesz ki. Az irányszámok alapján 1960-ban búzából 26,4 kukoricából 33,10, cukor­répából 278,80 mázsás hozamot kell elérni. Átlagosan 72,56 százalékkal kell növelniük a termelést a növényter­mesztés terén. Nem sokkal kisebbek a feladatok az állattenyésztés szakaszán sem. Állami gazdaságainkra ezen a téren az a fel­adat vár, hogy minden hektár mező­­gazdasági földterület után 660 liter tej kitermelését, 100 tehén után szá­mítva 81 borjú felnevelését és anya­kocánként 14 malac elválasztását biz­tosítsák. Lapozzunk vissza az állami gazdaságok könyveiben, fel­jegyzéseiben, hol tartanak az említett feladatok teljesítésében, röviddel az év befejezése előtt. Örömmel megállapíthatjuk, hogy ál­talában jelentős javulás állott be állami gazdaságaink gazdálkodásában. Több mint 50 százalékuk már nem ráfizetést, hanem nyereséget mutat ki.- Ez az év az állami gazdaságok életében az előrehaladás éve — je­gyezte meg egyebek között Chudik megbízott elvtárs. Ezeket a szavakat tények bizonyítják. Hiszen az 1957-es év folyamán állami gazdaságaink biz­tosították a tervezett szarvasmarha­állományt és az utóbbi négy év alatt ebben az évben érték el a legnagyobb tejtermelést. Ebben az évben bizonyos javulás mutatkozott a növénytermesztés terén is Állami gazdaságaink teljesítették a kalászosok hektárhozamainak tervét. A kassai kerület állami gazdaságai például globálisan 3,76 mázsával lép­ték túl a tervezett hozamokat. A Du­­naszerdahelyi Állami Gazdaság búzá­ból 29,2, a Királyhelmeci 27,6 mázsás hozamot ért el. A Bratislavai Állami Gazdaság rozsból 25,8 mázsás hoza­mot ért el hektáronként. Több gazda­ságban viszont, mint például Szenicán, Prievidzán, Tornaiján még az utóbbi három év hektárhozamainak színvo­nalát sem érték el. A beszolgáltatási feladatokat ke­nyérgabonából legeredményesebben, 128,7 százalékra, a kassai kerület álla­mi gazdaságai teljesítették. A kukoricatermés jobb volt mint az előző években, de hiányosságnak ró­ható fel, hogy 1775 hektárral kisebb területen termeltek kukoricát gazda­ságaink, mint tavaly. A burgonya elért hektárhozamai a tervezettnél kisebbek. A Nagylomnici Állami Gazdaságban — ahol 505 hek­táron termeltek burgonyát - viszont 151 mázsás hozamot értek el. Állami gazdaságaink általában idő­ben és eredményesen elvégezték az őszi munkákat, kivéve a kukoricabe­­hordást és az istállótrágya beszántá­­sát. Ezen a téren bizonyos késés mutatkozott. Annál jelentősebb dolog az, hogy állami gazdaságaink 25 ezer hektárt vetettek be lóherefélékkel, ami azt jelenti, hogy 1958-ban a szántóterület 19 százaléka takarmányt terem. Már pedig a takarmánytermelés az állami gazdaságok egyik központi * kérdése Látnunk kell azt, hogy a takarmány kérdésének megoldásával állami gaz­daságainkban megoldódik az állatok termelékenységének, de egyúttal a veszteségek kiküszöbölésének problé­mája is. Hogy miért? Nézzük meg közelebbről. A nyilvántartások alapján kimutatható, hogy az állattenyésztés kiadásainak 55,5 százalékát a takar­mányra fordított összegek képezik. A tejtermelésnél a kiadások 42, a nö­vendékeknél 58,7, az anyakocáknál 55,8, a hízósertéseknél 75 százalékát a takarmányokra fordítják. Ezért fon­tos, hogy minden állami gazdaság kellő mennyiségű, jó minőségű, de olcsó takarmányt biztosítson, lehető­leg saját forrásaiból. Ezen a téren szép eredményeket ér el a Nagylom­nici Állami Gazdaság, ahol a trágya­leves gazdálkodás bevezetésével eb­ben az évben száz százalékkal fokoz­ták a takarmánytermelést. Sajnos, nem mindenütt ilyen a hely­zet. Általában nem lehetünk megelé­gedve a rétek és legelők javításával sem, amit állami gazdaságaink novem­ber 20-ig csupán 50 százalékra vé­geztek el. A besztercebányai kerület­ben, ahol a legtöbb takarmánytermő terület van, ezt a feladatot csupán 24 százalékra teljesítik. Zólyomban is keveset tesznek annak érdekében, hogy több takarmányuk legyen. Pél­dául a szántóterületnek csupán 6 szá­zalékát vetették be őszi keverékkel. Mindezek ellenére az elmúlt évvel szemben 3—5 decivel emelkedett az átlagos tejhozam és előreláthatólag ebben az évben állami gazdaságaink tehenenként el­érik az évi 2700 literes tejhozamot, ami azt jelenti, hogy egy hektár me­zőgazdasági földterület után számítva kitermelnek 495 liter tejet. A Galgóci és Királyhelmeci Állami Gazdaságban már most elérték tehenenként a 3000 literes tejhozamot s a gálszécsi, nagyszombati és pőstyéni állami gaz­daságok is megközelítik ezt az ered­ményt. Szereden, Dunaszerdahelyen és a Losonci Állami Gazdaságban viszont még nem kielégltőek az ered­mények. Ezekben a gazdaságokban még jelentősen fokozni kell a tejho­zamot. Hogy 1958-ban minden gazdaságban elérhessük tehenenként a 3000 literes tejhozamot, az 1957-es évvel szemben 250 liter tejjel többet kell kifejni minden tehéntől. Ennek elérése érde­kében a Földművelési és Erdőgazda­sági Megbízotti Hivatal versenyt szer­vezett állami gazdaságaink között. Ezen feladat teljesítésére megvan az előfeltétel. Amint már említettem, állami gazdaságaink a kitűzött határ­idő, október elseje előtt biztosították a tervezett szarvasmarhaállományt. Ezen a téren a nyitrai és kassai kerü­letek jártak az élen. Állami gazdasá­gaink a jövőben arra törekednek, hogy tehénállományukat lehetőleg saját állományukból töltsék fel, nem pedig felvásárlás útján. Éppen ezért nagy fontossággal bír az üszők helyes elő­készítése és időbeni befedeztetése. Ezen a téren van bizonyos javulás. Az elmúlt évvel szemben 1957-ben 1770 üszővel több ellett. Azonban még nincs minden rendben, mert a 20 hó­napon felüli üszőállomány 21 százalé­kát nem fedeztették be. Például a bratislavai kerületben ezt a feladatot 64,2, a kassaiban pedig 75 százalékra teljesítették. Hogy a borjazás terén megjavuljon a helyzet, központi szer­veink úgy döntöttek, hogy az állami gazdaságokat saját mümegterméke­­nyítő szolgálattal látják el, és ehhez dolgozóik köbéből nevelnek ki szak­embereket. Egyes állami gazdaságok kiváló ei^dményeket érnek el a borjak nevelésénél. Például Zselízen, Komáromban és Pa­­lárikovón a borjak gondos kezelésével már most jó alapot teremtenek a jövő fejősteheneinek kinevelésére. Sajnos ez nem általános jelenség, mert több állami gazdaságban, mint pl. Pőstyénben, Szenicán, Galántán, Szereden, Bardejovon a borjak elhul­lása eléri a 12 — 15 százalékot. A sertéstenyészet állami gazdaságaink egyik legfonto­sabb termelési szakasza. Hiszen a sertéshús beadásának több mint 20 százalékát éppen állami gazdaságaink biztosítják. Az elért eredmények mel­lett még ezen a téren is sok a tenni-Sumichrast elvtárs beszámol. való. Egyik megoldásra váró problé­ma például a malacok elválasztása, amit gazdaságosabbá lehet tenni. A tervezett feladat itt 11 malac el­választása egy-egy anyakocától. Ab­ban az esetben, ha állami gazdasá­gaink a jövőben, ahogy azt célul tűz­ték ki, elérik a 13 malacot, 1700 anyakocával kevesebbet tarthatnának. Ez 280 vagon takarmány megtakarítá­sát jelentené. Emellett 85 gondozóval kevesebbet kellene fizetni. Mindez 1122 000 koronával csökkentené a költségeket. ' A második probléma a helyes takar­mánytechnika bevezetése. Ezen a sza­kaszon néhány állami gazdaságban jó eredményeket értek el. Például a Bajcsi Állami Gazdaságban 4000 ser­tésnél bevezették a száraz takarmá­nyozást, ami azt eredményezte, hogy míg ezelőtt 1 kg hús kitermeléséhez 5,5-6,2 zabegységre volt szükség, je­lenleg ez 5,15 zabegységre csökkent. A termelés gazdaságosabbá tétele terén is jelentős javulást értek el állami gazdaságaink. Például a ter­melési költségek elemzésénél kitűnt, hogy a főbb állati termékek termelé­sénél, kivéve a sertéshúst, a költségek sokkal alacsonyabbak mint az elmúlt évben. A béralapokkal való gazdálko­dás szakaszán is sokkal jobb a helyzet mint azelőtt. Vannak azonban még hiányosságok is, ami főleg a jutalma­zás szocialista elvének megsértésében nyilvánul meg. Például a Strážskej Állami Gazdaság malčicei üzemegy­ségében meg nem engedett módon 5237 koronával többet fizettek ki a kifejt tej után. A Liptómiklósi Állami Gazdaságban pedig ez év júliusában és augusztusában a szezónmunkások­­nak 70 — 80 koronás napi átalányt fizettek ki anélkül, hogy figyelembe vették volna az elvégzett munka faj­táját és mennyiségét. A csoportveze­tőknek pedig 1800 koronás havi bért szabtak meg. Mindez természetesen hozzájárult a béralapok túllépéséhez és a termelési költségek növeléséhez, s egyúttal károsan befolyásolta a gaz­dasági eredményeket, ráfizetéshez vezetett és rontotta a munkaerköl­csöt. Ahol viszont a gazdaságosság elvé­nek betartására kellő gondot fordítot­tak, mint például Nagyszombaton. Királyhelmecen, Ipolyságon, Paláriko­­vón, Rimaszombaton, Nagylomnicon, Nyitrán, Jolsván és több más gazda­ságban, ott a szocialista munkaver­seny és a helyes munkaszervezés segítségével nagy mértékben javult a gazdasági helyzet. Az értekezleten elhangzott vitafel­­szőlalásokban az állami gazdaságok igazgatói kiindúlva az általuk vezetett gazdaságok helyi adottságaiból rámu­tattak azokra a lehetőségekre, melyek alapján jelentősen fokozni lehet az eddigi termelés színvonalát. Ezek alapján határozatban célul tűzték ki, hogy az állami gazdaságok az 1958-as évben minden 100 tehéntől felnevel­nek 80 borjút, melyeknél napi 70 de­­kás súlygyarapodást biztosítanak, a tehénállomány 25 — 30 százalékát ké­pező üszőket időben befedeztetik, minden tehéntől átlagosan 3000 liter Az értekezlet elnöksége, élén. Chudik elvtárssal. Hogy mielőbb elvégezzük Gépállomásunk a Csehszlovák-Szov­jet Barátsági Hónap keretében minta­hetet szervezett a gépek két műszak­ban történő kihasználására, és az őszi szántás mielőbbi elvégzésére. Ebbe az akcióba bekapcsolódott minden brigád és traktoros, s ennek köszön­hető, hogy ezen a héten 1570 hektá­ron elvégeztük az őszi szántást. Trak­torosaink két műszakban dolgoztak. 367 éjjeli műszakot végeztek el, eb­ből 282-t lánctalpas traktorokkal. A kerekes traktorral főleg hosszabbított műszakban dolgoztak. Különösen a szőgyéni, bényi, kisújfalusi, köbölkúti és bélai brigádokon használták ki a gépeket két műszakban. Ez eredményezte, hogy gépállomá­sunk a szocialista munkaverseny ér­tékelése alapján kerületi méretben a harmadik helyre került. így fejezték ki traktorosaink a Szovjetunió iránti baráti együttérzésüket. Varga József, Köbölkút. Az automatizálás fejlődése a Szovjetunióban A moszkvai Ordzsonikidze gépgyár­ban egy új önműködő sorozatgyártó berendezést szereltek fel, amely Die­sel traktorok részére hengerfejeket fog előállítahi. A 19 gépegységet két munkás kezeli. 248 marógép dolgozik egyszerre és az önműködő sorozat­­gyártásnál egy óra alatt 20 henger­fejei készít el, ami két műszak esetén 9000 traktor részére elegendő. E jól bevált munkamódszer alapján a jelenlegi ötéves terv előirányzata szerint több ilyen berendezés fog épülni. Egyedül a gépiparban 220 automatizált sorozatgyártó szalag­rendszert létesítenek. A villamosipar­ban a motorok összeszerelését auto­matizálják. Az élelmiszeriparban 600 halfeldolgozó, 400 pástétomfeldolgozó és 1500 önműködő vajkészítő sorozat­­szalagrendszert akarnak létesíteni csomagolással együtt. Tervbe vették továbbá 40 hengermű automatizálását. A vasipar és acélipar sok más területén, a színesfémiparban és a külszíni és a földalatti szénbá­nyászatnál a távvezérlést szélesebb alapokra akarják helyezni. (K) ★ ★ ★ Naponta 400 hektár A Csehszlovák légiszolgálat brati­slavai Agrolet (mezőgazdasági légi­szolgálat) üzemének pilótái hathatós segítséget nyújtanak mezőgazdasági dolgozóinknak a növények kártevői elleni harcban. Jelenleg eredménye­sen segédkeznek a rétek és legelők trágyázásánál. A poprádi, zólyomi és párkányi já­rások szövetkezeteinek és állami gaz­daságainak földjei felett naponta 9 repülőgép szórja a műtrágyát. Ked­vező feltételek mellett napi teljesít­ményük eléri a 400 hektárt. Figyelemre méltó eredményeket ér el Alojz Dobrovolný pilóta, aki tavasz óta tervét állandóan 150—200 száza­lékra teljesíti. Az elmúlt időszakban a legnagyobb teljesítményt Ladislav Vik pilóta érte el, aki gépével a pop­rádi járásban dolgozik és a trágyá­­zási tervet 400 százalékra teljesíti. A bratislavai Agrolet pilótái az őszi ■к ★ ★ Befejezik-e időben? Az elmúlt hetek kedvező időjárása nagyban hozzájárult ahhoz, hogy idő­ben teljesítsük a jelenlegi időszak egyik legfontosabb feladatát, az őszi mélyszántást. Ezek ellenére például Nagyfödéme­­sen, Szencen, Nagygurabon, Páldon és más községekben ezen a téren nagy lemaradás mutatkozik. Még ezeken a helyeken is be lehet hozni a késést, ha az illetékesek a GTÄ részéről na­gyobb gondot fordítanak a traktorok és traktorosok átcsoportosítására és a két műszak bevezetésére. L. Klapuch, Szene. akció keretén belül már eddig több mint 4000 hektár rétet és legelőt meg­­műtrágyáztak. Decemberben is foly­tatják a munkájukat. A legjobbak egyike Nem olyan régen dolgozik Kosorín Péter sertésgondozó a Rimaszombati Állami Gazdaság szabói részlegén, de eredménnyel. A szocialista munka­verseny legutóbbi értékelésénél úgy beszéltek róla, mint a gazdaság egyik legjobb dolgozójáról. A terv alapján 0,30 kg-os napi súly­­gyarapodást kellett elérnie a gond­jaira bízott sertéseknél. Ő 0,45 kg-ot vállalt, s a valóságban 0,50 kg-os súlygyarapodást ért el. így tervét 135 százalékra teljesítette. Ebben az év­ben 497, alig húsz kg-os malacot ne­velt fel 125 kg-osokra. Ez azt jelenti, hogy egy év alatt 52 342 kg hús ter­melését biztosította. M. Feranec Mehetne jobban is... A szolnocskai szövetkezet tagjai időben befejezték az őszi betakarítási és vetési munkákat. Az igaz, hogy amikor a munka nap mint nap hal­mozódott, nemcsak a szövetkezet tag­jai, hanem a község minden épkézláb embere a határban szorgoskodott. A 71 éves Feterik Mihályné és a 62 éves Sipos Magdolna néni is kint dolgozott, s velük együtt a helyi iskola tanulói is. A tanítás után sokat segítettek ezek a fiatalok a szövetkezetnek. — Ment a munka, mint a karika­­csapás — dicsekszik Plónicky Ferenc, a szövetkezet elnöke. — Mehetne az jobban is — kapcso­lódik be a beszélgetésbe Bajusz Jó­zsef könyvelő. — Az igaz, a betaka­rítási munkálatok szépen haladtak, de annál nagyobb baj, hogy az őszi mély­szántásból még nagyon keveset vé­geztünk el. — Tőle tudtam meg, hogy a Királyhelmeci Gép- és Traktorállo­más adott ugyan egy lánctalpas gé­pet a mélyszántás elvégzésére, de sajnos a gép elég sokáig ott állt te­hetetlenül a tábla szélén. Ez bizony azért történt, mert a gép üzemképte­lenné vált és a megjavítása is elhú­zódott. Pedig az idő most alkalmas erre. mert ha beáll az esős időjárás, akkor nehezebb lesz végezni ezt a munkát. A betervezett 55 hektáron elvégzendő őszi munkákon kívül a Latorca folyó szabályozása által nyert 25 hektár rétet is fel kell törni még az őszön. Az illetékesek fordítsanak nagyobb gondot a gépek üzemképességének biztosítására. Zelenák István, Perbenyík tejet kifejnek és anyakocánként 13 malacot felnevelnek. Minden gazda­ságban létesítenek legalább egy trá­gyaleves gazdálkodást. Egyes termé­keknél egy évvel hamarább elérik az 1960-ra tervezett termelési színvona­lat és ami a legfontosabb, hogy a jövő évben minden gazdaság veszteség nélkül gazdálkodik. Az állami gazdaságok igazgatóinak országos értekezletén sok értékes javaslat elhangzott, sok minden tisz­tázódott. Az elfogadott határozatok felölelik azokat a legfontosabb fel­adatokat, amelyek az elkövetkező években a gazdálkodás javítását szol­gálják majd. Persze az értekezleten ezeket nagyobbrészt csak országos általánosságban tárgyalhatták meg. Az igazgatók feladata, hogy a határo­zatok, az elhangzott javaslatok alap­ján az ekonómiai konferenciák kere­tén belül alaposan megtárgyalják az üzemegységeikre, sőt azon belül az egyes munkaszakaszok dolgozóira vá­ró feladatokat. Az állami gazdaságok dolgozóinak, mint a hozott határoza­tok valóraváltóinak a vitába való szé­leskörű bevonása nyomán joggal fel­tételezhető, hogy az állami gazdasá­gok a kitűzött és vállalt feladatokat eredményesen teljesítik és az 1958-as évben valóban veszteség nélkül gaz­dálkodnak. Kulik Gellert

Next

/
Thumbnails
Contents