Szabad Földműves, 1957. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)

1957-11-03 / 44. szám

s Földműves 1957. november 3. A hét világpolitikai eseményeiből Több mint négy hete tart már a francia kormányválság Keserű igazságok WALTER LIPPMAN CIKKE Egymás után kopnak el a kormány­alakítási kombinációk, s vallottak ku­darcot a kísérletek ugyanabban az erőfeszítésben: úgy végrehajtani a „változást1., hogy semmi se változzék. S közben-közben szinte páratlanul élénken zajlik a nemzetközi élet, melynek sodrásában Franciaország nem vehet részt, mert nincs kor­mánya. Szíria kérdése körül magasra csapnak a diplomáciai csatározás hullámai; a török választások is­mét a Demokratikus Pártot erősí­tették meg, azt a kormánypártot, amely hajlandó az amerikaiak su­gallatára megtámadni Szíriát és egyben veszélyeztetni a világbé­két; a szovjet műhold sikeres fel­bocsátása és szüntelen pályafutása a Föld körül minden jel szerint új helyzet elé állította az atlanti politikát és a NATO-stratégiát; Washingtonban Eisenhower csak MacMillan angol miniszterelnökkel tárgyalhatta meg ......az Oroszor­szág elleni hidegháború folytatá­sát .. élve a Daily Mirror című amerikai lap szavaival. Ezekről a tárgyalásokról nagyon hiányzott Franciaország, de mit lehetett tenni ? Nem volt jogerő­sen képviselve, mert vezető köreinek minden erejét lekötik egy olyan kor­mány megalakítását célzó erőfeszíté­sek, amely a közvélemény akarata el­lenére továbbfolytatná az áldatlan algériai háborút. Nincs nagy jelentősége a kronolo­gikus sorrendnek, mégis vegyük számba az eddigi kísérleteket. Guy Mollet hamar visszaadta megbízatását. Utána következett Pleven, Pinay, Schuman. Csupa jobboldali politikus, jellemzéséül annak, hogy milyen irányban keresik a mértékadó körök a kibontakozás útját. Pleven neve szorosan összeforrt az indokínai háborúval. Schuman a kato­likus köztársasági mozgalom egyik közismert tényezője, de ő tulajdon­képpen nem is kapott kifejezett kor­mányalakítási megbizatást, csupán békítgető-egyeztető szerepre vállal­kozott, s ezt sem tudta sikeresen be­fejezni. Mindezek közül csupán Pinay jutott el odáig, hogy parlamenti jó­váhagyást kérjen a kormányalakítás­ra. Ám ezt a jóváhagyást — ő sem kapta meg. Most pedig Coty elnök próbálja azt, ami Schumannak nem sikerült: az egyeztetést. Hogy kik következnek ezután? Ki kap megbízást az újabb kísérletezés­re? Szinte nem is lényeges, ez mind­addig, amíg a megoldási kísérletek ugyanabban a bűvös körben folynak, amíg nem veszik figyelembe azt, amit Jacques Duclos mondott már a válság első napjaiban: „A Bouger-Maunoury kormányát megbuktató szavazatok többsége azt a baloldalt képviselte, amely ellenzi a francia népet megnyo­morító algériai háborút. Mivel a baloldal buktatta meg a kormányt, a kormányválság megoldását is a baloldalon kell keresni.“ Van-e lehetőség ilyen megoldásra? A kommunisták határozott igennel válaszolnak erre a kérdésre. S ilyen értelemben cselekednek. Thorez és Duclos levelet intéztek a Szocialista Párthoz, a haladó képviselőkhöz, a ra­dikális párthoz, a köztársasági szocia­listákhoz és a tengerentúli függet­lenek csoportjához, amelyben felhív­ják őket, üljenek össze együtt és vi­tassák meg közösen az algériai vál­ságot megoldó kormány megalakítá­sának kérdését. A kommunisták készek támogatni minden kormányt, amely prog­ramjába iktatja az algériai háború megszüntetését, s vállalja a tár­gyalásokat az algériai béke érde­kében. A további események azonban nem ilyen kormány megalakításának irá­nyába fejlődtek, — ezért tart még a kormányválság. A francia közvéle­mény kétségtelenül nem csupán sze­­mélycserés változást követel, s éppen rHÍREK i • A damaszkuszi rádió bejelentette, hogy Szíria északi határán több török repülőgép megsértette a szíjai légi­teret. Két török katonai őrjárat is átlépte a szíriai határt, rálőttek a Szí­riái határállomásokra, s elhajtottak egy juhnyájat. • Varsóban befejeződött a Lengyel Egyesült Mukáspárt Központi Bizott­ságának X. teljes ülése. Az ülésen megtárgyalták Wladyslaw Gomulká­­nak a párt Központi Bizottsága első titkárának „A párt és az ország helyzete.' című beszámolóját. • Koppenhága. A Dán Kommunista Párt röpiratban tiltakozik a vardei acélgyár száz munkásának elbocsá­tása ellen. A munkásokat azért bo­csátották el, mert állítólag az új gé­pek bevezetésével feleslegessé váltak. • Moszkva. A TASZSZ hírügynöksé­ge bejelentette, hogy a mesterséges hold már 341-szer repülte körül a Földet és összesen 14 800 000 kilomé­tert futott be. a kormányválság heteiben ennek szá­mos tanújelét adta. A megélhetési költségek folytonos emelkedése kö­vetkeztében naponta újabb és újabb béremelési sztrájkok robbannak ki. A gazdasági válság, a növekedő drágaság, az algériai háború, mind­ezek döntő szerepet játszanak a kor­mányválság megoldásánál is. Csak olyan kormányalakítás hoz­hat igazi tartós megoldást, amely a baloldali erőkre támaszkodva bé­két teremt Algériában, s ezzel egyúttal felmenti az ország gaz­dasági életét az ólomsúlyként rá­nehezedő háborús költségektől. Á New Yorki Herald Tribúna, jobb­oldali polgári lap a napokban közölte Walter Lippman érdekes cikkét, ame­lyet az alábbiakban közlünk. Néhány nappal a szputnyik (műhold) felrepítése után Dulles elhagyta Was­hingtont hosszú hétvégi pihenőre. Ez ésszerű volt, amennyiben azt jelentet­te, hogy nyilatkozattételek helyet időt akart nyerni arra, hogy elgondolkoz­zék afelett, hogyan érintette orszá­gának világhelyzetét a szputnyik. Feltételezzük, hogy nem vigasztal­ta meg magát úgy, mint Eisenhower elnök sajtóértekezletén azzal a meg­jegyzéssel, hogy a szputnyik „tudo­mányos“ eredmény, amelynek nincsen komoly „katonai“ jelentősége. Dulles előtt nem lehet kétséges, hogy egy nemzet, amelynek módjában áll a szputnyik elindítása, igen előrehala­dott a tudomány, a műszaki tudomány és a műszaki teljesítményt tekintve. Afelől se lehet kétsége, hogy ameny­­nviben ez az irányzat folytatódik — mint ahogy folytatódhat — vagy fo­kozódik, radikális változás áll be a vi­lág hatalmi egyensúlyában. Ezzel kapcsolatban emlékeznünk kell arra, hogy a világpolitikában az emberek egyszerűen nem vesznek tu­domást arról, amiről az a vélemé­nyük, hogy a jövő kérdése és azt, ami­ről pedig úgy gondolják, hogy meg­történik majd, úgy veszik, hogy máris megtörtént. így az 1945-öt követő né­hány esztendőben, amikor az Egyesült Államok az atombomba tekintetében monopolhelyzetben volt, a világ sokkal hatalmasabbnak vélte az Egyesült Ál­lamokat, mint amilyen tulajdonképpen volt. Most a ballisztikus lövedék sike­res kísérletének és a szputnyik fel­­röpítésének eredményeként Oroszor­szág rendkívül erősnek látszik. Csak­nem biztos azonban az az igazság, hogy a Szovjetunió az idő szerint sincs döntő fölényben, de amennyiben a jelenlegi irányzatok mind a Szovjet­unióban, mind pedig az Egyesült Álla­mokban folytatódnak, döntő fölényre tesz majd szert. Az, hogy a világ töb­bi része ezt az eshetőséget fontolgat­ja, mélyreható hatással van Amerika helyzetére. Az Eisenhower — Dulles-politika új­ra, meg újra nem hajlandó elismerni az élet tényeit. Ez a politika nem számol a realitásokkal. Itt van például a kínai politikánk, amely olyan elképzelésen alapszik, hogy ha nem veszünk tudomást a pe­kingi kormányról, úgy az végül is ósz­­szeomlik, vagy megadja magát. Mi­közben ez óhajtott célok egyikére vá­runk, egy olyan kínai kormányt pén­zelünk Formózán, amely sohasem vál­hat Kína kormányává és szemmellát­­hatóari hanyatlik. Mivel a kelet-ázsiai hatalmi realitásokat alapjában véve hamisan értékeljük, tekintélyünk már sokkal a szputnyik felrepítése előtt hanyatló félben volt. Német politikánk, amelynek közép­pontjában Adenauer van, azon a fur­csák elképzelésen alapszik, hogy a Szovjetunió rávehető a megadásra, megengedi majd, hogy Kelet-Német­­országot Nyugat-Németország felfal­ja és megengedi, hogy az egyesített Németországot Európa legerősebb ka­tonai hatalmaként bekebelezzék a NA­­TO-ba. Német politikánknak, amely annyira nem reális és olyan bizony­talan, a dolgok természeténél fogva össze kell omolnia. Ennek ellenére nincsen más német politikánk. Közép-keleti politikánk azon a rendkívüli elképzelésen alapszik, hogy Oroszország, a Közép-Kelettel hatá­ros legnagyobb hatalom, kirekeszthető a világból. Ezen alapvető tévedés folytán semmiféle politika, amelyet a Közép-Keleten alkalmazunk, nem le­het igazán sikeres, mégpedig azért, mert Oroszország nem zárható ki, és ami ennél döntőbb, az arab országok, amelyek mindkét féllel együtt akar­nak dolgozni, ellenzik Oroszország kizárását. Kínai, német és közép-keleti politi­kánk közös jellemvonása az a kétsé­ges feltevés, hatalmunk és befolyá­sunk olyan nagy, hogy ellenfeleink — Oroszország és Kína — kénytelenek lesznek megadni magukat. Tekintet­tel azonban arra, hogy ezek az orszá­gok a megadás semmiféle jelét sem mutatják, ellenkezőleg, sok jelét an­nak, hogy hatalmuk növekszik, nincs járható politikai utunk. Éppen ezért, ha egy olyan esemény, mint például a szputnyik felrepítése felfedi, távol vagyunk attól, hogy mindenhatóak le­gyünk, tekintélyünk és befolyásunk alapjában rendül meg. ★ ★ ★ Szégyenletes emlékmű Az alsó-ausztriai Eschnau városka főterén emlékművet lepleztek le: a náci SS-kötelékek elesett katonáinak emlékművét.- Az ünnepség alkalmából a hitleri SS volt osztrák tagjai talál­kozót tartottak. S hogy az emlékezés teljes legyen, Nyugat-Németországból eljött Demmelhuber, volt náci tábor­nok is. Küldöttségekkel képviseltette magát az osztrák haderő, repdőrség, valamint Eichinger néppárti parla­menti képviselő, «kinek mellén Hitler­­rendjel csillogott. Demmelhuber nyu­gat-német náci tábornok beszédet is mondott, s a halottak emlékénél a fasizmust élesztették. Az emberiségnek szóló megrázó figyelmeztetés ma is időszerű: „Em­berek, legyetek éberek!“ ===a^~g==^i====a=^i Á Nagy Októberi Szocialista Forradalom jelentősége •f 0 a világ népéi szamara A Nagy Októberi Forradalom világ­jelentősége kiviláglik abból, hogy e négy évtized alatt megváltozott a világ arculata. Negyven évvel ezelőtt még elkerülhetetlei) volt az új világ­háború, a kis és nagy háborúk soro­zata; az imperialista monopoltőke még osztatlanul és látszólag szilárdan uralkodott az egész földkerekségen. Ma, negyven év után pedig — mint az SZKP XX. kongresszusa megállapí­totta — a háború igenis elkerülhető, a békét meg lehet védelmezni. Nem azért elke­rülhető ma a hábo­rú, mert az impe­rialistákat jobb be­látásra lehet bírni, nem is azért, mert — mint egyesek Nyugaton állítják — az atomfegyve­rek egyensúlya miatt egyik félnek sincs kilátása a győzelemre. Nem — a háború azért elkerülhető ma, mert az imperia­listák kénytelenek számolni azzal: hogy egy harmadik világháborúnak a kapitalista rendszer világméretű pusztulása lenne az ered­ménye. Ettől a kockázattól riadnak vissza, nem az atomfegyver pusztítá­sainak a kockázatától. Negyven év alatt tehát megteremtődött a hábo­rúra törő imperialisták fékentartásá­­ra, az imperialista rendszer lényegé­hez tartozó háborús veszély ellensú­lyozására alkalmas, nem kevésbé ha­talmas ellenerő. • A béke fenntartásának ez az ereje nem egyedül a Szovjetunióból áll; ré­szei ennek az imperialista világrend­­szerből kiszakadt szocialista országok, a nagy Kínától egészen a kis Albá­niáig, a szoros egységbe forrott szo­cialista táboron túl a többi békére áhítozó nép, s a béke fenntartásáért az imperialista országokban síkra­­szálló tömegek is — az egész emberi­ség jóakaratú, a háborút gyűlölő bé­kére sóvárgó nagyobbik fele. De nyil­vánvaló, hogy az októberi forradalom országa, a 40 éves Szovjetunió és kö­vetkezetes békepolitikája, ipari ha­talma, technikai és tudományos fej­lettsége és vívmányai nélkül, a kor­szerű haditechnika magaslatán álló fegyveres ereje nélkül elkerülhetetlen volna az újabb és újabb imperialista háború. A Szovjetunió békepolitikája — amelyet még Lenin dolgozott ki — nem teszi szükségtelenné, hanem ép­pen feltételezi, hogy a szovjet állam szakadatlanul növelje honvédelmi erejét és képességét, a világ elnyo­mott népeinek és az imperialista ag­resszió áldozatainak adott segítségét. Az orosz kommunista párt 40 évvel ezelőtt nem utolsó sorban az imperia­lista háború elleni harcnak, a béke ki­vívásának zászlajával jutott hatalom­ra. A szovjet kormány egyik első törvényerejű rendelete a békéről szólt, s ehhez a zászlóhoz a Szovjet­unió négy évtized óta ragaszkodik töretlen hűséggel. A békéért küzdve próbálta a Szovjetunió a második vi­lágháború előtti években az akkori Népszövetség keretében létrehozni a kollektív biztonságot, a demokratikus államok szövetségét a világuralomra törő, háborúra készülő Hitler-fasiz­­mussal szemben. A Szovjetunió azért harcolt Hitler ellen, azért zúzta szét nehéz megpróbáltatások után a német fasizmus hadigépezetét, hogy tartós békét biztosítson a maga és a világ népeinek. Nem a Szovjetunión múlt, hogy a nyugati országokkal a fasiz­mus ellen kötött szövetsége röviddel a második világháború befejezése után felbomlott. Ennek ellenére a Szovjetunió nem nyugodott és nem nyugszik bele a dolgok ilyetén állásá­ba. A nemzetközi feszültség enyhíté­sére, a fegyverkezési hajsza megszün­tetésére, az atomfegyverek betiltá­sára, a világpolitika függő vagy vitás kérdéseinek békés tárgyalások útján való megoldására tett erőfeszítései egytől egyig azt bizonyítják, hogy a Szovjetunió békepolitikáját ma is vál­tozatlanul a különféle társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének lenini elve határozza meg. Az eddigiekből következik, hogy a negyven éves Október fő hozzájárú­­lása a világ ábrázatának megváltozá­sához abban állt, hogy a második vi­lágháború után a szovjet fegyverek világraszóló győzelme megteremtette a lehetőségét annak, hogy Európában és Ázsiában létrejöjjön a népi de­mokratikus államok sora. A negyven­éves Október eredménye az, hogy nincs már egységes kapitalista világ, hogy a földkerekség egyharmadán, akkora területen amelyen több mint 900 millió ember lakik, új kizsákmá­nyolástól mentes szocialista társada­lom épül. Közvetve a Szovjetunióban győzedelmeskedett szocializmus ered­ménye az is, hogy egy egész sor egy­kor gyarmati sorban sínylődő ország kivívta nemzeti, függetlenségét, hogy a többi gyarmati országban is fellen­dültek és egyre erősödnek a nemzeti demokratikus szabadságmozgalmak, hogy az imperializmus egész gyarmati rendszere felbomlóban van, s hogy ma már az imperialisták „saját“ or­szágukban is, gyarmataikon is egyre kevésbé alkalmazhatják a nép kímé­letlen elnyomásának és kizsákmányo­lásának régi módszereit. Az imperialisták azzal rágalmazzák a Szovjetuniót, hogy „terjeszkedik" és csak e terjeszkedések következté­ben jöttek létre a szocialista tábor országai. De nem a Szovjetunió ter­jeszkedik, hanem Október eszméi ter­jednek szerte a világon. A Szovjetunió léte és sikerei megsokszorozták és megsokszorozzák a dolgozó osztályok és elnyomott népek erejét, beléjük olják végső győzelmük bizonyságá­nak tudatát. Eszmék terjedése nem területi, nem állami terjeszkedés. A népi demokrácia országai a második világháború után, a Szovjetunió győ­zelme után jöttek létre Európában. Ebből azonbap korántsem következik, hogy a munkásosztály és a szocializ­mus csak egy újabb háború után vív­hat ki győzelmeket a világ további országaiban. Ellenkezőleg: a XX. kongresszus irányvonala arra tanítja a munkásosztályt, hogy háború nél­kül, bekében vívja ki győzelmét, külső fegyveres segítség nélkül buktassa meg a régi uralkodó gsztályokat és vegye kezébe a hatalmat. A különféle rendszerű országok békés egymás mellett élése egyáltalán nem zárja ki, hanem feltételezi, hogy a kapitalista és a szocialista rendszer versengjen egymással a népgazdaság, a tudo­mány, a kultúra, a népjólét fejleszté­sében, békésen versenyezzen a nép­tömegek szívéért, leikéért, gondolko­dásáért. A szocializmus eszméinek terjedését nem lehet megakadályozni. Az emberiség emlékezete nem rö­vid. Az európai népek — Görögor­szágtól Norvégiáig, Lengyelországtól Csehszlovákiáig, Magyarországig és Jugoszláviáig. — nem felejtették el, hogy a szovjet nép nagyszerű önvé­delmi harca, a nérhet nácik hordáira mért döntő erejű csapásai szabadítot­ták meg a világot a fasiszta uralom lidércnyomásától és tették lehetővé, hogy ezek a népek fegyveresen hoz­­zájárúlva önön felszabadításukhoz, visszanyerjék nemzeti függetlenségü­ket, önálló államiságukat. A népek nem felejtették el azokat a hatalmas áldozatokat, amelyeket a második vi­lágháborúban a Szovjetunió az ő sza­badságukért is magáravállalt. A Szov­jetunió politikája ma is az, mint a második világháborúban, a fasizmus elleni harc idején: az októberi forra­dalom országa kész támogatni minden haladó törekvést, amely az imperia­lista háborús politika ellen, a népek függetlenségének védelmezésére, a reakció és a fasizmus újjáéledésének megakadályozására irányul. A világ haladószellemü és békesze­­retó népeinek reménye ott van, ahol a népek a negyvenéves októberi for­radalom zászlaja alatt szoros egység­ben menetelnek a szocializmus útján a békéért, az emberiség jólétének megteremtéséért. SZABAD FÖLDMŰVES — a Földművelésügyi és Erdőgazdasági Megbízotti Hivatal hetilapja — Szerkesztőség: Bratislava, Krlžková 7. — Telefon: 243-46 — Főszerkesztő Major Sándor. — Kiadja a Földművelésügyi és Erdőgazdasági M. H. kiadóhivatala. — N yomja Polygrafické závody, závod 2, n. p.. Bratislava, ul. Februárového vi ťazstva 6/d. — Évi előfizetés Kés 20.80, félévre Kčs 10.40 e— Terjeszti a Posta hlrlapszolgálata. A-81525

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents