Szabad Földműves, 1957. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)

1957-11-03 / 44. szám

957. november 5. sTzaU-ad Földműves 5 Pályázat: Rákos jó úton halad Hogyan javítanám meg a gazdálkodást községünkben? — A cím kérdőjele most úgy me­­*ed elém, mint az élet megannyi niért-je, hogyan-ja. A válasz pedig íz ilyenekre nem egyszerű. Attól függ, nogy jelenünket múltunkhoz, vagy jö­­vőnkhöz akarom hasonlítani. Ha a múlthoz, akkor leteszem a tollat és elgondolkoznék, mit is akarhatnék még nagyapám életmódjához, gazda­­lági helyzetéhez viszonyítva. Akkor jó volt, mert jónak kellett lenni — az egyszobás, gyéren bútorozott földes lakás. A jól, berendezett kétszobás-kony­­hás lakásunkban nézelődöm. Két éve épült. Párezer koronánk még a bank­ban. Mit is kívánjak? De nemcsak én, hanem sokan nézhetnének szét por­tájukon, hisz 800 lakosú falunkban több mint 50 lakás épült az utóbbi években. Ezek tudatában valami vég­telen nagy nyugalom uralkodik el az embereken. Ki tudja meddig tartana ez? A nyugalomba kényelmes kocsi­jából belekacag 7 hónapos kisfiam. Eszembe jut a gyermekkor, amikor rpi mindig többet akartunk, mint ami volt. Ez a jobb számunkra már meg­van. De bizonyosak lehetünk-e abban, hogy gyerekeinknek — akiknek az űr­repülés talán olyan természetes lesz, mint ma nekünk az autóbuszjárat — kielégítő lesz-e a mai élet. Bizonyo­san nem. Az ő számukra is sok min­dent rejteget a holnap. Ha tehát je­lenünket a lehetőségekkel, a jövővel hasonlítjuk össze, akkor azt látjuk, hogy gyermekünk érdekében érdemes jól körülnézni, vajon hogyan javíthat­nánk meg községünkben — ami alatt mi természetesen a szövetkezetei értjük — a gazdálkodást. Az apró, a kiküszöbölésre váró hiá­nyosságok felsorolása hosszúra nyúl­na. Itt tehát csak néhány hiányosság­ra szeretnék rámutatni, amelyek je­lenleg még hátráltatják az EFSZ még gyorsabb fejlődését. A bodrogmezői EFSZ a jobbak közé tartozik a királyhelmeci járásban. A múlt évben készpénzben pl. 17 koro­nát oszthattunk szét munkaegységen­ként. Itt azonban arra is rá kell mu­tatni, hogy normánk túl laza és így nem eléggé mozgósít. Például nem üt­közik különösebb nehézségbe 4-5 munkaegység megkeresése. így nem ritka, hogy egy-egv tag augusztus vé­gére már 500-600 munkaegységet szerez. A jövő évi tervkészítésnél ezen úgy kellene segíteni, hogy figye­lembe véve az elmúlt évit alaptelje­sítményeket, olyan normákat szabni, hogy a termelés mozgatóferejévé vál­jon. De a normák lazulásához hozzájá­rult a csoportvezetők könnyelműsége is. A betervezett munkaegységeket eddig még mimpg túlléptük, bár a munkát sohasem végeztük el 100 szá­zalékra. Szerintem ezen csak úgy tu­dunk változtatni, ha a jövőben a cso­portvezetőket terheli a felelősség a tervezett munkaegység túllépéséért. Persze, a könyvelőnek az ilyen ese­tekre figyelmeztetni kellene és a hi­bát azonnal vezetőségi, esetleg tag­gyűlés elé vinni. Az ellenőrző bizott­ság ezen hibák javítása terén szin­tén sokat tehet, hisz elsősorban az 6 feladatuk a gazdálkodás menetének és a közös vagyon megőrzésének a gondja. A rendszeres ellenőrzés tehát nagyon fontos. Nálunk lesz is. Az azonban már hiba, hogy a vezetőség nem nagyon veszi figyelembe az el­lenőrző bizottság jelentéseit. Igaz, hogy az ellenőrző bizottságnak is ja­vítani kell a munkáján, mégpedig úgy, hogy a vezetőség az ellenőrzést nem □ODOTOGDDQOGDOOOOOOnnOÜO ‘ Ц .......... “ľ* Cukorkákban Is gazdag Tesz a karácsonyi vásár tehernek vagy személyek ellen indí­tott hibakeresésnek „fúrásnak" érez­ze, hanem javítószándéknak a hibák orvoslására. Az eddigiek alapján az ellenőrzés csak úgy lesz a jövőben eredményes, ha ahhoz nagyobb tá­mogatást nyújt a járás is. Egy másik dolog, hogy van ugyan házirendünk, de a betartásával nem­igen törődünk. Sokszor megtörténik, hogy a későn értesített tag más mun­­hahelyre megy, mert ott talán többet kereshet, vagy egyáltalán nem megy munkába. Ilyenkor a csoportvezető nem lehet elnéző, / mert minden fe­gyelmezetlenség, lazaság továbbiakat ront. Ilyen esetekben szigorúan alkal­mazni kell a házirendben lefektetett büntetéseket. Az is hiba, hogy a cso­portvezetők az ilyen eseteket egymás között nem beszélik meg. sőt jobban mondva a fegyelem, a szabályok ellen cselekszenek. Persze a tagokkal szem­ben is csak úgy lehet a fegyelmező és büntető eljárásokat alkalmazni, ha azt a vezetőséggel szemben is alkalmaz­zák. Az is helytelen szerintem, hogy a vezetőség havi vagy egész évi munka­egysége nem függ a tervteljesítéstől, mert így a tagság előtt valahogy nem eléggé világos a sokszor hangsúlyozott szövetkezeti demokrácia. Meg kell mondani azt is, hogy hely­telen az olyan pótjutalmazás, amilyen tavaly volt a cukorrépánál. Ugyanis a jutalmat nem a kitermelt mennyiség, hanem a terület után osztották. így a termelőt mi mozgósítja a többterme­lésre? A pótjutalmat tehát a terven felül termelt mennyiségre kell oszta­nunk. Igaz. hogy a vezetőség részére többletmunkát jelent, ha mindezt jól akarják végezni, mert jobb nyilván­tartás, jobb szervezés kell hozzá. Ná­lunk ez még nincs így, pedig a ta­gok már eleget beszélnek róla. Az állattenyésztésben szép eredmé­nyeket mutathatunk ki, de az adott körülményekhez képest még távol ál­lunk a virágzó állattenyésztéstől. Ala­csony a tejhozam. Ennek okát pedig a szűk takarmányalapban kell keres­nünk. Ez is ok, de csak a kisebbik. A nagyobb az, hogy tehénállományunk gyenge minőségű. Feladatunk az, hogy mihamarabb fajállományra cseréljük a mostanit. A juhtenyészetünkben is a fajtával van baj, no meg egy kicsit a gondo­zással, s ezen keresztül a gyakori be­tegségek, elhullások megakadályozá­sával. Eddig alig 3 kg gyapjuhozamot értünk el évenként egy-egy darabról. Most bő a takarmányalapunk, s a tag­ság gyorsan vár javulást. Igaz, hogy még a bő takarmányalaphoz is szüksé­ges, hogy a takarmánnyal pontos napi adagolással gazdálkodjunk. A zöldségtermelésből évről évre nem tudjuk kihozni a tervezett jöve­delmet. Pedig nem a terv a hibás és nem a zöldséges csoport vezetője — mert ő megtesz amit tehet — hanem az, hogy korszerű öntözőberendezés­ről csak álmodozunk, ami most ott van, azt sem használjuk ki. A kerté-Egy mondatban... luiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiim x Casmille Cristophe 28 éves touloni asszony ötös ikreket szült; anya és gyermekei egészségesek. x Múlt évben 123 ezer szövetkezeti tag váltott új takarékbetétkönyvet, •z idén 160 000 szövetkezetes közel 540 millió koronát helyezett a taka­rékba. x Európa nyugati országaiban a IX. században terjedt el a borsó termesz­tése, miután Nagy Károly császár el­rendelte, hogy birtokain borsót ter­meljenek. Királyhelmectöl alig 15 kilométer­nyire fekszik járásunk legrégibb te­lepülése, Körtvélyes-puszta. Valami­kor a Mecner uraság tulajdonát ké­pezte. Nem fejlődhetett községgé, mert az uraság érdeke nem engedte. A puszta lakói évről-évre szaporod­tak, de nem települhettek meg, mert háztelket nem adott a kegyetlen úr. Művelték az uraság földjét, hogy legyen mit eldorbézolnia. Amikor a fiatalok odaserdültek, hogy ostort ve­hettek a kezükbe, a környékbeli ku­­lákoknál szolgalegénynek szegődtek. Nösülés után meg a környező urak cselédállományát egészítették ki. Macner úr arról is gondoskodott, szethez tehát korszerű öntözőberen­dezés és ezenkívül állandó kertészeti csoport kell, mert ha a kukorica nem nő meg, a gyomban, a zöldség még úgysem. A traktorosok munkájában is lehet még javítani. Elsősorban az a fontos, hogy ne mennyiségi, hanem minőségi munkát végezzünk. Ez a mostani szer­vezés következtében, hogy a trakto­rosbrigád mezőgazdásza vette át a szövetkezet mezőgazdászának munká­ját, bizonyosan megoldódik. A gépál­lomás címére csak annyit, hogy ilyen nagy területen és ilyen sok géppel dolgozó brigádnak egy helyi brigád­központra lenne szüksége, azonkívül rögtörő hengerekre, ami eddig még nincs. A javításra váró dolgok közé sorol­hatnám azt is, hogy a szövetkezet te­lepét mihamarább bekerítsük és tart­sunk nagyobb rendet a telep, a közös vagyon körül, mert az emberek gon­dolkodásmódját nagyon befolyásolja a látott rendetlenség és ez meglátszik a munkafegyelmen is. A tagsági gyűlés rendszeres, havi megtartása is fontos a jövőben. Hisz az itt felsorolt dolgokat nemcsak én látom, hanem így látják sokan. A kö­zös ügy, a közérdek minden téren tisztázást kíván és erre, valamint a további komoly feladatok megtárgya­lására a taggyűlés hivatott. Hosszúra nyúlott a felsorolás, de bizonyosan állíthatom, hogy még sok­kal hosszabb lenne, ha a sok szép eredményt sorolhatnám fel. Mert az évvégi elszámolás most is gazdagnak ígérkezik. És a jövő még mindig gaz­dagabbnak, hisz az emberekben van hit, akarat, lelkesedés. És ez már ma­gában nagy ígéret. Hiba lenne, ha a felsorolt hiányos­ságokra elfogultan néznék és azokat szigorúan csak egyes személyek hi­bájául rónánk fel. Nem lehet szem elől téveszteni, hogy mi régi módon gazdálkodók és gondolkodók egyszer­re cseppentünk bele az új gazdálko­dási formába. Ki kívánhat komoly szaktudást azoktól a vezetőktől, akik a munka lázában menetközben ismer­kedtek és ismerkednek a közös gaz­dálkodással. És amikor a vezetés hiá­nyosságairól beszélünk, látnunk kell azt is, hogy. hány esetben megnehe­zíti a vezetést a tagok közömbössége. Hányszor pár ember jelenik meg a taggyűlésen és mennyiszer csupán egyéni érdekünkért harcolunk, kar­doskodunk. Nem említettem még a tagok téli iskoláztatását, amely bi­zonyosan sok ismeretet nyújtana. Er­re nagyobb gondot kell fordítani. És általában többet kell törődnünk a ne­veléssel. Mert itt nem egyikünk, vagy másikunk neveléséről van szó, hanem mindnyájunknak ki kell nőni a múlt­ból, magunkkal hozott hibákból, az egyéni érdekekből, ha azt akarjuk, hogy gazdag jelenünkre még dúsabb holnap derüljön. Polóka András, traktoros. Bodrogmező. x A rappi szövetkezetben az idén elsőízben silóztak burgonyát; a ser­tésállomány számára 200 mázsányit elvermeltek a téli hónapokra. x Bőséges volt az idei cukorrépa­­termés; a nagymegyeri járásban az átlagos hektárhozam 350 mázsa. x Az ókor legfontosabb hüvelyes­féléje a lóbab volt, amelyből lepény, meg pép készült. x Hatszázezer önkéntes tagja van a Csehszlovák Tűzoltó Szövetségnek. x A Szovjetunió cérnagyárai eddig közel 18 ezer tehervonatnyi fát hasz­náltak fel évente orsók előállítására, amit jelenleg papírból készített or­sókkal helyettesítenek, s igy 100 mil­lió rubelt megtakarítanak. hogy a családok sovány keresetüket az általa létesített kocsmában költsék el. Kellet volna üzlet is a pusztán, .de erről már nem gondoskodott. Iskola sem volt, dehát minek is okoskodott volna szerinte a cseléd, a béres gyer­meke. Negyven-ötven tanköteles gyermek volt állandóan, de iskola lé­tesítésére még csak nem is gondoltak. Ez volt a régi Körtvélyes-puszta. Más a helyzet ma. A felszabadulás után a földeket szétosztották, a bére­sek, zsellérek és az odatelepült szlo­vákok között. Iskolát is építettek, szlovák és magyar tagozattal. Ebben az iskolában szlovák és magyar taní­tó testvéri egyetértésben neveli a jö-Új értelmet nyert az élet Körtvélyespusztán Kis község a kassai járásban. A környező dombokon át ide az újság is nehezen jut el. A rákosiak egy ki­csit elmaradtak az élet mai ütemétől, és most igyekeznek teljes erővel pó­tolni a mulasztottakat. Még tavaly a HNB kezdeményezé­séből kultúrotthont építettek. Ebben az évben, amikor látták, hogy egyes községekben a szövetkezeti mozga­lom egyre nagyobb tömegeket vonz, a helyi pártszervezet, valamint a HNB tagjai sem tétováztak, azonnal hozzá­láttak a felvilágosító, meggyőző mun­kához ... így alakult meg községünk­ben a szövetkezet; harmincán fogtak hozzá közel 300 hektár területen az újrendszerü gazdálkodáshoz. Földjei­ket jól előkészítették és a vetést is befejezték. Most azon dolgoznak, hogy szarvasmarha- és sertésállományukat mielőbb összpontosítsák. A szövetkezet megalakításakor ün­nepelt az egész község. De ez az ün­nep nem volt elég fényes, hiszen csak petróleumlámpa világított. Október derekán ismét ünnepeltek. Most már villanyfény mellett. Először gyúltak ki a villanykörték, szólaltak meg a rá­diók. A haladásnak nincs vége; most víz­vezetéket szerelnek. S ha minden jól megy, még ebben az évben minden házban ömlik majd a víz a csapokon, ami ismét nagy segítséget jelent majd a község lakóinak. A régi Rákosból új Rákos fejlődik. A régi rákosiakból új rákosiak nőnek, szocialista gondolkozású, szebb hazát építő emberek. Iván Sándor, Kassa. Évszázados híres vásár HARMADNAPJA TARTOTT már a vá­sár, amikor ottjártam. De forgalma ko­rántsem csappant. Mintegy harmincöt­­ezer látogatója volt még vasárnap. — Tessék vásárolni! Már csak egy év múlva lesz újra Simon-Juda vására — kiáltoztak az elárusítók. A tömeg tarka színekben hullámzott a főutcán, — amely átlátta a vásári napok gaz­dasági értelmét — ezt a vásárt is fel­újította. Terjedelmességének érzékel­tetésére felhozzuk: csupán a JEDNO­­TA-nak 78 sátra volt háromszázhatvan méter hosszúságban. Az állami üzletek között feltűnt a zöldség- és gyümölcs­­üzlet ízléses sátra. Kék zászlók és kék melyet kétoldalt sátorerdő övezett. Szinte úgy látszott, hogy az új „sátor­utca“ egyenesen a Duna túlsó partján levő esztergomi bazilikának szalad, mely az őszi ködben festői zárókulisszaként hatott. Simon-Juda napjának Párkányban évszázados tradíciója van. Ehhez még hozzá kell fűzni, hogy aki a régi Pár­kány vasárnapjait épp erre a napokra „tervezte be“, igen okosan cselekedett. Ugyanis a falusiak, s általában a pa­rasztember vásárlási lehetősége ilyen­kor megnő. Október vége felé már­­már végeznek a kapások betakarításával és ipari termékekre cserélik be pén­züket. MINTHOGY A VÁROS a vén Duna partjánál fekszik, a híres vásárra még Belgrádból (Jugoszlávia) is jöttek a hajórakomány árúk. Immár ötödször valósult meg a má­sodik világháború után régi fényében, de új tartalommal ez az évszázados, híres vásár. Szocialista kereskedelmünk vő szocialista emberét. A háziasszo­nyok korszerű üzletet kaptak, ahol mindent megvásárolhatnak, ami a ház­tartáshoz szükséges. A puszta meg­nagyobbodott. Korszerűen berendezett 80 új lakás hirdeti az élet, az értelem változá/át. Villanymosógépek, vasalók könnyítik az asszonyok munkáját. A földet szétosztották, de az egyé­ni gazdálkodás nem hozott kellő jö­vedelmet. Ezért Szemján Mihály és többi gazdatársai szövetkezetei alakí­tottak. Húsz taggal és 160 hektár földterületen kezdték meg a közös gazdálkodást. A vezetőség tagjai Szemján Mihály, Buhaj Éliás, Sztankó Miklós, Čsoma Vaszil és Csepák Péter. Mire e sorok megjelennek, az őszi munkákat már be is fejezték. Zelenák István, Perbenyík. körbe zárt feliratok jelezték a szövet­kezeti kereskedelmet. Bőséges választék állt a vásárló kö­zönség rendelkezésére. Az emberek gar­madával vásárolták a legkülönfélébb árúkat. Egy csinos kislány bájos mo­sollyal koszorúkat árult: — Egésze t frissek — mondotta —, s talán csak az hiányzott a szájából, — amit a többi elárúsító mondott — hogy a legújabb divat szerint készültek. Mögötte egy méla baritón dörögte: — Tessék megpróbálni, tessék bele­feküdni, igen kényelmesek... — Gon­doltam, bizonyára a legújabb szabás szerint készültek ezek a koporsók — de tévedtem. A koszorúk mögött cin fürdőkádak rejtőztek. A hangszóró ál-' landóan hirdette, hol, mi kapható. Igen sok volt a lacikonyha, melyek körül terjengett az ínycsiklandozó cigánype­csenye illata. De a friss pecsenyére csú­szott is a „murci", a búcsi, szentpéteri, vagy_a bélai EFSZ-ek sátrában. KIVÁNCSIAK VOLTUNK a vásárnak legalább részleges mérlegére. Gramm elvtárs, a Fogyasztási Szövetkezetek Kerületi Szövetségének alelnöke úgy tá­jékoztatott, hogy az idei vásár gazda­ságilag eredményesebb volt, mint a ta­valyi. A JEDNOTA üzletei három nap alatt 2 milliós forgalmat csináltak, 170 elárusítóval. Többek között a szövet­kezeti boltban elkelt 20 motorkerék­pár, 35 mosógép, 14 televíziós-készülék, 37 rádió, melyek majd mind falura vándoroltak. Az árumennyiség is kielé­gítette a vevőket. Csak textilárúból több mint 3 millió korona, a lábbeliből pe­dig 1 millió kétszázezer korona érté­kű készlet kínálta magát a vásár kö­zönségének. Ehhez járult még hozzá az állami üzletek forgalma. Ügyes reklámokat és feliratokat is láttunk. A gyümölcs- és zöldség üzlet sátorán bölcs felirat hívta fel a figyel­met: „Amilyen erős a paprika, annyi erőt ad az embernek“. Hát ez a C-vi­­tamin reklám valóban helyes az ázsiai náthajárvány idején. Csakhogy a szlo­vák felirat pattogó versben díszelgett, amíg a magyar csupán szolgai fordí­tásként. A VÁSÁR HARMADNAPJÁN labdarú­­gómérkózés, divatbemutató, céllövés, horgászat, planétahúzás és betetőzésül bál is volt, amelyben a talpalávalót a komáromi hajógyár zenekara szolgál­tatta. Olyan jókedv uralkodott, hogy még Simon is táncba vihette volna lá­dát. Forgalom, derűs jókedv tekintetében a vásár túlhaladta a tavalyit, ez pedig annyit jelent, hogy dolgozóink jóléte is­mét emelkedett. Márt onvöl gyi László.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents