Szabad Földműves, 1957. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)
1957-11-17 / 46. szám
Megkésett sorok az ÖRÖK LÁNG-ról A SZlNHÄZ — Arisztofanész óta — cözügy. S ha a naponta gyarapodó gények évek hosszú során át igenlő jizonyossággal húzzák alá a közügyjelleget. — ez csak magyarázza azt az irdeklődést, mellyel a közönség várta rhália idei ébredését. A komáromi Területi Színház egy, a dramaturg és a rendező által alaposan átgyúrt mesejátékkal (Siposs Jenő: A csodálatos erszény), a Faluszínház Egri Viktor Örök láng című drámájával állt a kapunyitás felfokozott érdeklődésének középpontjában. Egri Viktor állami díjas örök láng című darabjának epikai hitelét a trencséni vár sziklaútjának XV. századvégi mondája adja. Omár és Fatime együvétartozásának lobogásán keresztül példázza az író a hűséges szerelem áldozatot nem ismerő tényét. Omár török nemes kétéves gyötrelmes munkája árán — vizet fakasztva a sziklából — éri el hűségjutalmát: Fatime kezét. A drámai konfliktust Omár és Zápolya összeütközése, embersége, vagy embertelensége méri. A várakozás örömét aggodalmaskodás felhőzte. Az eredményességre — anélkül, hogy ez kitérés volna az állásfoglalás nyílt egyértelműségének „veszélyei“ elől — igen is, nem is lehet a válasz. A hatóerő kettős könyvvitelén a „tartozik“ és „követel“-rovat nem tud egymás fölé kerekedni, .hacsak az utóbbival nem. A MINDEN AKADÁLYT legyőző szerelem csengő-bongó mondanivalói művészi tolmácsolással repdesnek, viliódznak muzsikáló példabeszédei, ám a drámai feszültség kiszámftottan árad. „Nicht geboren sondern gemacht“ jutott eszembe a summázás, mely Fábry Zoltán szavait elevenítette a „lett és eltökélt írásokkal“. „A csinált regény: eltökélt végrehajtás, lényegében szerepvállalás, szereposztás, szerepjátszás, tehát — másodfunkció“ jellemezte volt a Mártontrilógia második részét, de mintha a drámai trilógia középső részét is kalkulusba fogta volna. „Az igazat mondd, ne csak a valódit“ — hangzik a türelmetlen parancs, amikor a monda a színpadi valósággal ölelkezik. Mert nem ott a hiba, hogy a szerző történelmi háttérrel rendelkező darabot alkotott, vagy hogy nem kíméli a történelmet. Shaw sem kíméli a Johannában, ha az igazmondás forog kockán. Csakhogy a kor, a történelmi valóság, a jellemek, a konfliktus ebben az esetben: megannyi súlyos erőpróba, tehertétel! Gondolok itt Zápolya szerelmi vonzalmára Fatimével, hisz az egész konfliktus erre épül. Noha a zord, kevély, hatalma teljében kéjelgő marcona Zápolya egyenes tagadása ennek! És itt történt szerintem a társadalmi háttér aprópénzre váltása, ami aztán ad hoc-drámaiságot sejttet Anikó öngyilkosságában é> Zápolya megőrülésében. Török-magyar viszonyt nehéz másként látni, mint a „Ne bántsd a magyart“ és a „Két pogány közt egy hazáért“ küzdők viszonyát. EGY TÁRGYAT igazán drámaivá csak tárgyhoz méltó nagy drámai hősök tehetnek. Nem az epiződikus környezet adja az életet a darabhoz, hanem a jól jellemzett szereplők reális rajza, az összeütközések élessége. A megszelídített ellentmondások, legömbölyített konfliktusok az írói bátorság hiányáról és a világos társadalomszemlélet elégtelenségéről beszélnek. Ez az eredője elsősorban, hogy a dráma során nem érezhetjük a nagy pillanatok szárnycsapását, s a konfliktusok felületességéből ered a dialógusok öncélúsága, melyeknek sugárkévéje lelkűnkbe csak törés útján jut, még ha a hatásos jelenetek Madáchot vagy az Énekek énekét elevenítik is. így vall azután az eszmei megalapozottság hiányára az az újszerű Deus ex machina, mely Egri mindkét művén (Ének a romok felett, Örök láng) végighúzódik. Arról az eszmeiségről van itt ugyanis szó, hogy a hazát nem fiai munkája, a „hass, alkoss, gyarapíts“ teheti naggyá, mivel a megoldás a külső erők beavatkozásával adódik. Nem tagadom bevallani, hogy talán emiatt is éreztem az ilyen színpadi valóságban megelevenedett mondát inkább török-hagyománynak. A KULTÚRA nemzeti jellegének mélységét és magasságát művészete jelzi. így a drámairodalom is. Talán nem túlzás azt állítani, hogy a jó drámában benne kell legyen a népnek nemcsak szenvedélye, temperamentummal telített életszakasza, hanem nevetése, öröme, szomorúsága, viszonya egymás munkájához, s történelmi helyzetéhez, valamint az egész bonyolult társadalmi és gazdasági élethez. Mert a sziklakút koncepciója nem zárja ki, sőt feltételezi a társadalmi problematika ábrándozását. Ezért kifogásolható a darabban Zápolya alakján kívül a szláv legények rajza, valamint Hedvig kidolgozása. S hiányzik még valami: az a tűz, az a parázsló szenvedélyesség, ami éppen a nagy műveket felejthetetlenné teszi, s ami ellenállhatatlanul magával sodor. A verselésnek, a szavaknak tudatossága okozza ezt, s ez hűti le a nekiinduló elragadtatást. Csak lelkendezik, amikor lelkesedni, sőt lelkesíteni szeretne. „Mily szép vagy én mátkám, mily csodaszép, mint a hold, és tiszta mint a kelő nap. A te szemeid fényessége hadd süssön reám, mint csillagok szelíd világa. Nyisd meg nékem, én húgom én édes mátkám, szerelmes szíved ajtaját." (Omár Fatiméhez) KEVESEBB MUTATVÄNYOSSÄG több lenne és több egyszerűség meggyőzőbb lenne. Hisz a legfontosabb, az író legbensöbb hozzájárulása hiányzik ezekből a sorokból, ami a művet „megrendültséggé fokozza“. S talán az egyetemes ember feleletkeresése a pokol és mennyország béklyóitól megszabadult szerelem bonyolult kérdéseire versenyképesebb ígérettel találkozna. Szuchy M. Emil rendezőnek nem volt könnyű dolga. Gondossága dicséretet érdemel a szép beszédtechnika elsajátítását illetően, bár a szerző elképzeléséhez való ragaszkodás hiányolja a minőségi változtatásokat. Ahol élt a beavatkozás jogával, ott ez a darab javára szolgált. A színészi játék minősége a Zápolyát alakító Kovács Ottót, Anikó szerepében Nádasdy Ottiliát és Ibrahim szerepében Lengyel Ferencet dicséri. Madame Curie NOBEL ALFRÉD, a világhírű svéd feltaláló 1895. november 25-én kelt végrendeletében 44 millió aranyfrank értékű vagyonával megvetette alapjait a róla elnevezett díjnak. Eszerint a fenti összeg kamatjait évenként öt olyan kimagasló egyénnek juttatják, aki a fizika, a kémia, az orvostudomány és az irodalom terén kimagasló. az egész emberiség érdekét szolgáló teljesítményt nyújtottak, továbbá akik a béke érdekében halhatatlan munkát végeztek. Így lett a Nobel-díj a legnagyobb elismerés, ami egy tudóst érhet. Ezt a díjat Curie asszony kétszer kapta meg. Kétszer kapta meg a legnagyobb elismerést. Elózsör 1903-ban férjével együtt a fizikai díjat, és Motto: „Nem elég megborzongni, — de lelkesedni kell! Nem elég fellobogni, — de mindig égni kell! Nem elég csak az érzés! Több kell! Üj szenvedély a legnagyobb ügyért, az emberi nemért!" (VÁCI MIHÁLY) A szokott „éllovasokat" szerepük most nem igazolta. Köztudomású, hogy a színpadi művészet erejét azon lehet mérni: milyen mértékben hat a nézőre. S hogy az előadások művészi értékben ne nivellálódjanak, a színpadi formanyelv kialakítása mellett meg kell tanulni azt is, hogy a részeredményekkel ne áltassuk magunkat. „MŰVÉSZNEK LENNI HIMNUSZ, az emberi élet csodálatos himnusza“ — mondotta nemrég Ohlopkov, a Majakovszkij-színház főrendezője. Ez az, ami megerősíti azt a követelményt, hogy indokolt a színészi önképzésért vívott küzdelem erősítése. Ezt a folyamatot hivatott támogatni a színikritika is. Az öncsalás és önámítás szóvirágai helyett a kritika valóban legyen a gondolat párbaja. Helytelen elvet vall, aki kibontakozó színművészetünket üvegházi palántaként kezeli, s a kritikát népszerűsítő reklámmá koptatja. A kritika: mozgó esztétika — szokták mondani, azonban ne az erkölcsi mozgékonyság és az elvi bizonytalanság alapján legyen azzá, hanem a rohamosan változó valóság követése révén. Egri Viktor darabja új színfolttal gyarapítja a színház műsorát. Letompított, fakó színeiről azonban legyen szabad középfokban is beszélni. Mert bízvást hiszem, hogy a diszszonáns hang zeneileg nem mindig rossz hang, s csak így juthatunk el arra a pontra, ahonnét az igazság jobban látható. FŐNÖD ZOLTÁN őszi ének Az ősz énekese lettem. A fák sárguló lombjai Dallá szépülnek lelkemben, S nékem csak el kell mondani, Hogy jő az ősz, hogy szép nagyon, Hogy most van a dióverés, S a szüret a hegyoldalon ... És, — hogy az ősz nem temetés. Az ősz olyan: kicsit álmos, Aludni készül, vetkezik. Avar az ágya, s a vánkos A rét, mikor derek lepik. Az ősz olyan: csendben lépve Hozza a télire valót, S mikor mindenét kimérte, Megsüvegeli télapót. — Már sok őszt megénekeltem, Sohasem fájt a hervadás. Ősz, tél, míg suhant felettem, S leborult búsan, sírva más: Én szólni mertem biztatón. Hogy kell az ősz, hogy kell a tél; Egyre száguldó sors-hajón. Az élet új tavaszba ér! 1945 CSONTOS VILMOS c^cScfc®QgcK8CScK^cecS TYIHONOV: Kuo Mo-zso beszél*) Csak zene tolmácsolhatná a dús, Sok árnyalatú kínai beszédet: Acél forr benne fojtottan s borús Tigris dorombol, zajló láva éget. S Kuo Mo-zso ajkáról zengve szét, Igazság szólott mlnden-egy szavából, S mindenkit frissé ajzott a beszéd, Mintha lelkűnkön zúgna át a zápor. A boldog Kína tűnt fel, a szilaj, Győzelmes Kína harsány hangja száll ott, S egy indus: „Nagyszerű! A-gaj! A-gaj!" Kezemet szorongatva felkiáltott. És belső fények titkos árama Szította fel, — más lett az arca, láttam. Mintha dal-folyók felett szállana, És fürödne a hajnal sugarában. ő, nagyszerű! A-gaj! Tüzek-tüzek ... S egy hindu város néz rá a homályból: A Gangeszi látja, s India felett A felkelő nap boldog fénye lángol! 1951 *) 65 éve született Kuo Mo-zso, kínai költő. November 17. A világ haladó diáksága a dolgozó ifjúsággal együtt ünnepli november 17-én a nemzetközi diáknapot. A tanulóifjúság, valamint a dolgozó fiatalok közti kapcsolat már régi múltra tekinthet vissza. Megvolt ez az egység 1959-ben is, amikor a dolgozó nép a diáksággal együtt tüntetett a német erőszak, a német nacionalizmus ellen, akik a népek szabadságának eltiprására vállalkoztak. A tüntetésnek két halálos áldozata is volt: O. Sedláček bányász és J. Opletal főiskolai hallgató. Az áldozatok temetésén többezer diák is részt vett. Amikor a németek a temetés szervezői után kutattak, több mint 2000 diákot csuktak le és kilencet „elrettentő“ példaként kivégeztek. A kegyetlen vérengzés híre bejárta az egész világot és a nap emlékére 1941-ben Londonban megalakult a „Nemzetközi Diákszövetség" és november 17-ikét nemzetközi diáknapnak jelentették ki. 1946-ban, amikor Prágában összeült a Nemzetközi Diákszövetség, már 38 ország küldötte másfélmillió diákot képviselt. Ezen az összejövetelen kimondták céljukat: védeni a világbékét, szilárdítani a diákok egységét, biztosítani a diákok életfeltételeit és a főiskolákat minden fiatal számára hozzáférhetővé tenni. Támogatni kell a gyarmati országok függetlenségi harcát és fel kell lendíteni a nemzetközi diákság együttműködését a kultúra, tudomány, sport és sajtó területén. Ma, mikor a Nemzetközi Diákszövetség már több mint 5 millió diákot egyesít, november 17-ike nemcsak a megemlékezés, a kegyelet napja, hanem serkenti a fiatalságot napi harcában, s egyesíti őket a béke megőrzésére. Dolgozó fiatalságunk és diákságunk egységesen őrt áll, hogy november 17-ike szelleméhez hű maradjon. -va q Felhívás! В — Ealvaink ifjúságához — A Csehszlovák Rádió magyar adása f. hó 17-én, vasárnap 13.30 órától 15.30 óráig közvetíti Borisz Gorbatov: APÁK IFJÚSÁGA c. Regényének rádióváltozatát. Fiatalok! □ Feltétlenül szakítsatok rá időt, H hallgassátok meg! □ A csodálatos erszény 1911-ben egyedül a kémiai díjat. Ez a nagy elismerés nemcsak Franciaországban, hanem az egész világon nagy megértésre talált. Mindenki tisztában volt, hogy senki nem lett volna rá méltóbb, mint Curie asszony. Mária Shladowska, az egykori varsói diáklány, Pierre Curie-vel, későbbi férjével felfedezte a testek rádíóaktivitását, 1898 december 26-án a francia akadémia beszámolóján bejelentette: az új rádióaktív anyag egy új elemet tartalmaz, amelynek a rádium nevet akarjuk adni. A Nobel-díjnak ez a kétszeri tulajdonosa, Madame Curie, 90 évvel ezelőtt, 1867. november 7-én született Varsóban. Nagy volt, a legnagyobbak egyike. A KOMÁROMI MATESZ október közepi bemutatója nemcsak, hogy új művel gazdagította a színház uzsorát, hanem egyben új írónak és fiatal rendezőnek első találkozását is jelentette a közönséggel. Siposs Jenő „Csodálatos erszényének“ előadása után úgy hisszük méltán reménykedhetünk abban, hogy színházaink műsorában egészséges véráram indult, amely sikeres találkozást hoz majd más írókkal, így Szabó Bélával, Dávid Terézzel, Lovicsek Bélával és még többek színpadi műveivel. A Csodálatos erszény szerzője gyermekeknek szánta müvét. Ne értsünk azonban e s#ón kizárólagos életkori határokat. Egy kicsit örökké gyermek marad az ember, legalább is annyira, hogy szívesen kalandozik a mesék bájos mezsgyéin. Ezenkívül van más, időszerű, fontos mondanivalója a mesejátéknak: dicséri a munkát mint a boldogulásnak, a földi szép és jó elérésének egyedüli és biztos eszközét. A mesejáték lényegében két részre oszlik. Az első rész feltárja az igazságtalanságot, a megaláztatást, a másik részben a drámai összeütközésben győz a jó, áz erényes és bekövetkezik az igazságszolgáltatás. A mese sémájában, különösen a második részben szükségszerűen Ludas Matyi bosszúállása ötlik a néző eszébe. Meg kell még jegyezni, hogy a darab inkább részleteiben, jeleneteiben, mint egészében vall eredetiségre. A játék meséje ennyi: Nevesincs faluban él egy öreg kovács lusta fiával. Az öreg kénytelen fiára is dolgozni, mert az csak ábrándozik, csodálatos módon szeretne meggazdagodni. Lustasága közmondásossá válik, miatta elhagyja szerelme, Juliska. Egy alkalommal Regevár hercege kocsikázik a falu határában. Lovai megijednek egy vándordiák dalától, megbokrosodnak és kiforgatják a hintót. Az öreg kovács javítja meg és fizetségül a herceg botbüntetést mér rá és fiára. Az öreg büntetését a köz-A MATESZ bemutatójáról ben visszatért vándordiák vállalja magára, s egyben eltökéli, hogy ezért bosszút áll. A kovács fiára megrendítően hat, hogy képzeletének jelképe, a herceg — megbotoztatta. Közben a herceg bolondja megtudja, hogy a fiú munkakerülő, álomlovag és elhatározta, hogy jó útra téríti. Megegye-Péter: Gyurkovics Mihály zik vele, hogy ha egy év alatt készít hétszer hétezer patkót, neki ajándékozza a soha ki nem ürülő csodálatos erszényt. Ez ALATT AZ EGY év alatt Péter, a fiatal kovács megszereti a munkát, s rájön arra, hogy a boldogság forrása nem a csodákban rejlik. Ezzel visszanyeri Juliska szerelmét is. A másik vonal nemcsak az előbbivel párhuzamosan, tőle függetlenül szövődik, hanem szervesen kapcsolódik hozzá. Az útjáról megtért vándordiák és Péter éppen akkor találkozik a herceggel, amikor az a környéken vadászik. A bosszú terve sikerül. A herceget saját embereivel botoztatják meg. A furfang fokozata, hogy a végén a diák a herceg megmentőjének adja ki magát, s ezzel lekötelezi a környék önkényes, kegyetlen urát, s azt követeli, engedje meg hercegségében a táncot és a dalt, amely addig tilos volt. E jelképes értelmű követelésének fontos szerepe van a darabban. Kisbán Lajos rendezői bemutatkozása nem volt rossz vizsga a közönség előtt. Érvényesült fiatalos, szabadabb felfogása, s jelentősen osztozik abban, hogy a sok tekintetben csorba szövegkönyvből érdekes, megragadó jelenetek felépítésével jó színpadi mű vált. A jelenetek és alakok egész sora támaszt reményt, hogy a fiatal rendezőtől komoly művészi munkát várhatunk. A GYERMEKEK SZEMPONTJÁBÓL hálás a darab bevezetése a százéves mesemondó által. Az ötlet jó, azonban a szöveg döcögő rímei, mállott ritmusa kifogásolható, s még Konrád József előadása sem segített rajta. Iluska szerepében Udvardi Anna játékát nem hibáztathatjuk. A vándordiák alakítója azonban nem érvényesítette egészen a rendezői elgondolást. Rendkívül természetesen, meggyőzően alakította a lusta Pétert Gyurkovics Mihály. Véleményünk szerint Király Dezső bolondja és Siposs hercege kidolgozott, jóérzékű alakítások voltak. Bugár Béla, mint Péter barátja, jól alakítja az önállótlan, nagyúri sarjat és elősegíti Péter fejlődésének kidomborodását. Az öreg kovács szerepében nagy teret kap a mimika és a gesztus, s ebben adósunk maradt. A darab érdekes és elvárható, hogy sikere lesz nemcsak az emberpalántáknál, hanem a felnőtt, igényesebb közönség körében is. PETRIK jözsef;
