Szabad Földműves, 1957. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)

1957-10-06 / 40. szám

s

\/zaU<fcl

Földműves

1957. október 6

Ä feéä világpolitikai eseményeiből

Lapunk előző számában többek között foglalkoztunk Franciaország külpolitikájával és rávilágítottunk az algériai hadjárat indító okára. Hogy jobban megértsük a jelenlegi francia helyzetet, feltétlenül szükséges beletekinteni Franciaország belpolitikai viszonyaiba.

Nemrégiben rendkívüli ülést tartott a francia nemzetgyűlés. Az ott elhangzott felszólalások alapján megállapíthatjuk. hogy a pár hónappal ezelőtt választott

Bourges-Maunoury jobboldali kormány eddigi politikájával zátonyra jutott.

Á francia algériai kérdésen kívül azonban még itt van

a közel-keleti probléma is.

A világ közvéleménye érdeklődése középpontjában Szíria fővárosa, Damaszkusz állt, ahol Szíriái, szaudarábiai és iraki államférfiak folytattak tanácskozást. A három ország vezetői tanácskozásuk során megvitatták az arab országokat érintő legfontosabb problémákat. Hírek szerint az iraki miniszterelnök és a szíriai vezetők között jelentős előrehaladás történt, amelyben a politikai súrlódások miatt megbénult két ország kereskedelme újra megindult. '

zös érdekünk szabadságunk és függetlenségünk védelme,,.

E tanácskozás eredményei nagy zavart keltettek az amerikai kormánykörökben, s arra a lépésre késztették Dulles külügyminisztert, hogy találkozást javasoljon Szalah Bittar szíriai külügyminiszternek. Bittar abban a reményben fogadta el a javaslatot, hogy a tárgyalásokon talán lehetséges lenne „kisimítani a szíriai — amerikai nézeteltéréseket,..

Hasonló javaslattai állt elő Eisenhower elnök is Nasszer elnökkel szemben, hogy tárgyalások folytán helyrehozzák az amerikai egyiptomi viszonyokat.

Ennek fő oka elsősorban, hogy képtelen volt — és nem is állt érdekében — beszüntetni az algériai háborút. Ez a hadjárat nagyon megviselte Franciaország gazdasági helyzetét, amit természetesen legjobban a nép éréz. Például nagyon súlyos helyzetbe került a francia parasztság, amely a francia dolgozók 27 százalékát képviseli, s a nemzeti jövedelemnek csupán a 12 százalékát kapja meg. Ez magyarul apnyit jelent, hogy 48 óránként 5 kisparaszti gazdaság tűnik el Franciaországban. A gyakori hatalmas sztrájkok viszont amellett tanúskodnak, hogy semmivel sem kedvezőbb a francia munkásság és értelmiség helyzete.

E súlyos gazdasági helyzet komoly okozóit felismerve a kommunista és a haladó szellemű képviselők a leghatározottabban követelték a kormánytól az algériai háború azonnali beszüntetését. A jobboldali képviselők szárnya viszont kibúvóként javaslatot terjesztett elő az ún. „Kerettörvény“ cím alatt. Ez a politikai manőver azonban banánhéjra jutott, mert bármennyire is leplezte a kormány igazi szándékait, nyilvánvaló volt, hogy még nagyobb rabigába döntené e javaslat elfogadása az algériai népet. Tudniillik a jobboldali képviselők azt hangoztatták, hogy Algériából egy „szabad“ francia tartományt kell létesíteni, amelynek kormányában az algériaiak is részt vehetnek, de mivel még nem eléggé érettek a teljés önálló kormányzásra, fezért ezt a kormányt francia felügyelet alá kel! helyezni. Ezt a kompromisszumféleséget Franciaország haladó szellemű erői, s ezek képviselői a leghatározottabban elutasították, s bizalmatlanságot szavaztak a kormánynak. Ez konyhanyelven annyit jelent, hogy ismét megbukott a francia kormány és a parlament 1945 óta 23. kormányválságát élvezi.

A megbeszélésekről nem adtak ki ugyan közleményt, de az iraki miniszterelnök tudósítók előtt hangoztatta, hogy Szíria és Irak most teljes' egyetértésre jutott. Ugyanezt hangsúlyozta elutazása előtt Szaud király is, aki többek között kijelentette, hogy a Közép-Kelet békéjét megbontani akaró

imperialista erők állításainak az a célja,

hogy lángbaborítsa az Arab-félszigetet, s hogy hazugságon alapul az az állítás, hogy Szíria veszélyezteti szomszédai békéjét. Az arab uralkodó továbbá azt a kijelentést is tette: „Kö-Mindezekböl láthatjuk, hogy az amerikai felsőbb körök az ENSZ 12. ülésszaka alatt rendbe szeretnék hozni szénájukat egyes fontos országokkal szemben. Mindezt csupán azért, hogy ezen országok ENSZ-beli képviselőiknél támogatásra találjanak az egyes nemzetközi kérdések megvitatásakor.

Ez az igyekezet is hiábavaló, mert az ENSZ küldöttei nagyon erősen bírálják az Amerika, Anglia erőpolitikáját s számtalanszor elhangzik az ülésező teremben, hogy azonnal szüntessék meg az államok az egymás közötti háborúkat, az atomfegyver-kísérleteket, valamint hogy a nagyhatalmak kössenek végre egyezményt a leszerelés kérdésében. (sogi)

Kis hírek a nagyvilágból

® Az USA felrobbantotta jelenlegi kísérletsorozatának 23. atombombáját. A bombát, amelynek robbanöereje 20 000 tonna TNT-nek felel meg, a Nevada-sivatag felett 1500 lábnyi magasságban robbantották.

• A kanadai külügyminisztérium bejelentette, hogy „elvi megegyezés“ jött létre Nyugat-Németországgal, amelynek értelmében Bonn öt év alatt 500 tonna kanadai urániumot fog vásárolni.

• A francia hatóságok hivatalos nyilatkozataikban állhatatosan tagadják, hogy Algériában háború folyik. Azt állítják, hogy ott „pacifikációt“ valósítanak meg és kisebb hadműveleteket végeznek.

• A Vietnami Tájékoztató Iroda tudósítása szerint Fám Van Dongh, a Vietnami Demokratikus Köztársaság külügyminisztere Christian Pineau francia külügyminiszterhez tiltakozó jegyzéket intézett azért, hogy Franciaország küldötte az ENSZ biztonsági tanácsának ülésén Dél-Vietnam felvétele mellett szavazott az ENSZ- ben.

• Az USA szövetségi nyomozó hivatalának igazgatója közölte, hogy 1957 első felében az USA területén 1 399 670 súlyos bűntényt követtek el, ami annyit jelent, hogy minden 11,2 másodpercben egy bűncselekmény történt.

• Az ENSZ közgyűlése titkos szavazással egyhangúlag jóváhagyta a Biztonsági Tanács ajánlatát és Dag Hammarskjöldöt 1958. április 1-i érvénnyel öt évre ismét megválasztotta az ENSZ főtitkárává.

• Az indiai küldöttség ENSZ titkárságához a leszerelési problémákra vonatkozó további határozati javaslatot nyújtott be, amelyben a fegyverkezési verseny azonnali beszüntetését javasolja.

Az amerikai életszínvonalról

N

éha már valóságos tündérmeséket regélnek nálunk az amerikai életszínvonalról. Tekintsünk csak be abba az állítólagos menyországba.

Ne értsük félfe, nem azt akarjuk „kimutatni", hogy az Amerikai Egyesült Államokban milyen nyomor van. Az Egyesült Államokban, mely több

mint ötven éve a világ legfejlettebb

kapitalista állama, a XX. század egymást követő háborúin sohse veszített, mindig csak nyert, magasabb az életszínvonal, mint nálunk.

Az összehasonlításnál elkerülhetetlen a korona-dollár átszámítása,

melynek hivatalos árfolyama jelenleg

7 korona. Vannak azonban, akik azt mondják, hogy ez az átszámítás nem reális. Egy dollár zugpiaci ára ä 21 koronát is meghaladja. Tehát csak akkor, lesz igazságos, az átszámítás, ha minden dollárt legalább 21 koronával számolunk el. Vegyük ezt az árfolyamot.

Nálunk a munkások átlag keresete

1955-ben havi 1200 korona volt. (Azért vesszük az 1955-ös-évi összehasonlítást alapul, mert az USA statisztikai kimutatásaiban ez szerepel és azóta sem változott lényegesen.) Átszámítva körülbelül 60 dollár. Az USA-ban a munkás havi átlagkeresete 250 dollár.

Vizsgáljuk meg most közelebbről, hogy milyen ennek az első tekintetre, valóban hatalmas összegnek, havi 250 dollárnak a belső vásárlóértéke. Vannak árucikkek, amelyek az USA-ban valóban lényegesen olcsóbbak mint nálunk. A legrosszabb minőségű ing 3 dollár, a kiváló minőségű készingek

9 dollárba kerülnek. (Átszámítva 63 — 189 korona). Egy kész télikabát 80 — 180 dollár. Igen jó minőségű ruhaszövet métere 12 — 18 dollár. Az USA-ban igen sok és olcsó háztartási gépet és autót gyártanak. A drága autók ára is ritkán haladja meg a 2000 dollárt. Az élelmiszerárak az USA-ban általában igen alacsonyak: 1 kg sertéshús 1,37 dollár (28,77 korona) 1 kg mar* hahús 1,62 dollár, 1 kg vaj 1,48 dollár, stb.

Ezek az amerikai életszínvonal előnyös oldalai, amelyeket igazságtalan dolog lenne elhallgatni. De ugyanolyan hiba lenne elhallgatni az amerikai életszínvonal súlyos árnyoldalait, melyek a fentebb jelzett előnyöket jelentősen ellensúlyozzák.

Kezdjük a lakbérrel. Az osztrák magánalkalmazottak szakszervezetének lapja szerint az USA-ban országos átlagban — kifejezetten rossz lakásért, öreg házakban havi 45 — 60 dollár lakbért fizetnek. Valamivel újabb házakban 70 — 100 dollárt. (1420 — 2100 korona). Jó lakásért, jó városnegyedben 120 dollárt. New Yorkban, Washingtonban kétszobás lakás lakbére normális helyen 180 dollár. Ha tehát az átlagkereseti amerikai munkás normális lakásban akar lakni, akkor fizetésének több mint egyharmadáť pusztán lakbérre fordíthatja.

De menjünk tovább! Folytassuk a közlekedésnél. Az amerikai munkások nagyrésze azért jár autóval munkahelyére, mert a távolság oly nagy, hogy azt csak autóval vagy vonattal lehet áthidalni. Az amerikai nagyvárosok munkásainak milliói 20 — 40 kilométerekről járnak be munkahelyükre. Ez 40 — 80 km autóutat jelent naponta. Tehát ha családtagjaival együtt autóval jár be a munkába, számítva a benzint, az adót és a szükséges javításokat, havonta minimálisan 50 — 60 dollárjába kerül. Ha pedig villamossa! jár be munkahelyére, akkor egy család napi villamosköltsége 1,20 dollár, ami 20 munkanapot számítva 24 dollár.

Az eddigi számítás szerint az amerikai munkás (csak az átlagot számítva) 150 dollárt fizetett ki a lakbérért és a szükséges közlekedésért. Azonban van még egyéb fizetnivalója is. Ki kell fizetnie a villany és a gázszámlát, ami havonta 8 — 12 dollár. Ehhez számítsuk még hozzá a házmesterdíjat, a nyiratkozást, cigarettát ami további 15 dollárt tesz ki. Tehát az amerikai munkás az evésen és a ruházkodáson kívül már 177 dollárt fizetett ki, azaz fizetésének kb. a 70 százalékát. Nem szabad mellőznünk a kultúréletet sem. Az USA-ban egy mozijegy 0,80 dollár, egy színházjegy 3,60 — 6 dollárba kerül, az operajegy New Yorkba 8—30 dollárba kerül, vagyis egy egész vagyonba. (168 — 630 korona). Tehát egy amerikai család havi kultúrélete átlagosan 15 dollárba kerül.

IVTire költheti el már most az amerikai munkás jövedelmének fennmaradó 58 dollár részét? Elsősorban ennie kell. Mit vehet jövedelme még ezenkívül fennmaradó részéből? Vehet belőle konfekciós ruhát, 40 — 50 dolláérért, aminek anyaga ugyan jó, de kidolgozása: csapnivaló. Vásárolhat maradék pénzéből cipőt, bár a lábbeli az USA-ban korántsem olcsó, egy gyermekcipő 3 — 4 dollárba kerül, egy jobbminőségű férficipö 20 dollárba kerül.

Ami most már az élelmiszereket illeti: ha az amerikai munkás ugyanazokat az ételeket fogyasztja mint a mienk, s ha mindent vásárcsarnokban, piacon vásárol, akkor sem ússza meg a háztartást olcsóbban havi 35 — 40 dollárnál.

Az amerikai munkás jelenlegi életszínvonala nem az amerikai tőkés,

A nyolcesztendös NDK útja

Ш Az NDK-ban a történelem első olyan német állama jött létre, amely- Ш nek népe minden nagy humanista és haladó hagyomány képviselője és ШЦ végrheajtója. Nyolc évvel ezelőtt született meg a történelem folyamán == az első olyan német állam, amely nemcsak veszélyezteti szomszédait üss és a világbékét, hanem a nemzetközi béke jelentőségteljes tényezője és a szocializmus táborának megbízható tagja.

Az ember nem tekinthet a német népre anélkül, hogy ne tegye fel a mai Németország társadalmi kibontakozása jelentőségének kérdését. Az ember minduntalan arra gondol, milyen nehéz helyzetbe sodorták az imperialista nagyhatalmak Németországot, a német népet azzal, hogy elszabotálták a potsdami értekezletnek Németország egysége megőrzésére

minden német számára. Lemondtak a jóvátételi igényekről, megőrizték és felújították a hadiipart és a hadsereget is. A nácitalanításból úgyszólván vígjátékot rendeztek. Társultak a nyugat-német nagytőkésekkel, megőrizték az összes agresszív monopóliumokat, megkegyelmeztek a háborús bűnösöknek és a legfelelősségteljosebb állásokba ^helyezték őket' az új

A béke mellett tüntető tömegeket azzal akarja megfélemlíteni az Adenauer-kormány, hogy egynéhány részvevőt börtönbe vet

és demokratikus fejlődése biztosítására vonatkozó határozatainak végrehajtását. Az agresszív körök folyamatosan gátolták Németországnak, mint egységes, demokratikus békeszerető államnak egyesítését és a német monopóliumok és militaristák legreakciósabb köreire támaszkodva Németországot erőszakkal kettészakították. Megszállási zónájukban megalakították a Német Szövetségi Köztársaságot és ezzel a demokratikus erőket az NDK kiépítésére kényszerítették.

A Német Szövetségi Köztársaság fő feladatául tűzte ki, hogy meggátolja és lehetetlenné teszi a demokratikus fejlődést Németországban: vagy

amennyiben ez nem volna lehetséges Németország egész területén, úgy legalább Németország nyugati részét megmentse a kapitalizmusnak. Az imperialisták — elsősorban az USA imperialistái — anyagi áldozatokat sem sajnálva arra törekedtek, hogy a NSZK-t vonzó mintaképül építsék ki

sem nem az amerikai állam jóvoltából olyan magas mint amilyen. Hanem igen hosszú és sokszor véres sztrájkok eredménye.

Az amerikai munkás legnagyobb ellensége korántsem a lakbér és a drága közlekedés. Az amerikai munkás fo ellenségei: a munka óriási intenzitása, az ezzel együttjáró korai öregség' és annak mérhetetlen nyomora, a betegség, és az állandóan fenyegető részleges vagy teljes munkanélküliség. Az USA-ban nincs kötelező betegség-, baleset- és öregségi biztosítás. Aki súlyosan megbetegszik, kenyér nélkül, támasz nélkül marad. Pedig az USA-ban az orvosi vizsgálati és kezelési költségek rehdkívül drágák. Egy orvosi vizsgálat 4 — 7 dollár, egy orvosi látogatás 7-10 dollár. A kórházi költség naponta 18—35 dollár. Egy vakbélműtét 150 dollár. Egy nagyobb műtét 250 — 400 dollár. A családfenntartó 2 — 3 hónapi betegsége a család teljes anyagi tönkremenését jelenti. Ami pedig az öregeket illeti, mivel nincs nyugdíj, a legtöbb esetben a fiatalokra vannak utalva.

Tehát ha ilyen szemszögből nézzük az amerikai életszínvonalat, akkor megközelítően sem olyan magas mint a propagandisták iskolázottsága és ügyessége. Ha ingben számolunk, akkor az amerikai munkás havi jövedelme tízszerese a mienkének, ha viszont lakbérbe váltjuk be, mind két munkás havi • bérét, akkor a mi munkásaink életszínvonala kilencszer magasabb. De az utóbbi megállapítás éppoly kevéssé lenne igazságos, mint az előbbi. Az életszínvonalban minden tényleges kiadást a maga valóságos arányában kell kalkulálni. S az egész cikkben arra törekedtünk, hogy arányosan viszonyítva valóságos képet adjunk az amerikai életszínvonalról.

(A Népszabadság nyomán.)

államban. Sőt betiltották a kommunista pártot és minden háborúellenes demokratikus elemet üldöztek, börtönbe vetettek. Mindezekből kitűnik, hogy a most már harmadszor megválasztott Adenauer-kormány főprogramja, megismételni az 1933-as évet, azaz lábra állítani a fasizmus sötét erőit.

A Német Demokratikus Köztársaságnak 1949. október 7-én tett nyilatkozatával Németország történelme folyamán első ízben történt meg, hogy a német nép haladó, demokratikus, békeszerető erői nem állanak államukkal szemben, hanem támaszkodnak rá. Kezükben van az államhatalom, eszméik helyességét a gyakorlatban igazolják. Németország demokratikus erőinek ma az NDK-ban szilárd alapjuk van az egész Németország fejlődésének haladó, demokratikus, békeszerető irányzatáért folyó küzdelemében. Ezt a harcot azonban bonyolulttá teszik a Németország egyesítéséért folytatott törekvések. Az NDK természetesen szálka az agresszív körök szemében, s éppen ezért kihasználnak minden lehetőséget arra, hogy rend, bontást okozzanak benne. A kettéválasztott ország között elég könnyű a belső érintkezés, egy gyalogjáró ember minden további nélkül átmehet az egyik zónából a másikba. Ez azonban azt is jelenti, hogy számos kém, provokátor, egyszóval fasiszta elem azon célból lépi át a határ-t, hogy az NDK- ban felforgató tevékenységet végezzen.

Mindebből látható, hogy Németország demokratikus erői nehéz feltételek között dolgoztak és dolgoznak. Az, esetleges hibák kétszeresen megnyilvánulnak és a sikereknek tartósaknak kell lenniük, meg kell nyerniük az egész Németország tömegeit. Hiszen megnyerni az embereket a haladás, a demokrácia és szocializmus javárat, azt jelenti, meg kell győzni őket nemcsak a pillanatnyi előnyökről, hanem az út helyességéről is. A haladásnak nincs szüksége korrupt és demoralizált, hanem erkölcsileg, politikailag megacélozott, meggyőzött hívőkre és építőkre, akik tudják, hogy mit miért cselekszenek.

Az NDK és az általa hirdetett eszmék győzelmének kétségtelen jele Németország fejlődési irányvonaláért, a nép tevékenységéért és megnyeréséért folytatott harcban azon általánosan elismert tény, hogy miként az NSZK-ban terjed a reménytelenség, a holnaptól való félelem: a NDK-ban megszabadulnak a régi előítéletektől, mind nyugodtabban tekintenek a jövő elé, világos és örömteli kilátást nyernek. És a végső fokon dönt abban a harcban, amelyet a nép az egységes, demokratikus, haladó és békeszerető Németországért folytat, melynek kezessége ma a nyolcesztendös Német Demokratikus Köztársaság.

SZABAD FÖLDMŰVES — a Földművelésügyi és Erdőgazdasági Megbízotti Hivatal hetilapja — Szerkesztőség: Bratislava, Krlžková 7. — Telefon: 243-46 — Főszerkesztő Major Sándor. — Kiadja a Földművelésügyi és Erdőgazdasági M. H, kiadóhivatala. — Nyomja Polygrafické závody, závod 2, n. p., Bratislava, ul. Februárového vifazstva 6/d. — Évi előfizetés Kčs 20.80,

félévre Kčs 10.40 — Terjeszti a Posta hlrlapszolgälata. A-81424