Szabad Földműves, 1957. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)

1957-10-13 / 41. szám

s s/rakaet Földműves 1957. október A hét világpolitikai eseményeiből A napokban múlt 12 éve, hogy Pá­rizsban óriási, lelkesedés közepette megalakították a Szakszervezeti Vi­lágszövetséget, a nemzetközi szak­­szervezeti mozgalom új, egységes világközpontját. Párizs, Miláno és Bécs, ezúttal pe • dig az NDK történelmi nevezetességű városában, Lipcsében tartja IV. kongresszusát a Szakszervezeti Világszövetség. Száz milliónál is több szervezett dol­gozót képvisel az a mintegy ezer kül­dött Lipcsében. Százhatvan millióra tehető ma a világon a szervezett dol­gozók száma, látható tehát, hogy ma is a Szakszervezeti Világszövetség a legbefolyásosabb nemzetközi központ. Már többször elhangzott, hogy a IV. szakszervezeti világkongresszus az egység kongresszusa lesz. És az is! Nem abban az értelemben, hogy utá­na rögtön helyreáll a jobboldali mes­­ter,kedések, provokációk segítségével 1949 elején megbontott egység a szakszervezeti világmozgalomban. — Ilyen csodák máról holnapra nem le­hetségesek. Azért beszélnek mégis joggal az egység kongresszusáról, mivel Lipcsében azok jöttek össze, akik az egységet akarják és hajlan­dók harcolni, áldozni is érte. Ugyan­azok, ^kik felrobbantották a drágán megszervezett egységet, most haj­meresztő provokációs hadjáratot foly­tatnak a szocialista országok szak­­szervezetei és általában a szocialista rendszer ellen, azt hangoztatják, hogy a szocialista tábor valamennyi országát „fel kell szabadítani". (Olyan magyarországi 1956 október— novem­ber módra.) Az ilyeh hangadók azon­ban elenyésző kisebbségben vannak a Szakszervezeti Világszövetségben. A fejlődés — akár 1945, akár 1949 óta tekintjük — minden vonatkozás­ban igazolta a Szakszervezeti Világ­­szövetség programját, magatartását, következetes politikai vonalát. A Szakszervezeti Világszövetség osztálypolitikát folytat, a munkásér­dekek védelmezésének politikáját. — Ezt teszi, amikor a demokratikus sza­badságjogok érvényesítését és kiszé­lesítését követeli. Ezt teszi, amikor önfeládlozóan védi a békét. Ezt teszi akkor is„ amikor leleplezi a hamis Allah nagy, hívőim, s ő szólít fel minket, arabokat, a Szíria elleni szent háborúra!... Helyreigazítás Lapunk 40. számában a 8. oldalon „A nyolcesztendős NDK útja“ című cikk első bekezdésébe hiba csúszott. A mondat helyesen így hangzik: „Nyolc évvel ezelőtt született meg a történelem folyamán az első olyan német állam, amely nemcsak nem ve­szélyezteti szomszédait és a világ­békét, hanem a nemzetközi béke je­lentőségteljes tényezője és a szocia­lizmus táborának megbízható tagja.“ beszédeket és a hamis prófétákat. A munkásosztály alapvető érdekeinek egységére támaszkodik, amikor lan­kadatlanul küzd az egységért az egész világon. Akkor, amikor Lipcsében folyik a világ haladószellemű erőinek tárgya­lása, New Yorkban már három hete ülésezik az ENSZ közgyűlésének plénuma, s folytatja az általános vitát. A leg­nagyobb figyelmet Rapacki lengyel külügyminiszter felszólalása keltette, aki előterjesztette kormánya nyilat­kozatát. A nyilatkozat javasolja, hogy a két német állam és a Lengyel Nép­­köztársaság kötelezze magát arra, hogy nem engedi meg területén atom­fegyverek gyártását és elhelyezését. E nyilatkozathoz kormányunk nevé­ben csatlakozott V. Dávid külügymi­niszter. Nagy visszhangot keltett Favzi egyiptomi külügyminiszter be­széde, aki világosan kijelentette, hogy Egyiptom szilárdan fog Szíria oldalán állni és védelmezni sérthetetlenségét bármily támadás esetén. Az imperia­lista államok küldöttjeit nagyon meg­lepte Szaud-Arábia küldöttjének be­széde, aki elítélte az USA beavatko­zását Szíria ügyeibe. Az irányító bizottságban folytatott előzetes tárgyalás után a plénum na­pirendre tűzte a Szovjetunió által ja­vasolt két pótindítványt. Az egyik az államok békés egymás mellett élésé­ről szóló deklaráció, a másik az atom- és hidrogénfegyver-kísérletek be­szüntetéséről szóló javaslat. E bizott­ság napirendjén szereplő leszerelési kérdésnek négy részletpontja lesz A közgyűlés továbbá jóváhagyta Ha­­marskjöld főtitkár további javaslatát, hogy napirendre tűzzék a Szuezi-csa­­torna kitisztításának ügyét és az ENSZ rendkívüli fegyveres erőiről szóló pontot. A fentemlített tényekből 1 átható, hogy az ENSZ 12. ülésszaka tárgyaié sának harmadik hetében bizonyos eredményeket ért el, amelyek azt bi­zonyítják, hogy hovatovább több or­szág képviselője támogatja a szocia­lista tábor országainak javaslatait. Ezen a két nagy világeseményen kí­vül figyelemreméltó a Szovjetunió külügyminiszterének és az USA államtitkárának nyilatkozata. Ä. Ä. Gromiko, a Szovjetunió kül­ügyminisztere Dullessal, az USA ál­lamtitkárával megbeszélést tartott. Dulles államtitkár és Gromiko kül­ügyminiszter abból indultak ki, hogy találkozásuk lehetővé teszi kormá­nyaik álláspontjának megvilágítását a két felet érintő fő kérdésekben. Az összejövetelen a következő fő kérdésekről volt szó: Közel- és Kö­zép-Kelet, a leszerelés, az európai helyzet és a szovjet-amerikai kapcso­latok. A világ közvéleménye figyelemmel kíséri a tárgyalások lefolyását, vala­mint .eredményeit, s reméli, hogy ezek nagyban hozzájárulnak a világ­béke megőrzéséhez. Kis hírek a nagyvilágból • MOSZKVA. A Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 40. évfordulója alkalmából november elején össz­­szövetségi képzőművészeti kiállítás nyílik Moszkvában. • KlNA. A Jangce kiaknázására ala­kult igazgatóság olyan tervet dolgo­zott ki, amely szerint felépítik a világ legnagyobb vízierőművét, amely éven­te 150 milliárd kilowattóra áramot termel, azaz egymagában annyit, amennyit 1953-ban Anglia, Francia­­ország és Olaszország együttvéve ter­melt. • A REUTER jelenti, hogy megerő­sítették a San Marino határán állomá­sozó olasz Caradineri-alakulatokát. A jelentés szerint San Marino törvényes kormányának több felfegyverzett híve sikerrel átjutott az olasz rendőrség gyűrűjén és két teherautó élelmiszert juttatott az élelmiszerhiánnyal küzdő köztársaságnak. • ABDULLAH KHALIL szudáni mi­niszterelnök az egyiptomi újságírók­nak adott nyilatkozatában bejelentet­te: kormánya elhatározta, hogy meg­hívja az arab államfőket a télen, Khartumban tartandó értekezletre. • MAGYAR szempontból jelentős esemény volt a magyar ellenforradal­mi eseményeket ismertető dokumen­tum-kiállítás ünnepélyes megnyitása. Szinte jelképszerű, hogy a kiállítás színhelye a lipcsei Dimitrov Múzeum, az egykori náci törvényszék épülete. • BELGRAD. A Sztremszka Mitro­vica kerületi bíróság Milovan Gyilaszt 7 évi, előző büntetésével együtt össze­sen 9 évi börtönre ítélte Jugoszlávia ellenes propagandabüntette miatt. • AZ ARGENTÍNAI kormány ost­romállapotot hirdetett Buenos Aires­ben. Ezt megelőzően 100 munkásve­­zetöt letartóztattak. • GROMIKO a Szovjetunió külügy­minisztere fogadta Abdel Khálek Hasszunát, az Arab Liga főtitkárát, s beszélgetést folytatott vele a közel­és közép-keleti helyzetről. • A MOSZKVAI lapok közölték a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnök­ségének rendeletét a Jakut Köztársa­ság Lenin-renddel való kitüntetésé­ről. A köztársaságot azokért a sikere­kért tüntették ki, amelyeket Jakutia népe a gazdasági és a kulturális épí­tésben kivívott. Szabó Miklós nyilatkozott Szabó Miklós a felszabadulás után néhány évig a magyar kisgazdapárt parlamenti képviselője volt. Később börtönbe került, majd 1953-ban ki­szabadulva, 1955-ben Nyugatra disszi­dált. Itt az emigráció körében vezető funkcióra tett szert, s e tisztségeit megtartotta egészen hazatéréséig. — Szabó Miklós —, aki jól ismeri a nyu­gati hatalmak szerepét a magyaror­szági ellenforradalom kirobbantásá­ban, ismeri egyes nyugati hatalmak kémszervezeteinek aknamunkáját Ma­gyarországgal szemben — a magyar és külföldi újságírók részére sajtó­tájékoztatót tartott. Szabó Miklós bevezetőben ismertet­te azokat az indokokat, amelyek miatt 1955. decemberében elhagyta az or­szágot. — Ausztriában a menekültek problémáinak megoldásával kezdtem foglalkozni és foglalkoztam hazatéré­semig. Természetszerűleg — mondot­ta — bekapcsolódtam az emigráció politikai életébe, s ezen a téren vég­zett munkám eredményeként az emig­ráció egyik vezetőjének tekintettek. Elmondotta, bizonyos benne, hogy voltak Magyarországon hibák, amelye­ket a magyar nép kifogásolt, de hogy az események ilyen katasztrófává alakultak, abban nem ez volt a döntő tényező. — Nyugaton — mondotta -: már évek hosszú során arra speciali­zálták magukat az angol nyugat-né­met, francia és amerikai hírszolgála­tok, hogy megszerezzék a magyaror­szági katonai objektumok, valamint a fontos gócpontok pontos tervraj­zait. Az egyes hírügynökségek mel­lett azonban vezető állásokat töltenek be a volt horthysta vezérkari tisztek, nyilas parancsnokok, sőt megtalálható köztük Szálasi volt titkára is. Mind­ezek nagy szerepet játszottak az ok­tóberi események kirobbantásánál, számos ügynököt küldtek Magyaror­szágra, akik a kémkedés sikeres el­végzése után 40 — 80 000 schillinget vettek fel honoráriumként. Itt azonban rá kell világítani ar­ra, — folytatta —, hogy a menekül­tek helyzete Ausztriában kétségbeej­tő; munkalehetőség nincs, az emig­ráns előtt csak két út áll: a kémke­dés vagy az éhezés. Ezért sokan rá­vetemedtek és rávetemednek az első útra, s főleg az októberi esemén alatt nagy tevékenységet fejtettek Magyarországon. Mindezeket a n gáti államok pénzelik. Például 10 schillinget szántak a Szabad Eur leadója kiépítésére Győrben, haso célokra a francia kormány 1 mi frankot, az MPR nevű francia ka likus párt 500 0Ö0 frankot utalt S így sorolhatnánk a végtelensé hatalmas összegeket, amelyeket amerikai, angol, olasz és más korn nyok utaltak ki titkon a magyar lenforradalmi erők támogatására. Szabó Miklós a továbbiakban fél vetett arra, hogy hogyan szerezte az ötös bizottság a „tanúkat“. Elme dotta, hogy őt és társait is, Két. Anna és Király Béla levélben felki ték, hogy gyűjtsenek adatokat a zottság munkájához, és toborozza’ „tanúkat“. Szabó Miklós befejezésül köszöne mondott a magyar hatóságokn; hogy elmondhatta véleményét. Ezut a sajtó képviselői számos kérdést i téztek a hazatért politikushoz. Az NDK-ban — Berlin nem régen épült gyár a három technikumi tetszését mellett - megnyert« hallgató ★ ★ ★ A varsói diáktüntetésről A napokban Varsóban diáktünteté­sek zajlottak le, mivel a hatóságok — destruktív hangja miatt — betil­tották a Po Prostú című diáklap meg­jelenését. Kozlowszki alezredes, a pol­gári milícia parancsnoka, ismertette a sajtóval a tüntetés lefolyását, el­mondta, hogy az engedély nélküli tüntetés feloszlatására nagyobb cso­port milicistát küldtek ki. A gépko­csikon ülő milicistákat kövekkel do­bálták meg, sőt az egyik házból há­rom petárdát dobtak közéjük. Az egyetemisták a rektor tilalma ellenére be akartak nyomulni az egyetem épü­letébe is, de szétszórták őket. A szét kergetett fiatalok a város más részé is csoportosultak, a munkásmilicia, polgári milíciával együtt szétoszlatt a tüntetőket. A milicia kénytelen voi ez alkalommal füstgyertyákat é könnyfakasztó gázt is alkalmazni több mint 10 kővel dobálódzó kalan dort letartóztattak. A foganatosítot rendtartási intézkedések és a mun kás milicia közreműködése eredmé nyeként helyreállt a nyugalom. A ki lengéseket a lakosság egyhangúat elítélte. . IÜDÜŰÜGOL □□□üüaDULO Mi rejlik a „népi kapitalizmus“ jelszó mögött ? Manapság a kapitalizmus védőügy­védjei újabb és újabb eszmei fegyve­rek után kutatnak, hogy bebizonyít­sák rendszerük életképességét és áldásos voltát. Ez a fáradozás nem­igen hozhat meggyőző érveket, hiszen a fejlődés napról napra világosabban bizonyítja, hogy a monopolkapitaliz­mus önmagában hordja a pusztulás bacilusait és belső ellentmondásai ki­kerülhetetlenül a megsemmisülés felé sodorják. Éppen ezért ez a lázas iga­zolás-keresés csak átlátszó álelméle­teket szülhet. Egyik ilyen elmélet a „népi kapita­lizmus“ elmélete, mely már a két szó összetételében is ellentmondást tar­talmaz. Ha valami népi, nem lehet kapitalista, és ha kapitalista, nem le­het népi. De lássuk csak magát az elméletet, amely röviden így szól: Osztályellen­­tétek nincsenek, de ha volnának is, eltűnnek, mert a tőke demokratizáló­dik és akkor minden polgár kapita­listává válik. Meg kell jegyeznünk, hogy ez a nyakatekert okoskodás nem valami eredeti agyszülemény. Már а XVIII. század elején Say, a népi kapitalizmus elméletének szülőapja arról beszélt, hogy három termelési tényező van: a munka, a tőke és a természet. A mun­kás az árú értékének csak akkora részét állítja elő, mint amekkora a munkabére. Tehát igazságosan része­sül a termelt áruk értékéből. Ezt, azt hiszem, felesleges cáfolni. Csak rá kell mutatni arra a tényre, hogy a gyar­mati benszülött munkás még ma is csak egy csekély hányadát kapja a fehér munkás munkabérének, ugyan­olyan munkateljesítményért. Vagy emlékezni kell az első köztársaság idején a földmunkások éhbérére. Ezt az elméletet fejlesztette tovább а XX. század elején Bernstein német revizionista, aki már a tőke demokra­tizálásáról írt. Azt állította, hogy a tőke nem koncentrálódik, mint aho­gyan a marxisták mondják, hanem fokozatosan megoszlik az egész nép között. Azt hiszem, ennek sem kell az ellenkezőjét bizonyítani. Hiszen nap­jainkban már a vak is látja, hogy a tőke mindig kevesebb kapitalista ke­zébe kerül és óriási monopolista ipari konszernek alakulnak ki. Az újkori revizionisták már a va­lóságba próbálják átültetni a népi kapitalizmust. A kapitalista országok nagyvállalatai részvényeket adnak ki a munkásoknak, hogy, amint mondják, társtulajdonosaivá váljanak az üze­meknek. De hogyan is állunk ezekkel az ún. népi részvényekkel? Egyes amerikai nagyvállalatok a részvénytőke egy részét tényleg felszabadítják a kis­részvényesek számára. De ebben a tőke-demokratizálásban, mint általá­ban a kapitalista jótékonyságban, nincsen köszönet. Egyrészt a népi részvények csak egy csekély részét teszik ki az összrészvényeknek és így a kis-részvényesek nem szólhat­nak bele a vállalat vezetésébe és gaz­dálkodásába. Másrészt pedig éppen ezzel a részesedéssel a munkások be­fizetett filléreit használják fel a vál­lalatok beruházásaira. Vagyis a kapi­talista a munkások pénzét használja fel tőkéje megerősítésére és a munka intenzivitásának növelésére, tehát a kizsákmányolás fokozására. Végül harmadszor a munkások részesedését arra használják fel, hogy megbénít­sák a bérmozgalmakat arra hivatkoz­va, hogy a sztrájk kárt okoz a válla­latoknak és csökkenti a részvények értékét. Hogy milyen nevetségesen csekély a munkások „társtulajdonosai“ része­sedése, erre legvilágosabb példa az osztrák és nyugatnémet nagyvállala­tok kis-részvény akcióinak példája. A Badische Anilin Fabrik 200 már­ka névértékű részvényeket ad el munkásainak részletfizetésre. A mun­kás évi jutaléka e részvények után 12 márka. A nyugat-német Beyer Werke még ezt a részesedést sem fizeti ki, a felét visszatartja mint tartaléktökét. A nálunk is jól ismert Meinl Gyula cég már 5 éve ad ki ilyen részvénye­ket. 1953-ban, mikor a cég tiszta nye­resége 19 millió schilling volt, a kis­részvényeseknek ebből a nyereségből összesen 480 000 schillinget fizettek ki, vagyis alig 3 százalékát a tiszta nyereségnek. A kis-részvényesek job­ban jártak volna, ha megtakarított pénzüket takarékpénztárba helyezik Az USA-ban a kis-részvényesek milliói az összrészvények értékének csak 6 százalékát birtokolják, míg a néhány tízezer kapitalista nagyrész­vényes a fennmaradó 94 százalékot. Hogy mi rejlik e kapitalista jóté­konyság mögött, azt elárulja az Aacheni Union Werke intézkedése. Ez az intézkedés feloszlatta az üzemi tanácsokat azzal az indokolással, hogy a munkásoknak a tőkében való része­sedése a népi részvények útján feles­legessé teszi a szakszervezeti intéz­ményeket. A népi kapitalizmus tehát nem más, mint porhintés a dolgozó tömegek szemébe. Nem más, mint védögát a tömegek osztályharcával szemben. Egy új trükk, mellyel egyrészt le akarják szerelni a munkások érdek­­szervezeteit és megbontani a munká­sok egységes frontját a kizsákmányo­lással szemben. A munkások azonban nagy többségükben nem hagyják ma­gukat félrevezetni és maguk előtt látják az új szocialista gazdasági rendszer kialakulását, mely egyszer­­smindenkorra megszünteti a kapita­lista magántulajdont és a dolgozó nép kezébe adja a termelőeszközöket. Ez az egyetlen megoldása a kapitalizmus válságának. P. E. SZABAD FÖLDMŰVES — a Földművelésügyi és Erdőgazdasági Megbízotti Hivatal hetilapja — Szerkesztőség Bratislavy, Krížková 7. — Telefon: 243-46 — Főszerkesztő Major Sándor. — Kiadja a Földművelésügyi és Erdőgazdasági M. H. kiadóhivatala. — N yomja Polygrafické závody, závod 2, n. p„ Bratislava, ul. Februárového vi tazstva 6/d. — Évi előfizetés Kčs 20.60, félévre Kčs 10.40 — Terjeszti a Posta hlrlapszolgálata. A-81445

Next

/
Thumbnails
Contents