Szabad Földműves, 1957. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)
1957-10-20 / 42. szám
1957. október 20. JrCtlŕCuf Földműves з Dobrát, ezt a bodrogközi falucskát ügy öleli körül a vasút, mintha gátat akarna szabni annak a nagyarányú „kivándorlásnak", amelynek láza erősen rányomta bélyegét az emberek gondolkodásmódjára és a falu mezőgazdaságának fejlődésére. Ha reggel megszámolod a faluból kifelé igyekvőket, akkor a 600 lakosú községből számolhatsz vagy száznegyvenig. Csernőben, Királyhelmecen, meg az ország sok-sok helyén keresték az olyan ábrándok megvalósulását, melyeket a régi világ és a 2—3 Tűnnek a mezsgyék a dobrai határban hektár föld sohasem adott meg. Amikor megkezdődött a csernői állomás és átrakodó hatalmas építkezése, akkor az ő számukra is megnyílt a nagy munkalehetőség. Persze a föld, a gazdálkodás csak másodrendű lett, az asszonyok gondja, és elkönyvelték, hogy a mai világban a gazdálkodásra csak ráfizetni lehet. S mialatt a járás legtöbb községében már szilárd útra igazodott a mezőgazdaság szekere, náluk még mindig a múlt kísértett. És ha valaki odáig merészkedett a jóslásokkal, hogy egyszer Dobrán is szövetkezet lesz, azt kinevették. Még hogy egy iparos faluban szövetkezet. De nem mindenki így nézett a dologra. Dobrán is voltak és vannak középparasztok, akik vizslaszemmel figyelték a körülöttük lezajló változást. Sokan kiszámolták, megfigyelték, hogy hiába erőlködnek a magángazdálkodásban, versenyezni a nagyüzemmel még sem tudnak. Mert hiába próbálják korszerűsítem a gazdálkodást azzal, hogy műtrágyát alkalmaznak, hogy cukorrépát és egyéb ipari növényt termelnek, arra mégsem képesek, hogy olyan arányú befektetéssel tegyék jövedelmezőbbé a gazdálkodást, mint a szövetkezetek. Messzeállnak például a gépek olyan kihasználásától, mint a nagyüzem és vetésforgójukat is a parcellázott földek minősége, a család életszükséglete, meg sok minden határozza meg. Épül а К-98-as istálló így került sor a múlt év őszén a közös gazdálkodás alapjainak lerakására. Százhuszonnégy hektár földön indult a közös munka. Indult, de olyan lassan, mint partnak a megrakott szekér, mert a szövetkezetbe lépett tagoknak csak kisebb része dolgozott tevékenyen a közösben, nagyobbik része ott maradt a régi munkahelyén. Baj volt a vezetéssel is, hisz a vezetők közül akkor még csak ketten — Iván István elnök és Simkó András alelnök — fáradoztak a közös gazdálkodás megszilárdításán. De baj volt a technikai rendezés körül is, mert a kívülmaradottak nem könnyen egyeztek bele a tagosításba. Már csak azért sem, mert parasztbüszkeségüket sértette, hogy a szomszéd, a rokon vagy éppen egy haragos földjébe eresszék az ekét. A munka azonban minden visszatartó nehezék ellenére is rpent. A traktorosok szántottak-vetettek, s az őszi munkát, — ha a minőség itt-ott magánviselte is a kezdés jegyeit, — idejében befejezték. A tél hosszú volt számukra. A takarmányhiány, a kevés munkaerő sok gondot okozott. De a munkát elvégezték még úgy is, hjgy jóidéig az elnök kezelte a kiselejtezett, hizlalásra szánt állatokat. A hosszú téli estéken a kívülállók soraiban forrt a gondolat, s mire tavaszba fordult az idő, a kételkedők száma meg-megakadt egy-egy jobb belátásra térővei. A közös meg erősödött, mint nagy táblák dús vetése. Üj istállók, s a gazdasági épületek egész sora jelezte, hogy az új gazdálkodási forma szilárd alapokra épül. Az évvégi 4 koronás osztalék nem volt ugyan sok, de elég ahhoz, hogy „a másik felét ugyan várhatjátok“ jóslások hitelét aláássa. Belül a szövetkezetben is forrt, igazodott a gondolat. Azzal kezdődött, hogy a nem megfelelő vezetőségi tagokat leváltották, s a vezetőséget kibővítették olyan tagokkal, akik gazdag tapasztalattal, meg erős akarattal segítették a közös ügyét. Tapasztalatot bőven nyújtottak a járásban már erős lábon álló szövetkezetek is, s így a fiatal EFSZ már az első évben úgy indult, hogy a kapásokat szétosztották egyéni megművelésre, hogy a pőtjutalmazást. a termelés fokozásének ezt a hatásos mozgatóeszközét is, bevezethessék. Eleinte ugyan még sok bizonytalankodás, kételkedés ütött tanyát a pótjutalmazás körül, de amikor a korai burgonyából többet termelők között kiosztották a terven felül termelt burgonya értékének 20 százalékát, akkor a kétely oszladozni kezdett és erre még a kívülállók is felfigyeltek. Külön külön talán kicsiségnek látszanak az említett dolgok, de a tények mutatják, hogy összegezve a sok „apróság“ mennyire gondolatformálő erővé vált. Különösen akkor, amikor aratás után már az első évi termés is azt mutatta, hogy Dobrán egy ilyen „iparos“ faluban még az átlagosnál is nagyobb eredményeket hoz a nagyüzemi gazdálkodás, mégpedig abból a tényből fakadóan, hogy az iparból befutott jövedelem és a mezőgazdasági munkák mellőzése a magángazdálkodás idején jóval az átlagos alá szorította a terméseredményeket. így volt ez Dobrán. Éppen ezért volt szembetűnő az egyéves szövetkezet több mint 20 mázsás gabonatermése, 50 mázsás kukoricahozama, stb. Ezek nyomán az iparban dolgozóknak is észre kellett venni, hogy a gépek segítsége és az egyéni gazdálkodás apró-cseprő gondjától felszabadult és a szakszerűen irányított, közös gazdálkodásba bekapcsolt asszonyok és a családtagok jó munkája már magában hordja a község mezőgazdaságának fellendítését. Ugyanakkor mellékkeresetet biztosít még az iparban dolgozóknak is, ha azok szabad idejükben a szövetkezetben segédkeznek. Ezek a dolgok a nyár folyamán immár nemcsak érdekké, hanem meggyőző tényékké nőttek. S a jó agitációs munkán kívül elsősorban ezek járultak hozzá, hogy a szövetkezetbelépés Dobrán tömegmozgalommá szélesedett és szeptember végén a járásban későn indult falu is örömmel jelenthette, hogy szövetkezeti községgé vált. Sok új problémát hozott az új tagok belépése. A 370 hektárra riífteke.aétt földterülettel és a kiszélesedett tagalappal megnőttek a feladatok is. De nőtt a hit, az alkotó akarat is az emberekben. Az új tagok ugyan még csak most ismerkednek a munkamódszerekkel, a normákkal, a nagytáblás gazdálkodással, most barátkoznak a gondolattal, a munka frontján azonban már teljes emberként állnak helyt. Mondi István bácsi is az új belépők közé tartozik, de szorgalomban már versenyez a régiekkel. Pedig 60 évet cipel a vállán, Kiss Sándor és Kaszás János is kiveszi részét a munkából. kás. Itt sem akar lemaradni még az olyan híres kocsisoktól sem, mint Bajzák János, aki pedig arról híres, hogy nemcsak Dobrán, de a környéken is a legjobban kezeli a fűkaszáló-gépet. Andor Bélát azonban nem olyan fából faragták, hogy megijedjen egy kis versenyzéstől. Kijelentése az első pillanatban ugyan meglep, amikor azt állítja, hogy azért jött a dobrai szövetkezetbe, mert tudja, hogy az itteni szorgalmas tagokkal még a Királyhelmeci Állami Gazdaságot is megelőzik. Érdemes megjegyezni, hogy Andor Béla az egyetlen cigány a szövetkezetben. Azt hihetné az ember, hogy a nagy szavakat is azért használta. Amikor azonban a munkalapjára tekintünk, az egyhónapi közel 70 munkaegység mást igazol. És általában mást igazol az is, ha a határt járjuk és az embereket figyeljük. A dobraiak cukorrépa-táblájába szeptember 28-án már elvetették a búzát. Szép a rozsuk, őszi árpájuk és repcéjük is. A több tag könnyebben birkózik a nagyobb feladatokkal. Most ugyan még eresz alatt állnak a lovak, karámokban gondozzák a borjak nagyobb részét, de már épül a 98 férőhelyes istálló, hogy helyet adjon az új tagoktól összpontosított állatállománynak is. Iván István elnök úgy számít, hogy november elején, már beköthetik a teheneket az új istállóba. Szükség is van erre, mert takarMondi Pista bácsi kezet elnöke, például távúton az ötéves mezőgazdasági technikumra jár. A mezőgazdász a kétéves mesteriskolát végzi. A baromfitenyésztés mesterségét Ragály Magdolna tanulja. De tanulnak a többiek is. Az elnök szerint a téli mezőgazdasági iskolában legalább 30 látogatóra számítanak. Ilyen igyekezet mellett a fiatal szövetkezet rövidesen komoly vetélytársává válik a járás legjobb szövetkezeIván István, a szövetkezet elnöke gyönyörködik a szép sertésállományban mányból nem a leggazdagabban álinak. A télen silóval pótolják a hiányt, a jövő évre már a szálasról is gondoskodtak, 35 hektár herét vetettek. Az állattenyésztésre nagy gondot fordítanak. Az állatgondozást is úgy szervezték, hogy a lehető legnagyobb hasznosságot érjék el. Már kezdettől a súlygyarapodás, a tejhozam és a szaporulat szerint fizetik a gondozókat. Szép is az állatállomány, gyönyörködhet benne a szem. Kiss Péter zootechnikus gondoskodik arról, hogy állattenyésrtésben rövidesem az élvonalba kerüljenek. Az eddigi 8 literes tejátlag, a hízók jó súlygyarapodása jó kezdetnek bizonyult. Katrincsák Mihály mezőgazdász, Kaszás István, Palkó Sándor és Petruska István állatgondozók áldozatos munkája szintén arra enged következtetni, hogy a szövetkezet állattenyésztése előtt még nagy jövő áll. Mivel az állattenyésztésre nagy gondot fordítanak, azért a jövő évben az építkezési program is gazdag. Magtérnek. Pedig ezekből a királyhelmeci járásban van elég. Ezek mellett azonban érdemes megemlékezni egy olyan dologról is, amely talán tipikusan dobrai jelenség, de mégsem olyan jelentéktelen, hogy szó nélkül elnézhetünk fölötte. Ugyan, is a szövetkezeti falu néven szépséghibát ejt az a tény, hogy szeptember végéig huszonhatan még nem írták alá a belépési nyilatkozatot, csak úgy vállaltak közösséget a szövetkezettel, hogy már ők sem akarnak egyénileg gazdálkodni, hanem földjüket a közösbe adják és ott dolgoznak tovább. És ezek az emberek csupán azért nem írják alá a belépési nyilatkozatot, hogy az ő földüket ne terhelje a közös építkezésekből ráháruló esetleges adósság. Ahol jól halad a közös gazdálkodás, ahol a szövetkezet tagjaival ismertették a szövetkezet alapszabályzatát, ott talán nevetséges az ilyen indokolás. Itt azonban más tükröződik a tények mögül — a nevelömunka hiányossága. Ügy látszik, hogy itt a Kaszás Sándorok, a Náhory Jánosok nemcsak a szövetkezet alapszabályzatát nem ismerik, de azt sem tudják, hogy az építkezések nem terhelhetik a földet, mivel ez a munkanélkül holt anyag nermfedezheti az építkezés költségeit. A királyhelmeci járás nemzeti bizottsága már sokat tett a szövetkezetek kiszélesítése és megszilárdítása terén. Iván elvtárs, a JNB elnöke Dobrán is több közös és személyes beszélgetést tartott. Az említett hiányosságokból, a tévesen kialakult nézetekből mégis az látszik, hogy valamivel adósak maradtak. Ez a hiány könnyen pótolható. Csak járni kell az emberek között, hallani, látni, ami kételyeket támaszt bennük, tanítani, nevelni őket, megtölteni bizonysággal ott, ahol bizonytalanság lappang az emberek lelkében. Mert látni kell: azzal, hogy Dobra szövetkezeti faluvá válott, a falu népe még nem ért fel a csúcsra, csupán egy olyan útra lépett, amelyen gondos vezetés, helyes, szakszerű irányítás mellett nyitva áll előttük az út a legmerészebb álmok megalapozásához, az emberibb életmód, a kulturális téren fejlettebb falu, a boldogabb jövő megvalósításához. Haraszti Gyula Kecskés traktoros a burgonyát ássa. Návert János is alig hat hete írta alá a belépési nyilatkozatot, de máris fontos posztra állították. A növendékállatokat gondozza nagy szeretettel és — az sem túlzás, ha azt állítjuk — hozzáértéssel. Andor Béla eddig a Királyhelmeci Állami Gazdaságban dolgozott. Azt tartották róla felettesei, hogy jó muntárt, istállót az anyasertések és a növendékállatok számára, silőkutat, kukoricaszárítót terveztek. A lóistállót is szeretnék befejezni. Külön sajátsága a szövetkezetnek, hogy a vezetőség csupa fiatalokból áll. Ez, és a vezetőség nagy tenniakarása komoly garancia a szövetkezet fejlődésére. Iván István, a szövet-Barátkoznak a gondolattal Egyre közelebb a célhoz — Híradás a kassai járásból. — Az utóbbi hetekben kimagasló eredmények születtek a kollektivizálást illetően a kassai járásban. Dolgozó parasztjaink mind nagyobb része teszi magáévá a párt hívó szavát, s tömegesen lép a nagyüzemi szövetkezeti gazdálkodás útjára. Gyarapodik a szövetkezeti községek száma. Az utóbbi napokban a vajkóci EFSZ tag- és földalapját növesztette Zelenyák János 3, Dolyák István 7,53, Makó Imre 8,08, Forgács György 2,65 és Broda György közel 6 hektár földjével. Ezzel Vajkóc szövetkezeti községgé vált. Vajkóc példája nyomán a szomszédos Királynépe is szövetkezeti községgé alakult. Az utolsók között lépett a szövetkezetbe Mráz András 6,78 ha, Tkács István 13,82 ha és Cibulya János 9,09 hektárnyi földterülettel. Legújabb jelentések alapján már Benkö is a szövetkezeti községek sorába lépett. Ügyszintén Hernádcsányban is befejeződött a kollektivizálás. Az utóbbi időben 160 kis- és középparaszt 600 hektár földdel lépett a közösbe. Ha egy kis számvetést teszünk, megállapíthatjuk, hogy ez év elejétől 1344 kis- és középparaszt hagyott fel a maradi egyéni gazdálkodással, s 10 513 hektár földterülettel szélesítette a szövetkezeti táblákat. Az idei járási pártkonferencián tett kötelezettségvállalás szerint 1957. évben 6500 hektárt számítottunk a szocialista szektorba tömöríteni. Ezt magasan túlléptük, mivel már több mint tízezer hektár földet művelnek közösen a járás szövetkezetei. Könnyű megállapítani, hogy miért születnek ilyen kimagasló eredmények. Egyszerűen azért, hogy a szövetkezeti tagok gyarapítják szaktudásukat, tanulnak a sajtóban közölt tapasztalatokból, amit alkalmaznak mindennapi munkájuk közepette a saját viszonyaikra. Mindez kihat a munkaszervezés javulására, a hektárhozamok emelkedésére és a jövedelmezőbb állattenyésztésre. Csak egy pillantást kell vetni a kenyheci EFSZ ezévben elért eredményeire: — Gazdag cukorrépatermést takarítottunk be — mondotta vidáman Juhász elvtárs, a HNB titkára — Húsz hektár volt a vetéstervünk. De ezt öt hektárral megtoldottuk, mert tapasztalatból tudjuk, hogy busásan megtérül a reá fordított kiadás. Nő, meg a takarmányalap szempontjából is nagyon kifizetődő a cukorrépa termelése. A továbbiakban elmondotta, hogy 280 mázsás hozammal számoltak a terv szerint, de valójában 350 mázsát takarítottak be hektáronként. Terméstöbbletük így 32 vagonra tehető. Most, amikor a háromnegyedévi munkájuk termelési eredményeit vették számba, örömmel beszélnek arról, hogy a munkaegység értéke pénzben nem húsz (így állítja a terv), hanem legalább huszonöt korona lesz. Ami azt jelenti, hogy az évvégi zárszámadáskor sok tagnak 20—25 ezer korona üti meg a markát a ledolgozott munkaegységeik alapján. Hát kell-e ennél meggyőzőbb érv?... kívülálló, dolgozó parasztok! Ne halasztgassátok a belépést egyik napról a másikra! Határozzatok mihamarabb, s lépjetek az örömtelibb, boldogabb jövendőt építők sorába! Iván Sándor, Kassa. A Nánai Állami Gazdaság újmajori részlegén egy és fél hektáron termelnek takarmánytököt. Bő termés ígérkezik. • A képen a gazdaság vezetője egy 25 kg-os tökkel. F., Nagy Ervin, Nána.
